Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

Szombat, T969. október 11 CSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ivóvíz Ózdnak A borsodi regionális víz­rendszer — az új lázbérei hegyvidék tározó fcltöUésc és a Bán-pataki tisztítómű bővítése után — 1971-től na- Donta 12 ezer köbméter ivó­vizet szolgáltat majd csupán Özd városának. Az ipari te­lepülés 40—50 évvel ezelőtt épült elosztóhálózata azon­ban már nein ide! meg a kö­vetelményeknek. A vízháló­zat kicserélésére vonatkozó tanulmányterv Ózd várossá alakulásának 20. évfordulójá­ra készült cl, s megvalósítá­sával a település minden ré­szébe egyenletes nyomással juttathatják el az Ivóvizet. A taunkákat a IV. ötéves terv­ben kezdik meg. Nyílt levél helyett Lenne elég Káposztagyalu, ha... Hiánycikk a káposztagya- *u- Bosszankodnak is emiatt a vidéki háziasszonyok, mert mivel is gyalulják le azt a s°k káposztát, ha a régi gya­lu tönkrement, megette a rozsda, újat pedig nem kap­ut Az ipar mintha megfe­ledkezett volna róla. hogy er­re az apróságra is szükség van. De még így is lehetne e'ég káposztagyalu az üzle­tekben, ha valamelyik üzem, vugy ktsz hajlandó lenne SVorsan segítségül sietni és koopen4ini a mezőkövesdi ál­talános szövetkezettel. A me­zőkövesdiek cserépfalui fa­tömegcikk üzemében ugyan- ls készítenek káposztagyalut. Mezőkövesd környékén kap­ható is ez a hiánycikk, de elég ott sincs belőle. Ügyes kezű fafaragóik ugyanis nem tadják elkészíteni a gyaluba Szükséges késeket is, csak a fakeretet produkálják. Ha '“laki megyénkben elvállal­ná a gyaluba szükséges ké- sek gyors legyártását, nem bosszankodnának a háziasz- szonyok, s bizonyára több tanne a finom savanyított káposzta. HA AZ ESET egyedi lenne, Lalán szólni sem kellene ró­la. Elintézhetnénk azzal, hogy bizony az emberek öregsze­nek, s némelyik olyan válto­záson megy út, hogy legkö­zelebbi hozzátartozóinak is nehéz vele együttélni. Az öregkorban jelentkező indokolatlan összeférhetet­lenség jelel könnyen felis­merhetők. Az illető elkezdi sorolni panaszát, s a gya­korlott fül már az ötödik mondatnál érzi, hogy itt va­lami sántít, s hogy a dolgok nem egészen úgy állnak. Kik ilyen gyakorlott fülű­ek? Ügy gondolom, minden olyan ember, aki panaszfel­vétellel foglalkozik. Jó múlt­korában végigültem a Mis­kolci Járásbíróságon egy pa­nasznapot. Ilyenkor több bí­ró fogadja az ügyfeleket. Egy délelőtt csak az az egy jo­gász — akinek panaszfelvété- lére figyeltem —, két olyan öreget is lebeszélt a peres­kedésről, akinél nyilvánvaló­an látta, hogy nincs igaza, nem fog pert nyerni. Az ügyvédi irodái? ügyfél- fogadását nem ismerem. Is­merek azonban nem egy olyan pert, amelyet egy kis jóérzéssel el sem lett volna szabad indítani. Egy idős házaspár járt hozzám sokáig. Hogy felke­restek, ezt a tanácsot is az ügyvédjük adta. Pereskedtek, s már a Legfelsőbb Bíróság­hoz is fellebbeztek. Onnan is elutasító választ kaptak, s még mindig reménykedtek. Kérdeztem, miben bíznak? Azt felelték; azt mondta az ügyvéd úr, hogy majd meg­próbálunk még mindent. S jártak az ügyvédhez, talán még most is járnak, s járni fognak mindaddig, amíg megtakarított pénzükből fut­ja a tanácsokra. Ezért mondom, hogy az eset nem egyedi, amit most szóvá kell tenni. EGY ÖTVEN ÉV KÖRÜLI asszony keresett meg a na­pokban. furcsa kéréssel állt elő: „Hoztam egy kis ír&st, kérem, tessék betenni az új­ságba, ha egy mód van rá. Nagyon kérem, már nem tu­dok mit kitalálni, hogy rend legyen körülöttem.” Átadott egy levélkét, amely szó szerint a következőket, tartalmazta: „Nyílt levél! Kérem a ked­ves szomszédokat, rokonokat, ismerősöket, akik szeretik és jók akarnak lenni az anyám­hoz, Benkó Lászl ónéhoz, hogy légyénél? tekintettel ko­rára, betegségére. Ne érté­keljék túl panaszait és ne úszitsák pereskedésre. Laká­sa van. megélhetése van, de a pereskedés már engem lesz tönkre anyagilag és ide­gileg. Miért nem segítenek inkább? Ha én ki tudok tar­tani mellette nehéz helyze­tében. betegesen is, neki is kötelessége mellettem lenni, hiszen senki sem segít szük­ség esetén sem rajtam, sem az anyámon." A levélből még nem tud­tam meg semmit. Annál töb­bet a táskából előkerült irat- csomókból. Az idős asszony, aki már jóval túl van a het­venen, egy lakásban él az egyetlen leányával és annak férjével. A ház fele az idős asszonyé, a másik fele a lá­nyáé, mert, még az ötvenes években megvásárolta. A házat azóta is a leány tart­ja rendben, számlák tömegé­vel igazolja, hogy eddig na­gyon természetesen nemcsak a maga fél házrészét, hanem az édesanyja részét is együtt javíttatta. VAN EGY HIVATALOS igazolás, amit 19(34. május 8- án állítottak ki: „Hivatalo­san igazolom, hogy a mis­kolci, Nemzetőr utca 40. szám alatti házingatlan S0 százalék részarányban képezi Szécsi Józsefné (Benkó Mária) tu­lajdonát ...” Az öregkor esetenként kró­nikus betegséget is okozhat, ami gátolja az egyént abban, hogy tisztán, világosan gon­dolkozzék. Az idős Benkóné tavaly áprilisban pert indí­tott a lánya ellen — ügyvéd­je útján —, s kérte, hogy az ö nevére írják az egész há­zat. Az idős Benkóné talált ügyvédet, aki először abban képviselte ügyét, hogy az egész házrészből a nagyobb rész legyen az Idősebb, egye­dülálló asszonyé, vagy ha nem, akkor a lánya fizes­sen különbözetei. Arra is ta­lált ügyvédet, hogy visszape­reljen egy olyan házrészt, amit a leánya megvásárolt, s ami ellen nem szólt 1953 óta egyetlen szót. sem, ami ellen soha nem fellebbezett, sőt, annak idején maga is részt vett az egyezség megkötésé­ben. Csakhogy azóta tizenhat év telt el. Az elsőfokú döntés után természetesen fellebbeztek a hetven éven felüli asszony és az ügyvédje. A pert másod­fokon is elvesztették. A Me­gye) Bíróság megállapította, hogy a fellebbezés alaptalan. Várható, hogy további ak­ta lesz az ügyből, hiszen még mindig lehet fellebbez­ni. Benkóné sorra elveszti a pert, de fizeti az ügyvédi költségeket, tei-mészetesen a lányáét is, hiszen ő a vesz­tes. Bajba nem juthat a fel­peres képviselője, hiszen van biztos fedezet végszükség esetére is. maga a fél ház­rész. NEM KÍVÁNUNK messze­menő következtetéseket le­vonni az említett esetekből, de annyi bizonyos, nem azok az ügyvédek, szomszédok, is­merősök az öregek pártfogói, akik a hetven éven felülie­ket előre kiszámítható vesz­tes perekre buzdítják. Adamovlcs Ilona As újítók jogi problémáiról Figyelemre méltó előadást rendezett a Magyar Iparjog- védelmi Egyesület és a Ma­gyar Jogász Szövetség Bor­sod megyei Szervezete ‘ teg­nap, október 10-én. pénte­ken délután a MTESZ mis­kolci székházában. A meghí­vott újítók, elbírálók, gazda­sági és jogi szakemberek ré­szére dr. Szilvay Géza ta- nácsvezető bíró tartott elő­adást az Újítási perekben kö­vetett bírói gyakorlattal kap­csolatos jogi problémák cím­mel. Az előadó elmondotta, hogy a tavaly, január 1-én érvénybe léptetett újítási rendelet után az újítómozga- lom országszerte visszaesett A megtorpanásnak egész sor jogi és gazdasági oka volt. Nem bizonyult szerencsésnek az újításokkal kapcsolatos jo­gi szabályozás elsősorban azért, mert nem biztosított kellő védelmet az újítók szé­les rétegeinek. Az újítómoz­galom visszaesésének gazda­sági oka elsősorban az volt, hogy a vállalatok nehezen tudták biztosítani az újítási díjak kifizetésének alapjait. A mozgalom megtorpanásá­ban a vállalatok kezdeti bá­tortalansága is szerepei ját­szott. Az előadó hangsúlyoz­ta, hogy a jogszabályok tu­lajdonképpen megadnák a le­hetőséget megfelelő vállala­ti újítási szabályzatok elké­szítésére. de ezzel a vállala­tok többnyire nem éltek. Dr. Szilvay Géza több mint két tucat vállalati újítási sza­bályzatot tanulmányozott át, s ismertette ezek fogyatékos­ságait. Ugyanakkor elmon­dotta azt is, hogy az 1969. évi újítási szabályzatok szin­tvonala. már valamivel maga­sabb. mint a tavalyiaké. Vé­gül hangsúlyozta, hogy dön­tő részben a vállalatokon múlik, virágzik-e, vagy el­sorvad az újítómozgalom. Az előadást vita követte. Fotókiállítás nyílt Kazi ncbarcikán Régen aktuális és nagy ér­deklődéssel várt fotókiállítás nyílt tegnap délután Kazinc­barcikán. a Radnóti Miklós Művelődési Házban. Harká- csi József kazincbarcikai fo­tóművész mutatkozik be a város közönségének. Olyan művészről van szó, aki nem­zetközi tárlatokon is szép si­kereket ért el. A gazdag képanyagot be­mutató, modern, kulturált ki­állítás érett művészről vall. akinek tematikája igen széles skálájú. A kiállítást Tárcái Béla, a Miskolci Fotoklub fő­titkára nyitotta meg. A Iá- állítás október 18-ig tekint­hető meg. Ahol mar minden iskolának van tv-je A mezőcsáti járásban elsőnek ért véget az akció, A% Avas krónikájából A VÁROS FELETT Régi és mai szüretek .Vajon MILYEN lenne j.lskolc az Avas nélkül? tedves vendégnek, kíváncsi degennek vajon honnan is mutogatnánk meg a messzire üyuló város szépséges pano- atnáját? Kevés településnek hogy kellős közepén *y,en kincset érő, történel- menek szinte minden lapján ^zerepiő dombja legyen. Ta- 'Ju még egyetlen olyan kró- íilri a sem akadt a városnak, ' kl megfeledkezett volna az Avasról, a Kis- és Nag.vf- vas pincesorairól, a pincék ‘‘angulatáról. ”Á2 avasi pincék a mis- ‘blci ember kedélyének ki- ^óadhalatlan forrásai’’ — ír- a ^ egyik krónikás. így v°ll ez évszázadokkal ezelőtt. *By van ez ma is. A város emberemlékezet óta híres eiv ^.Vas mélyébe nyúló pln- t■ *r°í- Hogy mikor vnélyítet- t„f. az Csőket a vulkánikus ív. i’ a könnyen faragható ho­mokkő mélyébe? Talán az Ív, volt az első „kő­<s ,’’-faragó, akinek elődei a 1?„j. a-barlangtól merész- ívu , erre tájra a Szinva ttei. , í°lyása mentén, s aki- Ui,, koszerszámait is megta- a hegy aljában. írásos emlékek bizonyítják, hogy Miskolc elötelepülésén már a XIV. század elején vi­rágzott a szőlőkultúra. És ahol szőlő terem, ott pincé­re is szükség van, A város környékén szapo­rodó szőlőtermő dűlőkkel együtt szaporodott a száraz, a hőmérsékletet jól szabályo­zó avasi pincék száma is. A legrégebbieket a Kisavas ol­dalában. az egykori Ángya- los-vöijgv. a mai Mélyvölgy és a régi Vargaszög, a mai Toronyalja feletti oldalon ásták. Az elsők még csak hosszú, föld alatti vágatok, ahogy a régi írások is em­lítik. ..kölyiikak" voltak csak. ínle egy 1576-ban íródott végrendelet (szavai: „...min­den szőlőmet ki vagyon, ki nekem■ atyámtól maradt, is- meg kölyukaimot én atyám­fiának Nikon Jánosnak ha­gyom". KÉSŐBB., az 1700-as évek táján már egyre nagyobb számmal építettek a „lyu­kak” bejárata fölé borháza­kat is. A Pepik Márton szűcs­mester elhalálozásakor. 1762. ben készült vagyonleltár már a „pince feletti kőéptl- Jet”~ről, azaz a borházról is említést tesz. És az is kide­rül. hogy a néhai szűcsmes- ternek 22 hordó, többnyire negyedéves óbora és 12 hor­dó újbora volt. Borházában „egy kis vas bográts és egy nagy vas serpenyő” is talál­tatott. Bizonyságául annak, hogy a bográcsgulyás, s ta­lán a hnlpaprlkús-főzés és a lacipecsenyesütés már akkor is hozzátartozott az avast pincesorok szórakozásaihoz. Hogy mennyi pince volt az Avason? Egy 1780-ns össze­írás 1224 pincét és borházat említ a várost környező dom­bokon. 1848—49-ben 1438 pincét tartották számon Mis. kolcon. s ebből vagy 800—900 lehetett az Avas oldalában. (A Mélyvölgy alsó részén 91, felső részén 185, a mind­szenti részcp 84, a Nagyavas oldalában 506 pincét említ az akkori összeírás.) Az avasi pincék mai szá­máról nincs pontos adat, de annyi bizonyos, hogy a múlt­ban sokkal több volt a pin­ce, hiszen a város környéki szőlők területe is vagy négy­szerese volt a mainak. Bizony gazdagabbak voltak a filoxéría pusztítása ölött i szüretek. És nagyobb becs­ben is tartották a Miskolc határában termelt borokat. Olyannyira, hogy a város magisztrátusa nemcsak arany­megyénkben először olyan nagyobb tv-átadási ünnep­ségre, amellyel egy járásban be is fejeződött az akció. A mezőcsáti járás vala­mennyi iskolájában van már televízió. S külön meg kell említeni, hogy a járás me­zőgazdasági üzemei, szövet­kezetei, intézményei maguk ajándékozták a készülékeket az iskoláknak, tehát a járás saját területén belül, külső segítség nélkül valósította meg az akciót. Pénteken délelőtt 18 tele­vízió és egy magnetofon ta­lált új gazdára. Az ünnepsé­get Démuth József, a járási tanács vb-elnöke nyitotta meg, majd Mező István, az ban és készpénzben tartalé­kolta vagyonát, ennél na­gyobb kincset őriztek a vá-!! ros saját avasi pincéiben. Az’ ■ 1792-es jegyzék szerint pel-' | dóul: 214 és fél hordó kö-‘> sönséges bort., 3 hordó más-', | lést és 2 hordó aszút. !! Ha nem is olyan gazda-, • gok, de azért napjainkban is!! vidámak, hangulatosak az avasi szüretek. Aki felsétált valamelyik langyos októberi délutánon az öreg Avas pin-X cesoraira. ugyanazzal a han-* gulattal, ugyanazokkal az, illatokkal találkozik, mint év--, századokkal ezelőtt erre járó!! elődei. Az édeskés must és a!! csípős murci illata terjeng a; levegőben. A változás csupán" annyi, hogy a jókedvhez, a, ■ hangulathoz a zenét most!! már a táskarádiók szolgáltat­ják. Lohet, hogy az alig kl-í * forrt, még zavaros újburok;; j * • kissé savanyúbbak, de né-!! ';; hány pohárka után szívesen- • felidézgetik a kedves avasi;) történeteket. ELKÖVETKEZŐ lapszá-! ‘ mainkban mi is átnyújtunk;; kedves olvasóinknak néhány, > fejezetet a város feletti öreg; pincék krónikájából. Pozsonyi Sándor (Következik: ..Lnuk”-lakólcm ÜUörők állnak őrséget az ajándék melleit. 1924-ben.) } MSZMP járási bizottságának első titkára mondott beszé­det. Méltatta az akció jelen­tőségét, s kérte az üzemeket, intézményeket, hogy tovább­ra is tartsanak kapcsolatot azzal az iskolával, amelyik­nek tv-t adtak. A televíziókat dr. Demeter József, a geleji tsz elnöke ad­ta át az adományozó szervek nevében, s Kocsis Katalin, emődi úttörő köszönte meg. Csernaburczky Ferenc, az Ároktői Általános Iskola igazgatója a pedagógusok kö­szönetét tolmácsolta. Kedves jelenet volt. ami­kor az úttörők virágcsokrot nyújtottak át a televíziót ado­mányozóknak. (Foto: Szabad»«) Tegnap, október 10-én, pén­teken, a mezőcsáti járási mű­velődési házban Jcerült sor

Next

/
Oldalképek
Tartalom