Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

Péntek, 1969. dec. 12. r^serrrrr PS7AttMftGVrt!?09S7AG 3 IS'ap i rendest: a mezőgazdasági szakmunkás-utánpótlás Feladatok megyénk ; vízgazdálkodásábao írta: dr. Pusztai Béta9 a megyei tanács vb ei n ökh el\diese az utóbbi években __________________meggyor­sult a fiatalok visszaáramlá­sa a faluba. Ez mindenek­előtt a termelőszövetkezetek gazdasági ' megerősödésének köszönhető, de pem utolsó­sorban annak is, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemekbe is bevonult a korszerű techni­ka, a gép,1 amely nemcsak megkönnyíti az emberek munkáját, hanem kielégíti a fiatalok műszaki érdeklődé­sét is. Ü j foglalkozások vannak rnár és születnek napjaink­ban is a falun: a traktoros, a kombajnvezető foglalkozás mellé bevonult a villanysze­relő, a műszerész, a motor- szerelő. a lakatos, a kertész, a szakképzett állatgondozó stb. foglalkozás is. Mégis — tapasztalati tény —, hogy a falun élő sok százezer fiatal­nak körülbelül csak a fele dolgozik még a mezőgazda­ságban. Nem kevés az olyan községek száma a megyében, ahol ez az arány a 10 száza­lékot sem éri el. A Hazafias Népfront me­zőgazdasági bizottsága a kö­zelmúltban országos felmé­rést végzett, amely figyelem­re méltó tanulságokat tartal­maz a mi számunkra is. Meg­állapították, hogy a 15—30 éves korú fiataloknak csak mintegy 42 százaléka végez mezőgazdasági munkát; a termelőszövetkezetekben dol­gozó fiatalok legnagyobb ré­sze besegítő családtag és ezek számához viszonyítva csak el­enyésző kisebbség a tag. | MEGLEHETŐSEN j el^‘ kodtatók ezek az adatok, mi­vel a mezőgazdasúg terme­Á hála. virágaival Felszabadulási ünnepségek Sajószentpéleren, Alacskán és Boldván Ünnepi zászlődísz és pat­togó f u vószene köszöntötte Sajoszentpéteren december 11-ének reggelét, a község felszabadulásának 25 éves év­fordulóját. A reggeli órák­ban gyülekeztek a helybeliek és a meghívott vendégek a községi tanács előtt, hogy együtt róják le kegyeletes hálájukat a felszabadító szov­jet hadsereg katonájának sír­jánál. A szovjqj és a magyar^ himnusz hart’gjai után, mun-’ kásőr szakasz díszsortüze közben helyezték el a kegye- ietes emlékezés koszorúit a miskolci járás párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselői, a helyi szervek küldöttei, az üzemek dolgo­zói. Az egész napos felszabadu­lási ünnepségsorozat a bá­nyatelepen folytatódott, ahol eiőbb rövid harci játékban elevenítették fel a munkás­őrök a felszabadulás néhány mozzanatát, majd ünnepi ta­nácsülés volt a Petőfi Sán­dor Művelődési Központban. Az ünnepi tanácsülésen részt vett többek között Bialis Jó­zsef, a Miskolci járási Párt­bizottság első titkára. Csorba Albert, a Miskolci járási Ta­nács vb-eln öl. helyettese, ott voltak a társadalmi és gaz­dasági szervek járási és he­lyi képviselői, az ünnepség­re meghívott egykori sajó- szentpéteriek, köztük többen azok közül, akik a felszaba­dult község életében az első napokban már a szebb, bol­dogabb jövőn munkálkod­tak. Jakkel Béla vb-titl<ár bevezetője után Zelcna Já­nos, a községi pártbizottság titkára tartott ünnepi be­szédet. A tanácsülést a hála- staféta fogadása, valamint művészi műsor egészítette ki. Ez utóbb’ban miskolci művé­szek és helvl bányász mű­kedvelők mű’ " ’tek közre, fi» Alacskán h np, december 11-én ünnepelték az évfor­dulót. Ki»űnő alkalom .volt ez arra is. hogv a lakók, vagv a közsAget már évtizedekkel előbb is ismerő, de most másutt élő emberek összeha­sonlítást tegvenek a rés?' és az új A'acska között. Mert természetes, hogv ez a falu is. mint megyénk va’ameny- nyi községe sokat változott, sokat íe'lődött. gazdagodott és «••-z.püit az elmúlt 25 év alatt Tegnap emlékeztek meg A'a"skán a változást, a fej­lődést lehetővé tevő, 25 év­vel ezelőtti eseményről, a község felszabadulásáról. Eb­ből az alkalomból Alacskára látogatott dr. Ladányi Jó­zsef, a megyei tanács vb-el- nöke. a község szülötte is. A felszabadulási évforduló tisz­teletére ünnepi tanácsülést tartottak, melyen Vasas Já­nosáé, a községi tanács vb- elnöke számolt be a meglett útról, az ered ményekről. ® Negyedszáz.....dal ezelőtt, december 11-én délelőtt 10 órakor ment végig Boldva község főutcáján az első, hat­tagú szovjet felderítő cso­port. Most, huszonöt év múl­tán délelőtt 10 órára ért ide az úttörő staféta lobogó fák­lyájával az ünnepélyes csa­patgyűlésre. Az általános is­kolában Cselneki Ernő, a községi tanács vb-elnöke em­lékezett a felszabadulás nap­jára. Délután az új művelődési házban került sor a megem- Iékezési ünnepségre A köz­ség pártalanszervezetének titkára üdvözölte az ünnep­ségen megjelent, s az elnök­ségben helvet foglaló Sza- niszló Gyulát, a járási párt- bizottság első titkárát, Soós Györgyöt, a járási nárt-vég- rehaitóbizottság tagját, rend­őr alezredest. a járási rend­őrkapitányság vezetőjét. Lá­zár Jenőt, a járási tanács vb- elnökét. valamint az ünnep­ségre meghívott Jancsurák Barnát, a Kazincbarcikai vá­rosi Tanács vb-titkárát és dr Taraba Jánost, a Külügymi­nisztérium diplomáciai mun­katársát, akik Boldván szü­lettek. s most egvütt emlé­keznek szülőföldeik pépf’Ve 1 Soós Gvörgy rendőr alez­redes mondott ünnepi beszö det. Visszaemlékezett rá. mi­lyen gazdasági helyzetben éh Boldva népe a felszabadulás előtt, s felsorolta azokat a változásokat, amelyek hu­szonöt év alatt végbemen­tek a közsécr álet^iiop /y fcö-, gáe feilődáséneic 1 ORt), de­cember 11 úiabh határköve lett A felszabadulási ünnep, ség során ugyanis átadta’ rendeltségének az úi műve lődésí házat, amelyben ez p- összelövete! és rnecrem'éVezé- erűmen avatási ünnepség ir volt. Három köz: g nőne cml*. kezett tegnap hálával és sze retettel nagy sorsfordulója naptára. Három község nApc haitotta meg fetéf gondola» ban azok efőtt a hősök élőt1 akik életüket áldozták a b"' cok során. lésfejlesztési távprognózisa szerint 1980-ban 189 ezer szakmunkásra lesz szükség az országban. Jelenleg az álla­mi gazdaságok 153 ezres munkáslétszámából csak 29 százalék a szakmunkás, 25 százalék betanított munkás, ugyanakkor a termelőszövet­kezetek valamivel több, mint egymilliós tagságának csak nyolc és fél százaléka a szak­munkás, 8,7 százaléka pedig a betanított munkás. Ez utóbbi kategóriában zömmel alap­fokú képzettségű traktoro­sokról van szó. Mivel 1906—1970. közötti évfolyamból több mint 150 ezer olyan fiatal kerül ki az általános iskolákból, aki nem tanul tovább, elsősorban rá­juk kell számítanunk, a me­zőgazdaság szakmunkás utánpótlása szempontjából. Annál is inkább, mert ezek­nek a fiataloknak nagyobb része falusi, tehát közelebbi, úgy is mondhatnánk, családi kapcsolata van a mezőgazda­sággal. A probléma megol­dásának első lépcsője, hogy ezek a fiatalok betanított munkássá váljanak, az ehhez szükséges ismeretekre oedig a mezőgazdasági továbbkép­ző iskolákban tehetnek szert. Ám ennek feltétele, hogy a mezőgazdasági munka meg­szerettetését már korábban, az iskolai szakkörökben el­kezdjék. Sok ilyen szakkör működik megyénkben is — tegyük hozza, nagyon szép eredménnyel. Kedvezőek a tapasztalatok a szakmai to­vábbképzés üzemi szakkörei­ben. a tanfolyamokon is. Az em'ft.ett népfront-felnié, rés realizáló javaslatai kö­zött szerepel, hegy rendez­ni kell a term °lőszövetkeze- teliben a „besegítő családtag” jogállásban levő Hatolok helyzetét, ök ugyanis nem tsz-tagok, de ha már betöl­tötték a 16. évüket, munká­jukat társadalombiztosításra jogosító munkaviszonynak kellene tekinteni, hogy ők is I részesülhessenek az ilyen minősítésű munkavállalók­nak járó szociális juttatások­ban. a mezőgazda­ságban is mind sokoldalúbb emberekre van szükség, hamarosan várható, hogy egyes mezőgazdaságit munkaköröket rendeletileg is megfelelő képesítéshez köt­nek. Éppen ezért termelőszö­vetkezeteinknek már most gondoskodniuk kell a szak­munkás-utánpótlás megszer­vezéséről. muMHKiMKOk .PHgarwBt'i mull «a | MIUTÁN j A VÍZGAZDÁLKODÁS alapvetően kétirányú felada­tot jelent: 1. Ahol a vízellátás r.ctr. megfelelő, ott felhasználásra alkalmas vízről kell gondos­kodni. 2. Ahol a víz a szükséges méreteket túlhaladó mennyi­ségben fordul elő, ott kár­tételei ellen kell védekezni. Borsod megyében mind a két véglet sajnálatosan nagy területeken érezteti hatását. A lakosság jó ivóvízzel való ellátását szorgalmazta a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága. amikor hét évre szóló programjában tervbe vette a háztartások hálózati vízrendszeren való ellátását. Megelégedéssel nyugtázhat­juk, hogy az eddigi munkát siker koronázta. Ugyanakkor a káros vizek elleni védekezés jutott kife­jezésre a vízgazdálkodási társulatok munkájának tá­mogatásában; ehhez a ren­delkezésre álló anyagi esz­közök mennyiségi fokozásá­ban és a községek belterüle­tét érintő vízrendezési fel­adatok megoldásához szüksé­ges feltételek intézményes megteremtésében. Elmond­hatjuk, hogy leraktuk a víz- gazdálkodás gyorsabb ütemű fejlesztésének alapjait. Azon­ban ez sem mentesít ben­nünket attól, hogy időről idő­re számot vessünk munkánk eredményének alakulásával és az összefüggések értékelé­sével mesterívük az újabb lé­péseket. Különösen vonatko­zik ez napjainkra, amikor a munka középpontjában a IV. ötéves tervidőszak program­jának elkészítése szerepel. Ennek keretében került sor arra a tárgyalásra, amely az Országos Vízügyi Hivatal vezetője és n megyei párt- és állami vezetők között, decem. bér nyolcadikán lezajlott. Jólesik számot adnunk ar­ról, hogy az Országos Víz­ügyi Hivatal is a megyei ve­zetők álláspontjának megfe­lelően értékeli viszonyainkat és ennek megfelelően keresi a vízellátás, illetve a káros vizek megszüntetésében je­lentkező gondjaink megoldá­sát. A ÍV. ÖTÉVES TERV idő­szakában előreláthatólag l milliárd 400 millió forintot fordítunk majd a megye la­kossági ivóvízellátásának ja­vítására, az ipari vízszükség­let magasabb szintű kielégí­tésére, az ár- és a belvizek elleni védekezésre. A IV. öt­éves terv végére mintegy 382 millió forint felhasználásával elérjük, hogy a megye lakos­ságának 55 százaléka jut há­lózaton keresztüli vízellátás­hoz. Igen jelentős beruházást jelent a Dél-borsodi Regioná­lis Vízmű megépítése, amely­nek létrehozásával több köz­ség lakossága jut jó ivóvíz­hez. A lázbérci vizmű érde­keltségi területéhez tartozó városok és községek egyaránt élvezik majd a vízmű biz­tosította szolgáltatások elő­nyeit. Máris, az úgynevezett ..ötödik ütem” szerinti fej­lesztési feladatok elvégzésé­vel, további településeket kapcsolnak majd a kiépített gerincvezetékre. Ár- és belvízvédelmi vo­natkozásban sor kerül a Sá­rospatak és Viss között hú­zódó árvédelmi töltés re­konstrukciójára; tovább ha­lad a Boldva szabályozása, s tervezzük a Hangony-, a Hór­és a Kánya-patakok folyá­sának szabályozását. A beí- vízöblözetek közül gondosko­dunk a dél-borsodi belvizöb- lözet rekonstrukciójáról és fo­lyamatos támogatást biztosí­tunk a vízgazdálkodási tár­sulatok munkájának meg­szervezőéhez. Az Észak- maeyarországi Vízügyi Igaz­gatóság a Bodrog- és a Tak taközben levő szivattyútele­peinek korszerűsítésével biz­tosítja maid az esetlegesen felgyülemlő vízmennyiség optimálisabb és időben tör­ténő átemelését. A KISKÖREI vízlépcső megépítésével új helyzet te­remtődik majd az öntözésre is, lehetővé válik a külön­böző folyók, patakok mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemek öntözési lehetőségei­nek fejlesztése. Ugyanakkor terveinkben szerepel a mák- koshotykai víztároló megépí. tése is. A szóba hozott fejlődéstől nagy változásokat remélünk Ezek a lakosság közvetlen szükségleteinek kielégítésén túl a mezőgazdasági és ipar: üzemek termelésének gazda­ságosságát is elősegítik. 1970: as Ózdi Kohászati Üzemek éve Nagy létesítmények saját fejlesztési alapból Az utóbbi 10—15 év alatt az Ózdi Kohászati Üzemek termelési kultúrája jelentős mértékben növekedett, és több új termék gyártását kezdték meg. Az 1970-es esz­tendő a gazdaságirányítás új módszereinek rugalmas al­kalmazásával e kultúra gya­rapításának éve lesz, mivel a magyar kohászat nagy­arányú minőségi fejleszté­sének részeként több, nagy volumenű beruházás mun­kálatai kezdődnek meg. Legjelentősebb az 1 milli­árd 900 millió forintos költ­séggel tervezett folyamatos öntőmű és rúd-drótsorl hen­germű építése. Tervezési munkákra, saját fejlesztési alapból már 1970-ben 40 milliót fordítanak. Egyébként e nagy beruházásra 500 mil­liót biztosítanak saját erőből, míg a többit hosszú lejáratú kölcsönből fedezik. Cél. hogy a magyar acélgyártást, a hengerhuzal, hetemmel és más kőraeélek előállítási technológiáját a világpiaci »"‘■nyék színvonalára emel­jek. A folyamatos öntőmű évi 326 ezer tonna bura termelését teszi lehetővé. Ez a techno­lógia ma a világon a legeaz- de«-<"oc:-ibli. nwt a lecsapolt acélt azonnal bugába öntik. A Debreceni Állami Gazdaság megrendelésére az ALUTERV tervei alapján a Magyar lajó- és Dai agyár vá i gyára készíti és szereli a háromajtós tárolót. A hűtő- és fűtöbe- •endezés a Diósgyőri Gépgyár terméke. Képünkön a váci hajógyárból a helyszínre szállí- tt. és az építkezésnél összeszerelt ívelemeket darukocslval emelik be. i Ezzel a módszerrel em* ton- ná acélból, az eddigi Rio ki­logramm buga he'vpt* pro ki­logramm buea készíthető. Az új eliárással készült, bírnék feldolgozására ú I rf-d-d-Atsnr hengermű­vet Is teienffenpk. nmc'v- hi>n évente, kiváló minő­ségben és mó-eíráír"-»ók­ban. roo ezer tonna kűtörs- bőző beneerbnTalt, befon- aeóif és egyéb koracélokat gyártanak. a hazai építőipar számára. Az új esztendőben megkez­dődik -egv acélszerkezeti üzem fp'onítóse is. am elvre salát fejlesztési alapból ugyancsak jelentős összege­ket köfnoV lp TZn-zöb'-ept a salát f#.s»««T»ó<35 alap mtpfe-n °SR millió Phhöl 50 m’lllát a Terin Kohó­l-Smoco« fí« elő’-ó—'Ci'nű fejlesztésére fordítanak. Megkezdik a közi et*edősi «várrészlen TMK-műhelyé­nek i °0 millió forintos mun­kálatait. A termelőberendezések további korszerűsítésével egyidőben gondoskodnak üzemegészségügyj és mun­kásvédelmi fejlesztésekről is. Németh Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom