Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-09 / 82. szám

Csütörtök, 1970. aprífis V. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Négy@déw után Folyamat osan teljesíti tervéi a DIGEP A közeli napokban tartják meg termelési tanácskozásai­kat a Diósgyőri Gépgyár kü­lönféle gazdasági egységei. Az év első három hónapjá­nak gondjait és eredményeit teszik mérlegre ezeken a tanácskozásokon, s meghatá­rozzák majd a következő időszak legfontosabb fel­adatait. Egyetlen negyedév, alapján még természetesen nem lehet megmondani, ho­gyan alakulnak a vállalat 1970. évi eredményei, de en­nek a viszonylag rövid idő­nek tapasztalatai is sok mindent megmutatnak. Segí­tenek képet alkotni róla, va­jon helyesen mérte-e fel erőit és lehetőségeit a válla­lat vezetősége, kollektívája, s megvannak-e a további feladatok teljesítésének fel­tételei. Növekvő termelékenység Nem kis feladatokat tűzött ki maga elé erre az eszten­dőre a Diósgyőri Gépgyár: a tavaly elért —; s jelentős sikernek számító — gazdasá­gi eredmények túlszárnyalá­sát. A befejezett termelést 1969-hez képest 2,8 százalék­kal. a teljes termelést 3,2 százalékkal akarják növelni év végéig. Az elmúlt évinél 14 százalékkal több export- terméket akarnak gyártani. És — ami igen fontos — a vállalat a termelékenység 3,5 százalékos emelését tűzte ki céljául. Tavaly a termelés felfutását teljes egészében a hatékonyság növekedése biz­tosította, s ebben az eszten­dőben sem tervezik a dol­gozók létszámának emelését. A vállalat műszaki-gazdasá­gi intézkedési terve részlete­sen tartalmazza a hatékony­ság növeléséhez szükséges tennivalókat. A helyes belső létszámgazdálkodás, a mun­kafegyelem további szilárdí­tása, a termékösszetétel gaz­daságosabbá tétele mind­mind a termelékenység javu­lását szolgálja. A termelé­kenység, az egy dolgozóra jutó termelés három és fél százalékos növekedése — ha sikerül megvalósítani —, ie- helővé teszi az idei feladatok teljesítését. Hogyan sikerült? Az első negyedév mérlege még nem készült el minden részletében. De a termelési tanácskozásokon már a vál­lalat negyedéves tervének 100,1 százalékos teljesítési­ről számolhatnak be a gaz­dasági vezetők. Ezt az ered­ményt igen nehéz körülmé­nyek között érte el a DIGÉP kollektívája. Különösen az új, most „felfutó” termékek gyártása állította nagy fel­adat elé a dolgozókat. Igen sok múlt a különféle egysé­gek összehangolt munkáján, szervezett együttműködésén. S éppen -a jó belső kooperá­ció, valamint a jubileumi szocialista munkaversenyből eredő lendület hozta meg a sikert, tette lehetővé a ne­gyedévi terv teljesítését. Hozzájárult az eredmé­nyekhez az is, hogy a válla­lat nagy gondot fordított a munkásvédelcmre, az üzemi balesetek megelőzésére. A számok önmagukért beszél­nek: 1970 első negyedében 46-tal kevesebb baleset tör­tént, s 714 munkanappal ke­vesebb „esett ki” baleset mi­att, mint az elmúlt eszten­dő első három hónapjában. Kiemelt feladatok A napokban sorra kerülő rész-számadás alkalmával a gazdasági egységek kollektí­vája megállapítja majd, hogy a vállalat folyamato­san teljesíti tervét. A továb­bi folyamatos teljesítés cél­jából szóba kerülnek a kö­vetkező hónapok legfontosabb tennivalói. Valamennyi egy­ség számára elsőrendű fel­adat a ráfordítások csökken­tése, a belső együttműködés tökéletesítése. A vállalat ki­emelt feladatai közül igen fontos — többek között — a járműprogram és a kiemelt országos beruházások foko­zott támogatása, valamint a mezőgazdasági szivattyúgyár­tási program teljesítése. F. T. A háztáji termelés és jelentősé Felmértük és összegeztük 1969 mezőgazdasági termelé­sének szerkezetét, eredmé­nyeit. A végeredménnyel elé­gedettek lehetünk. Országos átlagban a mezőgazdasági termelés 1969-ben 8 százalék­kal emelkedett, javult a jö­vedelmezőség és a munka termelékenysége is. A vi­szonylag mostoha természe­ti és' közgazdasági viszonyok közt termelő borsodi mező­gazdaság fejlődési, eredmé­nyességi átlaga semmivel sem gyengébb az országos­nál. A sommázható, gazda­sági és politikai tartalmat egyaránt magában foglaló végeredmény a következő: országunk és benne megyénk mezőgazdasága 1969-ben ma­radéktalanul teljesítette, be­fejezte III. ötéves tervének feladatait, és most már tu­lajdonképpen terven felül termelünk. De mint általában, ennek, a mostani zárszámadásnak is van egy-két szépséghibája. Szocialista szerződéskötés az LKM-ben Két vállalat csatlakozott a 100 kiváló műszak mozgalomhoz Tegnap délelőtt 11 órakor az Észak-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat, a Gyár- & Gépszerelő Vállalat és a Lenin Kohászati Művek Párt. és gazdasági vezetői szocialista együttműködési szerződést írtak alá. A szerződés szerint a felsorolt vállalatok a Le­nin Kohászati Művekben 170 millió forintos költséggel épülő új buga csiszoló részle­ges üzembe helyezését még ez év július 28-ra, azaz a diós­győri kohászat alapításának a 200. évfordulójára tervezik. Baán István, az LKM fej­lesztési főmérnöke a létre­jött szerződés fontosságát méltatta, majd a gyárvezetés hevében megköszönte az együttműködést a megjelent, vállalatok képviselőinek. A gyár általános rekonstruk­ciójában. az országos jármű- programban, az exportköte- lezettségek teljesítésében egyformán sürgős ez az épít­kezés. Nagyon szükséges azért is, mert a régi csiszoló­üzemben már nagyon kor­szerűtlenek a munkakörül­mények. A szocialista együttműkö­dés alapján az említett mű a részleges üzemelteiéire minden bizonnyal a vállalt időben sor kerülhet, hiszen április 2-a óta NDK-beli szakemberek irányításával 9 darab csiszológép folyamatos szerelését kezdték meg. A szerelésnél és az építésnél a legnagyobb együttműködés­ről biztosították egymást a szerződő felek. A kivitelező vállalatok a szocialista szer­ződéskötés ünnepélyes aláírá­sakor csatlakoztak a kohá­szat acélművének felhívásá­hoz, amely szerint Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére száz kiváló mű­szakot teljesítenek. A há­rom vállalat KlSZ-szcrveze- tei is közös védnökséget vál­laltak, hogy az 1969. március eleje óta épülő, korszerű bu­gacsiszoló üzem ez év július 28-tól már részlegesen ter­melhessen. Gutman József Szuper-automata mosógép A magyar—jugoszláv koprodukcióban szuper-automata mosógépet gyártanak Debrecenben. A ruha mosásának min­den fázisát automatikusan látja el a gép, és programbeállító kapcsolója segítségével tízféle mosási műveletet végez, a tex­tiliák fajtája és szennyezettsége szerint. A Hajdúsági Ipar­művek új gyártmánya nemsokára kapható lesz. Esetek a becsületességről Nagyon szép emberi tette­ket, megkapó történeteket produkál az élet. A nagy tempójú rohanásban talán nem is vesszük észre, elsik­lunk fölötte. Most két ilyen megtörtént esetet jegyzünk fel. Rúcz Lúszlóné szinte lelsi- kolt rémületében. Hetek óta számítgatták, mennyi nyere­séget kapnak a papírgyártól, s mit vesznek rajta. És most alig vásárolt va­lamit, a pénz az áruval együtt eltűnt. Egyik ismerősét is se­gítségül hívja és kétségbe­esetten kezdik keresni. A boltban nincs, a nyomda volt épülete és a villanyrendő: közötti területen csúszhatott ki. De nincs. Meglepődve, s reményked­ve állnak meg. Az autóbusz­ra várók között egy ember kezében levő táska nagyon ismerős. * — Bocsánat — szólítják meg —. találta a táskát? — Igen. — Jaj, de jó. Az enyém... — Jó — mondja a férfi —, de fáradjanak be velem a rendőrségre. És ott a következő derül ki: Veres József, az LKM központi gépjavítójának la­katosa, az utcán megtalált táskával a rendőrségre ment. A személyi igazolvány alap­ján hamar megtudják, ki az elvesztője. Közük, ha befut az URfj, ki is viszik. De van a táskában gyógy­szer is. Szívbetegnek való. Ki tudja, mennyire fontos Mást is, de egy beteg embert különösen megrázhat, ha el­veszti nagyobb összegű pén­zét. És Veres József vállalko­zott rá, hogy autóbuszon ki­szalad a papírgyár környéki lakásba O Egy nuskoit ember mar a lakásán vette észre, hogy tás­kája hiányzik. Az irodában nem maradt, csak a villamo­son felejthette. — Egy táskát keresek. Nem adták le? — kérdezte a közlekedésieket. Válasz: nem. — Nem nagy érték — mondta barátainak —, de kedves emlék. Évek óta já­rok a táskával, benne volt az összecsukható ernyő, a; szemüvegem, néhány irat, ■ ami más számára értéktelen. Két nap múlva csomag ér- j kezik címére. Kíváncsian bontja ki, vajon mi lehet! benne, örömmel látja, hogy ; az örökre elveszettnek hitt táska, s benne van minden Egy üveg Lánchíd konya­kot vásárol, s elindul kö­szönteni a becsületes megta- j lálót. Kiderül, a cím hamis. Ilyen nevű ember a környé­ken sincs. És barátunk még most is j töpreng, hogy a becsületes i megtaláló miért akart előtte i ismeretlen maradni. Csorba [ Dr. Soós Gábor, a MÉM mi­niszterének első helyettese a minap ezt így fogalmazta meg mezőkövesdi előadásá­ban: „Néhány negatív jelen­ség, néhány feszültség is ke­letkezett mezőgazdaságunk szerkezetében és termelésé­ben”. Első helyen említette a mi­niszterhelyettes " a háztáji gazdaságok termelésének helyzetét, csökkenését. Nem­rég a megyei pártbizottságon ugyancsak erről tanácskoz­tak. Részletes ismertető hangzott el arra vonatko­zóan, hogyan is állunk a háztáji gazdaságok termelé­sével, s milyen lehetősé­geink, további feladataink vannak. Megyénk területén jelen­leg a háztáji gazdaságok ke­zelésében és művelésében van 50 328 katasztrális hold szántóterület, 13 710 hold kert, 2673 hold szórványgyü­mölcsös és 6562 hold szőlő — utóbbi elsősorban az ér­tékes Tokaj-Hegyalján. Me- ívénk háztáji, kisegítő, egyé­ni és egyéb gazdaságai éven­te legalább 200 ezer hízott sertést állítanak elő, s bár ezt elsősorban önellátásra használják fel, mégis meg­könnyítik vele a húsellátást, a közellátást. Országos té- nyeink még inkább elgondol­kodtatóak. Dr. Söós Gábor miniszterhelyettes mondta a már említett előadásban, hogy országunkban az összes mezőgazdasági termék 63 százalékát a nagyüzemek ter­melik meg, és ennek zöme bekerül az áruforgalomba, viszont a további 37 száza­lék arányú termékmennyiség a háztáji.. kisegítő és egyéni gazdaságokból kerül ki. Az országos átlagszámok me­gyénkre úgy vonatkoznak, hogy nálunk a 37 százalékos aránynál valamennyivel ma­gasabb a háztáji, kisegítő, egyéni és egyéb gazdaságok termékelőállító tevékenysége. A háztáji termelés meg­ítélésében és értékelésében végletekkel is találkozunk. Vannak tsz-ek és községele, ahol szándékosan, vagy gon­datlanul (a nem megfelelő segítségadás következtében) valósággal sorvasztják a ház. táji termelést. De olyan tsz- ek és községek is vannak, ahol a nagyüzemi termelés fölé helyezik a háztáiit, a szövetkezeti gazdaságot szin­te alárendelik a háztáji ter- melésnek, a háztáji kiszol­gálójává teszik. Mindkét véglet helytelen, káros. Szó sincs ugyanis arról, hogy a nagyüzemi gazdálkodás rová­sára „futtassuk fel” a ház­táji termelést. Csupán arról van szó. hogy meg kell ta­lálni a szükséges és ideális összhangot nagyüzemi és háztáji termelő tevékenység között. Háztáji és nagyüzen-} nem mond ellent egymásnak. Sok­szor elmondottuk már — kormányzati szinteken is —, hogy a kettő kölcsönösen ki­egészíti egymást, sőt, éppen a kölcsönös harmónia bizto­síthatja az ideális fejlődést mindkét termelő területen. A kölcsönös kiegészítés, az optimális harmónia azt is megköveteli, hogy a háztáji gazdaságok — tekintvén, hogy a takarmány nagy ré­szét a közösből kapják — le­hetőleg a szövetkezeten ke­resztül értékesítsék termé­keiket. Így a közös is jól jár. Megkapja a nagyüzemi fel­árat, ha teljesíti az értéke­sítési feltételeket, és ezt a felárat akár meg is oszthat­ja a tagokkal. És a megkü­lönböztetett területeken a közös megkapja az árkiegé­szítést, a végtermék-dotációt, hiszen a szövetkezet által ér­tékesített háztáji termék olyan, mintha az is a közös­ben termett volna. Szükséges hangsúlyozni, hogyr amikor a háztáji ter­melés szintentartósáról, fo­kozásáról. de elsősorban kor­szerűsítéséről és a közössel való szorosabb összekapcso­lásáról beszélünk, a reális té­nyekkel és lehetőségekkel számolunk. Azzal, hogy a nagyüzemi termelés fejlesz­tése eszköz- és anyagigényes, és hiába lenne pénz, ha nincs elegendő építőanyag, techni­kai felszerelés, nem utolsó­sorban: építő-szerelő kapa­citás, hogy gyorsan elegen­dő nagyüzemi épületet léte­sítsünk a háztáji termelés el­lensúlyozására. Nincsenek meg tehát a nagyüzemi fej­lesztés anyagi-technikai bá­zisai olyan mértékben, hogy gyorsan ellensúlyozhassuk a háztáji termelés csökkenését. A Háztáji termékekre vi­szont — mindegy, hogy hol fogyasztják el— szükség van. Egy példa: egy levágott háztáji tehén évi átlagban 2500 liter tej elvesztését je­lenti. Ezt a tejmennyiséget a tehén volt gazdája, vagy azok, akik a gazdától koráb­ban megvették n tejet (szom­szédok, rokonok, tejcsarnok stb.), a jövőben kénytelenek lesznek a központi készlet­ből megvásárolni. És ha csak egy-két tehénről lenne szó, akkor senki sem szólna. De sajnos, több ezer tehénről van szó. A háztájr gazdaságok munkájára és termékeire még hosszú ideig szükség lesz. Ezért az állam az ed­diginél is fokozottabban teszi érdekeltté a tsz-tagokat és a szövetkezeteket a háztáji gazdaságok termelésének fej­lesztésében és korszerűsítésé­ben. Borsodban különösen sok a lehetőség és a tenni­való. Szerény számítások sze­rint is megyénk termelőszö­vetkezetei legalább évi 15 millió forint haszontól estek el amiatt, mert nem szer­vezték meg a háztáji termé­kek nagyüzemi értékesítését, mert nem segítették megfe­lelően a háztáji termelést sem tudatosítással, szakmailag. Szcndrei József sem A íörzsgárda-tagok megbecsülése (Tudósítónktól) Napjainkban igen divatos lett a munkaerő-vándorlás. A vándormadarak a munka­erőhiányt kihasználva, sok­szor indokolatlanul olyan béreket csikarnak ki a vál­lalatoktól, mint amilyet a régóta ott dolgozó jó szak­munkás kap. A munkaerő-vándorlás megakadályozására van le­hetőség: a törzsgárda-tagok fokozottabb erkölcsi és anya­gi megbecsülése. Vállalatunk már régen él ezzel a lehe­tőséggel. Az elmúlt napok­ban is ennek szellemében ad­tok át a 3. számú ÉPFU törzsgárda-tagjainak a kü­lönböző fokozatú jelvénye­ket, igazol ,’únyokat, vala­mint 5 év utón 300. tíz év után 500. 15 év után 800 és 20 év után pedig 1200 forint pénzjutalmat. Az ÉPFU mintegy másfél ezer dolgo­zója közül ez évben 312 ka­pott törzsgárda-jelvényt, és mellé összesen 191 ezer 800 forintot, Molnár Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom