Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Szombat, 1970. április 4, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mint az erős tölgy Gondolafok a magyar — szovjet barátságról O Minden nemzet történelmének vannak olyan fordulói, amelyek évtizedekre, sőt évszázadokra megszabják a társadalmi és egyéni lét kiteljesedését, vagy hanyatlását. A legnagyobb horderejű sorsfordulók törvényszerűen a feltörekvő társadalmi osztályok forradalmai. Ezek sikere, vagy kudarca hosszú időkre meghatározó erejű. Nemzeti történelmünk az újkor évszázadaiban gyakorta nem a legszerencsésebb csillagzat alatt állt. Az uralkodó osztályok bűnei, rövidlátó következetlensége elütötték népünket attól, hogy a polgári forradalom gyümölcseit élvezze. Amikor pedig a történelem éppen az oroszországi forradalom győzelmének hatása következtében, azt a lehetőséget kínálta a magyar munkásnak és parasztnak, hogy a világ második proletárdiktatúráját valósítsa meg, a nemzetközi reakció Európának ebben a részében • olyan ellenforradalmi koalícióvá szerveződött, amellyel szemben 1919 magyar forradalmárai alul maradtak. Ez az esemény egyben vízválasztó is lett a haladás és a reakció magyar erőinek történelmi orientációjában. Amint a magyar reakció mindörökre megértette, hogy csakis Európa legsötétebb erőivel szövetkezve őrizheti meg uralmát, éppen úgy a magyar haladó mozgalmak is megtanulták, hogy sorsuk, jövőjük mindörökre összefonódott azzal a néppel, amely elsőnek teremtette meg a munkás-paraszt hatalmat, elsőként valósította meg — a tudományos szocializmus elvei alapján — a dolgozók hazáját. A szovjet—magyar barátság ilyenformán elválaszt- hatatlanná vált Magyarország társadalmi haladásától. Népünk nagy szerencséjére a szovjet hadsereg szabadította fel a fasizmus igája alól Magyarországot, elhozva a lehetőségét annak is, hogy — elnyert cselekvőképességének birtokában — népünk végigvigye forradalmát és a szocialista alakulás útjára lépjen. Hadd mondjuk így: ezzel megváltozott a csillagzat, amely alatt a magyar történelem alakul. Huszonöt évvel ezelőtt, forma szerint, egy győztes nagyhatalom nyújtott baráti jobbot egy elesett kis nemzetnek. A valóságban: újra egyesült a proletár nemzetköziség eszméjében az a két forradalmi erő, amely 1919- ben — nemzetünk nagy szerencsétlenségére — nem volt képes katonailag áttörni az imperialista hatalmak közéjük ékelődött frontjait. A felszabadulás végetvetett annak a — történelmi mértékkel rövid időnek tekinthető — fekete huszonöt évnek, amely átmenetileg akkor elszakított bennünket. © A mostani ünnep alkalom arra, hogy ismét elmondjuk: mennyire hálás népünk mindazért a segítségért, amit a szovjet néptől az élet legkülönbözőbb területein kapott az elmúlt negyedszázadban. A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink a kapott segítség mellett is önzetlenek, kristálytisztán őszinték és becsületesek. A nemzetközi forradalmi mozgalomban különleges szerepet tölt be a Szovjetunióhoz fűződő viszony. A történelem nem ismer szov- jetellenes haladást, szovjetellenes szocializmust. A dolgozó magya •• emberek szívéből szólt Kádár elvtárs. amikor így beszélt: „Az önálló és szuverén Magyar Népköz- társaság külpolitikai irányzata állandó, nem konjunkturális elemektől függ, nem csábító szirénhangok, nem valamiféle nyomáshatás következtében alakul, hanem szilárd elvi alapokon nyugszik”. Ez a fundamentum a proletár nemzetköziség, a Szovjetunióhoz fűződő őszinte baráti, elvtársi, szövetségi viszony, amelyben mi az elmúlt huszonöt év fejlődésének alapját, s az eljövendő idők további szocialista haladásának zálogát látjuk. © Nincs fontosabb okmány az elmúlt huszonöt