Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 Péntek, 1970. január 23, könyv margójává Idestova egy évtizede an­nak, hogy társadalmi fejlő­désünk a hazafiság korszerű értelmezését, s az abból kö­vetkező gyakorlati teendőket napirendre tűzte. Az elvek tisztázását tettek követték, melyek közül a Hazafias Népfront irányításával or­szágosan kibontakozó honis­mereti mozgalom megkülön­böztetett figyelmet érdemek Bebizonyosodott, hogy mély hazaszeretet és internatíona. lizmus aligha képzelhető el a szülőföld alapos ismerete és szeretető nélkül. A Tanács- köztársaság és a felszabadu­lás jubileumai örvendetesen fellendítették a helytörténe­ti kutatásokat, széles körű érdeklődést ébresztettek a szűkebb haza históriája iránt. ! apozgatás *—* í* IPYÍkf a lexikonban A rádióhallgatók bizonyá­ra emlékeznek még a „Ti­szán innen, Dunán túl” Pest és Borsod között folyó vetél­kedőjére. A feladatok során hat pataki diáknak az Üj Magyar Lexikon köteteiből kellett olyan neves személyi­ségeket kikeresni, akik me­gyénkkel valamilyen kap­csolatban álltak, s ezt a tényt a lexikon is megörökíti. A feladat a vetélkedő legnehe­zebb próbatétele lett. Sokan szidtuk a lexikon harmadik kötetét izgatottan lapozgató diákfiút, hogy miatta Nagy­kőrös jutott a három pont­hoz; nem sikerült a G—Gy— H—I—J betűs hírességek között egyet sem találnia, akit megörökítésre méltó szá­lak fűznek Borsod-Abaúj- Zemplén megyéhez. Bizonyá­ra akadtak hallgatók, akik a „mai fiatalok” tájékozatlan­ságát emlegették. Nevükben is igazságot kell szolgáltat­nunk a versenyzőnek: a hiba a lexikonban van. Bizonyá­ra helykímélés céljából te­kint el a lexikon a születés és halálozás helyének közlé­sétől, s a tömörítésnek éPP a helyismereti vonatkozású adatok estek áldozatul. Csupán irodalmi, irodalom- történeti szempontból tet­tünk próbát a kötettel, s cso­dálkozva tapasztaltuk, hogy nincs megyénkkel kapcsola­tos utalás Gyöngyösi István (Patakon tanult, Berentén is lakott). Gárdonyi Géza (Sály- ban, Hejőcsabán, Patakon ta­nult), Gvadányi József (Ru- dabányán született), Geleji Katona István (Gelejen szü­letett, Göncön, Abaújszántón, Monokon, Sárospatakon, Sá­toraljaújhelyen tanult) és mások értékelésénél. Nem említik, hogy Jókai Mór a Bükkben bujdosott, hogy Herman Ottó élete ezer szál­lal kapcsolódik megyénkhez! Néhány helyi viszonylatban jelentős alkotó be sem ju­tott a lexikonba (Guthi So­ma, Jászay Pál, a néprajzos Istvánffy Gyula). Hogy ez mennyiben hibája a lexikon­nak, arról most nem szólunk, annál kevésbé, mert más ki­adványokban (pl. Magyar Irodalmi Lexikon) igen di­cséretes törekvésekkel talál­kozunk e téren. I rodalmi emlékhelyek Hagyományaink ápolásá­ban és szélesebb körű meg­ismertetésében nagy jelentő­séget tulajdonítunk a Me­gyei Könyvtár Irodalmi em­lékhelyek Borsodban című kötetének, mely a közelmúlt­ban hagyta el a sajtót (ösz- szeállította: Kluger Lászlóné, az anyaggyűjtésben közre­működtek: Hubay Agnes, Hubay László, dr. Késik La- josné, lektorálta: dr. Berza László). A szép kiállítású kö­tet igen nagy jelentőségű, Csorba Zoltán 1912-ben meg­jelent könyve (Miskolc és Borsod az irodalomban) óta nem született ilyen igényű vállalkozás. A cím — sajnos — nem tükrözi, hogy az anyaggyűjtés az egykori Abaúj és Zemplén megyék­re is kiterjedt, pedig törté­neti igényű munkáknál ez elengedhetetlen. „Igyekeztünk felkutatni, lefényképezni minden he­lyet, ahol az irodalomnak emlékét találhattuk” — ol­vassuk az előszóban. S a kö­tetet végiglapozva gazdag anyag tárul elénk, mely a szülőföld és a helyi hagyo­mányok megismerésében fel­becsülhetetlen segítséget, sőt élményt jelent. Fájó azon­ban, hogy az anyag koránt­sem teljes. Még olyan — megyei viszonylatban jelen­tős — helyeken is, mint Sá­rospatak és Sátoraljaújhely maradtak pl. emléktáblák „észrevétlenül”. Nem említi a kötet, hogy Sárospatakon a Dobó Ferenc utca elején em­léktábla őrzi Móricz Zsig- mond emlékét, hogy Sátor­aljaújhelyen Kossuth kultu­szát négy tábla jelzi (a gim­náziumon, az egykori me­gyeháza nagytermében, két lakóházon). Nem tudósít a kiadvány Jókai bükki em­léktábláiról, II. Rákóczi Fe­renc Tarr István készítette mogyoróskai szobráról, a ti- szaszederkényi Jókai-szobor­ról. Az emlékhelyek létesí­tése a kötet lezárása óta is folyik (Losárdi Zsuzsanna és Kossuth Zsuzsa Sátoraljaúj­helyen, Dayka 'Gábor Miskol­con kapott emléktáblát). H afvan alkotó Az ismeretterjesztés mel­lett ebben kell látnunk a ki­advány jelentőségét: ösztö­nöznie kell e hagyományok ápolására, nagyjaink emlé­kének megörökítésére. A szerkesztők anyaggyűjtése 37 településre terjedt ki, 32 szoborban, vagy emléktáblán megnyilvánuló emlékhellyel megtisztelt íróról tud, s a függelékben 28 olyan alkotó nevét találjuk, akik kapcso­latban álltak megyénkkel, de tárgyi emlék nincs róluk. A névsor, mely a könyv függelékéből és tartalomjegy­zékéből összeállítható gaz­dag, de épp a további kuta­tás érdekében szükség van némi kiegészítésre. A függe­lékben közölt adattár meg­lehetősen hiányos. A szer­kesztők még Miskolc vonat­kozásában sem törekedtek teljességre. Csak olyan írókat említek, akik irodalmi lexi­konunkban is szerepelnek: Géléi József műfordító itt járt iskolába és itt halt meg, Pákh Albert itt tanult, Sza- lóczy Bertalan író itt szüle­tett, Tárkányi Béla szintén. Hosszú a kimaradottak lis­tája Sárospatak hagyomá­nyaival kapcsolatban (Czeg- lédi István, Csáti Demeter, Csécsi János, Édes Gergely, Fáy András, Kerényi Fri­gyes, Komáromi Csipkés György, Medgyesi Pál, Nagy- váthy János, Palágyi Lajos, Pósa Lajos, Szabó Eridre, Szemere Miklós stb.), Sátor­aljaújhely múltját illetően (Helmeczy Mihály, Kálmán- csehi Sánta Márton, Molnár Borbála, Losárdi Zsuzsánna, Boruth Elemér, Szirmay An­tal stb.), a szűkebb Borscjd területén is (Alacska: Cjálei József, Balajt: Ragályi Ta­más, Boldva. SzathmárJ Ki­rály Ádám, Kistokaj . JJfng- várnémeti Tóth LászkJ^ TTe- zőkeresztes: Dobrossy'ri„..°án, Nyomár: Szathmáry ' király Ádám). Dévai Bíró Mátyás Boldogkőváralja és Szikszó, Igaz Sámuel Erdőbénye, Benczédy Székely István Gönc, Szikszó, Olaszliszka, Abaújszántó, Batizi András Szikszó révén kér helyet iro­dalmi hagyományaink sorá­ban. Elég is lesz tán a ván­dorúiból irodalmi hagyomá­nyaink nyomában. Az utol­só szó nem az elégedetlen­ségé, hanem az örömé, hogy tárgyi eredmények indítéká­ból lehetett mindezt elmon­dani. Kováta Dániel A Diósgyőri Gépgyár egyik dolgozója egy hónapot töltött Teheránban, Irán fővárosá­ban. Mielőtt elutazott, meg­kértük, hogy hozzon olvasó­ink számára ajándékot, né­hány olyan felfedezést, ame­lyeket talán szűkebb hazán­kon belül is hasznosítha­tunk. Megfigyeléseit — az újságíró segítségével — most továbbítjuk olvasóinknak. Figyelmes taxisok A parti sziklák vakító fe­hérséggel övezik az azúrkék Földközi-tengerpartot Bej­rútnál. A mintegy 400 ezer lakosú városban meglepően ra kinyújtott kézzel is fi­gyelmeztetnek. A tolongás és zaj ellenére a libanoni em­berek nyugodtak, öregek, fi­atalok sétálgatnak — kezük­ben olvasót morzsolgatva — vagy nagyon ráérősen üldö­gélnek, Teheráni fények Libanon fővárosából a Pan American légitársaság óriás­gépe csillagos égbolt alatt szállt Teherán felé. A csinos légikisasszonyok halványkék ruhában „röpködtek” az uta­sok között. A gép New York —Bej rút—Teherán—Del hi között közlekedik, s a föld­Tehcránba utazva, Bejrutban, Libanon fővárosában készí­tette lapunk '"rimára ezt a felvételt a Diósgyőri Gépgyár egyik doIg<#.'-rm'L idol sok az építh lés — a mo­dern vonalakba divatosak — sok a hotel, az utakon pe­dig nagy a járműáradat, — Uram, óhajt beszállni? Az ajánlatot ebben a for­gatagban ugyancsak megle­pőnek tartja a miskolci em­ber. Főleg, hogy taxisok te­szik! Lépten-nyomon. A vá­rakozóhelyekre általában be sem állnak. Nyugodt emberek Az utcák tarkállanak a la­tin és arab betűs feliratok­tól, reklámoktól és zajosak a járművektől. Az autósok feltűnően sokat használják a hangjelzést és a kanyarodás­Kondor Béla grafikái a Corvina Kiadó gondozásában Kondor Béla a miskolci grafikai biennálék állandó részvevője, nagydíjas, aki 19G9-ben Dürer emlékét idé­ző sorozatával a Képzőmű­vészeti Alap díját is elnyer­te. Művei — elsősorban gra­fikai lapjai — több külföldi tárlaton keltettek már ér­deklődést. Munkásságának el­ismerése fejeződik ki abban is, hogy a Corvina Kiadó a művészetét reprezentáló vá­logatásban 12 grafikai lapot jelentetett meg Kondor Bé­la alkotásaiból. A tizenkét lapból álló gyűjtemény a művészi rep­rodukció legmagasabb igé­nyeinek megfelelő színvona­lú kivitelben bemutatja a ki­tűnő művész sokirányú munkásságát, útkereső mű­vészetét, váll a mesterség eszközeit ismerő és virtuóz módján alkalmazó alkotó vágyairól, ambícióiról. PP<­kerekségnek szinte minden nációját szállítja. A mi úti- társaink között is voltak amerikai, hindu, maláj, né­met, iráni emberek. Mintegy két és félórás út után meg­pillantottuk Teherán fénye­it... A fények, reklámok orgiá­ja lenyűgöző. Színpompás esti köntöst ad egy város­nak, mi is áldozhatnánk egy kicsit többet Ilyen célokra. A régi, csúcsíves, bolthaj­tásos, hagymakupolás épület- csodái: mellett,1 ríia már Te­heránban is a modern építé­szeti stílus dominál. Kizáró­lag lapos tetejű magasházak épülnek. Mint nálunk. De: szép hagyományként — és sok-sok évre tartósítva az épületeket — színes mozaik- díszítéssel. vagy zománcbur­kolattal borítják az épülete­ket Kaputelefonok — „sztriptíz“ Vannak Teheránban csalá­di házak is. Lakói hatalmas falakkal és vaskapukkal zár­kóznak el a külvilágtól. És minden bejáraton elektro­Ki kicsoda? Kortársaink Nemzetközi életrajzi lexi­kon, mintegy 7000 neves kor. társról: politikusokról és gazdasági vezetőkről, írókról és újságírókról, tudósokról és művészekről, papokról és katonákról. Naponta olvas­hatjuk nevüket újságokban és folyóiratokban, hallunk róluk a rádióban, látjuk őket a televízióban. Ki kicsoda? Erre a kérdés­re adnak választ a rövid életrajzok. Ismertetik az il­letők pályafutásának, köz­életi szereplésének, tudo­mányos, illetve művészeti tevékenységének főbb ada­tait Csaknem 1500 neves magyar személyiség kapott helyet a könyvben. A „Ki kicsoda?” a Kos­suth Könyvkiadó több éves munkájának eredménye, s újdonságszámba megy a magyar könyvkiadásban: az egész világot felölelő, ilyen típusú lexikont nálunk ed­dig még nem adtak ki. Színházi színek Már minden művésszel tár­gyalt az igazgató a jövő évi szerződések ügyében, csak az egyik színésszel dem. A szí­nész bement az igazgatóhoz és megkérdezte: — Igazgató úr, mi lesz a jövő évi szerződésemmel? — Nem szerződtetem ma­gát jövőre — mondta az igazgató —, nem vagyok megelégedve a magaviseleté­vel 1 — Igen? És tessék monda­ni hittanból hogy‘állok? * Társulati gyűlésen az igazgató dörgedelmes beszéd­ben ostorozza a színháznál oly gyakori részegeskedést és kijelenti, hogy új mód­szert vezet be, A jövőben kí­méletlenül el fog járni a ré- szegeskedők ellen 1 Mikor itt tartott beszédé­ben, az egyik színész felállt és kitántorgott a helyiségből. Kínos csend támadt egy pillanatra, majd az eltávo­zott színész mellett ülő kol­léga mentegetően így szólt: — Nézd el neki, igazgató úr! ö még a régi módszer híve! * Népszerű epizódszínészünk az új darabban nagyon kis .szerepet kapott, persze nem nagyon örült neki. — Játszol az új darabban? — kérdezi egyik kollégája. — Igen. — Milyen embert? '— Szűkszavút! Énekes-felvétel van a szín­házban és a karmester már órák óta hallgatja a hami­sabbnál hamisabban éneklő jelentkezőket. Az egyiknél már nem bírja tovább és miközben az ordítva énekel, felszól a színpadra: — Ezt a hangot kikérem magamnak! A kissé könnyelmű szí­nészházaspár fizetés napján költségvetést csinál és kide­rül: ha egész fizetésüket a tartozások kifizetésére fordít­ják, még akkor is tartoznak egy csomó embernek. — Te jó isten, ebbe bele kell halni! — mondja elke­seredetten a feleség. — Anyukám, ahogy én né­zem a dolgot., mi csak akkor halhatunk meg, ha a színház saját 1 iáiottjának tekint! * Szabadtéri előadást tat egyik vidéki színházunk igei kellemetlen, hűvös időben. A tenorista dühösen ki i jelenti: — Ezt is csak velünk le hét megcsinálni. Joviczk; nem énekelne ilyen időben — Mi baj van, kollégám — kérdi az éppen belépi igazgató. — Semmi, drága direkto rom — válaszol a tenorist. — éppen mondtam a többi eknek: „Jó vicc, ki nem éne kelne ilyen időben!” A nem éppen gerinces sz nászról beszélik kollégá hogy mindig, minden igazg: tónál „be tudja dolgozni magát. — Hiába, ő egy nagy jé lem — jegyzi meg az egyi beszélgető —, törik, de ner hajlik! * A régi időkben játszót fák színházaink egy rémdrá mát. melyben a gonosz intri kus tőrével orvul leszúrja mos kapuzár, kaputelefon. (A telefonhálózat egyébként ki­tűnően látja el feladatát.) Persze, ezek a lakók nem azonosak azokkal, akiket, a város nyitott csatornaháló­zata mentén lépten-nyomon látunk, amint ruháikat mos­sál: a kanálisokban... A Icaputelefonos házak lakói luxusautókon járnak, s még az üzletekbe is úgy men­nek be. hogy kocsijaikkal fel­hajtanak a járdára és a boltajtónál állnak meg. A KRESZ-t nem ismerik — a főútvonalról minden további nélkül kihajtanak a mellék- utakra — idegesítően fura- kodva közlekednek a „zeb­rán” is a gyalogosok közé hajtanak... Este pedig ők a számtalan klub, presszó törzsvendégei. Kedvenc mű­soruk a sztriptíz. Mai perzsa vásár — Fényes lesz a cipője! — Gyönyörű frizurát ké­szítek! — Akar egy borotválást? A járókelőket minduntalan leszólítják a „kisiparosok”. Ök éppúgy az utcán üldögél­nek, mint a különféle áru­sok. A mai perzsa vásár az évszázadokkal ezelőtti han­gulatot idézi: a különleges gyümölcsökön kívül minden­féle portékát kínálnak. Az iparművészet virágkorára emlékeztetnek a gazdagon díszített ötvöstárgyak, sző­nyegek, kerámiák ... Sok ember él kereskedésből itt. A feudális maradványokkal terhelt mezőgazdasági or­szágban ugyanis a gyáripar szintén elmaradott. Csak a kőolajtermelés hozhatna hasznot, de ezt a külföldi tő­ke „lefölözi". Az ország alig kétszázötven gyáripari üze­me között mindössze húsa olyan van, amelyben ezernél több munkást foglalkoztat­nak... Virág helyett Színpompás virugkultűrá- juk érzékeltetésére a miskol­ci utazó szeretett volna el­hozni egy cserepes növényt, valamelyik borsodi város parkjának díszére. Ez azon­ban tilos. Föld nem vihető ki Perzsiából, a virágok pe­dig az európai ember szá­mára kellemetlen baktériu­mokat rejthetnek. Ilyen ajándék helyett is hozta hát csokorba gyűjtött megfigye­léseit. Rém — Ruttbay —B—Mi—a—B—Jtl »nu—I» drámai hőst, aki halálhörgés- (>el elvágódik a színpadon. Az egyik előadáson a ,,gyilkos” csak a jelenet előtt vette észre, hogy a tőrt el­felejtette bevinni a szín­padra Pillanatnyi gondolko­dás után, megfordította a drámai hőst és a hátsó felé­be rúgott. A hős először meglepődött a váratlan játékon, de rög­tön kapcsolt, hogy valami baj van, tehát elvágódon és hörögve így szólt: — Megöltél, gazember, a cipő orra mérgezett volt! * Az erősen italkedvelő ren­dező előadás előtt a követ­kező utasításokat adja a szí­nészeknek: — Gyerekek! Urasan mo­zogni, nem összeütközni, ha valami baj van. itt vagyok a sarki kocsmában! * Ismert színművészünk le­ült az előkelő étteremben egy üres asztalhoz. Pár perc múlva odajött a pincér és figyelmeztette­— Kérem, ez az asztal fog­lalt! — Igen? Akkor vigye el és hozzon egy másikat! Szili .lánua iSjéí$$Sék /@0§*zéiéhól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom