Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
esZAK-MAGYARORSZÁG 2 Péntek. 1970. március 13. ”' * ü •' • • • i ‘ .■UrA&bwrsj íuüb '* *^JHä2üü0| 4: c- - - • - -—I * Titkos66 háború Laoszban 99 „Riadó Laoszban” címmel ír a délkelet-ázsiai országban kialakult helyzetről a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Szól többek között az Amerikai Egyesült Államok szerepéről az események alakulásában, és idézi Fullbright szenátor rhegállapítását. amely szerint „a zsoldosok kiképzése és felfegyverzése 160 millió dollárjába kerül az Egyesült Államok adófizetőinek”. Számos nyugati lap említi meg a Cl A .szerepét a laoszi helyzet alakulásában. A Time című folyóirat egy összefüggésben a „CIA országáról” ír. CIA-ügynökük vesznek részt Laoszban a baloldal elleni hadműveletekben, az Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Hivatal (a hivatal, az AID, a külföldi segélyprogramot irányítja) beosztottjainak álcázva —. jelentette március 10-i számában a The Fos Angeles Times. Vietnamból keltezett tudósításában a lap munkatársa a Laoszban működő CÍA-ügynökök számát több százra becsüli. James Reston, az International Herald Tribuncban megjelent cikkében idézi Nixon elnök november 3-i külpolitikai beszédének ezt a mondatát*. „Nem várhatjuk el az amerikai néptől, hogy támogassa politikánkat a háború és béke döntő kérdésében. amíg e politikáról nem tudja az igazságot”, és hozzáteszi: „Nos, ezt Nixonról és laoszi politikájáról Is elmondhatjuk, ugyanis eltitkolta az igazságot az Egyesült Államok jelentős laoszi hadműveleteiről. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az Egyesült Államok elnöke és szenátora olyan amerikai hadműveletekről )• vitázik, amelyekről az ellenség ugyan jól tud Laoszban, de amelyeket hivatalosan eltitkolnak kor ezzel saját militarista jellegét leplezi le... Mint a Laosszal kapcsolatos 1962-es genfi megállapodások egyik aláírója, a VDK kormánya ezt a megállapodást mindig tiszteletben tartotta és a legkomolyabban végre is hajtotta. A VDK kormányának március 9-i nyilatkozata ismételten leszögezte azt a tán- j toríthatatlan politikát, amely- j nek célja a Laoszi Király- j Sággal való baráti és jószomszédi viszony fejlesztése, a laoszi nép függetlenségi harcának támogatása” — írja a vietnami újság, majd követeli, hogy „a Nixon-kormány tartsa tiszteletben és hajtsa végre az 1962-es genfi megállapodásokat”. Jurij Zsukov, a Pravda politikai szemleírója a Laosz ügyeibe való fegyveres amerikai beavatkozással foglalkozva a következőket hangsúlyozza: „Minél hamarabb tudomásul veszi Washington, hogy a Pentagon újabb délkelet-ázsiai kalandja teljesen kilátástalan, és megszünteti laoszi háborúját, annál jobb lesz, magára az Egyesült Államokra nézve.” Mint a cikk szerzője megjegyzi, „a CIA és a Pentagon laoszi háborúja ismét egy olyan háború, amelyet a nép tudta és a kongresszus szentesítése nélkül robbantottak ki. annak a rögeszmének a nevében, hogy mindenütt amerikai rendet vezessenek be, és diktálják a népnek, hogy hogyan éljen. Az Egyesült Államok laoszi akciói azonban csupán újabb anyagi és emberveszteséget eredményezhetnek számára...” Korszerűsítem kell az ismeretterjesztést ' Az idén először ülésezett a TÍT megyei szervezete mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakosztályának vezetősége Miskolcon, a Hazafias Népfront Kossuth utcai klubjában. Az ülés munkájában részt vett Németh Imre országgyűlési képviselő, Gál Imre, a TIT megyei titkára és Faragó Károlyné, a TIT megyei szervezetének természettudomány^ szaktitkára. a Az ülés megnyitása után a részvevők egyperces néma felállással adóztak dr. Fülöp László emlék éneit. — „Éveken át ő volt szakosztályunk elnöke, aki állatorvos létére az egész mezőgazdaságot ismerte és önzetlen munkával segítette a községekben és a gazdaságokban ugyanúgy, mint a felsőbb vezetési szinteken” — mondotta dr. Fülöp Lászlóra emlékezve Lipcsey Attila, a TIT megyei alelnöke. Ezután választásra került sor. A szakosztályvezetőség egyhangúan elnökéül választotta dr. Lódi Györgyöt, az állami gazdaságok Borsod— Heves megyei terület főosztályának helyettes vezetőjét. Ugyancsak egyhangú szavazással választották meg szakosztály-al el nőknek Szabó Józsefet, a megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatóját. Oj vezetőségi tag lett Fürjész István, a megyei tanács oktatási szakfelügyelője és Szabó András, az Ültetvénytervező Vállalat megyei igazgatója. Az új elnök, dr. Lódi György* megköszönte a bizalmat és a következőket mondotta: — Nem akarok most ígéretekkel előállni, inkább igyekszem majd ebben a megtisztelő társadalmi funkcióban tőlem telhetőén jól dolgozni. • O Ezután Misi Sándor, a MÉM osztályvezetője tartott az ülés részvevőinek igen érdekes, sok problémát felvető előadást Az állami és a társadalmi szervezetek együttműködésének lehetősége és szükségessége a mezőgazdasági és élelmezésügyi ismeretterjesztésben címmel. Elmondotta többek közt, hogy sok sikeres akciója volt a TIT-nek — országosan értelmezve a TIT munkáját —, de tevékenysége most általában nincs összhangban a leginkább szükséges ismeretterjesztési feladatokkal. A TIT egy kicsit szakmai továbbképző szervezetté vált, pedig nem ez a fő feladata, hanem az emberek általános műveltségének bővítése. az aktuális tudományos ismeretek terjesztése a tömegek igényeinek megfelelő módon és hatékony, lehetőleg új módszerekkel. A TIT Borsod megyei szervezete. s elsősbrban mezőgazdasági és élelmezésügyi szakosztálya szinte a kivételek közé tartozik. Borsodban is hatékonyabbá kell tenni az ismeretterjesztést, új módszereket kell kidolgozni, de a borsodi TIT-szervezet tevékenysége még kielégítő és jónak értékelhető. Misi Sándor előadása közben azt is elmondotta, hogy 1970. május 13-án kezdődik és három napig tart az országos közművelődési konferencia, majd május 23-án kerül sor Székesfehérváron a III. országos agtár- vándorgyűlésre. (A II. vándorgyűlés tavaly volt Miskolcon.) A két országos tanácskozás megvitatja az ismeretterjesztés korszerűsítésének és továbbfejlesztésének feladatait, valamint a le-, hetőségeit is. Remélhető,'; hogy a két országos tanácskozás után ismét hatékony, dinamikus, korszerű és népszerű lesz az ismeretterjesztés Magyarországon. A szakosztályvezetőség Misi Sándor előadása után megvitatta éves munkatervét, amelyet jóváhagytak, de azzal a megkötéssel, hogy a munkatervet a májusi országos tanácskozások vitái és határozatai szellemében majd ki kell egészíteni, hogy a szakosztály munkája maradéktalanul megfeleljen az Ismeretterjesztés új és korszerű követelményeinek. (sz. j.) Színjátszó gimnazisták A műit század közepén, 1849 februárjában Mezőkövesd határában magyar győzelemmel ért véget a szabadságharc égjük csatája — s ez a tavaszi hadjárat első nagy ütközete volt. A város lelkes asszonyai és leányai zászlót ajándékoztak a honvédeknek, s ez a zászló még ma is megvan. A csata és a zászlóajándé- kőzás történetét Kiss Gyula és Varga István írta meg, Zászló címmel. A darabot március 14-én délután 4 órakor mutatják be a mezőkövesdi I. László Gimnázium tanulói a járási művelődési központban. A fiatalok előadását a Hazafias Népfront cs az MHSZ helyi szervezete patronálja. Befejeződött a Hernád-völgyi tsz- szabadegyetem Négy héttel ezelőtt, február 16-án kezdődött, és tegnap, március 12-én, csütörtökön délután befejeződött az encsi járás termelőszövetkezeti vezetőinek továbbképző szabadegyeteme, amelyet a Hernád-völgyi tsz-szövet- ség. a járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és a TIT megyei szervezete közösen szervezett és bonyolított le Miskolcon, a TIT Kazinczy klubjában. Tegnap délelőtt a járás tsz-elnökeinek Bérezi Béla, a. megyei tanács vb-elnökhe- lyettese tartott előadást Borsod megye 25 éves fejlődéséről és a IV. ötéves terv megvalósításában megyénk lakosságára váró feladatokról. Az előadó ismertette a megye iparának és mezőgazdaságának, illetve a megye ipari munkásságának és termelőszövetkezeti tagságának sokoldalú,, gyümölcsöző, baráti Kapcsolatait és együttműködését is. A termelőszövetkezetek állami támogatásának tapasztalatairól L ipcsey Attila, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályveze- tő-helyettese tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást. Ezután Noválc Bertalan, a Hernád-völgyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke ünnepélyesen bezárta a szabadegyetemet és értékelte annak eredményeit, hasznosságát. Hangsúlyozta, hogy jövőre továbbfejlesztik ezt az oktatási formát és az 1970—1971-es tél folyamán nyolchetes időtartalommal, két-két- hétig tartó előadássorozatokkal képzik tovább a szövetséghez tartozó tsz-ek vezetőit. Novak Bertalan külön köszönetét mondott a TIT megyei vezetőinek, elsősorban Faragó Károlyné szaktitkárnak. valamint Nagy P. Mártonnak, a szövetség munkatársának a szabadegyetem kiváló megszervezéséért és a továbbképzés zökkenőmentes lebonyolításáért az amerikai nép előtt” James Reston cikkét a polgári francia Le Figaro „Nixon nem mondja meg az igazat Laoszról az amerikaiaknak” címmel vette át. „ftt az ideje, hogy véget vessenek — írta az Economist — a laoszi háború titkos jellegének, mert hiszen az szerves része a délkelet-ázsiai krízisnek.” „Nehéz pontosan meghatározni, mi történik a Laoszi Királyság dzsungelborította hegyeiben. A dzsungelháború pislákoló tüze ismét lángra lobbant” — írja a Rheinischer Merkur hong-kongi tudósítója. Tudósítása szól a többi között arról, ’hogy az amerikai légierő bombázza a laoszi kormánycsapa tok elvesztette Kőedény-sijcságot, hozzáfűzi ugyanakkor, hogy „az Egyesült Államok nyilvánvalóan csak addig érdekelt Laoszban, amíg tart a vietnami háború.” Március 10-én a Nhan Dán, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja vezércikkben méltatta a laoszi hazafias front pártja által március 6-án a laoszi kérdés megoldására előterjesztett ötpontos javaslatot, (öt pont — mint a hírügynökségek jelentették — a következő: általános választásokat kell tartani. nemzetgyűlést és demokratikus kormányt kell létrehozni. az átmeneti időszakban a politikai pártoknak együtt kell működniük, s végül az érintett feleknek kell rendezniük a laoszi problémát.) Miután megállapítja, hogy „a jelenlegi helyzet az amerikai agresszív tevékenységben és annak kiszélesítésében gyökerezik”, a Nhan Dán többek között leszögezi: „A laoszi hazafias front pártja központi bizottságának javaslata a laoszi nép és sok ország közvéleményét fejezi ki. Ha a Nixon-kormány nem tel jóid i- ezt a követelést, ak^agy írók Leninről Emil Ludwig: Lán és jellem Kopáran, szürkén keskeny bérkaszárnya magaslik a foj- togatóan szűk* utcában. Tucatnyi ablaka vakon bámul a világba. Minő elérhetetlen messzeségben tetszik a kéklő zürichi tó és körülötte az ódon, ápolt parkokban megbúvó villák. Pedig mindösz- sze néhány kilométer távolság odáig, ahol hósipkás, kéklő hegyek koszorúja övezi, komolyan és mégis derűsen, napsütötten és a szabadság leheletét árasztva. Mit sem lát ebből az. ki a „Jákob kútja” fogadó fölötti ablakon néz ki, tekintete legfeljebb a szemközti, hasonlóan komor házra téved. Két faágy és két durván ácsolt asztal áll az egyablakos szobában, hol a száműzött két háborús évet töltött élettársával; bent iratok, könyvek és újságok borítanak mindent. A tea gőzével keveredő dohányfüst szagát még csípősebbé teszi a kis vaskályhában izzó parázs. Nyolc hónapra rá, hogy számkivetettségének e helyét elhagyta, Lenin a moszkvai Kremlben ült — melynek neve egyaránt jelent fellegvárat, templomot, vagy palotát — mindenha- tóan, új cárként annak az országnak a fővárosában, mely egykor üldözte és elítélte őt. Megnyíltak előtte termek és oszlopcsarnokok, csobogó fürdők és fényes zeneszobák, szolgák hada leste parancsát, hogy megvalósítsa számára a vígjátéki szegény üstfoltozó álmát, ö azonban, ottlakását politikai jelképesség tévén szükségessé, belső udvarra nyíló három szobát választott, közepes méretű lakóhelyiségeket, hogy övéivel együtt ott éljen, egyen és aludjon. Halálos ellenségei, gyűlölködő ellenfeleinek százszámra gyártott beszámolói sohasem tagadták, hogy ez az ember a legszükségesebben kívül semmit sem követel meg, kíván, vagy vesz igénybe a maga számára. Titkának egyrészt ez a magyarázata, ez sikerének egyik kulcsa: a hatalom csúcsán ilyen világosfejűnek és hűvösnek maradni csak a tiszta eszmék emberének adatik meg. aki egyben maradéktalanul realista is, semmiféle ábrándkép el nem csábítja. Lenin bizonyára ko- - runk legigazibb, s egyszersmind leghidegebb fejű fanatikusa. Ötvenkét esztendős korára makkegészséges. Elűzve, rejtőzve, menekülve* bujkálva: hangyaszorgalommal a napi munkába temetkezve, forrongó- kongresszusok közepette; várakozva, megverve, visszatérve, nekiindulva és végül a kormányrúdhoz állva mindig egészséges volt. Mindig magabiztos, nyoma sincs rajta az idegességnek, fogaival és szemével szüntelenül nevet, hite soha meg nem inog, teljesen félelem nélkül való. Szenvedélyek béklyóitól mentes férfiú, akinek éppen ezért egyetlen szenvedély ad szárnyakat: küldetésének eszméje. Szívesen vadászik és járkál a szabadban, hogy felfrissüljön; gyermekekkel és állatokkal barátságos; naiv*, az érzelgősség gátlása nélkül; paraszti fortélyosságában nyoma sincs az álnokságnak; jóságos és mégis minden* kegyetlenségre kész mindazokkal szemben, kik eszméire törnek, vagy zavarják azoknak valóra váltását; vígke- délyű, szerény, követelőzés- től és hiúságtól ment, de soha diktátor nem volt oly kérlelhetetlen, mint ő, mikor a nagy ügyről van szó. Amikor kremlbeli rideg dolgozószobájában, amelyet csupán néhány térkép élénkít, szemben ül látogatójával, s ennek a zömök embernek szeplős, valahogy faunszerű arcában összébb szűkül az egyik ferde vágású tatárszem. amelynek mélyén gűnyorosság és harci kedv tanyázik, akkor másik szemének átható ereje gyarapodni látszik, s minél kevésbé fontoskodik, beszéd helyett minél többet hallgaU és figyel, annál biztosabban hatalmába keríti beszélgető- társát. Elpusztíthatatlan egészsége, az a képessége, ahogy az alvásról lemond, széles nevetése mindig őt teszi a fáradhatatlanabb tárgyalóféllé. Ez a vastermészet, amely tevékeny és termékeny, mint maga a szorgalom és a kitartás, ez a felszabadult nevetés adja a második kulcsot lényéhez, győzelméhez. A harmadikat természetkutató tehetségének • hideg pontosságában leljük. Mint korának, barátainak és saját tetteinek bírálója, kezdettől fogva haláláig világosíéjű történész marad, hasonló az orvoshoz, ki érdeklődéssel figyeli a maga érverését, lázát és válságos betegségének minden megnyilvánulását. Lankadatlanul ellenőrizve önmagát és mozgását, soha, jóformán soha nem ragadja magával a pillanat, s Lenin a lehetőségeket tanulmányozta csak akkor, mikor övéi a döntő órákban lángra gyúltak, vagy felháborodtak, vagy a nagyszerű részegség egy fajtájából merítettek új tetterőt. Száraz természetének ebből az alapvonásából fakad jellemének két tulajdonsága: az egyik veszélyes, termékeny a másik. Mint világosan gondolkodó elme, csak a kísérletezésben hisz. Experi mentátor lesz, be akarja bizonyítani céljai helyességét magának és a világnak. Lenin érezvén a roppant felelősséget embertársaival szemben, merészen és minden nélkülözést vállalva életét tette rá, s így páncéljáról lepattan az ostobáknak az a vádja, hogy az önzés rögeszmévé vált nála. E kísérletező államművészet veszélyeit részben ellensúlyozza vizsgálódó jellemének másik, naivan cinikus vonása: mint szenvedélyt nem ismerő, számító elme kész a pillanat nyújtotta bármily kompromisz- szumra, és vértezve van az ideológusok minden ellenvetésével szemben. Ahogy írja: „...a kompromisszumokat — elvileg — elvetni... gyerekesség ... Tudnunk kell elemezni minden egyes kompromisszumnak, illetőleg a kompromisszumok minden egyes válfajának körülményeit és konkrét feltéf.eleit’. (Lenin Művel. 31. köt. Szikra, 1951. 22—23. old.) Valójában Lenin a legrealistább politikusnak tűnik ma Lloyd George mellett. Tolsztoj hazájában Tolsztoj álomvilágát kívánja megvalósítani, s mindenben szellemi ellenlábasa lesz neki. Ez az istentagadó, aki még a pozitivista filozófiát sem fogadja el, éppen olyan póriasán, mint keresztényhez nem illően akarja országában meghonosítani a Nagy Forradalom eszméit. Ebben nyugati elődeihez hasonlít. Lényéből egyébként is hiányzik néhány orosz vonás: ez a realista nem romantikus, sem a metafizikának nem híve, ellentétben honfitársaival. Ezzel szemben, ahogy Trockij megállapította, igazi orosz paraszti fortélyossága a zsenialitásig fokozódik. Még ellenfele, Ak- szelrod Is így magyarázta meg a belőle áradó szuggesz- tív erőt: „Van valami benne az orosz föld szagából”. Bizonyos fokú szertelensége is faji vonásnak látszik, ilyen volt Iván és Péter is. S éppen Nagy Péterre emlékeztet Leninnek az az eltökéltsége, amellyel félálmából egyszerre csak fel akarja ébreszteni ezt a népet, bogy késői felismerését rákényszerítse, és egy nyugati rendszer segítségével a legéretlenebből egy csapásra a fehér fajta leghaladóbb népévé változtassa. Mindkettőjüket csábítja a századok át- ugrására serkentő európai idealizmus és a nemzeti tetterő. Ezért eleinte nem is igen sikerül neki több, mint létrehozni egy bámulatos homlokzatot. „Mi a kommunizmus?” — kérdezte Lenin, és azt a nagyszerűen groteszk választ adta rá — „szovjethatalom plusz villamosítás”.
