Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 A polcokon hétezer könyv Veszprémben, a Vegyipari Technikum Schőnherz Zoltán kollégiumában rendezték be a Dunántúl legmodernebb iskolakönyvtárát. A könyvtár polcain több mint 7000 szak­mai és szépirodalmi művet találnak a tanulók. Kellemes a szórakozás és a tanulás a mo­dern könyvtár olvasórészében. Új óvodák társadalmi összefogással Nemrég Sajószentpéteren talpraesett óvodás gyerekek ügyes kis rigmussal tolmácsolták a tanácsot vezető „bácsik­hoz” szóló óhajukat. Hatalmas tapsot kaptak a nagyközséggé nyilvánítást ünneplő emberektől. Am, az igazi sikere mégis a vb-elnöknek lett, midőn így szólt a kis szavalókórushoz: — örömmel mondhatom nektek, hogy az üveggyár segítsé­gével még ebben az évben két óvodát avatunk. Olyan szép, napfényes termek lesznek, amilyet ti kértetek. Látjátok, jó hatása volt a verseteknek. Péntek, 1970. március d, A pedagógusnő Őszintének kuni Micska Szaniszlóné, a miskolci 7. sz. Általános Iskola igazgatónője ke­rek harminc esztendeje tanítja a jövő felnőtt nemzedékét. A katedrát sohasem hagyta el telje­sen, és 1957-től is, amió­ta igazgató, tanít. Saját bevallása szerint min­dent megkapott a mun­kájáért. 1966-ban az ok­tatásügy kiváló dolgo­zója lett, 1967-ben pe­dig a munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta. Számára ugyanolyan kedvesek a többi kitün­tetések is, mint a már felsoroltak. Az úttörő- mozgalomban végzett tevékenységéért törzs- gárda-jelvényt kapott, s ugyancsak birtokában van a szakszervezeti munkáért, arany fokoza­ta. E gy pedagógus min­denütt pedagógus, nemcsak a tanterem­ben. Ezt vallja ő is. Hi­szen nemcsak történelem- tanár és igazgató, hanem a pedagógus-szakszervezet központi vezetőségének tagja, a megyebizottság nő- felelóse és a Miskolci váro­si Nőtanács pedagógiai bi­zottságának vezetője is. A pedagógus pályát való­ban élethivatásának tartja. Talán ezért is szeretik any- nyira tanítványai. Soha­sem a szigorú, az elérhe­tetlen magasságban levő pedagógus akart lenni, ha­nem a társ, a segítő. — Annyi szépség van a gyerekekben, és annyi jó­ság. Csak fel kell fedezni. Ahol pedig segítésre szo­rulnak, ott türelmes szere­tettel kell velük foglalkoz­ni. Mint igazgató, eléggé ismerem a gyerekeimet. Mint tanár, még jobban megismerem őket. S ez ad­ja a munka örömét, a pá­lya örömét is. Gondolkod­ni azon, hogy hogyan te­hetnénk még színesebbé, élménydúsabbá az órákat és a foglalkozásokat, ho­gyan tudjuk nevelni őket. Társadalmi feladatai és tisztségei is szorosan kap­csolódnak az iskolához. A pedagógus-szakszervezet­ben a kartársak problé­máival, gondjaival foglal­kozik. S nem is eredmény­telenül. Néhány esztendővel ezelőtt egy pedagógus táj­értekezletre felmérte az oktató-nevelő munkát vég­zők helyzetét. — Az volt a lényege, hogy korábban 36 évet kel­lett katedrán eltölteni ahhoz, hogy a legmaga­sabb fizetési kategóriába tartozzanak. A nők több­nyire korábban nyugdíjba mentek. Azóta már 25 esz­tendő is elég... Ez után a felmérés után kaptam a munkaérdemrend ezüst fo­kozatát. A nagy és kiugró sike­rek mellett azonban ott vannak a munkás hétköz­napok. S ő, aki annyira lel­kiismeretesen áll helyt a munkában, még mindig tervezget. Pedig felette is szállnak az évek, két év múlva eléri a nyugdíj- korhatárt — Csak annak örülök, hogy nem volt hiábavaló, amit tettem. Mi, pedagógu­sok látszatra mindig ugyan- uzt csináljuk évről évre, s mégis mindig újra kezd­jük. Szerettem volna telje­set adni, de úgy érzem, nem mindig sikerült. Az új izgalma mindig serkentett, E remélem, serkenteni Is fog S nem veszik talán rossznéven a férfikollégák, ha azt mondom, nekünk, nőknek, sokkal több ener­giát kell befektetnünk ugyanabba az eredménybe, urnit egy férfi kevesebbel is el tud érni. Pályánk, lassan női pálya lesz. Ne­héz helytállni. Hiszen a gyermekek nevelése min­dig is a legszebb feladat volx «zen a világon, I ^zig-vérig pedagógus. Kóla szerettünk vol­na írni, s ő a mun­káidról beszélt. Arról a munkáról, amely a ma gyermekét teszi a jövő fel­nőttévé, s amelyet valóban csak tiszta szívvel lehet csinálni. Tiszta szívvel, s ahogy ő mondta: mindig őszintén. A pedagógusnak őszintének kell lennie. Cs. A. Filmjegyzet | Utazás a koponyám körfii Miállítás Tarcalon A Sárospatakon rendezett, jól sikerült kiállítás után március 7-én, e hét szombat­ján Tarcalon folytatódik me­gyénk szövetkezeti mozgal­mának jubileumi seregszem­léje. A szerencsi járás fo­gyasztási szövetkezetei a tar- cali művelődési otthonban rendezett dokumentációs ki­állításon mutatják be fejlő­désüket, eredményeiket. A megye több kisipari szövet­kezete az ÁFÉSZ-ek részére gyártott termékeit is bemu­tatja a kiállításon. Csomagolás és lakókonyha Az Ipari művészei című kiadvány, az Iparművészeti Tanács időszaki tájékoztató­ja legutóbbi számából két témát kell kiemelnünk. A lapszám élén három cikk is foglalkozik a csomagolással, mint művészeti, esztétikai és reklámtényezővel. Nemes Éva hosszabb tanulmánya átfogóan foglalkozik a cso­magolásnak, mint e vevő ér­deklődését felkeltő esztétikai tényezőnek helyzetével, fej­lesztésének lehetőségeivel, Radnai Béla pszichológus Reklámlélektan — csomapo- tós című cikkében az eszté­tikus árucsomagolás pszicho­lógiai vonatkozását fejtegeti, Zsoffay Róbert pedig a rek­lámnak a csomagolás terve­zésében betöltött szerepéről :ír. A másik kiemelkedő té­ma a lakókonyha. Kovács Zsuzsa nagyméretű cikke, A korszerű konyha a lakókony­ha mellett foglal állást, s annak praktikus, egyben esztétikus berendezési lehe­tőségeit taglalja. Bex-endezői elgondolásaival nincsen problémánk, azzal a megál­lapításával viszont, hogy a konyhának mind nagyobb szerepet kell kapni a család életében, s az étel előállítá­sán felül ott kell az étke­zésnek, kisebb vendéglátás­nak, rádiózásnak, varroga- tásnak, egyéb életfunkciók­nak történnie, valósággal ott kell a családnak élnie, — nehéz teljesen egyetérté­sünk. A lapszám további részé­ben P. Szabó Éva a Wiener Werkstätte Iparművészeti gyártmányait ismerteti, Al- már György a két világhá­ború közötti magyar lakbe­rendezési törekvésekről £r, Szíj Rezső pedig az ipari grafikák gyűjtésének szüksé­gességét jegyzi fel. Több re­cenzió és információ egészíti ki a lapszám tartalmát. Ez a kis történet mostaná­ban nem hat szokatlanul a miskolci járás községeiben. Egyre-másra születnek fel­ajánlások, szerződések, meg­állapodások. Termelőszövet­kezetek és más gazdasági szervek támogatják a közsé­gekben az új óvodai férőhe­lyek létesítését, a meglevő épületek korszerűsítését. A tanácsok által biztosított pénzösszegeket tetemes anya­gi hozzájárulással és egyéb, társadalmi segítséggel told­ják meg. Öfven kis óvodás javára Idén már ötször annyi új férőhely lesz, mint tavaly. Beszélgetésünkkor a járási tanács elnökhelyettese, dr. Bíró György nem győzte hangsúlyozni: ilyen arányú társadalmi segítség nélkül a községek nem lennének ké­pesek ekkora fejlesztésre, korszerűsítésre. A helyi erők koncentrálásá­val Nyékiád házán és Ámí­tó n építenek huszonöt férő­helyes épületet a kicsinyek számára. Az amóti tsz „hoz­záállása” ma még szinte egyedülálló, példás és minden szempontból követésre mél­tó. A járás vezetői és a hely­beliek számára csak azért nem hatott meglepetésnek a közös gazdaság segítő szán­déka, mert ennek már ko­rábban is tanúi lehettek. .A tsz a népház építéséhez is hozzájárult Beruházó és kivitelező a tsz Idén a Búzakalász Tsz vál­lalta: biztosítja a férőhelyek létesítéséhez szükséges pénzt, sőt, építőbrigádja lesz a ki­vitelező. A gazdaság a kész óvodát adja majd át üzemel­tetésre a községi tanácsnak. Hasonló hozzájárulást adott az alsó- és a felsőzsolcai tsz is a helybeli óvoda bővítésé­re. Legutóbb pedig Kis- győrben ígérték meg a tsz vezetői: a közeljövőben tá­mogatják, minden segítséget megadnak az óvoda bővítésé­hez. Sajószentpéteren az üveg­gyár nemcsak saját bölcsődé­Bulgáriában évről évre megrendezik a parasztegyüt­tesek nemzetközi folklór fesztiválját. Az idén május 14—20-ig a bulgáriai Har­kovban sorra kerülő ünnep­ségeken részt vesznek me­gyénk küldöttei is. A gaz­dag népművészeti hagyomá­nyaikat máig híven ápoló bodrogközi és hegyközi fal­vak parasztságának képvise­letében Alsóberecki, Cigánd és Pusztafalu legjobb .tánco­jének korszerűsítésére bizto­sította a fedezetet, hanem a község gyermekeire is gon­dolt, az ö óvodájuk bővíté­sét is támogatni fogja. E társadalmi megmozdulá­sok láttán a járás vezetőinek terve, hogy az óvodai ellátás­ban részesülő gyermekek száma a negyedik ötéves terv éveiben a jelenleginél leg­alább tíz százalékkal maga­sabb lesz. Mindezt a reális lehetősé­gek messzemenő figyelembe­vételével gondolják így. Barátkoznak az iskolával Tudomásunk szerint orszá­gosan is egyedülálló kezde­ményezés az, amelyet már az elmúlt nyáron eredményesen alkalmaztak ,a Járás terüle­tén. A pedagógusok áldozatos munkájának, a tanácsok és a helyi társadalmi szervek se­gítségének köszönhető, \togy előkészítő csoportokat szer­veztek sok helyütt — iskolá­ba menő gyerekek számára. Általában 48 órás foglalkozá­sok voltak ezek — kötetlen, játékos módon foglalkozott a gyerekekkel az a tanító, aki majd szeptemberben fogadja őket az első osztályban. Több helyen meghívták a szülőket is: nézzék meg, ho­gyan szerettetik, szoktatják meg a kicsikkel az iskolába- járás gondolatát. Negyvenhárom csoportban 8S0 gyerekkel foglalkoztak így tavaly nyáron. Idén, ha lehet, még több gyereket hí­vogatnak. Ez a gyümölcsöző, jó mód­szer — éppúgy mint a társa­dalmi összefogás — figyelem­re méltó, követendő példa, más járások számára is. Gyárfás Katalin saíból, dalosaiból állították össze a magyar színeket kép­viselő népi együttest A kiszemeltek szorgalma­san gyakorolják Ureczky Csaba művészeti vezető irá­nyításával az alsóberecki la­kodalmi „Koszorúköszöntő”-t, a cigándi keménycsárdást, a pusztafalusi tréfás verbuvá­lást és a sarkantyús csár­dást, amelyeket majd a né­pes nemzetközi mezőnyben is bemutatnak. Az Utazás a koponyám körül némiképp kulcsfontos­ságú helyei foglal el a Ka­rinthy-életműben. Az élet és a halál találkozásánál a ma­gyar irodalom egyik legkü­lönlegesebb, legbizarrabb alakja emlékképekből és ví­ziókból építi fel és kompo­nálja újra életművét, hogy hitet tegyen az emberi hu­mánum mellett, az emberte­lenségben és a magányban. A film. Révész György alko­tása, bár elsősorban az iro­dalmi művet akarja újrafo­galmazni, hasonlóképp vall­ja a Karinthy-életmű, a Ka- rinthy-szemlélet feleleveníté­sének szükségességét is. A film elején az író mond­ja: „A világ legtermészete­sebb dolga, hogy az író el­mesél valamit, ami minden­kivel megtörténhetik, abból a rendkívül figyelemre mél­tó alkalomból, mikor éppen vele történt meg.” S ez a történet rendkívül bonyolult. Bonyolult, mert a valós ese­ményeket szüntelenül felvált­ja a képzelet kavalkndja. Olykor úgy érezzük, hogy el­veszünk benne, s elveszik benne maga az lró is. Ö ma­ga mondja, s ezt igazolják az előttünk pergő képsorok is, hogy az ember nagyon ma­gányos ebben az emberektől benépesített világban. Mégis az életet választja — gon­doljunk csak a műtétre — és Énkével szemben (nem ne­héz kitalálni, hogy az tró másik énjéről van szó) dia­dalmaskodik saját magán. A rendező. Révész György — ahogy ezt már más kriti­kusok is megírták — fő mű­vének szánta ezt a filmet Készült, régóta készült már erre a filmre. Az alkotás iga­zolta a várakozást Az Ujta- zás a koponyám körül mara­dandó film lesz a magyar filmgyártásban. Hallatlan biztonsággal dolgozik, és se­gítője Illés György, a film operatőre, nagyszerű part­nernek bizonyult. Emlékeze­tes képek villantják fel ké­sőbb is ezt a fájdalmas, szo­morú, de olyannyira emberi „történetet”. A szereplőgárda — Lati- novits Zoltán, Kuttkay Éva, Törőcsik Mari. Sinkovits Im­re, hogy csak néhányat em­lítsünk — is nagyot alakított. Latinovits filmszerepeinek minden bizonnyal legnagy­szerűbb alakítási lehetőségét kapta most. Éretten és rend­kívül mélyen formálta meg az író alakját, s apró rezdü­lésekkel tudta érzékeltetni a figurában végbemenő válto­zásokat. vívódásokat. Felesé­gét Ruttkay Éva játszotta, s ebben a darabokra tört sze­repben is emlékezetes alakí­tást nyújtott. Szólnunk kell még Törőcsik Mariról, aki Szón in figuráját keltetle élet­re. Ebben, az alig több mini; villanásnyi szerepben is meg tudta csillogtatni kivételes képességét. Csutorás Annamária (b) , Közkívánatra! immmm A KATOWICE ÉTTEREMBEN március 7-én és 8-án, szombaton és vasárnap, 19.30 órakor. Fellépnek: kovács József, az 1969. évi táncdalfesztivál közönségszavazatainak győz­tese, NAGY LÍVIA LUGQSSÍ ÉVA és a népszerű vidám Ifiük. Asztalfoglalás személyesen az üzletvezetőnél. BELÉPŐDÍJ 10 FORINT A nagy érdeklődésre való tekintettel, kérjük a közönsé­get, hogy 19 óráig szíveskedjenek asztalaikat elfoglalni. Bulgáriába készülnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom