Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

SSZAK-MAGYARORSZAG 2 Péntek, 1970. április 3. A díszszemle főpróbája Oláh István vezérőrnagy sajtótájékoztatója Holnap, április 4-én, dél­előtt 10 órakor, hazánk, fél­szabadulásának 25. évfordu­lóján érdemes lesz bekapcsol­ni a televíziót. Borsod megyé­ben is bárki végignézheti n magyar néphadsereg kijelölt alakulatainak jubileumi dísz­szemléjét, amelyet egyenes adásban közvetít a televízió Budapestről, a Dózsa György útról. Tegnap, április 2-án, csü­törtökön reggel ü órakor a díszelgő egységek megtartot­ták a főpróbát. A magyar néphadsereg különböző fegy­vernemeinek egységei, a ha­tárőrség. a karhatalom és a munkásőrség mutatkozott be körülbelül 30 000 ember előtt. A főpróbán — ugyanúgy, aho­gyan majd holnap, a jubileu­mi díszszemlén — lovas egy­ségek vonultak az élen. Szim­bolikusan érzékeltették a ma­gyar szabadságharcok törté­netét. A Rákóczi vezette ku­ruc hadseregre, az 1848-as honvédseregre, az 1919-es forradalmi Vörös Hadsereg­re, az 1944—15-ös partizán­egységekre és a felszabadulás után megszervezett néphad­seregre emlékeztettek — és emlékeztetnek majd holnap is — a lovas egységek. A mai magyar néphadsereg azonban más. Páncélos egysé­gek. rakétás egységek és más technikával felszerelt fegy­vernemek alkotják a népi haderőt. Egészen új rakéta­fegyverek is felvonulnak. Látni lehet majd a korszerű­sített. nagy tűzerejű katyusá- kat. A hangnál többszörösen nagyobb sebességgel repülő légvédelmi egységek is bemu­tatkoznak. A tegnapi főpró­bán a jelenlevők már tanúi lehettek néphadseregünk kor­szerű felszereltségének, a dí­szelgő egységek fegyelmezett­ségének. ' A főpróba után Oláh Ist­ván vezérőrnagy, a díszszem­le rendező parancsnoka tájé­koztatta a sajtó, a rádió és a televízió munkatársait. El­Politika, sport, kultúra " Győztes: a Herman Jubileumi történelmi vetélkedő öt miskolci középiskola diákjainak részvételével teg­nap, április 2-án délelőtt a Herman Ottó Gimnáziumban felszabadulási, történelmi vetélkedőt rendeztek. Része volt ez a verseny annak az évenként megismétlődő ren­dezvénysorozatnak, amely 1967-ben az 1. sz. Szakkö­zépiskola KlSZ-szervezeté- nek kezdeményezésére jött létre.. A Politika, sport és kultúra az iskolában elneve­zésű mozgalom győzteseinek jutalma az 1. sz. Szakközép- iskola vándorserlege, amely­be évről évre bevésik a leg­jobb csapatok neveit. Az 1969—70-es tanév első ver­senyét az elmúlt év decem­berében, Miskolc város fel- szabadulása tiszteletére, az öt középiskola „előadóművé­szei” számára rendezték meg, a' sportolók pedig néhány hét múlva a Kilián Gimná­ziumban mérik össze erejü­ket. Tegnap a felszabadulá­sunk óta eltelt negyedszázad politikai, gazdasági és tár­sadalmi életének legfonto­sabb eseményeit, eredmé­nyeit elevenítették fel a há­rom-három versenyzőből ál­ló csapatok. A jól sikerült válaszokat az illető iskola szurkológárdájának lelkes ovációja, tapsvihara fogadta. De a közönség sem csak tapsolt: a kitűnő hangulatot teremtő játékvezető, Kőhal­mi Gyula őket is „megdol­goztatta” villámkérdéseivel. A közönség soraiból helyes választ adók egy-egy tábla csokoládét kaptak jutalmul. Különösen érdekes volt a tizedik feladat: a csapa­toknak