év alatt aláírt nemzetközi szerződéseink között, mint a Szovjetunióval kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény. Olyan világban élünk, amelyben az imperialista hatalmak mind sürgősebbnek érzik, hogy tegyenek valamit a szocialista világrendszer szüntelen fejlődése és kétségbevonhatatlan megszilárdulása ellen. „Hideg-” és „meleg”- háborúkkal kísérleteznek, be- kerítési és globális stratégiákat dolgoznak ki, igénybe veszik a felforgatás, a diver- zió és a politikai cselvetés minden lehetséges eszközét. Mi mégis nyugodtak lehetünk szabadságunk, nemzeti függetlenségünk biztosítékai felől. A legfőbb garancia: az együvé tartozásunk a szociálisul közösséggel, a szövetségünk a legerősebb szocialista hatalommal, ügyünk elsőszámú védelmezőjével, a Szovjetunióval. A gazdasági, a kulturális építésben és a közös védelemben kiteljesedő magyar—szovjet barátság így lett legfontosabb nemzeti ügyünk. Most. amikor felszabadulásunk jubileumát ünnepeljük, szívünk egész melegével fordulunk a Szovjetunió felé, a szovjet emberek felé, akik huszonöt évvel ezelőtt vérükkel áztatták hazánk földjét, felszabadítottak bennünket. a szó legtisztább és legnemesebb értelmében. Kevés, ha azt mondjuk, hogy a hősök sírján sohasem hervadnak el a hála és az emlékezés virágai. A szovjet— magyar barátság fája nő, terebélyesedik, oltalmat, biztonságot nyújt, olyan, mint az erős tölgy, amelyet az idő próbái csak még erősebbé, hatalmasabbá tesznek. ..Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk, s kitántorgott AmerikVa másfél millió emberünk.” — József Attila írta ezt. Vám című versében, 1937-ben. A költői sorok pontos történelmi valóságot mondanak cl, könyörtelenül összefoglalják a felszabadulás előtti Magyarország egész siralmas helyzetét. A harmincas évek végen megyénk mezőgazdasági területe összesen 131 ezer tulajdonos kezében volt. Az összes terület nagyobb felét, 55 százalékát nagybirtokotok tartották markukban — köztük grófok és bárók —. hiszen a parasztok 75 százaléka öt hold, vagy annál kisebb birtokkal rendelkezett, ami a megye mezőgazdaságilag művelt területének a 10 százalékát sem tette ki. Ezek a számok már önmagukban is jelzik azt az égbekiáltó igazságtalanságot, amely megyénk felszabadulás előtti mezőgazdaságát és birtokviszonyait jellemezte. A Borsod megyei parasztság zöme, több mint 80 százaléka hitbizományi, egyházi, földe.,úri és banki birtokokon dolgozott látástól vakulásig, mégis embersorvasztó nyomorban éltek családjaikkal együtt. Ennek a világnak, ennek az Igazságtalanságnak Vetett véget " 'elszabadulás. O Megyénkbe 35 évvel ez- e ött, 1945 tavaszán kereken 330 ’ ezer katasztrális hold * Het osztottak fel. A nincstelenek ; zsellérek, cselédek, napszámosok, földmunkások és törpebirtokos szegénypa• rasztok kapták meg. Összesen 44 ezer ember — 44 ezer család — kapott földet, 1570 család házat is, további 18415 család házhelyet, amelyre szinte azonnal építkeztek. A kiosztott föld megművelése nehéz volt. Se gép, se szerszám, se elegendő igavonó állat nem volt. A történelem később új feladatot, új parancsot adott a gürcölő parasztnak. Nem bírt a földdel egyedül, elszigetelődve és szegényen. Az alacsony terméshozamokból, a holdanként! öt-hat mázsa búzából, nyolc-tíz mázsa kukoricából nem lehetett megélni. 1948 szeptemberében alakult meg megyénkben az első tsz Mezőkeresztesen, a Vörös Csillag. Hatvanöt kisbirtokos paraszt t alakította meg. mindössze 1'48 holdon. Példájukat követték még abban az évben Buktakék, Me- zőcsát, Szentistván. később Kesznyéten, Tiszabábolna, Gönc, Edelény, Knrcsa, Aszaló, Tiszalúc és még egy sor község kezdeményező szellemű, bátor úttörő lelkületű parasztjai. A szövetkezeti gazdaság \ végleges győzelme, megyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezése azonban csak 19Gl-ben fejeződött be. Es mi minden történt még addig, meg azóta ... • Jelenleg kereken 200 termelőszövetkezet gazdálkodik megyénkben, összesen 406 ezer katasztrális holdon. A tsz-tagok száma 37 260 nyugdíjasok és járadékosok nélkül, az öregekkel együtt 59 110. A statisztika nem kedvező. Az aktív, még dolgozó tsz-tagok közül majdnem 29 ezer ember 60 éven felüli. Ebből könyörtelenül következik termelőszövetkezeteink egyik legfontosabb feladata: a fiatalítás és a további gépesítés, a termelés műszaki korszerűsítése minden területen. Kedvező jel azonban, hogy a 20 éven aluli tsz-tagok száma az utóbbi időben megduplázódott megyénk közös gazdaságaiban. A fejlődés sok irányú és megnyugtató. Egyik legszembetűnőbb folyamat az üzemek koncentrálása, a termelőszövetkezetek önkéntes egyesülése az erők és a termelési lehetőségek jobb kihasználására. 1968-ban például még 230 termelőszövetkezet gazdálkodott megyénkben. Az egyesülések következtében ez a szám 1970. január 1-gyel 200-ra csökkent. És a területi koncentrálásokkal együtt megkezdődött a termelés koncentrálása cs specializálása nagyméretű állattenyésztőJelen, jövő A százházas városnak nincsen múltja. Az a kicsi, ami van, összefoglalható néhány sorban. ——a 1955. szeptember... Magános ember áll botjára támaszkodva a műút szélén. Nincs messze ide a Tisza. Vize megapadt a száraz, meleg őszben. Száradó, ként körbe fordul: a magasba emel valamit, aztán megint leereszti. A pásztor már egy órája figyeli ezt a mozgást, hallgatja a gépele zaját. Most egy munkásember halad el mellette, annak megrántja a kabátja szárát: — Mondja már, mi lesz itt? — Város — feleli a munkás, és meg sem áll —, város lesz, bátyám. mák. az étteremben kisiskolások ebédelnek előfizetéses menüt, a művelődési központ hírlaptárában diákok olvasnak. A fiatal város vonzza a fiatalokat, a tettrekész, alkotni vágyó ifjúságot, akik parkokat, tereket építenek, rózsákat ültetnek bele és esténként andalogva sétálnak a rózsák között. Üj házakat tűznek a pusztába, merész fonnyadt levelek csüngnek a partmenti flórán: kiszáradt, megperzselődött már a rét is, melyen fehér foltokban izzik a szik. A nyáj csak járkál, az állatok ritkán találnak harapnivalót. A pásztor azonban nem törődik most ezzel. Csak áll botjára támaszkodva, és csodálkozó szemekkel nézi a nagy sür- gést-forgást. A réten emberek mozognak: piros, fehér színű karókat szúrnak a földbe, aztán kihúzzák, odébb viszik, megint beszúrják. Teherautók is érkeznek és hatalmas gépek. Távolabb a kukoricásban szürke testű földgyalu vág csapást. Köny- nyedén tolja a hatalmas földtömeget, a pásztor ezen el is gondolkodik: amilyen erős, összedöntené még a házát is... Áll már egy daru is. Körülötte apró bódék és lapos tetejű építmények. A daru kinyújtott gémje időntelepek építésével, közös válla lkozásoli létrehozásával. Egy olyan valaki, aki a felszabadulás óta nem járt Borsodban — ma rá sem ismerne megyénk mezőgazdaságára. Nemcsak a 131000 régi gazdaság szűnt meg, illetve egyesült szocialista módon, alapokon 200 tsz-ben meg 11 állami gazdaságban, hanem a régi életmód is eltűnt falvainkból. Mindenütt megszűnt a nyomor és a gürcölés szóban összefoglalható nehéz fizikai munka. A terméshozamok szinte minden növényből megduplázódtak. O öt év alatt több mint duplájára emelkedett a tsz-tagok közösből származó jövedelme. Az 1969. évi termelés és munka alapján megyénkben átlagosan évi 15 000 forint közösből származó jövedelem jutott egy tsz-tag- ra. Ezt kiegészíti a háztáji termelés jövedelme, amely lehetne magasabb is a jelenlegi, évi négy-ötezer forintnál, ha tsz-tagjaink jobban kihasználnák a háztáji gazdaságokban rejlő termelési lehetőségeket. De visszatérve József Attila verssoraihoz: nem árt, ha emlékezünk és emlékeztetünk arra az időre, amikor még gazdag urak dőzsöltek az országban. De 1945-ben ők tántorogtak ki az országból, egy részük Amerikában, más részük a nyugati államokba. Most onnan lesik, hogyan élünk, és mit csinálunk, lesve az alkalmat is, mikor térhetnének vissza. Mi mást üzenhetünk nekik? — Azt bizony, leshetik! Szcndrci József — Vá ... áros? — ámul nagyot a pásztor. — A fene se hitte volna! S csodálkozva, hitetlen- kedve elindul a szétzüllött nyáj után. 1966. április 2, szombat. Ahol még egy évvel ezelőtt is toronydaruk álltak, most — loronyházak hasíia- nak bele az alföldi egyhangúságba. Közepes és magasabb kockaházak erkélyeiről csodálkoznak bele az emberek a kék színű, tiszta tavaszba. A pusztán, mely hajdan fészke volt a betyároknak és a kurucoknak — város áll. A házakon transzparensek, zászlók. A téren munkásőr zenekar vonul át, egy sereg gyerek kíséri. Olt voltam az ünnepségen Tíz óra 22 perckor nyújtották át az ország — akkor hatvanhatodik és a megye ötödik városának a városi rangot dokumentáló oklevelet. Beszéltem azzal a pásztor- emberrel is. Ott ült az ünneplők között fekete ruhában és a kabátja hajtókáján egy kiváló dolgozó jelvénnyel. ,.. Ekkor már hatodik éve a lakkfestékgyárban dolgozott.. 1970. március 21. szombat. Megjelenik az Elnöki Tanács határozata: Lenin születésének 100. évfordulójára a szovjet népek és a magyar nép örök barátsága jeléül, a felszabadulás óta épült új, szocialista varos, Tiszasze- derkény elnevezését április 22-i hatállyal Leninvúrosra változtatják. ... Éppen ünnepeltek. Egyébként is. itt gyakran ünnepelnek. A 22 millió forintos költséggel épült gimnázium-szakközépiskolának adtak nevet: Kun Béláét. Akkor hallották a rádióban a hírt. A meglepő hírt, hogy rövidesen másik névadóünnepségre is sor kerül, amikor a pusztából nőtt város Lenin nevét veszi fel. Ez a város az egyetlen magyar város, amelyben az átlagos életkor nem éri el a 26 évet. Itt nincsenek nagymavonalúakat, magasba {velőket. Aki ránéz, még ha százszor látott is szebbet, pati- násabbat, azt mondja: szép város! Vannak szép iskolái. Vannak üzletei. Van gyönyörű művelődési háza és különleges formájú víztornya. Csak múzeuma nincs. Nem is tudnának benne mit kiállítani. Aminek nincs múltja, annak nincsenek emlékei. Tiszaszederkény-Lenln- város a jelenben épült — a jövőnek! S a „Tisza-parti metropolis” az elkövetkező években tovább fejlődik. A lakkíestékgyárban az idén már érezteti hatását a bővítés. ötezer tonnával több, az eddiginél szélesebb választékú festéket küldenek a piacra. Még az idén megkezdik a palietiléngyár próbaüzemelését, év végén pedig az üzemszerű termelést. A város határában a Barátság II olajvezeték mellett építik fel az új kőolajfinomítót, ezzel kapcsolatban űj erőmű is épül. A város továbbfejlesztéséhez újabb 130 holdat sajátítanak ki. Már készülnek a tervek a városközpont kialakítására, ahol tizenegy emeletes magasházakat építenek. Itt lesznek majd a közintézmények is. Már az idén mintegy százmillió forintot fordítanak építkezésekre. Megkezdik az építésre kijelölt terület előközműve- sítését, ahová a következő években hétszáz, házgyári elemekből összeszerelt lakást építenek, központi fűtéssé1, beépített bútorokkal, hidegmeleg vízszolgáltatással, minden emberi kényelemmel. A százházas városnak nincsen múltja. Az a kicsi, ami van, összefoglalható néhány sorban. A jövőjéről köteteket lehelne írni! Onodvárl Miklós
