Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
Vasárnap, 1970. febr. 15. ESZAK-MAGYARQRSZÁG 7 Ssás éve született Lenin A leninszmus alakító erő K ülönös értéket képviselnek Leninnek a marxista filozófiával foglalkozó művei. A marxista filozófiának úgyszólván egyetlen olyan jelentős problémája sincs, amelyet Lenin ne gazdagított volna új, tonlos eszmékkel, amelyek továbbfejlesztik és kiegészítik Marx és Engels tételeit. Lenin megszabadította a dialektikus materializmust a revizionista elsekélyesedéstől, az imperializmus és a proletárforradalmak korszakára, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakára konkretizálta azt, s továbbfejlesztette a marxista filozófia minden fontos irányában. Ezzel kapcsolatban nagy érdeklődésre tart számot a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének és más tudományos intézmények munkaközösségének ,,A leninizmus és a jelenkor filozófiai problémái” címen a „Mlszl” kiadó gondozásában a Lenin-centenárium alkalmából kiadott műve. Ez a 40 iv terjedelmű alapvető munka a négy legfontosabb és legidőszerűbb irányban tárja fel a lenini elméleti örökség jelentőségét: a leninizmus és a materialista dialektika problémái; a leninizmus és a jelenkori társadalmi folyamat dialektikája; az ember és lelki életének problémája; a mai ideológiai harc kérdései. A mű nagy figyelmet szentel a leninizmus szerepének a természettudomány mai filozófiai problémáinak megoldásában, a világ tudományos képének alakításában. V. I. Lenin „Materializmus és empiriokriticizmus” című kiváló művében megírta, hogy az elektron ugyanúgy kimeríthetetlen, mint az atom. A természettudomány egész későbbi fejlődése igazolta ezt a lenini előrelátást. A mai fizika, kémia, biológia a Lenin által jelzett irányban halad, s a mozgásban levő anyag egyre mélyebb struktúráit elemezve olyan felfedezésekhez jut, amelyek előbbre viszik a napjainkban kibontakozott nagyszerű tudományos-technikai forradalmat. A kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének fő dokumentuma hangsúlyozza, hogy a jelenlegi tudományos-technikai haladás meggyorsítja a gazdaság társadalmasításának folyamatát, s ezzel kiélezi az imperializmus már meglevő antago- nisztikus ellentmondásait és újakat szül. „A kapitalizmus és a szocializmus közti történelmi verseny egyik fő részlegévé vált tudományostechnikai forradalom széles körű kibontakozása a szocialista társadalom fejlődésének fontos feltétele” — mondja a dokumentum. Annak a lenini Diákotthon, iskola, út A múlt évben számos új létesítménnyel gyarapodott az edelényi járás is. A legfontosabb létesítmények között szerepel a szendrői, 120 embert befogadó diákotthon, a bódvaszilasi 8 tantermes iskola, az edelényi 120 személyes óvoda, a boldvai művelődési otthon, az aggteleki orvosi rendelő és lakás, a kurilyáni fogorvosi rendelő és lakás, a rakacai két nevelői lakás', a szendrői orvosi rendelő ét kél lakás. Ugyancsak a fontosabb létesítmények között kell említeni a 7 kilométer új utat, a Szintén több kilométernyi új járdái, az egy kilométernél több vízvezetéket, és a több kilom Uernyi villanyhálózatbővítést. eszmének további konkretizálása és kidolgozása, hogy a tudomány feltartóztathatatlanul halad előre a bennünket körülvevő világ tárgyai és jelenségei lényegének megismerése felé, hatalmas módszertani ás világnézeti fegyverül szolgál a kommunizmusnak a burzsoá ideológia ellen vívott harcában, feltárja, hogy a kizsákmányoló osztályok történelmileg pusztulásra vannak ítélve. A lenini eszméknek rendkívül nagy a szerepük a társadalmi fejlődés dialektikája mai problémáinak megoldásában. Lenin annak idején létrehozta na imperializmus elméletét, azt a tanítást, hogy a szocialista forradalom először egy országban fog győzni, a proletariátus tartalékairól és szövetségeseiről való tanítást. A mi korunkban ennek a tanításnak az alapján jelent meg és létezik a szocialista világ- rendszer, a leninizmus segíti az imperialista gyarmati igából felszabadult fiatal fejlődő államok nagy csoportjának küzdelmét és életét, s e halhatatlan tanítás tételeit követve növekszik és terebélyesedik a kommunista világmozgalom, fokozódik az elnyomott és függő országok nemzeti felszabadító harca. A mai tudomány fejlődésében óriási jelentőségű az emberi személyiség és szellemi élet problémája. A kapitalizmus eszmei védelmezői és a jobboldali revizionisták hasztalan próbálják bebizonyítani, hogy Lenin nem vizsgálta ezt a problémát, és ennélfogva a leninizmus „kiegészítésre”, sőt valamiféle filozófiai antropológiával való helyettesítésre szorul. ..A leninizmus és a jelenkor filozófiai problémái” című mű szerzői kisebb elméleti és történelmi anyag alapján bebizonyítják, milyen jelentőséget tulajdonított. Lenin ezeknek a kérdéseknek. Az olvasót megismerteti az említett problémáknak a szovjet és a külföldi irodalomban található mai marxista feldolgozásával, a lenini eszmék igazi lényegével, a proletár humanizmussal, a személyiségnek a szocialista társadalomban való minden oldalú kibontakozásával, a szocialista kultúra és a kommunista erkölcs formálódétsának és fejlődésének jellemző sajátosságaival. A könyv külön vizsgálja az érték és az értékelés ' elméleteinek kérdését is. Ellentétben a burzsoá és a revizionista elméletekkel, amelyek az értékelést és az értéket elválasztják a tudományos megismeréstől, a könyv szerzői feltárják az értéknek mint a társadalmi fejlődésre vonatkozó tudományos szemléletmód elválaszthatatlan elemének lenini értelmezését. A burzsoá axiológiát (az értékelés tudományát) bírálva a szerzők konkrét példákkal bizonyítják a szellemi értékek mély válságát a kapitalizmusban, amikor a fasizmus megsemmisíti az emberi géniusz legjobb emlékeit, amikor a fajüldözők egész népek fizikai megsemmisítését hirdetik, amikor az imperialistái? mesterségesen fékezik a tudomány és a kultúra haladását, arra törekedve, hogy azt a nyárspolgár ízlésével és lelkivilágával számoló különféle silány dolgokkal helyettesítsék. A lenini elméleti örökség jelentősége a mi ko- - runkban nagy és sokrétű. Még sok kutatásra és könyvre lesz szükség a kérdés minden oldalú kielemzéséhez. Fontos feladat továbbá az olyan problémák további elemzése és feldolgozása, mint a világnézet, az eszmeiség, a pártosság szerepének kérdése a szocializmus viszonyai között végzett gyakorlati és elméleti munkában. Ide tartozik a szocialista világrendszer fejlődésével kapcsolatos törvény- szerűségek és utak problémája, a szubjektív tényező szerepe a szocialista társadalomban, a szocializmus viszonyai között végbemenő tudományos-technikai forradalom irányítási elveinek kidolgozása. A jelenkori marxista—leninista filozófiának ezek az említett és egyéb problémái további elmélyült kutatásra várnak. A magyar függetlenségi mozgalom aktív részvevőiéként áldozta életét a hazájáért Tartsay Vilmos vezérkari százados. 1044 novemberében az ő lakásán tartóztatták le a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága Katonai Vezérkarának mozgalmában részt vevő tisztek egy csoportját. A hadbíróság halálra ítélte és ki végeztette Tartsay Vilmost. Emlékét kegyelettel őrzi az utókor. Képünkön: Tartsay Vilmosáé és Bajcsy-Zsilinszky Endréné. Képrajzi és honismereti győjtőpályázat A helyi hagyományok és-a népi kultúra emlékeinek megőrzése nagy feladat, hiszen a falu átalakulásával, változásával egyre inkább feledésbe merülnek az egykori szokások. A Herman Otto Múzeum — az állami és társadalmi szervekkel közösen — idén kilencedszer hirdeti meg a Borsodi néprajzi és honismereti gyűjtőpályázatot. Az ifjúsági ■ és felnőtt kategóriában olyan gyűjtésekkel lehet pályázni, amelyek nyomtatásban még nem jelentek meg. A pályázat beküldési határideje az ifjúsági kategóriában április 30-a, a felnőttekében pedig június 30-a. Az eredmény- hirdetésre októberben, a múzeumi hónap kapcsán kerül sor. A múzeum javaslatot is tesz a pályázni kívánóknak. Jó lenne, ha vállalkoznának rá, hogy a lassan eltűnő népi építkezés még meglevő emlékeit összegyűjtsék. Muzsikától röviden A tester (3.) írttá: Gál György Sándor Alig találkoztam még kezdő hangverseny-látogatóval, aki ne kérdezte volna meg: tulajdonképpen mi a karmester feladata? Szükség van-e rá egyáltalán? A sok gyakorlott zenész nem tudná eljátszani a nyitányt, vagy szimfóniát akkor, ha a karmester lesétálna az emelvényről és hagyná zenészeit, hogy a maguk feje szerint muzsikáljanak/ A kérdés annál is inkább helytálló, mert szerte a a világon kísérleteznek már olyan zenekari együttessel, amely megjelent a dobogón, sikeres hangversenyt adott — és a karmesternek híre-ham- va sem: otthon maradt, fölöslegesnek bizonyult. A dirigens nélküli orkesz- tert egy muzsikus, egy kiváló mester hónapokig, évekig tanítja, azért, hogy zenészei végül is képesek legyenek a nagy bravúrra és végigjátszanak egy igényes, szimfonikus műsort, anélkül, hogy bárki is vezetné az együttest. E sorok írója tapasztalatból mondja el mindezt, mert jelen volt, midőn a Zene- művészeti Főiskola néhai kiváló tanára: Weiner Leó útjára bocsátotta a Magyar Karmester nélküli Szimfonikus Zenekart. Így összegezhetjük hát: a karmester igazi munkája vagy talán legdöntőbb munkafázisa nem a nyilvános előadásra — hanem a próbákra esik. Mit csinál ezeken a próbákon a karmester? Mindenekelőtt a karmesteri pálca intésével eldönti a mű tempóját. Ez azonban édeskevés. Fia előveszünk egy partitúrát (ez a zenekari mű kottája voltaképpen) azt látjuk, hogy a zenekar szólamai vagy 20 sorban helyezkednek el. E húsz kottasor közül az egyik valami lényegest közöl: ve i- tő dallamot, uralkodó zenei gondolatot. A másik szólam alázatosan alárendeli ma»át, de van olyan hangszere is. amelynek játéka csak járulékos. majd azt mondhatnám; a zenei történés hátterét, Minden lépésnél süppedöbb a talaj, a lábnyomokba viz szivárog. Még egy lépés, még egy. Egy mozdulatlan facsoport alatt kisebb tócsa fénylik, alján, a barna levelek között néhány fehér kő kuporog. Szél csap ki a folyóról. Borzongatóan hideg, könnyet présel a szemből, és már itt sincs. Talán visszasietett a túlpartra, hogy tovább leskelődjön a bokrok takarásában csúfoskodó hókupac mögül. — Hát, itt van. Igen. Itt van a folyó, a Tisza, közvetlen előttünk. Sárgás, barátságtalan vizével sietősen.' türelmetlenül. — Belenyúl? Hideg lesz! Hideg. És semmi simogatás, sely- messég. Barátságtalan most a Tisza, még a hangja is1 más, mint nyáron. Legjobb elmenni innen, vissza a gátra. A lábnyomokból fröccsen a víz, élesen csikordul egy kavics. A gátról sem barátságos a tájék. Harcoknak, küzdelmeknek színhelye ez, nem a békességé. Igaz, most még nincsenek itt ’ a talicskákkal, homokzsákokkal, rőzsekévékkel felfegyverzett emberek, hogy szembeszálljanak az emelkedő árral, de a gát a harc helye. Azonban __ talán az idén sem l esz harc. — Mozog a víz. Jó ez így. Itt lakom, Dorogmán, a házam vagy nyolcvan méterre van a töltéstől. Egyikünk sem mondja ki, amire gondol. Nem jó az ördögöt a falra festeni. — Tavasszal a kutakban is megemelkedik a víz. A Tisza felnyomja. — Szereti a Tiszát? — Már... hogy-hogy szeretem-e? — Hát... csak úgy. Szereti ? — Megvagyunk egymással. Itt. születtem, itt nőttem fel. Kárt még nem okozott. Az igaz, hogy megdolgoztat néha bennünket. Néhány éve az egész falu a gáton volt éjjel-nappal. Emelkedett a víz nagyon. Mikor azok a nagy áradások voltak. De aztán megállapodott. Nem jött följebb. — Horgászik, vagy halászik? — Nem. Egyiket sem ... Valóban, itt nőttem fel, és soha nem halásztam. De nem is szeretem különösebben a halat. Persze, attól még halászhattam volna. A tsz-ben például egész csal;; dóm a dohánnyal foglalkozik, pedig . sem jómagam, sem más nem dohányzik a családból. A folyó ott siet arrább, alattunk. gát széles, erős. Alögötte a falu. — Hej, azért nagy dolog az! — Mi? — Amikor megállapodik a víz. Óráról órára emelkedik, a jelző mind többet mutat, de jelző nélkül is láthatja bárki. Készülődünk, nyugtalan az egész felu. Tesszük a dolgunkat, közben ott van idegeinkben a víz. Megyünk a gátra. Ügy nézünk a gátőrre, mint a parancsnokra. Néha mérgesek vagyunk rá, mintha ő lenne az oka a víz emelkedésének. De azért mindent megteszünk, amit mond. Még többet is. Tavalyi, kopott fű zsugorodik a gát oldalában, néhol szél kergette ha- rasztcsomó halmozódott föl. — A víz meg csak jön. De végül is megáll. Egyikünk sem meri még kimondani, de már tudjuk, megállt. Nem jön tovább. Hangos szóval bi- zalmatlankodunk, kételkedünk, de magunkban már örülünk. Nem volt baj, mióta itt a gát Talán most sem lesz. A meleg napok elvitték a havat. A föld is puhult kicsit, ő is ivott a vízből. Talán nem lesz már nagy hó. Hadd siessen csak a Tisza! Vigye, amit vihet a télből! Az igazi, nagy olvadásnál ennyivel mégis kevesebb dolga lesz! Hát csak hadd siessen a Tisza! Siet s. Tiszta, könnyű a levegő. Fenn a magasban varjú igyekszik valahová. Hirtelen méteredet zuhan lefelé, maid méltatlanV>dó kiáltással a magasba csap. Ott, fenn szél fúj. Priska Tibor hangzás-kulisszáját jelzi csak. A muzsikus, aki helyet foglal a zenekarban, nem tudja eldönteni, hogy ez a szereposztás, mondjuk így: ez a rangsor mikor tükrözi valóban a zeneszerző elképzelését. Itt is a karmesternek kell döntenie, letompítva az egvik szólamot, kiemelve a másikat, ezt úgy kezelve, mint valami fényes, ragyogó színt, amazt mint puhán meghúzódó árnyékot. A szólam, majd azt mondtam: a szerepek egyensúlya azonban szinte taktusról taktusra változik. Most a hegedűké volt a vezető hang, de íme, egy kürt vette át az egész zenei hangulat irányítását, s a dallam máris" átzökkent egy fuvola szólamába, majd ott íogócs- kázott a hegedűk és csellók között, hogy végül is a mennydörgés erejével hangozzék fel az össz-zenekaron. Mindezt a karmester irányítja, olyan módon, mint ahogy a hadvezér kormányozza csapatait, előí -vn és meghatározva minden mozdulatukat. A karmester nemcsak művésze a zenekari muzsikálásnak, hanem tobbé-kevésbé tudósa is. ö tudja, milyen tempó, hangerő, az érzelmek, szenvedélyek milyen skálája illik egy remekműhöz, amely a XVIII. században született — és milyen ahhoz, ami most keletkezett, napjainkban. A karmester dönt tehát — úgy gondolom, ez a legtömörebb fogalmazás — a mű előadói stílusáról. És bár a végére hagytuk, mégis a legfontosabb szempont: a dirigens az, aki a halott, nyomtatott papirost élő zenévé váltja át. Értelmezi a művet. Behatol a zeneszerző legmélyebb, legel- rejtettebb gondolataiba, azonosul a zeneköltővel és igyekszik felszínre hozni mindazi. amit a papiros, a hideg betű, a .lélektelen kottafej rejteget. A szakkifejezés szerint — interpretál, értelmez, előad. Valójában a nagy karmesterek nemcsak interpretálnak, nemcsak előadnak, hanem a maguk leikéből, gondolataiból, érzéseiből is hozzátesznek valamit a műhöz. Megmutat» ják Beethoven vagy Bartók, Mozart, vagy Debussy művének minden sugarát, fényéi, de úgy, hogy ezt a sugarat megtoldják a maguk érzésvilágának hőfokával.
