Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-23 / 94. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Csütörtök, 1970. április 23. Ünnepi k sä G d üt* g ym I dlm Sárospafiskon A Lenin-centenárium al­kalmából a Tokaj-hegyaljai Termelőszövetkezetek Terüle­ti Szövetsége ünnepi küldött- gyűlést rendezett Sárospata­kon, a városi tanács díszter­mében. Az ünnepségen meg­jelent Vaskó Mihály, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Németh Pál, a Sátoralja­újhelyi járási Pártbizottság első titkára, dr. Poczkody Lajos, a Szerencsi járási Pártbizottság osztályvezetője Bújdos János, a Sárospataki városi Pártbizottság titkára, Pusztai Béla, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese, Ma­joros László, a Sátoraljaúj­helyi járási Tanács vb-elnö- ke, Tóth József, a Sárospata­ki városi Tanács vb-elnöke. A területi szövetség elnö­ke, Karajz Miklós megnyitó­jában hangsúlyozta: tsz-moz- galmunk eredményeit a le­nini elmélet gyakorlati alkal­mazásával értük el. Ezután Vaskó Mihály mondott ün- ne-i beszédet, összehasonlí­totta mezőgazdaságunk ne­gyedszázados fejlődését a múlttal, amikor a nagybirto­kok árnyékában 3 millió koldus sínylődött. Részletesen ismertette megyénk altkori földbirtokviszonyait, és mél­tatta az 1945-ös földosztás történelmi jelentőségét. A dolgozó parasztság a párt iránymutatásával idejében felismerte, hogy termelőszö­vetkezeti nagyüzemekben eredményesebben gazdálkod­hat. Megyénkben már 1948 szeptemberében megalakult az első termelőszövetkezet. Mezőkeresztesen. S 54 olyan tsz-ünk van, amelyik 1949— 1951 között kezdte meg a kö­zös gazdálkodást. Hangsúlyozta: a tsz nem cél, hanem eszköz arra, hogy többet termeljen a mezőgaz­daság s ezáltal egész né­pünk jobban éljen. Nagyon fontos társadalmi érdek, nö­velni a hozamokat és csök­kenteni a termelési költsége­ket. A termelőerők minden oldalú gazdasági fejlesztését kell megoldani az elkövetke­ző években az új tudományos és technikai eredmények fel- használásával. — Ma a parasztembert nem a holnaptól való féle­lem, hanem a jövőbe vetett hit serkenti további jobb eredmények elérésére — fe­jezte be ünnepi beszédét Vaskó Mihály. A továbbiakban Pusztai Bé­la, a megyei tanács vb-elnök­helyettese adta át a felszaba­dulási munkaversenybea ki­emelkedő eredményeket el­ért szövetkezeteknek az el­ismerő okleveleket. A terüle­ti szövetség körzetében első lett a kenézlői Dózsa Tsz. és elnyerte a 15 ezer forintos jutalmat. A második helye­zett a sátoraljaújhelyi Üj Erő Tsz 10 ezer forintot, a harmadik helyezett a prügyi Tiszamente Tsz pedig 5 ezer forintot kapott. Délután a tagszövetkezetek gazdálkodásának tapasztala­tairól és a fejlesztés főbb kérdéseiről tartott előadást Karajz Miklós. A területi szövetség 1970. évi munka­tervét és költségvetését fo­gadta el befejezésül a kül­döttgyűlés. — es Vita egy manifesztuniról Egy város fejlődéséhez, szépüléséhez és gazdagodá­sához szükség van arra, hogy mindazok, akik tehetnek ér­te. a kollektív bölcsesség ere­jére támaszkodva, időnként kicserélhessék véleményüket. A miskolci művészklub egyre inkább betölti kijelölt szere­pét: termékeny, érdekes vi­ták színtere lett. Tegnap, áp­rilis 22-én este az építész­tagozat hívta meg egy kis vi­tára a klub tagjait. Hundert­wasser bécsi festő manifesz- tuma volt a vita témája: a festő az egysíkú, színtelen, sematikus építkezés ellen lázadt. Nyilvánvaló, hogy egy- egy ilyen vita nem oldja meg egyből a problémákat A kollektív bölcsesség elé terjesztett manifesztum gon­dolatai, tézisei is sántítanak sok helyen. Egy azonban biz­tos: az emberek többsége változatos, szép lakótelepek­ről, kedves, hangulatos laká­sokról álmodik. Ugyanakkor az adott helyzet a lakás­igénylők nagy száma, az ipa­ri termelés nagymértékben megköti az építészek lehe­tőségeit. A vitában érdekes hozzászólások hangzottak el, Cs. A. Lenin-ünnepségek a 116. sí. MüM « A KISZ Borsod megyei Bi­zottsága mellett működő szakmunkásképző tanács Miskolc és a megye szak­munkásképző intézeteinek részvételével, a 116. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet rendezésében ünnepségsoro­zattal emlékezett V. I. Lenin születésének 100. évforduló­jára. A vasipari és kohászati szakmunkásokat nevelő 116. sz. intézet — kiváló ered­ményei jutalmául — 1955- ben vette fel Lenin nevét, miután elnyerte a Miniszter- tanács és az ifjúsági szerve­zet vörös vándorzászlaját. A centenáriumi megemlé­kezések április 21-én kez­dődtek: 9 csapat részvételé­vel összetett honvédelmi versenyt rendeztek a Csa- nyik-völgyi KISZ-iskolában. A győzelmet a 116. sz., Lenin nevét viselő intézet csapata szerezte meg. Tegnap, április 22-én dél­előtt a nagy-miskolci test­vérintézetek küldötteinek részvételével ünnepélyes KISZ-bizottsági ülésen mél­tatták a fiatalok V. I. Lenin tevékenységét, eszméinek erejét. Az emlékülésen jelen volt Pápai Béla, a MüM szakoktatási főosztályvezető­je, Létai István, a MüM osztályvezetője. Drótos Lász­ló, az MSZMP Miskolc vá­rosi Bizottsága ipari osztá­lyának vezetője, Németh An­tal, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára, vala­mint Bartha László, az MSZBT Miskolc városi titká­ra. A diósgyőri nagyüzemek dolgozói nevében Rábai Ist­ván, az LKM KlSZ-bizott- ságának titkára, az intézet volt tanulója szólalt fel. Kö­szöntötték az ülést a 15. sz. Általános Iskola úttörői is. A KISZ-bizottsági ülést köve­tően a fiatalok vizsgareme­keiből és a világ országainak postabélyegeiből összeállított kiállítás nyílt a 116-osban, majd a Bartók Béla Művelő­dési Központban kezdődött ünnepi nagygyűlés, melynek előadója Drótos László elv­társ volt. A nagygyűlés után a szakmunkásképző intézetek kultúrcsoportjai adtak Le­ninre emlékező, gazdag mű­sort. Hangverseny szakszervezeti aktivistáknak A Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Központ fú­vószenekara április 23-án hangversenyt ad. A fúvósze­nekari hangversenyre azokat a gyári dolgozókat hívták meg, akik eredményes mun­kát végeztek a szakszerveze­ti mozgalomban. Műsorukon a könnyű múzsa nagy zene­szerzőinek alkotásai, Schu­bert, Kálmán és Lehár mű­vei szerepelnek többek kö­zött. A többszörösen kitünte­tett fúvószenekart Dénes Ist­ván vezényli majd az este 6 órakor kezdődő ajándék­hangversenyen. Szakkőnyvújdonságok a DIGÉP-hen A Diósgyőri Gépgyár mű­szaki tájékoztató irodája és a Műszaki Könyvkiadó közös kiállítást rendez a vállalat műszaki házában, április 21- től 24-ig. A kiállításon — amelyet Solt Sándor, a Mű­szaki Könyvkiadó igazgatója nyitott meg április 21-én, dél­előtt 10 órakor — mintegy kétszáz, főként gépészeti tár­gyú könyvet mutatnak be. A bemutatásra kerülő könyvek az idei Budapesti Nemzetkö­zi Vásár külföldi szakkönyv- anyagának is részét képezik Az érdekesnek ígérkező kiál­lításra várják a külső érdek­lődőket is. 7. A Hitler-bunkerben Hitler utolsó főhadiszállá­sa a Wilhelmstrassén, a kancellária-palota alatti bun­kerben volt. A kancelláriá­tól északra, a park másik oldalán, a Brandenburgi ka­pu mellett a Reichstag állt. Hitler szűkebb környezete a kancellária óvóhelyén tar­tózkodott, ami ötvennél több. kisebb szobával rendelkezett. Az óvóhely mellett helyezke­dett el a föld alatti garázs és a többi kiszolgálóhelyiség. A kétemeletes Führer-bun- ker sokkal nagyobb, mintegy négy emeletnyi mélységben helyezkedett el, s két emele­tet foglalt magában. A bun­ker fölötti vasbetonréteg jó­val erősebb a többinél. Rat- tenhuber, Hitler testőrségé­nek parancsnoka, később így vallott erről: „Hitler bombabiztos óvó­helye a legerősebb volt azok közül, amelyeket Németor­szágban építettek — a bun­ker mennyezete fölötti vas­betonréteg vastagsága elérte a nyolc métert.” Mozgalmas napok April:- közepén nyomasztó légkör uralkodott a főhadi­szálláson és az óvóhelyen. Április 20-án Hitler 56. szü­letésnapját ünnepli, szűk körben. Kínos születésnap. Bormann — Hitler helyette­se a náci pártban — ezt írja naplójában: „Péntek, április 20. A Führer születésnapja, de a hangulat, sajnos, nem ün­nepi. Az élen haladó csapatok megkapták az indulási pa­rancsot...” Ezen a napon 1000 angol— amerikai bombázó támadja Berlint. A szovjet csapatok gyors előnyomulása követ­keztében Keitel kénytelen kiüríttetni a Berlin központ­jától délre, mintegy 30 kilo­méterre levő Zossent, a szá­razföldi véderő főparancs­nokság (a hírhedt OKW) utolsó, föld alatti bunkerek­kel megerősített főhadiszállá­sát. (A szovjet csapatok két nap múlva elfoglalták.) Hitler — mint ekkor min­den kedvezőtlen hír esetében — toporzékolt. A Hitler-bunkerben egy­mást érik a tanácskozások. Göbbels és Bormann újabb és újabb tanácsokkal traktál- ja Hitlert, s neki magának is számos terve, elképzelése van. Április 20-án az északi tér­ségben harcoló német csapa­tok (Nordraum) főparancs­nokává Dönitz nagyadmirá­list nevezi ki Hitler. A déli főparancsnok személyéről nem történik döntés; Hitler ezt magának tartja fenn, ha a Bajor-Alpokba vonulna vissza, s ott az „Alpenfes- tung”-ban. az „alpesi erdő­ben” folytatná a harcot. Előkészületeket tesznek a München közelében levő Obersalzbergben levő főhadi­szállás, s a közelében levő berchtesgadeni kastély e cél­nak megfelelő berendezésére és felszerelésére. Hitler április 21-én. amikor a szovjet erők elérik Berlin külvárosait, parancsot ad: haladéktalanul meg kell tá­madni az oroszokat, és visz- sza kell szorítani őket. Az utolsó haditanács Április 22-én, 16 óra 30 perckor Berlin központjában felrobbantak az első lövedé­kek, a Führer-bunkerbe je­lentéstételre érkeznek a tá­bornokok, a vezérkar tiszt­jei. Hitler meghallgatta a tá­bornokok beszámolóit a hely­zetről. A beszámolók lesúj- tóak voltak: a legfrissebb hí­rek arról szóltak, hogy a Schneider SS-tábornok által irányított ellentámadás nem járt sikerrel, s Berlint alig­ha lehet sokáig tartani. A tábornokok azt javasol­ják Hitlernek, hagyja el a fővárost, hogy nagyobb le­hetőség legyen a csapatok manőverezésére, s alkalma­sabb frontvonalakra vonul­hassanak vissza. Hitler hisztérikus rohamot kapott; három órán át. szin­te egyfolytában átkozódott. Árulással vádolja az SS-t, mert elhagyta őt, itt hagyták Berlint, s most senki nem jön segítségére. Íme, így kell elpusztulnia Berlin romjai között. öngyilkossággal ■ fenyegeti, a tábornokokat. Sírógörcsöt kap, zokog, mint egy kisgyerek. Lesújtó látvány. Talán most jut el tudatáig a valóságos helyzet. Depressziós állapotba zu­han. majd Bormann és Kei­tel társaságában magánlak­osztályába vonul. A tábornokok várnak. Az ülésterem faláról Nagy Fri­gyes (a nagy példakép) képe néz le rájuk. Hitler kimerült arccal tér vissza. Kategorikusan közli a tábornokokkal: Berlinben marad. Gyors döntések a kö­vetendő hadmüveletekrőL Megtiszteltetés és kötelezettség Lenin nevét vette fel a vizsolyi tsz Bensőséges ünnepségre, rendkívüli küldöttgyűlésre gyűltek össze tegnap, április 22-én, Lenin elvtárs születé­sének századik évfordulóján a vizsolyiak, a korlátiak és a hemádcéceiek egyesült ter­melőszövetkezetének tagjai. A nagy évfordulóra méltón fel­díszített vizsolyi művelődési otthon volt a színhelye a há­lás ünnepi megemlékezésnek és a tsz nagy eseményének, Lenin neve felvételének. A három község közös gazdaságában lelkes készülő­dés előzte meg az ünnepi ese­ményt. Mielőtt kérték volna, hogy felvehessék Lenin ne­vét, alaposan megfontolták, vajon kiérdemlik-e a nagy megtiszteltetést. Az előző év­ben 27,5 millió forint volt 3200 hold szántóterülettel rendelkező közös gazdaságuk termelési értéke, s az idén már meg fogják haladni a 40 milliót. Az egy tagra jutó évi jövedelem 1968-ban még a 14 ezer forint körül járt, tavaly meghaladta a 21 ezer forin­tot, s az idei cél: a 22 ezer forint fölé jutni. És ami a most folyó tavaszi munká­kat illeti, a tavasz késedel­mét is behozta már lelkese­désük. 688 holdon elvetették az árpát, földben a borsó, sorol már a mák, elvetették a cukorrépa és a burgonya zömét, s az ünnep hajnalán már a kukoricatáblákon te munkához kezdtek a vetőgé­pek. * Lajtos Mihály tsz-elnök nyitotta meg az ünnepi kül­döttgyűlést, majd Veres Mi­hály, az Encsi járási Párt- bizottság titkára mondott ünnepi beszédet Lenin szüle­tésének 100. évfordulója al­kalmából. Méltatta Lenin életét, hatalmas életművét, majd a járás vezetői nevében üdvözölte a Lenin nevét fel­vevő tsz tagságát, sok sikert kívánva további, még ered­ményesebb munkálkodásuk­hoz. Rámutatott, hogy Lenin nevét viselni megtiszteltetés és kötelezettség. Az ünnepi megemlékezés után Simaházi Sándor, a já­rási tanács vb-elnöke, or­szággyűlési képviselő nyúj­totta át a tsz vezetőinek a vizsolyi Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet név vise­lésére feljogosító működési engedélyt. Ezt követően a Hernád menti Tsz-szövetség elnöke, File Sándor, az el­múlt évi tsz-verseny jutal­mát, egy díszoklevelet nyúj­tott át az élen járó, most már Lenin nevét viselő termelő- szövetkezetnek. A vizsolyi úttörők és KISZ- fiatalok irodalmi színpadá­nak kedves műsora, az is­kolai énekkar számai tették még ünnepélyesebbé Vizsolv kettős ünnepét. Leninre emlékestek Osdon Özdon. a Leninről elneve­zett téren, a Somogyi Béla- telepi Lenin-emléktábla ko- szorúzási ünnepségével vette kezdetét tegnap délután 3 órakor a Lenin születésének .100. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezés a gyárvárosban. A város és az üzem párt-, állami és tömeg­szervezeteinek vezetői he­lyezték el a koszorút az em­léktáblánál. Este 7 órától Ózdon. a Bé­ke-telepi Kun Béla Művelő­dési Házban díszünnepséggel folytatódott a Lenin-cente­A legfelső parancsnokság tagjai elhagyják Berlint. Dönitz tengernagy, Keitel tá­bornagy, Jodl vezérezredes, a legfelső parancsnokság hadműveleti vezérkerának főnöke, Koller, a légierő tá­bornoka. törzskaraikkal együtt eltávoznak. Eltávozott Göring is. Hitlerrel csak Göbbels és Bormann marad a legfelső vezetők közül. Göbbels nél­kül Hitler már nem tudná tartani magát. Napról napra ő önt bele lelket. Április 23- án bejelenti a rádióban és a „Berlini frontújságban”, hogy Hitler Berlinben marad. A Führer nevében megparan­csolja: „Berlint a végsőkig védeni kell, és ö maga Berlinben marad, bármi történjék is...” A harc utolsó, elkeseredett szakaszához érkezett. A német hadsereg roncsai dühödt elkeseredéssel véde­keznek a frontokon, elsősor­ban a szovjet csapatok ellen Jodl a Wcnck tábornok ve­zette 12. különleges hadse­reghez utazott. Ezt a hadse­reget a legutóbbi döntések alapján szervezték, s most elhatározták, hogy a nyugati frontról Berlinnek keletről történő védelmére dobják |t. Dönitz és Keitel ugyancsak egy-egy hadseregcsoportot keresett fel: fanatikus buz­galommal szerveznek, mint­ha valamilyen csodára vár­nának. (Következik: A „nemzeti erőd”.) nárium alkalmából a meg­emlékezés. A díszünnepség elnökségében foglalt helyet Csépányi Sándor, a megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ja, országgyűlési képviselő, valamint ott voltak a város és a járás párt, állami és tö­megszervezeteinek vezetői, veteránok és kitüntetett dol­gozók. A díszünnepség rész­vevőit Kecskés István, az Özdi városi-üzemi Pártbi­zottság osztályvezetője kö­szöntötte, majd Fejes F. Ist­ván, a pártbizottság PMO osztályvezetője mondott ün­nepi beszédet, amelyben Le­nin emberi nagyságát, forra- dalmiságát méltatta. A díszünnepség második részében az ózdi József Atti­la Gimnázium irodalmi szín­pada nagy sikerű, színvona­las irodalmi műsorral emlé­kezett meg Leninről. Ünnepi megemlékezés Régi hagyományainak meg­felelően tartotta centenáriu­mi ünnepségét a 2. sz. Ipari Szakközépiskola. Rövid, szín vonalas irodalmi műsor után Marcziniák Sándorné, a mű­velődésügyi osztály vezetője tartott ünnepi megemlékezést. Szavaiban Lenint, a forradal­márt, az embert állította kö­vetendő példaként ifjúságunk elé. Zárszava egyben a ju­bileumi Lenin-kiállítás meg­nyitása is volt. A kiállítás — amelynek rendezője Bodú Sándorné tanárnő volt — külön értékét az adja, hogy anyagát maguk a gyerekek gyűjtötték össze, és kellő szakirányítással rendezték. Ezután került sor a „Ki tud többet Leninről” vetélkedő lebonyolítására. melynek rendezésében a III. A osz­tály jeleskedett. A vetélkedő győztese a II. D osztály csa­pata lett, jutalmuk: kéthetes nyári balatonmáriafürdői üdülés. A további helyezet­tek is értékes könyvjutalmat kaptak. Lehoczky Alfréd: I háború vége

Next

/
Oldalképek
Tartalom