Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

XiS^ i VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKi A MAGYAR S70CIAI ISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MFGVFI BIZOTTSÁGÁNAK IAPIA XXVI. évfolyam, 79. szám Ara: 1 forint Szombat, 1970. április 4. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pén­teken ünnepi ülést tartott az országgyűlés. Részt vett az ülé­sen Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára; Fock Jenő, a kormány elnöke. Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyu­la, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tag­jai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban helyet foglaltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett küldöttségek: L. I. Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezetésé­vel a szovjet; Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottsá­gának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK mi­niszterelnöke vezetésével az NDK; dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára vezetésével a csehszlovák; Józef Cyrankieivicz, a LEMP Politikai Bizott­ságának tagja, a minisztertanács elnöke vezetésével a len­gyel; Ivan Mihajlov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a miniszterta nács elnökhelyettese, harí - seregtábornok vezetésével a bolgár párt- és kormányküldött­ség; Fadilj Hodzsa. a szövetség tanácsának, a JKSZ elnök­sége végrehajtó irodájának tagja vezetésével a jugoszláv küldöttség; Emil Bod-.aras, a Román KP Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja ve­zetésével a román párt- és kormányküldöttség; Franz Muhri. az Osztrák Kommunista Párt elnökének vezetésével az oszt­rák pártküldöttség. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dip­lomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Az ünnepi ülést — a Himnusz hangjai után — Kállai Gyu ­la, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Üdvözölte az ünnepi ülés valamennyi részvevőjét, majd felkérte Kádár János elv- társat, tartsa meg ünnepi beszédét. Ezután hosszan tartó, nagy taps közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Kádár János elvtárs ünnepi beszéde Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Kivételes alkalomból, ün­nepi ülésre jöttünk ma ösz- sze. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy ebben az ünnepi órában én is köszöntsem leg­felsőbb törvényhozó testüle­tünk, az országgyűlés tagjait, kedves külföldi vendégein­ket, az ülés minden részve­vőjét. Innen, az ország házá­ból köszöntőm népünk min­den fiát és leányát; minden honfitársunkat. Külön kö­szöntőm, túl határainkon, a nagy szovjet népet, a szocia­lizmust építő népeket, a nemzetközi munkásosztályt, a testvérpártokat, a népi Ma­gyarország minden barátját — kezdte beszédét Kádár János elvtárs, majd így folytatta: A létéért küzdő em­beriség, a világ és Európa népei számára a második vi­lágháború véres napjainak sorából nem emelkedett ki különösebben az 1945-ös év áprilisának negyedik napja. A magyar nép számára azon­ban az a nap különleges je­lentőségűvé, újkori történel­me nagy, sorsdöntő fordula­tának kezdetévé vált. Azon a napon űzte ki hazánk terü­letéről a diadalmasait előre­törő szovjet hadsereg az utol­só hitlerfasiszta megszálló csapatot, s adta tudtul a vi­lágnak : Magyarország fel­szabadult! Hála a felszabadítóknak Április 4-e a mi számunk­ra nagy évforduló, naptára­inkban minden évben piros­betűs ünnep, a Magyar Nép- köztársaság hivatalos, állami ünnepe. Ez a nap a magyar nép számára a felszabadulás napja volt, s az marad örök­re. Ezen a napon felszaba­dulásunkat, nemzeti függet­lenségünket, népünk hatal­mát ünnepeljük, szocialista forradalmunk nagy vívmá­nyait értékeljük. Nemzetünk e nagy ünnepén, gondolat­ban egy pillanatra felidézzük a távoli, régmúlt időket, egymást követő sok-sok nemzedék küzdelmes har­cainak emlékét. Századokon át folyt válta­kozó szerencsével a harc a nemzeti függetlenségért, a Habsburg-elnyomás, a német imperializmus és más hódí­tók állandó fenyegetései el­len. Az elnyomottak és meg- alázottak legbátrabbjai sok­szor felkeltek a dolgozó em­ber, a nép nagyobb darab kenyeréért, jogaiért és fel­szabadításáért. Negyedszá­zaddal ezelőtt a népek sza­badságának legkövetkezete­sebb harcosai, Lenin fiai, a Szovjetunió Vörös Hadsere­gének katonái jöttek el hoz­zánk, s áldozatos harcokban űzték ki hazánk földjéről népünk leigázóit, a megszál­ló fasiszta erőket. Sok szov­jet harcos öntözte vérével a magyar földet, s adta életét népünk szabadságáért. Mély és el nem múló hálát érzünk a szovjet nép iránt a hallat­lan áldozatokért. Soha nem feledjük: felszabadítónk a Szovjetunió! A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek a már felszabadult más népek fiai is. Kegyelet­tel gondolunk azokra a bol­gár, jugoszláv, román harco­sokra, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyaror­szág felszabadításáért; emlé­kezünk azokra az angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra, akik ugyancsak harcoltak és elestek Magyar- ország területén a fasizmus •ellen vívott hősi küzdelem­ben. A második világháborúból, a reakció csalódására, a Szovjetunió politikailag, mo­rálisan és katonailag hatal­masan megerősödve került ki. A fasiszták elleni hősies harcban minden országban megnövekedett a kommunis­ta pártok befolyása és ereje, fellendült a különböző anti­fasiszta és demokratikus erők harca, az elnyomott, gyarmati népek felszabadító mozgalma az egész világon. Mindez jelezte, hogy a fa­sizmus elleni háború győ­zelmes befejezése után a vi­lág nem térhet, és nem tér vissza a háború előtti állapo­tokhoz, az emberiségnek előbbre kell lépnie. Utat mutatott a part A magyar nép a hátráló hitlerfasiszták vereségeinek idején, a fasizmus feletti végső győzelem közeledtével, egy viszonyiag kedvező vi­lághelyzet érlelődésének idő­szakában szabadult fel. De a magyar kommunistákra és más haladó erőkre, a nép­re hatalmas feladatok vár­tak, mert a helyzet hazánk­ban elképzelhetetlenül súlyos volt. A felszabadulást közvetle­nül követő időszak rendkí­vül bonyolult és sokrétű fel­adatainak, a romok eltakarí­tásának, a termelés beindítá­sának, az ellátás megszervezé­sének, a közlekedés helyreál­lításának megoldása minde­nekelőtt a nép talpraállitását, önbizalmának visszaadását, a társadalom szétzilált erőinek elemi megszervezését, egy új, demokratikus hatalom, szer­vezett állam megteremtését kívánta meg. A tömegek mozgósításához világos utat mutató vezető erőre volt szükség. Ezt a politikai erőt társadalmunkban a fasizmus negyedszázada alatt betiltott és üldözött, de mindvégig elszántan harcoló kommunis­ta part képviselte, amely az összes hazafias erő tömörü­lését, a társadalom demok­ratikus átalakításának szük­ségességét hirdette. Arra hí­vott fel, hogy' a nép összefo­gásával, aktív harcával és munkájával, a reakciós erők szétzúzásával teremtsünk új hazát. Vallotta: Mohács óta nem volt ilyen súlyos hely­zetben az ország, mindennek ellenére — ,.I,esz magyar új­jászületés .. Az építőmunkához azonban biztosítani kellett a külső, nemzetközi feltételeket is. A Szovjetunió a magyar népet felszabadította, és segítette Magyarországot a békekötés­re irányuló törekvéseiben, abban, hogy a legyőzött or­szág rövid időn belül visz- szanyerje szuverenitását. A Szovjetunió volt a magyar nép történetében az első nagyhatalom, amely a mi kis országunkat egyenjogúként kezelte, barátságába fogadta, majd szövetségeseként szer­ződést kötött vele. A leg­jobbkor jött az az anyagi se­gítség is, amelyet népünk a Szovjetuniótól a felszabadu­lás után nyomban és olyan időben kapott, amikor a szovjet nép sem a fölösleg­ből adott, Nem lehel sza­vakban kifejezni annak a sokoldalú támogatásnak nagyságát, erkölcsi, politikai értékét, amelyet a Szovjet­unió országunknak, népünk­nek nyújtott. Megteremtettük a népi hátúimat Kádár elvtárs a továbbiak­ban a demokratikus társa­dalmi rend megteremtésével foglalkozott, majd így foly­tatta: Az a fejlődés, amely a fel- szabadulást követő években Magyarországon végbement, bebizonyította, hogy ha van világos cél, ha van megfelelő vezetés, ha minden haladó erő összefog, a felszabadult nép ereje minden ellenállás, minden nehézség leküzdésére képes. Munkásosztályunk, népünk az új világ megteremtéséért folytatott kemény osztály­harcban, a bányák, a ban­kok és a gyárak államosítá­sával a nagytőkések, a föld­osztással a nagybirtokosok hatalmának gazdasági, tár­sadalmi alapjait megsemmi­sítette. A demokratikus és szocia­lista forradalmi célokért a reakció erőivel vívott állha­tatos harc, és az áldozatos, kemény munka eredménye­ként a felszabadulást követő (Folytatás a 2. oldalon) ■ Győzelemre vittük a szocialista forradalmat

Next

/
Oldalképek
Tartalom