Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
a—wnrmMBKmmmmmmEMataBummam ÉSZAK-MAGYAflORSZÄG 6 bVasárnap, T970. január 18. — Divatos messzi földön híres szakma volt hajdan a miénk. Néha nem győztük anyaggal, annyi volt a megrendelés. Meg hát, híre sem volt még akkor a gyári csizmának ... Csak az volt a szép, a faintos, amit igazán csak kézzel lehetett kiszabni, formázni, megvarrni... Sose számolta az újhelyi Bájer Béla, hány ezer pár csizma került ki kezei alól. Ki tudja, az általa varrott lábbeliből mennyit nyűtt szét gazdája, ki bizony kemény forintokat tett le a vásáron a mester elébe. Mert a jó csizmának becsülete volt. Ha szűkebbre is húzták falun a nadrágszijat, de a lábbelire csak tellett... Kinek milyenre futotta persze. Voltak sokan, kik a sima, ványolt csizmát kedvelték, azt vitték. Mások a rámást vagy a letolóst nézegették, arra alkudtak. Hát még az a keményszárú, tükrös csizma. Az volt aztán az igazi. Ünneplőre tartogatta még a módosabb gazda is ... ... Perdül a szó. Régen mesélt színes esetek, több évtizedes. fakuló emlékek bukkannak elő. • Örömmel mondogatja a mester, hogyne mondaná. Kinek is beszélne mostanában ilyesmiről, hisz annak is már jó pár esztendeje, hogy egyáltalán kézbe vette ■ a szerszámot. — Az utolsó pár csizma volt talán a legszebb. Beleadtam apait-anyait... Hadd lássa az a múzeumos ember, mit tudott az újhelyi csizmadia. Mert nem használatra, csak valami kiállításra vitték az utolsó munkámat. All kegyetlenül el- uu járt a szakma felett. Hiába, hogy a híres miskolci 999 csizmadia mesteren kívül a sátoraljaújhelyiek is szinte művészi tökéllyel értették a csizmakészítést — ma már egy mester sem él meg ebből. Ami évtizedeken át nemcsak kenyeret, hanem házat és szőlőt is adott — ma nem adná még a betevőt sem. Bájer mester volt az egykori újhelyi céh utolsóként felvett tagja. — Hogy is lettem én hű, nagyapám, apám mesterségéhez? Először taníttattak, azt akarták, hogy én majd többre vigyem, mint ők. Gimnáziumba jártam, de hetedikes koromban búcsút mondtam én az iskolának. Visszamentem a műhelybe... Elhagytam már a 30-at is, mikor önállósodtam. Akkor szereztem két ajánlót, két megbecsült mestert, akik kezeskedtek értem. Mert a céhbe két ajánló kellett. Minden év második szerdáján volt csak felvétel — emlékezett vissz;! Bájer mester. Nem kevesebb, mint 120 pengő volt a „beugró” — harminc csizma ára. A csizmakészítés kézi módszereit ma már vajmi kevesen ismerhetik. Egyetlen fiatalt sem tudott kitanítani a szakmára, Bájer Béla. Nem tudta elmagyarázni, megmutatni a mesterség csínját- bínját senkinek, nem tudta belétáplálni sok esztendő tudományát egyetlen vállalkozóba se... Hogy is volt az? A nemesen cserzett, debreceni zsírosbőrt használták alapanyagul. Aztán .jött a vaspofába helyezés, a nyúj- togatás, a formázás, a rámá- zás — a kikészítés és a díszítés művészete. 6 jövő hét Szokásunktól eltérően elsőként nem művészeti műsorokat ajánlunk olvasóink figyelmébe, hanem a Delta című tudományos híradó ja- nuár 25-i, vasárnapi adását. Ezúttal egyetlen műszaki újdonságot mutatnak be, amelynek rgiskolci vonatkozása is van. A népszerű tudományos híradót ezért ajánljuk elsőként az olvasóknak. A következőkben televízió- játékokra hívjuk fel a figyelmet. Az első ugyan nem egészen televíziójáték, hanem sajtókabaré — újságolvasó felnőttek számára. A címe: Más lapra tartozik. Ebben a műsorban négy fővárosi napilap munkatársai, karikatürsták és színművészek érdekes keretben mutatják be az újságíró-élet fonákságait. Ezt a műsort szombaton este láthatjuk. Vasárnap este Ismerkedők címmel három érdekesnek Ígérkező kisjátékfilm pereg majd a képernyőn. Apró, miniatűr történetek, érdekes megfigyelések, jó karakterfigurák. A Könnyű kis gyilkosság című ál-bűnügyi koCsillagnéző CsépSnyl Tibor munkája. Az üzletben is árulták a lábbelit, de sokat vittek a vásárokra. Járták a vármegyét, eljutottak a felvidékre is. — Egyetlen emléket őrzök a szerszámaimon kívül: a vásári ládát. A különös alakú, pléhtetős ládafiában ketten vittünk legalább 40—50 pár csizmát. A vaspántas ládákét oldalán két vaskarika *s fityegett, ezzel erősítettük 'á szekérhez. Legioviihb SJ3«; egykor oly divatos, jó megélhetést biztosító szakmát. Most társadalmi munkával telnek meg napjai. Tizenkét éve ő a KIOSZ helyi szervezetének titkára, a megyei választmány és a fegyelmi bizottság tagja. A sátoraljaújhelyi választópolgárok bizalmából városi tanácstag. Híre és becsülete van akkora, ha nem nagyobb, mint csizmadia korában. Gyárfás Katalin tv-tűGíából médiára bizonyára sókan emlékeznek olvasóink közül. Ezt szombaton délután ismétli meg a televízió, szerdán délelőtt pedig az Euró- pa-axpressz című bűnügyi szatírát láthatják az érdeklődők, ugyancsak ismétlésben. Szerdán este a Szegedi Nemzeti Színházból közvetítik Hubay Miklós Fiatal nők kékben és pirosban című egyfelvonásos tragédiáját. Két lány és egy fiú megrendítő története a második világháború utolsó évében. A hét filmműsorából feltétlenül ki kell emelnünk a szombat éjszakai sorozatban képernyőre kerülő Fellini-film, Az országúton bemutatását. Giulietta Masina és Anthony Quinn, a két főszerplő játéka lenyűgöző ebben a nagyszerű filmben. Zsignár István munkája. Á Weidlich-ház hatszáz éve Mihály arkangyal kai márkásától as öakissoIgálóit öltig Kúra V Róbert, az Anjou-király özvegye, Erzsébet, 1343-ban kiviszi Nápolyba a királyi kincstár teljes aranykészletét: 17 000 márka színaranyat, félköböl aranyforintost, s 27 000 márka színezüstöt. Célja — megvesztegetni az itáliai urakat, hogy fiát trónra segítsék. Ez a nemesfém mennyiség Magyarország hatéves és a világ kétéves aranylermolését jelentette. A magyar aranyforint az . Anjouk idejében egyenrangú társként szerepelt a ílórenci forinttal és a velencei aranydukáttal. A kivitt összeg pedig kb 200 millió aranykoronának felelne meg. Hazánk történetében egyébként ez a kor a nemesi rend kialakulásának erőteljes folyamata, a mezőgazdaságban a háromnyomásos gazdálkodás' ''elterjedésé,' a jobbágyokat terhelő állami terhek létrejötte, Miskolcot illetőleg pedig a várossá válás első fejezete. Ebben az időben a „nagyközség Miskolc” (villa maior Myskouch) a feudális viszonyok között teszi meg az első lépést a városiasodás útján és 1360 kezdetén, a Szécsy-esalád birtokaként, a helyi kereskedelem és kézmíves ipar, valamint a nagy szőlőültetvények és nagy ösz- szegű szőlőhegyvám, vásártartás és kiterjedt piac birtokában Nagy Lajos király 73 zalai falut és Lindva várát adja Miskolcért és környékéért cserébe. A király már legalább egy évtizede építteti Diósgyőr várát, ahol 1356-ban szomlét tart Ambrosius mester munkája felett. A királyi cserével Miskolc nagy ugrást tett a fejlődés útján. Néhány év leforgása alatt létrejött a városi magistrate, bíróval és esküdtekkel, s a város pecsétjével, e hatalom látható jelével. Az idegenek — hÓspesek — lepik el a várost és hozzák magukkal a fejlett német, olasz és cseh városok privilégiális közéletét és kiváltságait. A király megadja ezeket a privilégiumokat. Megszületik egy eddig ismeretlen kategória Miskolc életében: a Nova Civitas, ahol a jövevények olyan különleges jogokkal felruházva élnek, hogy ezekkel egyidejűleg az Ö-Miskol- cot is, szükségszerűen szintén el kell látni. Az Üjváros helyén — a mai Széchenyi utca 1—21 számú telekkel — kiszorulnak a régi kalmárok és iparűzők, helyüket a bos- pes foglalja el és miután házak építésére a király nagy kedvezményt biztosít, sorra megépítik kalmárházaikat. Így épül be a 19. számú mai telkén: két portán két gótikus épület, a mai Weid- lich-ház őse. 4z elsőt egy magvaszakadt hospes kalmár az egyházra hagyja. Így lesz belőle a Szent Mihály Kápolna Alapítvány háza 1500 körül, jövedelme á plébáhösé. Akkori házértéke 60 aranyforint volt. A reformáció 1560 körül városi tulajdonba veszi visz- sza, kitűnő jövedelmet nyújtó kalmárházként 1702-ben Zabari Jánost, majd 1768-ban Trangns Illés patikust találjuk benne. Kalandok a „mesés A kalandok „hősét” sokan ismerik Miskolcon. Évekkel ezelőtt még naponta találkozhatott vele bárki a város utcáin. Furcsa, magas, nagyhangú masinája hol itt, hol ott tűnt fel, attól függően, hová hívták a hasábfákat feldarabolni. Megrendelői közül is talán csak kevesen tudták, hogy Kiinga Imre bérfű- részes 12 kalandos éven át járta a „mesés” Keletet. — Az 1920-as években élte nagy átalakulásának idejét, Törökországban. S miután sorsom úgy alakult, hogy itthon sehol sem kaptam munkát, s perspektivikusan sem láthattam rózsaszínben a világot, úgy gondoltuk feleségemmel, szerencsét próbálunk török földön. 1924-et írtunk akkor, s május 8-án útnak indultunk. Régi .tapasztalat, hogy Fortunával nyugodtan kacérkodhat bárki — ő kegyes, ő jó. megengedi —, pusztán a sikerről ne legyenek illúziói senkinek. Ám előfordul az is, hogy az állhatatos ostromlókra időnként visszamosolyog. Történetünk is e fordulatokat követi: ostromlás, mosoly, ostromlás, mosoly. Juszuf meg a szerelmes re rid őr-fő kapitány — Az első szerencsekerítő „hadművelet” igen sokáig tartott. Végigjártuk Kons- tantináoolyt. Bilicseket. Angolát, Merszinát és Antáliát. azok különböző építkezéseit, de nem sikerült valami fényesen boldogulnunk. Sőt, Angolában még házasságunk is veszélybe került. A város rendőrfőkapitánya szemet vetett feleségemre, s történt egyszer, hogy amikor egyedül volt otthon, érte küldte autóval Juszuf rendőrt, (öt már régtől ismertük, mint hajdani budapesti cukorkaárust.) Feleségem mit sem sejtett, mert Juszuf azt mondta, engem látogatnak meg a munkahelyemen. Csak akkor lepődött meg, amikor egy gyönyörű villában találta magát, ahol a rendőrfőkapitány fogadta. Az nem szólt semmit csak tapsolt, mire megjelent két 16 éves fátyolos leány, és lába elé öntöttek egv láda ékszert, kiszolgálták kávéval és gyümölccsel. Ekkor szólalt meg a ház ura. „Madame, tetszik itt neked?” „Igen” — mondta a feleségem. „Akkor maradj itt. tied minden” — szólt ismét a házigazda. „Jó. Csak ha megengeded, elmegyek még a lakásomra és idehozom ékszereimet” — ajánlotta feleségem. „Rendben van” — egyezett bele a rendőrfőkanitánv. Ez volt a szerencsénk. Mentünk is gyorsan, minél messzebbre. Lenge fátylak sikere és háború Cipruson Törökország után a következő állomás Ciprus szigete volt. Limaszol. Famaguszta és Lamaká lakói hamar megismerték ‘ őket. az üveg- festő házaspárt. Fortuna, s l elemény ességük segí tségé- vel könnyebbre, jobbra fordult életük. Fényképeket másoltak üveglapra, s a tájakat. lenge ruhába öltözött balett-táncosnőket ábrázoló KeBcfeM üvegképeknek nagy sikerük volt. Ez utóbbiaknak különösen a török férfiak körében, akik ritkán láthattak fátyol nélkül nőket, akárcsak képen is. — A jó világnak hamar vége szakadt. Kitört a háborúskodás Ciprus török és görög lakói között, s még jó szerencse, hogy ép bőrrel megúsztuk. Damaszkuszban. majd Bagdadban mindent újra kellett kezdenünk. A ciprusi tapasztalatokat nem tudták mindjárt hasznosítani. Mert ugyan azt megtanulták ott, hogy ahol fátyolban járnak a nők, könnyű és gyors sikert a fátyol nélküliekkel lehet elérni. Leginkább kávéházakban, artistanőkkel. Ám ehhez pénz kellett. Így csaptak fel táncmesternek s tanították gramofon zenéje mellett az európai táncok „titkaira” az arab férfiakat és nőket. Természetesen külön-külön. — A damaszkuszi, bagdadi években mi volt a legérdekesebb ? — A vállalkozás az artistanőkkel. Végül az egész Bagdad négy legforgalmasabb kávéháza az enyém lett. A nagy kaland vége: legjobb itthon — S mi volt a szerencse? — Az, hogy minden sikerült és mégsem sikerült semmi. S hogv ezért 1936-ban végleg hazajöttünk. Régi tapasztalat, hogv For- tunával nyugodtan kacérkod- j hat bárki. De az árát is m g i kell fizetni! I (b. — p.) A másik ház, tehát a mai Weidlich keleti fele, 1504-ben a város egyik leggazdagabb polgáráé, Olayos Gergelyé, akinek egyik „búcsúlevelét” nemrég találtuk meg a kassai levéltárban. Mint gazdag kalmár és egyben olajgyártó, megfelelő összeg lefizetésével tudta le összes búcsúszükségletét ... Városi esküdt is volt Laurentius Thot újvárosi bíró mellett. Felesége, Márta és két gyermeke Dorottya és Mátyás nyomtalanul eltűnt a várostörténelem folyamán. A barokk korban Dodolay Abrahám, majd Vay József építi fel azt a házat, amely 1910-ig állott. A tárgyalt két házat ekkor vette meg Weidlich Pál, korának egyik müveit kereskedője. Az új ötemeletes üzlet- és bérház, 60 lakásával, frontján két nagy, udvarán 18 kis üzlethelyiségével, nagyobb pincéjében az Apolló Mozival. kitűnő befektetésnek látszott. Azonban az első világháború folyamán a béreket zárolták és a befektetett tőke egyre devalválódó kamataival Weidlichet majdnem tönkre tette. Üzlete sokáig híres volt. Miután egykori főnöke, a bécsi, Mariahil- ferstrassei Josef Voigt ..zum schwarzen Hund” cé" -ű boltos volt. megtartotta n :s. az egyébként Máhr Károly- tól átvett üzlet ..Fekete Kutya” cégérét. Messze környék ide járt nemesített vetőmagokért is. fi htrshp vupő uJ.töí'tenete így hatszáz évre visszamenőleg megállapítható. Záradékul talán annyit, hogy az egykori hatvan aranyforintos kalmárház helyén, a mai utód. az V! c;7„l -s«meg“ holt napi torsa1 na megközelíti a százezer forintot ... Komáromy József DivatjartiúSfi szakmák — idős mesterek A ÍJSÍEMAÍ31A
