Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

'S— ass Csütörtök, 196$. október 30. ­- ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Imi érleli az egységet BB Újabb tíz „Cs“ Mostanában, SJ! nista és munkáspártok moszkvai tanácskozása után sok szó esik a testvérpártok egységtörekvéseiről. Egybe­hangzó a megállapítás, hogy ezek a törekvések a mozga­lom méreteiben erősödnek, bár az egységbontást, sajnos, még nem lehetett felszámol­ni. Illúzió is lenne azt kép­zelni, hogy a mozgalom tel­jes — stratégiai és taktikai, elvi és politikai — egysége rövid idő alatt helyreállít­ható. De az bizonyos, hogy a ’ pártok többsége a közös fel­lépés híve és ennek mind a tanácskozáson, mind pedig —- s ez nagyon fontos — a gyakorlati tevékenységében jelét is adja. Akik ezeket a nyilván­való tényeket tapasztalják, gyakran felteszik a kérdést: mivel magyarázható az egy­ségtörekvések erősödése? Még azt is hozzáteszik, va­jon ez a pozitív tendencia valamiféle időleges jelenség vagy tartósabb? Gyökerei csak a pillanatnyi helyzet­ben, vagy mélyebben, a múltban ágyazódnak? A válasznál — vélemé­nyem szerint — egészen az SZKP XX. kongresszusáig ér­demes visszalapozgatni. Ha­tására valamennyi szocia­lista ország nemzeti szuve- rénitása és függetlensége, a kommunista pártok egyen­jogúsága és önállósága erő­södött, a szocialista orszá­gok és a testvérpártok kö­zötti internacionalista kap­csolatok javultak. Ebben a helyzetben lehetőség kínál­kozott — a kor követelmé­nyeinek megfelelően — az egység tartalmi és formai megújítására. Tagadhatatlan ugyanis, hogy másként va­lósult meg az egység — mondjuk — a Kommunista Internacionálé idején és megint másként a második világháború után, most pedig ismét mások a feltételek. Minthogy a XX. kongresszus termékenyítő határozatai alapján a pártok többsége eleget akart tenni ezeknek a követelményeknek, fellen­dült az egységért folyó harc. Igaz, az objektív és szubjek­tív okok miatt ez a küzdelem nem mindig járt egyforma sikerrel. Vitathatatlan azon­ban. hogy a mai pozitív ten­dencia, a pártok közötti egy­ség erősítése mélyen a moz­galom megújhodását bizto­sító történelmi események­ben gyökeredzik. Az egységtörekvéseket in­dokolják azok a részben hagyományos, részben új fel­adatok, amelyek korunk há­rom nagy forradalmi ereje, a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító moz­galom előtt állnak. Ahhoz, hogy a szocialista országok maximálisan ki tudják aknáz­ni a rendszerükben rejlő hatalmas tartalékokat, nem elegendők a nemzeti erőfe­szítések, nemzetközi össze­fogás szükséges. Ennek el­engedhetetlen feltétele azon­ban az országok és a népei­ket vezető kommunista pár­tok erősödő egysége. A IoIíps világban a forradalmi erők egyre in­kább a monopoltőke uralmi rendszerét veszik célba. Ez kétségtelenül az osztály harc új, magasabb szintjét je­lenti. Ezzel lépést kell tar­tania a munkásosztály egy­ségének, amelynek megte­remtése, erősítése a kom­munista pártok első számú harci célja lett. Elérni azon­ban csak akkor lehet, ha maguk a pártok is szoro­sabbra fűzik kapcsolataikat. Ázsióban, Afrikában és Latin-Amcrikában is kiala­kulnak azok az erők, amelyek már nemcsak a gyarmatosí­tás ellen küzdenek, hanem fellépnek a kapitalizmussal, mint társadalmi rendszerrel szemben. Tömörítésük dön­tő a nemzeti felszabadító mozgalom hatékonysága szempontjából. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy a nemzeti összefogásban egy­re nagyobb szerepet játszó kommunista pártok között nagyobb legyen az egység. Nyilvánvaló tehát, hogy a kommunista mozgalom törté­nelemformáló szerepéljek megőrzése nagymértékben függ attól, vajon a pártok fel tudnak-e lépni egysége­sen a háború és a reakció erői ellen. Ezt a pártok zö­me felismerte: innen az egy- séglörekvések egyik forrása. Nem hagyható számításon kívül a másik forrás: cselekvésre buzdít az a tény, hogy az imperializmus foko­zott agresszív erőfeszítéseket tesz pozícióinak megtartásá­ra, elvesztett hadállásainak visszaszerzésére, a forradal­mi folyamat lefékezésére. Evégett változatlan céljait, változó módszerekkel, takti­kával próbálja elérni. Ebben az új taktikában nagyobb szerepet kap az ideológiai diverzió, a szocialista orszá­gok és a kommunista pártok közötti ellentét szítása, az egybefűző szálak fellazítása. Magától értetődik, hogy ez­zel a taktikával szemben a legeredményesebb harcmo­dor csakis az együttes fellé­pés, s erre törekednek a marxisták—leninisták az an- tiirnperialista harcban. Az egység negyedik tényező a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalomban kialakult hely­zet. Ez sokrétű problémakör. Kezdve azzal, hogy az utób­bi évtizedben nagy mérték­ben nőtt a pártok taglétszá­ma, folytatva azzal, hogy a pártok a legkülönbözőbb kö­rülmények között vívják har­cukat, egészen addig, hogy a mozgalomban sajnálatosan tapasztalható az egységbon­tás, a kínai nagyhatalmi so­vinizmus és a nacionalizmus más megnyilvánulásainak formájában. Ilyen körülmé­nyek között ma az egység erősítésének politikája sok­kal inkább parancsoló szük­ségszerűség, mint bármikor korábban. Ötödik tényezőként azokat a felismeréseket vehetjük egy csoportba, miszerint le- ( hét egységet teremteni a leg- I különbözőbb körülmények között tevékenykedő pártok * között, a közös eszme, cél és ' érdek alapján. Bebizonyoso­dott, hogy a teljes egység helyreállításáig is lehetséges akcióegységet teremteni a legfontosabb és a leghalaszt­hatatlanabb kérdésben, az imperialistaellenes harcot il­letően. Bebizonyosodott az is, hogy az akcióegység megte­remtése nem jár együtt va­lamiféle nemzetközi irányí­tóközpont létrehozásával, amit a pártok zöme nem tá­mogatna. E fontos indítékok alapján megítélhetjük, hogy napja­inkban megvannak az egység erősítésének objektív felté­telei. Ezekhez azonban meg­felelő szubjektív tényezőknek is kapcsolódniuk kell, hiszen az egységtendencia — a tár­sadalmi fejlődés összes többi tendenciájához hasonlóan — csak az emberi tudat, aka­rat útján érvényesülhet. Ezek után választ ad­hatunk a bevezetőben említett kérdés­re: az egységtörekvések erő­södése azoknak a kedvező változásoknak köszönhető, melyek a világon és a moz­galomban a szocializmus és a béke erői javára bekövetkez- j tek. Nem ideiglenes és nem j felszínes jelenség tehát, ha­nem a kommunista mozga­lom állandó törekvése, amely abból a tapasztalatból táplál­kozik, hogy a kommunista mozgalom ereje mindig a kor alapvető kérdéseiben elfog­lalt közös eszmei-politikai ál­láspontból, sorainak összefo­gásából táplálkozott. Ma ezek a törekvések kedvezőbb feltételek mellett keresik az érvényesülés útját. A moszk­vai tanácskozás olyan állo­más volt ezen az úton, amely­hez a pártok hosszú, sokszor akadályokkal teli, kanyargós útról érkeztek, de amelyről marxista—leninista akció- programmal és hatékony platformmal felfegyverkezve indultak tovább, forradalmi küldetésük teljesítésére. lakú® Ismeretes, hogy Sátoralja­újhelyen a Ronyva-mcdcr rendezése szükségessé tette az egészségtelen, korszerűt­len Dankó-felep felszámolá­sát. Az itt lakó emberek ré­szére a városi tanács ked­vezményes hitellel biztosított lehetőséget „Cs” lakások épí­tésére. Az új telepen az egészséges, tiszta lakásokból az idén eddig 27-ct adtak át rendeltetésének és folyamat­ban van újabb 10 lakás épí­tése. A tervek szerint jövőre ugyancsak újabb 10 épülettel gyarapodik a telep. r Érdekes tanácskozás \ Kecskeméten A TVK szakemberei angol ecggcl tárgyaltak A Baromfiipari Országos Vállalat és a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület október második felében baromfiipari szemi­náriumot rendezett Kecske­méten. A nagy érdeklődéssel kísért tanácskozáson a Tiszai Vegyikombinát képviseleté­ben részt vett Kappel IAszló, az alkalmazástechnikai fő­osztály vezetője, Bártfai Kornél, a műanyagfeldolgozó gyár vezetője, Rodé Iván üzemvezető és többen mások. A szemináriumon érdekes előadást tartott az angol W. R. GRACE cég képviselője, dr. Davis L. Lyle, aki a ba­romfifeldolgozás általános problémáit ismertette, majd filmen bemutatták a részve­vőknek a legmodernebb baromfifeldolgozási eljárá­sokat és csomagolási módsze­reket. A vitát Nagy Tamás, a Baromfiipari Országos Vál­lalat kereskedelmi igazgató­ja vezette. A tanácskozás során a TVK szakemberei és az an­gol cég képviselői megbeszé­lést folytattak a kapcsolatok további kiszélesítése céljá­ból. Az őszi Az elmúlt hét végével megszakadt az a hathetes szárazságperiódus, amely ok­tóber közepén már gondot okozott a mezőgazdasági üzemekben. A csapadékmen­tes, napfényes idő ugyan nagy előnyt jelentett a be­takarítási munkáknál — a gépek zavartalanul mozog­hattak a száraz talajon —, Bővítik a Székesfehérvári Könnyűfémmüvet A Székesfehérvári Könnyűfémmű bővítése jelentős szaka­szához érkezett. Az első gépegységek szerelése befejeződött, sőt, az egyik hideghenger-állvány melegüzemi próbáinál tar­tanak. Szerelik a második hideghenger-állványt, két te­kercslágyító harangkemence szerelése már befejezés előtt áll, ezek próbaüzemelése is hamarosan sorra kerül. Az el­ső recirkulációs vízhűtő-rendszer már bekapcsolódott a ter­melésbe, a második szerelése folyamatban van. Hamarosan próbaüzemei a két darab tekeresISgyíió ha- rangkemcncc, az új szélcsszalag-hcngermübea. Gazdasági figyelő Évi ötvenmillió forint hasznot hozhat a beton felhaszná­lóinak a közelmúltban átadott észak-pesti új betongyár. Az új gyár az ország legkorszerűbb és egyben Európának is egyik legmodernebb betonüzeme. A 85 millió forintos beru­házás megvalósítása központi forrásból kezdődött. Folytatá­sára pedig egy versenytárgyaláson tett legkedvezőbb ajánla­tával nyert jogot a Mélyépítő Vállalat, amely saját erőfor­rásain felül, az építőiparban elsőnek, vett fel 40 millió fo­rintnál nagyobb fejlesztési bankhitelt, s végeredményben 74 millió forintos költséggel vett részt a munka befejezésében. Az új gyár berendezéseit magyar és osztrák építőgépgyár és az Intransmas szállította. A saját vízművel, kavicsmosó-mű- vel rendelkező gyár évente 200 ezer köbméter betont ké­szít. Ebből a termelésből 150 kilométer hosszú betonút, vagy 80 kilométer hosszú főgyűjtőcsatorna, esetleg 30 ezer ház­gyári lakóház betonalapja készíthető el. • Az ország legnagyobb ipari csarnokát építik 250 millió fo­rintos költséggel a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban. A 36 ezer négyzetméter alapterületű ipari csarnokban helyezik el, a járműipari program keretében, a hazai ipar legkorsze­rűbb acélöntödéjét. A hatalmas csarnok acélszerkezete is helyben készül. A nagyszabású munkát megkezdték; csupán az oszlopokhoz és a főtartókhoz 1200 tonna acélt használnak fel. Az ország é legnagyobb ipari csarnokában 1971 végén kezdődik meg a termelés, s ettől kezdve itt, évente mintegy 20 ezer tonna acélöntvény készülhet. • Ezer traktort vásároltak a mezőgazdasági üzemek egy hó­nap alatt. Idén megnőtt a mezőgazdasági üzemek érdeklő­dése a vontatók iránt. Az Agrotröszt legújabb értesítése sze­rint, különösen így volt ez szeptemberben, amikor az előző „év azonos időszakához képest, kétszer annyi traktort értéke­sítettek. A gazdaságok egyetlen hónap alatt ezer univerzál és lánctalpas traktort vásároltak. Hasonlóan keresett volt a betakarítási munkák megkezdő­désével a pótkocsi és a szervestrágya-szóró adapterrel ellá­tott utánfutó. A gazdaságok igényét az AGROKER-telepek ki tudták elégíteni. • Jövő évben kezdi meg a termelést a DCM negyedik ke­mencéje, amelyet 1968-ban kezdtek építeni. Költsége 438 millió forint, s a várható kapacitásbővülés, háromszázezer tonna cement A DCM három forgókemencéje, kétmilliár­dos beruházás eredményeként, az országos termelésnek előbb egyharmadát, majd a múlt évben befejezett 153 mil­lió forintos javítási program után. már negyven százalékát adja. A négyes kemence építésével és szerelésével párhuza­mosan készül a mészmű is, melynek évi kapacitása 144 ezer tonna építési fehérmész lesz. eső is aranyai ér az ősszel elvetett gabonák azonban elég lassan keltek ki. A nagy szárazságban kü­lönösen a megye kötött talajú részein találtak magukra nehezen a zsenge kultúrák. A vetések előkészítése során a kiszikkadt talajt csak nagy nehézségek árán lehetett fel­szántani, a földből kiszakadó rögöket többszöri kultiváto- rozással, tárcsázással és hen­gerléssel lehetett csak elpor- hanyítani. Ily módon terme­lőszövetkezeteinkben és álla­mi gazdaságainkban a talaj előkészítésére legalább há­romszor annyi munkaidőt fordítottak, mint normális körülmények között. A legutóbbi napokban le­hullott csapadék megyénk­ben is sokat javított a hely­zeten. A friss vetések az eső után szemre is szépen mutat­nak. A talajmunkák azonban továbbra is sok gondot okoz­nak a szakembereknek. Ah­hoz ugyanis, hogy gyökere­sen megváltozzék a helyzet, legalább 30—40 centiméter mélyen át kellett volna áznia a talajnak. Ez azonban nem történt meg, csak a felső 10 centiméteres réteg ázott át, így a magágykészítés to­vábbra is nagy erőfeszítést követel a mezőgazdasági üzemektől. Régi, ismert mondás: a májusi eső- aranyat ér. De bizony, aranyat ér az őszi is — mondják most a termelő- szövetkezetek agronómusai: könnyebben fordítja a földet az eke, hamarább kel ki a vetés, dúsabb, erősebb nö­vényzet kerülhet a téli ta­karó alá. Népi megfigyelők a hosszú, száraz ősz alapján ugyancsak hosszú és ke­mény telet jósolnak. Lehet; hogy így lesz. Ezért is jött jól a mostani eső, hogy még idejében kikeljenek és meg­erősödjenek a növények. Megyeszerte kedvező ütem­ben halad a vetés, erről ta­núskodnak a különböző he­lyekről érkező jelentések. De a kukorica törésében, illetve a szúr betakarításában levő lemaradást még mindig nem sikerült behozni. Annak elle­nére nem sikerült, hogy ok­tóber második, harmadik he­tében már sokkal lendüle­tesebb volt a munka: dolgoz­tak a csőtörő gépek, a kom­bájnok, és mindenfelé törik a kukoricát kézi erővel is a nagyüzemi táblákon, vala­mint a háztáji gazdaságok­ban. A napsütéses október ki sem számítható segítsé­get nyújtott ehhez, különö­sen a kukorica beéréséhez és szárításához. Ha gazdasága­inkban mindezt szárítógé­pekkel kellett volna megol­dani. most nagyon rosszul állnának a termés teljes ér­tékének megóvásában. Most már azonban nem szabad a munkával tovább várni — már csak azért sem, hogy a kukoricaföldek végre felsza­baduljanak az őszi szántás alá. jobb a hentesáru-ellátás A Borsod megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­lat naponta közel két és fél vagon hentesárut szállít a megye üzleteibe. Ezzel a mennyiséggel a lakosság el­látása jónak mondható: jut elegendő a városokba és a községekbe is. A választékra sem lehet különösebb pa­nasz, bár néhány termékből még több is elkelne. Ilyen az úgynevezett lecsókolbász, amelynek gyártását az egé­szen olcsó alapanyag meny­nyisége korlátozza. A füs­tölt oldalas, a füstölt csülök hasonlóan csali korlátozott mennyiségben kerül forga­lomba. A húsipar teljesen kielégí­ti a keresletet az úgyneve­zett vörösáruból: virsliből; szafaladéból, parízerből. És van elég gyulai kolbász, va­lamint más szalámiféleség is. Jelentős javulás várható és már a közeli napokban a szalonnapiacon is-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom