Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 Szombat, 1969. október 11. Húszéves az acél városa (Folytatás az 1. oldalról) — A település, mely ma városi rangot visel, közel hét­száz éves — mondotta dr. Papp Lajos miniszterhelyet­tes ünnepi beszédében. — Az egykori község dolgozói a ne­héz időkben is a haladás ol­dalán álltak. 1918. elején az elsők között csatlakoztak a háborúellenes mozgalomhoz, a 39-es dandár előrenyomu­lásakor pedig több mint négy­száz önkéntes jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A világon elsőnek Ózdon neveztek el teret a proletariátus nagy harcosáról, Leninről. A má­sodik világháborúban Szőnyi Márton partizáncsoportja nyugtalanította Özd és kör­nyéke fasiszta megszállóit; A felszabadulás után a község, majd a város lakói megőriz­ték. s továbbfejlesztették a munkásmozgalom dicső ha­gyományait. / kohászai felien y'arít — Özdot 1949. január 1-én nyilvánították várossá. Ózd a magyar kohászat fellegvá­ra büszke lehet múltjára, munkásmozgalmi hagyomá­nyaira. A lakosság élete a felszabadulás után alapve­tően megváltozott. A vasgyár termelése fellendült, henge­relt áruiból építették újjá a lerombolt ország hídjait, vas­útjait és az ózdi acél az évek során ismert, s keresett ter­mék lett a távoli országok­ban is. Az eltelt két évtized alatt nagyot fejlődött a gyár. Államunk több, mint 4 mil­liárd forintot költött fejlesz­tésére. Az acélmű rekonstruk­ciójával — mondhatnánk — Feltételek helyett •I ’ teltétel A világszervezet közgyűlésének őszi ülésszaka ismét fó­rumot biztosított a közel-keleti válság megoldásán fáradozó erőknek. De nemcsak az ülésteremben fej­tették ki véleményüket a tagállamok képviselői e megoldat­lan, időben elhúzódó, s veszélyességét tekintve is egyre akuttabb problémáról. Az általános vitával párhuzamosan számos két- és többoldalú megbeszélésre került sor — egy­részt az érintett országok, másrészt a nagyhatalmak kül­ügyminiszterei között. A közel-keleti válság problematikája nem úgynevezett ru­tinkérdésként szerepel azonban a tárgyalásokon. A világ- szervezet közgyűlése, illetőleg a közel-keleti problémával foglalkozó négyhatalmi tárgyalás nyári szünetében új, ve­szélyes fejleményekre került sor. Olyan új mozgások voltak megfigyelhetők, amelyek nem a válság rendeződése, hanem éleződése irányába mutattak. ’ "rCüJönösen ’ feszültté 'vált;' a 'helyzet a Jeruzsálem! mecset- tűz iltön. Valaméonjtí'íronl-szakaszon megélénkült a fegyve­res tevékenység. S áz Izrael által megszállt területeken is szé­lesebben bontakozott ki a gerillamozgalom. A nagyhatalmak képviselőinek megbeszéléseit ezúttal az Egyesült Államok is fontosnak tekintette. Részben a válság elmélyülése miatt másrészt pedig Washington aggódik, mert Izrael egyértelmű támogatása befagyaszthatja az Egyesült Államok manőverezési lehetőségeit Közel-Keleten, még a uyugatbarát arab monarchiákban is. New York-i tartózko- dása során, Gromiko szovjet külügyminiszter, háromízben találkozott amerikai kollégájával, s e megbeszéléseket mind­ketten hasznosaknak és gyümölcsözőeknek ítélték meg. A politikai megfigyelők utaltak arra, hogy a nagyhatal­mak több lényeges kérdésben azonos álláspontot foglaltak eL így megállapodtak abban, hogy érvényt kell szerezni a Biz­tonsági Tanács 1967. novemberi határozatának, s ezáltal Kö­zel-Keleten tartós békét kell teremteni. Azonos álláspontot vallottak abban a vonatkozásban is, hogy Közel-Kelet vala­mennyi államának elidegeníthetetlen joga, hogy független és szuverén államként létezzen. A szovjet—amerikai eszmecsere nyomán terjedt el a hír, hogy kialakulóban van egy olyan, úgynevezett „cso­magterv”, amely gyakorlati intézkedéseket tartalmaz ; Biztonsági Tanács említett határozatának végrehajtására, a konfliktus rendezésére. A sajtójelentések beszámoltak arról, hogy e tervnek része az izraeli csapatok kivonása a meg­szállt területekről, illetve Izrael és valamennyi más közel- keleti ország szuverénltásának garanciája. A konfliktus ren­dezését— e terv szerint — egy olyan egyezmény aláírásával kapcsolnák össze, amelyet az úgynevezett rhodoszi típusú tárgyalások előznének meg. (Még 1949-ben került sor Rho- , dósz szigetén olyan tárgyalásokra, ahol az arab és izraeli fél nem közvetlenül, hanem az ENSZ-közvetítők bekapcsolásá­val tárgyalt. Akkor ily módon véget is tudtak vetni az arab —izraeli fegyveres konfliktusnak.) A diplomáciai erőfeszítésekkel párhuzamosan, az arab vi­lág is bizonyítékát adta annak, hogy a válság politikai ren­dezése végett kész ésszerű kompromisszumokra. Riad egyip­tomi külügyminiszter több nyilatkozatban hangoztatta, hogy Egyiptom elfogadja a rhodoszi formulát. Ilyen körülmények között lényegében már csak Izrael válasza hiányzott ahhoz, hogy e tárgyalások — akár Cipruson, akár a világszervezet székhelyén elkezdődhessenek. Tel Aviv ezzel egyidejűleg — í eltűnő módon — az Egyesült Államokban vendégeskedő mi­niszterelnöke útján, illetőleg Abba Eban külügyminiszter közgyűlési felszólalásában azt jelezte, hogy ezúttal minden előzetes feltétel nélkül is hajlandó a tárgyalásokra. Még Je- F-z*?.a^erT1 státuszának revízióját sem említették eleve kizáró körülményként. Hamarosan nyilvánvalóvá vált azonban, nogy az izraeli politika alapjaiban nem változott meg. Mert bar előzetes feltételek nélkül, de mégis azzal az előzetes ki­kötéssel hajlandóak csak a tárgyalásokra, ha közvetlen meg­beszéléseken rendezik a vitás kérdéseket. S ez az a kényes pont, amelyet az arab országok kezdettől és egységesen el­utasítanak. agy is ismét Izrael akadályozta meg a kibontakozást. V Washington pedig — különös módon — közel-keleti politikájában fukarabbul bánik.ugyan az Izraelt támo­gat' tavakkal, mint az izraeli agresszoroknak kiutalt pénz­zel és az arab területeket megszállva tartó izraeli hadsereg rendelkezésére bocsátott fegyverekkel. újjászületett az ÓKÜ. Üj oxigéngyár .épült, gyárrészle­gek újultak meg, s több mil­lió forintért szociális létesít­mények nőttek ki a gyár ke­rítésén belül. Az ÓKÜ szép eredményeit bizonyítja, hogy országunkban kevés munkás­kollektíva büszkélkedhet any- nyi kitüntetéssel, amennyit az ózdi kapott húsz év alatt. Húszezren dolgoznak az iparban — Az ifjú város követte a gyár fejlődését. A város meg­alakulása óta Ózdon 17 ezer­rel nőtt a lakosság száma. Üj, különösen nők foglalkoz­tatására alkalmas üzemek lé­tesültek, s ma mái* közel húszezren dolgoznak az ipar­ban, bányászatban, különbö­ző szolgáltató üzemeknél, te­hát csaknem többen, mint két évtizeddel ezelőtt az összla­kosság volt. Családok ezrei költöztek új, modern lakás­ba, korszerű üzlet- és szol­gáltató házak épültek, városi rangra emelkedett a közleke­dés, négy középiskola, szá­mos új intézmény létesült, megváltozott, s jelenleg is változóban van Ózd arcula­ta, városi szintű lett az em­berek kulturális igénye is. Az eltelt két évtized alatt töb­bet fejlődött Ózd, mint azt megelőzően egy évszázad so­rán. Ebben sokat segítettek a város lakosai, akik társadal­mi munkájukkal sokat tettek a város építése, szépítése ér­dekében. Mindennél jobban bizonyítja ezt a napokban át­adásra kerülő csillagvizsgáló is. Az Ózdi Kohászati Üze­mek és a város között gyü­mölcsöző az együttműködés, ami előnyére válik a város­nak éö az üzemnek' egyaránt. — Kibontakozóban van Ózdon egy egészséges lokál­patriotizmus, mely a jövőben tovább segíti a város építé­sét — mondotta befejező sza­vaiban dr. Papp Lajos mi­niszterhelyettes. Ezt követően a város épí­tésében jeleskedőket, 53 ózdi dolgozót a város húszéves fennállását szimbolizáló em- lékplákettel tüntettek ki, i Átadták az iti művelődési házat Ózd város jubileumi ün­nepsége — a nyilvános ta­nácsülést megelőzően — a város fejlődését szemléltető kiállítás megtekintésével kez­dődött. Ezután délelőtt 10 órakor került sor Béke-tele­pen, az új városnegyedben megépült reprezentatív, mo­dem művelődési ház átadá­sára. A művelődési házat Varga G&borné, a Borsod megyei Tanács vb-elnökhe- lyettese adta át az ózdiak­nak. Ünnepi beszédében a fiatal város eredményeit, s lakosainak gyorsan fejlődő kulturális igényeit méltatta. Az új művelődési házat Lé­ka Tivadar, az ÓKÜ vállala­ti szakszervezeti bizottsága és a népművelési intézmények igazgatósága nevében vette át. Köszönetét fejezte ki a beruházóknak, tervezőknek, s építőknek. Ezt követően az új művelődési házban megnyi­tották Altorjai István, fiatal ózdi festőművész kiállítását. Az ünnepi nap programja az új művelődési házban az Ózdról származó művészek színvonalas előadásával ért véget. Tóth István 1 léte védelme taafias kötelességünk Kongresszus utáni beszélgetés Hegyi Imrével, a Hazafias D/epfront Borsod megyei Bizottságának titkárával Huszonhárom küldött kép­viselte megyénket a jubiláló magyar békemozgalom közel­múltban véget ért jelentős eseményén, a VII. kongresz- szuson. Hogyan vettek részt a bor­sodi delegátusok a tanácsko­zás alkotómunkájában? Er­ről beszélgettünk Hegyi Im­rével, a népfront megyei bi­zottságának titkárával. — Mint ismeretes, öt szekcióban vitattak meg cgy-cgy témát a kong­resszusi küldöttek. El­mondották véleményü­ket, s közvetítették a ko­rábbi eszmecseréken, ré­tegtalálkozókon kialakult álláspontot. Felszólaltak- c a bizottságok ülésein szőkébb hazánk képvi­selői? — A kongresszus második napján, a plenáris ülésen Lupták István, az Ózdi Ko­hászati Üzemek diszpécsere mondotta el, hogyan sikerült a városukban megújítani módszereiket, s eljutniuk mi­nél szélesebb dolgozó töme­gekhez, új aktivistákat nyer­niük a nemes mozgalomnak. Egyébként mind az öt szek­cióban tevékenyen részt vet­tek a borsodiak. A magyar békemozgalom helyzetével foglalkozó téma bizottság munkáját dr. Szarka Gyula egyetemi adjunktus, a Mis­kolci városi Népfrontbizott­ság alelnöke segítette többek között gondolataival. A má­sodik szekció ülésén, melyen az európai biztonságról esett szó, Moldován Gyula, a Mis­kolci városi Pártbizottság tit­kára és dr. Farkas József, a Miskolci Járásbíróság elnöke vett részt. Megyénkből ki­lencen a Szolidaritásunk Vi­etnammal témakörrel foglal­koztak. Itt Borsos Mihály, megyénk 4200 kisiparosa ne­vében adott hangot a béke­szerető emberek szolidaritá­sáról az igazáért harcoló vi­etnami néppel. A negyedik témahizottság, melynek mun­kájában Németh Imre or­szággyűlési képviselő vett részt a borsodiak közül, a békés egymás mellett élés és Ugrani akarnak „Az a célunk, hogy ugrást érjünk el az ország gazdasá­gi fejlesztésében. Ilyen ug­rás nem valósítható meg parlamenten keresztül” — je­lentette ki, egy nemrégiben elhangzott beszédében Papa- dopulosz görög miniszterel­nök. Aztán hozzátette, hogy a „rezsimnek ez az álláspontja megingathatatlan, s ezt meg kell értenie minden görög­nek”. Papadopulosz beszédét és az utóbbi napok görögországi fejleményeit kommentálva* a Szófiában megjelenő Rabolni - cseszko Delo pénteki száma rámutat, hogy a parlamenta­rizmust ilyen gátlástalan nyílt­sággal eddig még nem utasí­totta el a jelenlegi görög ve­zetők egyike sem. Ellenke­zőleg, mindig arról beszéltek, hogy nem akarnak örökké hatalmon maradni, hogy kor­mányzásuk átmeneti jellegű. Most a belpolitikai rendezést két — lényegében megfogha­tatlan és teljesíthetetlen — feltételhez kötik. Egyik, hogy „politikailag átnevelődjék” a görög nép, a másik, hogy „ugrás valósuljon meg a gaz­dasági fejlődésben”. De mint­hogy ez az ugrás — szerintük — parlament révén nem ér­hető el, az automatikusan fe­leslegessé válik. „Papadopu- losz beszédét elemezve — ír­ja a Rabotnicseszko Delo — athéni politikai megfigyelők arra, az egyedül lehetséges, következtetésre jutottak, hogy a rezsim most már fenntartás nélkül hirdeti: uralmát nem szándékszik semmiféle idő­beli korláthoz kötni, s vá­lasztások és parlament nélkül akar irányítani”. a jelenlegi nemzetközi hell" ' zet problémájával foglalko- zott. Elénk, magas szintű vi- . ta keletkezett az imperialista agresszió ellen küzdő arab í népekkel vállalt szolidaritást ; napirendjére tűző székek ‘ ülésén is. Ennek munkájában ’ Deme László, a megyei párt- bizottság titkára vett részt. — A magyar békéim»** galom céljáról állásfog­lalást fogadott cl a bé- kekongresszus. Hogyan összegezhetnénk c mű­ködési elvet? — A mozgalom feladatai elmélyíteni népünkben azt a tudatot, hogy a szocialista of- szágépítés keretében a bék® védelme hazafias, nemzeti és internacionalista kötelessé­günk. Ápolni és fejleszteni kell továbbra is a népek ba­ráti jó viszonyát, a sokol­dalú együttműködést. Fel ke*1 lépni az imperializmus vala­mennyi támadása ellen, 9 szolidaritást kell vállalni * nemzeti felszabadító mozgal­makkal. Elő kell mozdítani a nemzetközi feszültség tárgya­lások útján való feloldását. — Hogyan jut el majd * kongresszus AllásponiJ*' a békemozgalom idősze­rű kérdéseiről szóló jékoztatás valamennyi békcszerctő emberbe* megyénkben? — A következő hetekben a huszonhárom küldött lakó­helyén és a megye községei­ben. városaiban beszámol majd a VII. magyar béke- kongresszus munkájáról; Ugyanakkor a művelődé*’ házak figyelmébe is ajánl­juk: tűzzék programjukba a* öt téma megvitatását, az ál­láspont Ismertetését. A nép­front békeaktivistái segíte­nek az ismertetésben. Gy. It­Kína! tiltakozás A Kínai Népköztársa­ság külügyminisztériumának szóvivője pénteken tiltako­zott amiatt, hogy amerikai ka­tonai repülőgépek és hadi­hajók fegyveres provokáció­kat követnek el a Bac Bo- öbülben halászó kínai hajók ellen. Szeptember 19. és 24. kö­zött, egy amerikai, irányítha­tó rakétákat hordozó cirkáló és egy rombolóhajó több íz­ben provokálta az említett öbölben hajózó kínai halász- flottillát. A kínai halászok heves tiltakozása ellenére, az amerikaiak tüzet nyitottak a hajókra. Egyidejűleg amerikai kato­nai repülőgépek köröztek fe­lettük és zuhanó repülések­kel veszélyeztették őket. Egy katonai helikopterről revol­verrel és puskával fenyeget­ték a halászokat. Október 4- én, két amerikai katonai re­pülőgép tüzet nyitott négy kínai halászhajóra. A külügyminisztériumi szó. vivő erélyesen figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy haladéktalanul szüntesse be bűnös provokációit. Ellenke­ző esetben nem kerülheti el a megérdemelt büntetést. Che Guevarára emlékeztek Tüntetések Latin-fimerikában Egész Latln-Amerikában bombarobbantásokkal és tün­tetésekkel emlékeztettek Che Guevara meggyilkolásának második évfordulójára. Bue­nos Airesben nagy rendőri erőket vontak össze azűjabb, várható tüntetések megféke­zésére. A városban 25 alka­lommal jelentettek robbantá­sokat, megrongálódott egy amerikai tulajdonban levő könyvtár és számos olyan épület, amely amerikai tár­saságoknak ad otthont. Cordoba egyetemének men­záján egy férő le akarta tép­ni Guevara falra ragasztott fényképét, amikor bomba robbant mellette és egyik karján súlyosan megsebesí­tette. La Paz bolíviai fővárosba” a rendőrség könnygázbpm­bákkal oszlatta szét az év­fordulóról megemlékező di­áktüntetéseket. ­Uruguayban letartóztattál; a „Tupamaros” elnevezi*’1 szervezet 16 tagját, akk- szerdán merész és sikeres tá- madást indítottak Pando, Montevideótól 30 kilométert® fekvő kis városka rendőrség® és bankjai ellen. Az évforduló alkalmából * nap folyamán egy argentin®1 és egy brazil repülőgépet te* rítettek Kubába, összesen utassal. Brazília történeténe11 első géprablását követően 8 Caravelle típusú repülőgép már vissza is tért Havanna- bői. Szállítási problémák a tüzelőellátásban Az utóbbi hetekben meg­szaporodott tüzelőanyag-ellá­tási panaszokra pénteken a TÜZÉP Egyesülésben, sajtó­tájékoztatón válaszoltak a tüzelőkereskedelem vezetői. Samodai Árpád, az egyesülés igazgatója beszámolt a jelen­legi helyzetről, a gondokról. A tüzelőkereskedelem veze­tői elismerték a panaszok jo­gosságát. Tudják: az ellátási problémák megoldására van szükség, hiszen a vásárlókat kevésbé érdekli a helyzet megmagyarázása, elsősorban arra kíváncsiak, hogyan jut­hatnak kellő időben téli tü­zelőjükhöz. A szénmennyiséggel nin­csen baj, az egész ország te­rületén azonban nem tudnak az igényeknek megfelelő vá­lasztékot nyújtani, mert ke- vés a keresett tatai, dörög1 és borsodi darabos szén. A bányászat termelése fO' lyamatos, de önhibáján kívUl elsősorban, mert nem kap megfelelő ütemben és meny- nylségben vagonokat, idősza­kosan elmarad a szállítások' kai. Az erdőgazdaságok lS mintegy 40 ezer vagonul'1 tűzifát készleteznek, szállít®' eszköz hiányában azonban c* a nagy mennyiség is csak lassan kerülhet forgalomba- A jelenlegi helyzet javításá­ra az illetékes szervek, ff“- niszlériumok különféle Intéz­kedéseket hoztak, egyebek között a tűzifa- és szénszállí­tást a vasútnál a legsürgő­sebb kategóriába sorolták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom