Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-29 / 99. szám

Szerda, 1970. április 29. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG A mai magyar képzőművészet Párizsban Beszélgetés Feledj Gyufa festőművésszel Egyhónapos franciaországi Ünnepi készülődés Megyénk üzemel, vállalatai az Idén Is mcgünncplik a munka ünnepét. A miskolci felvonuláshoz már készítik a transzpa­renseket, feliratokat a festöipari szövetkezet Szeles utcai műtermében. Foto: Szabados György. Megyei zöldségtermesztési tanácskozás tanulmányutjaról a napokban tért vissza Feledy Gyuki Munkácsy-díjas festőművész. Párizsi tartózkodása egybe­esett azzal a képzőművészeti kiállítással, amelyet a pári­zsi Galliera Múzeumban ren­deztek meg Mai magyar kép­zőművészet címmel. A kiállí­táson — amely Párizs köz­pontjában március 19-én nyílt meg és csaknem egy hó­napig volt nyitva — szerepel­tek többek között Czóbcl Bé­la, Domanovszky Endre, Hincz Gyula. Kokas Ignác, Kondor Béla, Saár Erzsébet, Segesdi György, Varga Imre, Würtz Ádám müvei, vala­mint a miskolci képzőmüvé­Hazánk felszabadulása ne­gyedszázados jubileumának szellemében kívánja megün­nepelni a történelmi múltú Hegyalja lakossága az idei május 1-ét Ennek megfele­lően kellő időben megkezd­ték az előkészületeket. Külö­nösen Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon tartanak gaz­dag programmal színes, vál­tozatos műsorokat a két vá­ros pártbizottságának irányí­tásával. Sárospatakon pénteken reggel az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói a sport­pályán gyülekeznek, és on­nan vonulnak az ünnepség színhelyére, az iskolakertbe. A városi díszünnepség 10 órakor kezdődik, s a világ proletárjainak nemzetközi szolidaritását jelképező nap Nem tagadjuk: kíváncsian vártuk Miskolc új szórakozó­helye, a reprezentatív ven­déglátóipari kombinátként emlegetett Alabárdos meg­nyitását. Kíváncsiságunkat fokozták mind az Avas-szálló előcsarnokában elhelyezett érdeklődéskeltő berendezés­tervek, mind a szórakozásra invitáló felhívások, mindan­nak gusztuscsináló felsorolá­sával, mit ehet, mit ihat, ho­gyan szórakozhat a kedves vendég az Aiabárdosban. Hogy például szabad tűzhe­lyen ki-ki maga sütheti meg a pecsenyéjét, részese lévén ily módon nemcsak az étel izeinek, de az elkészítés kel­lemes izgalmának is. Elhatároztam, hogy vasár­nap este „kedves vendég” leszek az Aiabárdosban. Naivan azt gondoltam, eh­hez nem kell más, mint el­határozás, társaság, s termé­szetesen pénz. Nagyon han­gulatos kívülről az épület maga is, stílusa van, s a ter­vező élt is az épület han­gulata, karaktere adta lehe­tőséggel. Színes üvegablakok, vörösrézből kalapált gótbetűs felirat, s egy páncélos, ala­bárdos vitézt ábrázoló cégér csalogatja az arrajárót. Kár, hogy az odavezető útvonal meglehetősen viszontagságos, akármerről közelítsen is az ember Mi azonban hősiesen átbotladoztunk a gödrökön, a sötétségen, a bokaficamító lépcsőkön, ám amikor — már nemcsak szórakozásra, hanem megplhenésre is vágyva — fel akartunk, menni az eme­szek közül Feledy Gyula fes­tőművész nyolc lapból álló grafikai sorozata és Lenkey Zoltán. Derkovits-díjas festő­művész nyolc rézkarca. Pá­rizsból visszatérve Feledy Gyula a következőket mon­dotta lapunk munkatársá­nak : — A Kiállítást terjedelme­sen méltatták a párizsi la­pok, számos reprodukciót is közöltek. Általános véle­mény, hogy a magyar kép­zőművészet minden vonatko­zásban az európai képzőmű­vészet rangján beszél. Dicsé- rően szóltak a kiállító mű­vészek mesterségbeli felké­szültségéről, tudásáról, és a la­pok egyöntetűen hangsúlyoz­jelentőségét Terényi József- né országgyűlési képviselő méltatja ünnepi beszédében. Ünnepséget tartottak teg­nap 'délután a Miskolci Fi­nommechanikai Javító Vál­lalat dolgozói és vezetői. Részt vett rajta Varga Zol­tán, a városi pártbizottság titkára, dr. Balogh András, az SZMT titkára, Rózsa Kálmán, a városi tanács vb-elnökhe- lyettese. Árvái István párttitkár megnyitójában május 1, a munka ünnepének jelentősé­géről szólt. Rózsa Kálmán, a leti étterembe, mély sajnál­kozását kifejezve, egy nagy­követi modorú vendéglátó szakember állta el az utun­kat. Nem lehet bemenni, mondta. Végignéztünk ma­gunkon, volt alkalmi öltözet a hölgyeken, fehér ing, nyak­kendő, megfelelő öltöny az urakon, s a kedvesen mo­solygó ajtónálló nem azt mondta, hogy odabenn nincs hely. Megpróbáltuk megtud­ni, miért nem lehet akkor bemenni; előbb csak vont a vállán, aztán mégis elmond­ta, hogy azon emberfiának, aki arra adná a fejét, hogy az Aiabárdosban szórakoz­zon, helyet kell igényelnie az Avas-szállóban, s akkor, ha ott alkalmasnak találják — nyilván valamilyen teszt­próba segitségével — s belé­pőt kap — akkor bemehet. Gondoltuk, hogy ne kell­jen azt mondanunk: hiába jöttünk, lemegyünk a boro­zóba. A borozó valóban han­gulatos, bár kissé szűknek tűnő pince a hegyoldalban. Lemenni lementünk, maradni azonban nem maradhattunk ott sem. Fülledt, meleg leve­gő, ködlő füst, áporodott ital­szag. Nem érkeztek még meg a ventillátorok, nincs megfe­lelő szellőztetés. Az oldalfül­kében pislákoló gyertyák sza­ga teszi még fülledtebbé a levegőt. Nem siették el itt kissé a nyitást? Így jártunk az Alnbárdos- sal. Eltűnődtem ... Azért a hatmillióért nem tűi nagy luxus zártkörű „pecsenyesü­tésre” berendezkedni? Papp Lajos fik, hogy a mai magyar kép­zőművészet rangos művésze­ti produktummal jelentkezett Párizsban. Ugyanakkor azon­ban számon kérték az álta­lános emberi problematikán kívül a szocialista sajátossá­got. A kiállítás címéből arra lehetett következtetni, hogy a párizsi kiállítás látogatói át­fogó képet kapnak a mai magyar képzőművészetről. A kiállításnak nem ez volt a célja, hanem inkább az, hogy keresztmetszetét adja mindazoknak a képzőművé­szeti törekvéseknek, amelyek ma Magyarországon fellelhe­tők. Mindenesetre a kiállítás látogatottsága, a francia la- ] pok, folyóiratok megnyilvá­nulásai, kritikái arra enged­nek következtetni, hogy a mai magyar képzőművészet az európai képzőművészet él­vonalában halad — fejezte be nyilatkozatát Feledy Gyula festőművész. Miskolci városi Tanács vb- elnökhelyettese értékelte a VIMELUX fejlődését, mun­káját majd átadta a kiváló vállalat címet dokumentáló oklevelet. Iirabár Sándor igazgató elmondotta, hogy az 1969. évi eredmények hosszú előkészítés. következetes munka méltó folytatása. A vállalat az elmúlt öt év alatt háromszorosára növelte a termelést, jelentősen kifej­lesztette a tevékenységét. Igen örvendetes adat: a dol­gozók 42 százaléka érettségi­vel, vagy ennél magasabb is­kolával rendelkezik, s ennek kihatása érződik a termelés­ben. A fejlesztést az eddiginél is nagyobb eredménnyel sze­retnék folytatni. A napokban kezdte meg munkáját hat dolgozóval a Bajcsy-Zsi­— Dob? Hogyne lennel Hiszen nincs hangosbemon­dónk! És Julis néni felpattan, majd hozza nyakába akaszt­va a dobot. — Jól szól ez, fiam, mert kutyabőrből van! Rá is csap néhányat. Va­lóban jól szól. Fordítva veszi kezébe a verőket úgy, hogy a vastagabb végükkel püföli a bőrt. — Így ugyanis jobban szól. messzebbre halllk! Bár most valószínűleg hiá­ba verné, mert Léhen, eb­ben a néhány száz lelkes fa­lucskában keresve sem le­hetne találni senkit: a kel­lemes meleg időben minden­ki a határban foglalatosko­dik. Talán csak Juliska né­ni, a kisbíró, azaz a hivatal- segéd és az elnökasszony, Kavajecz Mihályné van a ta­nácsházán, hogy azért mégis legyen valaki a faluban. Igaz viszont, hogy ők ketten aztán a mindenesei is a falunak, mert az elnökasszony egyben a titkár is és minden, ami kell még a tanácson. — Pedig néha jó is lenne még valaki — mondja az el­nökasszony —, legalább Sárospatak határában virágzó kökényligetek Tej fehér pompába öltöztek a kökényligetek a zempléni hegyekben. Az utóbbi napok meleg időjárása következté­ben szinte máról holnapra egyszerre virágba borultak a bokrok, behozva a kései ta- vaszodás okozta „lemaradá­sukat”. Különösen szép, összefüg­gő kökényesben gyönyörköd­hetnek a kirándulók Sáros­patak határában a Megyer- hegyre és a Cirókara vezető utak mentén, továbbá Mák- koshotyka, Hercegkút domb­oldalain. valamint Károlyfal­va fölött a Vérmányban és a Pusztadélőn. A gyümölcsfák is teljes pompájukban díszlenek a hegyaljai, hegyközi és a bod­rogközi kertekben. A kajszi már hullatja szirmait, a cse­resznye, őszibarack, körte és a szilva most virágzik. Bon­togatja bimbóit a meggy is, úgyhogy május elejére csak az alma és a birs virágzása marad. linszky utcában az új, a tran­zisztoros rádiókat javító szer­viz. A jövö hónapban adják át rendeltetésének a Szentpé- teri-kapui új részlegüket, ahol nyolc ember javít rá­diót, televíziót; háztartási gé­pet Ebben az évben a műit évi 51 millió helyett 60 mil­liós értékben akarnak javí­tást, szolgáltatóit végezni. Az első negyedévi eredmények azt mutatják, hogy ez meg­valósítható. A roppant méretű igénnyel számolva az úttörőházzal szembeni területen, mintegy . 35 milliós költséggel készítik el a vállalat új telephelyét. A munkát ez év szeptembe­rében kezdik, illetve jövőre kezdenek hozzá az ötemele­tes központi szolgáltató épü­let megépítéséhez. A munkát 1973-ban fejezik be. azért, hogy ne egyedül res­telkedjek. — Restelkednie, is kell? — Kell, mert szeretnék el­intézni látszatra, vagy talán valójában is nagyon egysze­rű dolgokat, és nem megy. Nem sikerül. Márpedig a la­kók kérik, sürgetik, én is ezt teszem, ott, ahol kell, mégsem történik semmi. — Például... — Például itt van nekünk egy új utcánk, a Rákóczi ut­ca. Nincs még benne vil­lany, az ott lakó családok petróleumlámpát használnak. Négy oszlopot kellene csak lerakni, megvan a bővítéshez a pénzünk, már tavaly is megvolt, mégsem ’ sikerül. Vettünk négy kiselejtezett oszlopot is, de az áramszol­gáltatótól később azt mond­ták, hogy ezek rövidek. Pe­dig tőlük vettük. De hát len­nének újak, megfelelőek. A lakók azt is vállalnák, hogy !<iássák a gödröket, nem tar­tana semeddig. De hát nincs meg a villany, pedig már két éve intézzük. Hát ezt én igen restellem, persze egy kicsit azok helyett is, akiknek már meg lehetett volna csinál­niuk ... — És még? A megye lakosságánál?: el­látása parancsolóan szüksé­gessé teszi, hogy növeljük a zöldségtermó területeket, a feltételek és lehetőségek megteremtéséért mindent megtegyünk — mondotta teg­nap bevezetőjében Lipcsey Attila, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezési osz­tályvezető-helyettese. — Saj­nos, az utóbbi években országszerte csökkent a zöldségtermelő terület, és az ellátás korántsincs megoldva Magyarorszá­gon, így a mi megyénkben sem, ahol a zöldségtermő terület — Vagy itt van a járda. Illetve nincs. Kétszáz méter kellene mindössze, de nem' tudunk anyagot szerezni... Jó lenne egészséges, tiszta ivóvíz is, mert kűtjaink nem valami tiszták, de a jó ivó­víz még csak gondolái vágy, ettől még messze vagyunk. Nem is tudjuk, hogyan fog­junk hozzá, hiszen kevesen vagyunk. — Költöznek a faluból? — Sőt, inkább jönnek! Most sem tudunk annyi ház­helyet biztosítani az építke­zőknek, mint amennyi kelle. ne. Tíz évvel ezelőtt 300 em­ber élt Léhen, most meg 570, tehát majdnem megduplázó­dott a létszám. Lehet, hogy a következő években is tovább növekszik a falu. De, ha még nem nö­vekednék is: a gondok gon­dok, ha aprók, ha nagyok. Az itt élőknek, aMket érin­tenek, mindenképpen na­gyok. Érthető, hogy a tanács szeretné elintézni, rendbe tudni valamennyit. Talán jó lenne, ha Julis néni még na­gyobbat verne arra a kutya­bőrre és kihirdetné, közhírré tenné ezeket is. Hadd hal­latsszanak el messzire. Priska Tibor alig teszi ki a hatezer holdat, ebből a termelőszövetkezete­ké az ötezer holdat. Hétezer vagonra tehető as a zöldségmennyiség, amit Borsodban évről évre előállí­tanak, ennek 42 százalékát a termelőszövetkezetek adják. De ez a hétezer vagon a la­kosság számához, igényeihez mérten nagyon kevés. A töb­bi között ez is indokolttá tet­te az egész napos megyei zöldségtermesztési tanácsko­zás összehívását, amelyre tegnap került sor a felsőzsol- eai pártházban. Az egybegyűlt kertészeti szakemberek és termelőszö­vetkezeti vezetők előtt Kei> bolt Gyula kertészeti szak- felügyelő tartott előadást A megyei zöldségtermesztés fel­adata, helyzete és fejlesztésé­nek lehetőségei címmel, ösz- szefoglalva előadásának ta­talmát: a lakosság jobb ellá­tásának feltétele, hogy termelőszövetkezeteink­ben az egyszerűbb ter­mesztésről az iparszerű termelésre kell áttérni. Kerbolt Gyula ennek mód­jait, kereskedelmi, feldolgo­zóipari összefüggéseit taglal­ta. Hangsúlyozta: a termelést a legszorosabb egységbe kell hozni az értékesítéssel, a nö­vényvédelemmel. Ezzel ösz- szefüggésben a termelőszö­vetkezetek és a MÉK újszerű kapcsolatairól Tóth József, a vállalat igazgatója adott tá­jékoztatót. Elmondotta: a MÉK alapvető célkitűzése, hogy közelebb kerüljön a va­ló élethez, szorosabban együttműködjék a termelő- szövetkezetekkel. Ennek je­lei máris tapasztalhatók azokban a közös vállalkozá­sokban, amelyeket a megye több mezőgazdasági nagy­üzemével máris szerveznek. A tanácskozás részvevői megvitatták az elhangzott előadásokat, majd ebéd után megtekintették a felsőzsolcai, valamint a sajóhídvégi ter­melőszövetkezetek kertészeti üzemeit Májas 1 Heiyalján Alabárdos módra O. J. Öt év: 300 százalék Ünnepség a VIMELUX-ban A mindenesek

Next

/
Oldalképek
Tartalom