Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

Vasárnap, 1970. fefar. 22. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 I Ir"r le ww le 3. As információról A vállalati belső önállóság megteremtésének fontos fel­tétele a megfelelő informáci­ós rendszer kiépítése. Már a gazdaságirányítás új rendsze­rének bevezetése előtt is na­gyon sokat beszéltünk erről. A gond ott jelentkezik, hogy az információ még mindig lassít, nehézkes, s nem min­dig a valós helyzetet, a ■piaci ítéletet tükrözi. Ankétünkön dr. Fürjes Emil, az Ózdi Kohászati tize­in ek vezérigazgató-helyettese i elmondotta, hogy az értékesí­tésben az „ómechanizmus” befejezésével kedvező kon­junkturális helyzetet talál­tak a piacon. De ez csak egy évig tartott, melyet kedve­zőtlen változások követtek. Köztudott ugyanis, hogy a mechanizmus bevezetését megelőző években a termelő vállalatok biztonságra töre­kedtek a készletek növelésé­vel. Mg azonban — éppen az információk fogyatékosságai miatt — még egy negyed­évre előre is alig tudnak ren­delést felmutatni. Átfogó információs rendszert Megbeszélésünkön általános helyesléssel találkozott a ja­vaslat, hogy illetékes köz­ponti szervek! építsenek ki egy, az egész népgazdaság nagyvállalatait átfogó infor­mációs rendszert, amely a je­lenleginél többet mondana a jövő igényeiről. Számos eset­ben tapasztaljuk, hogy az el­látásban bizonyos konfliktu­sok mutatkoznak. Az okok összetettek, sokfélék. De egy bizonyos: ha a kereskedelem igénye máról holnapra meg­változik, vagy új termék elő­állításának szükségességében jelentkezik, azt nagyon ne­héz kielégíteni. Holott, ha a termelő vállalat az informá­ciós jelzések útján erről már korábban tudomást szerez, s felkészülten várja a rendelést gépekkel, anyaggal, technoló­giával, az igény kielégítése nem ütközik akadályba. Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala. Hiszen nagyon sok múlik azon, hogy a vállalatok mit csinálnak, hogyan élnek a kapott infor­mációval. összefoglalójában Kovács Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője utalt rá, hogy nagyon fontos az információk feldolgozása technikai szempontból is. Nagyon sok ilyen feladat megfogalmazható ezen túl a belső mechanizmus, az úgy­nevezett mikromechanizmus továbbfejlesztése céljából. Mégpedig azért, hogy nö­veljék a vállalaton belüli egységek önállóságát. Ceruzával ma már nem lehet irányítani A mechanizmus alapelve, egyben a belső mechanizmus alapja, hogy a döntési jogok oda kerüljenek, ahol a leg­jobb az informáltság. Ezért — mondotta dr. Énekes Sán­dor, uz LKM vezérigazgatója — olyan feltételeket kell biz­tosítani, hogy az önállóság birtokában az üzemvezetők helyes döntéseket hozhassa­nak. Az elektromos számító­gépek ma már az üzemekből sem hiányozhatnak. Éppen ezért mi az LKM-ben tervbe vettük, hogy az egyik üzem­ben elhelyezünk egy számí­tógépet, amelyet az egész üzem vezérlésébe bekapcso­lunk. Ceruzával ma már nem lehet irányítani, átgon­dolt, de gyors intézkedések meghozatala nélkül nem le­het eredményeket és jobb anyagkihozatalt biztosítani. Az információ feldolgozá­sának első lépcsője a közgaz­dasági elemzés. Jói képzett, tervezni tudó, előrelátó, köz­gazdászokra mindenütt nagy szükség van. Ahhoz azonban, hogy valaki az adott termelő egység összes problémáit vi­lágosan felismerő közgaz­dásszá váljék, nem elég az egyetemen szerzett ismeret. Az LKM-ben azt tapasztal­ják, hogy ha egy fiatal köz­gazdász kerül az üzembe, sokkal nehezebben ismeri ki területét, mint egy fiatal mérnök. A mérnökök hama­rább közgazdászkodnak, kö­vetkezésképp olyan közgaz­dászokra van szükség, akik az üzemi életet is ismerik. Helyes volna — hangzott el a javaslat —, hogy mérnökök­ből képezzünk közgazdászo­kat, vagy a leendő közgaz­dáknak már az egyetemen tanítsunk egy kis ipart... Szakítani a hagyományokkal Az ügyviteli gépesítés fon­tosságát, a régi hagyomá­nyokkal való szakítást sür­gette Kiss Béla, a December 4. Drótművek műszaki igaz­gató helyettese is. Hiszen ez meggyorsítaná, áttekinthe­tőbbé tenné az információt, amely ma vállalati szinten úgyszólván soha nincs nap­rakész állapotban, és csak a mérlegkészítés után lehet teljes képet kapni a gazdál­kodásról. Nincs például meg­valósítva a költség, a gyárt­mány normánként! bontása csoportos kalkulációban, ami pedig sok mindent takar. Kiss Béla ebből azt a követ­keztetest vonla le, hogy nagy gondot kell fordítani az infor­mációszerzés feltételeinek megteremtésére, egyebek kö­zött pedig arra, hogy az in­formáció mindig pontos le­gyen, a legsokoldalúbban tár­ja fel a. valóságos helyzetet. Évekkel ezelőtt például ké­szült egy felmérés, melynek megállapítása szerint váro­sunkban több ezer nő mun­kába állítása politikailag, szociálpolitikailag, gazdasá­gilag is fontos. Ennek alap­ján a drótművek létrehozott egy olyan üzemet, ahol első­sorban női munkaerőt al­kalmaznak. Csakhogy a több ezer nő közül nagyon sokan éppen nem üzembe, hanem íróasztal mellé, vagy más, hasonló elfoglaltságot jelen­tő munkakörbe akartak ke­rülni, vagy nem lehet őket három műszakba felvenni. Mi volt itt a helyzet? Az infor­máció jó volt, hiszen tük­rözte azt az igényt, hogy több ezer nő munkaalkalmat ke­res. Mégsem volt tökéletes, mert nem tartalmazta azokat az elvárásokat, amelyeket a munkát keresők miatt megfo­galmaztak. Onodvári Miklós (Folytatjuk.) ki egyesi" ^ tsz- ek politikai és gazdasági munkája Tapasztalatok az encsi járásban Az üzemek j^°ancep1^: nyúló tevékenység világje­lenség, a modem követelmé­nyekből származó szükség­szerűség mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése után, az encsi já­rás 82 községében száznál több tsz alakult, a tsz-ek szá­ma azonban 1964-ig 84-re csökkent, viszont ezek átla­gos földterülete így is 1255 katasztrális hold körül moz­gott. A gazdasági mechanizmus, a vállalatszerű gazdálkodás, a piac igénye súlyosbította a problémát és sürgette az erők és eszközök koncentrációját, mely a megyei párt- és más szervek egyetértésével talál­kozott. A fejlődést gátló té­nyezőket elsősorban a párt- szervezetek ismerték fel. Ott, ahol az egyesülés feltételei megteremtődtek, a pártszer­vezetek csúcsvezetőséget vá­lasztottak, amely kezdemé­nyezője volt az egyesülést előkészítő munkának. 1965-ber re csökkc járásunkban 71- a tsz-ek száma. es átlagos területük 1605 ka­tasztrális hold lett. Az elmúlt évben újabb lendületet ka­pott az egyesülés, amelynek során 1970. január 1-re a tsz- ek száma 41-re, üzemi mére­tük pedig átlagosan 2909 ka­tasztrális holdra növekedett. De vannak köztük olyan tsz- ek is, mint a krasznokvajdai, amely 7, vagy a halmaji, amely 5 tsz egyesüléséből jött létre. Előző 8586, utóbbi 6500 katasztrális hold földdel ren­delkezik. ■ Nagy gondot fordítottunk rá, hogy az egyesült tsz-ek élére a tagság bizalmából, a legjobbak kerüljenek a veze­tők közül. A szakmai veze­tésben még ma is vannak bi­zonyos problémáink, mivel az egyesülés idején tsz-eink a mostoha adottságok miatt, nem rendelkeztek elegendő, jól felkészült szakemberrel. Az egyesült tsz-ek tagjait megnyugtatta, hogy a párt­szervek ésszerű javaslatokat adtak az egyesült tsz-ek veze­tőinek. Javasolták például, hogy a szervezeti változást óvatosan, a tagsággal egyet­értésben hajtsák végre; biz­tosítsák a hagyományos műn­fiz urbanizáció alapja az iparfejlesztés A közelmúltban javaslatot, dolgozott ki a városi pártbi­zottság Sátoraljaújhely ipar­fejlesztéséről. A javaslatot a városi párt-végrehajtóbizott­ság megtárgyalta és jóvá­hagyta. Azóta a városban működő alapszervezetek tag­gyűlésein is megismerték a kommunisták az iparfejlesz­tés irányelveit. Most a kü­lönböző tömogszervezeti fóru­mókon tárgyalják meg a vá­rosi pártbizottság javaslatát. — Miért volt szükség rá, hogy a párt kez­deményezzen ebben a várospolitikai kérdés­ben? — kérdeztük meg Szakács Albert elvtár­sat, a városi pártbi­zottság titkárát. — A városfejlesztés kérdé­seivel eddig a különböző szervek külön-külön és sok esetben spontán foglalkoztak. A javaslat kidolgozásakor nn abból indultunk ki, hogy hosszabb távra kell tervez­Munkában az RNA Megkezdték munkájukat a Repülőgépes Növényvédő Állomás gépei, és azóta több ezer holdon végezték már el az őszi gabonák fejtrágyázását. Munkájuk értékét különösen emeli az, hogy a felázott talajra a földi gépekkel nem mehetnek. Munkában a havas föld feleit a repülőgép. nünk, ha eredményeket aka­runk elérni. Először is egy­séges szemléletet kell kiala­kítani, egyesíteni kell a ren­delkezésre álló anyagi esz­közöket, össze kell hangolni a munkát, céltudatosabbon kell dolgoznia minden illeté­kes szervnek. Ismeretes, hogy az urbanizáció alapja a2 iparfejlesztés. Ez különösen vonatkozik a mi városunkra, amelyik az urbanizáció kez­deti lépéseinél tart. Ezért emeltük ki először ezt a kér­dést és tettünk javaslatokat rá, hogy városunkban mikép­pen haladjon az iparfejlesz­tés és milyen Irányban. — Miből indultak ki a javaslat kidolgozása­kor? —1 Tanácsi vezetők, ipari üzemek vezetői és különféle szakemberek bevonásával alapos tanulmányt készítet­tünk el a város jelenlegi helyzetéről, a város iparáról, Ebből kiindulva vizsgáltuk meg a lehetőségeket, mérle­geltük a szükségleteket, s íg.v alakítottuk ki az iparfejlesz­tés irányelveit Ez a koncep­ció így tartalmazza az eset­leges üzemtclepítési felada­tokat, de meghatározza a távlati fojlődés lehető legop­timálisabb útját is. — Milyen következte­tésekre jutottak a vá­ros iparának helyzetéi vizsgálva? — A számok, a tények alapján is megállapítottuk, hogy az elmúlt években a város iparának egyik fontos feladata a munkaerő-felesleg felszívása volt. Ugyanekkor az üzemek nem fordítottak gondot műszaki fejlesztésre. Az ipari üzemek nagy része régi technológiával dolgozott, az üzemi épületek jelentős része ma is korszerűtlen, a munkakörülmények nem megfelelőek. A vizsgált 13 üzem közül 5 nem önálló, így nem rendelkezik közvet­len fejlesztési alappal. Az ön­álló üzemeli viszont csak mi­nimális összeget tudtak akku­mulálni fejlesztési célokra. A gazdasági mechanizmus gya­korlata hozott némi válto­zást. Megvizsgáltuk a mun­kaerő-helyzetet, ennek vár­ható alakulását is. Arra a Beszélgetés az újhelyi városi pártbizottság irányelveiről következtetésre jutottunk, hogy a jövőben feltétlenül előtérbe kell helyezni új ipa­ri üzem letelepítésének kér­dését. Ezzel összefüggésben vizsgáltuk meg a lakáshely­zetet Is a városban, hiszen az ipar fejlesztésében is csak úgy tudunk eredményeket elérni, ha a szakemberek rendelkezésünkre állnak. . A szakmunkásképzést is éppen az iparosítás érdekében kí­vánjuk egy kézbe fogni. Egy­szóval a helyzet felmérése alapján, igazodva a szükség­letekhez, az Igényekhez, mérlegelve lehetőségeinket úgy állapítottuk meg a vá­rosunk ipara előtt álló fel­adatokat, hogy azok megva- lósí tásával Sátorai j aú j h ely modern városfejlesztésének alapjait rakjuk le. — Hogyan fogadták a város! pártbizottság által kidolgozóit ipar­fejlesztési koncepciót a tanácsi cs a különböző üzemi vezető szervek? — Az eddigi jelzések alap­ján elmondhatom, hogy az illetékes vezető testületek is egyetértenek az általunk ki­dolgozott koncepcióval, lát­ják, hogy a városfejlesztés­nek nálunk jelenleg az ipar- fejlesztés a kulcskérdése. Már eddig is számos javas­lat, észrevétel jutott el hoz­zánk arra vonatkozólag, mi­képpen lehet ezt a koncep­ciót a leggyorsabban és a legjobban megvalósítani. Ilyen értelemben is kialakí­tottuk kapcsolatainkat azok­kal a vállalati központokkal, amelyeknek gyáregységei, te­lepei működnek nálunk, hogy fejlesztési elképzelé­seinket összehangoljuk, hogy együttműködésünk az egész várost szolgálják. A városi part-végrehajtóbizott- ság egy év múlva ismét na­pirendre tűzi ezt, cs megvizs­gálja, mit sikerült az ipar­fejlesztés irányelveiből ad­dig megvalósítani. Elképzelé­seink több évre, lényegében a negyedik ötéves terv idejé­re szólnak. Ha sikerül őket megvalósítani, olyan ipari bázissal rendelkezünk maid, amely urbanizációs eredmé­nyekben is realizálódik. O. ,T. kát, és a jövedelemszerzés ki­alakult formáit; s a jövede­lem szintje ne süllyedjen az egyesülés előtti alá stb. Tapasztalataink szerint, az egyesült tsz-ckben a párt po­litikája hatékonyabban és szervezettebben érvényesül, mint az egyesülés előtt. Az egyesülés után helyen­ként voltak átmeneti problé­mák is. A tsz-tagok egy ré­sze például nem látta helyét az új, nagy gazdasági egy­ségen belül, sajnálta, hogy a már megszokott, kisebb kö­zösség felbomlott. Elhang­zottak olyan kételyek is, hogy a nagyobb irányító apparátus tudja-e biztosítani a tsz-de- mokráciát, a vezetőség nem távolodik-e el a tagságtól, ho­gyan fog érvényesülni a tag­ság és a községek akarata a nagy közösségen belül, anya­gilag megtalálják-e számítá­sukat? Járásunkban *ag£gy egyesült tsz hétéves múltra tekinthet vissza, és eddigi munkájukból szűrtük le azo­kat a tapasztalatokat, ame­lyeknek „talajáról” segítettük az újabb egyesüléseket. Meg­ítélésünk szerint, a négy,.idő­sebb testvér” tapasztalatai jól segítették a fiatalabb és első lépéseit is. Az egye- nagygazdaságok létrejöttél. sült tsz-ek összvagyona — változatlan áron számítva — másfélszeresére, tiszta vagyo­na háromszorosára, árbevéte­lük és az egy dolgozó tagra jutó részesedésük duplájára növekedett. Az encsi Zója Tsz — mély négy Isz-ből egyesült — össz­vagyona 17-ről 31 millióra, tiszta vagyona 12,7-ről 22,9 millióra, halmozott termelési értéke 16,7-ről 22,4 millióra, árbevétele 7,7-ről 15 millió­ra, az egy dolgozó tagra jutó jövedelem pedig 10 ezerről 19 400 forintra nőtt. A köz- gazdasági szükségszerűségen kívül, ezek a konkrét ered­mények meggyőzték az egye-- sülő Isz-eket. Természetes, hogy az opti­mális üzemnagyságot sok kö­rülmény befolyásolja. Ezeket a legmesszebbmenőkig figye­lembe kell venni. A létrejött nagygazdaságok megkezdték és folyamatosan korszerűsítik a termelést. Encsen 324, Halmajon, No- vajidrányban és Felsődob- szán például 300—300 férőhe­lyes tehenészeti telepeket hoznak létre. Az új tsz-vezetés és a csúcsvezetőség irányításával javult a személyzeti és a ká- dermunku, folyamatos a munkaverseny. A technika koncentrációja megváltoztat­ta a munkakörülményeket is. Az említett fejlődéssel pár­huzamosan fejlődik a na­gyobb közösségek gondolko­dása. kulturális és közéleti aktivitása is, bár még sok a tennivaló. Örök téma, a tsz-eket ala­pító, idős, munkában megfá­radt tagok anyagi megbecsü­lése, amelynek feltételei a nagygazdaságokban fokozato­san megteremtődnek. Az aba- újvári egyesült tsz közgyűlé­se például máris úgy határo­zott, hogy az öregségi járulé­kot 400 forintra egészítik ki. tsz-ek politi­kai, gazdasági -és közigazga­tási területe ma már — egy­két kivételtől eltekintve — megegyezik, ami megköny- nyíti, egyszerűbbé teszi az igazgatási, a politikai és a gazdasági irányítást. A járási párt-vb jelentőségének meg­felelően foglalkozik az egye­sült tsz-ek helyzetével, prob­lémáival. Bizonyítja ezt az is, hogy legutóbbi ülésén a járá­si pártbizottság megtárgyal­ta az egyesült tsz-ek munká­jának tapasztalatait, és hatá­rozatot hozott eredményeik fokozására. Cservák Ferenc, az Encsi járási Pártbizottság első titka!'» Az egyesült

Next

/
Oldalképek
Tartalom