Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-09 / 82. szám
Csütörtök, 1970. április 9. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Ken lesz „Itíánvcíkk" s buszsolfir A nagyvárosi közlekedés problémái mindenütt nagyon a „kirakatban” vannak. Nincs ez másként Miskolcon sem. A túlzsúfolt, ritkán járó autóbuszok, villamosok okozta bosszúságok sokszor késztették erős kifakadásra az elmúlt télen a város lakóit. November és január között az ideális, napi 100—105 helyett, sokszor csak 88 autóbusz mehetett ki reggelenként. Mi volt az oka? A létszámhiány. Az MKV-nak 188 gépkocsivezetője volt, s ez a létszám 42 fővel kevesebb a szükségesnél. A hiány enyhítésére a vál- lulat saját erejéből 12 gépkocsivezetőt képezett ki, akik február 1-én munkába léptek. Márciusban naponta már 94—98, hetipiac alkalmával pedig 100 busz állhatott forgalomba. Jelenleg is 16, volt teherautósofőr átképzése folyik a vállalatnál, s ha — miután megszerzik a D- vizsgát — ők is „beépülnek”, április közepe táján újból lényegesen javul majd a helyzet. Hiányzik 70 kalauz is. A j szó rossz értelmében lépcső- ' zetes munkakezdés riasztólag hat: a jegy vizsgáló még csak nem is három műszakban dolgozik; kevés a szabad ideje, se víkendje, se karácsonya, se nyugodt éjszakája. Az állami támogatással nemrég megvalósított bérfejlesztés azonban remélhetőleg ezen a téren is létszámemelkedést eredményez a közeljövőben. A buszvezetők bére átlagosan 280, a villamos kocsivezetőké pedig mintegy 220 forinttal emelkedett a fizetésrendezés nyomán. Nyugodtan kijelenthetjük: minden remény megvan arra, hogy többé nem következik be az a szomorú állapot, amely 1900- at és 69-et jellemezte. Az említett két év alatt ugyanis 550 dolgozó lépett ki a Miskolci Közlekedési Vállalattól, s helyükre csupán 368-at tudtak felvenni. (tak —) • • Összetört, ellopott százezrek A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat termelési tanácskozásán jelentették be a vállalat vezetői, hogy az idén 400 ezer forint értékű megtakarítást kívánnak elérni, többek között a fogyóeszközök célszerűbb felhasználásával. Poharakból. A szocialista brigád ajándéka A tanyai iskolák támogatásúra nemrég felhívás hangzott el a televízióban: a Tv-t az iskoláknak! mozgalom sikere után most segítsük kiskönyvtárakhoz ezeket az iskolákat. A nemes szándékoktól vezérelt mozgalom az országban is elsők között a Diósgyőri Gépgyárban talált visszhangra. Az ár- és devizagazdálkodási főosztály Re- form nevű szocialista brigádja felajánlotta, hogy 100 kötetes szépirodalmi könyvtárat ajándékoz Borsod megye valamelyik tanyai iskolájának. A Reform brigád felhívással fordult a DIG ÉP többi szocialista brigádjához: minél többen csatlakozzanak a mozgalomhoz. Szomjazzuk a színeket Felvirágozzák Miskolc kapuit A ravasz tavasz idén is rá- sssedett bennünket — késett. Most, hogy végre itt van az a bolondos, ám mindany- nyiunk számára mégis oly kedves április, egyszeriben megkezdődött a szép munka Miskolc terein, utcáin, kertjeiben. Szorgos kezek nyomán végre fellélegzik a föld, eltűnik a gaz, a róhordott szemét •— a tél utolsó maradványai. A főútvonalon és a. város néhány pontján elhelyezett- hatalmas kővázák már az ünnepet is színpompával, illattal, napfényre éhes virágszirmokkal köszöntötték. És most, ezekben a napokban jártunkban-keltünkben észre kell vennünk: virít a cirmos tulipán, amott zöldbe borult az a vékony kis íüldsáv a kőházak melleit, másutt pedig repül a hinta, labda huppan a virágágy közepébe — mégha oly nagyon morog is érte a szemüveges, szigorú parkőr bácsi ... A lüktető forgalmú, szeny- nyezett levegőjű Miskolc szomjazza a színeket, a friss levegőt, a megnyugtató és felüdítő zöld foltocskákat ott a körengeteg közepén. A város rengeteg pénzt áldoz a parkok, a fák és a tenyérnyi virágszőnyegek ápolására, telepítésére minden esztendőben. Szakemberek töprengenek rajta: hogyan lehetne a keskeny völgyben az egyre növekvő városból elcsípni újabb terecskéket, néhány négyzetméternyi helyet a füveknek, a lassan rügyező fáknak, a szemet-szí- vet gyönyörködtető dísznövényeknek. És ha a belvárosban ez nehezebben sikerül is, az új telepeken — a város kapuiban — ezt már évek óta tervszerűen végzik. Ki nem gyönyörködik örömmel a selyemréti rózsakertben; vagy midőn látja: alig vonultak el az építők, már megjelent a kertész. Idén például azon fáradoznak a Miskolci Kertészeti Vállalat dolgozói, hogy feiviragozzák a város kapuit. Zöldsávot kap a Győri-kapui új városnegyed, a Zsolcai-kapu és a város új büszkesége: a Szentpéteri- kapui domboldal is. Valamivel nagyobb lesz Miskolcon a zöldterület, mint tavaly volt. Ám, az ma még csak szép álom lehet számunkra, amiről egy francia lapban olvastam: ha Párizsba új lakó költözik, elültetnek négy facsemetét a város valamelyik parkjába... / Gyárfás Katalin tányérokból és evőeszközökből 400 ezer forintot megtakarítani egy kissé irreálisnak tűnne, ha nem ismernénk egy statisztikát is a vállalat elmúlt évi gazdálkodásából. Egy év alatt 30 ezer 200 da-< rab hiteles stuca-pohár, 25 ezer 200 darab kehelypohár, 16 ezer 200 darab hiteles borospohár, 10 ezer 600 darab szeszes pohár, 12 ezer 600 darab hitelesített szeszes kehelypohár tört el, 614 ezer 600 forint értékben. Százezer forint értékű a kár porcelántányérokból is. A több mint 714 ezer forint értékű veszteség, amely poharakból és tányérokból adódott még csak érthető, hiszen ezek az eszközök törékeny anyagból készültek. Eltörhettek mosogatás közben, eltörhette őket a pincér, a vendégek is törhettek, véletlenül és nem véletlenül. Az a tény viszont megdöbbentő, hogy rozsdamentes evőeszközökből 1600 készlet, 100 ezer forint értékben tűnt el egy év alatt a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat éttermeiből. Kirívó eset a tapolcai Anna étterem nyári evőeszköz „fogyasztása”. A tavalyi esős nyáron 1170 darab rozsdamentes evőeszköz veszett eL i zekhes a számokhoz csak annyit fűznénk hozzá, hogy a kár — amely a vállalat dolgozóinak a gondatlanságából és a vendégek hibájából, felelőtlenségéből adódik — nemcsak a vállalat kasszáját, hanem közvetve a mi zsebünket is érinti. i t gy. E’ Vrukiviteli korlátozás Csehszlovákiában A piacon tapasztalható áruhiány miatt a csehszlovák hatóságok szigorú kiviteli korlátozásokat léptettek életbe. A hiánycikkekre magas vámokat vetettek ki. Így például az ágynemű, törülköző, női fehérnemű, cipő, iskolatáska és rozsdamentes evőeszközök kivitelénél a vámilleték magassága az áru árának 100 százaléka. A babakelengyénél, valamint a gyermek (14 éves korig)- kötött- és konfekcióárunál, a gyermekharisnyáknál és gyermekcipőknél a vételár 200 százaléka a vám. Az ólomkristály-fárgyak után 50 százalékos vámot kell fizetni. Az intézkedés általános érvényű, tehát mindenkire vonatkozik, így a turistákra is. Csupán a konvertibilis valutáért a Tuzex áruházaiban vásárolt holmiért nem kell vámot fizetni. A legújabb rendelkezés átmeneti jellegű. Új aiiíéfelsKcrelési gyár A vidéki ipartelepítés kapcsán felépült Sopronban az A FIT (Autófelszerelési Vállalat) új gyáregysége. Az új üzem különféle gépjármű-felszerelési cikkeket, műszaki gumiárut, és az autófenntartó iparban hiánycikket jelentő garázsberendezéseket gyárt. Az AF1T új létesítménye több mint 15 ezer négyzetméteren helyezkedik cl. és 9 millió forintba került. 76 alapító tagot köszöntöttek Ünnepi megemlékezés a Miskolci AFESZ-nál Ünnepi megemlékezésre került sor tegnap, szerdán délelőtt az SZMT-székházban. Ez alkalommal a szövetkezetek alapító tagjai, a szocialista brigádok vezetői, a nyugdíjasok, valamint a kiváló nődolgozók emlékeztek az évfordulóra, valamint a szövetkezeti mozgalom eddigi eredményeire. A tanácskozáson Verebélp Tamás, az ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke mondott bevezető szavakat, majd Fehér Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának osztályvezetője tartott előadást Visszatekintett a fogyasztási, beszerzési, értékesítési szövetkezetek gazdag múltjára, ezután arról szólott, hogy soha nem volt hazánkban ily nagy jelentősége e szövetkezeti formának, mint éppen most gazdaságirányítási rendszerünk bevezetése óta. Jellemezte azt is, mekkora részt vállalnak a szövetkezetek a népgazdaság feladatainak végrehajtásából. Fehér Lajosné arra is utalt hogy a Miskolci ÁFÉSZ-hez tartozó huszonkét község szövetkezetei általában jól összehangolják a tagság és az egész ország gazdaságának érdekeit gyorsan reagálnak a piac és a kereslet változásaira. Külön hangsúlyozta, hogy a szövetkezetek munkájának jelentős réstót itt is a nők vállalták magukra. Szó esett ezután a nemrég módosítót!; új alapszabályról is, majd az előadó a Központi Bizottság legutóbbi határozatát a nők helyzetéről szóló elemzést ismertette a részvevőkkel. Ezután köszöntötték és oklevéllel jutalmazták a szövetkezet 76 alapító tagját Bontási anyagok felhasználására! kertes sorházakat építenek Sátoraljaújhelyen érdekes kezdeményezést valósítanak meg, hogy az építőipari szövetkezet szabad kapacitását kihasználják és az új lakásokat az eddiginél olcsóbban készítsék el. Ennek érdekében a tanács elhatározta, hogy Nagyanyó meg az őzek strtl vűlí ho1 nem volt. a nagy 1,1 TV“! hegyek között, falusi házikóban élt nagyanvó az őzikékkel. A meseszöveget tulajdonképpen csak annyiból kell helyesbíteni, hogy nagyanyó nemcsak élt, hanem él is, és nem házikóban, hanem tisztességes, szép, nagy falusi portán, különben minden egyezik. A nagyanyó is, az őzek is ott láthatók a megye északi részében, Martonyi községben. — Pötyi, Gabi! Gyertek csak ide! És Pötyi is, Gabi is, a két őzike odamegy nagyanyó'ioz. Pötyi a lány, Gabi pedig — apró, mohos agancsokkal — a fiú őzike. Persze, nem rögvest mennek nagyanyóhoz, előbb egy jókora kört futnak a bekerített, hátsó udvaron, a tyúkok méltatlankodva riadnak széjjel, a büszke tartású kakas is menekül, és a lóira biztonságos magasából szidja, mindennek lehordja Gabit. De végül is a két őzike oda kerül a lassú léptű, fekete ruhás nagyanyó elé, megszagolják a kezét, hozott-e nekik valamit, majd újra, nagy iramodással vágtatnak a röppenő verebek közé, Gabi pedig föl a ku- koricagóré tetejére. — Ä rossz belétek — zsörtölődik nagyanyó. — A múltkor is kiugrottak a kerítésen, az egész falu hajkurász- la őket. Ki ne menjetek! Bár az lenne a legjobb, ha már elmennétek örökre, vissza az erdőbe! — Miért szidja őket, nagyanyó? —- Miért, miért... Csak bajnak vannak! Vásott gyerekek fogták be mindkettőt, azoktól vettük el, hogy felneveljük, de hát semmi sem elég nekik. Cuclis üvegből itták literszám a tejet, most meg a kukoricát eszik, de ha nem -viszek eleget, már megsértődnek, pedig ott a széna, azt is pusztítják. — Hol teleltek? — Itt, az ólban. Nagyon jő helyük volt. Kényelem, meleg, ennivaló, meg is erősödtek szépen. Gabi most már elszemtelenedett, nem merek átmenni tőle a bekerített udvaron, a múltkor is fellökött. Azért etettelek, azért neveltelek? Szidtam, de rá se hederített, 'csak vágtatott! Most már figyelnem kell, mert csak nekemfut, és puff! fnlij az idegenek előtt mégis resvralll tejjj a szidást, pironkodna is, ha tudna, de így csak bólogat mohos agancsú fejével, fekete szemével rátekint nagyanyára, majd ugyancsak fekete, nedves orrával újra megszagolja, hátha mégis hozott valami finom ennivalót! Mert az imént ugyan a góró tetején állt, de már újra itt hancuro- zik, a közelben, bár ő maga is összerebben a futásával felriasztott, a világ minden tája felé szétfutó aprójószágok riadalmától. Bizony, vannak, időszakok, amikor nem lehet tudni, lei ijedt meg a másiktól, de tény, hogy a két rakoncátlan őzike okozta a zűrzavart. — No, ugye! Most is csak a bajt. csináljátok! Hogy nem tudtok már végleg elmenni innen! — szövi a szót nagyanyó. — Mi lesz ezekkel az őzekkel? — A fene tudja! Ha majd felnőnek, gondolom, elmennek az erdőbe! Mégiscsak az az otthonuk! — Szóval nem szereti őket nagyanyó? — Nem hát! Miért szeressem? Mondom, csak a baj van velük! Meg láthatja is! — Megvenném őket Mennyiért adja? Nagyanyó elcsendesedik, végignézi Visszafordul a kerítéstől, az őzeket hívja. — Pötyi! Gabi! Gyertek csak! Azok jönnek. Körbejárják nagyanyát nyújtogatják nyakukat, nedves, fekete orrukkal szaglásznak. Nagyanyó halkan beszél, azt hiszi, csak ők hárman hallják. — Még hogy titeket elvinni innen! Hát hallottátok? Ki tudja, hová, a városba, a kőrengetegbe! És ott mit ennétek? Hol szaladgálnátok? Mi? Hát elmennétek? No, ugye! Bár az igaz, hogy nagy gazemberek vagytok, különösen te, Gabi, hej, a rossz az agancsodba! Fellöktél a múltkor! Csúnyán íellöktél! De már mindegy, no! Megsimogatja fejüket, kapargatja is egy kicsit, majd ideszól: — Hallja az úr! Nem mennek ezek sehová! Nem eladók! Nem bíz’ a! :c Pötyi is elvágtat, a tyúmiui la, j^ok s2étrebbennek, a kakas most a kerítésre röppen, onnan szidja őket. De Gabiék nem figyelnek oda. Lehet, hogy nem is értik, mit mond a sarkantyús úr. Priska Tibor a városban bontásra kerülő lakóházakból nyert ériékes építőanyagokból, a fejlesztési alap felhasználásával földszintes, kertes sorházakat építtet, A gazdasági számítások szerint ezek az 52 négyzetméter területű lakókonyhából, nappaliból, hálószobából és mellékhelyiségekből álló — lakások építési költsége miiidos»- sze 160 ezer forint. A földszintes, kertes sorházakat a város északkeleti részén, a 700 éves tér környékén építik fel, és mintegy 50 darabot terveznek belőlük. A munkákat rövidesen megkezdik. Az elmúlt hónapokban lebontott épületekből ugyanis annyi nagyméretű téglát, követ és faanyagot nyertek. amennyi 10 másfélszobás lakás építéséhez elegendő. Az új lakótelep építését a helyi szövetkezet dolgozói a napokban kezdik meg, és az év végéig tíz. egyenként 100 négyszögöles kerttel ellátott, földszintes sorházat adnak át. Elfogyott Az illetékes kereskedelmi és élelmiszeripari szervek a kedvező világpiaci lehetőségeket kihasználva az év elején jó minőségű íőzővajat szereztek be, s árusították kilogrammonként 36 forintért. Az 1400 tonnányi mennyiség éppen annyi ideig tartott, ameddig számították. Ezért az állami és szövetkezeti kereskedelem az eredeti tervnek megfelelően április 11- én, szombaton a készletek kiárusításával befejezi a föző- vaj értékesítését. \
