Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

Vasárnap 1970. marc. 15.

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

ÍJí török se határon

A hangonyi szakasz

(lazánk egyik legnagyobb tudományos kutatótelcpc Szegeden, az Odessza! körúton létesül. A Magyar Tudományos Akadémia biológiai kutalótclcpén ötszáz tudományos és egyéb munkatárs dolgozik majd. Az intézet 1971-ben kezdi meg működését. A kétemeletes, 33 méter magas laboratóriumi épület már kiemelkedik környezetéből.

„Csak az a tiéd, amit adtál...”

A tanácsháza ablakán át fehértőlú parasztházra látna. Kontyos tetejű, régi palóc- ház, avitt deszkaoromzattal. A megfeketedett deszkákon jobbra-balra hajló, faragott virágok között kereszt formájú szelelőlyuk. A ház előtt pótkocsis traktor remeg, do- hogása tompán behallatszik a csukott ablakon. Friss zöld keretezd múlt és jelen békés együttesét: az ablakpárkányon, s az ablakkilincsek- re akasztva sok-sok virág. Farkas János vb-olnök az ablak előtt, a telefonnál áll. Középtermetű, zömök, őszülő férfi

— Hiába, a végeken vagyunk: nehéz meghívni Ede- lényt — mondja magyarázókig. Szava erősen palócos ízű, le sem tagadhatná, hogy ezen a vidéken , született. Egyike azon keveseknek, akik — ha sok küszködés, kitérő órán is —• prófétáit lettek saját hazájukban. 1934- ben, 15 éves korában lett hivatalsegéd szülőfalujában, Hídvégardón. Ma ugyanott a községi tanács vb-elnöke.

Farkas János befejezi a telefonbeszélgetést. Sárguló iratokkal teli dossziét tesz a modem dohányzóasztalra, hellyel kínál a kényelmes fotelban, s az egykori gazdasági cseléd fia lassan pergeti vissza élettörténetét.

jegyzőségesn értekezletet tartott Szikszó szovjet parancsnoka. Nem is tudom már, mi volt az alezredes neve; talán Ziljonyin, vagy Szinyidn. Ünnepélyesen bejelentette a földreformot, meg a földosztás kezdetét. És mi kiosztottuk...

— 1939-től mint kisegítő munkaerő — afféle írnok — dolgoztam. Negyvennégy őszén, a Horthy-kapituláció idején „népmozgalmi nyilvántartónak” tettek. November 30-án el kellett volna menekülni az ország másik végére, Zaiaszentgrótra. Ügy döntöttünk, hogy nem hajtjuk végié az utasítást. Csak ide, a szomszéd faluba, Bccs- keliázára „menekítettük” n hivatalt. Negyvenöt január 20-án aztán hazajöttem. Az iroda leégett, valaki megpet- róleumozta. összeszedtük a megmaradt iratokat, s hozzákezd tünk a háborús károk összeírásához.

— Szabó István, a mostani nyomári tanító hozta el a debreceni kormány első hivatalos közlönyét. Megalakítottuk a Nemzeti Bizottságot, a polgári védelmet. Fellélegeztek az emberek. Megnyitottuk a boltot, a postát. A szovjetek lisztet hoztak nekünk a bódvavendégi malomból. Egy szép tavaszi napon aztán kiszögeztük az orosz nyelvű táblát is a községházára: „Kanoeljárija”. Mire Szikszóról megjött a főszolgabíró, hogy megnyissa a hivatalt, itt már semmi dolga nem volt.

Áprilisban Színben, a kör— Sok föld volt itt. Végre elolthatták földszomjukat Pallavicini gróf, Solymosi báró és Pnpp János földbirtokos volt cselédei. Mindenki megtelt földdel: 15 holdakat kaptak az emberek. Volt aki egyet kért, s négyet-ötöt kapott. Baj is lett később belőle. De akkor már Toma- szentjakabon dolgoztam, mint megbízott jegyző. Az első tanácsválasztáskor titkár lettem, s egészen 1958. októberéig ott is maradtam, ötvenháromig igen nehéz volt a helyzetünk: a helyi vezetők két malomkő között őrlődtek.

— Ott hagytam félbe, hogy baj lett a sok földből. 1200 hold alig termő, kizsarolt, rossz állami tartalékföld tehertétele zúdult a szentjaka- biak nyakába. Ha megfe- „ szültünk, sem tudtuk teljesí- J feni a kötelező vetéstervet. * Üldözött az az 1200 hold. A vége az lett, hogy 1953-bo.n országszégyenét csinált belőlünk az akkori Szabad Föld: „Bürokraták a tomaszentja- kabi tanács élén” — ez volt a cikk címe. Nem is nagyon kaptunk akkoriban beruházást, kommunális létesítményeket. Azért csak építettünk iskolát, sportpályát, s új hidat is.

— Nekem nem kellett elbújni ötvenhatban sem. Hivatalban maradtam az ellen- forradalom napjaiban is. Kiálltam a szövetkezet lépcsőjére, és elmondtam: ezt és ezt tettem, vállalom érte a felelősséget. Sokszor keserves volt Tornaszcntiakabon. Isten tudja, mégis sírva jöttem el onnan, pedig hazajöttem, Hídvégardóra.

Farkas János ötvennyolctól ismét szülőfalujában dolgozik. 1965—66-ban elvégezte a tanácsakadémiát. Tíz évig tanácstitkár volt, 1969. január 1-től pedig Ilídvégardó, Becskeháza, Bódvalenke és Tornaszentjakab közös tanácsú községek vb-elnöke. Az elmúlt, évben megszervezték Ardó, Lenke és Becskeháza közös tsz-ét; szeretnék, ha az idén Szentjakab is csatlakozna. Tavaly építették a me- gyeszerte párját ritkító sportklubot is, s teljesen felszámolták a régi cigánytelepet. 1970 őszén Hídvégardón el kezdik az új kultúrotthon építését. Már hordják i építőanyagot

Egy tornaszentjakab! asz- szony lép a szobába. Fontos ügyben jött. Farkas János bocsánatot kér, be kell fejeznünk a beszélgetést Estébe hajlik- a délután. Kánt már csak a hó világit: a tanácsháza ablakából fénykéve hull az útra. Ruszlaveli, a nagy grúz költő egy mondata motoszkál agyamban: „Csak az a tiéd, amit adtál...” A hídvégardói elnök immár több mint harminc éve egyfolytában ad.

Ha bárki a térképre tekint, láthatja, hogy az országhatár borsodi szakasza Domaházá- tól Zemplénagárdig húzódik. Ezt a határszakaszt határőreink fegyveresen őrzik, de nem egyedül. Tevékenységüket aktívan segíti a határmenti községek lakossága és majdnem mindenütt van már úttörő határőrszakasz. A han- gonyi határőr őrshöz például, négy ilyen úttörő határőrszakasz tartozik: az ózdi. susai (az uraji úttörő határőrök is ehhez a szakaszhoz tartoznak), a szentsimoni és a hangonyi. Valamennyi úttörő határőrszakasz parancsnoka Margittal István őrnagy, a hangonyi őrs parancsnoka.

Egyik leglégibb és legnagyobb úttörő határőrszakasz a hangonyi. Jelenleg 82 tagja van, valamennyien a han- gonyi általános iskola felső- tagozatos tanulói és a 4342-es számú Dózsa György úttörő- csapat tagjai. A csapat vezetője Banos József tanár. Tőle kérdeztem:

— Mikor alakult meg a hangonyi úttörő határőrszakasz?

— öt évvel ezelőtt — felelte. — Az első tagok közül többen már katonakötél esek

és néhányan katonák is. A többiek ezután kerülnek katonai szolgálatba, elsősorban a határőrséghez, hiszen egyik fontos feladatunk felkészíteni szakaszunk tagjait a határőrizeti szolgálatra.

— Lányok vannak-e a szakaszban?

— Vannak, de kevesebben, mint fiúk. azonban valamennyien lelkes és szorgalmas úttörő-határőrök a lányok is.

— Milyen véleménnyel vannak a szülők az úttörő határőnszakasziél, hiszen a szakasz tagjai katonás kiképzést is kapnak.

— A szülők megértették az úttörő határőrszakasz szemezésének jelentőséget és segítették a munkánkat. A szakaszba való belépés, vagy jelentkezés ugyanis önkéntes. örömmel mondhatom, hogy öt év óta a szülők sohasem ellenezték gyermekük belépését, velük teljes egyetértésben végezzük munkánkat.

Az úttörő határőrszakasznak nem lehet tagja bárki. Követelmények vannak. Elsősorban a tanulás, legalább közepes eredménnyel. Második követelmény: az úttörőIIúszcTCSck kiállítású

Az NME húsz évéről

Takács Lajos

A miskolci Nehézipari Mű- I szaki Egyetem első évnyitóját még a diósgyőri sporttelepen rendezték meg, s az első hallgatók a Földes Gimnázium épületében kezdték tanulmányaikat. Azóta mintegy 700 millió forintos beruházással, 85 hektáron felépült a Du- dujka dombjain a korszerű egyetemváros. Az NME három karán (kohómérnöki, gépészmérnöki és bányamérnöki) ma 33 tanszék 360 professzorának, oktatójának irányításával csaknem 2700 hallgató készül diplomája megszerzésére. Az első „fecskék” 1953-ban hagyták el az alma matert: azóta több mint 5000, Miskolcon végzett mérnök öregbíti országszerte egyetemünk hírnevét.

Tegnap, 14-én délelőtt dr. Simon Sándor, a vaskohászattal tanszék tanszékvezető professzora nyitotta meg a Selmecbányái és a soproni elődökre is emlékező, húszéves egyetem fejlődését reprezentáló dokumentációs kiállítást Anyagát a második évfolyam gépészmérnök-hallgatói gyűjtötték, s mutatják be az új főépület díszudvarában elhelyezett, húsz nagyméretű tablón. A kiállítás megnyitója egyben a Nehézipari Műszála Egyetem KISZ-bizottsága által az idei forradalmi ifjúsági napok tiszteletére meghirdetett rendezvénysorozat első eseménye.

feladatok maradéktalan te1- jesítése. Harmadik: a szakasz munkájában való aktív és fegyelmezett részvétel. Külön próbák letételét is megkövetelik az úttörő-határőröktől. Próbázniuk kell elméleti és gyakorlati honvédelmi ismeretekből, tisztában kell lenniük az alapvető katonai ismeretekkel is. Speciális kiképzési feladatuk: térképészet ('s határőrizeti ismeretek az alapoknál magasabb szinten. És tudniuk kell lőni, ezért rendszeresen részt vesznek lövészeteken és Icelmé- leti kiképzést is kapnak. Honvédelmi oktatásban és nevelésben valamennyi felsőtagozatos tanuló részesül az előírt tanterv szerint, a szakasz tagjai azonban sokkal többet tanulnak és tudnak, mint a többiek.

Az úttörő határőrszakaszok minden évben versenyeken vesznek részt, előbb járási, majd megyei szinten; Ezeken a versenyeken a hangonyi őrshöz tartozó négy szakasz közül már mind volt első helyezett és jutáimul néhányan határőr-táborozáson vettek részt. Természetesen: a legjobbak. Évente három-négy úttörő-határőr vesz részt táborozáson az igazi határőrökkel együtt.

Beszélgettem a parancsnokkal. Margittal István őrnagy- gyal is. Tőle kérdeztem:

— Elégedett-e a hangonyi úttörő határőrszakasp munkájával?

— Nagyon — felelte a parancsnok. — Remek gyerekek. Értik a honvédelmi nevelés fontosságát és fegyelmezetten teljesítik a fokozottabb követelpiénv eket is.

(sz. j.)

import tüzelő

Lengyel és csehszlovák kereskedelmi partnereinkkel aláírták az 1970. éri tüzelőimport szállítási szerződést. Ugyancsak az elmúlt hetekben kötött szerződést a Lignimpcx szovjet, NDK-bcü partnereivel is. Az importtal biztosítottnak látszik az idei tüzelőanyag túlnyomó része. A legtöbb szén Lengyelországból érkezik, a most aláírt szerződés 900 ezer tonnás importról szól.

M

egállt az idő. Vagy talán visszafelé forog? Furcsa emberek élnek az egyik Sajó menü faluban. Előítélet, meghunyászkodás. Mintha itt mi sem történt volna huszonöt év alatt. Legalábbis a gondolat nehéz és konok maradt. Mindez szép új házakban, tágas, kulturált portán, egy rangos termelőszövetkezet mellett.

*

— Szegény özvegyasszony vagyok. Már húszéves a szerencsétlen. süketnéma fiam. Miatta nem mentem férjhez. Éltem a magam szűkösségében. Az én gyermekemre ne szóljon senki. Ne legyen útjában senkinek. így élek egyedül, így öregedtem meg magamban, s most, deresedé fejemmel engem gyilkol a pletyka.

— Mi történt?

— A termelőszövetkezetben dolgoztam, a raktárban. Olyan Jó hely volt. Délben hazaszaladtam szegény fiam elé tenni az ennivalót, ha munkából megjött... és ennék vége. El kellett mennem a raktáros felesége miatt.

— Az ok?

— Féltékenység. Hogy sért engem ez a szó! Hogy szégyellem még kiejteni is... Elüldözött az az asszony. Szóltam a tsz-elnöknek. Kivizsgálta az ügyet, azt mondta, ne törődjek vele, csak álljak munkába ... Naponta hazaküldött a raktáros. Az asszony nem engedte, hogy ott dolgozzam. Nem ón vagyok az első a faluban, áld így járt.

— Sajnos, nincs itthon c feleségem.

— Dolgozott a raktárban'

— Igen, dolgozott. De aztán d kellett mennie.

— Miért?

— Féltékeny természetű c raktáros felesége. Azért. Voll nekem emiatt éppen elég bosszúságom... A részleteket nem tudom, a feleségem többet tudna róla mondani. Kár, hogy nincs itthon.

*

— Dolgozott a raktárban?

— Igen.

— Miért került el onnan?

— Nehéz természetű arak- tárosné... nem tűri, hogy nő dolgozzék az ura közelében...

*

— Dolgozott a lánya a raktárban?

— Igen.

— Miért került el onnan?

— Nem akarunk mi semmi pletykát keverni, elment és kész. Azóta nincs bajunk,

*

— Miért került él a raktárból?

— Jó nekem a gyümölcsösben. Ott nincs bajom senkivel, nem támad rám senki... Nem az a fontos, hogy az ember hol dolgozik.., Most mit kell annak az asz- szonynak kilincselnie? Ez a soriunk. Ha azt mondják a

Féltékenység

í parasztasszonynak, álljon odább, odábbáll. Azért nem í fogok szembekerülni a tsz-el■ nőkkel, mert a raktárosnak zsémbes felesége van. A parasztasszony oda megyT, ahoí vá küldik.

*

! — Miért helyezte el a2 öz■ vegyasszonyt a raktárból, el- i nők elvtárs?

— Tavaszodik. Elég kevesebb ember is a raktárba. Különben is, nem volt állandó munkahelye a raktár...

— Olvastuk levelét, amely- > ben figyelmezteti a raktárost.

hogy ne akadályozza beosz- | tottja munkába állását. Ebben a levélben azt is írja, hogy’ az asszony a raktárban állandó munkás. Alikor most miért mond mást?

— Mert elegem volt mar a raktárosné okozta bonyodalmakból. Miért? Annak az özvegynek jó, ha az az asz• szony úton útfélen, boltban,

■ megtámadja, s lehordja min- . dennek? Mit tehetek ellene?

Egyet: nem osztok be többet

■ nőt a raktárba!

*

— Mit szól ahhoz, hogy' . féltékeny, összeférhetetlen . asszonynak tartják a falu- . ban?

— Csak azok piszkolnak,

• akik a raktárban szeretteii i volna dolgozni. Tudom én, i honnan fúj a szél... Fogják

meg a munka végét, menjenek a földre kapálni... Jó lenne, ugye, seprű nyéllel a hónuk alatt a raktárban téb- lábolni ? Hát nem! Az én uram mellett nő nem fog dolgozni!

— Azt hiszi, más faluban is eltűrnék, hogy maga innen, a konyhájából eldirigálja a tsz raktárának ügyét? Azt hiszi, más faluban hagyná ezt a tsz vezetősége? És ha a férje üzembe járna? Hogy menne utána? Hogy szabná meg, kit enged mellette dolgozni?

— Az üzemben nincsenek ilyen, mindenfelé asszonyok, mint ebben a faluban ... Tudom én, mit beszélek ... Mind egyforma itt.... Egyet sem engedek a raktárba!

*

És nem enged egyet som. A szegény özvegy csak sírdo- gál öreg, rozoga házában, idős édesapja, szerencsétlen fia mellett.

A tsz elnöke így morfondírozott magában:

— Ezt a dolgot — azon kívül. hogy nem engedek asz- szonyt dolgozni a raktárban —, már csak egyféleképpen lehetne megoldani: — úgy, hogy felmondok a raktárosnak.

N

em akarunk jobban diktálni a tsz vezetőségének, mint ahogyan a raktáros felesége teszi, de annak a női egyenjogúságnak nevében, amelyért olyan sokat küzdünk már negyedszázada, kérjük, akadályozzák meg végérvényesen, hogy a becsületes asszonyok életébe bárki is belegázolhasson. Adamovics Ilona