Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

gSZAK-MAGYARORSZÄG 4 Vasárnap, fV70, íebruár 1 Egy hónappal hagytuk már magunk mögött 1969-et. Volt rá idő, hogy az akkor bemutatott magyar filmeket szinte már minden érdeklődő megtekinthesse, elvileg minden mozinéző­höz eljuthattak az esztendő magyar filmalkotásai. Időszerű­nek mutatkozik, hogy a magyar film 1969-es esztendejéről az ez évben bemutatott 23 magyar filmről néhány gondola­tot feljegyezzünk. Többen azt állítják, hogy a felfelé ívelés, amely a ma., gyár filmet elsősorban 1964— 65 óta jellemezte, valahol megtört, s a magyar film stagnál, vagy éppen az ív­vonala lefelé tendál. Ismét többen ennek ellenkezőjét állítják, mondván, nem tör­vényszerű, hogy a filmmű­vészet fejlődésében ne le­gyen „pihenő”, hosszabb szusszanásnyi megálló, erő- gyűjtő szünet. Érdemes hát megnézni az év filmtermé­sét. 1. Egyik igen fontos jellem­vonása 1969. magyar film- évének, hogy hat új rendező jelentkezett a mozikban. Az összes bemutatott filmeknek több mint egynegyedét fiatal, elsőfilmes rendező alkotta. Az év legkiemelkedőbb film­jei közé sorolható Feldobott kő, egy korábbi másfél év­tizednyi magas, művészi fo­kú szintézise, Sára Sándor­nak első rendezése. Jóllehet, operatőri társalkotóként már gén magas rangot vívott ki | magának, rendezőként mégis j először jelentkezett, elsőfii- i mesnek tekintendő. Az ugyancsak különös figyelmet érdemlő Tiltott terület, amely valóságos tényből kiindulva közelít meg olyan mai üzemi problémákat, mint a közöny, a munkatársi együvé tarto­zás, az egymás iránti felelős, ség, az első alkalommal je­lentkező Gábor Pál munká­ja. De elsőfilmes a lírai szépségű Virágvasárnap al­kotója Gyöngyössy Imre is, s ugyancsak elsőfilmes a kor- czerű termelés és a kevésbé korszerű élet- és gondolko­dásmód üzemi életen belüli: ellentmondásait nagyon sa- J játos ezközökkel láttató Is­meri a szandi-mandít?,! amelynek rendezője: Gyár- mathy Lívia. Először talál­kozott a közönség rendezői i minőségben az alkotó értei-! miség vívódásait nagyon plasztikusan megjelenítő Szemüvegesek készítőjével, Simó Sándorral. És végül elsőfilmes Elek Judit, a Szi­get a szárazföldön című film •alkotója. örvendetes jellemzője I960 magyar filmjeinek napjaink problémáinak jelentkezése. 13 különböző- műfajú és értékű film szól napjaink­ról, igen sokszínűén, mégha nem is mindig sikerrel. A további filmek közül kettő a közelmúltat, három a Ta­nácsköztársaságot és az azt követő időt, kettő a felszaba­dulás előtti időt választotta témául. Egy játszódott ko­rábbi korszakban, egy — az első magyar tudományos­fantasztikus film — a jövő­ben, egy pedig a századfor­duló idején. Napjaink és kö­zelmúltunk ilyen nagyarár'«'ú jelenléte a filmeken — r »it írtuk — örvendetes, egyben azonban fokozott művészi és politikai felelősséget is je­lentő tényező. 3. Nem ilyen örvendetes azon- oan a kép, ha a filmek műfaji megoszlását, a nagyközönség, hez közelebb álló jelentkezési formák arányát, s nem utolsó sorban egyes filmek megva­lósulásának színvonalát te­kintjük. Hiánycikk volt pél­dául ebben az évben Is a jó vígjáték, a tartalmasén szóra, koztató film. Iyeginkább az Al­fa Rómeó és Jxília járt közel a kívánt szórakoztató játékhoz, más vígjátéki hangszerelésű filmek inkább a szatírával kacérkodtak. Krimi-paródia kettő is jelentkezett, egyéb társadalmi szatíra kettő, (kö­zülük a Veréb is madár cí­mű alighanem az év legna­gyobb közönségsikere volt, bár ezt eszmei és művészi vonatkozásban csak részben indokolták). Két ifjúsági fil­met mutattak be, mindkettő igen sikeres volt. Mind a Varázsló, mind pedig A Pál utcai fiúk méltán találkozott a közönség tömegméretű tet­szésével, s közülük különö­sen a Varázsló volt az, ami évek óta nagyon hiányzott már a majdani közönséget magához szoktatni is hivatott mozijaink vásznáról. Az első magyar sci-fi, Az idő abla­kai sajátos műfaián belül erősen vitatható alkotás volt, az egyetlen dokumentum­film. a televízióval közös produkcióban készült Extá- zis 7-től 10-ig pedig a mo­zikban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A beszélő köntös, Mikszáth Kálmán regényének leg­újabb változata sajnálatos módon félresikerült. Erősségünk továbbra is a közelmúltat és napjainkat vallató, szintézisre törekvő filmalkotások szép sora. Bár ebben a kategóriában is ta­lálkozhatunk sikertelenség­gel. kisiklással, — Holdud­var, Sirokkó, Sziget a szá­razföldön —, középszerűség­gel is, de e kategóriából va­ló például az elsőfilmesek­nél már kiemelt Feldobott kő és a Tiltott terület, to­vábbá idevaló az elmúlt év legnagyobb visszhangot ka­varó de művészi értékeiben vitathatatlan alkotása, Jan- csó Miklós Fényes szelek-je. Ebből a kategóriából való a sajátosan új hangú Ismeri a szandi-mandit?, a balladai hangvételű Virágvasárnap, s ide kell sorolnunk két gro­teszk megközelítésű filmün­ket, az Imposztorokat. és az Isten hozta, őrnagy úrí-at. 5. Bizonyos, hogy 196D-et nem lehet majd a későbbi­ekben a magyar film nagy­arányú előrelépése évének nevezni, de hanyatlásról be­szélni is túlzás. Valamit még. érdemes meg­jegyezni: bár a mozik láto­gatottsága Borsodban összes­ségében csökkent, a magyar filmeket sokkal többen láto­gatják, mint korábban. Más megyékben is tapasztalható hasonló tendencia. És ez sem figyelmen kívül hagyható tényező. Benedek Miklós Csak a gyengék jefentkeznek? A. kék köpeny becsülete Bessélgetés a 3. se, ipari Szahhözépisholában Miskolc egyik legfiatalabb iskolája a Latabár úti 3. sz. Ipari Szakközépiskola. A minden igényt kielégítő ok­tatási intézményt az 1968/69- es tanévben vették először bir­tokukba a diákok. Korábban az 1-es és a 2-es szakközép- iskolában tanulták azokat a szakmákat, amelyeket most itt sajátítanak el. Az új iskola felépítése te­remtette meg a lehetőséget, hogy a gépészeti, gépgyártás­technológiai, az út- és vasút­építési és a földmérési szak­mákat választó fiatalok kor­szerű körülmények között ta­nulhassanak. Az út- és vas- útépítési szakma képzése pe­dig kimondottan itt kezdő­dött meg. Két év nem nagy idő egy iskola történetében. Szalóky Károly igazgató azonban már sok érdekes dologról tudott beszámolni. — Végre van Miskolcnak egy olyan szakközépiskolá­ja, mely szakközépiskolának épült. Ez eleve biztosítja a korszerű oktatás feltételeit. Húsz tantermünk és 11 mű­helyünk van. Jó kapcsolat­TÜDNIILLIK AZ ISMER­KEDÉST a zenével, vagy hogy mindjárt szigorúbban fogalmazzuk meg a kér­dést: hogyan ismerkedjünk a komoly zenével? És itt, már a kezdet kezdetén ránc barázdál végig az olvasó Homlokán: tehát van ko­moly zene és komolytalan zene is... ?! Nem — ez az értékpár így nem helyes. Ta­lán inkább fogalmazzuk meg így: jó zene és rossz zene. Most már feltehetjük a kér­dést: hogyan ismerkedjünk a jó zenével? Mindenekelőtt úgy, hogy műveljük mi ma­gunk is a muzsikát. Igen ám, de nem játszunk semminfí hangszeren, hát akkor hogyan műveljük? Minden embernek adatott egy hangszer, s ezt úgy hívják — emberi hang, vagy ha így jobban tetszik: énekhang, a klasszi­kus mesterek latin szóhasz­nálatával: vox humana. Használjuk hát ezt az instru_ mentumot és énekeljünk. Azt kérdi az olvasó: mit?! Kodály Zoltán szavaival vá­laszolok: népdalainkban épp úgy föllelhető egy-egy re­mekmű minden tartozéka, mint a nagy zeneszerzők nagy alkotásaiban. Énekel­jük tehát elsősorban szép népdalainkat, lehetőleg azo­kat, amelyeket már szülé­ink, nagyszüleink énekeltek, s amelyekről egy régi-régi, elporladt parasztköltő, Erdé­lyi János azt mondta: amit a népdal mond, az mind színigaz. Kiolvashatod belő­le a nép jellemét, múltját, ízlését, történelmét egyaránt. Mi legyen az úgynevezett magyarnótákkal, amelyekről köztudott, hogy nem a nép névtelen poétái alkották, ha­nem egy-egy tanultabb, vá­rosiasabb ízlésű muzsikus, esetleg műkedvelő. Hát ezek­kel bizony csínján kell bán­ni. Persze e nóták között is akad valóságos kis remek­mű. Hogy is lehetne másképp, hiszen nem kisebb emberek figyeltek fel rájuk, mint Liszt Ferenc, vagy Erkel Fe­renc. Ha aggályaink vannak — hiszen a dal és a „nóta” megkülönböztetése néha olyan fogas kérdés, hogy még a tudósok is hajba kapnak rajta — ne röstelkedjünk, kérdezzünk meg egy hozzá­értőt; — tanítók, tanárok, kórusvezetők, vagv gyakor­lottabb zeneértők között mindig találunk tanácsadót. Félreértés ne essék: nem nagy szerencsétlenség, ha dal­kincsünkbe öe-becsúszik egy kevésbé érdemes dallam is. A zenélésnek manapság ter­mészetesen van egy másik módja is. Kattantsuk fel a rádiót. Midőn meghallgattuk kedvenc énekeseinket, te­gyünk egy kísérletet: hall­gassunk bele az olyasfajta muzsikába is, amiről a mű­sorban ez áll: nyitány, cap- ricció, mazurka, rapszódia, szonatina ... Bizonyára ta­lálunk az úgynevezett „klasz- szikus” zeneművek között is olyan műveket, amelyek dal­lamukkal, ritmusukkal, han­gulatukkal, vagy éppen se­bes pörgésükkel megragad­nak bennünket. Nézzünk csak utána a rádióműsor­ban: ki írta ezeket a műve­ket Legközelebb, ha felüt­jük a rádióújságot, most már mi magunk keresgélünk: múltkoriban nagyon megra­gadott bennünket Liszt, Mo­zart és Csajkovszkij egy-egy műve. Nézzük meg, hátha játszanak ezektől a nagy­mesterektől mást is. Lehet hogy fölfedező utunkat siker koronázza, az is lehet: csaló­dás: Mozart Török indulója tetszett, de Mozart g-moll szimfóniája már kissé sok volt számunkra. Nem szabad feladni a harcot Ha időnk van rá (mert lehetőség biz­tosan kínálkozik, hiszen szer­te az országban kiváló könyvtárak sorakoznak) ke­ressünk ki egy könyvet Mo­zartról. Ismerkedjünk meg a2 életével. Küzdelmeivel, sikereivel és csalódásaival. Talán választ kapunk arra is, hogy az egyik zenemű miért sikerült pehelykönnyű­re, a másik meg súlyosra, mint valami drámai költe­mény. Nos, elég széles lát­határ nyílt meg előttünk, de azért az úgynevezett könnyű­zene mestereit is megtisztel­hetjük bizalmunkkal. Hall­gassuk meg Strausst (Kék- Duna keringő), figyeljünk oda, ha Offenbachot játsza­nak (Orfeusz az alvilágban) és ha a fiatalok azt mondják: hallgasd csak meg ezt a jó, pattogó tánczenét, hát ne húzzuk félre a szánkat. Kell a tánczene, mint ahogy kell az ifjúság és a kedély. Ne törjük rajta a fejünket, hogy a tiszavirág-életű muzsikából mi marad meg Holnapra! A rostálást majd elvégzi az idő. A lényeg az, hogy a zenét építsük be mindennapi éle­tünkbe. HIDVARI IMRE SZEMED barna harson? fénye fölragyog napkelet titka páros napot hozott a hajnal villám szántotta utam jutáim., áloml fények levegője cirógatás a bőrön egyszerű csoda mikor szemed nyitott ablakán fénylön kihajolok Hajnal hasad apró harcaim füzében vezényelem a füvek lassú vonulását de nincs hová nyújtózom lapnlevelek alatt de nincs hová felemelt kezemre csikókat vág a fen? nincs helye a csillagoknak virágok szirmai kiszálasodnak pókhálók gubancán fennakad a nap harmatot izzad lehajolnak a bokrok érte hogy segítsenek harcaimba friss tüzet hinteni ban állunk az érdekelt üze­mekkel is: bizonyos szakmai gyakorlatokat eddig is és a jövőben is az üzemekben vég­zik el hallgatóink. Az iskolának jelenleg, kö­zel 700 tanulója van, s jövő­re már a maximális 24 osz­tály tanul itt. A tanulók 64 százaléka vidéki. Ez némi problémát okoz. Közismert, hogy Miskolcon meglehetősen kevés a kollégiumi férőhely. Ez az átlagosnál jobban sújt­ja az ipari szakközépiskola hallgatóit, hiszen ide elsősor­ban vidéki tanulók jelentkez­nek. — Beiskolázási rendsze­rünk is a vidék felé irányul. Különösen éx-vényes ez a íödmérő- és útépítő szakmák­ra, ahol területi beiskolázást végzünk. Földmérő szakmára Borsodon kívül Heves, Nóg- rád, Szabolcs, Észak-Hajdú és Észak-Szolnok megyékből is vessünk fel diákokat. Az útépítő szakmára pedig Bor­sod, Heves és Nógrád me­gyékből veszünk fel tanuló­kat E két szakma képzésé vi­szonylag rövid időre tekint vissza. Ennek ellenére — kü­lönösen a földmérő szakmá­ban — nagy az érdeklődés irántuk. Itt nem érződik az, ami a másik két szakmánál: nem „menő”. — Sajnos —, mondotta Szalóky Károly — mi eléggé érezzük azt a helytelen szem­léletet hogy a kék köpenyes munkának nincs meg a be­csülete. Ügy hisszük, hogy sok szülő még mindig nem tudja pontosan, milyen vég­zettséget is ad ez az iskola. Kikerülő tanulóink többek is. meg kevesebbek is, mint egy szakmunkás. Kevesebbek, mert kevesebb a gyakorlatuk Ugyanakkor elméleti felké­szültségük lényegesen na­gyobb, mint azoké. Ha kike­rülnek, akkor egy-két évet gyakorlat után mint terme lési részterületek irányító dolgozhatnak. — Milyenek az elhelyezke­dési lehetőségeik? — Rendkívül jók. A gépé­szeti szakmában például vagy a gépésztechnológusok­nál egy-egy nagyüzem szinte azonnal fel tudná szippantan a végzős évfolyamot. Ugyan ez a helyzet a földmérési é: útépítési szakokon is. Általa ban kétezer forinton felül tudnak keresni. — Mi a tapasztalatuk a je­lentkezéseknél ? — Az elmúlt évben met nem mi iskoláztunk be. Saj nos, elsősorban a gyengébb tanulmányi eredményt elér tek jelentkeztek ide. Vágj akik máshonnan kimaradtak Idén azt szeretnénk, ha leg­alább négyes átlag fölött len­ne az ide jelentkező tanulók tanulmányi eredménye. A 3. sz. Ipari Szakközépis­kola modern, korszerűen fel­szerelt oktatási intézmény Megismertetésére nagy szük­ség van. Már csak azért is mert olyan szakembereket képez, akikből hiány van Akár szakmunkásként he­lyezkednek el, akár — későbl •— mint egy-egy részterüle irányítók Csutorái Annamária NO A fenti két betű raew e sorszámozás idegen rövi­dítését jelenti, hanem egyszerűen a mi szerény indvlatszavunlcat, amely- lyel magunkat, vagy má­sokat szoktunk nógatni valamire. Ez a használata helyén is van, ha ritkán élünk vele. Újabban azon­ban megfigyelhetjük, mennyire kezd elszapo­rodni előadóink, szónoka­ink beszédében. Többnyi­re olyankor, amikor egyál­talán nincs rá szükség, sőt, a mondanivaló ko­molysága, vagy egyenesen ünnepélyessége kimondot. tan tiltakozik ellene. Afféle kedélyeskedő for- dulatkezdőnek szánják, « mindey újabb gondolat elé odacsapják. Ezzel egy kis időhöz jutnak, hogy a további mondanivalón gondolkozhassanak. De annyira elharapódzott már, hogy akkor is hasz­nálják, ha történetesen papírról olvassák fel az előadást. Mind jobban terjedő ropsz szokás tehát, s kezd henye, hézagtöltő zsargonná válni. No, ép­pen ezért gyorsan abba is hagyom már... , (hej) Verseny helyeit műsortl Uj program a művészeti műkedvelőknek Az eddig szokásos művé­szeti szemlék rendszerétől eltérő jellegű programot hir­detett meg a Művelődésügyi Minisztérium, a KISZ Köz­ponti Bizottsága, valamint számos társadalmi és tömeg­szervezet országos központja a műkedvelő művészeti cso­portok részére. Hazánk fel- szabadulásának 25. évfordu­lója tiszteletére nem rendez­nek versenyszerű művészeti szemléket. Az ötvenes években meg­honosodott, úgynevezett kul- túrversenyek csak a témáik­ban változtak, de a formá­juk a közelmúlt években sem öltött új arcot. A mű­kedvelő csoportok egyre in­kább elszakadnak a tömegtől és kizárólag a zsűrik tetszé­sét igyekeznek megnyerni. A községi, városi, járási és me­gyei versenyeken a közönség szinte mellékes volt, a ver­senyzők nem a tapsért, ha­nem a pontokért, a zsűri kedvező megjegyzéseiért igyekeztek jól alakítani, éne­kelni, táncolni, verset mon­dani. Az új program értelmében a műkedvelők kizárólag mű­sorokkal nevezhetnek az ,,Ünnepelj velünk” felszaba­dulási művészeti rendez­vénysorozatba. A műsor to galma kizárja tehát azt hogy egy-egy község egy- egy versmondója, saólistáji kiváló alakításával elnyerje a zsűri pálmáját és „tovább jusson”. A gondosan szer kesztett műsoroknak olyan kerek egésznek kell lenniük amelyek a község, a váró: lakosságához, az üzem dől gozóihoz szólnak. A műked velők tehát saját közönsé güknek állítsák össze műso­rukat! Az adott közönségei igényét figyelembe vevő té­maválasztás rendkívül fon tos, hiszen ha verseny nen is, elbírálás az idén is lesz Az operatív bizottságok ál tál felkért szakemberek : közönség aktivitásának fi gyelembevételével értékéül a produkciókat. A szakem berek javaslatot tesznek r legjobban megszerkesztett megrendezett műsorok sze­replőinek megyei szintű, ju talmazására. A jutalmai: odaítéléséről a beküldött je lentéselc alapján a megye operatív bizottság dönt Az „Ünnepeli velünk programba benevezett cso­portok február 10. és májú; 10. között p- < ják be mű soraikat lakóhelyükön, vág; munkahelyükön. I. KJ. Magyar filmek 1969-ben Muzsikától röviden Hogyan kezdjük? Irta: Gél György Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom