Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Csütörtök, 1970. Január 8. A csehszlovák pártrehabilitációról R ohamsisakos főtisztek — köztük az US Army négycsillagos generáli­sa, William K. Peers tábor­nok — járták az elmúlt hét­végén a dél-vietnami My Lai községet, amelyet rózsaszín­nel jelöltek az amerikai ka­tonai térképek, egészen 1908. március lü-ig, amikor Wil­liam Galley főhadnagy gya­logsági egysége — Ernest Medina kapitány parancsára — a falu védtelen lakosai­nak módszeres lcgyilkolásá- val vörösre festette a vidé­ket. Huszonegy és fel hó­nappal a szörnyűségek napja után helyszíni szemlére szállt ki My Laibu, a Pentagon ál­tal Peers tábornok gondjai­ra bízott öttagú vizsgáló­csoport. Mégpedig azért, hogy — mint a generális Saigonból elindulva közölte — utánanézzen: nem kísérel- ték-c meg „eltussolni” az ügyet... A tábornoki gyanú, eny­hén szólva, több mint alapos. Sőt, elég egy rövid visszapil­lantás a My Lai — cs nyo­mában a többi — tömeggyil­kosság ügyében eddig történ­tekre, hogy határozott kör­vonalakat öltsön a kép: a mostani szemle is csupán egy nagyobb szabású porhintési kampány része. Első pillantásra persze el­lentmondásosnak tűnik, hogy egy vizsgálatnak — a kendő­zés legyen a célja. A tények azonban, a huszonegy hóna­pos késéssel megejtett hely­színi szemle előzményei ép­penséggel erre vallanak. Csakúgy, mint az a két jel­lemző körülmény, hogy: 1. A My Lai-1 vérfürdő ügyének kipattanása után két hétbe telt, míg a Pentagon bejelen­tette a vizsgálatot, és 2. Wa­shington elutasította azt a követelést, hogy az ügyet ci­vil (tehát nem érdekelt fél­ként fellépő) nyomozó bizott­ság vegye kézbe, és a Penta­gonra bízta saját szennyesé­nek kiteregetését, illetve — minden jel szerint — tisztá­ra mosását. Aki figyelmesen olvassa a híreket, még emlékezhet rá, milyen, szinte „áthághatat­lan” nehézségekbe ütközik a vétkesek felelősségre vonása, hiszen a My Lai-i emberva­dászok időközben leszerel­tek: nincsenek már a hadse­reg kötelékében. így állt elő az. a módfelett különös hely­zet, hogy a 109 békés lakos meggyilkolásával vádolt Cal- lcy főhadnagy alakulatából a legénységi állománynak mindössze egy tagja, David Mitchell ellen Indult hivata­los katonai büntető eljárás. (December végi kihallgatá­sáról távozóban, az újságírók kérdésére magabiztos mo­sollyal válaszolta: „Kitűnően érzem magam”...) A My Lai-i ügy november közepén került nyilvánosság­ra, most januárt írunk, de Peers tábornok vizsgálócso­portja, amely helyszíni szem­léje előtt Washingtonban működött, még mindig csak a tanúkihallgatások kezdetén tart. Pedig Peers tábornok kiküldetése még mindig óriási eredménynek számít ahhoz képest, hogy a hadse­reg egyszer, 1908-ban már foglalkozott az esettel — de „bűncselekmény hiánya miatt” megszüntette az eljá­rást. E bben a helyzetben a Pentagon joggal szá­molt úgy, hogy még mindig a kisebbik rossz lesz számára, ha maga indít vizs­gálatot, mintha megvárja, amíg közbotrány lesz az ügy­ből. A „Cover-Up” hadműve­let, amely az első, 1968-as vizsgálat elejtésével kezdő­dött, 1969-ben tehát folyta­tódott. S folytatódik 1970-ben azzal, hogy az egyenruhás gyilkosok bűneit a mundér — rosszul értelmezett — be­csületének védelmében érde­kelt, más egyenruhások vizs­gálják. Az óhatatlanul ki­bontakozó nyilvánosság azon­ban olyan hangulatot teremt­het, amelyben az illetékesek jobbnak láthatják — csend­ben lezárni az ügyet. Mint a „zöldsapkások” esetében is történt, akiket szélnek eresz­tettek, amikor a vizsgálat már a „nemzetbiztonság” ro­vására ment volna... Milos Jakes, a CSKP KB központi ellenőrző és reví­ziós bizottságának elnöke a Rudé Právo számára adott szerdai nyilatkozatában rész­letesen elemezte a pártreha­bilitáció kérdéseit. 1968 januárja óta 7565 re­víziós kérelmet terjesztettek elő. Ebből a bizottság 650 esettel foglalkozott, 'eddig 463 ügyet zárt le: 307-et po­zitívan, 156 kérelmet pedig elutasított. A vizsgálatok megállapí­tották, hogy a párttagok többségét jogosan vonták fe­lelősségre, ám a pártbünte­tés kiszabásakor megsértet­ték a szocialista törvényessé­get. Földes László mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes szerdán Afrikába utazott. Afrikai kőrútjának első állomása Zanzibár, ahol a forradalom 6. évforduló­jának tiszteletére rendezett ünnepségeken részt vevő ma­gyar kormányküldöttséget vezeti. Ezután Tanzániába utazik, ahol — mint az 1971­Tegnap délelőtt Miskolcon, a Központi Leánykollégium­ban tovább folytatódott a négy borsodi járás népfront­titkárainak tanácskozása. Részt vett az értekezlet mun­kájában Madarász György, a megyei pártbizottság osztály­vezetője, valamint Jakab Já­nos, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának munka­társa. A második nap program­jában került sor Harmati Sándornak, az Országos Szo­lidaritási Bizottság elnöké­Az 1968-as év folyamán a szocialista ellenes erőle meg­próbáltak visszaélni a párt­rehabilitációkkal. A nyilvá­nosság előtt le akarták já­ratni a pártot és a szocialista építés eddigi eredményeit. Több olyan személy, aki már korábban, vagy 1968-ban rehabilitációban részesült, 1968 folyamán szembe került a párt szervezeti szabályza­tával, s a jobboldali oppor­tunisták és a szovjetellenes erők oldalára állt. Sok ellen már a múltban is fegyelmi eljárást indították. Például egyes írók ellen 1967-ben. ben Budapesten megrende­zésre kerülő vadászati világ- kiállítás kormánymegbízott­ja — a kiállítás ' előkészíté­séről tárgyal. Hasonló meg­beszéléseket folytat majd Kenyában, Ugandában, Etió­piában, Szudánban és az Egyesült Arab Köztársaság­ban is. nek előadására. Beszédében a nemrég megtartott VII. ma­gyar békekongresszus állás­foglalásait és a békemozga­lom további feladatait ismer­tette a népfrontvezetőkkel. Külön kitért a közel-keleti problémákra, és az európai biztonság kérdésére. Délután Miskolc város ne­vezetességeit és legújabb lé­tesítményeit tekintették meg a tanácskozás részvevői. A munkaértekezlet ma folytatódik. Többeket közülük most ki­zártunk a pártból, vagy fe­gyelmi eljárás indult ellenük. A jobboldali opportuniz­mus a múltban nagy mérték­ben befolyásolta a pártot, s ezért ennek az irányzatnak a képviselőit el kell távolí­tani. Aki nem hajlandó alá­vetni magát a párt szerve­zeti szabályzatának, az nem maradhat meg sorainkban. Száznegyvenkét tudós gyűlt össze a texasi Houstonban, hogy négynapos értekezleten vitassák meg az Apollo—H által földre szállított hold­sziklák tanulmányozása so­rán szerzett tapasztalataikat. A tanácskozás csütörtökön zárul. Dr. Gordon Goles, az ore­goni egyetem professzora kedden hangoztatta, hogy véleménye szerint a Hold egy sziklákkal teletűzdelt, hatal­mas, víznélküli sivatag. Ki­fejtette, hogy a holdsziklák bizonyos hasonlóságot mu­tatnak a földi bazalttal, a különbség az, hogy a földi bazalt víz jelenlétében kris­tályosodott ki, míg a Holdon valószínűleg sohasem volt víz. Dr. Douglas geológus úgy nyilatkozott, hogy a hold­sziklák vulkánikus tevékeny­ség és nem becsapódás kö­vetkeztében megolvadt anya­Jóslatok Mario de Sabato, a francia asztrológusok leghíresebbje, kedden közzétette jóslatait az 1970-es évre. De Sabato ki­olvasni véli a csillagok állá­sából, hogy idén véget ér a vietnami háború, lemond VI. Pál pápa, ismét leértékelik a francia frankot, Onasszisz el­válik feleségétől Jacqueline- tól, Brandt kancellár hivata­lában marad, de a kis koa­Uazánkba látogat a jugoszláv Mirko Tepavac, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszte­re, Péter János külügyminisz­ter meghívására, a közeljö­vőben hivatalos, baráti lá­togatásra hazánkba érkezik. gokból kristályosodtak ki. Hozzáfűzte: „a holdsziklák szerkezetének egyöntetűsége és az idegen elemek hiánya erősen ellentmond annak a feltételezésnek, hogy a hold­béli sziklák óriási becsapó­dások következtében kelet­kezett hő miatt megolvadt anyagból kristályosodtak ki. Általános meglepetést kel­tett a houstoni tanácskozá­son dr. Gary Latham kolum­biai egyetemi professzor fel­szólalása. Latham ugyanis kijelentette, hogy visszavon­ja azt a javaslatát, amely szerint a Hold felszínén atomrobbantást kellene vég­rehajtani. Elmondotta, hogy az ilyen robbantás folytán a tudósok ugyan fontos követ­keztetéseket vonhatnának le a Hold belsejéről, de az így keletkező sugárzás károsan befolyásolná a Hold felszí­nén végzendő radioaktív méréseket. 1970-re líció még mandátumának le­járta előtt felbomlik, meghal Mao Ce-tung és Nagy-Britan- nia valószínűleg bejut a Kö­zös Piacba. A csillagjós, aki­nek ügyfelei között két meg nem nevezett államelnök ja van, az elmúlt évben — mint. az AP írja — megjósolta De Gaulle francia elnök le­mondását. Földes László Afrikába utazott Harmati Sándor előadása Miskolcon A holdsziklákról 25 éve történt Hol vagy Vlagyimir bácsi? Az Eszak-IVIagyarország által meghirdetett, felsza­badulási pályázatra érke­zett írás. Részletek. November 15-e ugyancsak közeledett a front. Zúgás, morgás, csattogás visszhangzott a völgyben. Es­ténként, sötétedéskor kigyul­ladt az ég, valamelyik irány­ban, s a szél égett pernye­szagot hozott... A németek valahol felgyújtottak egy fa­lut; Egy-egy „Sztálin-gyertya” majd minden este eljátszotta a maga tűzijátékát. Megbű­völve és borzongva néztük. November 26-a után már biztonságosabb volt a bányá­ban, mint fent. A falu lakói zömmel lehurcolkodtak. Mi is. Ott lent, mélyen a föld alatt, körülbelül 1 kilomé­terre a bejárattól, karbid­lámpák fényénél alig-alig hallatszott egy-egy tompa puffanás... ... A csendben, félhomály­ban jólesett a tudat, hogy együtt vagyunk. Jön, ami jön ... Nekem gyakran eszembe jutott a nagy eper­fa az udvaron... A jósla­tok ... — Szegény apa... most azért fogják eltenni láb alól, mert pap?... így mond­ják ... a németek is mond­ták ... a parancsnok... s csak hunyorított hozzá ... hogy meneküljünk cl!... De máris! Velük ... Szörnyű!... S mi az egész faluval együtt itt vagyunk... Mi lesz?... Rettenetes. De apán nem lát­szik félelem. Vagy nem is fél? Nem látok bele. Milyen süket csönd van itt. Csak a karbidlámpák sis­teregnek halkan. Minden ötö­dik gerendán egy. Éjszaka van, alig égnek. Olyanok, mint sok-sok imbolygó szent­jánosbogárka. Felettünk sű­rű gerendázat, alattunk szé­na. Csak tudn-’k aludni... • ... December 2-án megér­keztek a Kendersorra a szov­jet előőrsök. És nem lövöldöztek a leve­gőbe ... És nem voltak ron­gyokban sem — mint azt a német propaganda hirdet­te... s nem volt kutyafejük — mint ahogy a nép közt suttogó, babonára alapozó rémhír terjesztette. Csak jöt­tek, egy lövés nélkül. Más­nap megérkezett a csapat is. Azok, akik fentmaradtak, vagy feljöttek a bányából, s szemtől szembe látták őket, nagykendőbe, ködmönbe bur­kolózva lesték, mi lesz. Mi még akkor a bányában voltunk sokadmagunkkal. Dél felé hírnök jött: apa azonnal menjen fel. Hivatják. A fogam összeverődött. — Hát, isten áldjon meg benneteket! — hangja hatá­rozott volt. Mindnyájunkat megcsókolt. — Haaa ... eh ... külön­ben, majd meglátjuk. \ ítfainon íj vjen gondoltunk. A percek, s ne­gyedórák megtagadták az engedelmességet, s csak másztak. Aztán nagy sokára hallat­szott újra a hírt hozó jel, a három koppantás a vaskala- páccsal. Dermedten vártuk, mi lesz a hír, s ki hozza? Apa jött vissza. Hozzánk szállt a hadosztályparancs­nokság 6 tiszttel, legénység­gel, az udvaron vagy 5—6 szekérrel, lóval, s a konyha a szakáccsal. A faluban is most szállásolnak be. Ma még ne menjünk fel, de hol­nap már mehetünk. Remé­lik, a német csapatok nem álltak meg a völgy másik ol­dalán, így nem lesz harc. s a falu ne féljen ... O \ harcolólcsapat eleje elment, s újak jöttek helyettük. Mi is kaptunk új- „ ra tiszteket, legénységet. A parancsnok egy alacsony, zö­mök, szőke ember volt, s ve­le lakott még Vlagyimir bá­csi, aki futárszolgálatot tel­jesített, s általában a kapi­tány jobbkezének számított. Vlagyimir bácsi... Ugyan él-e még? Hinti-e még maga körül a humánus gondolko­dás nagyszerű eszméit tettei­vel, mindennapi életével, pél­daadásával? ... Nyílt homloka, derűs kék szeme, kackiásan növesztett, pödört, sötétszőke bajusza még most is élénken él em­lékezetemben. S a hangia is, a hangszíne, ahogy felvont szemöldökkel, s kicsit félre­billent fejjel mondta kedves, ■tört magyarsággal: ... A-a-a... Khaaború ... khaaború... ... De ő segített megmutat­ni, hogy a háborúban meg lehet tartani az emberszere- tetet. ö megtalálta a mód­ját. Két hétig lakott nálunk parancsnokával. A lakás egyik részében ők laktak, a másikban mi, a hozzánk köl­tözött családdal. Ö gyakran, naponta bejött hozzánk. Fá­radt arcát megsimította, s máris mosolyogva nézett kö­rül. Családban érezte magát. — Nem éhes-e? Nem szom­jas-e? — kérdeztük. A teát mindig szívesen elfogadta, s nagyon csodálkoztam rajta, milyen jóízűen herseg a foga alatt az ecetes uborka, mert azt kért hozzá. Kevert szlovák és magyar szavakkal beszélgetett, ér­deklődött, mesélt, újságolt. Pihent. Szerettük. Sokszor alig ült le, már kiáltott a parancsnok ... Ö ugrott, kap. ta bő köpenyét, s másfél na­pig nem is láttuk. A kapott, rábízott feladatokat mindig a parancsnok legnagyobb megelégedésére végezte el. A front valahol a falu ha­tárában volt még mindig, s pár napi csend után úira va­lami pattogás kezdődött, s néha mélyebb is puffant hoz­zá. Belövés érte a falut. Két halott, tizenegy sebesült. Megdöbbent és ideges volt mindenki. Ismét aggódtunk Üjhelyért Anyám sírt, s kétségbe volt esve nagyanyámék miatt. Beszélték, hogy ott is áll a front, a Várhegyen, a város felső részein tartiák masu­kat a visszavonulók, a város alsóbb. Borsi felőli terüle­tein pedig már oroszok van­nak, állítólag. Biztosat senki sem tudott. Vlagyimir bácsi kifaggatta anyámat, miért sír két nap óta. Bólogatott elgondolkod­va, mikor magyaráztuk, mer­re fekszik a Kecske .. s ki tudja, élnek-c még az ott le­vők?... Anya vállára tette a kezét, biztatgatta, igaz ugyan, hogy a khaaború, az khaaború, do azért ne féljen. És írjon csak levelet a bábuskúnak rögtöni Most ő elmegy a kapitány­hoz, aztán mire visszajön, a levél meglegyen, a többit meg csak bízza rá! De az utca, házszám is rajta legyen, pon. tosan a borítékon!... Mindnyájan értetlenked­tünk. Hogy akarja Vlagyimir bácsi eljuttatni a levelet? Csak nem ő akarja vinni?... Az szinte lehetetlen! Front­vonal ... belövések ... tá­nyéraknák, láncaknák háló­zata mindenfelé... Meg az­tán a Hecske házai között, s a Boglyoska körül is visz.- szavonulók vannak... De Vlagyimir bácsi hatá­rozott volt. Hamar, hamar, mert ő megy! Megírtuk az ezer aggoda­lommal teli levelet, 6 pedig került, fordult, szürke-feke­te bő köpenyét magára kap­ta, a levelet zsebrevágta, el­köszönt és elsietett. Mi még öt perc múlva is hitetlen- kedve néztünk egymásra ... A kapitány... Mit fog mon­dani a kapitány?... Nem... ez hihetetlen ... nagyon hi­hetetlen ... és mégis igaz. Már a második nap is es­tébe hajlott. A nagy fenyők susogva álltak őrt a kapu­nál. s ők is Vlagyimir bá­csit lesték tán. Fső csapko­dott ferdén, s a lovak lába cuppogott a sárban. Katonák jöttek-mentek, mind tudta, mi a tennivalója. Csak a szürke-fekete köpeny nem lebbent a nyitott tornácon a tisztek szobája és a mi kony­hánk között Ma. a lövése­ket sem hallottuk, csak az ismerős lépéseket vártuk... Fél tíz felé érkezett, szu­roksötétben. Átázva. Megállt a nyitott konyhaajtóban, elő- renyűjtva a levelet. A pis­logó, letakart fénynél is lát­szott, hogy sugárzik az arca az örömtől. Nemcsak a szája nevetett, hanem a kék sze­me is. Azt mondta ez a ne­vetés: Élnek! Megvannak! Nézd csak, itt a levél, amit írtak! ... Anyám kerekre nyílt szemekkel nézett rá, s pár pillanat múlva sírva, nevet­ve ölelgették egymást. Vla­gyimir bácsi először csak ne­vetett, aztán nevető kék sze­méből mégiscsak végiggör­dült egy könnycsepp szőke bajuszára. A nagy lelkesedésben csak később vettük észre, hogy már a kapitány is ott áll az ajtóban, s mosolyogva nézi a jelenetet. ... S nekem a pillanat tört részében a nagy eperfa ju­tott eszembe... s a hetek­kel előtte körülötte ólálkodó gonosz jóslatok ... Kaján emberek sunyi rosszhiszemű, sége... ... S olyan jó volt érez­ni, tapasztalni, a merő ellen­kezőjét ... az emberbaráti szeretet őszinte megnyilvánu­lását. Hiic/nniir év Pergett le iiux/uiiui azóta Méf. mindig összeszorítja valami a torkomat, ha Vlagyimir bácsira, a nagy darab, mo­solygós, szőke bajúszú, köte­lességtudó, nagyszerű ember­re gondolok. Halas Zoltánná tanító Sátoraljaújhely É I3P gífüMÍÉ iililWÉl

Next

/
Oldalképek
Tartalom