Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 6 fosó map, 1970. marc. 29. Bizalomért— bizalom — Igen, Grubics József vagyok. Hogy elmegy a villamos? Nem baj. Nem sürgős az utam. Ma szabadnapos vagyok. A cipészhez és a totózóba akartam menni. Beszélgetni ? Szívesen. — Mikor, hogyan, s miért lettem párttag, pártvezető? Itt, Űjgyőrben 1944 decemberében alakult meg a párt- szervezet. Oszip István volt a titkár. Itt volt Sterbinszky Béla, Dirda István, Hajdú Rezső és még egy sor remek ember. Örömmel jöttem közéjük. Már akkor éreztem, hogy életem, sorsom összekapcsolódik a párttal, a szocialista felemelkedéssel. Az indokokról nem akarok sokat beszélni. Elég annyi, hogy hétéves voltam, amikor anyám, II éves, amikor apám — 1932-ben — meghalt Heten voltunk testvérek. Magunkra maradtunk. — Én szakmát próbáltam tanulni, de a tanonckodást nem sikerült befejezni. 1936. szeptember 29-én segédmunkásként kerültem az acélműbe, és azóta is ott vagyok. Szakmát tanultam, villany- szerelőséget. Minden vágyam az volt. hogy darura kerüljek, de 45-ig ezt nem sikerült megvalósítani, — Most? 1958 óta vagyok műszakvezető az acélműi gépészetben. És 1950 óta vagyok a martin Il-es alapszervezetének párttitkára. Hogyan egyeztetem össze a műszaki és a pártfeladatot? A kettő szerencsésen találkozik. Amikor beszélek, intézkedem, a tett stílusa pártjelleget ölt, nincs, nem lehet elválasztani egyiket a másiktól. — Hogy szívesen végzem-e a pártmunkát? Igen. Jóleső éraés tudni, hogy az emberek bizalommal fordulnak hozzám. Elmondanak családi jellegű problémát, tanácsot kérnek olyan ügyekben is, amelyek nem tartoznak sem a párt-, sem a műszaki értekezletre. Munkaterületemet tíz perc alatt körüljárhatnám. Rendszerint másfél óra lesz belőle. Megszólítom az embereket, ők megszólítanak engem, elmondják észrevételüket, javaslataikat. Mindebből azt látom, hogy bíznak bennem, s becsülnek. — Csak két példa. Szemináriumot tartunk. A hallgatóknak alig 60 százaléka jelenik meg. Kétség fog el, mi lesz holnap? Kommunista műszakot terveztünk a rendcsinálás, a tiszta munkahely megteremtéséért. Vajon eljönnek-e? Meglepődtem. Nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek is ott voltak. A dolgozók 90 százaléka vett részt rajta. Mit szűrhetek le? Azt, hogy a munkásemberek nem szívesen beszélnek, szerepelnek, szólalnak fel egy-egy összejövetelen. De ha tettre kerül a sor, lehet rájuk építeni. Lehet bennük bízni. Van, aki azt mondja, hogy talán ma nincs olyan lelkesedés az emberekben, mint a szocializmus építésének hősi korszakában. Én tapasztalatból mondom, hogy van. Csak ma a pártmunka sokkal bonyolultabb. Csöndesebb, de nehezebb. Nem elég azt mondani, hogy csináljuk, hanem azt is meg kell tudni mondani, hogyan. — A párttagokban és a pártonkívüliekben van lelkesedés, nagyszerű tettekre képesek. Csak bizalommal kell szólni hozzájuk, meg kell találni a megfelelő hangot. Az emberek nagy része becsületesen dolgozik. A párt- és a gazdasági vezetőknek meg kell ezt látniuk. Minden emberben ott él a jogos igény: nézd, vedd észre, hogy az életem jelentős részét itt töltöm el a gyárban, minden tonna acélban ott van az életem egy-egy darabkája is. És a vezetőnek értékelni kell ezt a munkát, tevékenységet. — Én úgy érzem, megkapom a várt elismerést. Érzem a dolgozók szavaiból, s a kitüntetésekből. Vannak kitüntetéseim a munkásőrségtől. s már korábban megkaptam a Munkaérdemrend bronz fokozatát. Közölték velem, hogy most az ezüst fokozat következik. Feliegyezte: Csorba Barnabás írta: Gál György Sándor Sok ember el sem jut odáig, hogy meghallgasson egy operát, mert amikor a rádió egy-egy dalmű címét bemondja, jó néhányan máris lekat- tintják a készüléket. Beszélgetéseink során nemegyszer megkérdeztem: aztán miért nem kedvelik az operát? A válasz nagyjából így hangzott: furcsálljuk, hogy még egy.'pohár vizet is énekelve kérnek, és dalolva felelik rá: — hozzuk, azon nyomban! — Nos, én akkor is így feleltem, most is így válaszolok a dalművet ért méltatlan kritikára: hát azon vajon miért nem csodálkozik a kedves rádióhallgató, hogy ő maga is, meg az ország leghíresebb énekesei is nótázva közlik ezt az egyszerű időjárási megállapítást: ..Befútta az utat a hó, céltalanul fut a fakó ...” Magvarán — az ember kissé emelkedettebb hangulatban, túllendülve a prózai beszé den, versbe foglalja mondanivalóját, sőt még a verssel sem éri be, a költészet szárnyalását megtoldja a dallam repülésével. Egy kiváló francia író, aki egész életét a zenének és a zene legősibb forrásainak szentelte (Romain Rolland), megállapította, hogy az énekes-zenés színjátszás, az énekes-zenés templomi misztérium megelőzte a prózai színházat és istentiszteletet. A műfaj megvolt tehát az emberi művelődés kezdete óta, de mai nevét, tehát az opera elnevezést csak az ezerhatszázas években nyerte el. Azóta a muzsikusok legnagyobbjai ajándékozták meg a műfajt remekműveikkel. Erkel egyébként' elvezet bennünket a dalmű megismeréséhez és megszereléséhez. A gyakorlatlan operahallgató a Hunyadi Lászlóban, vagy a Bánk bánban arra a hősies magyar évszázadra ismer, amely Petőfit, Katona Józsefet, Arany Jánost, Vörösmarty t adta a nemzetnek és az egész világnak. Erkel pompás magyaros verbunkos dallamainak és ritmusainak meg kell ragadnia mindenkit, aki a magyar muzsikát szereti. Az opera azonban összetett műfaj: költészet, dráma, színjátszás — és zene. Tehát ne érjük be azzal, hogy megismerkedünk a muzsikával; tanulmányozzuk kissé a szöveget, a mesét, a hősöket és a drámai fordulatokat, amelyek a zene fordulatait indokolják. Erkeltől már egy lépés a múlt század másik óriásához, Verdihez. A csodálatos dallamok valóságos Krőzusa ő. Ha megbarátkozunk a Rigoletto, a Traviata, az Aida zenéjével és drámai történetével, akkor a rádió újabb és újabb örömöket kínál, hiszen ezeknek a műveknek legszebb melódiáit külön-külön is megszólaltatja a legnagyobb hazai és külföldi művészek előadásában. Egészen biztos: aki ily módon közelebb kerül a dalszínházhoz, egyszeriben kedvet kap hozzá, hogy kissé kitágítsa zenei láthatárát. Nagyon nagy szellemi gazdagodás vár az érdeklődőre: megismeri a Faustot és a Carment (a francia opera mesterműveit), majd ismeretséget köt minden idők legtüneményesebb zenedrámai géniuszával — Mozarttal. Aki igényt tart rá. hogy a dráma nagyjait megismerje, Szophoklésztől Madáchig és a legmodernebb írókig, az nem nélkülözheti a zenedráma kiválóságait sem. Amazok eszköze — az emberi szó. A zenés színpad mestereié — a szó, éneklő dallammal, és zenekari együttessel szövetkezve. A cél — egyiknél is, másiknál is —, az embert ábrázolni, minél teljesebben, minél tökéletesebben és megmozgatni a hallgatóság lelkét, gondolatait minél mélyebben és maradandóbban. Ezért nem mondhat le a művelt ember Mozartról, Verdiről, Erkelről, mint ahogy nem mondhat le — az ember és az élet megismerése során —, Shakespeare vagy Madách segítségéről. Given évvel ezelőtt Hogyan tört ki hét kommunista a sárospataki börtönből 1920 márciusában hét kommunista raboskodott a pataki járásbíróság börtönében: Rédei Jenő, Szabó János, dr. Fűzi Bertalan, Fűzi János, Lányi Menyhért. Begella János és Zöldhegyi János. Kik voltak, és miért íenekedett rájuk az ellenforradalom? Rédei Jenő 1912 óta a tanítóképző biológia—kémia— fizika szakos tanára. Barátja és tanártársa. Déri Gyula nevelte forradalmárrá. Kettőjüknek nem kis része volt abban, hogy már 1918 júniusában megalakult a Sárospataki Nevelő Munkások Szövetsége 1919. március 22-én pedig Rédei Jenő népbiztos aláírásával jelentek meg Patak utcáin a plakátok, amelyek tudatták a lakossággal, hogy a proletariátus kezébe vette a hatalmat. Rédei Jenőt választották a járási direktórium elnökévé. Vez,ető tisztségét a tanácshatalom bukásáig gyakorolta. Szabó Jánost, a második foglyot az ellenforradalmi sajtó acsarkodó hangon „ha- diképesítős tanítónak” nevezte. mintha a 23 éves fiatalember tehetett volna arról, hogy diákkorában besorozták katonának, és végigharcoltatták vele a világháborút. Sárospatakon 1919 februárjában a Nemzeti Bizottság és a munkástanács közötti harc kiéleződött. Az erőviszonyok azzal fordultak a munkástanács javára, hogy a keménykötésű Szabó János lett a járás katonabiztosa, és a fegyvereket a munkások kezébe adta. A tanácshatalom idején járási tanügyi népbiztosi, majd megyei művelődésügyi osztályvezetői tisztet töltött be. A harmadik rab. dr. Fűzi Bertalan, mint ügyvéd és újságíró csatlakozott a forradalomhoz. Sátoraljaújhely ideiglenes megszállása után Zemplén megyében a hatalmat Gara Imre kormányzó- tanácsi biztos gyakorolta, s 1919. július elejétől dr. Fűzi Bertalan volt a helyettese. A negyedik kommunista fogoly, Fűzi János bőrmunkás. az előbbinek névrokona volt. Az 1918. december 1-én megalakult helyi munkástanács tagjává választották, majd a járási direktórium tagjaként a népjóléti népbiztos helyettese lett. A börtöncella ötödik lakója Lányi Menyhért, a párt pataki hetilapjának, a Népakaratnak volt a szerkesztője. Sárospatak ideiglenes megszállása elől Pestre ment, és a VI. gyári munkásezred kötelékében harcolt, a Tanács- köztársaság bukásáig. A pataki törkölyíőző üzemvezetője jelentette később, hol bujkál Lányi Menyhért. A hatodik börtönlakó, Begella János, pártmunkásként, a hetedik, Zöldhegyi János, Üjhelyben gazdasági vonalon szolgálta a munkásha- lalmat. A járásbíróság a Rákóczi utcában volt, a börtön ajtaja az Eötvös utcára nyílt. es a kis Fűzi, a suszter még éjszaka is „dolgozott". A járási hatóság sürgette a törvényszéki tárgyalást, de ti rendezetlen viszonyok miatt a foglyokat nem küldhették Sátoraljaújhelyre. A vasrácsot már félig átvágták, amikor váratlan paranccsal Miskolcra indították a kommunistákat. Szerencsen akkor Tarján kapitány különítménye garázdálkodott, s a foglyokat leszedték a vonat- : ról. A szerencsiektől megtudták, hogv Tarján „eszi” ' a kommunistákat, s ezzel akar érdemeket szerezni. Rédeiné titokban követte a csoportot, és telefonon felA kommunista foglyokat naponta megalázták és halállal fenyegették. Március közepén az udvari sétán Szabó János egy lapos vasdarabot talált, ekkor fogant meg bennük a szökés gondolata. A vasat élesre csiszolták, megfogazták, a szomszéd cellában levő közönséges bfinq-, zőktől bicskát szereztek, s azt is fűrésszé alakították. A legnagyobb óvatossággal, figyelőszolgálattal hozzáláttak az udvarra nyíló ablak vasrácsának elfűrészeléséhez. Az esti világításra szolgáló mécsesből olajjal kenték meg a „fűrészeket”, hogy kisebb zajjal működjerek. Fehértisztek gyakran ellenőrizték a cellát. A foglyok ilyenkor az utca felőli részbe húzódtak, hogy a gyanút eltereljék. Bár a „munkából” mind a heten kivették részüket, a tervért nem lelkesedtek egyöntetűen. A szökésnek ellenzéke is volt. De Rédei Csomagolják a kiskertek „csemegéjét” apunk egyik cikke nyomán ígérte meg a borsodi ki^iver tulajdonosoknak Szabó András, az Ultetvényter- vező Vállalat miskolci irodájának vezetője, hogy a tavaszi telepítésekhez elegendő, államilag ellenőrzött, fajta és minőségi garanciával ellátott szőlőoltványt biztosítanak. A vállalat aba- sári telepén most arról is meggyőződhettünk: mindent elkövetnek, hogy betarthassák ezt az ígéretet. ◄ Csinos abasári lányok csomagolják garancialevéllel is ellátott műanyagdudába a borsodi kiskertek idei szőlő- oltvány-szükségletét. (Fotó: Sz. Gy.) hívott egy pesti ügyvédet, úgy, hogy Tarján is megr tudja. A kapitány úr megijedt és továbbította a foglyokat Miskolcra. Az ügyész másnap visszaküldte őket Patakra, mert nem volt az ügyben illetékes. Április 1-én a szakács, vizet forralt fürdéshez Mészáros Márkus börtönörríek. — Ettől mélyen alszik , az ■ öreg — vélte Szabó János, — Eljött az időnk! De ketten húzódoztak. Szabó megdühösödött, nekifeszítette egyik lábát a falnak, megragadta a vasrácsot, és kiszakította a keretbők — Aki marad, azt reggel agyonlövik. Aki jön, szabad lesz' Ekkor már mindenki vállalta. Lányi takarót tett az ablakpárkányra, hogy ne ko-. pogjanak. A nagy Fűzi beteg volt, úgy kellett áthúzni az ablakon. Az udvarról egymást segítve másztak át a kerítésen, majd egy másikon, és a mai iskolakertnek futó mellékutcában voltak. Ott lapulniok kellett, mert az állomásról katonák jöttek. Bár megfogadták, semmiképp sem szaladnak, nehogy gyanút keltsenek, a fák között futásnak eredtek. A nagy Fűzi lemaradt. Szabó visszaküldte érte Begellát és Zöldhegyit. A kis Fűzi vállalta, hogy Károlyfalva és Rudabányács- ka nellett az erdőn keresztül haladva átvezeti a csapatot a Ronyván. Csak 12 kilométerre volt a határ, de a biztonság végett vargabetűt kellett leírni. Hajnalodott, amikor a Ronyvát átlábolták Rédei Pozsonyba ment. Szabó Ungvárott tanítóskocott. Fűzi János Nagytoronyin folytatta szakmáját, Lán.'i Kassán újságíróskodott, cr. Fűzi Brassóban telepedett le. Be- gelláról és Zöldhegyiril nem sikerült semmi továbbit hallanom. A Zempléni Üjság « kitörés után 3 napra tatékzó dühvei szigorú vizsgalatot követelt. +A börtönből azóta Unterem lett. Kár. hogy az Esz« Tamás Általános Iskols ta* nulói nemigen tudnak róla, mi történt ebben az ép Jetben 50 évvel ezelőtt. E. Kovács Kálmái Muzsikálói röviden v te operáról
