Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

<* gS7Atf-^GYÄRORSZÄG 2 sä) Szerda. 1970. február 4. mm í 1045 \ íebrMiir f,., I e között 4-E is 12- között Jaltában zajlott le a nagy háború egyik legfontosabb diplomá­ciai eseménye. Az antifasisz­ta koalíció vezető személyi­ségei: Sztálin, Roosevelt és Churchill találkoztak egy­mással. Míg az előző, 1913. november 28-i tcheráni talál­kozójuk elsősorban a fegy­veres harc további kibonta­koztatásával foglalkozott, Jaltában már a háború utá­ni rendezés problémái ve­tődtek fel. A krónikaírók megállapítása szerint ez a változás a vitákban is tük­röződött. Teheránban az el­lentétek főként a szovjet és brit nézetek között mutat­koztak meg, Jaltában min­denekelőtt a szovjet és az amerikai kormányfő vitatko­zott. Nyilvánvalóan megmu­tatkoztak már azok a konf­liktusok, amelyek a háború befejezése után nem sokkal, » hidegháború kezdetével nyíltan is kirobbantak. Milyen határozatokat hoz­tak Jaltában? A tanácskozás jegyzőkönyve tizennégy feje­zetet tartalmaz. Kimondta egy világszervezet, vagyis az Egyesült Nemzetek Szerve­zete létrehozásának szüksé­gességét, amelyet 1945. ápri­lis 25-én San Franciscóban meg is alapítottak. Külön hangsúlyozták a nagyhatal­mak egyetértésének elvét, ami később a Biztonsági Ta­nács kereteiben realizáló­dott. Ezt a fontos politikai kategóriát különben 1941 vé­gén, a Washington egyik elő­városában, Dumbarton Oaks- íian megtartott értekezlet ha­tározta el, s Jaltában meg­erősítették. Nyilatkozatot fogadtak ei Jaltában a felszabadított i&urőpáról. Kimondta a nyi­latkozat, hogy a nagyhatal­mak együttes politikát foly­tatnak a nácizmus következ­ményeinek felszámolásáért. Általános megegyezésre ju­tottak Németország megszál­lása, s katonai övezetekre való felosztása tekintetében, de ezzel kapcsolatiján a rész­letes megállapodás csak ké­sőbb, a potsdami csúcstalál­kozón született meg. Fontos momentuma volt Jaltának, hogy a Szovjetunió kötelezettséget vállalt: bá­rom hónappal az európai győzelem után bekapcsolódik a fasiszta Japán elleni harc­ba. Ennek a Szovjetunió ele­get is tett: mint ismeretes, 1945. augusztus 9-én hadat üzent Tokiónak. S mivel a kulisszatitkokat ma már nagyjából-egészéből ismer­jük. ez a közelgő dátum sar­kallta az amerikai imperia­lizmust rá, hogy a Japán-el­lenes háborút végleg eldön­tő szovjet belépésnek szinte az előestéjén sietve felhasz­nálja atombombáit. Jóllehet a dolog természe­ténél fogva Jaltában számos kompromisszum született, nyugati történetírók ma gyakran úgy tekintenek via­sza a huszonöt évvel ezelőt­ti eseményre, mint a Szov­jetunió győzelmére. A szov­jet történetírók ezzel szem­ben hangsúlyozzák, hogy Jaltával kapcsolatban hiba lenne „győztesekről” és ..le­győzőitekről” beszélni. Két­ségtelen azonban, hogy ab­ban a légkörben még az Egyesült Államok és Anglia szivükben másként érző po­litikusai sem tudtak kitérni a világos állásfoglalás, a megfelelő kötelezettségválla­lás elől. Megint más kérdés, hogy a papírra rögzített jegy­zőkönyvből mi valósulhatott meg. Ebből a szempontból Jaltában az antifasiszta ügy aratott sikert, és ennek - fő részese a szovjet politika volt. i "«I £,•* ra Németország vezetői milyen nagy reményeket fűztek az antifasiszta koalíción belüli egyenetlenségek kirobbanásá­hoz, a nyugatiak „kiugrásá­hoz”. Január végén a Hitler' főhadiszállásán tartott érte­kezleten, a várható három­hatalmi találkozót kommen­tálva Göring így zárta le » vitát: „Ha továbbra is így haladnak a dolgok, nemsoká­ra táviratot kapunk Nyugat­ról”. (A táviratban pedig, Berlin várakozása szerint az Egyesült Államok és Nagy- Uritannia különbéke-hajlan- döságát közölte volna.) A távirat természetesen nem érkezett meg. A jaltai megállapodás ezétfoszlatta az utolsó nád reményeket is. (Folytatás az 1. oldalról.) enyhültek. A munkahely­változtatások többsége a dol­gozók kezdeményezésére kö­vetkezett be. Beruházás 1969-ben költségvetésből, vállalati, szövetkezeti, taná­csi fejlesztési alapokból, bankhitelből több pénz állt rendelkezésre beruházásokra, mint 1968-ban. A beruházá­sok volumene mintegy 7—8 százalékkal meghaladta az előző évit. 1969-ben többék között az alábbi fontos beruházásokat helyezték üzembe: a Tisza- menti Vegyiművek 8000 to/év kapacitású új mosószer­gyárat, a Nyíregyházi Gumi­gyár több új termelőüzemét, a Dunai Kőolajipari Vállalat évi 300 000 to kapacitású új benzin-reformáló üzemét, a Magyaróvári Timföld- és Mű- korundgyár 70 tonna göz/óra és 10 MW villamosenergia kapacitású üzemi erőművét. Korszerűsítették a csepeli vas- és acélön tődéket és el­készült a Lenin Kohászati Művelt új elektroacélművi csarnoka és ívkemencéje. 1969-ben előzetes adatok szerint — kb. 62 000 lakást építettek. Ezzel a III. ötéves terv folyamán eddig elké­szült lakások száma 247 OOO- re emelkedett. Francia kommunisták taüSBsasa A f rancia Kommunista Párt február 4-e és 8-a között tart­ja XIX. kongresszusát. Az itt elhangzó állásfoglalások és határozatok nemcsak a baloldalt, hanem a jobboldali par to- sat is érdeklik és érintik, így — mint a francia sajtó bizonyít­ja — minden rendű és rangú politikai csoport feszülten fi­gyel a legnagyobb és legszervezettebb francia párt, a kom­munisták tanácskozására. S tekintve, hogy a Francia Kom­munista Párt Nyugat-Európa és a kapitalista világ egyik leg­nagyobb kommunista pártja, amelynek súlya, tevékenysége igen jelentős a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom­ban, természetes, hogy az egész nemzetközi haladó mozga­lom nagy érdeklődéssel várja a kongresszus eredményeit. \ most kezdődő kongresszust a francia kommunisták hosz- sz; tanácskozása előzte meg. kongresszus középpontjában a francia élet legaktuáli­sabb problémái állnak, nevezetesen a monopóliumok elleni harc és a baloldali demokratikus erők egységének megterem­tése. A kongresszus tézisei hangsúlyozzák, hogy „a baloldali is a demokratikus erők összefogása az egyedüli erő, amely képes arra, hogy új perspektívát nyisson meg az ország előtt”. A közvetlen feladat, hogy az alapszervezetekben foly­tatandó akcióegységben kovácsolódjék ki a baloldali erők összefogása. Az FKP készen áll arra is. közvetlen tárgyalást kezdjen minden demokratikus erővel a gaulleista kormány­zat és a vele összeszövődött monopóliumok elleni konkrét harc kérdéseiről, egy közös kormányzati program kidolgozá­sáról. Vz FKP kongresszusának tézisei, az elmúlt, két év különö- ■er éles belpolitikai harcainak tanulsága alapján mindenek- elő 1 az egység megszilárd-táí"t helyezik előtérbe. \z FKP a kongresszusi előkészület időszakában felhívás- ,sal fordult a többi baloldali párthoz, kezdjenek közös tanács­kozást« baloldal egysége szempontjából legfontosabb kérdé­sekről. A párt felhívása megértésre talált. A baloldal több, nem kommunista pártja elfogadta a kommunisták tanácsko­zásra szóló felhívását. A kongresszus tézisei jelentős teret szentelnek az ideológiai harc problémáinak is. A tézisek aláhúzzák, hogy az FKP kétfrontos harcot folytat nemzeti és nemzetközi síkon egy­aránt a marxizmus—leninizmus minden elferdítése ellen, a terméketlen dogmatizmus és a likvidátor revizionizmus el­len. A francia kommunisták tanácskozása mindig nagy esemé­nye a francia és a nemzetközi munkásmozgalomnak. A mai helyzet azonban minden eddigi fölé emeli e kongresszus fon­tosságát. ipar, építőipar 1969-ben az ipari termelés az előző évhez képest 3 szá­zalékkal nőtt. A termelés nö­vekedése 1969-ben a szövet­kezeti iparban nagyobb volt, mint az állami iparban. A budapesti ipartelepek kb, ugyanannyit, az ország többi telepei kb. 4 százalékkal többet termeltek, mint 1968- ban. 1969-ben az ipar 25 szá­zalékkal termelt többet, mint 1965-ben. Az ipar a belkereskede­lemnek kb. 7 százalékkal, a külkereskedelemnek 11 szá­zalékkal, a beruházóknak 8 százalékkal adott el többet, mint egy évvel azelőtt A termelés mennyiségének 1969. évi viszonylag mérsé­kelt növekedése a legtöbb területen általában biztosí­totta az igények túlnyomó részének kielégítését. 1969-ben a főbb ágazatok közül — elsősorban a műtrá­gyatermelés 17 százalékos és a kőolajfeldolgozó ipar ter­melésének 12 százalékos fo­kozódásával — továbbra is a vegyipar, valamint a villa- mosenergia-ipar fejlődött a legnagyobb mértékben (több mint 7 százalékkal). A kohá­szat, a gépipar és az élelmi­szeripar termelése ugyancsak az ipari átlagot kissé meg­haladóan (egyaránt 4—4 szá­zalékka) emelkedett A vas­kohászat termelése 4 száza­lékkal, az alumíniumkohá­szaté 9 százalékkal volt több, mint egy évvel azelőtt A gépiparon beiül az átlagot meghaladóan nőtt a híradás- és vákuumtechnikai ipar, a villamosgépipar, valamint a közlekedési eszközök — első­sorban az autóbuszok •— ter­melése. 1969 második felében — a megvalósítás alatt álló köz­úti járműprogram keretében — megindult a Rába-Mann- Diesel-motorok sorozatgyár­tása. A bányászat termelése — a földgáztermelés 20 szá­zalékos fokozódása és a szén, valamint a kőolajtermelés 3 százalékos csökkenése mel­lett — lényegében az 1968. évi szinten maradt. A köny- nyűipar összességében ugyan­annyit, bútorokból, papír­ipari és nyomdaipari termé­kekből többet, textíliákból és ruházati termékekből keve­sebbet termelt, mint 1968- ban. Nem érte el az előző évi szintet az építőanyagipar (el­sősorban a tégla, cement, mész, vasbeton-gerenda) ter­melése. Az ipari termelés és a lét­szám 1969-ben azonos mér­tékben emelkedett, így az egy foglalkoztatottra jutó ter­melés az előző évi szinten maradt, ezen belül a köny- nyű-, az építőanyag- és az élelmiszeriparban valamivel csökkent, a többi fontosabb ágazatban kisebb-nagyobb mértékben nőtt. Az egy munkás által teljesített órák száma csökkent, ennek foly­tán az egy teljesített mun­kásórára jutó termelés több mint 5 százalékkal megha­ladta az előző évi színvona­lat. A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlag- keresete 3,5 százalékkal emelkedett 1968-hoz viszo­nyítva. Az építőipar 1966—1969. években átlagosan kb. 9 szá­zalékkal, ezen belül 1968-ban és 1969-ben 6—7 százalékkal növelte termelését. A termelés a jelentős nö­vekedés ellenére elmaradt az igényektől, az építőipari vál­lalatok kapacitáshiányra hi­vatkozva a megrendelések­nek 20—25 százalékát 1968- ban és 1969-ben is visszauta­sították. A gépi- és a munka­erő-kapacitás valamelyest koncentráltabb lett. 1969-ben kevesebb, de nagyobb volu­menű építkezést kezdtek meg, mint 1968-ban, csök­kent a kivitelezés alatt állő építkezések száma is. 1968-ban és 1969-ben újabb házgyári kapacitásokat he­lyeztek üzembe: 1968-ban az állami építőipar által átadott lakások 22 százaléka, 1969- ben egyharmada készült ház­gyárakban gyártott elemek összeszerelésével. Az építőipari árak 1968- ban 13 százalékkal maga­sabbak voltak, mint 1967- ben. 1969-ben — részben a piaci feszültség hatására — 5 százalékkal tovább emel­kedtek. Szerepe volt az 1968. évinél magasabb árszínvonal­ban többek között egyes építőanyagok áremelkedésé- rack. Mezőgazdaság i A mezőgazdaság termelése az 1960-as években — 1965 év kivételével — évről évre emelkedett és 1969-ben — előzetes számítások szerint 5 —-ő százalékkal meghaladta az előző évi szintet. 1966—■ Í969. évek átlagában a me­zőgazdasági termelés volu­mene 15 százalékkal nagyobb volt 1961—1965 évek átlagá­rnál. Az 1969. évi növekedést a növénytermelés fejlődése eredményezte, az állatte­nyésztés 1969-ben nem érte el az előző évit. A két legfontosabb szemes termény, a búza és a kuko­rica termésmennyisége 1969- ben tovább nőtt és a hazai igények (fogyasztás és tarta­lékolás) kielégítése mellett búzából exportra is jutott 1969-ben a búza és a kuko­rica vetésterülete számotte­vően nem változott az előző évhez képest, a nagyobb ter­més a magasabb termésátla­gok következménye volt. 1969. december 31-én — előzetes számítások szerint — a szarvasmarha-állomány 1 925 000 darabot — a sertés­állomány 5 400 000 darabot tett ki, mind a szarvasmar­ha-, mind a sertésállomány kisebb volt az egy évvel ko­rábbinál (92 000, ill. 400 000 darabbal). A műtrágya-felhasználás az 1966—1968. évi gyors ütemű (évi 20—30 százalékos) emel­kedés után 1969-ben kb. 10 százalékkal nőtt. A mező- gazdaság gépellátottságu 1969-ben tovább nőtt. K ül kereskedelem A népgazdaság külső egyensúlyi helyzetét nagy mértékben befolyásoló kül­kereskedelmi forgalom egyenlege az utóbbi években — 1966 kivételével — pasz- szív volt. 1968-ban a passzí­vum jelentősen mérséklődött, 1969-ben pedig nagy mérté­kű kiviteli többletünk volt. A külkereskedelmi egyenleg javulása elsősorban a szoci­alista országokkal lebonyolí­tott forgalomból adódott, de 1969-ben — évek óta első ízben — § nem szocialista országokkal is aktív külke­reskedelmi egyenleg alakult ki. 1969-ben összes külkereske - delmi forgalmunknak 68 szá­zalékát a szocialista orszá­gokkal, 32 százalékát a tő­kés országokkal bonyolítot­tuk le. Az 1969. évi külkereskedel­mi aktívum viszonylag dina­mikus, mintegy 7 százalékos importnövekedés mellett ala­kult ki. A behozatal több mint felét kitevő anyagim- port 5 százalékkal nőtt A lakosság jövedelme A lakosság szempontjából az új gazdaságirányítási rendszer egyik kedvező vo­nása az volt, hogy bevezető» se óta a jövedelmek folyama­tosan emelkedtek. 1968-ban és 1969-ben a jövedelmek növe­kedési üteme meghaladta a termelését. Az egy főre jutó reáljövedelem 1969-ben 6—-7 százalékkal volt nagyobb? mint 1968-ban. A lakosság jövedelmének csaknem háromnegyed ré­szét kitevő pénzbevételek 1969-ben 10 százalékkal nőt­tek. A munkabérösszeg 8 szá­zalékkal emelkedett. A nominális pénzbevételek reálértékét a fogyasztói árak; emelkedése valamelyest mér­sékelte. A munkások és al­kalmazottak egy keresőre számított reálbére, amely az átlagkeresetek, a részesedés, valamint a fogyasztói árak- változását együttesen fejezi ki, 1969-ben átlagosan kb. 5 százalékkal volt magasabb,, mint 1963-ban. E népesség- csoport reáljövedelme, amely a reálbér mellett tükrözi a keresők arányának emelke­dését, valamint a társadal­mi juttatások növekedését ist a munkás-alkalmazotti né­pesség egy főjére számítva* mintegy 7 százalékkal halad­ta meg az egy évvel ezelőtti színvonalat. A munkások és alkalma­zottak havi átlagkeresete a különböző ágazatokba:,-; nagyjából hasonló mérték­ben (3,5—4 százalékkal! emelkedett. 1969-ben a mezőgazdasági munkával kapcsolatos pénz bevételek, amelyek a parasz­ti jövedelmek több mint fe­lét teszik ki, 9 százalékkal, reálértéken 7 százalékkal nőttek. A mezőgazdasági né­pesség saját termelésről származó fogyasztása évefe óta fokozatosan csökken. A harmadik ötéves tér? eddig eltelt időszakában ai lakosság fogyasztása íoly®< matosan emelkedett. A mennyiségi fejlődése» túlmenően kedvező irányban változott a fogyasztás szer­kezete is. Az élelmiszer? fogyasztás aránya évről évre csökkent, az iparcikkeké pe­dig nőtt. Csaknem, vala^ mennyi szükséglet kielégité- sében egyre nagyobb szere­pet kaptak a jobb, korsze­rűbb termékek. Megnyílt az Akadémia 130. közgyűlése A Magyar Tudományos Akadémia idei — sorrendben 130. — évi közgyűlése kedden megkezdte tanácskozását az Akadémia dísztermében. Az ünnepélyes megnyitón részt vett dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a kormány el­nökhelyettese, Aczél György, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára és Kiss Ár­pád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Az Akadémia tagjain kívül nagy számban voltak jelen a tudományos élet is­mert szakemberei, az Akadé­mia kutatóintézeteinek mun­katársai. Rusznyák István elnöki megnyitójában rámutatott, hogy az Akadémia közgyűlé­se fontos társadalmi, törté­nelmi és politikai események időszakában ül össze. A fel- szabadulás 25. évfordulójának évében vagyunk, a tudomány életében oly jelentős Lenin- centenárium eseményei fog­lalkoztatnak bennünket — mondotta. A tudománypoliti­kai irányelvek eredményes végrehajtása szükségessé tet­te az Akadémia szervezeti reformját. Ezzel kapcsolat­ban voltak bizonyos aggályok és viták is — állapította meg Rusznyák István, s hozzá­fűzte: meg vagyok azonban győződve arról, hogy az át­szervezés hasznos lesz, külö­nösen hogyha figyelembe vesszük azt a követelményt, hogy ez nem öncélú, hanem a jobb és eredményesebb tudo­mányos munkát szolgáló el­határozás. Ezután Erdey-Grúz Tibor, az Akadémia főtitkára ter­jesztette elő az elnökség be­számolóját. A beszámoló után dr. Aj­tai Miklós, a Politikai Bizott­ság póttagja, a kormány el­nökhelyettese szólalt fel. Dr. Ajtai Miklós felszólalá­sa után az akadémiai arany­izraeli sugárhajtású bom­bázók támadták hétfőn este a felső-egyiptomi Mankabad térségét. A gépek ezúttal is az egyiptomi légelhárító egysé­gek erős tüzébe ütköztek, és így bombaterhük jó részét o településen kívül szórták le. Mint egy kairói szóvivő nyilatkozatából kitűnik, a legújabb izraeli provokáció, ennek ellenére súlyos káro­érem és az akadémiai díjak átadásával fejeződött be a közgyűlés keddi nyilvános ülése. Az 1970. évi akadémiai aranyérmet a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöksége Szabó Imre akadémikusnak, a Magyar Tudományos Aka­démia Állam- és Jogtudomá­nyi Intézete igazgatójának, az Akadémia főtitkárhelyet­tesének adományozta tudo­mányos és a tudomány terü­letén végzett közéleti, politi­kai és szervező munkásságá­nak elismeréséül. kát okozott, különösen a pol­gári lakosság körében. A szó­vivő szerint a bombatáma- dásnak harmincegy halálos áldozata van. Válaszképpen egyiptomi bombázók, az esti órákban a Szuezi-csatorna keleti part ­ján levő izraeli állásokat támadták. Az egyiptomi szó­vivő hangoztatta, hogy a gé­pek sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra, miután sú­lyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. nMHMMMMMBaMIHMMnWMMMOTnHnBaaMIHINM» Kairói jelentés A népgazdaság 1969. évi fejlődéséről Negyedszázada Jaltában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom