Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, XíÁ:/E *Jr EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAIMA XXV. évfolyam, 284. szám Ara: 1 forint Vasárnap, 1ÍKI9. december 7. Összehívták az országgyűlési A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 12. pa­ragrafusának második bekez­dése alapján az országgyűlést 1969. december 10-én, szer­dán délelőtt 11 órára össze­hívta. A hánya mélyén Korunk és a sajtó N apjainkban mérhe­tetlen mennyiség­ben és viharos ütemben halmozódtak — s egyre halmozódnak — az emberiségre meredő új és új kérdések. Oly­kor az az ember érzése: vajon nem terhes-e a mai helyzet, hiszen már csak azért is irányítha- tatlan, mert egyszerűen képtelenségnek tűnik mindazt átlátni, ami eb­ben a korban történik, rendezni, megérteni, s belőle olyan következte­tésekre jutni, amelyek az értelmes és célszerű, a haladást szolgáló cselek­vést meghatározhatják? Ezzel a jelenségkörrel szorosan összefügg az a konkrét kérdés, amelyről ez alkalommal szólnánk: hogy ma — divatos nyu­gati szóval —, a tömeg­kommunikációs eszkö­zökre milyen feladatok hárulnak? Mit vár tőlük a közönség, mi a jogos, mi a jogtalan, vagy egy­szerűen irreális igény, mennyiben teljesítjük el­várásait? Különösképpen azóta merült fel ez a kérdés, amióta nálunk is elterjedt a televízió, amely mint „tudósítója” , a való világnak, páratla­nul szuggesztív eszkö­zökkel rendelkezik. Az olvasott, vagy a hallott szó a befogadótól azt igényli, hogy az ese­ményt, amelyet vele kö­zöltek — fantáziája se­gítségével — valósággá képzelje. A képben, moz­gásban megjelenő hír­adás felmenti a nézőt ez alól és közvetlen él­ményévé teszi az ese­ményt, amely éppen •ez­ért szélesebb körben és erősebben hat az embe­rekre. Voltak, akik azt hitték: ez a „konkurren- cia” kiszorítja a szót, a sajtót és a rádiót; a te­levíziónéző újságigénye pedig csökken, ahogy va­lójában csökken a szín­ház és a mozi irányában, amelyet a tv „házhoz szállít”. De ez esetben szinte ellentétes mecha­nizmus működik: majd­nem ily módon: minél 1öbb képszerű tudósítás­ban számol be bonyolult korunkról a tv a közön­ségnek, annál nagyobb lesz a szükséglet a sajtó­ra. Feltéve, hogy a sajtó felismeri megváltozott helyzetét, felismeri, hogy a televízió nem szünteti meg, hanem módosítja a vele szemben támasztott igényeket. A többség az ellenkező Irányban keresi a meg­oldást: nemcsak nagy ér­deklődéssel figyeli, ami a képernyőn eléje tárul, hanem ennél többel akar tudni, azt is, amit a kép egymagában nem tud visszaadni; ezért — a televízió kommentátorai­tól a nyomtatott újságo­kig —, mindenkivel •szemben, akinek dolga és hivatása ezzel foglalkoz­ni. azt a követel ménvt. támaszt ia. hogy szol Pál­ion mélyebb, sokolda­lúbb magyarázattal. Túlzás-e. ha ezt a je­lenséget, a szocializmust építő Maeva.rország egvik lénveges i»iensÄPe- nek tartjuk, ama kultu­rális és politikai f-Pődóg egyik eredményének. amely a társadalmi rend­szertől elválaszthatatlan? Nem túlzás. Aki a mi­énknél gazdaságilag fej­lettebb, polgári orszá­gokban járt és valame­lyest is érzékelte az ot­tani közvélemény reak­cióit, az tanúsíthatja, hogy itt mélyen fekvő különbségekről van sző, olyan sajátosságokról, amelyeknek gyökerei a gazdasági és politikai struktúra alapjáig nyúl­nak le, egészen odáig, hogy a szocializmus az emberi értelem teremt­ménye. Ha igaz lenne, hogy a külső világot, a nemzet­közi politikát, a bennün­ket körülvevő térségeket megfoghatatlan erők irányítják, akkor mikép­pen lenne lehetséges, hogy mi okosan és meg­gondoltan intézzük saját dolgainkat? Nyilvánvaló, hogy a világot nem lehet így kettévágni, és akár­milyen bonyodalmas is ez a kor, nem megfejt­hetetlen. Minden azon múlik, hogy alaposabban, pontosabban regisztrál­juk jelenségeit, mélyebb­re hatoljunk belsejébe, s akkor megvilágosodik, ami eddig homályosnak, áthntolhatatlannak tűnt. A sajtónak ez mindig is- feladata volt. de ma még sokkal inkább ez a hiva­tása. mint a múltban. Persze, lehet az ellenke­ző irányba is haladni, le­het ügy is gondolkodni, hogy a sok nyitott kérdés úgyis eléggé nyomja az embereket, hadd köny- nyítsünk hát rajtuk, hadd hessegessük el gondjaikat, feledtessük el velük szorongásaikat, így szabadítva meg őket a sokféle feszültség okoz­ta idegességüktől. De va­jon ez a megoldás? Alig­ha. Nem elfeledtetni kell a kínzó kérdéseket, ha­nem megválaszolni, csak ez lehet a helyes út. És aki komolyan oda­figyel a közvélemény­kutató jelentésekre, az olvasói ankétok és viták tapasztalataira, az érzé­kelheti. hogy az ilyen igények mind erőtelje­sebben jelentkeznek. T ermészetesen, aki belemerül az új kérdésekbe, nem szólhat azzal a bizo­nyossággal, amellyel a régiekre válaszolni tu­dunk. Más szóval: nem lesz vitathatatlan az, íunit ír. De sok tapasz­talat azt támasztja alá, hogy korunk emberének nem is ez az igénye; nem perfekt, minden te­kintetben már tisztázott szentenciákba foglalt igazságként olvassa azo­kat az írásokat, amelyek megkísérlik az új dolgok megközelítését. Többnyi­re tisztában van a fel­adat bonyolultságával, mert a maga módján maga is átéli azt. E te­kintetben minden kísér­letező. újat kereső írás szerzője maga mögött tudhatja az olvasók dön­tő részét. Gondolom, ez olyan felhatalmazás, ameUvel bátrabban kell élnünk. Kádár János hazaérkezett Moszkvából Hazaérkezett a magyar kül­döttség, amely Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának vezetésé­vel részt vett a hét európai szocialista ország párt- és ál­lami vezetőinek moszkvai ta­nácskozásán. A küldöttség tagja volt: Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke, Komó­csin Zoltán, a Központi Bi zottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Erdélyi Károly külügyminiszter-he­lyettes, a Központi Bizottság tagja. Búcsú Ycrisllffifil! Moszkvában szombaton ka­tonai gyászpompával búcsúz­tatták Kliment Jefremovics Vorosilovot, Lenin hű tanít­ványát és harcostársát, a ki­váló katonai vezetőt és ál­lamférfit, az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének tagját, a Szovjetunió marsallját. A Vörös téren, a Lenin- mauzóleum mellvédjén fog­lalt helyet Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, Alek- szej Koszigin, az SZKP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Nyi- kolaj Podgornij. az SZKP Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke, valamint a szovjet párt és állam más vezetői. Itt voltak a temetés­re érkezett külföldi küldött­ségek is. Friedel Zoltán robbantáshoz szükséges fnrnlot fcászít a II -es fronton. Foto: Lacző József A magyar sajtó napján Jiüileumáliiz érkezett laosnk A sajtó munkatársainak, a mindennapok krónikásainak ritkán adódik alkalmuk ün­neplésre, az elmúlt évek je­lentős eseményeinek feleleve­nítésére. Tegnap, november Teljesítik a tervet Milliárdos beruházások Borsodban Több nagy létesítmény határidő előtt készült el Az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói arról nevezetesek, hogy évek óta új gyárak épí­tésére és különleges rekonst­rukciós feladatok elvégzésére kapnak megbízást. Az idén például kereken 500 millió forint értékű termelés meg­valósításával segítik a borso­di ipar fejlesztését. A műsza­ki vezetők az eddigi eredmé­nyekkel elégedettek, hiszen két országos jelentőségű bé- ruházást határidő előtt ad­tak át és éves tervük telje­sítésével is jól állnak. így például az Özdi Kohászati Üzemekben az egymilliárd .100 millió forintos költséggel korszerűsített acélmű rekonstrukcióját a szerződésben vállalt ha- • táridő előtt másfél évvel ko­rábban, júniusban fejezték I be. A tíz évig tartó munka során — amelyet termelés közben oldottak meg —, a ré­gi, korszerűtlen olvasztók helyett nyolc nagy teljesítmé­nyű Maerz-kemencét és ki­szolgáló berendezést építet­tek. A korszerűsítéssel az ózdi kohászat acéltermelése óvj 500 ezer tonnáról csak­nem 1 millió tonnára emel­kedett. Jelentős beruházási munkákkal készültek el a Lenin Kohászati Művekben is, ahol a mintegy 280 millió forintos beruházás felhaszná­lásával, az új elektroacélmü építését a határidő előtt fél évvel előbb befejezték. A Szovjetunióból vásárolt 50 tonnás elektrokemencével évente 80—100 ezer tonna kiváló minőségű acélt gyár­tanak és az új, korszerű üzem kiszolgáló, valamint szociális létesítményeit még ez év végéig átadják. A már termelő elektroacélmü mellett megkezdték az or­szág egyik legnagyobb ipari létesítménye, az 1 milliárd 800 millió forintos költséggel épülő, új nemesacél­finomhengermü alapozását. Az 50 ezer négy­zetméternyi területen létesü­lő korszerű gyáróriásban mintegy 9 ezer tonna gépi és elektromos berendezést sze­relnek fel. amelyeket a Né- (Folytatás a 2. oldalon) 6-án e ritka alkalmak egyiK eseményeként ünnepségek színhelye volt a Bajcsy-Zsi- linszky utcai sajtóház épüle­te. A magyar sajtó napja al­kalmából és Miskolc város felszabadulásának 25. évfor­dulója tiszteletére a megyé­ben és a városban megjelenő lapok munkatársai ünnepsé­get rendezlek. Oravec János, a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége Borsod megyei csoportjának titkára emléke­zett meg az első kommunista lap, a Vörös Újság megjele­nésének jelentőségéről. Kö­szöntötte a sajtó munkatár­sait Dome László, a megyei pártbizottság titkára és elis­merően szólt arról a tevé­kenységről és eredményekről, amelyet a megyében dolgozó újságírók folytatnak. A magyar sajtó napját eb­ben az esztendőben megyénk­ben és városunkban több év­forduló teszi meghittebbé és jelentősebbé. Először köszönt­hettük azokat a kollégáinkat, akik a Déli Hírlapnál dol­goznak. Az Eszak-Magyaror- szág munkatársai és dolgozói pedig jubileumhoz érkeztek. Negyedszázaddal ezelőtt je­lent meg a lap elődje, a Sza­bad Magyarország, hirdetve: véget ért a fasiszta rémura­lom, s az emberek hozzá­kezdhetnek a romok eltaka­rításához, az élet megindítá­sához. Lapunk jubileumi ünnep­ségére eljött közénk dr. Bod­nár Ferenc, az MSZMP KB -tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Havasi Béla, a Miskolci városi Pártbizott­ság első titkára, dr. Ladányi József, a megyei tanács vb- clnöke, dr. Fekete László, a Miskolci városi Tanács vb- elnöke. Tóth József, az SZMT vezető titkára. Kö­rünkben üdvözölhettük Vaj­da Gábort, a Szabad Ma­gyarország első szerkesztőiét, és azokat az idős nyomdász elvtársakat, akik részt vet­tek az első lap megjelenésé­nek nehéz munkáiéban. Fo­dor László, az Eszak-Ma- gyarország főszerkesztője em­lékezett meg a lap negyed- százados tevékenységéről, az első lépések küzdelmeiről. A jubileumi ünnepségen dr. Bodnár Ferenc elvtárs mon­dott pohárköszöntőt Az ün­nepségen köszöntötték Bene­dek Miklóst. lapunk kulturá­lis rovatának vezetőjét, aki a sajtó napja alkalmából „szocialista kultúráért” kitün­tetést kapott. Lapunk két leg­régibb munkatársát. Csorba Barnabást és Oiiodvári Mik­lóst jutalomban részesítették. Tegnap ünnepeltünk, emlé­keztünk az első kommunista lapra. Miskolc város felszaba­dulására és lapunk elődjének negyedszázaddal ezelőtti megjelenésére. Az ünnep per­cei után ismét a munkás hét­köznapok következnek. Dr. Bodnár Ferenc elvtárs köszönti » 25 éves Észak-Magyarország dolgozóit, munkatársaik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom