Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-19 / 66. szám

ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 4 Csütörtök, 1970. morc. 19. BZBK IS FIATALOK Lelkesedésben nincs hiány Új munkásszállói Négy és fél müliő fórin- í tot fordít a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat 1970-ben egy új munkásszál­MÁKCIÜS 17-ÉN este ér­dekes tanácskozásra került: sor a Nehézipari Műszáléi. Egyetemen. Olyan fiatalokkal •találkozott a megyei KISZ- bizotíság és a megyei tanács munkatársa, akik fáradságot, :időt és energiát nem kímél­ve, járnak ki jónéhány kö- aépisikolába, hogy az egyete­mi előkészítő tanfolyamokon foglalkozzanak a fizikai dol­gozók tehetséges gyermekei­vel. 1969 februárjában tízen kezdték meg ezt a munkát, öt középiskolában — a sze­rencsiben, a szikszóiban, a :iárospatakiban, a kazincbar­cikaiban és a putnokiban —, foglalkoztak azokkal a gye­rekeikkel, akik hátrányos helyzetüknél fogva arra rá­szorultak. Idén már többen belekapcsolódtak ebbe a munkába, a vidéki iskolák­ban négy új csoportot indí­tottak — többek között egyet Mezőkövesden —, és három miskolci iskolában — a Föl­des, a Kilián Gimnáziumban és a Gépipari Technikumban — is vállalták a patronálást. A keddi tanácskozáson tu­lajdonképpen arról volt szó, hogy mit kellene tenniük még. Elmondták problémái­kat, gondjaikat, azt, hogy milyen támogatást várnának, hogyan tudnák még eredmé­nyesebben, jobban végezni vállalt feladataikat. ELSŐSORBAN a régi „ta­nárok” beszéltek. Szilágyi 'Zfítxnbar, Ormos Tamás és léderer Péter. Nekik már két félév áll a hátuk mögött. — Elég feszített a tervünk és elég hullámzó is — mond­ta egyikük. — Van olyan rész, ahol szinte lehetetlen, elvégezni a kijelölt felada­tért. másutt pedig két óra anyagát is be tudjuk fejezni ■egyszerre. — Jő lenne, ha kijelölnénk, melyek azok a példák, ame­lyeket mindenképpen meg kell oldani a gyerekekkel — így a másik. A felvetett témához sokán hozzászóltak. Mert az egyete­misták által tartott előkészí­tő foglalkozáson mindenek­előtt példamegoldással fog­lalkoznak. A készség kifej­lesztése nagyon fontos a fel­tételnél. — Az a legjobb, ha gon­dolkodni tudjuk megtanítani őket — mondta Léderer Pé­téi'. — Többféleképpen is meg kell oldani egy példát. Nem mindig az a jó, ha a legröjiddebb utat választják. Ez a kis tanácskozás is bizonyította; az egyetemis­ták nagyon komolyan veszik a vállalt feladatot. Azért is kérték, hogy időnként kap­janak valamilyen pedagógiai tájékoztatást. Persze, elsősor­ban módszertani beszélgetés­re gondoltak. Az is szóba került, hogy sok iskolában nincs kellően megszervezve a tanfolyam. Szeretnék — s er­re ígéretet kaptak —, ha mindenütt lenne egy össze­kötő tanáruk. Akik már tar­tottak előkészítőket, vala­mennyien azt mondták, hogy a gyerekek szívesen járnak el a foglalkozásokra. Jónak, hasznosnak tartják. Eredmé­nyessége pedig nemsokára ki­derül. EGY AZONBAN BIZTOS: ezek a fiatalok lelkesen csi­nálják, amit csinálnak, meg­érdemlik érte a dicséretet. Hiszen pénzt nem kapnak érts. Három féléven át két­hetenként járnak ki az is­kolákba, hogy a matematika és a fizika nehéz tudomá­nyában »segítsék a fizikai dol­gozók tehetséges gyermekei­nek tájékozódását A köszö­netét és a segítségnyújtást megérdemlik érte. Cs. A. ló felépítésére. A kétszáz j dolgozó elhelyezésére alkal- | más szállót Miskolcon, a I vállalat Besenyői utcai, köz­ponti anyagtelepén építik fel. Feszliválnyilás az egy elemen Ma, március 19-én, délelőtt 10 órakor v Dudla József, a KISZ Borsod megyei Bizott­ságának első titkára, a KISZ intéző bizottságának tagja nyitja meg a felsőfokú okta­tási intézmények művészeti fesztiváljának miskolci ren­dezvénysorozatát. A fesztivál rendező bizottsága tegnap, március 18-án, délelőtt saj­tótájékoztatót tartott. Pásztor György, a fesztivál főrende­zője elmondotta, hogy az or­szág 35 felsőfokú intézményé­ből 250-en neveztek be a miskolci fesztiválra. A fotó- tagozatra 350, a filmre 33, a képzőművészetire pedig 38S alkotást küldtek be a pályá­zok. A zsűri 84 fotót. 113 kép­zőművészeti alkotást fogadott el. A filmszekciőban vala­mennyi beküldött alkotást be­mutatják, értékelésükre a fesztivál végén kerül sor. Három napig a Nehézipari Műszaki Egyetem egész terü­letén a különböző rendezvé­nyek, ankétok sokaságára^ke- rül sor. Valamennyi szekció­ban ankétét rendeznek a fesz­tiválon bemutatott alkotások­ból. A kiállításokat pedig áp­rilis í-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A fesztivál megrendezésé­ben nagy segítséget nyújtott az egyetemi KlSZ-bizottság- nak a Nehézipari Műszaki Egyetem oktatókara és jó­néhány miskolci és borsodi nagyüzem is. A másodszor megrendezésre kerülő művé­szeti fesztivál szervezésében a harmadéves gépészmérnök­jelöltek és az egyetem film­fotó- és képzőművészeti kö­re vállalt magára nagy mun­kát. Mintegy 170 vendéget vár­nak a rendezők a művészeti fesztiválra. A miskolci nyi­tás egyben az országos fesz­tivál nyitása is. Szerencsés dolognak tartjuk, hogy az egyetemen, az aulában az ok­tatási intézmény fennállásá­nak 20 éves jubileuma alkal­mából kiállítást rendeztek. Előzetesen még annyit le­hetne elmondani a seregszem­léről, hogy a zsűri vélemé­nye alapján, valamennyi szekcióban — mind mennyi­ségileg. mind minőségileg — színvonalasabb, nagyobb mű­vészi értékű alkotásokat küld­tek be a pályázók, mint az el­ső alkalommal. Programozott kémia i Filmjegyzet | Szeműül! szem he D obozy Imre Eljött a ta­vasz című drámájából született meg a film. A rádióban már hallhattuk a darabot, s így sokunknak lesz ismerős maga a történet. Is­merős lesz, de mégis újra el­gondolkoztató, töprengésre késztető. Az utolsó magyar földön levő, magyar század pusztulásának hiteles törté-, netét tudjuk meg belőle, egy emléktábla leleplezése kap­csán. Ennél azonban — a több mint hatvan ember pusztulásának okkeresésénél — lényegesen nagyobb ható­sugarú az, amit a túlélők el­mondanak. Voltaképpen Ma­gyarországnak a második vi­lágháborúban játszott csúfos, szégyenteljes szerepére is vil­lantanak fényt. A film hősei ünnepségre érkeznek a nyugat-dunántú­li határmenti faluba. Koráb­ban jönnek, s egy váratlan fordulat — egyik halottnak hitt társuk megjelenése, vala­mint qgy meg nem történt kéznyújtás — kirobbantja a drámát. A felelősség drámája játszódik le a szemünk előtt, s megkezdődik a keresés, a múlt felidézése, a szigorú ön­vizsgálat. Ki a felelős a szá­zad pusztulásáért? Mindenki és senki, azaz egészen ponto­san az az eszeveszett és fékte­len háború, amelybe belesod­ródtak. Akkor sem, és most sem értik meg teljesen egy­mást: nem mertek nyíltan beszélni, nem merték a le­génységgel tudatni a megszü­letett „döntést”. ­Szigorú film a Szemtől szembe. Folytatja a nagy ön­vizsgáló filmek sorát — elég csak a Hideg napokra gondol­ni — nagy kérdéseket tesz fel. Ezekre a kérdésekre nem is lehet egyértelmű választ adni. De az elhangzó sok-sök válasz, ss kétórás gyötrődés végső soron mégis csak vá­laszt ad rájuk: az embernek embernek kell maradnia, .tud­nia keli döntenie és választ»» nia, s merni kell vállalnia ér­tük a felelősséget. A dráma és a film között van különbség. Bizonyos ese­mények kimaradtak a film­ből, de ez érzésünk szerint, nem teszi szegényebbé. így is zárt, kerek egészet alkot, s ebben a roppant küzdelem­ben próbára teszi az emberi érzéseket. Lemezteleníti az igazságot. Ebben a zárt kör­ben nem lehet csalni, nem le­het megmásítani a történel­met. Az ünnepséget végül mégis csak megtartják. De ünnepi hangulat nélkül. A két katona Rózsás Imre és Sóvágó Ferenc voltak közü­lük, akik mertek cselekedni, ha „körültekintés” nélkül is. Sokszor hangzik el a film- ban a „ha”. Mi lett. volna ak­kor, ha... Csakhogy a hábo­rúban nincs „ha”. Ott min­dig dönteni kell. Ezt mulasz tották el. R angos szereplőgárdát vonultat fel filmjében Várkonyi Zoltán. Bás- ti Lajos, Benkő Gyula, fiits- key Tibor, Sinkpvits Imre Szabó Gyula, Szirtes Á'dám Koltai János. Latinovits Zol tán,Horváth József és Agár- dy Gábor egyaránt nagysze­rű alakítást nyújtott. Kitűnő Illés György operatőri mun­kája is. Véleményünk szerint, jól váltják egymást a jelen és a múlt képsorai. Hogy időnként meghökkentőek ezek a változások? fjaga a történet is meghökkentő. Szólni kell még a film bevezető képsorá­ról, mely hasonlóképp magá­hoz a történethez — egykori dokumentumfotók alapján» a háborús Magyarország ün­neplő és pusztító arcát vil­lantja fel. S közben megbor­zongtál bennünket az aláfes­tő muzsika, a Szép vágy- gyönyörű vagy Magyarország, groteszkül ható, színtiszta na­cionalista dallama. Csutorái Annamária Tudás és termelés Ismeretterjesztés a szerencsi járásban Árk&M-fagfkron A szerencsi járásban az el­múlt öt év alatt jelentősen, megnövekedett az Ismeretter­jesztő előadások száma, ja­vult az előadások színvonala ír. 1965-ben az ismeretterjesz­tő előadásoknak 20 százaléka segítette közvetlenül a ter­melést, 1969-ben már 43 szá­zaléka volt gyakorlatias jel­legű. A színvonalbeli emel­kedést az előadó szakembe­rek és a hallgatóság számá­nak a növekedése, az előadá­sok közérthetősége és for­májuk megváltozása eredmé­nyezte. Mindezzel egyidőben új formáik is elterjedtek a termelést segítő ismeretter­jesztésben, Egyre több köz­ségi művelődési ház, terme­lőszövetkezet rendez szakíró —olvasó találkozót, szellemi vetélkedőt, ankétét. Éveik óta nagy gondot for­dítanak az ismeretterjesztő előadásokra Abaújszántón, Bodrogkeresztúron, Csobajon, Golopon, Mádon, Monokon, Rálkán, Taktabájon és Tisza- lűcon. Ezekben a községek­ben évente tíznél több gya­korlatias ismeretterjesztő élő- adást rendezték. Az előadások mellett je­lentősen hozzájárult a szeren­csi járás gazdasági eredmé­nyeinek a növeléséhez az is­meretterjesztés egyéb formá­ban való meghonosítása, öt év alatt majdnem megduplá­zódott a szakfilmsorozatok, a kiállítások és a termelési ki­rándulások száma. Mind több községben nézik kollektiven az azonos érdeklődési körű emberek a televízió szak- filmsorozatait, egyre többen vesznek részt üzemlátogatá- .son, határjáráson. Monokon, Tállyán és Tiszaladányban például kilenc Ismeretterjesz­tő rendezvényre került sor tavaly. A Szerencsi járási Tanács Művelődésügyi Osztálya a jö­vőben tovább kívánja növelni a termelést segítő szakelő­adások számát. Az egri Bo Sä Minin Tanárkép­ző Főiskola kémia tanszéke kés éve foglalkozik az általános is­kolai, kémiaoktatás egyik újj módszerével, a programozott ok­tatással. A múlt évi sikeres Heves me­gyei kísérletek után. a Borsot» megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának hathatós támogatá­sával, Borsot! megye hat külön- Siöző általános iskolájában foly­tatták az Egerből Irányított kí­sérleteket. Az elmúlt hé* szombatján ®gy borsodi kisközségbe, Sz'omolyá- ra látogatott az egri kémia tan­szék tanári kara Szűcs László főigazgató, kémiai tanszékvezető vezetésével, ftogy megtekintse ÍSs értékelje a Balázs Sándor .általá­nos iskolai Igazgató, kémia sza-1 kos tanár irányításával végre­hajtott kfsérleték eddigi ered­ményeit és az esetleges problé­mákat. A kémia órán, ahol a ta­nulók ritkán tapasztatható ala­pos kémia tudásról adtak tanú­bizonyságot, Jelen volt Szcntpé- rey István megyei kémia szakfel­ügyelő is. A kísérletet végző tanár és a megyéi szakfelügyelő egyaránt igen használhatónak és eredmé­nyesnek mondotta az egri főis­kola kérnia tanszékének kísérle­tét, amelyet nagyon szcretné.nek tovább folytatni és tökéletesíteni a közős cél érdekében. A szecessziós plakát így hirdeti a filmet: Egy futó ta­lálkozás története. Ez a mon­dat nem igaz: túl világos, túl egyszerű. A film pedig, ko­rántsem az. A szecesszió an­nál inkább „ül”. Művészeti értelemben is, a szó eredeti értelmében is. A jugoszláv író-rendező, Purisa Györgyié vies bizarr túlzásokba esik naturalista elemeket-is alkal máz, keresetten eredetieske- tfik; mindezt hatásosan teszi Egy különös, így és azon a helyen lehetetlen, kusza élet­szövedék furcsa tenyészetét löki a néző eié, aki aztán nem tudja, mihez kezdjen vele. Ha akarom „vílágfilm”, ha aka­rom Sarlatánság. A színhely egy mai szer­biai falu. Évszázados, szikár és kegyetlen paraszti erköl­csök és cinikus őszinteséggel feltoluló szeretkezési vágy. Szemellenzős álszentség, ta­szító önzés, fűrészporízű is­kolai oktatás. Kunyhóban élő parasztnyomorúság, és a te­mető kevés termőföldje „megtakarítására” épített dí­szes krematórium. A „civili­zált” huszadik század tárgyi kellékeinek pusztító áradata: elidegenedés és -„szicíliai” vérbosszú, sőt egy kis „meg- európaizált” négerkérdés. S mindez gyönyörű tájakon, gyönyörű színekkel, sőt szín- dramaturgiával, sőt. ha aka­rom szimbolikus értelemmel. Homályos és ravasz ez a film. Kár, mert alkotói, úgy tűnik, nagyon tehetségesek. Aki tudja a helyét a világban, annak elgondolkodtató kurio­zitás. Akinek nincs rend a fejében, annak méreg. (tak —>---------------rurrnri...hm mi....................... T alálkozó Március 21-én 6« 22-én első ízben adnak találkozót egymás­nak a miskolci öntevékeny szín­padok. A házigazda szerepét a hejőcsabai Gárdonyi Géza Mű­velődési Ház vállalta; szombaton délután és vasárnap itt mutatja, be műsorát a város 10 együtteső és a vendégszereplő balassagyar­mati csoport. Nem rangsorolni kívánják .% különböző csoportokat ezzel a ta­lálkozóval, a zsűri szerepe is csak a segítőkész értékelésre korlátozódik. A találkozó célja elsősorban irodalmi színpadaink és színjátszó csoportjaink hely­zetének, felkészültségének a fel­térképezése. Meggyalázott tavasz !\n*n fmStnk hany óráia íáriuk lUISIIIK, már a várost. Szá­munkra megszűnt az idő. egy dolog lé­tezett csak: a szerelmünk. Fiatalok voltunk, én huszonnégy, Ri- zácska tizenkilenc éves. Karonfogva róttuk Győr utcáit, mintha valami belső parancs ösztökélt volna bennünket, hogy menjünk, loholjunk, hadd lássa a világ önfeledt boldogságunkat. Menyasszonyom volt már a mandu­laszemű leányka, szüleitől három hó­napja kértem meg a kezét. Ott kato­náskodtam az idő tájt a Rába-parti va­rosban, s hogy rá nemsokára Pestre helyeztek, ha csak tehettem, elutaztam hozzá. Januárban két hét laktanya­fogsággal is sújtottak, mert egynapos késéssel tértem vissza tőle. Büszkén tűr­tem a büntetést, mert szenvedhettem miatta; amióta megszerettem, úgy érez­tem: nincs az az áldozat, amit ne vol­nék képes elviselni érte. Számomra mindent ő töltött be. Tele volt vele a levegő; ha sütött a nap, őt éreztem mosolyogni a világmindenség­ből, ha beborult... nem, mindig derűs volt az ég akkoriban... Jártuk a várost, végigmentünk azon a keskeny utcán, amelyen az Erzsébet- napi bál után, derengő hajnalon kerin­gőzve kísértem haza; a hídról lemo­solyogtunk a mélyben duzzadó folyó­ra, s boldogan lestük, hogyan mossák eggyé tükörképünket a hullámok; le- lecsücsültünk egy-egy padra, amelye­ken a csillagokkal annyiszor társalog­tunk. Miénk volt a város, a mi sze­relmünk szentelte meg. így hittük leg­alábbis. Tavasz volt már, 1944. március 19-e. A szigeti fákon kifeslettek a bimbók, erő duzzadt mindenben, bennünk is, el­lenállhatatlan, legyőzhetetlennek tűnő. —- Szeretsz? — kérdezték tőlem a mandulavágásű szemek — rajongva —, vallott az enyém —, ugye sohasem hagyjuk el egymást? — nyílt- szóra Ri- zácska ajka —, nincs az az erő, ami szétválaszthat minket — válaszoltam. Ó, csodálatos az első szerelem! Le­nyűgöz, felemel, megbéklyóz, feloldoz, titkot rejt, felfed mindent, megbénít, szárnyakat ad, süketté tesz, s földön­túli muzsikát hallat veled... De hallga’ csak?! Mi morzsolja szét a végletek zsongó harmóniáját? A lányka rám nézett, felhő suhant át a tekintetén, s az enyémben ott sil- bakolt a döbbenet. Fokról fokra terítette ránk fekete pa­lástját a rideg valóság, s mire az egy- bemorajló hangegyveleg irányába ha­ladva a bécsi országúihoz értünk, rriár úgy éreztük magunkat, mint kalitkába zárt két madár. Tankok mentek gjg“ a“: ros felé, német tankok, csikorgó lánc­talpaik alatt elhaló sóhajtással nyögött a föld. Néztük őket hangtalanul, de éreztem, Rizácska azért kapaszkodik még szoro­sabban a karomba, mert félt engem ... a bátyja jutott eszébe, akit másfél éve kergettek a halálba, — a bátyám em­lékképe rajzolódott elém, akinek esz­tendeje hozta holthírét a tábori pos­ta... Nem tudtuk, hogyan távoztunk el onnan, csak azt, hogy a város már nem olyan, mint még órája is. Mintha a ki­buggyanó rügyek felé hernyók másztak volna, undok férgek, hogy elpusztítsák a bimbózó életet. És a tankok, a hernyótalpasok, késő estig morogva zabálták fel a csend foszlányait is. — Ne sírj Rizácska, nekem nem tör­ténhet bajom — mondtam menyasz- szonyomnak, de éreztem, bizonytalan a hangom, s a búcsúcsókunkban benne van már a reménytelenség keserű íze. A szállodában — ahol éjszakára szo­bát béreltem magamnak — már úgy mentem az emeleti folyosón, mint aki temetőben lépdel... a dáridózás, amit a városban letáborozó németek rendez­tek a földszinti mulatóban, úgy bugy­borékolt, majd egyre erősebben höm­pölygőit fel hozzám, akár a gátjasza- kadt szennycsatorna mindent elöntő áradata. —- Soldat! — nyerített rám egy SS- vitéz, altit anyaszült pucéran valami­vel józanabb két társa támogatott szo­bájából a mosdóba, mert végighányta magát — Ez a kutya... miért nincs a fronton? — rikácsolta mellettem, s én tehetetlenségemben nem voltam rá képes, hogy összeszorult öklömmel le­sújtsak rá. Ahogy nem tudtam egész nap, hogy mi mozgatja lábam, nem tudtam most sem, hogy miképp tettem meg azt a néhány lépést a szobámig. Csak érez­tem, meggyáláztak, aki órája a mesék királyfiával sem cseréltem volna, — s az ablakon keresztül ahogy néztem a hónapokon át tündért várost, most csak azt láttam, hogy a házak megalázot- tan kushadnak az éj fekete leple alatt. (iiflifliti h°sy négy esz- IILIU lUUldllI, tendelg leszek távol a fronton és a hadifogságban, ami alatt kettőnk pompázó virága elhervad Ri­zácskában, s bennem is, — de éreztem, hogy búcsúcsókunk, amit váltottunk, örökre szóL Sírtam, —- s részeg németek dorbé­zolása szolgáltatta fájó érzéseimhez a kísérőzenét Tarján István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom