Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

Vasárnap, 1969. október 5, ÉS?AK-MAGYARORSZAG 7 6-i és az ezt követő megtorlás (49 akasztás, 65 főbelövés, 1800 haditörvényszéki ítélet) csak fiatalkori botlása volt. Ez a felfogás a Horthy-kor- szakban sem változott. A tizenhárom kivégzett tá­bornok a legkülönbözőbb uta­kon indult. Volt közöttük olyan, aki katonái anyanyel­vét is csak törve beszélte, akadt közöttük fejedelmi ro­konsággal rendelkező főúr, dúsgazdag földbirtokos és kö­vetkezetes republikánus épp­úgy, mint tucatnyinál több tonához méltóbb, golyó általi halálra. Huszonöt perccel ké­sőbb a zászlóalj ismét felvo­nult a bitóra ítéltekhez. A ka­tonák közrefogták a meglán­colt Aulich Lajost. Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, gróf Leiningcn-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, lovag Poeltenberg Ernőt, Tö­rök Ignácot, gróf Vécsey Ká­rolyt és gyalogmenetben in­dultak a szárazhídi lapályra, ahol Bíró Imre zsigmondházi földbirtokos kaszálóján már álltak a rekvirált épület­fa gerendákból összeácsolt akasztófák. A lábtöréssel megrokkant Damjanich Já­nost parasztszekéren vitték. Ütitársa a Mayer nevezetű brünni hóhér volt. Hat óra tájban kezdődött meg a gyá­szos aktus második része. A tábornokok — az utolsónak maradt Vécseyig — végignéz­ték társaik halálát. Az akasztottak tetemei Ho- wiger tábornok várparancs­nok és Susan tábornok tér­parancsnok rendeletére estig függve maradtak a bitófákon, aztán a tövükben eltemették őket. A kivégzésnek csak tá­volról akadt gyér számú pol­gári nézője. Az összeverődött környékbeli parasztokat visz- szaszorították. Hiteles tanúk­ként azonban ott voltak az elítélteket kísérő papok: Su- jánszky Eustách és Pleva mi­norita szerzetesek, Winklor, Marchot, Bardócz katolikus, Baló református és Szom- bathy Balázs görögkeleti lel­készek. Az események lefo­lyását — a katonai jelentése­ken kívül — az ő emlékeze­tük, elsősorban Sujánszky feljegyzései őrizték meg. AZ ARADI TIZENHÁROM meggyilkolásának a világtör­ténelemben is páratlanul gya­lázatos históriája — sajnála­tom módon — elhomályoso­dott a közgondolkodásban. Csak az aradi „gyásznap” ♦ « ja a már halott, bitón függő Damjanichnak. Az utolsó órák viselkedésével mind­annyian hősöket formáltak önmagukból. NEM MINDANNYIAN vol­tak ennek az országnak a szülöttei, magyarok sem vol­tak valamennyien. De Ma­gyarországot vallották hazá­juknak és ennek lettek már­tírjai Arad mellett, a száraz­hídi lapályon, százhúsz évvel ezelőtt, 1849. október 6-án hajnalban. Ordas Iván A kft és fél mérföldes adriai strand egy részlete. Riminitől dél felé húzódva Ancónáig. szinte egymást érik az adriai riviérán. Való­Hámor települése hétssás érés A Fazola-mfihelyek egy mosl előkerült térképen A Lillafüred felé vezető úton, a völgyben fekvő egy­kori Alsóhámor Fazola Hen­rik építkezéseiből jött létre. Az Ömassától idáig vezető út ugyan csaknem négyezer bé­vasverők és nyújtóhámorok munkájához. Ez a földrajzi pont a Palota szálló és függőkertjeinek felel meg. Fazola Henrik 1769-ben je­Diósgyőrött. esi ölet jelentett, mégis ez volt hozzá a legközelebbi épí­tésre alkalmas hely a kis Garadna és a Szinva összefo­lyásánál. Ez a terület már elegendő vízi energiát adott a ♦ ♦ ♦ ♦ : x ♦ ♦ Fácánok a széríískertek ben Ha valaki eljut Mcgyaszóra, ne lepődjön meg, ami­kor fényes nappal, akár a kertek alatt, akár valame­lyik utca kellős közepén szépen fejlett fácánkakast vagy fácántyúkot lát kapirgálni. A község belterületi szérüsk ért jelben ugyanis vagy 20—25 fácán éldegél. Nem szelídek, de nem is igen félnek az embertől. A szép vadmadarak a faluban születtek, a helyi Vörös Csillag Vadásztársaság fácántelepén. Kotlóstyúkokkal nevelték fel őket, majd amikor megerősödtek, kiszál­lították őket a vadászmezőkre, a csalitokba. Igen ám, de a közelből néhány fácánocska visszaszökött a fa­luba, ahol már megszokták, hogy gondozójuk, Dezső Gyula vadászmester felesége jól tartotta őket eleség- gel. Most is ott élnék a megyaszói szérűskertekben, bejárnak aludni a tyúkketrecekbe, együtt kapirgálnak a falu szárnyasaival, s jelenleg itt nagyobb biztonság­ban is vannak, mint a vadászmezőkön, ahol már meg­kezdődtek az őszi fácánvadászatok. Also Hámor löli ki a helyet. Az ácsok, kő­vágók, mészégetők és az épí­tők azután 1770-ben már tel­jes munkában vannak. A Puskaporos tövében fekvő régi uradalmi fűrészmalom készíti a gerendákat, palló­kat, léceket és bükkfazsinde­lyeket az új hámor műhelyei, valamint az építők, hámor- mesterek, hámorsegédek, fű­tők, szegverők, kovácsok fa­házainak építésére. Ellátá­sukra mészárszék, kocsma, templom és iskola is épült. Ezek is fából készültek, negy­ven év múltán tönkre is mentek. 1794-ben már hat hámor áll a kis telepen szegverővel és szerszámkovács-műhellyel. A bőrfújtatók és a vasverő ka­lapácsok működtetését a Szin­va két vízesése biztosítja. De csak bő víz cselén tudtak éj­jel-nappal dolgozni. Vízhiány, szárazság idején csak néhány órára tudtak vizet összegyűj­teni. Ezért segít ezen 1810— 13-ban a „Nagy Tó” létesí­tése. Ez adja ezután a na­gyobb vízi energiát Fazola Frigyes 1812-ben tovább bő­vített vashámorainak. Az 6 idejében és utódai, Gisztl Lőrinc, Vojta Elek s Ámon Károly vezetése alatt, 1859-re már nyolc hámor, egykorú nevén vasverő, egy tengely- hámor, egy szerszámkészítő- műhely és szegverő fel tudott dolgozni évi 9000 mázsa rúd- vasat, 77 mázsa acélt és 5000 mázsa nyújtott vasat. A lakó­telep is fejlődött. Az első években még 85 családnak (362 lakos) a létszáma 1860-ra már megkétszereződött. Egy, a bécsi Hofkammer- archivból előkerült kéziratos térkép ezt az Alsóhámort tün­teti fel az 1860 körüli évek­ből. Ennek a térképnek ez­úttal a nyugati részét közöl­jük. Rajta az egyes műhe­lyek fekvését a sötét négyszö­gek mutatják, a világos négy­szögek pedig a lakóházakat. Első pillantásra is látni a tér­képen, hogy lényegesen más volt a vízrajzi kép akkor, mint ma. Az annyira fontos víz két oldalról fogja körül a telepet, és fut két meder­ben a Puskaporos-szurdok irányába. A felső meder a mai Palota utca déli vonalán, az alsó meder a mai Losonci utca helyén vezetett. Akkor szűnt meg ez a ket­tős meder, amikor veszélyes áradásai miatt, 1880 utón a Szinvát szabályozták, és az akkori konyhakertek közép­vonalában ásták ki új med­rét. A régi épületekből csupán a templom melletti emeletes kancellária épülete maradt meg épen. A műhelyeket 1870 után megszüntették, egy ré­szét átalakították (a Vadász­kürt és a Zöldfa vendéglő), vagy a lakosság hordta szét. A legszélső nyugati emelke­désen és lejtőn pedig a Palota szálló és függőkertjeinek építkezése 1930-ban teljesen eltűntette az első öt, legko­rábban épült vasverő és nyújtóhámornak még a szín­helyét is. Komáromy József tető komorsággal. A hegyte­tőről esténként világítótorony pásztázza a tengert, s a hegy­gerincen Csontváryt idéző, szél szagatla koronájú fák kontúrjai láthatók. A város, amely 21 mérföld­re fekszik Riminitől, törté­nelmi emlékekben is gazdag, középkori épületek emlékez­tetnek a település múltjára, a két és fél mérföldes ten­gerparton pedig egyre épül­nek a modern szállodák, ame­lyek a világ minden tójáról várják Itália látogatóit. Érde­kes megemlíteni, hogy 67 szálloda és 27 panzió várta ebben az évben a turistákat. E szállodák közül mindössze egy volt első osztályba so­rolva, de a többiek felsze­reltsége, színvonala sem le­becsülendő. A város a nyári időszak­mos partitúrája, hajdani spi­nétje és több más személyi emléke látható. A szobák kő­padozata még azonos azzal, amelyen a gyermek Rossini tette meg első lépéseit, s a konyhában még ott van az a kőből faragott kádacska, amelyben fürösztötték. Pesaro híres kerámiáiról. Kerámiai múzeuma részben a helybeli, részben a környék­beli mesterek örök értékű munkáinak csodás gyűjtemé­nye, a reneszánsz időszak reprezentatív darabjait is ma­gában foglaló érdekes látvá­nyosság. A város főterén lát­ható a XV. században épült Ducal Palace, a Rossini ut­cában levő kátédrálisa pedig a IX. századból származik és a XIII. században építették át. Bővelkedik a város XIV— XV. századi középületekben, egyházi épületekben, igen sok A Ducal Palace a Piazza del Popolóu. ban állandó művészeti ren­dezvények színhelye. Képző- művészeti kiállítások, zenei fesztiválok, folklór-találkozók követik egymást és minden évben — már öt esztendeje — itt rendezik meg az új filmek nemzetközi fesztivál­ját. Az ünnepségek sorát az idén a drámai művészeti cso­portok XXII. nemzeti talál­kozója zárta. A tenger vize csaknem fél esztendőn ke­resztül élvezhető, még szep­tember második felében, a filmfesztivál ideje alatt is ál­landóan 21—22 fokos volt, kellemes felüdülést nyújtott. A város sok történelmi és művészeti, nem utolsósorban egyházi érdekessége közül a bemutatóterem, képzőmű­vészeti kiállítás, és természe­tesen nagyon sok a turisták rendelkezésére álló bolt. AZ ÉRDEKES VAROSKA. bár tízezrek látogatják évről évre, és műemlékei híresek, csak egy a hasonló jellegű olasz városok sorában. Öt év óta azonban a szerte a vilá­gon élő, új utakat, új kife­jezési formákat, a filmművé­szet állandó megújulását ke­reső alkotók találkozóhelye is. Nem egy filmművész in­nen indul el a siker, s talán a világsiker útjára. Lehet, hogy a filmfesztivál szerte a világon ismertebbé teszi eztj a kedves kis olasz várost? Bizonyára. Benedek Miklós Pesaro — az új filmek fesztiváljának városa PESARO, AMELY IMMÁR ötödször nyújt otthont a leg­újabb törekvéseket felmutató filmek nemzetközi fesztivál­jának, az Adriai-tenger part­ján fekvő csendes olasz vá­roska. Egyike azoknak a döntően idegenforgalomra épült városoknak, amelyek színűtlenül kék ég alatt, a kék és a zöld színeit váltó, homokos partú "tenger hatá­rolja. egyik oldalon, és szelíd dombok, az Appenninek messzi nyúlványai a másik oldalról. Mindössze egy hegy­csúcs emelkedik a városka határában a tenger fölé, a gibraltári sziklákra emlékez­külön figyelmet érdemel, hogy itt született a később a róla elnevezett utcában Ros­sini, a világhírű opera­komponista, akinek nevét ma konzervatórium és színház őrzi, eg3'kori szülőháza pedig emlékmúzeum, ahol igen sok relikvia, többek között saját kezűleg írt végrendelete, szá_ Az aradi tizenhárom SZÁZHÚSZ ÉVVEL ezelőtt, 1849. október 6-án, hajnali negyed hatkor az aradi vár udvarán végigdübörögtek a Wocher gyalogezred 1. zászló- aljának bakancsai. A felvo­nuló, hadi létszámú egység mintegy ezer embere felsora­kozott a főőrség épülete előtt. Innen először Kiss Ernő al­tábornagyot, Dessewífy Arisz­tid, Schweidel József „tábor­nokokat és Lázár Vilmos ez­redest vezették elő. Négyüket „kegyelemből” ítélték a ka­neve él, de a hiteles törté­nelmi tényekről egyre keve­sebben és .egyre kevesebbet tudnak. Az 1849-ben már ko­ronázatlanul trónon ülő I. Ferenc József minden időre­kordot verő uralkodása hat­vannyolc évig tartott. Ke­mény feladatot jelenthetett a kor tankönyvíróinak, amíg sok évtizedes ismételgetés árán annyira, amennyire el­hitették a „jóságos öreg ki­rályról”, hogy 1849. október csatában veretlen hadvezér, puskaport alig szagolt ellátó tiszt, és inkább elhibázott, semmint sikeres hadművele­teiről emlékezetes seregvezér. A múlt századi romantikus festmények hatására talán hajlamosak vagyunk azt hin­ni. hogy tizenhárom, jóban- rosszban összetartó kebel­barát áldozta életét. Erről szó sem volt, többen közülük a börtönben látták egymást először. Damjanich és Nagy­sándor januárban még együtt követelte Kiss Ernő leváltá­sát a bánáti hadsereg pa­rancsnokságáról; Vécsey és Damjanich pedig, Szolnok elfoglalása után kevés híján kardra ment egymással. Egy forradalmi hadsereg vezetői nem okvetlenül egy szálig makulátlanok. Az együtt el­szenvedett fogság és a halá­los" ítélet azonban összeková­csolta a honvédség legfonto­sabb vezetőit. Ilyen értelem­ben különösen szép Vécsey megbékélő, búcsúzó kézcsók­

Next

/
Oldalképek
Tartalom