Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-27 / 275. szám
fSZMC-MAGYARORSZAG 4 Csütörtök, 1969. no». 27. Szilágyi Jolán az első kiállító A Miskolc felszabadulási évfordulójának előkészítésére alakult operatív bizottság szerdai, november 26-i ülésén Tok Miklós, a városi tanács vb-elnökhelyettese adott számot a felkészülésről. A bizottság több tagja beszámolt az egyes részfeladatok végrehajtásáról, illetve az előkészítő munkáról. Csótai János népművelési csoportvezető néhány módosításról tett jelentést. Ismertette néhány rendezvény pontos idejét is, ami korábban még nem nyert meghatározást. így többek között megtudtuk, hogy a vasárnapi lapszámunkban közreadott részletes programon túlmenően iskolaavatás is lesz: december 2-án, 11 órakor adják át ünnepélyesen a Szentpéleri-kapu új lakótelepének nemrégiben elkészült általános iskoláját, s ugyanazon a napon, déli 12 órakor nyitják meg az új, Kossuth utcai városi képtárat. Érdekes és figyelmet érdemlő dolog: a képtár első kiállítója Szilágyi Jolán grafikus- művész, Szamuely Tibor özvegye lesz, akinek nagyszerű forradalmi plakátjai és más grafikái a Magyar Nemzeti Múzeumban szerepeltek, hosszú hetekig, s az ott szétbontott kiállítást láthatjuk Miskolcon. December 4-én osztják ki a felszabadulási irodalmi pályázat díjait is. A Herman Ottó Múzeum kiállítása december 14-én nyílik, a Nevelők Házában. És ti hogyan (ánekeít&h? Érdekes műsort sugároz december 7-én, vasárnap ö.Iákor a Magyar Rádió KosA BORSODI VEGYIKOMBINÁT azonnali belépéssel ALKALMAS lakatos, csőszerelő, hegesztő. keménygumizó, homogénólmozó, vízvezeték-szerelő, fűtésszerelő, savkzigetelő, bádogos, réztriűves és vegyipari szakmunkásokat, vegyészt echnikusolíat (rendszerkezelői munkakörbe) és férfi segéd- munkásbkat. Bérezés — a szakmai gyakorlattól .függően —, megegyezés szerint. Törvényes munkaidő: háromműszakos munka poszton heti 42 óra, egym'űszakos munkaposzton heti 44 óra. Alkalmaztatás esetén munkásszállást biztosítunk. Érdeklődni lehet — szombat kivételével —, minden nap a vállalat munkaügyi osztályán, Kazincbarcikán. suth-adója. A címe: És ti hogyan énekeltek? Szél Júlia és Csák Elemér, a műsor két riportere felkeresett egy szovjet, illetve egy magyar családot, és az ő mindennapi életüket mutatja be a hallgatóknak. Nyikolaj Kúrák, a szovjet és Trimmer Ferenc, a magyar családfő egyaránt mérnök. A családok tagjai között technikusok, továbbtanulók is vannak. Beszélgetésükből kirajzolódnak gond- >jaik, örömeik, megismerjük a két család életének hasonlóságait és különbözőségeit. Értesítés! Értesítjük a Hunyadi utca páratlan és a Hoffmann Ottó utca páratlan oldalon lakó fogyasztóinkat, hogy 1969. december 4-én, munkálatok végzése miatt Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes előadása Á népművelés eszmei tisztaságáért A művelődési otthonok és könyvtárak 20 éves jubileuma kapcsán rendezett miskolci emlékülés-sorozatban figyelmet érdemlő rendezvény volt szerdán, november 26-án a szakszervezetek Borsod megyei székházában. A megye és Miskolc város vezető népművelői számára Molnár János, a művelődésügyi miniszter helyettese tartott tájékoztató előadást időszerű népművelési kérdésekről, különös tekintettel a küszöbön álló népművelési konferenciára. Részt vett a tanácskozáson Varga Gábor- né, a megyei. Tok Miklós, a városi tanács vb-elnökhelyettese, Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese, valamint Kiss Béla, az SZMT titkára is. Az előadást Varga Gáborné megnyitója vezette be, majd Molnár János miniszterhelyettes emelkedett szólásra. Vita a tézisvázlatokról A miniszterhelyettes bevezetőben arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy a népművelés időszerű kérdéseinek summázatát és ebből következően feladatait is a közelgő népművelési konferencia tézisvázlatainak gyűjteménye tartalmazza. Mint köztudott e téziseket hosszú előkészítő munkával, sok száz népművelő bevonásával, szakbizottságok állították össze. A tézis váz] átok éppen e tudósítás megjelenése napján, november 27-én kerülnek az Országos Népművelési Tanács elé, ahol elemző módon megvitatják azokat. Politikai jellegű tanácskozás Tájékoztatott a miniszter- helyettes arról is, hogy a tervezett népművelési konferencia nem szakmai értekezlet, hanem alapjában politikai jellegű tanácskozás lesz, és ezért a tézisek is ehhez a koncepcióhoz igazodnak. Legfőbb célja a népművelési konferenciának, hogy a népművelési munka politikai és társadalmi összefüggéseit feltárja. A konferenciának igen jelentős szerepe lehet annak az eszmei harcnak segítésében, amely az utóbbi időszakban, de különösen a legutóbbi fél évben mind Magyarországon, mind más szocialista országokban markáns vonásokkal jelentkezett és egyre erősödik a szocializmustól idegen és a művelődési munka legkülönbözőbb ágazataiban jelentkező irányzatokkal szemben. A konferencia és a konferencián megszülető állásfoglalás a párt ideológiai offenzívájának kell, hogy segítője legyen. Részletesen fejtegette azt . is az előadó, hogy kívánatos lenne a népművelés meghatározás helyett a közművelődés fogalmat használni, mert ez jobban kifejezi azt a tevékenységet, amelyet napjainkban népművelés alatt érteni kell, és amiként az a gyakorlatban meg is valósul. Az időszakos fiidománvos cicmzcs szükségessége Részletesen ismertette azt az öt nagyobb fejezetet, illetve téziscsoportot, amelyekbe a tézisvázlatokat összeállították, s hangsúlyozta, hogy mint arról • a tézisvázlatok bevezetőben is szólnak, a konferenciát nem a népművelés válsága tette időszerűvé, hanem az a szükséglet, hogy minden egyes, a társadalmat érintő tevékenységet Időszakonként tudományos elemzés alá kell vonni, és bizonyos következtetéseket levonni belőlük. A tézisvázlatok, jóllehet még több lépcsős megvitatásra kerülnek, a megye és a város népművelést irányító dolgozóinak máris sok hasznos útmutatást adnak. Természetesen a miniszterhelyettes által ismertetett tézisvázlatok között akadt olyan is, amely jelenlegi megfogalmazásában még vitára ingerlő, s a tézisek későbbi megvitatásán bizonyára A vÍí*íí»fIITlÍ megoldást, VfCíHdUli legalábbis a többség pillanatnyilag abban látja, hogy az amerikaiak „becsületük megőrzésével” kivonuljanak a távol-keleti országból. De hogyan? — Éppen ez Nixon elnök fő-fő gondja, amelynek éjszakáit és nappalait szenteli. Heinrich Applebaum professzor, a Különvéleménytudományi Egyetem dékánja tanulmányozott több kivonulási tervet, amelyét alkalmazni lehetne, mihelyt az elnök elhatározza az indulást. — A titkot, hogyan vergődjünk ki Vietnamból, megtaláljuk, ha megnézzük, hogyan keveredtünk bele — mondotta nekem Applebaurn professzor. — Ennyi év után igazán nem távozhatunk Dél- Vietnamból elfogadható magyarázat nélkül. Találtunk rá okot, hogy bevonuljunk, tehát ürügy kell ahhoz is, hogy kivonuljunk. — Mire gondol, professzor úr? — Ki kell dolgoznunk egy fordított Tonkini-öböl határozatot. — Ezt hogyan értsem? — Emlékezhet még rá, hogy az úgynevezett tonkiní határozat, amelyet a szenátus hozott, szabad kezet adott Johnson elnöknek a vietnami háború kiterjesztésére. Ezután határozta el az elnök, hogy bombázni fogják Észak-Vietnamot, és több Art Buchwald: hogy öt parti őrhajó a San Franciscó-i öbölben megtámadjon két amerikai rombolót. Akkor ugyanis Nixon elnök rádió- és televíziószózatot intézhetne a nemzethez, és bejelenthetné, hogy az éj leple alatt amerikai hadihajókra tüzeltek, ezért a szenátustól kéri a San Franciscó-i határozat megszavazását. — A határozat ki fogja mondani, hogy miután két amerikai rombolót nyílt és Applebaum professzor még hozzátette: — Igaz, változatlanul kérdéses, hogy a két romboló egyáltalán látott-e őrnaszádot, de most nem is ez a lényeg. — Az elnök felhatalmazást kapott a szenátustól, hogy tegyen, amit akar, és ő élt is ezzel a joggal. Most viszont Nixon elnöknek éppen azon fő a feje, hogyan csinálja vissza mindazt, amit Johnson tett. — Mit ajánl tehát, professzor úr? — Azt kellerte elintézni, alattomos támadás ért, az elnök a Vietnamban szolgáló összes alakulatokat Kaliforniába rendeli, és ezek mindaddig Kaliforniában maradnak, amíg a kaliforniaiak nem lesznek képesek megvédeni önmagukat. Az elnök azt fogja mondani, hogy nem szívesen rendel vissza ennyi katonát, de az orvtámadóknak meg kell tanulniuk, hogy fizetniük kell az agressziójukért. — Professzor úr, gondolja, hogy a szenátus megszavazna egy ilyen határozatot? — Igen, ha mellékeljük a megdönthetetlen bizonyítéko. kát is, hogy a rombolókat támadás érte. Végül is az Egyesült Államoknak kötelezettségei vannak Kaliforniával szemben. E kötelezettségeket pedig még Eisenhower vállalta, majd utóbb John F. Kennedy és Lyndon Johnson is megerősítette. Nixon elnök igazán nem vonulhat be úgy a történelembe, mint az első elnök, aki elveszítette egyik államunkat. — ön tehát úgy véli, hogy a szenátusi felhatalmazást követően Nixon elnök megkezdhetné csapataink kivonását Vietnamból? — Nem lenne más választása. Függetlenül attól, hogyan vélekedünk Reagan kormányzó rezsimjéről, nem hagyhatjuk cserben Kaliforniát. — És ön szerint a San Franciscó-i határozat birtokában hány katonát tudna Nixon elnök kivonni Vietnamból és Kaliforniába vezényelni? — Természetesen lene szabni a felső határt. Nem hiszem, hogy többet, mint ötszázezret. — De hiszen Dél-Vietnam- ban csak ötszázezer amerikai katona van. A professzor mosolyogva rámnézett: — Pontosan! —. mondta. (Herald Tribune) módosul is, a kapott tájékoztatás egészében mégis hasznos. gyümölcsöztethatő. Az emlékülés-sorozat ma, csütörtökön ér véget. Délelőtt a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának székházéban a függetlenített népművelők továbbképzésének keretében Bodnár István, a Népművelési Intézet osztály- vezetője tart előadást A népművelés tennivalói 1970-ben címmel, majd konzultációk lesznek a járási és városi népművelési felügyelők, külön csoportban a művelődési központok igazgatói, és egy harmadik csoportban a könyvtárvezetők részére. (bm) BÚCSÚ a falutól Tizenkét, évig dolgoztam Sóstófalván pedagógusként, most egy másik községbe helyeztek iskolaigazgatónak. Nagyon megszerettem Sóstófal- vát, ahol számos, nagyszerű munkának lehettem részese. A villamosításnak, a tsz szervezésének, a népszámlálásnak, az iskola újjáépítésének, a járdák elkészítésének, a művelődési otthon építésének, a felső tagozat körzetesítésének stb. A sóstófalvi emberekkel kitűnően lehetett együttdolgozni, mindig szeretettel gondolok rájuk, a gyerekekre, a faluban töltött évekre, mint pedagóguspályám legkedvesebb, legnehezebb idejére. Csengő Győző Filmjegyzet | Szereiéin egy szezonra ' Gheorghe Vitandis román rendező filmje egy súlyosabb betegségből felgyógyult sebész visszapillantása, önval- lomásszerűen elevenedik meg néhány hét a frissen felgyógyult orvos életéből. Annak a kollégájának mondja el a történetet, aki hajdan kezelte és valósággal a halál mes- gyéjéről rántotta vissza. Az önvallomásban megelevenedik a sebésznek egy nagyon szép ápolónőhöz, Anutához fűződő, de kérészéletűnek bizonyult szerelme. Egy szerelem, ami nem volt több egy fellángolásnál, mindössze egy szezonra szólt. A szerelem felidézése viszont arra alkalmas, hogy a szerelmespár útját követve megmutassa a film Románia néhány szép táját, vonzó idegenforgalmi látványosságát, például Észak-Moldovában a híre« Neamti kolostort. A szerelem semmiben sem különbözik az orvos és az ápolónő között már sokszor megénekelt kapcsolattól, amelyben a világtól elvonulva más arcát mutatja meg a szerelmes férfi, mint a klinikán, vagy kórházban, ahol a kapcsolatnak valami íratlan morál szerint titokban kell maradnia. Szokványos történet, a film különösebben nem érdekes. A női főszerepet játszó Irina Petrescu bája, szépsége viszont nagyszerűen érvényesül ruhában és ruhátlanul egyaránt. Á nagy korallzátony Belga filmesek népes csoportja készítette ezt az új természetfilmet. A tengerek mélyének állat- és növényvilágáról nagyon sok filmet láttunk már, de minden bizonnyal adódnak újabb mozilátogató generációk, amelyeknek újak az ilyen filmalkotások. E film Ausztrália partjai közelében készült, az ottani vizek sokfajta érdekes halával, egyéb állatával, víz alatti növényeivel ismertet meg. Különösebben újat nem hoz A nagy korallzátony, bár több részlete érdekes; s mint írtuk, mindig akad néző, akinek a legtöbbször látott kép is új, másrészt meg igen sokan rajongásig szeretik a természetfilmeket. Nos, ezek a nézők most örömüket lelhetik. biliden eladó Andrzej Wajda lengyel rendező nem mindennapi alkotást jelentő filmje sajnálatosan kevés nézőnek nyújtott élményt a miskolci premiermozikban. Minden bizonnyal még feltűnik majd vidéki és utánjátszó mozik vásznán, megéri, hogy egy-két mondatban szóljunk róla. A világhírű rendező kegyetlen őszintességgel tárja fel, mit jelentett számára Zbigniew Cybulski oktalan halála. Ismeretes, hogy a nagyszerű filmszínész, a rendező barátja és több filmjének szereplője vasúti szerencsétlenség áldozata lett. A Minden eladó első részében azt látjuk, hogy egy film készítése közben a rendező és társai miként várják és keresik az akkor még ismeretlen körülmények között eltűnt színészt, a második rész pedig azt mutatja be, hogy a rendező milyen módon próbálja filmben megörökíteni az elhunyt barátot. Mindez így száraz prózában roppant egyszerűnek tűnik, de Wajda ki sem mondatja az elhunyt nevét, s ez a történeti váz csak alkalmid szolgál rá, hogy valljon önmaga érzelmeiről, élő emberek, művészek nem minden bonyolultságtól mentes kapcsolatait tárja fel, keresse, kutassa, vajon az elhalt valóban olyan nagyszerű ember volt-e, amilyennek megőrzik emlékét. És bizonyítja azt is. hogy túl a gyászon, a barát, a házastárs, a volt szerető, vagy éppen a példakép elvesztésén adott a színésznek az a kötelessége, hogy érzéseit eladva játsszon, vagy éppen helyettesítse azt. akiről azt tartja, hogy pótolhatatlan. Talán ez a játék hozza meg a felsza- badultság érzetét is. Erre utal a záróképsor száguldó jelenete is. A Minden eladó nem tartozik a könnyen érthető, egyértelmű kifejező eszközökkel, • jelképrendszerekkel operáló művek közé. Sok benne á parabola, nehezen megfejthe!' tő szimbolika, önmarcangolp viviszekció. összességébe:« azonban egy nagy mfívésk őszinte vallomása egy másik\ nagy művészről és a művé- \ szetröl. (benedekj százezer amerikai katonát vezényel Dél-Vietnamba. Két amerikai romboló azt jelentette, hogy a Tonkini-öbölben az éj leple alatt észak-vietnami őrhajók támadták meg. Az elnök ezen éktelen haragra gerjedt, és úgy döntött, hogyha az észak-vietnamiak meg akarták őt támadni a Tonkini-öbölben, akkor majd — teringettét! — ő is megtámadja őket, ahol éppen kedve tartja. az áramszoliialásl m\ú\M ooiuk ÉMÁSS L sa- kirend.
