Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
HBN&MnaTMtORSEKG fcrtdrtwp, TÍ09. uw. S3t„ A kis fföldaSatti Azßrt róla is essék sző,.: A kis földalattiról. Mert már iassan neve így megy át a szóhasználatba: -á „kis földalatti”. Amióta a nagy épül, gyakori híradás jelenik meg a Budapestet átszelő „igazi” földalattiról, azóta bigy- gyesztjük neve elé a „kis” jelzőt. Pedig nem volt ez olyan kicsi születésekor, sőt neve mellett a „leg”-et is odaülhettük: kontinensünk legelső földalattija volt ez a budapesti. Születését a villamosnak köszönheti. S két vállalat versengésének. Az első villamos Budapesten 1887. november 29-én indult el, a Nyugati pályaudvartól, s zörögte végig rövidke útját a mai Majakovszkij utcáig. Megindult a harc a ióvasut és a villamosvasút között. Egy ideig állta is a versenyt a lóvasút: leszállította a viteldíját. De mégsem bírt a villamossal. Elhatározzák, hogy a ló- vasutat villamosítják. Most a két társaság tovább versenyez, de végül közös ajánlatot tesz: a Gizella tértől (a mai Vörösmarty tér) a Városligetig, villamosvasút vezessen. Ezt elutasították. De nem vár.osszépítészeti szempontból! Idézek az elutasító'végzésből: „...a sécsi öregről? Nem az, mert a kis földalatti — ami ugyan pontosabban kéreg alatti földalattit. A másik; a kocsik is kiszolgáltak, megérettek a cserére. Az új kocsik gondoA földalatti Vörösmarty téri végállomásának lejárata 1896- ban. vasút, pályáját felülről ásták ki — hamarosan új korszak elé néz. Meghosszabbítják, korszerűsítik. Újjászületését két ok indokolja. Az egyik: a most felépülő új budapesti lakótelep, a PáskomKontinensünk legelső földalatti villamosyasútjának építésé Budapesten a Sugár út (a mai Népköztársaság útja) alatt 1895-ben. \ takocsizás céljára fenntartott úton vasút építés egyáltalán nem engedhető meg.” Ekkor utazik háromtagú ^bizottság Londonba, a város földalattijának, a íube-nak tanulmányozására. A londo ni földalatti úgy épült,_ hogy minden szakaszára más és más társaság kapott engedélyt. 1894-ben újabb közös ajánlatot tesz a két társaság, de már: földalatti vasút építésére. A főváros közgyűlése az engedélyt megadta, de a Közmunkás Tanácsa ezt is elutasította. Mégpedig ilyen indokkal: „...A boltozatot tartó vasszerkezet rugalmas mozgásai folytán az utcaburkolat megromlik és így az út sétakocsizásra alkalmatlanná válhat, továbbá az alagút pinceszerű építmény lesz, amely a kocsik alatt oly mértékben fog dübörögni, hogy a sétakocsikázást lehetetlenné óeendi.” Nagy csatározások után, 3894 májusától az engedélyezést kiadták. A 3,73 km vonal építésére, 3 3!>0 000 forintot irányoztak elő. A város vezetőinek a legfontosabb kikötése az volt: a Millennium évére el kell, hogy készüljön a földalatti. 1894. augusztus 13-án kezdtek a munkához és a kontinens első földalattiját 96. május 2-án árt is adták. A millenniumi ürmeotegov megnyitásakor Ferenc József is végigutazott az akkor még egyáltalán nem kis földalattin, sőt, külön kocsit is építettek a királynak. Ébenfa- 'berakósos kocsit, tükrökkel két oldalt bejáróval. Ez a kocsi ma is forgalomban van, sokáig a 20-as számot viselte. Emlékbeszéd-e ez a kis írás, az új születésekor a kiligeti és a csaknem teljesen már elkészült Kacsóh Pongrác telep összekapcsolása a városközponttal. Tehát meg kell hosszabbítani az öreg zása pedig a régi mfihdtyben lehetetlen, a remíz korszerűsítésére a Fővárosi Tanács nem adott engedélyt, hanem új kocsiszín építését rendelte el. A munkákat már megkezdték, hisz ezt szolgálja már három Millennium korabeli megálló peronjának meghosszabbítása is. Nincs végleges döntés még arra vonatkozóan, hogy milyen úton folytatja majd tovább pályáját a Hősök terétől a kis földalatti. Az egyik terv: a jelenlegi végállomás előtt elágazik a vonal és a Széchenyi fürdő melletti új állomásra fut be. A másik terv szerint felesleges már a tó partján a rövidke felszíni szakasz, ezért a kis metró vonalát a Hősök téri megállótól egy kettős S-kanyarral lefelé lejtő .alagúttal átvinnék a Városligeti tó feneke alptt, onnan egyenes kéreg ajatti szakasszal csatlakoz- tamá a Kacsóh Ponerác út alatt most épülő vonalba, A beruházási program szerint ez az újjászületés, 300 millió forintba kerül. A munkákat legkésőbb 1972 közepére be kell fejezni, mert erre az időre elkészülnek a csuklósán összekapcsolt 33 méter hosszú metrószerelvények s ezek már csak az új kocsiszínben tudnának éjszakázni. Kőbányai György Egy iV'ßlm ürügyén Hévtelen Sevelct kaptunk aa minap. Nem is levelet, levelezőlapot. Írója nyeglén azzal ffejezte fte gondolatmenetét, hogy „újságban válaszolhat’*. Mivel más módon nem tudunk, felhatalmazása nélkül is így válaszoltunk volna. A névtelenségbe burkolódzó levélíró nem várta meg a vasárnap este sugárzott Húszévesek című, Berkesi. András írta tv- ffíímről közreadott kritikánkat, hanem eleve megvádolt azzal, hogy nekünk a „csavargó, vadember, huligán, erkölcstelen dögök élete tetszik5*. Nagyon bosszús lehetett, amikor a keddi lapban kritikánkat olvasta, és csalatkoznia kellett korábban írt véleményében. Berkesi András műveiről több alkalommal is kifejtettük nézetünket a lap hasábjain, s a vasárnapi filmről is elmondtuk véleményünket. A filmmel csakúgy, mint nagyon sok néző, vitázunk, de higgadtan, indulatok és gorombáskodás nélkül. Levélírónkat bizonyára az is bántja, leveléből kitűnően, hogy akaratlanul is egy véleményen van velünk, legalább egyetlen film megítélésében. Nincs szándékunkban megvédeni Berkesi Andrást, eddig sem tettük, de megjegyezzük: a gondolataiért, a munkaiért Berkesi mindig vállalata a felelősséget, regényei, színművei,1 tv-játékai a neve feltüntet ősével jelentek meg, nem úgy, mint levélírónké, aki egv olvashatatlan szignó mögé bújva fröcsköl a filmre. írójára és a kritikusra egyaránt. Cboa) Massaroff MikSos munkája. Miskolc első színházépülete Változás «I.» ismeri rekonstrukeié kepém. Mískolcnak a színházát 1823. augusztus 24-én nyitották meg és így az •— Kassa, Kolozsvár és Balatoníüred mellett — az elsők helyét foglalja el >1 kőszínházak sorában. Míg kőszínház nem óolt, az 1780—90-es években nyaranta a Tambur Vendégfogadó (Korona) udvari kocsiszínében, 1802-től pedig a fákkal borított kertjében ácsolt színkörben adtak helyet a Nemzeti Jádzó Társaságnak. 1815-ben a pesti működését beszüntetni kényszerült Színjátszó Társaság a Korona Vendégfogadó nagy — 36 méter hosszú, 9 méter szélességű, téglaoszlopokon álló kocsiszínjét deszkáztatta be és így két évig tudta télen- nyáron használni. De a „deszkaketrecen” átsüvöltött a téli szél és átköltöznek a csizmadiák űrulőszínjébe, a Sötétkapu fölött. Ekkorra már megérik egy kőszínház építésének a terve, az erősen polgárosodó Miskolcon. Ebben hangadók különösen az a. Szrogh Sámuel táblabíró, akinek egyébként a város 1800-as látképét köszönhetjük, valamint Miskolczy György generális perceptor, aki verseket és röpiratokat írogatott Sok huzavona után a színház , helyét kijelölik , a katonai kvártélyház és magazin mögé eső, gesztenyefákkal borított; udvarrészen és 1818-ban már le is rakják alapjait. A színház tervét Losonczy György földmérnök, a kőműves- és ácsmunkát Kun Jálés nem maradt. Keresztessé Sándor kísérelt meg' egy rekonstrukciót 1923-ban, a jubileum alkalmával. Ezt az ábrázolást azonban az újabb kutatások eredményeinek birtokában meg kell változtatnunk. Éspedig úgy lépté- kileg, mint külső formájában. Kitűnt ugyanis, hogy a. Nevelők Háza emeleti nagytermének a belső hosszanti fala a régi színházépület homlokzatának a maradványa. A , benne fennmaradt háromnegyedes dór- és tosz- kán-oszlopfejezetek képezték a „dórisi mintájú” homlokzat teljes egészét. Ez a fal 6 A főváros nemcsak a budapestieké N em tenném szóvá az esetet, ha az azt követő vita mindkét részvevője nem egyezett volna meg valamiben. Az eset pedig a következő. A zsúfolt pesti villamosra felkínlódta magát — egy ruhája, beszédmódja és félszeg szerénysége alapján — idősebb parasztbácsi. A vesszőből font kosárral nehezen tudott stabil helyet találni magának a peronon. A kosárkát kénytelen volt a fejek magasságába emelni. így adódott, hogy az egyik kanyarban lelökte szomszédjának — egy látszatra kulturált fiatalembernek — a kalapját. A „sértettből” váratlanul nagy felháborodás tört,elő: „Minek engedik be a parasztokat kosarakkal a városba? Minek száll villamosra, aki nem tud utazni? Miért nem megy gyalog az ilyen vidéki ürge?” — sorolta szinte egv szuszra, míg valaki — nem láthattam az illetőt, mert a hátam mögött állt — közbeszólt: „Mit finnyáskodik? Még poros se lett a kalaoia? Miért bántja ezt a csóró parasztot?” Az eset, a vita nem is érdekes tovább. Annál figyelemre méltóbb, hogy egy talajból táplálkozik a „sértett” és a védő. a nézeteltérés két szereplőjének szemlélete. Figyeljük csak meg, ilyen szempontból semmi lényeges különbség nincs a két minősítés, a „vidéki ürge” és a „csóró paraszt.” között. A közös talaj pedig nem más, mint a két pesti ember gőgje, lenéző, lekezelő, lebecsülő modora, a vidékiekkel kapcsolatban. Ez a lenéző, lebecsülő szemléletmód nyilvánul meg néhány budapesti vendéglátóhely egy-két pincérénél is, amikor a vidéki vendéget megpróbálják „megvágni”. Hallottam már ilyenképpen dohogni nincért a reklamáció után: „Ki gondolta volna, hogy egy vidéki utánaszámol? .. Pest közelében lakó, de fővárosi üzemben dolgoz?) fiatal technikus ismerősöm csendes panaszkodása is ebbe a témába vá£. Öt ugyanis patronálni akarják, holott az átlagosnál műveltebb, rendes, becsületes, szorgalmas, jó szakember, de vidéki. S mivel vidéki, a pesti kollégák szerint patronálásra szorul. Mindenáron patronálni kell... Tény, hogy egyre jobban, eltűnik a különbség a budapesti és a vidéki emberek között. Nemcsak tudásban, műveltségben, modorban, viselkedésben, hanem a beszédstílusban és az öltözködésben is. Mégis, mintha újabban ismét lábra kapna a vidékiek lekezelése, a fővárosnak a budapestiek által való teljes „kisajátítása”, aminek hangot adnak támadólag és durván, vagy védőn és sajnálkozva, vagy „segítőkészen” és lebecsülő- en. Nem mint új felfedezést írom le, de nem árt megjegyezni, hogy a főváros nemcsak a budapestieké. Mi, vidékiek sokan feljárunk dol- ‘ gozni a fővárosba — méghozzá plyan munkára, amire manapság már szinte nincs budapesti jelentkező —, feliárunk ügyeket intézni, beteget látogatni, tanulni, értekezni, vagy ha úgy tetszik. szórakozni. Wíi, vidékiek úgy megyünk Budapestre, mint hazánk fővárosába, és szeretnénk másunkat Budapesten is otthon érezni. z igazi pestieket az jellemzi, hogy udvariasak. segítőkészek, nemcsak a külföldiekkel, hanem a vidékiekkel is. Ez alól a szabály alól azonban — sajnos — majdnem minden pesti uiamnál találkoztam kivétellel, s ezek a kivételek megkeserítik fővárosi tartózkodásom óráit, pedig csak szemtanúja voltam — és nem szenvedő alanya — a pesti gőg eléggé el nem ítélhető megnyilvánulási formáinak. Oraveé János Á Az első miskolci színházépület rekonstrukciója az újabban felmerült vizsgálati eredmények alapján. nos és Tessel Frigyes, az épület homlokfalának „dórisí mintára pompásan formálóját” — Krausz Lenért, .kőfaragó végezte. Sokáig bizonytalan és vitás volt az épületnek a pontos helye a helyrajzi térképen. A több mint 10 éve megindított kutatások és a mostani színházépület átépítése tették lehetővé az alapos vizsgalatokat, sőt ásatást. Ennek eredményeként megállapítható, hogv az első kőszínházunk a Déryné utca 3. számú telken állott és falaiból is megmaradt jó néhány részlet. Az első színházépület 17 évig állott. 1843, július 19-én — a város nagy . részével együtt — leégett. A katasztrófából csak felmenő falai maradtak meg. mígnem ezeket a város ezredesi laknak építette fel újra. Napjainkban voltaképpen ezt a tiszti kvártélyházat láthattuk a Nevelők Háza szerepében, a „színház tömör falait felhasználva” az ismételt átéoítések a tiszti házon alig változtattak. Az első színházépületünkről semmi tervrajz, ábrazométerrel van beljebb a járdavonaltól. Ezt az előteret kihasználva, építették a tiszti nagytermet, a homlokzatot a mai vonalra kihozva. E homlokzat útjában állott a színház tűzbiztonsága végett ásott közkút, de fölötte az új homlokzati falat áthidalták és a kút befedve ma is megvan a járda alatt. Keresztessy nem tudott az épület déli oldalán végigfutó toldalékról. Ennek falai a Nemzeti Színház átalakításakor előjöttek és köztük .az a 3 méteres átmérőjű fűtő- kemence, amivel megoldották az első színház fűtését, Keresztessy rajzát egyébként erősen befolyásolta az 1788— ,90-ben épített kassai színház képe a kívül futó páholy folyosóival is. Az első miskolci ^fnház inkább u vele egy időben épült kolozsvári. Farkas utcai színház épületével mutat rokonságot, még az oldaltoldalékkal együtt is. A miskolci azonban négv öllel rö- videbb, s egv emeletnyi páholysora volt 16—16 logéval, • míg Kolozsvárott három sorban 18—18 tege volt Komáromy József