néhány perc alatt a felszabadulás, a földosztás, a stabilizáció, az első ötéves terv és a gazdaságirányítás témaköréből újságcikket kel­lett rögtönözniük. A város legkiválóbb történésztaná­rait egyesítő zsűri ennél a feladatnál a tárgyismeretet, a korhű nyelvi megformá­lást, s a „cikkek” agitatív erejét egyaránt mérlegelte. A versenyt végül a „hazai pá­lya előnyét jól kihasználó” Herman Ottó Gimnázium csapata nyerte 57 ponttal, másodikként végeztek a 2. sz. Szakközépiskola tanulói 48 ponttal, a 3. helyet pedig a Kilián György Gimnázium szerete meg 44 pontos ered­ményével. De minden elis­merést megérdemel a kis pontkülönbséggel 4., Illetve 5. helyre került Kossuth Gimnázium és az 1. sz. Szak- középiskola csapata is. „Ti­zenéveseink” ismét bizonyí­tottak: komolyan veszik a ta­nulást, készülnek az életre; s szeretik,' magukénak érzik azt a történelmet, amelyet apáik vérükkel írtak. T. I* A szudáni lázadók leteszik a fegyvert El Mahdi imám, a szudá- ni reakciósok vezetőjének ha­lála után a lázadók tömege­sen teszik le fegyvereiket és adják meg magukat a kor­mánycsapatoknak. A már korábban feloszla­tott Umma Párt vezetőjének halálával véget ért az a fegy­veres lázadás, amely gyakor­latilag kilenc hónapja tartott, de aktív formát csak a múlt héten öltött. Aba szigete, a lázadás színhelye 48 kilométer hosz- szú és 4,8 kilométer széles. A Fehér-Nilus vidékén talál­ható, 320 kilométerrel Khar- toumtól délre. El Mahdi imám, követőivel együtt ta­valy júniusban sáncolta el magát a szigeten, miután Numeiri május 25-én átvette a hatalmat. A kormánycsa­patok erőteljes akciói azután kezdődtek, hogy El Mahdi követői a múlt héten sikerte­len merényletet követtek el Numeiri, a forradalmi tanács vezetője ellen. El Mahdi haláláról Numei­ri államfő szerda esti rádió- nyilatkozatában számolt be. Elmondotta, hogy El Mahdi szent háborúra biztatta a szudáni reakciót a kormány és az országban hatalomra ju­tott haladó rendszer ellen. Azt látva, hogy a fegyveres lázadás összeomlott — mon­dotta Numeiri —, El Mahdi kedd este megígérte, hogy szerdán reggel öt órakor megadja magát a kormány­csapatoknak,- de addig adja­nak neki haladékot, hogy hí­veivel együtt elmondhassa utolsó fohászát. Miközben hívei fohászkodtak, El Mahdi néhány követőjével együtt autóba szállt, és az etiópiai határ felé menekült. Amikor a határőrök megállási fel­szólításának az imám nem tett eleget, tűzharc bontako­zott ki, és El Mahdi életét vesztette. mondotta — többele közt —, hogy néphadseregünk hazánk társadalmi és gazdasági fej­lődésével párhuzamosan kor­szerűsödött. Különösen je­lentős a fejlődés a harcveze­tés automatizálásában. A szocialista építés negyedszá­zados vívmányait korszerűen felszerelt haderő őrzi és védi, a Varsói Szerződéshez tartozó országok hadseregeivel együtt. Erről mindenki meg­győződhet holnap, akár köz­vetlenül, akár a televízió képernyőjén, aki végignézi a díszszemlét. A sajtótájékoztatón Csillik András, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára is beszámolt a fővárosi ifjúság készülődéséről. Elmondotta, hogy április 4-én. felszaba­dulásunk 25. évfordulóján 60 000 budapesti fiatal vonul fel a Dózsa György úton szer­vezetten, katonásan, kifejez­ve az ifjúság hűségét és el­kötelezettségét a párt, a szo­cialista építés mellett. Teg­nap. április másodikán dél­után a 60 000 budapesti fiatal is bemutatkozott, megtartotta felvonulási főpróbáját. Czinege Lajos részvéttávirata Czinege Lajos vezérezre­des, a Magyar Népköztársa­ság honvédelmi minisztere táviratban fejezte ki részvé­tét A. A. Grecskónak, a Szov­jetunió marcalijának, a Szov­jetunió honvédelmi minisz­terének Szemjon Konsztyi- novics Tyimosenko, a Szov­jetunió marcalija, a Szovjet­unió hőse, a háborús veterá­nok bizottsága elnöke, a ki­emelkedő katonai vezető el­hunyta alkalmábóL Eütistetéseh hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) A Munkaérdemrend ezüstfo­kozatát kapta: Becze Ferenc nyugdíjas, Farkaslyuk; Bodnár János nyugdíjas, Sátoraljaújhely; Daragó Miklós, a Mezőkövesdi járási Tanács csoportvezetője; id. Dókus József nyugdíjas, Be­ret; Domoszlai Rezső, a Sajó- szentpéteri Üveggyár szb-tit- kára; Farkas Ferenc nyugdíjas, Rásonysápberencs; Fehér László, az Ózdi Kohászati Üzemek igaz­gatási főosztályának vezetője; Horváth János, a Szikszói Mes­terséges Megtermékenyítő Vál­lalat igazgatója; Hustáczi Sán­dor nyugdíjas, Sárospatak; Ke­resztesi István, az MHSZ mező­kövesdi járási titkára; Kiss Bar­na, a Tiszai Vegyikombinát cso­portvezetője; Kocsis György, az ároktői tsz elnöke; Kolaj Jó­zsef, az Ózdi Kohászati Üzemek főművezetője; Kormos László, a Boisodnádasdi Lemezgyár szb- titkára, Kotán István, a Borsodi Szénbányák Vállalat osztályve­zetője; Knston Béla, a Királdi Bányaüzem vezetője; Lipták Já­nos, az. encsi termelőszövetkezet függetlenített csúcstitkára; Lő­csei Lajos, az ózd vidéki Szénbá­nyák igazgatója; Luczák Géza nyugdíjas, Ózd; Matisz György, a Borsod megyei Gyümölcs-, Szesz- és Üdítőitalipari Vállalat igazgatója; Mikola András nyug­díjas, Sátoraljaújhely; Molnár Géza, a Sátoraljaújhelyi Pince- gazdaság személyzeti osztályá­nak vezetője; K. Nagy Lajos nyugdíjas, Tiszalúc; Nyíri Dá­niel, a boldvai Lsz elnöke; id. Petrái Lajos nyugdíjas, ózd: Rejtő Gyula nyugdíjas, Edelcny; Sándor Lajos, a lJányagépjavíto és Szállító Vállalat vezetője; Suszterics János, a tokaji tüdő- kórház gondnoka; Székely György nyugdíjas. Tiszaszeder- kény; Szikora Béla, az Ózdi Kohászati Üzemek művezetője; T. Takács Sándor nyugdíjas. Monok; Taskó István, a Tiszai Vegyikombinát tűzrendészed pa­rancsnoka; Tóbiás András nyug­díjas, Sátoraljaújhely; Toronyi Jánosné nyugdíjas, Sátoraljaúj­hely; Tóth Istvánné nyugdíjas, Ózd; Törő József, az Ózdvidéki Szénbányák termelési főelőadó­ja; Vakles György, a Sárospa­taki Állami Gazdaság osztály- vezetője; Veres József nyugdí­jas, Alberttelep; Zsámba Kál­mán, a bőcsi Haladás Tsz párt- titkára; Balázs Márton nyugdí­jas, Miskolci Becze Károly, az Eszak-Magyarország főszerkesz­tő-helyettese; Benedek Miklós, az Eszak-Magyarország kulturá­lis rovatának vezetője; Bial Bertalan a MÁV miskolci főépí­tésvezetőség igazgatási csoport­vezetője; dr. Bónis Bertalan nyugdíjas, Miskolc; Boros György, az Eszakmagyarországi Textil- és Ruházati Nagykeres­kedelmi Vállalat igazgatója; Őse­ge András, a Vas-műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat igazgatója; Csege Géza, a MÉSZÖV megyei elnöke; Csongrádi Béla nyug­díjas, Miskolc; Farkas Dezső, a megyei Beruházási Bank mű­szaki revizora; Faust Pál nyug­díjas, Miskolc; Gál Imre, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat megyei titkára; Crubics József, a Lenin Kohászati Mű­vek előmunkása; Jenovai Mik- lósné, az MSZMP Borsod megyei Bizottsága oktatási igazgatósá­gának tanáré; Józsa László, az MSZMP Borsod megyei Bizott­ságának politikai munkatársa; Juhász Lajosné, a megyei tanács személyzeti osztályának vezető­helyettese; Katona Lajos, a MÁV miskolci fűtőház mozdony- vezetője; Laczkó Béla, a Bánya­gépjavító Vállalat személyzeti vezetője; dr. Kolos Oszkár, a Diósgyőri Gépgyár jogügyi osz­tályának vezetője; Koval Pál, a Diósgyőri Gépgyár szociális igazgatója; dr Lőcsei László, a megyei főügyész helyettese; Molnár József, a Miskolci Pa­mutfonóipari Vállalat igazgatója; Papp Károly, a Kerületi Bánya­műszaki Felügyelőség vezetője; Szabados Gusztáv, a Miskolci I. kerületi Tanács vb-elnökhelyet- tese; Szádeczki László, az MSZMP Miskolc járási Bizottsá­gának csoportvezetője; dr. Tóth István, a Miskolci városi Tanács vb-titkára; Varga József, a Vö­röskereszt megyei titkára; Var­ga József, a Borsodi Szénbányák sz nélyzeti vezetője; Vargyasi Andor, a MÁV miskolci igaz­gatóságának osztályfőnöke és Zfffif Sándor nyugdíjas, Mis­kolc; Vanyú János, a szerencsi MÁV fűtőház vezetője; Gácsi Imre nyugdíjas, Miskolc. Kiváló Szolgálatért Érdemren­det kapott: Forgács László, a 13M Sátoraljaújhelyi járási Ka­pitányságának alosztályvezetője; Epresi Gyula, a BM Borsod megyei Főkapitányságának osz­tályvezetője és Sulyok János, a BM Miskolc városi-járási Kapi­tányságának főelőadója. A Munkaérdemrend bronzfo­kozatát kapta: Bán János nyug­díjas, Tokaj; Fekete Barnabás, nyugdíjas, Hejőpapi; Fülöp Gyu­la, a Sályi Általános Iskola Igazgatója; Galambos Lajos, a mezőkövesdi Kossuth Tsz párt­titkára; Gógh András, a Sátor­aljaújhelyi Faipari Ktsz elnöke; Jaskó István, a Sajókaz&l köz­ségi Tanács vb-elnöke; Kazal Pál, a Borsodi Vegyikombinát dolgozója; Kis Papp Kálmán, a Szuhavölgyi Bányaüzem sze­mélyzeti vezetője; Kovács Dezső tsz-nyugdiJajj, Kesznyéten; Ko­vács József nyugdíjas, Ózd; Kormos Miklós, a Borsodnádasdi 300 ügyirat ax első lépésekről Így indult meg az életünk ötszáz oldalnyi történelem.. Pedig mindössze háromszáz ügyirat másolata. Mégis tör­ténelmet fró mű, mert a fel­sorakoztatott akták kommen­tár nélkül idézik a történel­met, azt a hősi korszakot, amikor 25 évvel ezelőtt fel­szabadult Miskolc, a megye- székhely, és megindult az élet Borsodban és Miskolcon. A felszabadulás 25. évfordu­lójára jelent meg a Miskolci városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága kiadásában Az élet megindulása Miskolcon és Borsodban a felszabadulás után című kötet, a Beránné Nemes .Éva és Román János összeállította forrásgyűjte­mény. Jóllehet, Miskolc és Borsod megye külön közigazgatási szervezet, nem leheteti ketté­választani a történelmi idők eseményeit. Részben mert azok egymásra rendkívül erős kölcsönhatással voltak, részben pedig, mert az élet újrakezdésének idején közös volt a Nemzeti Bizottság és a legfőbb államjogi személyi­ség, a főispán is. A Levéltárak Országos Központja 1967-ben kezdte meg az adatok gyűjtését, il­letve a korabeli források fel­tárását, rendszerezését egy országos forráskiadványhoz. E munka egyik ágazata, hogy egyes megyékben a helyi le­véltárak is összeállítottak sa­ját forrásanyagaikból gyűjte­ményeket. A most megjelent borsod—miskolci kötethez is hosszú évek óta gyűjtötte a forrásanyagokat a levéltár vezetője. Román János és Be­ránné Nemes Éva, aki ugyan nem a helyi levéltár dolgozó • ja. hanem országos szinten végzi ezt a munkát, de nála illetékesebb kevés kerülhe­tett volna a kötet szerkesztői közé: mint a MÓKÁN haj­dani harcosa, nemcsak kuta­tója, hanem élő tanúja is a kötetbe került események­nek. A lektorálást M. Somlyai Magda és dr. Karsai Elek vé­gezte. Kezdetben a felszaba­dulás időpontjától az 1945. őszi választásokig terjedő időt akarták feltárni, később ezt szűkíteni kellett, végül is az 1944. december 4-től 1945. április 3-ig terjedő időszak 618 nagyfontosságú ügyiratá­ból kereken háromszáz került a kiadványba. 1944. december 4-én kelt az első irat: Gálffy Imre miskol­ci polgármester utasítása a villamos művekhez, az áram­szolgáltatás megindítására. A háromszázadik irat egy ter­jedelmes jegyzőkönyv Bor­sod vármegye Törvényhatósá­gi Bizottságának 1945. április 3-i alakuló üléséről, és az ott előterjesztett, az eltelt hóna­pok munkáját taglaló alíspáni jelentésről Négy hónap törté­nelme sorakozik a kötet öt­száz oldalán. Nincsenek ben­ne elemzések, következteté­sek, a háromszáz ügyirat egy­másutánja igen markáns vo­násokkal vázolja fel ennek a négv hónapnak, az élet újra­kezdésének legfontosabb lé­péseit. Nehéz volna a rövid hírlapi recenzióban akár egyetlen iratot is kü|ön mél­tatni, hiszen a könyvben ol­vashatók mindegyike külön- külön egy darabka történe­lem, amely nagyszerű emlé­keztető a kortársnak, s kitű­nő iránymutatás a tudomá­nyos igényű kutatónak. Szí­vesen ajánljuk e könyvet mindenki figyelmébe, s alig­ha tévedünk, ha a példány­számot a majdani érdeklő­déshez mérten keveselljük. A kötet szövegszerűen és adatszerűén is sok új adalé­kot hoz, például azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket a Miskolci városi Törvényható­sági Bizottság üléseiről vet­tek fel. E szervezet ugyanis a városban korábban alakult meg, mint a megyében. A ^szerkesztők, illetve összeállí­tók gondosan vigyáztak rá, hogy a kötet népszerű tudo­mányos és tudományos kuta­táshoz szolgáló forrásmunka- jellege egyaránt érvényesül­jön. Előszót dr. Fekete László, a Miskolci városi Tanács vb- elnöke írt, bevezetőt pedig a kötet két összeállítója. A szerkesztést Román János végezte. A ^ forrásanyagokat többféle, a tájékozódást meg­könnyítő mutató egészíti ki. A nyomdai munkáért a Bor­sodi Nyomdát dicsérhetjük. Elismerés illeti a Miskolci városi Tanácsot, mert a kötet elkészültét szorgalmazta, pártfogolta, felkarolta a fór­rá ^publikációt. a helytörténe­ti kutatás egyik mostoha ága­zatát. (bm) Lemezgyár művezetője; Lőrincz Gyula nyugdíjas. Özei; Lőrincz József, az Ózdi járási Tanács vb-elnökhelyetlese; Macz János­né, a sajóhídvégl termelőszövet­kezet brigádvezétője; Maik And­rás, a felsővadászi Rákóczi Tsz elnöke; Maksa Sándor nyugdí­jas, Színpetri; id. Nagymengyi György nyugdíjas, Ózd; Pclles József, a ßajöszcmpöteri Bá­nyaüzem III. akna vájára; Pólik István nyugdíjas, Mezőkövesd; Rózsa Miklós, a bánszállási köz­ponti raktár üzemvezetője; Sza­kács Mátyás nyugdíjas. Ároktő; Szalmás! Sándor nyugdíjas, Szerencs; S'alontai János, a Szirmabesenyői községi Tanács vb-elnöke; Székely László, a Rudabányal Vasércbánya üzemi pb-titkára; Szilvássy Sándor, a Baktakéki községi Tanács vb- elnöke; Tugyi József nyugdíjas. Abaújszántó: Varga István, a tokaji postahivatal vezetője; Vértes Nándor nyugdíjas. Ka­zincbarcika; Ducsai Istvánné, a Miskolci MÉH Vállalat személy­zeti vezetője; Farkas Lajos, a Lenin Kohászati Művek műve­zetője; Özv. Fekete Pálné, n Di­ósgyőri Gépgyár műszaki ellen­őrzési főosztályának átvevője: Gergely István, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatóhe­lyettese; Györfi Bertalanná, az MSZMP Miskolc városi Bizott­ságának ügyintézője; Gyurosik Zoltán, a Csavaripari Vállalat 2. sz. telepének anyagellátója; II- nlczkl Mihály nyugdíjas, Mis­kolc; Kovács Józsefné, a mis­kolci Semmelweis Kórház szb- tltkára; Losonczl László, a Mis­kolci Festőipari Vállalat cím­festője; Monos János a Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatója; Sólyomvári Mihály nyugdíjas, Miskolc; Szabados Ambrus, a Miskolci Nemzeti Színház művé­sze; Szabó Sándor nyugdíjas* Miskolc; Szalai István, a iiú- toripari Vállalat igazgatója; Szomorú Kálmánné háztartásbe­li, Miskolc; Tohai Ferenc, az MSZMP Borsod megyei Bizottsá­ga oktatási igazgatóságának ta­nára és Veres László nyugdíjas, Miskolc. * . A kitüntetéseket — mint lapunk tegnapi számúban be­számoltunk —, április 1-én, Miskolcon, dr. Ladányi Jó­zsef, a megyei tanács vb-el­nöke, Illetőleg dr. Fekete László, a Miskolci városi Ta­nács vb-elnöke nyújtotta át Valamennyi kitüntetettnek egyidejűleg átnyújtották a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet is. Dr. Bodnár Ferenc, Grubics József, Szi­kora Béla és Macz Jánosné tegnap, április 2-án, csütörtö­kön a Parlamentben vették át kitüntetéseiket. A kitüntetetteknek az Or­szágház kupolacsarnokában csütörtökön délelőtt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke adta át az érdemrendeket. A kitüntetések átadásánáí jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságánál; első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Bisz- ku Béla, a Központi Bizott­ság titkára, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Szihanuk üzenete Norodom Szihanuk hercef szerdán üzenetet Intézett L Thant ENSZ-főtitkárhoz amelyben kérte, hogy a vi­lágszervezet ne ismerje el n Phnom Penh-ben hatalomra került rezsimet. Szihanul: üzenetében szorgalmazta hogy az ENSZ vonja meg s működési engedélyt a már­cius 18-án puccsal hatalomra került kormányzat képvise­lőitől. Norodom Szihanuk szerint az ENSZ-nek nem szabad beavatkozni Kambodzsa bel- ügyeibe, mert jövőjéről egyedül a kambodzsai nép dönthet. A kambodzsai hely­zet rosszabbodásáért és az indokínai háborúért Noro­dom Szihanuk az Egyesült Államokat teszi üzenetében felelőssé, mivel az előre meg­fontolt szándékkal és cini­kusan megsérti az Indokína­ira vonatkozó genfi megálla­podásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom