Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

Kedd, I97Ö. február 3. ESZAK-fViAGYARORSZÁG 3 Tudománypolitikán! u:=ilií irtás Erdey-Grúz Tibor A tudománypolitika rend­kívül szétágazó tevékeny­ség összefoglalója, az újat al­kotó munka előmozdítója. A tudománypolitika egyaránt magában foglalja egyrészt a konkrét állami in tévedése­ket, valamint elméleti és gyakorlati, továbbá egyéb te­vékenységtípusok kapcsola­taira vonatkozó elgondoláso­kat; másrészt közéleti maga­tartásra, tudományos-társa­dalmi viszonyokra, a tevé­kenységek tárgyainak és módijainak megítélésére vo­natkozó elveket, és számos más lehetőséget, ami nem re­alizálható valamiféle állami intézkedéssel. A jelen és a jövő ku atása A tudománypolitikai jellegű állami intézkedések körébe tartozik például annak el­határozása, hogy a nemzeti jövedelemből mekkora há­nyad jusson kutatásra és műszaki fejlesztésre. Tovább­mentjén el kell határozni, hogy az erre jutó anyagi ke­retek miként osztandók fel alapkutatásokra, alkalmazptt kutatásokra és a termelés közvetlen fejlesztése által igényelt alkotó tevékenység­re. El kell dönteni azt is, milyen arányban jusson a kutatásra és fejlesztésre elő­irányzott eszközökből a kü­lönböző tudományágakra, il­letve a különféle termelési ágakra. Ebbe a körbe tarto­zik annak elhatározása is, hogy a kutatás milyen arány­ban folyjék önálló kutatóin­tézetekben, egyetemi tanszé­keken és üzemi laboratóriu­mokban; milyen módon tör­ténjék a kutatás terjedelmé­nek, kapacitásának bővítése, eredményességének és haté­konyságának növelése. A tudománypolitika kor­mányintézkedésekkel megva­lósítható részei közé tarto­zik a kutatás finanszírozásá­nak egyszerűsítése, a kuta­tók anyagi érdekeltségének növelése, a kutatásirányítás korszerű, hatékony szerveze­tének kialakítása. Tudománypolitikai és ipar- politikai állami intézkedések­kel kerülhető el a tudomá­nyos autarkiára való törek­vés. Az autarkia a tudo­mánynak úgyszólván minden ágazatában olyan intenzív kutatómunkát l igényelne, amely messze meghaladná erőinket. A múltban ilyen irányú próbálkozások erőfor­rásaink szétforgácsolásához vezettek. Ezért körültekintő mérlegeléssel leéli eldönteni, milyen eredményeket ve­gyünk át külföldről, és mi­lyen — erőforrásainkkal arányban álló — kutatásokat végezzünk el itthon. Utóbbi­akra viszont megfelelő erő­ket kell összpontosítani. A tudománypolitikai irányel­vek határozottan megállapít­ják. hogy a jövőben nagyobb arányban kell külföldi licen­ciákat vásárolni, mint eddig. Reform az Akadémián Állami intézkedéssel tör­tént a tudománypolitika fel­ső irányítására hivatott Tu­dománypolitikai Bizottság létrehozása, amelyben az il­letékes miniszterelnök-he­lyettes vezetésével a kuta­tásban leginkább érdekelt, országos főhatóságok vezetői tevékenykednek. Tudományos testületek ál­tal előkészített, és a kor­mány, valamint az Elnöki Tanács által elhatározott in­tézkedés a Magvar Tudomá­nyos Akadémia reformja. A reform a tudomány megnö­vekedett társadalmi jelentő­ségének és az eddigi tapasz­talatok figyelembevételével átalakítja az Akadémia bel­ső szervezetét. Az új szerve­zet egyrészt az eddiginél job­ban lehetővé teszi, hogy az Akadémia tudományos tes­tületéinek állásfoglalásai, megítélései országszerte is kellően befolyásolják a ku­tatási tevékenységet.. Más­részt viszont az Akadémia saját kutatóintézeteinek igaz­gatása hatékonyabbá, kor­szerűbbé, egyben egyszerűb­bé is válik anélkül, hogy az intézetek jól értelmezett ön­állósága csorbát szenvedne. Egyike a következő idő­szak legfontosabb tudomány- politikai teendőinek a mint­egy 1985-ig terjedő másfél évtizedre vonatkozó orszá­gos távlati kutatási terv ki­dolgozása. Ez — a dolgok természete szerint — nem a régi értelemben vett, utasí­tásszerű intézkedés lesz, ha­nem azon országos jelentősé­gű feladatok fő vonalainak kitűzése, amelyek sok intéz­mény együttműködését igénylik. A jövőt nem lehet bizto­san előre látni, bizonyos va­lószínűséggel azonban kö­vetkeztetni lehet rá. A jelen­legi helyzet felmérése alap­ján, a fejlődés és az egyéb változások törvényeinek is­meretében bizonyos tudomá­nyos következtetéseket lehet tenni a jövőre. A tudomány­ágak fejlődésére, valamint a gazdasági-műszaki viszonyok alakulására szintén kidol­gozhatok prognózisok. Az ilyen prognózisok — a me­teorológiaiakhoz hasonlóan — persze, nem abszolút megbíz­ható leírásai a jövőnek, mégis jelentősen hozzájárul­nak, hogy a haladást minél jobban szolgáló terveket dol­gozzunk ki, tudomásul véve, hogy e tervek szerinti tevé­kenység bizonyos kockázatot is rejt magában. E körülmé­nyele egyben arra is figyel­meztetnek, hogy a prognózi­sokat és a távlati terveket szinte folyamatosan figye­lemmel kell kísérni, és az újabb tapasztalatok, vala­mint elméleti ismeretek te­kintetébe vételével „karban kell tartani'’ őket. Amire nincs paragrafus A tudománypolitikai irány­elveknek számos olyan vo­natkozása is van, sok olyan kérdésben Is adnak tájékoz­tatást, értékelést, amelyek nem önthetők konkrét álla­mi intézkedések alakjába. Nagyban segítenek azonban a nézetek és a cselekedetek megítélésében, Irányt mutat­nak a haladást leginkább támogató magatartás és tevé­kenység kialakításában. Ilye­nek a tudomány szabadságá­ra, a tudományos élet de- inokratizmusának növelésére, a kutatási eredmények ob­jektív értékelésének kidolgo­zására, a vitaszellem növelé­sére és a vita általi megbé­lyegzés elleni, valamint a tudományos monopóliumok elleni küzdelemre, a jóhisze­mű tudományos tévedések megítélésére, a marxizmus egységére és a tudományos igazság megközelítésének kü­lönféle lehetőségeire, vala­mint módjaira, a társadalom- tudományok és a napi politi­ka viszonyára, a kutatók szakmai és ideológiai fejlő­désének segítésére, az alkotó szellem kibontakozásának, érvényesülésének előmozdítá­sára, és még sok egyébre vo­natkozó megállapításai. Ezek jelentőségét nem csökkenti, hogy nem mutatkozhatnak meg paragrafusokba rende­zett határozatokként. Sőt, el­lenkezőleg, hatókörüket nö­veli, hogy a tudományos élet úgyszólván minden terü­letén befolyásolják gondolko­dásunkat, szándékainkat, te­vékenységünk alakulását, va­lamint a dolgok megítélését. Általános vagy építészmérnököt tervezői munkakörbe azonnal felveszünk , Lakást biztosítunk, tüzetes megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen, vagy írásban az Ozdvidéki Szénbányák személyzeti osztályán. Putnok, telefon; 85. így látja a miniszt A bányász sem ad|a - bányásznak a fiát? A közelmúltban, amikor Borsod megyébe láto­gatott a nehézipari miniszter, egy kérdésre vála­szolva, kissé aggasztónak ítél­te országosan is a bányász­utánpótlás helyzetét. Mind­járt hozzá is tette, hogy ez a kérdés Borsod megyében még élesebben vetődik fel, mint másütt. Megjegyezte mellesleg, hogy olyasmit hal­lott, miszerint egyetlen bá­nyász adta váj áripari tanuló­nak a múlt év őszén a fiút ebben a, szénmedencében. Persze nem is ez a baj, ha­nem inkább az, hogy manap­ság nincs elég jelentkező er­re az igen fontos és szép szakma elsajátítására. Ennek a jelenségnek szá­Képek a hőerőműből Három kéményből bodor füstöt eregetve, megállás nélkül pipál a Borsodi Hőerőmű, Naponta hat—hat és fél ezer tonna szenet fal fel 10 kazánjának örökké éhes gyomra. A hőerőmű nagy mennyiségű vizet „iszik”. Érthető, hiszen kell a „hőgyártáshoz”, a kazánok, gépek hűtéséhez, s a táv­fűtéshez. A vizet a Boldvából nyerik. Kaviccsal telt reakto­rokon engedik át, állandóan vegyelemzik, s ennek alapján adagolják hozzá a mésztejet. (1. képünk.) Az első pillantásra rakétakilövő egység benyomását kelti. Pedig nem katonai objektumban vagyunk, hanem a hőerő­mű sótalanító üzemében. (2. képünk.) Előre megkapott prog- Yamozás szerint automatikusan működnek a képen is látható pneumatikus tolózárak. Foto: Sz. Gy, mos karos következménye van. Hogy csak egyet említ­sünk ezek közül, olyan jól képzett, idős vájárokat kell például szállítási munkára alkalmazni, akiknek a szak­értelmét másütt, a termelő munkahelyeken jobban lehet­ne gyümölcsöztetni. Ennek a szakmának az „elöregedése” azonban abszolút értelemben káros leginkább; már most, nehéz helyzetben vannak a bányák az utánpótlást illető­en. A kedvezőtlen helyzet ki­alakulásához hozzájárult, hogy az aknák koncentráció­ja, a gazdaságtalanul üzeme­lő bányák bezárása miatt na­gyobb volumenű létszám- csökkentésre került, sor. Ezt a folyamatot a sajtó több esetben eltúlozva, olyan han­gulatot teremtett, miszerint a bányászatnak, konkrétan a szénbányászatnak nincs jö­vője hazánkban, különösen, a viszonylag kisebb kalória- tartalmú barnaszénnel ren­delkező Borsod megyében. V ilágos ma már, hogy ez nem igaz. A Borsodi Szénbányák eredmé­nyei, a tények tanúsítják, hogy a bányászatnak van perspektívája szűkebb ha­zánkban is. Ehhez azonban át kellett alakítani az egész termelés struktúráját, gazda­ságossá kellett tenni a ter­melést. Ez maga után vonta és a jövőben még inkább ki­hangsúlyozza az egész bá­nyászszakma megváltozá­sát. A korszerű biztosítóbe­rendezések, fejtögépek és szállító-, rakodóeszközök egy­re képzettebb szakembereket követelnek. A vájár lassan elfelejti régi szerszámait, a fejszét, a csákányt, a lapá­tot. mivel munkája egyre in­kább gépek kezeléséből áll. A koncentrált, gépesített nagyüzemi bányászkodás megszabadítja a vájárokat a nehéz fizikai munkától, a korszerű biztosítóberendezé­sek pedig egyre jobb, ve­szélytelenebb munkakörül­ményeket teremtenek. Ki­emelkedően jónak mondható a bányászokról való szociá­lis gondoskodás; ma már mindenütt jól felszerelt, kor­szerű öltözők és fürdők, ebéd­lők, munkásszállások állnak a rendelkezésükre. A legfon­tosabbat az érvek végén em­líteném: a bányászok kerese­te, .anyagi és erkölcsi elis­merése a munkásfizetés élvo­nalában van. , Ennek ellenére mégis igen kevés fiatal jelentkezik vá­járnak. A perecesi 104. sz. Szakmunkásképző Intézetnek jelenleg 31 olyan harmadéves vájártanulója van, akik most fejezik be tanulmányaikat. A másodévesek száma már csak 22„ az elmúlt év őszén pedig alig-alig jelentkeztek erre a szakmára. Az elsőéves vájár­tanulók szánra 15 körül mo­zog. Ez a bizonytalan adat is jelzi, hogy kevesen marad­nak meg közülük ebben a szakmában. Pedig a Borsodi Szénbányák évenként (>0, de később még több fiatal vá­járt vár az intézettől. i zen a téren természet­E: szerűen maguk a bá­nyászok adhatnák a legtöbb segítséget. Ok tud­ják, mennyit változott a vájár munkája az elmúlt 5—10 esz­tendőben, mennyit változtak, javultak a munkakörülmé­nyek. Leginkább ők — akik visszanyerték biztonságérze­tüket ebben a szakmában — tehetnének sokat a bányász­utánpótlás helyzetének javí­tásáén. A nehézipari minisz­ter azt is elmondotta, hogy aki élethivatásának tekinti a bányászatot, aki törzsgárda tag, aki valóban a bányából akar megélni, annak nincs oka aggodalomra a jövőt il­letően. Az utánpótlásnál pe­dig meg kell találni azokat a legmegfelelőbb formákat — ösztöndíj, szerződéskötés stb. — amelyek útján ismét meg­fiatalodhat a bányászszak­ma. O. J. Magyarországon elsőként Elektroforetikus festéket gyárt a TVK Mint arról lapunkban be­számoltunk. tavaly nyáron a TVK vezetői, a CHEMOLIM- PEX Külkereskedelmi Válla­lat és az Intercooperation Rt. megbízottai fontos kereske­delmi tárgyalásokat folytat­tak. Az időközben létrejött megállapodás értelmében a Tiszai Vegyikombinát licencct vásárolt az elek- troforetiUus festékei; gyártására. A kombinát vezetői azért tartották célszerűnek meg­vásárlását, mert hazai előál­lítása hosszú és kiterjedt munkát követelt volna. Tehát a kész eljárást vették meg a Lesonal Werke nevű stutt­garti cégtől, melynek termé­keit jelenleg Magyarországon használják. Ezt a festékféleséget elé szőr az amerikai autó­iparban vezették be: autóalkatrészek, valamin i komplett gépkocsi karosszé­riák korrózióvédelmére. Eu­rópában néhány évvel ezelőtt jelent meg. — Az elektroforetikus fes­téket a járműiparon kívül a tömegcikkipar, a fotó- és vil­lamossági cikkeket, háztartá­si gépeket gyártó cégek is használják — mondta érdek- lődésünlu-e Doktor Károly elvtárs, a lakkfesték- és mű­gyantagyár vezetője. — Rendkívül nagy előnye, hogy használatánál nincs szükség oldószerre és hígító­ra, nem áll fenn tűzveszély sem és gépesíthető a íesiesi folyamat. Magyarországon a Dunai Vasműben és a Borsod- nádasdi Lemezgyárban alkalmaznak elektrofore­tikus festéket. Legutóbb a Jászberényi Hű­tőgépgyár is bejelentette igé­nyét. Ezt a terméket eddig a CHEMOLIMPEX Nyugat- Európából vásárolta. — Hol tart jelenleg a fes­tékgyár az elektroforetikus festékek gyártásában? — kérdeztük a gyárvezetőt. — A nyugatnémet cégtől még a múlt évben megkap­tuk a gyártási dokumentá­ciót, majd ezt. követően a szakemberek a helyszínen ta­nulmányozták a festék gyár­tását és az alkalmazástechni­kát. Megfelelő előkészületek után, január első felében — a Lesonal Werke cég szak­embereinek jelenlétében — legyártottuk az első 5000 kilogramm eiektro­foretikus festéket, amit a Dunai Vasműbe szál­lítottunk. A próba eredmé­nyesnek bizonyult, — S mivel fizet a TVK u licencevásárlúsért? — Az elektrofpretikus fes­tékek hazai gyártásával le­hetővé válik a devizakiadá­sok csökkentése is. hiszen a külkereskedelem eddig az NSZK-ból vásárolta. A li­cenced! j kifizetése a TVK- ban termelt árukkal törté­nik, azaz ellenértékként al- kyd-műgyantákat szállít a L*. sónál Werke cégnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom