Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Csütörtök, 1970. lanuär 1, ESZAK-MAGYARORSZÄG 7 n CM Bogdán st?S vallotta, hogy szilveszterkor születni kész kárhozat, s ha a szülők még >zt a bűnt is elkövetik, hogy ezt névnek is adják az ártatlan poronty­nak, az már igazán szívbéli fájdalom. Mert amit az öreg a hatvanöt év alatt emiatt kiállt, az egy őskori elefánt idegeinek is sok. Annyiszor járt pórul, hogy az már nem igaz. Mi minden bukott meg életében ezen a napon. Há­zassága, olykor csorbát szen­vedett az egyébként egész éven át makulátlan becsület. Ki tudott ellentátlni az invi- tálóknak. s nem fogyasztani mértéktelen italt. Hányszor a nevezetes kettős napon voltak szégyenbe fulladt másnapok, hányszor vesztek el vadonatúj kalapok, sőt, uram bocsá’, egysZer a nad- rág is. Ezért határozott úgy már az év elején, bogy az idén nagyon fog vigyázni. Nem iszik sokat, az istennek se... Akkor nem lehet baj. A sok tr'"'csináló, gúnyo­lódó, jó barát is inehet a fe­nébe, és ha törik, ba szakad, ezen a napon megéri Mári néni kezét. Még azt is elhatározta, hogy az esküvőre UJ csizmát vesz. Ez a nap lesz a fordu­ló az életében, mert húsz év­vel ezelőtt is ezen a napon bukott meg a házasság. A nadrág ugyanis, akkor ve­szett el. Az egész falu egy ■ évig azon röhögött Nem cso­da hát, hogy nagy csúfságra kosarat kapott. A tsz-ben állatgondozó volt az öreg. Ahogy tervez­te, végzett az állatokkal már kora délután. Kokilátott, hogy puccba vágy magát, régi csizmáját, amelyhez nagy bütykei miatt úgy ra­gaszkodott, igazi blrkahájjal kente ki. Jó boksszal Kever­te a hájat, s így * .Ciizma szép fényes lett. Az ünneplő már ott lógott a fo£astn. A nadrág éles volt. Rajfa aludt az éjjel. A kultúrháí* ahol a tsz-szilvesztért közös vacso­rával szervezték, a6™ volt messze Az öreg már távolról érezte a jó pörk8'tSZagot. Birkát vágtak, hármat is- Az öreg végiggondolta a Sep­tets sok hagyma, nem naRVon lepirítva, jó sok papril|Ca- Mi­kor jól megdinsztelóá°tt. rá egy sor hús, s míg a bogrács teli nincs, ezt megisib.-tdni, s miközben fő, a tetei000 jó vörösbort. A nyála csörgött aí .ívé­nek, mert a bergepöft011 a kedvence volt. Valamikor ő is sokat főzött. A né? ^ár együtt volt Megkeresi6 leg­jobb komáját, az őrei ,a" lász Lajost, aki egy?>kent éjjeliőr volt. Mellé iett. A koma most is 'jnszo'- tu a borivást. de az kitartott> csak a nyelvét érintette*1 ne­dűbe. „Jó bor, — [flíindta hangosan — de én (i13313 :iem iszom komám! Az or,eß Halász nem értette ko1”;’-'.3 viselkedését és azt sem sej" cette mire készül. Ö riefl’ za-' vartatta magát, megivotl •). jelenjében két litert. ^,re megkezdődött a vad0™’ már szépecskén bes#0“' Nem volt persze egyedi!’* a tsz kanásza is jól a p»húr fenekére nézett. Szilvesíer" kor nem feltűnő. Va7aki ki“$tóa gőzben. Ez lett a bajna5 a forrást*. Ki gondolta, hoff. 3 jó pörköltszagra már az i-y~ előtt várakoztak a falul0’’ kutyák, kicsik, nagvok. konyak, vastagok egy. elPz Calka. A rafinált álláok mintha összebeszéltek vona egyenként osontak az asz3" lók alá. Pillanatok alatt akkora ropogás, hogy so!án azt hhték elszabadult a fi" lág. És éppen e napon 1dz vége. Szilveszter bátyánk '? már az eleien észre vett \9" lami gyanúsat, egv fél\b' farkas, a fene 0 gusztusig b'”karsont helyett a boksszá kevert hájnak «**•"•*f neb Nem is lett volna semmi baj, hanem ez az öreg bütykébe is beleharapott. Erre már nagyot rúgott Szilveszter, ezt ő sem bírta. Fújt a büty­ke, mely barátok között is akkora volt, hogy rá lehetett volna akasztani egy kalapot. A bokszos hájra több kutya is gusztust kapott, és segített a fél vérnek, öten tépték az öreget, aki szegény nem tud­ta mit csináljon. Az egyik csizmának már csak a fele volt. Néhányan bánatukban, kancsóból itták a bort, és kurjongtak. Valaki elkiáltot­ta, hogy éjfél van. Pedig csak tíz óra volt. Erre egy vállalkozó eloltotta a vil­lanyt. Szabad a csók! Hallatszott a nagy lármában a kiáltás. A kutyák ugattak a sötét­ben. Sok asszony meg sikí­tott. Az öreg semmit sem látva birkózott a kutyákkal. Nem hagyták ott, pedig az egyik csizmáját már odaadta nekik. Most azzal győzkö­dött, hogy a másikat is le­húzza, így szabaduljon a szemtelen ebektől. A tsz kanásza annyira berúgott, hogy az egyik borjúnagysá­gú szelindeknek szerelmes szavakat kezdett suttogni. Nagyon meg volt illetőd ve, hogy a csók viszonzása he­lyett az eb az orrába hara­pott! Megverlek szemtelen, ha ilyen durva vagy! — mondta a kanász és vadul arrébb lökte az állatot. Ha­lász koma is kitett magáért. Egy üres pörköltes bogrács­ban elénekelte azt a műdalt, hogy „Mátészalka gyászba van.” Többen majd, hogy megszakadtak a nevetéstől, s ebből kifólyólag nem lehet tudni, hogy bor fogyott-e több, vagy a nevetéstől fa­kadt könnyek mennyisége. Szilveszter bátyó végre a ku­tyáknak adhatta a másik csizmáját is. így megszaba­dult. Szomorúan gondolt rá, hogy a „leánykérés” ma sem sikerült. Pedig, hogy vigyá­zott Nem ivott enni is csak módjával evett. Ellentállt minden unszolásnak. És tes­sék, most meg a kutyák miatt lett a galiba. Szidta magát, miért nem vette meg már mostanra azt az átkozott új csizmát. Az öreg mezítláb állt a sötétben kiegyenesed­ve, s úgy ahogy az elején el­határozta, teljesen józanul. De mit ér a józanság, ha a szégyenfolt megint megesett! Valaki felgyújtotta a vil­lanyt. S a kegyetlen sors Mári nénit is kivezényelte a konyhából a terem közepére. Látnia kellett szegény öreg Szilveszter újabb szégyenét. Szembe néztek egymással és a falu nevetett. Az öreg vé­gignézett a tömegen, s látta a bortól gőzös fejeket a sok szélesre húzott szájat. Nézte Márit, aki állta a tekintetét, sőt rá is nézett biztatóan. — Ej, a kutyafáját! — mondta az öreg hirtelen, s jó hangosan: Látod Márikám így lesz ez már mindig, ha az ember szilveszterkor szü­letik, meg annak is nevezik. Látod megint egy szégyen. Nem gondolod, ha hozzám jönnél, talán ez elmarad! Mindenki az öregre figyelt. — Még egy kicsit csönd le­gyen! — kiáltotta Bogdán Szilveszter. — Még azt meg akarom mondani, hogy régen elhatá­roztam, az idén ha a fene­fenét eszik is. ettől a mu­latságtól megfosztalak ben­neteket. Látjátok megint nem sikerült Megint jól mulatta­tok. Mulassatok továbbra is jól. Én is azt akarok. Szil­veszter van, holnap új év kezdődik. Űj élet, ugye Má­rikám? — Ügy ám Szilveszter! Ki­áltott vissza Mári néni, a többiek meg tapsoltak. — Gyere már ide közelebb. Hadd öleljelek meg Hogy én piilyen bolond voltam; ilyen embert hagytam, ilyen sokáig várakozni. — Tsz-Iagzi lesz. komák — kiáltotta az öreg Halász, még mindig a bográcsból. Úgy igaz, Szilvesz­ter utolsó ilyen szilvesztere. Volt azért mindig min nevet­ni, mert az emberek, mindig el-elmesélték, hogy is volt, amikor.. „ Cscngeri Ervin Azt hinné az ember, hogy az Állami Pénzverőben pénzt vernek. Természetesen gyár­tanak pénzt is. de sokkal in­kább nemesfém munkákat, arany és ezüst ékszereket, csipogó ékköves dísztárgya­kat. Zenélő órák. díszdobozok, kelyhek. lovas kocsik, ékszer­dobozok. kosarak, hajók, kan­csók — ezüstből aranyozva, drágakövekkel kirakva. Hasz­nálati tárgyak — cigaretta­tartók. teljes sakk-készlet — zománcozott lappal, figurák­kal. Egy sereg, különböző vallási szertartásokhoz szük­séges edény, kegyszer, kar­kötők. gyűrűk, láncok, nvak- ékek. melltűk — különlege­sen cizellálva, díszítve. Szén a zománcozott árvácska bross és érdekes a kesztvűgvűrű, amely egv mozdulattal kar­kötővé alakítható. Sokat exnortálnak belőle Nvueat-Eurónába. a skandi­náv államokba, az NSZK-ba. Kuwaiti megrendelésre dísz°s markolaté arany kardot, e"” bo'tnnd gyárnak 3300 ezüst kosárkát. — A nénz egy része is exportcikk — vesz elő egv dobozt Gazdig Tibor, az ex- portosztálv vezetőie. — Pénz exoortra? — Igen. Különleges ezüst aranv forgalmi pénzeket ex­portálunk k’">’földi numizma- tit-usok részére. De ugvanilyen keresett cikke a pénzverőnek a sok­féle művészi plakett, jelvénv, érme. Itt csinálták a sport- és mozgalmi jelvényeket, az érdemérmeket, a törzssárda- jelvénveket. Már készülnek a felszabadulás évfordulóiára — bizonyára sok jelvényre lesz szükség. Az aranyművesek hosszú asztalnál ülnek A gyűrű, a karkötő nem csillogó, nem is szép, amíg formázzák, lemez­ből hajlítják, forrasztják. Csak a művelet végén kanja vissza fényét. Azelőtt min­dent kézzel csináltak, most műanyagból formázzák, gu- miágvba öntik, például a gyű­rű kőfoglalatát, a fülbevaló­alkatrészeket. Gyorsabb, egy­szerűbb így. Azért maradt bőven kézi munka is. A drágakövekkel díszített lovas kocsinak csak a raizát kan iák meg az aranyműve­sek (alig merem ígv írni, in­kább kívánkoznék ide a mű­vész megjelölési. A kő for­máiéhoz szabadon formálták s. kompozíciót. Csak nagyjá­BIGÁMIA, BORRAL S züret havának egyik megejtően tiszta kék ‘ éggel büszkélkedő napján a falucska két egy­másért lobogó szívű fiatalja kellő díszkísérettel a község irányító testületének székhá­zához vonult. Nem bírták ki­várni, nemhogy a farsang mindenféle bohóságokkal bő­velkedő, így házasságkötésre is leginkább alkalmas, szán- kócsengős idejét, hanem a direkttermő szőlőtőkékről származó hegyiévé korai ki­forrását sem. Szerelmes szí­vük törvényes beteljesülést óhajtó páros dobbanásának ütemére beléptek tehát a mindenképpen szükséges be­írások és pecsétek megszer­zése céljából a tanácsháza kapuján. Ezen aktushoz megkívántn­ak két olyan személy, akik majd — ha netán évek múl­tán szó kerülne az akkor már egymás haját ráncigáló, s a berendezési tárgyakat jobbik esetben a földhöz, rosszab- bik esetben egymás konok kononyáiához csapdosó há­zastársakról —. meggyőző­déssel elmondhatják, müven mélységes boldogságfény- cikázásokat tapasztaltak a frigy napján a két. delikvens szemében. F^vik hősiek az a s^omsyArl községiből, illetősé­gű férfiú tanú. aki hozzá hű­ségesen ragaszkodó nmével egyetemben volt hivatalos a jeles eseményre; a másik pe­dig — a házasságok a tanács­házán köttetnek jegyében — a testén átlósan átvetett há­romszínű szalaggal ékes köz­életi mindenes, a tanácstit­kár. A harmadik kilétét, hí­vebben szólva mibenlétét egyelőre borítsa titokzatos- síig. Ha meggondoljuk, hogy egy ilyen erősen mérsékelt nagy­ságú településen szinte min­denki a másik közeli-távoli rokona, vagy legalábbis ko­mája, úgy nem találunk ab­ban semmi elcsodálkozni va­lót, hogy a hivatása, s a szó szoros értelmében a helyzet magaslatán, tudniillik az is­kolából kölcsönkért dobogón álló illetékes személy sem volt már a násznép érkezése­kor olyan állapotban, amelyre egv alkoholszondát alkalmazó közlekedési rendőr azt mond­hatta volna, hogy; hiába ta­gadig, magában már van egy féldeci. A nagyszámú gyüle­kezet betódult a nem temn- lomoótló szerepre alkotott, meglehetősen szűk helyiségbe, amiatt ott néMnv nerc alatt nehezen elvise1v,Q*ő meleg tá­madt. Ha az alkobolpárák a pioafüsthöz hasaoiatosao lát­hatóvá lettek volna, vágni le­hetett volna a bor- ős a oá­nőmpery oVv°t­IrHrtffo vMnn a m'sze—'et? Nyílt láng haszná­lata tilos! A fenti hátramozdító kö­rülmények ellenére is ment minden, mint a karikacsapás. Egyedül tanúnak állt hősünk vitathatatlanul értelemdús élete párjának tűnt fel, hogy a titkár fölöttébb soká pisz­mog férjemuram személyi igazolványával. Elhangozván a kölcsönös hűségnyilatkoza­tok. a verejtékező gyülekezet megbolydult, s egész embert kívánó tevékenységét végző eskető barátunk elméje ak­ként billent, hogy ez esetben, mivel mindenki tűkön til, nemkülönben neki is sürgős elintéznivalókat sugall a pár­toló anyatermészet, rövidre fogja üdvözlő szavait, s hosz- szú, rögös útra bocsátó intel­meit Tekintsünk most el a va­csora, s az utána hajnalig zajló testi és lelki lazító gya­koritok taglalásától. A korai vonat egyik utánozhatatlan aromá­kat lebegtető kupééi­ban hazafelé igyekszik fér­jestül a tanú éite nária. aki­ről már volt alkalmam meg- jeevp-mi. ho<rv tneadhahd'o- nut értelemdús asszonv. Mi­után megelÄC,"d°tt°n felbe­csülte az alónd-siyKa knnott Inez’s maradtok szívderítő Rrj­■pvöVIt n VOr>n+ {ifnmiirg fúvó f ekképp szólván: Jóska te, bői hasonlítanak egymáshoz. Mindegyik egyéni, minde­gyikhez ad valamit önmagá­ból készítője is. Egyéni kompozíciók, az anyag szabta formák, a drá­gakövek adottságát felhasz­náló alkotások. Az Állami Pénzverőnek ön­álló iparmű vész-tervezőgár­dája van. Egy-egy külföldi partner nem is a kész kol­lekcióból rendel, hanem töb- bé-kevésbé közli elképzelé­seit, körülírja, milyen formá­lalat területén korszerű és igen jól felszerelt tanműhelyt lélesítettek, A vállalat szak­emberei mint szakoktatók vesznek részt a tanulóképzés­ben. Az ezíistmúvesek és ötvö­sök közt sok a fiatal fiú és lány. Itt tanultak, itt nevel­kedtek. Egyikük — fiatal lány — egyéves szakmai gyakor­lattal — éppen kelyhet dí­szít. A mintát ugyan ráraj­zolták az oldalára, de telje­sen szabad kézzel alakítja, nemesfémből, ra gondol-t — a részleteket, a megoldást a tervezőkre, ki­vitelezőkre bízza Modern és hagyományos ékszerben egy­aránt világszínvonalon állót produkálnak. S mióta a Pénz­verő ezüst ötvös termékeivel elnyerte a brüsszeli világki­állítás aranyérmét, azóta hí­rük is kelt a magyar nemes­fém-termékeknek a világon. 1950 óta a Pénzverőben centralizálódott Magyaror­szágon a nemesfém-szak. Itt képezik az arany-, ezüstmű­ves és ötvöslanulókat. A vál­domborítja a díszítést. Fia­talember sík lanból kalapál­ja az ötvösség történetét áb­rázoló lapokat. Négv kép — vagy 200 órai munka. Egészen kicsi a bizsumü- hel.vi Pedig itt tömegcikkek készülnek — olcsó karkötők, gvűrűk, kézelőgombok, cipő­csatok, díszgombok. Kánrázom a sok nemes­fémtől. drágakőtől, finoman cizellált ékszertől. Jó, hogy nem kell választanom közü­lük. Ez, lenne a legnehezebb Kádár Márt» hallod, ébredj mán, én ugyan nem viszlek haza a hátamon! Jóska a megismételt bökdö- sések jótékony hatására vég­re felserken. Lekászálódnak a vonatról, s a pacsirtaszavú reggel friss leheletétől új erőre kapva kocognak befelé a falujukba vezető úton. Az asszony most hirtelen mozdulattal férje kezébe nyomja a jóízű maradékokkal telt batyut. Már tegnap óta fellegezi kedve egét egy sötét balsejtelem. Ha addig él is, ennek a végére jár. — Te, az esküvőn a tanú­nak is be szoktak írni a sze­mélyi igazolványába? — sze­gezi emberének a kérdést. József, ieen álmos lévén, el­ereszti füle mellett a méltat­lan locsogást, de az asszony csak tovább okvetetlenkedik. Csak úgy. menet közben be­nyúl az ember botső zsebébe, s kiemeli — a fizetések ki­emelésekor már iól h°ideg­zett, sima mozdulattal _ i gazolványát. Kinyitván le nem frbntó mecőkönvö-SAccel tanasztaba. bow a t*szüle­tőt parancsoló okirat anv-n- könwi részének taoó<;ó#Ta S7"nnt n°gvven fotó dő. mind ez idricr a réldás ccnlóóaog ncc-r„s krltó„b,?r,n!t; feliessóectoi ír,••merítő .Tó-cilát toon an hivatalosan öcezood- ták komáink huszonöt évos, házassága érett, lómva’ő aróiával. M-g ló. hovv az előbb moocynbadult ferbóföl. mórt most minden b’znnuvai e’obott“ volna. az otthon Ifio-ic fínnmeócrnVrg várakozó gyerekek nagy bánatára. Nincs tudomásom róla hogy a hivatalosan rög.itetv második frigy felülmúlhatat­lan édességű első jogával élt-i egyetlen törvényes keretek között azzá lett bigámistánk. Az viszont tény, hogy József nem kis fennhéjazással mu­togatta — mintegy öt hétig — munkatársainak személyi igazolványát, mely mindnyá­jukat pajkos és pajzán gon- dolatokra ingerelte. Sőt, fe­lesége előtt is többször tett olyan, eléggé el nem ítélhető kijelentést — ha netán nem ízlett neki a vacsora, vagy a;: asszony nem volt hajlandó kisubickolni az esős ősz sará­ban meapoesékolódott cipő­jét —, hogy várj csak, ha nem viselkedsz kedvem sze­rint. igencsak meggondolom, ne hurcolkodjak-e át az új asszonyhoz ... Hanem hát ka­rácsonyra újra kicserélték az erre illetékes, tel’esen iózan tisztségviselők a samáiatos beiegvzást tartalmazó okira­tot. ezáltal vég'-énn lehetet­lenné téve ideiglenesen higá- mistává süllyedt esküvői ta­núnk lelkének incselkedő kis­ördögeit. Í me, angyali türelmű olvasóm: ígv vált igen­igen ritka bieámista eseteink eevikánek kétségte­lenül fő okozó’ává a iátszi kedvű, bőségcson. s időnek előfte hömintett alkohol. Re­mélem. na^v rnecmvnóvással veszed a rút ítél okozta nem csricóiv faif„„duiás minden törvénvtisztclő polgár szá­rendeződését Takács Lajos 1 ifi § ''jÜ t Cím j y 1 j » I jk J’ S 18 % * Kiicsgyár a Pénzverien

Next

/
Oldalképek
Tartalom