Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

1 Péntek, 1970, január 30. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Gazdatt úq l kérdésv le a. mentei párthizwttiág ülésén Az ipar és a mezőgazda­ság mérlegelése után a me­gyei pártbizottsági ülés rész­letesen megtárgyalta Borsod beruházási tevékenységét, az átlagbérek alakulását, a fo­gyasztói árszínvonalat. A beruházásokat 1868-hoz képest némi megélénkülés, a teljesítések kiegyensúlyo­zottabbá válása és a reform által kiváltott új vonások to­vábbi fokozatos, bár a kí­vánatosnál lassúbb ütemű kibontakozása jellemezte. Az állami és a vállalati beruhá­zások évi pénzügyi teljesíté­se mintegy 5 milliárd forint, mely 14 százalékkal haladja meg az 1968. év korrigált tel­jesítését. A beruházások dön­tési kategóriák szerinti meg­oszlása 1968-hoz képest a vál­lalati beruházások felé toló­dott el. Anyagi-műszaki megoszlás tekintetében elto-- lód ás jelentkezett az építési rovat felé. Megyénkben az országos szintet meghaladó mérvű volt az építőipari árak növekedése. G«md a kapacitás­Ilia nT A feszültség tovább tartott, főleg az építési és a techno­lógiai szerelési munkákban. A különböző szerelési kapa­citáshiányok elsősorban az egyedi nagyberuházások be­fejező munkáit, az építőipari kapacitáshiányok pedig in­kább a kisebb, főként tanácsi beruházások megvalósítását gátolták. A beruházási tevé­kenység koncentráltságában nem következett be javulás. Nőtt. a folyamatban levő be­ruházások száma és értékál­lománya. A jelentősebb, 1969. évi befejezésre tervezett 73 be­ruházástól 37 készült el, és 36 húzódik át 1970-re. Az áthúzódások oka döntően ki­vitelezői kapacitáshiány. Az 1969. évi kezdésre tervezett S3 beruházásból 46 indítása megtörtént, 7 beruházás kez­dése kapacitáshiány miatt 1970-re húzódik át. A feladatok megoldásához ezért idegen forrásokat vesz­nek igénybe. Ez viszont azt eredményezi, hogy a válla­latok hosszú időre lekötik fejlesztési alapjukat oly mértékben; hogy a későbbi években elvesztik alkalmaz­kodó képességüket. 1969-ben emelkedett a lakosság összjövedelme A megyei pártbizottsági ülés leszögezte, s ezt hangsú­lyozta szóbeli kiegészítésében Dojcsák János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is: megyei szinten 1969-ben 2 százalékkal nőtt az átlag­bér. A foglalkoztatottak 4 százalékos növekedése követ­keztében a bérkifizetések összesen 6,9 százalékkal nőt­tek. A lakosság összjövedel­me 1969-ben 8—9 százalék­kal magasabb, mint 1968-ban volt. Ehhez természetesen hozzá kelj számolni a nyere­ségrészesedést is, amely 15— 20 százalékkal haladja meg és ezzel megközelíti, eset­leg valamelyest meghaladja az 1968. évi szintet. A mező- gazdaságban dolgozók jöve­delme jobban nőtt, mint a bérből és fizetésből élőké. Ez nagymértékben csökkentette a korábbi jelentős — de még ma is meglevő — jövedelem- különbségeket. A megnöve­kedett Vásárlóerő hatására a kiskereskedelem forgalma körülbelül 10 százalékkal emelkedett. Ennek ellenére jelentős mennyiségi és minő­ségi választékhiány mutatko­zott. Az alacsony készletek miatt az alapok forgási se­bessége jelentősen felgyor­sult. A fogyasztói ásrszí ii'vontai ala k áfásáról A fogyasztói árszínvonal 1969-ben kb. 2,5 százalékkal emelkedett. Valamennyi áru­csoportban tapasztalható bi­zonyos áremelkedés, ruházati cikkeknél 3—4, vegyesipari cikkeknél 2—2,5 százalékos stb. A mezőgazdasági termés- eredmények és a növekvő piaci felhozatal nem alakí­tott ki alacsonyabb piaci ár­színvonalat. A MÉK és az fmsz árszínvonalának nö­vekedési üteme az idényáras cikkeknél (burgonya, zöld­ség-gyümölcs), meghaladta még a szabadpiaci árnöve­kedés ütemét is. Megyénkben az országosnál kisebb átlagbérnövekedés és nagyobb mértékű fogyasztói árszínvonal-emelkedés ked­vezőtlen visszhangot váltott Iá. Ha figyelembe vesszük még, hogy a béremelés a la­kosság jelentős rétegeit (ipa­ri dolgozók egy része, állam- igazgatásban dolgozók, nyug­díjasok, egészségügyi dolgo­zók stb.) nem érintette — ugyanakkor a fogyasztói árak igen —, akkor érthető az e rétegek körében jelentkező rossz hangulat. Miért emelik a fogyasztói cikkek árút? Szűcs István elvtárs, a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke elmondotta; meggyőződése, hogy az üze­mek, termelőegységek jelen­tős része kifejezetten jobb munkával érte el az elmúlt évi nyereséget. A Népi Ellen­őrzési Bizottság vizsgálatai azonban kiderítették olyan eseteket is, amikor nem tel­jesen így volt. A termelők igen sok fogyasztói cikk árát növelték, és a kereskedelem kényszerült követni. A ter­melőüzemek jogosan tették-e azt? Több termék korábban kiegészítésben részesült, az elmúlt évben ezt megvonták, s ezt az összeget teljes egé­szében áthárították a fo­gyasztókra. Pedig az üzemek lürelmi időt kaptak, hogy vizsgálják felül munkájukat, és ha lehet, tegyenek intéz­kedéseket a termelési költsé­gek csökkentésére. Kifogá­solta még: az importtól be­szerzett és a hazai termékele közötti árdifferencia túlságo­san nagy, az importtermékek javára. A forgalmiadó-rendezés bizonyos fogyasztási cikkek­nél az árakat lefelé is mér­sékelte, mégis több olyan cikkel találkozni, amely­nél ezt nem hajtották végre a kereskedelemben. Előfordul olyan is, hogy a kereskedelem technikailag korszerűbb kivitelű árut ho­zott forgalomba, az árat azonban nem módosította le­felé. Szabó József elvtárs. a Ga­bonatröszt megyei igazgató­ja felhívta a kommunisták figyelmét, hogy azt a bizo­nyos árszínvonal-emelést, a béremelést egyes, nem a szocializmusért dolgozni aka­ró erők a maguk hasznára igyekeznek felhasználni. Gácsi Miklós elvtárs, a Di­ósgyőri Gépgyár vezérigaz­gatója, mint követendő pél­dát bejelentette: 1968 végén 15 millió forintos árenged­ményt eszközöltek, árnöve­kedés pedig egyáltalán nem fordult elő vállalatuknál. Vincze Géza elvtárs, a BÁÉV vezérigazgatója el­mondotta: valóban úgy van, hogy 36 beruházás nem ké­szült el. Ebből hattal az 5 vállalatuk maradt adós. Majd részletesen elemezte ennek okait (anyag- és mun­kaerőhiány stb.). A beruhá­zási piac gondjaként említet­te meg, hogy a BAEV az el­múlt esztendőben 204 mil­liós beruházási igényt utasí­tott el, ebből 93 millió Bor­sod megyei volt, a többi 111 milliós igény pedig szabol­csi. Fodor László (Folytatjuk) Mezőgazdaságunk rohamosan fejlődik (Folytatás az 1. oldalról.) oszthatatlan szövetkezeti ala­pok növekedése is. 1969-ben megkezdődött a szövetkezeti földhasználat és földtulajdon egységének kialakítása. bohttsni hell a hústermelést Gondjainkkal, problémá­inkkal kapcsolatban elmond­ta dr. Bodnár Ferenc, hogy az állati termékek termelése el­marad a népgazdaság és a la­kosság szükségleteitől. Ennek lő oka, hogy a nagyüzemen kívüli állattartás gazdaság- politikai céljainkkal ellen­tétben évről évre csökkent, amit a nagyüzemekben meg­valósított növekedés nem pó­tol. A jelenleg érvényesülő közgazdasági ösztönzők érde­keltté teszik a gazdaságokat a sertéshústermelésben. Ta­karmány is van. A fejlett technológiai megoldások ki­alakulóban vannak. Ez azt je­lenti. hogy 1970-ben az egyéni állattartók és a nagy gazdasá­gok is gyarapítani fogják a kocaállományt. így az év má­sodik felében már éi'zékelhe- tően növekedni fog a sertés­hústermelés. Dicsérőleg szólott a Búza­kalász Tsz ama törekvéséről, hogy, a maguk részéről mind­jobban hozzájárulnak a hús­termelés fokozásához. A tsz profilja helyesen alakul — mondotta —, elsősorban a szarvasmarha és a sertés tar­tására rendezkednek be, nö­vénytermelésüket ennek meg­felelően fejlesztik. 1972-ben várható a kétezer férőhelyes komplex tehenészeti telep teljes kiépítése, amely átlago­san hatezer darab szarvas- marha tartását teszi lehetővé. Számítunk M háztájira in Az országos előirányzat sze­rint a mezőgazdaság termelé­sét 1970-ben egy százalékkal indokolt növelni — folytatta Bodnár Ferenc elvtárs. — Az óvatosságra az ad okot. hogy a múlt évi növénytermelés re­kord színvonalú volt, és az ál­latlétszám az idén sem válto­zik jelentősen. Olyan terme­léspolitikát kell folytatni, amely biztosítja a háztáji gazdaságokban a szarvas- marha-, a sertés- és a ba­romfiállomány növekedését. Arra kell törekedni, hogy a közös és a háztáji gazdasá­gok termelése a jelenleginél jobban emelkedjék. Ehhez az szükséges, hogy a tsz-vezetés mindenütt figyelembe vegye a háztáji gazdálkodás igénye­it. biztosítsa azok kielégíté­sét. teremtse meg a háztáji termelési kedv fokozásának a feltételeit. Dr. Bodnár Ferenc elvtárs erről a helyről is köszöntötte a megye termelőszövetkezeti parasztságát, s a megyei párt- és állami vezetés nevé­ben ígérte: mindent elkövet­nek, hogy előmozdítsák, biz­tosítsák a jobb munka felté­teleit, lehetőségeit. O. M. Erősödlek a közős gazdaságok Zárszámadások a sátoraljaújhelyi járásban (Tudósítónktól.) Gondos előkészületek előz­ték meg a sátoraljaújhelyi járásban a termelőszövetke­zetek zárszámadási munká­latainak megkezdését. Még decemberben hatnapos tan- folyamot rendezett a Pénz­ügyminisztérium Aggteleken a főkönyvelők és számviteli szakemberek részére, s a To- kaj-hegyaljai Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége és a járási tanács is külön értekezleten tájékoztatta a tsz-ek vezetőit a zárszám­adás előkészítésével kapcso­latos tudnivalókról, A szövetkezeti gazdaságok idejében megkezdték a mun­kát, s azok kellő ütemben folynak. A járásban összesen 37 tsz-nck, 4 szakszövetke­zetnek, I—1 mezőgazda­sági és építőipari közös i vállalkozásnak kell szá­mot adnia vagyoni hely­A Tisza—1L hatása Ontősés 26 500 katas&tráíis holdon A Kiskörénél épülő IX. tí- szai vízlépcső, ha elkészül, erőteljes hatással lesz Borsod megye mezőgazdaságára. Még a Hernád-völgy északi részén is érezhetik majd hatását a gazdaságok, hiszen nemcsak a Tisza duzzad meg, hanem a Hcrnád, a Sajó és a Bodrog is. A Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság például úgy oldja meg szőlőterületeinek öntözé­sét. hogy a megduzzadt Bod­rog vizét használja fel öntö­zésre. Eredetileg a Borsod megyei Tanács 65 termelőszövetkeze­tet javasolt, hogy ezek 37 000 katasztrális holdnyi területtel vegyenek részt az öntözéses gazdálkodás fejlesztésében, ha kiépül a Tisza—II. vízlépcső. A Tiszavidéki Mezőgazdasági Fejlesztési Iroda azonban egy tucatnyi tudományos in­tézettel együtt megvizsgálta c termelőszövetkezetek termé­szeti, közgazdasági és pénz­ügyi helyzetét.. A 65 tsz-ből végül csak 54 tsz-t értékeltek (11 tsz szóba se jöhetett), s a vizsgálatok után 37 tsz bizo­nyult alkalmasnak, hogv a Tisza—II. vízlépcső kiépülése után, öntözéses gazdaságát fejleszthesse. Az öntözéses gazdálkodás kifejlesztése három ütemben valósul meg. Az első ütemben már a göncruszkai és a Vil­mán yi tsz-ek is öntözhetnek, amelyek fejlesztési tervüket el is készítették. Ugyancsak az első ütemban akarják fej­leszteni öntözéses gazdálko­dásukat a sajóvámosi és az amóti termelőszövetkezetek. Fejlesztési terveik készülnek. Borsodivánka központtal is készül egy 1200 katasztrális hold nagyságú öntözéses gaz­daság terve. A Tisza—II. vízlépcső meg­épülése utáni első ütem 1973 —1975. A második ütem; 1976 •—1980. A harmadik ütem 1980 után. Az első ütemben 12 borsodi tsz és négy állami gazdaság fog öntözni a meg- duzzasztott folyókból. A má­sodik ütemben további 16 tsz és egy állami gazdaság ép Hí fel öntözőfürtjeit és öntöző- berendezéseit. A harmadik ütemben — az eddigi tervek szerint — nyolc tsz valósítja meg az öntözéses gazdálko­dást. Eddig tehát összesen 37 termelőszövetkezet és öt álla­mi gazdaság bizonyult alkal­masnak. hogy a Tisza—II. vízlépcső megérintése után, öntözéses gazdálkodást való­sítson meg — összesen csak­nem 26 500 katasztrális hold területtel. Tegnap, január 29-én, csü­törtökön délelőtt a megyei ta­nács épületében újabb nyolc termelőszövetkezet vezetői értekeztek az öntözésfejlesz­tésről. a tervkészítésről és az érdekek, feladatok összehan­golásáról. Ezek — egy kivé­telével — csak a harmadik ütemben fejlesztik ki öntözé­ses gazdálkodásukat, de a munkához már valamennyien hozzákezdtek. A tegnapi érte­kezleten Sándor Barna, a me­gyei tanács szakelőadója is­mertette a Tisza—II. vízlép­cső megépüléséből eredő ön­tözési lehetőségeket. Elmon­dotta. hogy Borsod megye ter­melőszövetkezetei elég nagy erővel kapcsolódnak be a munkákba. Vannak azonban olyan termelőszövetkezetek, amelyek jelenleg még nem felelnek meg a követelmé­nyeknek. Később viszont, ha ezek a tsz-ek megteremtik a kedvező, közgazdasági és egyéb feltételeket — még be­kapcsolódhatnak az öntözés- fejlesztési programba. és hasznosíthatlak a megduz- zasztott folyók vizét. Sár, J. zetéről, gazdálkodásának eredményeiről és általában mindazokról az eseményekről, amelyek az elmúlt esztendőben a szö­vetkezetek életében történ­tek. | Az előzetes adatokból is megállapítható, hogy az új gazdaságpolitikai intézkedé­sek, a hitel és állami támo­gatás új rendszere, s tsz-ek nagyobb önállósága, a szer­vezettebb vezetés, nemkülön­ben az aránylag kedvező idő­járás jó hatással volt az 1969. évi gazdálkodásra. Ez­zel magyarázható, hogy a Járás közös gazdasá­gai tovább erősödtek, A bruttó termelési érté­kük ugyanis az előző évi 463,3 millióról 542 millió forintra nőtt, te­hát 17 százalékkal gyara­podott. Ebből a különböző alapok­ra tetemes összeget fordítot­tak, például forgóalapra 137; állattenyésztésre 102, tarta­lékra az előző évi 49 mil­lióval szemben 79, fejlesztési alapra 43 millió forintot for­dítottak, míg a tagok része­sedésére körülbelül ugyan­annyit használnak fel, mint azelőtt: 144 millió forintot. Az elmúlt évben is igen nagy összegű állami támo­gatásban részesültek a járás termelőszövetkezetei. Mind szélesebb körben terjed a kö­zös gazdaságok vezetőinél az a helyes nézet, hogy a ta­gok részesedésének növelését a saját termelési bevételeik­ből fedezik, az állami támo­gatásként kapott összeget pe­dig az utolsó forintig a tsz- ek megerősítésére, továbbfej­lesztésére fordítják. Ugyancsak dicséretes tö­rekvésük a tsz-vezetőknek, hogy évről évre növelik a biztonsági alapjukat, ami elengedhetetlen feltétele a nyugodt, kiegyensúlyo­zott gazdálkodásnak, Íriszen az elmúlt években né­hány tsz vezetői, tagjai a sa­ját bőrükön tapasztalhatták, milyen nehéz megfelelő kész­pénz-tartalék nélkül gazdál­kodni. Nem lehet tehát csu­pán a tagok részesedésének növelését szem előtt tarta­ni, mert megfelelő biztonsági alap hiányában egy váratla­nul beköszöntő aszályos év, gyenge termés esetén nem­csak mérleghiányos lesz a gazdaság, hanem a tagok jövedelme is mélyen a bér­szint alá zuhan. Az ipari üzemekhez hasonlóan, a me­zőgazdasági üzemeknek is törekedniük kell a tőke-ak­kumulációra. A zárszámadási munkák mindenütt előrehaladott ál­lapotban vannak, úgy, hogy a kitűzött határidőre, febru­ár 10-re a sátoraljaújhelyi járásnak mind a 37 termelő- szövetkezetében megtarthat­ják a zárszámadási közgyűlé­seket. Hegyi József (Tudósítónktól.) A Sátoraljaújhelyi Tanács Végrehajtó Bizottsága az el­múlt napokban sokoldalúan elemezte a mezőgazdasági szakoktatás helyzetét, A me­zőgazdaság belterjes fejlesz­tése. a munka hatékonyságá­nak fokozása megköveteli a szakmai műveltségnek növe­lését. A sátoraljaújhelyi já­rásban 23 általános iskolá­ban van mezőgazdasági jelle­gű gyakorlati oktatás és 12 továbbképző iskola működik, ahol betanított munkás kép­zettséget lehet szerezni. Év­ről évre nő a szakmunkások száma, de az igényekhez ké­pest csak 51 százalékos az el­látottsági színvonal. Különö­sen kedvezőtlen a szakmun­kás ellátottság az állatte­nyésztésben és a kertészetben. Az állattenyésztésben jelent­kező szakmunkáshiányt a fel­nőttek képzésével igyekeznek enyhíteni. A szövetkezeti ta­gok magas életkora miatt azonban csak a fiatalokkal lehet hosszú távon megoldani ezt a gondot is. A munkafel­tételek megjavítása, modem istállók építése, a szakmun­káspótlék fizetése bizonyára vonzóvá teszi ezt a tevékeny­séget. A mezőgazdasági nagyüze­mek szakmunkásai ismere­teinek gyarapítása céljából üzemi szakköröket szerveztek és különböző szakelőadásokat tartottak. As elmxílt évben 220 szakmunkás vett részt a szakmai továbbképző tanfo­lyamokon. A termelőszövet­kezetek továbbfejlesztése, a megfelelő anyagi érdekeltségi rendszer kialakítása, bizonyá­ra döntő javulást eredmé­nyez a szaktudás gyarapítá­sában is. Takács Értékelés feladatok Csak 51 százalék! Nagyobb szakmai műveltségre van szükség

Next

/
Oldalképek
Tartalom