Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-03 / 78. szám
SSZAK-MAGYARORSZAG 2 Péntek, 1970. április 3. A díszszemle főpróbája Oláh István vezérőrnagy sajtótájékoztatója Holnap, április 4-én, délelőtt 10 órakor, hazánk, félszabadulásának 25. évfordulóján érdemes lesz bekapcsolni a televíziót. Borsod megyében is bárki végignézheti n magyar néphadsereg kijelölt alakulatainak jubileumi díszszemléjét, amelyet egyenes adásban közvetít a televízió Budapestről, a Dózsa György útról. Tegnap, április 2-án, csütörtökön reggel ü órakor a díszelgő egységek megtartották a főpróbát. A magyar néphadsereg különböző fegyvernemeinek egységei, a határőrség. a karhatalom és a munkásőrség mutatkozott be körülbelül 30 000 ember előtt. A főpróbán — ugyanúgy, ahogyan majd holnap, a jubileumi díszszemlén — lovas egységek vonultak az élen. Szimbolikusan érzékeltették a magyar szabadságharcok történetét. A Rákóczi vezette kuruc hadseregre, az 1848-as honvédseregre, az 1919-es forradalmi Vörös Hadseregre, az 1944—15-ös partizánegységekre és a felszabadulás után megszervezett néphadseregre emlékeztettek — és emlékeztetnek majd holnap is — a lovas egységek. A mai magyar néphadsereg azonban más. Páncélos egységek. rakétás egységek és más technikával felszerelt fegyvernemek alkotják a népi haderőt. Egészen új rakétafegyverek is felvonulnak. Látni lehet majd a korszerűsített. nagy tűzerejű katyusá- kat. A hangnál többszörösen nagyobb sebességgel repülő légvédelmi egységek is bemutatkoznak. A tegnapi főpróbán a jelenlevők már tanúi lehettek néphadseregünk korszerű felszereltségének, a díszelgő egységek fegyelmezettségének. ' A főpróba után Oláh István vezérőrnagy, a díszszemle rendező parancsnoka tájékoztatta a sajtó, a rádió és a televízió munkatársait. ElPolitika, sport, kultúra " Győztes: a Herman Jubileumi történelmi vetélkedő öt miskolci középiskola diákjainak részvételével tegnap, április 2-án délelőtt a Herman Ottó Gimnáziumban felszabadulási, történelmi vetélkedőt rendeztek. Része volt ez a verseny annak az évenként megismétlődő rendezvénysorozatnak, amely 1967-ben az 1. sz. Szakközépiskola KlSZ-szervezeté- nek kezdeményezésére jött létre.. A Politika, sport és kultúra az iskolában elnevezésű mozgalom győzteseinek jutalma az 1. sz. Szakközép- iskola vándorserlege, amelybe évről évre bevésik a legjobb csapatok neveit. Az 1969—70-es tanév első versenyét az elmúlt év decemberében, Miskolc város fel- szabadulása tiszteletére, az öt középiskola „előadóművészei” számára rendezték meg, a' sportolók pedig néhány hét múlva a Kilián Gimnáziumban mérik össze erejüket. Tegnap a felszabadulásunk óta eltelt negyedszázad politikai, gazdasági és társadalmi életének legfontosabb eseményeit, eredményeit elevenítették fel a három-három versenyzőből álló csapatok. A jól sikerült válaszokat az illető iskola szurkológárdájának lelkes ovációja, tapsvihara fogadta. De a közönség sem csak tapsolt: a kitűnő hangulatot teremtő játékvezető, Kőhalmi Gyula őket is „megdolgoztatta” villámkérdéseivel. A közönség soraiból helyes választ adók egy-egy tábla csokoládét kaptak jutalmul. Különösen érdekes volt a tizedik feladat: a csapatoknak néhány perc alatt a felszabadulás, a földosztás, a stabilizáció, az első ötéves terv és a gazdaságirányítás témaköréből újságcikket kellett rögtönözniük. A város legkiválóbb történésztanárait egyesítő zsűri ennél a feladatnál a tárgyismeretet, a korhű nyelvi megformálást, s a „cikkek” agitatív erejét egyaránt mérlegelte. A versenyt végül a „hazai pálya előnyét jól kihasználó” Herman Ottó Gimnázium csapata nyerte 57 ponttal, másodikként végeztek a 2. sz. Szakközépiskola tanulói 48 ponttal, a 3. helyet pedig a Kilián György Gimnázium szerete meg 44 pontos eredményével. De minden elismerést megérdemel a kis pontkülönbséggel 4., Illetve 5. helyre került Kossuth Gimnázium és az 1. sz. Szak- középiskola csapata is. „Tizenéveseink” ismét bizonyítottak: komolyan veszik a tanulást, készülnek az életre; s szeretik,' magukénak érzik azt a történelmet, amelyet apáik vérükkel írtak. T. I* A szudáni lázadók leteszik a fegyvert El Mahdi imám, a szudá- ni reakciósok vezetőjének halála után a lázadók tömegesen teszik le fegyvereiket és adják meg magukat a kormánycsapatoknak. A már korábban feloszlatott Umma Párt vezetőjének halálával véget ért az a fegyveres lázadás, amely gyakorlatilag kilenc hónapja tartott, de aktív formát csak a múlt héten öltött. Aba szigete, a lázadás színhelye 48 kilométer hosz- szú és 4,8 kilométer széles. A Fehér-Nilus vidékén található, 320 kilométerrel Khar- toumtól délre. El Mahdi imám, követőivel együtt tavaly júniusban sáncolta el magát a szigeten, miután Numeiri május 25-én átvette a hatalmat. A kormánycsapatok erőteljes akciói azután kezdődtek, hogy El Mahdi követői a múlt héten sikertelen merényletet követtek el Numeiri, a forradalmi tanács vezetője ellen. El Mahdi haláláról Numeiri államfő szerda esti rádió- nyilatkozatában számolt be. Elmondotta, hogy El Mahdi szent háborúra biztatta a szudáni reakciót a kormány és az országban hatalomra jutott haladó rendszer ellen. Azt látva, hogy a fegyveres lázadás összeomlott — mondotta Numeiri —, El Mahdi kedd este megígérte, hogy szerdán reggel öt órakor megadja magát a kormánycsapatoknak,- de addig adjanak neki haladékot, hogy híveivel együtt elmondhassa utolsó fohászát. Miközben hívei fohászkodtak, El Mahdi néhány követőjével együtt autóba szállt, és az etiópiai határ felé menekült. Amikor a határőrök megállási felszólításának az imám nem tett eleget, tűzharc bontakozott ki, és El Mahdi életét vesztette. mondotta — többele közt —, hogy néphadseregünk hazánk társadalmi és gazdasági fejlődésével párhuzamosan korszerűsödött. Különösen jelentős a fejlődés a harcvezetés automatizálásában. A szocialista építés negyedszázados vívmányait korszerűen felszerelt haderő őrzi és védi, a Varsói Szerződéshez tartozó országok hadseregeivel együtt. Erről mindenki meggyőződhet holnap, akár közvetlenül, akár a televízió képernyőjén, aki végignézi a díszszemlét. A sajtótájékoztatón Csillik András, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára is beszámolt a fővárosi ifjúság készülődéséről. Elmondotta, hogy április 4-én. felszabadulásunk 25. évfordulóján 60 000 budapesti fiatal vonul fel a Dózsa György úton szervezetten, katonásan, kifejezve az ifjúság hűségét és elkötelezettségét a párt, a szocialista építés mellett. Tegnap. április másodikán délután a 60 000 budapesti fiatal is bemutatkozott, megtartotta felvonulási főpróbáját. Czinege Lajos részvéttávirata Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere táviratban fejezte ki részvétét A. A. Grecskónak, a Szovjetunió marcalijának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének Szemjon Konsztyi- novics Tyimosenko, a Szovjetunió marcalija, a Szovjetunió hőse, a háborús veteránok bizottsága elnöke, a kiemelkedő katonai vezető elhunyta alkalmábóL Eütistetéseh hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) A Munkaérdemrend ezüstfokozatát kapta: Becze Ferenc nyugdíjas, Farkaslyuk; Bodnár János nyugdíjas, Sátoraljaújhely; Daragó Miklós, a Mezőkövesdi járási Tanács csoportvezetője; id. Dókus József nyugdíjas, Beret; Domoszlai Rezső, a Sajó- szentpéteri Üveggyár szb-tit- kára; Farkas Ferenc nyugdíjas, Rásonysápberencs; Fehér László, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatási főosztályának vezetője; Horváth János, a Szikszói Mesterséges Megtermékenyítő Vállalat igazgatója; Hustáczi Sándor nyugdíjas, Sárospatak; Keresztesi István, az MHSZ mezőkövesdi járási titkára; Kiss Barna, a Tiszai Vegyikombinát csoportvezetője; Kocsis György, az ároktői tsz elnöke; Kolaj József, az Ózdi Kohászati Üzemek főművezetője; Kormos László, a Boisodnádasdi Lemezgyár szb- titkára, Kotán István, a Borsodi Szénbányák Vállalat osztályvezetője; Knston Béla, a Királdi Bányaüzem vezetője; Lipták János, az. encsi termelőszövetkezet függetlenített csúcstitkára; Lőcsei Lajos, az ózd vidéki Szénbányák igazgatója; Luczák Géza nyugdíjas, Ózd; Matisz György, a Borsod megyei Gyümölcs-, Szesz- és Üdítőitalipari Vállalat igazgatója; Mikola András nyugdíjas, Sátoraljaújhely; Molnár Géza, a Sátoraljaújhelyi Pince- gazdaság személyzeti osztályának vezetője; K. Nagy Lajos nyugdíjas, Tiszalúc; Nyíri Dániel, a boldvai Lsz elnöke; id. Petrái Lajos nyugdíjas, ózd: Rejtő Gyula nyugdíjas, Edelcny; Sándor Lajos, a lJányagépjavíto és Szállító Vállalat vezetője; Suszterics János, a tokaji tüdő- kórház gondnoka; Székely György nyugdíjas. Tiszaszeder- kény; Szikora Béla, az Ózdi Kohászati Üzemek művezetője; T. Takács Sándor nyugdíjas. Monok; Taskó István, a Tiszai Vegyikombinát tűzrendészed parancsnoka; Tóbiás András nyugdíjas, Sátoraljaújhely; Toronyi Jánosné nyugdíjas, Sátoraljaújhely; Tóth Istvánné nyugdíjas, Ózd; Törő József, az Ózdvidéki Szénbányák termelési főelőadója; Vakles György, a Sárospataki Állami Gazdaság osztály- vezetője; Veres József nyugdíjas, Alberttelep; Zsámba Kálmán, a bőcsi Haladás Tsz párt- titkára; Balázs Márton nyugdíjas, Miskolci Becze Károly, az Eszak-Magyarország főszerkesztő-helyettese; Benedek Miklós, az Eszak-Magyarország kulturális rovatának vezetője; Bial Bertalan a MÁV miskolci főépítésvezetőség igazgatási csoportvezetője; dr. Bónis Bertalan nyugdíjas, Miskolc; Boros György, az Eszakmagyarországi Textil- és Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója; Ősege András, a Vas-műszaki Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója; Csege Géza, a MÉSZÖV megyei elnöke; Csongrádi Béla nyugdíjas, Miskolc; Farkas Dezső, a megyei Beruházási Bank műszaki revizora; Faust Pál nyugdíjas, Miskolc; Gál Imre, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei titkára; Crubics József, a Lenin Kohászati Művek előmunkása; Jenovai Mik- lósné, az MSZMP Borsod megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának tanáré; Józsa László, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának politikai munkatársa; Juhász Lajosné, a megyei tanács személyzeti osztályának vezetőhelyettese; Katona Lajos, a MÁV miskolci fűtőház mozdony- vezetője; Laczkó Béla, a Bányagépjavító Vállalat személyzeti vezetője; dr. Kolos Oszkár, a Diósgyőri Gépgyár jogügyi osztályának vezetője; Koval Pál, a Diósgyőri Gépgyár szociális igazgatója; dr Lőcsei László, a megyei főügyész helyettese; Molnár József, a Miskolci Pamutfonóipari Vállalat igazgatója; Papp Károly, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetője; Szabados Gusztáv, a Miskolci I. kerületi Tanács vb-elnökhelyet- tese; Szádeczki László, az MSZMP Miskolc járási Bizottságának csoportvezetője; dr. Tóth István, a Miskolci városi Tanács vb-titkára; Varga József, a Vöröskereszt megyei titkára; Varga József, a Borsodi Szénbányák sz nélyzeti vezetője; Vargyasi Andor, a MÁV miskolci igazgatóságának osztályfőnöke és Zfffif Sándor nyugdíjas, Miskolc; Vanyú János, a szerencsi MÁV fűtőház vezetője; Gácsi Imre nyugdíjas, Miskolc. Kiváló Szolgálatért Érdemrendet kapott: Forgács László, a 13M Sátoraljaújhelyi járási Kapitányságának alosztályvezetője; Epresi Gyula, a BM Borsod megyei Főkapitányságának osztályvezetője és Sulyok János, a BM Miskolc városi-járási Kapitányságának főelőadója. A Munkaérdemrend bronzfokozatát kapta: Bán János nyugdíjas, Tokaj; Fekete Barnabás, nyugdíjas, Hejőpapi; Fülöp Gyula, a Sályi Általános Iskola Igazgatója; Galambos Lajos, a mezőkövesdi Kossuth Tsz párttitkára; Gógh András, a Sátoraljaújhelyi Faipari Ktsz elnöke; Jaskó István, a Sajókaz&l községi Tanács vb-elnöke; Kazal Pál, a Borsodi Vegyikombinát dolgozója; Kis Papp Kálmán, a Szuhavölgyi Bányaüzem személyzeti vezetője; Kovács Dezső tsz-nyugdiJajj, Kesznyéten; Kovács József nyugdíjas, Ózd; Kormos Miklós, a Borsodnádasdi 300 ügyirat ax első lépésekről Így indult meg az életünk ötszáz oldalnyi történelem.. Pedig mindössze háromszáz ügyirat másolata. Mégis történelmet fró mű, mert a felsorakoztatott akták kommentár nélkül idézik a történelmet, azt a hősi korszakot, amikor 25 évvel ezelőtt felszabadult Miskolc, a megye- székhely, és megindult az élet Borsodban és Miskolcon. A felszabadulás 25. évfordulójára jelent meg a Miskolci városi Tanács Végrehajtó Bizottsága kiadásában Az élet megindulása Miskolcon és Borsodban a felszabadulás után című kötet, a Beránné Nemes .Éva és Román János összeállította forrásgyűjtemény. Jóllehet, Miskolc és Borsod megye külön közigazgatási szervezet, nem leheteti kettéválasztani a történelmi idők eseményeit. Részben mert azok egymásra rendkívül erős kölcsönhatással voltak, részben pedig, mert az élet újrakezdésének idején közös volt a Nemzeti Bizottság és a legfőbb államjogi személyiség, a főispán is. A Levéltárak Országos Központja 1967-ben kezdte meg az adatok gyűjtését, illetve a korabeli források feltárását, rendszerezését egy országos forráskiadványhoz. E munka egyik ágazata, hogy egyes megyékben a helyi levéltárak is összeállítottak saját forrásanyagaikból gyűjteményeket. A most megjelent borsod—miskolci kötethez is hosszú évek óta gyűjtötte a forrásanyagokat a levéltár vezetője. Román János és Beránné Nemes Éva, aki ugyan nem a helyi levéltár dolgozó • ja. hanem országos szinten végzi ezt a munkát, de nála illetékesebb kevés kerülhetett volna a kötet szerkesztői közé: mint a MÓKÁN hajdani harcosa, nemcsak kutatója, hanem élő tanúja is a kötetbe került eseményeknek. A lektorálást M. Somlyai Magda és dr. Karsai Elek végezte. Kezdetben a felszabadulás időpontjától az 1945. őszi választásokig terjedő időt akarták feltárni, később ezt szűkíteni kellett, végül is az 1944. december 4-től 1945. április 3-ig terjedő időszak 618 nagyfontosságú ügyiratából kereken háromszáz került a kiadványba. 1944. december 4-én kelt az első irat: Gálffy Imre miskolci polgármester utasítása a villamos művekhez, az áramszolgáltatás megindítására. A háromszázadik irat egy terjedelmes jegyzőkönyv Borsod vármegye Törvényhatósági Bizottságának 1945. április 3-i alakuló üléséről, és az ott előterjesztett, az eltelt hónapok munkáját taglaló alíspáni jelentésről Négy hónap történelme sorakozik a kötet ötszáz oldalán. Nincsenek benne elemzések, következtetések, a háromszáz ügyirat egymásutánja igen markáns vonásokkal vázolja fel ennek a négv hónapnak, az élet újrakezdésének legfontosabb lépéseit. Nehéz volna a rövid hírlapi recenzióban akár egyetlen iratot is kü|ön méltatni, hiszen a könyvben olvashatók mindegyike külön- külön egy darabka történelem, amely nagyszerű emlékeztető a kortársnak, s kitűnő iránymutatás a tudományos igényű kutatónak. Szívesen ajánljuk e könyvet mindenki figyelmébe, s aligha tévedünk, ha a példányszámot a majdani érdeklődéshez mérten keveselljük. A kötet szövegszerűen és adatszerűén is sok új adalékot hoz, például azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket a Miskolci városi Törvényhatósági Bizottság üléseiről vettek fel. E szervezet ugyanis a városban korábban alakult meg, mint a megyében. A ^szerkesztők, illetve összeállítók gondosan vigyáztak rá, hogy a kötet népszerű tudományos és tudományos kutatáshoz szolgáló forrásmunka- jellege egyaránt érvényesüljön. Előszót dr. Fekete László, a Miskolci városi Tanács vb- elnöke írt, bevezetőt pedig a kötet két összeállítója. A szerkesztést Román János végezte. A ^ forrásanyagokat többféle, a tájékozódást megkönnyítő mutató egészíti ki. A nyomdai munkáért a Borsodi Nyomdát dicsérhetjük. Elismerés illeti a Miskolci városi Tanácsot, mert a kötet elkészültét szorgalmazta, pártfogolta, felkarolta a fórrá ^publikációt. a helytörténeti kutatás egyik mostoha ágazatát. (bm) Lemezgyár művezetője; Lőrincz Gyula nyugdíjas. Özei; Lőrincz József, az Ózdi járási Tanács vb-elnökhelyetlese; Macz Jánosné, a sajóhídvégl termelőszövetkezet brigádvezétője; Maik András, a felsővadászi Rákóczi Tsz elnöke; Maksa Sándor nyugdíjas, Színpetri; id. Nagymengyi György nyugdíjas, Ózd; Pclles József, a ßajöszcmpöteri Bányaüzem III. akna vájára; Pólik István nyugdíjas, Mezőkövesd; Rózsa Miklós, a bánszállási központi raktár üzemvezetője; Szakács Mátyás nyugdíjas. Ároktő; Szalmás! Sándor nyugdíjas, Szerencs; S'alontai János, a Szirmabesenyői községi Tanács vb-elnöke; Székely László, a Rudabányal Vasércbánya üzemi pb-titkára; Szilvássy Sándor, a Baktakéki községi Tanács vb- elnöke; Tugyi József nyugdíjas. Abaújszántó: Varga István, a tokaji postahivatal vezetője; Vértes Nándor nyugdíjas. Kazincbarcika; Ducsai Istvánné, a Miskolci MÉH Vállalat személyzeti vezetője; Farkas Lajos, a Lenin Kohászati Művek művezetője; Özv. Fekete Pálné, n Diósgyőri Gépgyár műszaki ellenőrzési főosztályának átvevője: Gergely István, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatóhelyettese; Györfi Bertalanná, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának ügyintézője; Gyurosik Zoltán, a Csavaripari Vállalat 2. sz. telepének anyagellátója; II- nlczkl Mihály nyugdíjas, Miskolc; Kovács Józsefné, a miskolci Semmelweis Kórház szb- tltkára; Losonczl László, a Miskolci Festőipari Vállalat címfestője; Monos János a Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatója; Sólyomvári Mihály nyugdíjas, Miskolc; Szabados Ambrus, a Miskolci Nemzeti Színház művésze; Szabó Sándor nyugdíjas* Miskolc; Szalai István, a iiú- toripari Vállalat igazgatója; Szomorú Kálmánné háztartásbeli, Miskolc; Tohai Ferenc, az MSZMP Borsod megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának tanára és Veres László nyugdíjas, Miskolc. * . A kitüntetéseket — mint lapunk tegnapi számúban beszámoltunk —, április 1-én, Miskolcon, dr. Ladányi József, a megyei tanács vb-elnöke, Illetőleg dr. Fekete László, a Miskolci városi Tanács vb-elnöke nyújtotta át Valamennyi kitüntetettnek egyidejűleg átnyújtották a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet is. Dr. Bodnár Ferenc, Grubics József, Szikora Béla és Macz Jánosné tegnap, április 2-án, csütörtökön a Parlamentben vették át kitüntetéseiket. A kitüntetetteknek az Országház kupolacsarnokában csütörtökön délelőtt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke adta át az érdemrendeket. A kitüntetések átadásánáí jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságánál; első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Bisz- ku Béla, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Szihanuk üzenete Norodom Szihanuk hercef szerdán üzenetet Intézett L Thant ENSZ-főtitkárhoz amelyben kérte, hogy a világszervezet ne ismerje el n Phnom Penh-ben hatalomra került rezsimet. Szihanul: üzenetében szorgalmazta hogy az ENSZ vonja meg s működési engedélyt a március 18-án puccsal hatalomra került kormányzat képviselőitől. Norodom Szihanuk szerint az ENSZ-nek nem szabad beavatkozni Kambodzsa bel- ügyeibe, mert jövőjéről egyedül a kambodzsai nép dönthet. A kambodzsai helyzet rosszabbodásáért és az indokínai háborúért Norodom Szihanuk az Egyesült Államokat teszi üzenetében felelőssé, mivel az előre megfontolt szándékkal és cinikusan megsérti az Indokínaira vonatkozó genfi megállapodásokat.
