Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
Vasárnap, 1969. október 26. SS2A1C-MAGYARORSZÄG 9 •» (ásafadi M O H iiüiiHHitimmiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiinimiMiiiiii A dohányzás és az if júság Készül a „mim életrajza V Hány éves korukban kezdik az emberek a dohányzást? Korán. Nagyon korán! Annak a kedélyes — egyben szenvedélyes — dohányosnak természetesen nincs igaza, aki a minap önmagát mentegette: — „A ma embere cigarettával a szájában születik, és hamarabb megszokja a bagót, mint a dud- lit!” Ez a megállapítás mégis érdekes, mert — bár az ujj- szopást és a cuclizást nem lehet közös nevezőre hozni a dohányzással — az igaz, hogy mind a három szokásban az száj foglalkoztatási kényszerének valamilyen kielégítése a háttéi'. Ezt bizonyítja a későbbi korban a ceruzavég rágcsálása, a fogvájó szájbavétele, a körömrágás, és az egyre divatosabbá váló rágógumi. • Egyes kutatók véleménye: a dohányosok 50—00 százalékát nem a nikotinéhség, hajiéin a dohányzással járó apró munka játékos öröme viszi a dohányosok iáborába. Es még két igen fontos tényező: a példa és a reklám. A gyerek utánozza a felnőttel. A dohányzásban is. Nincs színdarab, film, irodalmi j»1- kotás, amelyben ne szerepelne ogy-egy mutatós rágyújtás és játék a cigarettával. Még a slágerekben is mindennapos. A dohányzás a férfiaknál határozottságot, kiegyensúlyozottságot., erőt, — a nőknél érdekességet, önállóságot, függetlenséget bizonyít. Vagy a reklám! Villogja és bömböli, hogy: szívjon Daru cigarettát! — és az ellenvélemény), már előre leszereli, mert hiszen a Fecske „védi egészségét” és a Superfilt szipka — amit még én >,is reklámozok! — megvéd a dohányzás ártalmaitól. Állítom: a fiúgyerok — némelyik már 10—12 éves korában — csak azért kap rá a dohányzásra, mert azt hiszi, hogy ő akkor már „valaki”. A nikotin súlyos méreg. Ha nem is rákkeltő hatását emlegetem — amiről mostanában sokat beszélnek —, de súlyos idegkárosító hatása és érszűkítő szerepe vitathatatlan. A váratlan szívkatasztrófák — trombózisok, infarktusok és a végtagok érbetegségeinek jó része a nikotin számlájára írható, úgy. hogy igaza van egyik kiváló szakemberünknek, aki azt mondja: „Az érszűkületre hajlamos embernek minden cigaretta egy szeg a koporsójába”. Talán ezzel kellene elkezdeni a tájékoztatást és megmutatni az irodalomban, a képeslapokon, a filmen, a ívben azokat a még érdekesnél is érdekesebb embereket — tudósokat, művészeket, sportbajnokokat —, akik sohasem dohányoztak. Vagy azokat, akik abbahagyták és azóta megszűnt az idült köhögésük, nehéz légzésük, fejfájásuk és elmúltak emésztési zavaraik, meg sok egyéb kellemetlenségük, amelyeket a nikotin okozott. Le kell húzni a dohányzásról azt a különleges regényes, érdekes leplet, amelynek nem a nikotinéhség, hanem a feltűnési vágy, az apró munka és a gyerekes játék az igazi oka. A gyerekektől soha ne tiltsuk a dohányzást! Amit tiltanak, arra kétszeresen áhítozik. Próbálja csak meg! Legyen csak rosszul és akkor, amikor szédeleg, amikor hány, akkor beszéljünk a nikotinártalomról. Hadd rögzüljön a két folyamat a tudatban! !>r. Buga László Divat a faliszőnyeg ...W:S okat javít a lakás képén, emeli az összhatást egy-egy modern szőnyeg — nemcsak a padlón, hanem a falon is. Mondhatnánk úgy is: a kényelmes, korszerű lakás ma már elképzelhetetlen egy szép, esztétikus látványt nyújtó, amellett pedig a kényelmet szolgáló faliszőnyeg nélkül. Ügyeljünk rá, hogy évente egyszer-kétszer alaposan kiporolt bútorkárpitot, faliszőnyeget is tisztítsuk ki. Ehhez ma már sokféle tisztítószer áll rendelkezésükre. lezratai „tízparancsolat” Apró Nem nagyon tetszik a nyelvészeknek a mini kifejezés; olyannyira, hogy „tolakodó, falánk volta” miatt a járványszó elnevezést kapta. A viharos gyorsasággal terjedő „mini”-nek többek között azt róják fel, hogy fogalmi és árnyalati szempontból szegényesebbé teszi a kifejezéseket, s megfoszt jogaitól olyan jelzőket, mint például a rövid, a kurta, a kis, a kicsi, a pici, az apró, a csöpp, a parányi, a kevés, a csekély. Az antipátia ellenére elismerik, hogy régen tört be kifejezés szóhasználatunkba ilyen elemi erővel, hiszen — mint kimutatták — ma már a mini szócskának mintegy 200 állandóan használatos összetételét és származékát tartják számon, s a kör szánté naponta tovább bővül. A polgárjogot nyert kifejezések között a mini-szoknyától a minivizo- ron át a mini-kém-ig (apró mikrofon) ott van a legkülönbözőbb rendű és rangú szókapcsolás. A mini-járványt több okkal magyarázzák. Például azzal, hogy a divat területéről származott át, márpedig a divat ellen a nyelvben sincs or- -vosság. Megalapozottabb magyarázata a gyors térhódításnak az, hogy az utóbbi időben elterjedt és kedveltté vált a bizalmas társalgási nyelvben a szórövidítés és az „i” vágj' a ,,-csi” kicsinyítő, becéző képző kombinációja (csi- ni, finest, vili. fagyi, Balcsi, pulcsi stb). Ezek azután a gvermeknyelv olyan szavai, mint a papi, pancsi, mami, hami. valamint a becéző névalakok (Lili. Mimi, Viki stb.) mind analógiák, s ezzel szinte ösztönzést, érveket adtak és adnak á nvelvérzéknek a mini meggyökereztetéséhez. Amikor lánykánk született, kitört a családi perpatvar, összeszaladt a rokonság, nevet találni a gyereknek. Nem akartuk eljátszani a nagynénik rokonszenvét, még kevésbé a kilátásba helyezett ajándékokat: meg kellett hallgatni őket. Mivel költőtisztelő vagyok. Lillát javasoltam. — Az nem jő — akadékoskodott az anyósom —, lilának csúfolják majd az iskolában. — Halljuk hát a javaslatokat! Kereken tizenkét leánynév gyűlt csokorba. Ilyenek: Ho- norka, Abellina. Fathne, Bernadett. Carmen, Brigitta, Luca, Lukrécia, Pepink a, Rita, Poleit és Muskátli. A Muskátlira felhorkantam, mintha légy csípett volna, de Kamilla néni megnyugtatott. Ez a lánynév szerepel az Akadémia állal ösz- szeállított névgyűjteményben. Hosszabb csatározás után megmaradt öt név, ebből a nagynénik nem engedtek. Muskátlival együtt... Feleségem a szülőkórházban nem volt egészen öntudatánál, amikor megkérdezték: — Mi legyen a kislány neve? — Zsófi... sóhajtotta becsípve a csillapítóktól. így hívták o nővért. Sürgős volt az ügy, menten odaka- nyarította a blankettára Zsófit a nővérke, feleségein aláírásával együtt. Hivatalos „titoknak." számít a névadás, ez csak természetes. Lezárt borítékban továbbították a tanácshoz. Mint kizárólagos apa, megjelentem az anyakönyvvezetőnél, hogy beírassam a neveket. — Zsófit nevezett meg a kórház — mondta az illetékes férfiú. — Még egyet javasolhat. — Öí nevet tessék beírnir de Zsófit semmiképp se. Nem szerepel a családi összeállításban. — Ac anya Zsófit mondott. Itt az aláírás. Tessék. Elökotortam feleségem szcNévadás mélyi igazolványai, saját szignójával. Kiderült a turpisság, valaki odarajzolta a nevét. — A kórház volt a névadományozó — mondtam szilárdan, de szelíd önmérséklettel, — Zsófiról nem tudunk. — Tessék visszamenni a kórházba, ott helyesbítsék. — Ragaszkodom mind az öt utónévhez — makacskodtam. — Azt nem lehet. Kettőt enged a törvény. De várjon csak. — Megnézte a cédulámat, — Válasszon dupla nevet. — Éspedig? — Hát mondjuk: Annabella, Citadella, Pancsatantra. Nem hagytam magam. — Pancsatantra, az egy indus mesegyűjtemény. A Citadella pedig testes várvendéglő. A matrikula-őr kedélyesen hunyorított, — De ritka-különleges név. Maguk ilyet akarnak, Mária- Terézia már nem egészen időszerű, — világosított fel. Visszamentem a kórházba, hogy töröltessem a Zsófit. Szó sem lehetett róla. Beírták a rubrikába. Még egyet javasolhattam. — Ide se jövünk szülni többet! — indulatoskodtam. — Legyen hát Irma! Így lett Zsófia-Irma a lányom. A nagynénik végleg rámcsapták az ajtót. Hunyadi István A trapézöl! v Férfiparókák Rövid haiú férfinprőkáirj-t hoztak forgalomba New Yorkban. A hosszú hajú fiatal férfialkalmazottakkal ugyanis mind gyakrabban közölték szigorú főnökeik: vagy rövid haj, vagy a felmondás. A különös problémát az ötletes parókakészítők oldották meg. Olyan kiváló müfrizurákaí készítettek, amelyen a hajzat klasszikusan hagyományos hosszúságú. A lengő sörényű titán munkahelye bejáratánál egyszerűen — alágyűrheti ie- omló hajzatát,.. ♦ ♦ ♦ ♦ i * ♦ ♦ ♦ ♦ 4 ♦ ♦ 4 ó ♦ 4 ♦ V 4 ♦ ♦ 4 ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * 4 4 ♦ ♦ ♦ * 4 : ♦ * ♦ 4 ♦ ♦ 4 4 ♦ Sokszor késő a sajnálkozás, ha apróbb-nagyobb szépséghibákat veszünk észre. Legtöbbször azonnal rámondhatjuk: egy kis gondossággal elkerülhettük volna. Zömét ugyanis legtöbbször magunk okozzuk. Mindenki le is osztályozhatja magát, milyen hibákat követett el. Kérjük tehát, feleljen: 1. Mindig letisztítja-e az arcát este? Vagy néha szennyeződést, festéket rajtahagyva tér nyugovóra? Akkor hamarosan megnagyobbodnak az arcbőr pórusai. 2. Nem mulasztja-e el este bekréihezni az arcát? Ha a bőr nem kapja meg még nedvesen a szükséges zsiradék-utánpótlást, kiszárad, könnyen ráncosodik. 3. Szép lágyan, enyhe simító mozdulatokkal kréme- zi-e az arcát, vagy erélyesen dörzsöli az arcán a krémet? Ezzel legalább ■annyit árt, mint az előzőekkel. 4. Nem ráncolja túl gyakran a homlokát? Ha na-! ponta csak néhányszor is összevonja szemöldökét, vagy ráncolja homlokát, nem sokáig dicsekedhet sima arcbőrével. , 5. Szívesen támasztja meg fejét a kezén? Elmélyülnek szeme alatt a ráncok, s újabbak kialakulását segítik elő. 6. A nyakát is ápolja, krémezi-e enyhén masszírozva? Ha nem, hamarosan kialakulhat az áll alatt a nem túl kedvező zsírpárna. 7. Felfigyélt-e az arcán esetleg látható apró hajszálerekre? Ajánlatos elhagyni az ételek erős fűszerezését, Az alkoholfogyasztást a minimálisra kell csökkenteni. S. Szívesen ül keresztbe tett lábakkal? Baj! így erősödnek meg a lábon az előbb csak apró kék erecsIcék. 9. Elvégzi-e a napi munka után az elmaradhatatlan kézápolást is? 10. Mos-e minden este alaposan, fogkrémmel, fogat? Ugye, nem lehet olyan fáradt, hogy estelente ne szentelne szépségápolásra 10—15 percet, amihez természetesen hozzátartozik a fogorvossal kezeltetett ép fogsor tisztítása is. “ tanácsok Tortából úgy vághatunk szép, sima szeleteket, ha a kést előzőleg fonó vízbe mártjuk. . * A törökkávé sajátos, kellemes ízt ad. ha a kávéadaghoz fél mokkáskanál kakóport is adunk. * A túró tovább eláll, ha enyhén lesózzuk és porcelántálba lenyomkodva, hideg helyre tesszük. Reccpt-ajánlatunk Káposztasaláta A fehér káposztát vékony szeletekre vágjuk, és néhány percre forró, sós vízbe dobjuk. Leszűrve mély üvegtálra tesszük, hozzákeverünk kevés reszelt hagj’mát, késhegynyi tormát, kevés mustárt, és bőven megöntözzük mmonézmártással. A puritá Az igazgató behívatta as előadót: — Kedves Kovács kartárs, ugyebár maga ismeri a Ru- zicskait? — Hogyne, a kuglipartnerem. — Arról van szó, hogy az unokahúgom, aki Ruzsicskai- nál dolgozik, szeretne átkerülni a II. számú telepükre. Tudja, éppen azon a tájékon lakik. Ügy gondolom, ez nem nagy ügy, mert ha az lenne, nem is venném igénybe szívességét. Hiszen tudja, elvi ellensége vagyok minden protekciónak. Kovács megnyugtatta az igazgatóját, hogy Ruzicskai örülni fog, ha kérésének eleget tehet, már csak azért is, mert a vállalat jár jól, hiszen, ha a dolgozó közel lakik a munkahelyéhez, sohasem késik el, és mindiq ki- pihenten érkezik a vállalathoz. — Magamról tudom — tette hozzá —, hogy milyen fárasztó, hosszú villamosozás után, a csúcsforgalomban megtépázva megérkezni a hivatalba. Azon a napon, amikor Kovács közbenjárására az áthelyezés elintéződött, rt~ inegáló törölte Kovácsot a prémiumlistáról. Ilyen az én igazgatóm — gondolta búsan Kovács —, nem akarja, hogy olyan színezete legyen a dolognak, mintha az áthelyezést honorálná a prémiummal, Csak puritán főnöke ne lenne az embernek! Néhány hónappal később az igazgató újra hívatta Kovácsot. — Az öcsémről van szó. Általános iskolában .tanít, pedig középiskolai tanári képesítése van. Kérvényezte, hogy végre gimnáziumba kerüljön. Hallottam, hogy a ■maga feleségének a fivére elintézi az ilyen ügyeket. — Szólok neki. — De csak akkor, ha a rokona értékeli az öcsém, munkáját. Kiváló tanerő és az iskola látja majd hasznát. Ha nem így lenne, nem is kérném, mert én mindig harcoltam az összeköttetések kihasználása ellen. Az igazgató öccse a gimnáziumba került... Egy héttel később töltötték be Ko- vácséknal a megüresedett főelőadói tisztséget. Kovács volt a nagy esélyes, de az igazgató mellőzte. Kovácsot már nem érte meglepetés: puritán főnöke vigyáz a látszatra! Ne higgyék a dolgozók, hogy ő így akarja viszonozni a privát szolgálatokat ... Nem sokkal később igy szólt Kovácshoz az igazgató: — Meg sem köszöntem, hogy annak idején az öcsémet áthelyeztette a gimnáziumba. Most arról lenne szó, hogy szakmai küldöttség megy Prágába, szeretném, ha az öcsém tagja lenne a delegációnak. — Szólok a sógoromnak. Kovács, ígéretéhez híven. felkereste sógorát, de az elvont prémiumra és arra a mellőzésre gondolt, amely miatt nem lelt főelőadó belőle. — ATem szándékoztok: az igazgatóm öccsét véletlenül a prágai kongresszusra, küldeni? — kérdezte Kovács a sógortól. — De igen. — Akkor húzd ki gyorsait a nevét. Kovács másnap jelentette, hogy az ügyei képtelen volt elintézni. Két hét múlva, az igazgató Kovácsot jó munkájáért kitüntetésre javasolta, és ezer forint jutalomban részesítette... El akarta kerülni azt a látszatot. mintha Kovácsot a sikertelen közbenjárás miatt ütötte volna el a jutalomtól Palásti László \
