Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

•VJUS&EXfí' eSZAK-MAGYARÖRSZÁG 4 Vasárnap, 1970. január 4. & 4 Kolumbusz tojása avagy Művészet, s ami annak látszik Mostanában kezdjük felfe- üezni Kolumbusz tojását. Legalábbis abban a vonatko­zásban, hogy eloszlassuk; a művészetek különféle ágaza­taiban jelentkező magas se­lejtszázalék miatti aggodal­munkat. Mert jelentkezik a selejt, tagadhatatlanul. Iro­dalomnak látszik sok min­den, ami könyv alakban je­lenik meg, holott nem min­den művészi értékű kiad­vány, ami könyvnek néz ki. Könyvként jelenik meg a ponyva, a rossz krimi és egyéb, művészi mércével nem mérhető iromány is. Film­nek tűnik, mert celluloid szalagról vetíük, filmtechni­kai eljárásokkal készül a sexy-fxlm, a selejtes kaland­történet és egyéb. A művészi zene köntösében jelentkezik a rossz műdal és az értékte­len zöngemény, a képzőmű­vészeti alkotásokat megté­vesztő módon utánozva je­lentkezik a selejt, a giccs, és nem ritkán ide sorolódik egy-két hobby is. Miben áll hát a nagy fel­fedezés? Nem egyszer hang­zott el különféle szintű fóru­mokon, szűkebb körű szak­mai megbeszéléseken: nem kell izgulni, ezeket a termé­keket nem kell az irodalom­hoz, filmművészethez, egye­bekhez számítani. Állapítsuk meg, hogy nem minden mű­vészet, ami annak látszik, vagy szeretne látszani. Ko­lumbusz tojása, nem?! Meg­oldódik minden. A fossz kri­mit, ponyvát, művészi eré­nyekkel nem jeleskedő fil­met, az összebarkácsolt zön- geményt, giccset, hobbyt, egyebeket kizárjuk e kategó­riákból, és máris szebb a kép. Az elgondolás egyszerű. Ami nem művészet, az nem művészet, még ha annak köntösében jelentkezik is. De miként lehet a nagyközönség számára érzékelhető módon megkülönböztetni? Hiszen Vegyforma külsővel jelentke­zik a könyvesboltok polcain a magas irodalmi értéket je­lentő regény és a bestseller, az irodalmi értékekkel egy­forma külsőben adják ki az ügyes krimit és a selejtes fércmunkát, s egymás mel­lett sorakoznak a polcokon regények, drámák, versköte­tek, valamint ponyvák és egyéb értéktelenségek. Né­hány évtizeddel ezelőtt a ponyvát és az egyéb, érték­telen. írásterméket olyan külsőben adták el, amely már eleve megkülönböztette az értékes művektől. Napja­inkban is kezd ez a törekvés érvényesülni, mert több al­kalommal jelentkezik a ponyva vagy a krimi fűzött sorozatban, ugyanakkor ez megtévesztésre is módot ad, hiszen az irodalmi értékeket kínáló olcsó sorozatok — Olcsó Könyvtár, Modern Könyvtár, Európa Zsebköny­vek stb. — ugyancsak fűzött formában kerülnek a közön­ség elé. A filmművészetben még nehezebb a különválasztás. Egyazon vásznon pereg Jean Gaoin és íünes filmje, vagy egyik előadásban Jancsó filmjét vetítik, percek múlva pedig Iksz Ypszilonét. Érté­kes szórakoztató művek után értéktelen tömegárut A tö­megkommunikációs eszkö­zök egyformán harsogják Bartókot és a giccses műdalt, a maga műfajában igen érté­kes Illés zenekart éppúgy be­mutatják, mint a kevésbé értékes zenét szolgáltató tár­sulások produkcióit. A rádió, a televízió zenei műsorai­ban egymás mellé kerül minden, ami zene, vagy an­nak tűnik. A képzőművé­szeti giccs már-már szakál­lasán öreg téma. Jóllehet az állami műkereskedelemben a giccs elvileg kizárt, de az iparművészeti tárgyak for­galmazásában már elmosó­dik a határ az értékes művé­szeti alkotás és az olyan dísz­tárgyként árult tömegáru kö­zött, amelyet el kellene kü­löníteni a művészettől és amelyet kormányzatunk — nagyon helyesen — kulturá­lis járulékkal is megadóz­tat. Végül itt kell megemlí­tenünk egy-két hobbyt, amit gyakran összetévesztünk a művészettel. Például sem­miképpen sem tekintendő művészetnek az az időtöltés, amelynek eredménye a gyu­faszálakból összeragasztott miniatűr Lánchíd, a marci­pánból kialakított rózsacso- kor-torta és egyéb. Hivatalos művészetpoliti­kánk különbségeket tesz az egyes alkotások között, és a művészeti termékeket külön­féle kategóriákba sorolja. Vannak, amelyeket támogat, ezek természetesen az érté­kek, vannak, amelyeket el­tűr, és vannak, amelyeket eltilt. E kategóriákba soro­lásnál igen jelentős' szere­pet játszik az adott alkotás művészi színvonala. A csak tűrt produktumok közül töb­bet kulturális járulékkal adóztatunk meg, „giccsadó- val”, egyes irodalminak tű­nő műveket viszonylag drá­gábban adunk el, hogy az ér­tékeset olcsón adhassuk, és felárral kell megfizetni a be­lépőjegyet egyik-másik szín­házi produkcióhoz is. Vitat­ható azonban, hogy a helyes megadóztatáson felül célra­vezető-e kizárólagosan ez az eljárás. Ugyanis nem biztos, hogy a kevésbé tájékozott közönség számára vonzóbb lesz az olcsóbban kínált könyv, film, vagy színház, nem érez-e mögötte helytele­nül értékcsökkenést, és a drágábban adott színházi elő­adás, könyv, vagy éppen megadóztatott iparművészeti produktum nem gyakorol-e vonzó hatást, mondván, biz­tos értékesebb, ha ilyen drá­ga. W5B3J32& Mi hát a teendő? A külön­böző kulturális tömegáruk iránti igényt tagadni nem le­het, és nem lehet elzárkózni azok■ kielégítése elől sem. De feltétlenül szűkíteni kell a kört, valahol korlátot kell szabni a megtévesztő best­sellerek, félponyvák, pony­vák, félgiccsek, giccsek és egyebek terjedésének. Vala­hol már külső jelentkezésé­ben is meg kell különböztet­ni ezeket az árukat az igazi művészi produktumoktól. Könyveknél csakúgy, mint például a zeneszolgáltatás­ban, külön mozivetítéseken, ha lehet, külön mozikban be­mutatni, és egyéb módon je­lezni, hol, mit kap a közön­ség. Különös gondot jelent a képzőművészet és az ipar­művészet, ahol feltétlenül el­választandó a művészettől a kereskedelmi tömegforgalmú művészeti áru, a dísztárgy. És feltétlenül különválasz­tandó a sokféle hobby ered­ményeként létrejött érdekes­ség. Mindez intézkedés ered- ményp lehet, de feltétlenül szükséges — hogy az intéz­kedések eredményessége biz­tosíttassák *— a folyamatos ízlésnevelő propaganda min­den fórumon. Anélkül a Ko­lumbusz tojásaként ható, be­vezetőben idézett felfedezés nem lenne több káros strucc­politikánál. Benedek Miklós A távolság tíz kilométer Stoen geleji gyerek sorsa A mezőesáti járásban nagyjából már befejezték a körzetesítést. Mindössze egy iskola van még hátra A ge- leji felső tagozatosokat I960 óta nem sikerült bevinni a mezőesáti központi iskolába. A vita még tart Amikor 1968 júniusában először került igazán szóba, hogy a geleji felső tagozato­sokat beviszik Mezőcsátra tanulni, felbolydult a falu. A vita hullámai egyre maga­sabbra csaplak A szülők el­érték, amit akartak, a gyere­kek maradtak. Indokuk akkor jogos volt. Az út, amely Gelejt Mezo- csáttal összeköti, nagyon rossz volt Az utat még abban az esz­tendőben rendbe hozták. Ám. az idei tanév kezdetén sem sikerült elérnie a járásnak, hogy a geleji felső tagozato­sok a mezőesáti iskolába jár­janak. A vita még tart. Az ellenállás azonban egyre gyengül. A legutóbbi szülői értekezleten a szülők 75 szá­zaiéira akkor nyújtotta fel kezét, amikor a körzetesítés­re kellett igent mondani. 25 százalékuk azonban még min­dig makacsul ragaszkodik a régi iskolához. — Van nekünk szép isko­A Miskolci Nemzeti Szín­ház januárban két bemuta­tót is tart. Január 9-én, pén­teken este Sólyom László vidám játékát. A legjobb apát mutatják be, majd 23- án, pénteken este O’Neill Amerikai Elektra című drá­mai trilógiáját. . Az e héten közönség elé kerülő játék ősbemutatónak tekintendő. Bár a színház másik állomáshelyén, Eger­ben december közepén már bemutatták, az anyaszínház­ban való bemutatást nyu­godtan számíthatjuk ősbe­mutatónak. Sólyom László részben korábbi színművei, részben a Ludas Matyiban megjelenő humoros írásai révén, ismert. E darabja sor­lünk. Miért menjünk másho­vá? Ésszerűnek látszik a kér­dés, mégsem az. Mert igaz, hogy 1963-ban újjáépítették az egyik iskolaépületet. Az itt levő két tanterem megfelel az igényeknek, eb­ben a két tanteremben ta­nulnak a felső tagozatosok. Az alsó tagozatosok azonban koránt sincsenek ilyen jó kö­rülmények között, öle egy .szükségiskolában vannak, olyan épületben, amelyet Hermann Béláné tanítónő véleménye szerint jobb nem is említeni. Ha a saját gyerekemre gondolok... A körzetesítés csak a fel­sősöket érinti. Bár az oktató­nevelő munka tárgyi feltéte­lei nagyjából biztosítottak, a személyi feltételekről ezt ko­rántsem lehet elmondani. A három felső tagozatos nevelő közül minössze egynek van tanári diplomája. Földrajz és biológia szakján kívül azon­ban neki is el kellett vállal­nia a kémia és az orosz ta­nítását. Dr. Demeter Józsefné igaz­gatónő pedig minden tanév elején nagy gondban van. A gyakori pedagóguscsere, no. rendben a tizedik színpadi műve. A legjobb apa napja­inkban játszódik: egy nyug­díjazás előtt álló tanár és az apjuk lakását megkaparin­tani akaró felnőtt gyerme­kek konfliktusa körül bo­nyolódik. Az előadást Jutka László rendezte, a díszleteket Suki Antal, a jelmezeket Hruby Mária tervezte. ■ A tanár Csiszár András, kései szerel­mének tárgya pedig Máthé Éva. A tanár három fiát Kulcsár Imre, Markaly Gá­bor és Harkányi János, me­nyeit pedig Kopetty Lia és Szeli Erika alakítják. Az Amerikai Elektra Nyi- lassy Judit rendezésében ke­rül majd színre, próbái he­tek óta folynak. meg a képesítés nélkül ta­nítók miatt azt sem sikerül elérnie, hogy több éven ke­resztül tanítsa valaki ugyan­azt a tárgyat. Ez pedig nem jó sem a pedagógusnak, sem a tanulónak. — Ha saját gyerekemre gondolok, egyáltalán nem va­gyok nyugodt — mondta be­szélgetésünkkor Hermann Béláné. — Még akkor sem vagyok az, ha tudom, hogy mindenki becsületesen akar dolgozni. A geleji iskola nevelői — hozzátartozik az igazsághoz — nagyon igyekeznek. De szinte a lehetetlennel birkóz­nak. A tananyagot, amit a gyermekeknek adnak át, ne­kik maguknak is meg kell tanulniuk. A íeltcleíeket meg weil tcreinf eni! A körzetesítés „kálváriája” a tíz kilométer úttal kezdő­dött. Az út elkészült. A szü­lők — gyermekük jól felfo­gott érdekét megértve — haj­lanak rá, hogy 1970 szep­temberében végre bemenje­nek Csatra a felső tagozato­sok. Már maguk sem érzik indoknak, hogy „oda jobban kell öltözni”. Annál is inkább, mivel alig-alig akad köztük olyan, aki ne a legújabb di­vat szerint öltöztetné gyer­mekét. Aggályukban azonban ~-~ télen ez a tíz kilométeres út veszélyeket rejt magában — van igazság. Egy-egy hóvihar megbéníthatja a forgalmat. Ezért a geleji gyermekeket fogadó iskolának erre is gon­dolnia kell. Jó előre megkell teremteni a feltételeket: a buszt, a várót és télen a me­legedőt. Mert nem elég csali az, hogy szeptembertől végre szakrendszerű oktatásban ré­szesülnek a geleji gyerekek. A tanuláshoz a többi felté­telt is meg kell teremteni. Barczi Sándor, a községi tanács vb-elnöke, aki ma­gánéletében egy hatodikos kislány édesapja, mondta: — Mindkét „minőségem­ben” a körzetesítés mellett vagyok. — Még jó néhány szülő akarja. Bármennyire is igyekeznek az itteni pedagó­gusok, nem tudják megadni azt az alapét, ami a tovább­tanuláshoz kell. Pedig', van olyan gyerekünk, aki meg­állja helyét a középiskolá­ban, sőt az egyetemen is. Csutorás Annamária Januárban két színházi premier A legjobb apa — Amerikai Elektra Gyarmati Béla: Sáliul úr H. MINTHA imost is látnám: 16—8-an ülnek az ötös lámpa fénykörében, melyre keménypapírból el­lenzőt vágott Bálint úr, hogy csak az asztal felett világít­son — s valaki nagy hangon, tempósan, körülményesen mesél, miközben a suszter sodorja a fonalat, foltoz, tal­pal, vagy a csirizt főzi a kis vaskályhán. — Hát szóval — kezdi az estézők egyike (mind meg- lettebb, korosabb emberek) —, valahol Galíciában jár­tunk. mikor bekvártélyoznak bennünket egy kis faluba. Csak néhány ház, vert falak, ilyen-olyan tető, az udvaron alig van jószág. No itt csak tetvet kapunk, mondom a komámnak, mert kiismeri már a baka magát az első pil­lanatban a kvártélyon. De az­tán ménis misként) lett. Fá­radtak vc-Pur1'. enni se na­gyon volt kedv"ni:, láttuk, a házban nemben van hely, mentünk a padlásra, végig­nyúltunk a szénán '’om lett volna pedig rcssv lent ma­radni. mert igen szemrevaló lárva volt a gazdának. Nem valami takarosán volt felöl­tözve, de azért tudja azt már az ember, mi lehet a ruha alatt. Bolond vagy te — mondja a komám —, majd éppen egy ilyen koszos baká­ra áhítozik egy ilyen íejércse- líd. De én azért csak pillog­tam rá, mikor kanalaztuk a csajkát, s úgy láttam, mintha ő is vissza-visszanézne. De hát elnyomta a föl tá­madt vágyat — fél éve nem voltam már itthon — az álom. Alig hunyom azonban be a szemem, érzem, hogy valami szöszmötöl a széná­ban. Hű, az anyád keser­ves...! Megragadom a bajo- nettet — mert úgy alszik a katona, mint a nyúl —, ha­nem hajjátok,' nem volt ott szükség a bajonettre, ha­nem . Itt nagyanyám közbeszól, hogy zsindelyezik a tetőt, de nem is kell tovább mondani, dől már mindenki a kaca­« csak én kucorgók a sarokban. « nem értem az egészet. Hát így teltek az esték Bá­lint úrnál, s nagyon csodál­kozott mindenki, mikor egy reggel nem nyitott ki a kis műhely. A szomszédoknak szinogva mesélte el Orsolya (ugye, hogy nem zörög a ha­raszt, ha a szél nem fújja), hogy az éjszaka csendőrök jöttek — maga a tiszthelyet­tes, meg a másik — s elvit­ték Bálint urat. | AZ EMBEREKNEK | az®”" még találgatni sem volt ide­jük, mert délután már nyit­va volt a bolt ajtaja, s Bálint úr, mintha mi sem történt volna, vidáman fütyöJt, s ka­lapált benn. A kérdezoskö- dőknek meg csak annyit mondott: egy kis terexere. Aggódik értem a tiszthelyet­tes ... Az eset azonban valójában így zajlott le, ahogy a csend­őrök szakácsnője később el­mesélte. — Bálint János, született 1900-ban Szatymazon, anyja neve Kecskés Mária — kezd­te a tiszthelyettes, majd fel­emelte hangját. — Nevezett a kommün alatt mint a bőr­ipari szakszervezet szegedi bizottságának egyik vezetője kommunista agitációt folyta­tott, majd szökést kísérelt meg a franciák által meg­szállt városból, hogy a Vörös Hadseregnek ajánlja fel se­gítségét. — lg::" ez. Bálint? — vonta föl szemöldökét a csendőr. — Sőt, még az is igaz. fő­törzsőrmester úr. hogy bíró­ság elé állítottak és 1919. no­vemberétől 1921-ig börtönben voltam. De büntetésemet ki­töltöttem, s az elmúlt 20 esztendőben ... — Kuss! — vágott közbe a tiszthelyettes. >— Azt én tudom, hogy maga itt nem agitált, ki is taposnám a be­lit, de most háború van'Mi­közben hős csapataink meg­állíthatatlanul nyomulnak előre, hogy eltiporják a bol- sevizmust, itthon egy-két csirkefogó, nagypofájú re­ménykedik. Ugye, Bálint űrrr — reménykedik ... — Biztosíthatom, főtörzs­őrmester úr..: — Nem pofázunk —mond­ja szelíden a csendőr, értve vagyunk igaz! A kutya úris­tenit magának, hogy én ezt nem tudtam. Még paroláz- gattam is magával... Vi­gyázzon Bálint, háború van, jobb, ha egyedül kushad ez­után a műhelyben! A műhelyben este megint sokan voltak, s Bálintnak olyan kedve volt, mint tán még soha. — Azt mondja a főtörzs: Ne haragudjon ked­ves Bálint úr, hogy ilyen eszközökkel fárasztottuk ide, de az ügy rendkívül kényes, s nekünk parancsot adott a főszolgabíró úr: vigyázzunk az ön személyes biztonságá­ra, ugyanis önt nagy szeren­cse érte, volt felesége hala- layal egy nagyobb vagyon birtokosa lett, s a többi örö­kös — mint erről értesül­tünk —. a legbrutálisabb eszközöktől sem riad vissza. Nekünk tehát kötelessé­günk . És így te”' V). és így tovább .. . A mesén most nem nevet­tek az emberek, nem érdek­lődött senki az örökség után sem. Szépen hazamentek, csak az öreg Virágh Béla maradt ülve egy kis, három­lábú széken, s mikor az ajtó előtt elhalkultak a távozók léptei, csendben megkérdez­te: Tudják, Józsi? — Megtudták! — mondta Bálint.' De mást nem tudnak. Szóljon a többieknek ... I AZONTÚL 1 ^ül üldö­I ____________I gelt Bahnt ur a kis műhelyben, legfeljebb a csendőrjárőr nézett be hoz­zá. A faluban pedig megint- csak beszéllek mindenfélét. Hogy Bálint kommunista volt 19-ben, meg hogy iszo­nyúan megbotozták, leverték a fél veséjét, de hát az ilyen­nek nem használ semmi, most röhög a markába, és várja az oroszokat. De azért az asszonyok, ha mentek a piacra, be-bevittek egy cso­mó túrót, vajat, meg hát azt senki nem tilthatja meg, hogy a cipőt is nála javíttas­sák. A front közeledett. A falun át naphosszat vonultak a ka­tonák. Mi, gyerekek nem jár­tunk már iskolába sem, mert mindenütt a visszavonulók, meg a menekülő civil lakos­ság vert tanyát. Tudjátok-e, mi az újság? — tipeg be hozzánk egy este nagymamám. S már sorolja is. Bálint megszökött. Orso­lya mesélte a kútná). Az egész falu ezen nevet. Le akarták tartóztatni. Az éj­szaka zörgetnek nála a cs^n'V: ;■ Azonnal, évűit világot Bálint. Csak felöltö­zöm, s azok tényleg úgy lát­ják, hogy nincs is rajta ru­ha. Tudjátok, milyen bolon­dos ember volt. No, hát vár­nak a csendőrök, a föld csak nem nyeli el. Egyszer aztán úgy tűnt, mintha hiába vár­nának. Kiabáltak, aztán be­törték az ajtót, de Bálintnak hűlt helye. Hol mehetett ki, tanakodtak, mert egy kijárat van a házon. Akkor látják, hogy a mennyezeten ott egy jókora nyílás, ezt persze sen­ki se tudta. No hát, azon meglógott Bálint. Aztán kép­zeljétek, még egy. verset is hagyott a csendőröknek ... Nem teszik ki az ablakuk­ba... Persze, nagyanyám el­mondta a verset is, amit a csendőrök tényleg nem tet­tek ki az ablakukba. Hanem a kis házat feldúllak, még a falát is kidöntőtték, de hát nem találtak sem rádiót, sem röplapot, csak egy csomó könyvet. A könyvek aztán valahogy az iskolához kerül­tek, tán az a fiatal tanító kérte el a csendőröktől, akit később letartóztattak a nyi­lasok ... BÁLINT úr soha többé nem kerül1 visz- sza a faluba. IOlfogták meg­halt? Vagy? Vagy ...? Az öreg Virágh Béla mesél róla néha, meg olykor nagy­mamám emlegeti, ha kínoz­za a lábát a kemény gvári cipő és Orsolya asszonv min­den kedden égeti a gvertyát Szent Antal szobra előtt.,.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom