Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
Vasárnap, 1969. október 26. ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Ebédidő az Expresszien — Gyümölcslevest kérek... kelkáposztát... — Töltött csirkét... — Húslevest... — Palacsintát... Lapos és mély, krémszínű tálkák vándorolnak sűrűn tö- . mött sorban a miskolci Expressz étterem pultja előtt a pénztárig, majd tovább... No, igen, de merre? Ez időnként bizony, fejtörést okoz az itt ebédelőknek. Különö- . sen a szerdai és a pénteki, azaz a piaci napokon. Mert ilyenkor, a napi 16 órás nyitva tartás alatt 1200—1300 ember lordul meg itt. Ez ' pefsze, még nem sokat ’ mond. Többet mond az a tény, hogy ebédidőben — fél egytől fél kettőig — a vendégseregnek pontosan felét, azaz 600 embert szolgálnak ki. — Hopp, a mindenit! Valaki megcsúszott. Nem csoda, hiszen szinte egymás . nyakán viszik a tálcákat, ; vagy szóló tálkákat S elég, ' ha valaki váratlan gyorsasággal fordul a hirtelen meglátott üres szék felé, már loccsan is a mögötte topogó J'vose, vagy főzeléke. Bravúros egyensúlyozás, zsonglőrhöz illő mozdulat, de így sem teljes a siker... •— Nem tud vigyázni ?! •— Bocsánat, nem akartam... — Hogy milyen emberek vannak!? Milyenek? Sietők. Sokan hum' ahelyükrüi járnak ide, mert ott nincs üzemi konyha, illetve étterem. S a szűk félórában kétszer villamosoz- ni, meg még ebédelni is, nem olyan egyszerű. Sokan — főleg vidékiek — az utolsó percig vásárolnak, vagy árulnak a piacon, s amikor beállnak a sorba, már azon izgulnak, hogy le ne késsék vonatjukat. Szó, ami szó, nehéz itt ilyenkor kényelmesen ebédelni. Ezt panaszolják az Eszakmagyarországi Vízügyi Igazgatóság dolgozói is. — Nehéz, valóban az — ismeri el Bonta Pálné szolgálatos étteremvezető. — Túl nagy a forgalom, a helyiség pedig kicsi. Sajnos, bővíteni már nem is lehet. Ettől függetlenül igyekszünk mindent megtenni, amit lehet. A legtöbb dolgozót csúcsidőre osztjuk be. A pultnál állandóan négyen-öten szolgáljál? ki a vendégeket. Ilyenkor két pénztárunk dolgozik, míg máskor csak egy. Állandóan hat kislány viszi az asztalon hagyott tálcákat és poharakat a mosogatóba. A friss vízről és a tiszta poharakról ketten gondoskodnak. Ugyancsak két takarítónő igyekszik ■biztosítani a terem tisztaságát. (1>P) „Én már nem is ' Ilooyan lett lezárt akta nyolc év lelkesedéséből? CSIRMAZ ERZSIKÉ Tízéves honismereti szakkor Honismereti tájkonferenciát rendeznek ma, október 26-án Borsodnádasdon, a Béke Művelődési Otthonban. Tíz éve alakult meg a művelődési otthon Istvánffy Gyula honismereti szakköre. A jubileum alkalmából rendezett tájkonferenciára meghívták a szakkör alapító tagjait is. Az ünnepélyes megnyíló után a helytörténeti szakkör tagjai emlékműsort adnak, amelyen Borsodnádasd múltját elevenítik fel. Utána bemutatják Schág Dániel es Nemesik Pál dokumentumfilmjét az Ózd vidéki munkásmozgalom 1916—1819-es eseményeiről. Délután a honismereti szakkörök időszerű feladatairól tartanak vitát. A vita vezetője dr. Bodgál Ferenc muzeológus lesz. panaszánál? utánajárhat bárki, amit elmondott, majd később leírt, szóról szóra úgy igaz. — Gyermekkorom óta egyetlen életcélom volt, hogy óvónő legyek — mondotta. — Amikor leérettségiztem, a mezőkövesdi járásban nagy óvónőhiány volt. Képesítés nélkül állást kaptam azzal, hogy majd beiratkozom a főiskolára. Csirmaz Erzsébet 1963 óta óvónő. Volt Négyesen, Bogácson, Bükkábrányban, Mezőkeresztesen, majd a mező- nyárádi óvodában dolgozott. A szülők mindenütt szerették a munkájáért lelkesedő, a gyermekeket rajongásig szerető leányt A járási tanács illetékes előadójának is a legjobb véleménye van a képesítés nélAz idegenforgalom tervei llor»ásztanya a 1 iszu-parion 7turistaszálló a Rákócz.-várban Hővilik a lapotcai campin°ct Borsód megye történelmi emlékekben és természeti szépségekben gazdag vidékein az idegenforgalom fellendítésére jövőre is több új létesítményt építenek. Ezeknek tervei már elkészültek és sok helyen a munkákat is megkezdték. Így például Szerencsen, a Rákóczi- várkastclyb m az Országos Miieitilékfeliigyclőség segítségével és a különböző szervek anyagi hozzájárulásával' művelődési központot alakítanak ki. A gyönyörű parkban álló ősi épületben művelődési otthont. könyvtárat, múzeumot, éttermet és az úgynevezett. Huszárvár-szárnyban 46 férő- bolyes, központi fűtéssel ellátott turistaszállót rendeznél? be. Az új szálló építéséhez az Idegenforgalmi Hivatal egymillió forinttal járni hozzá. A nyári hónapokban egyre lökben keresik fel Tokajban ;i Tis/n-parti campinget, ahol . két- és négyágyas faházakat N bérelhetnek a vendégek. A camping jövőre új szolgál- liilással bővül. Területén 10 férőhelyes, nádfedeles hor- "ósztanyát építenek és a fo- . i.vőpurlon bokrokkal védett .'..horgászállásokat” létesítőbe!?. Tovább fejlesztik a mis- kolc-tapolcai eampinget is, ahol „ÉRDÉRT” típusú, előregyártott fal- elemekből májusig 50 ágyas motelt szerelnek össze. A z új szálló vizesblokkját, illet'.e fürdőjét úgy készítik hogy azt a sátorban lakók Is használhassák. Így a 13 noldnyi szálerdőben levő tá-. borban jövőre már kétszer: annyi vendéget fogadhatnak. Tint az idén. Hozzáfognak a régi agg- : teleki szálloda átépítésé- " hoz is. A .stílszerű épüld földszintien kiállítást nyitnak, ahol 'éhhel? között bemutatják a barlangban lakott ősember munkaeszközeit. használati tárgyait, a különböző színű cseppköveket és a barlangból megjelent könyveket. Emeleti részén pedig 100 férőhelyes turistaszállót rendeznek be. Áz idén az Északmagyarországi Intéző Bizottság Mezőkövesd főutcáján megvásárolt egy régi parasztházat. amelyet a tanács korabeli matyó berendezésekkel és használati tárgyakkal látott el. Az ősi építkezési formát őrző házban rendezik meg ezentúl a község egyik nagy idegenforgalmi látványosságát: a matyó lakodalmas előadásait, amelynek bemutatása után a vendégek a tágas udvarban vacsorán vesznek részt. Épül a biológiai kutatás centruma Szegeden, az Ogyessza-körúton negyedmilliárdos beruházással épül a Magyar Tudományos Akadémia biológiai kutató- telepe, mely 1971-ben kezdi meg működését. Képünkön: a kilencszlntes laboratóriumi épület. küli óvónő munkájáról. Hozzá kell még tenni az igazsághoz, hogy Csirmaz Erzsébet nemegyszer vezető óvónő volt. A járási tanács segített is abban, hogy megszerezze az óvónői képesítést, s iskolára küldte. Ott azonban két alkalommal is elutasították. Csirmaz Erzsébetnek ugyanis van egy kis testi fogyatékossága, az egyik lába néhány centivel rövidebb. Ettől kicsit bicegő a járása, különben a rövidebb lábában minden ízület szabadon mozog, nincs merevedés. Több mint öt éven ál. testi hibája ellenére is kiválóan látta el munkáját, A gyerekek, a szülők szerették, a helyi tanácsok elismeréssel nyilatkoznak róla. Minden tekintetben megfelel annak a követelménynek, amit egy vidéken dolgozó óvónővel szemben támasztani lehet — és soha nem gátolta munkájában testi fogyatékossága, de a járás sem csinált ebből gondot, hiszen évről évre munkát adott neki. s táplálta benne a reményt, hogy végül Vnvntósoq óvónő lesz. AZ IDÉN AZONBAN lezárt akta lett Csirmaz Erzsébet ambíciója, egyetlen életcélja iránti törekvése. Idén másodszor utasítottál? el az iskolából. Irt a Művelődésügyi Minisztériumba is, ahonnan a következő választ kapta: „Miniszter elvtárshoz küldött levelére hivatkozva sajnálattal értesítem, hogv kérését nem tudjuk teljesíteni. ... a felvételre pályázókat egységes felvételi követelmények elé állítjuk.... mivel ön e feltételeknek nem felelt meg, az intézményben nem nyerhet felvételt. Javaslom, hogy valamilyen más, olyan felsőoktatási intézménybe jelentkezzen, ahol testi hibája nem kizáró oka a felvételnek. Miklósvári Sándor s. k. osztályvezető.” Az idézett levél írója csupán arról nem tud, hogy Csirmaz Erzsébet nem azok közé tartozik, al?il? „mindenáron” egyetemet vagy főiskolát akarnak végezni. Ö mindenáron óvónő szeretne lenni. Azt a munkát kívánná egy életen át folytatni, amit eddig szakképzettség nélkül is — a körülmények, óvónőhiány miatt — olyan szívásén, elfogadtak tőle, s amire azt mondták — amíg erre szükség volt —, hogv nagyon jól csinálja. Hivatásérzetből akart óvónő lenni, s ha ez nem sikerül, nem pályázik semmilyen más egyetemre vagy fö- iskolára csak azért, hogy diplomás ember legyen. A Szarvasi Óvónőképző Intézet igazgatójától a következő levelet kapta: „ ... ügyét megvizsgáltam, az alkalmassági vizsgán közreműködő orvos mindkét alkalommal helyesen járt el. Az óvónői pályára való testi alkalmasságot illetően a 14/1967. EÜK 11/EÜM sz. utasítás előírásai az irányadók. Az óvónői pályára jelentkezőt úgy kell elbírálni, mint aki testnevelést oktat és bemutatási kötelezettsége van. Kizáró okként kell figyelembe venni a végtagok anatómiai és funkcionális rendellenességét. Megértem elkeseredését, de a tényekkel szembe kell nézni. Az is tény, hogv a pályán már működök; közül van hasonló testi hibával dolgozó. Éppen ennek a helyzetnek elkerülése végett szabták meg a jelenleg érvényben levő feltételeket a testi alkalmasságot illetően ...” i Ha ez így van, miért nem tudta a Művelődésügyi Minisztérium úgy tekinter i Csirmaz Erzsébet ügyét, mint aki ténylegesen a pályán működik már több mint öt éve? Nem könnyű kis falvakba! óvónősködrü. Hogy mennyire nem, azt bizonyítja az a tény, hogy jelenleg is óvónőhiány van a járásban, s a tanács nem is egy helyet tudna adri Csirmaz Erzsébetnek, A PARAGRAFUS j aZ°”~ paragrafus, s nem hajlékony annak megítéléséhez, hogy egy lelkes, ízig-vérig pedagógust taszít le a pályáról, miután a nagy szükségbe! igénybe vették segítségét, \ paragrafust azonban ■ végső soron emberek alkalmazzák Az ember pedig képes a mérlegelésre. Jó lenne ezt az ügyet méltányosan még egyszer elbírálni ott a Művelődésügyi Minisztériumban. Adamovics Ilona a partokon méláz. Az ősz Mintha még halogatná — eléggé nem dicsérhető módon — a Tisza birtokba vételét, messze engedi a látást, nem borzolja hideg széllel a hullámokat, igaz, néha a vfz fölött is meglebegtet egy-egy fénylő ökömyúlat, de azért jómaga inkább a partokon tanyáz. A sárguló nyárfák, a szélen vöröslő nád, a szél- bomló buzogányok messzire látszó barnaságban. A Tisza persze hűvös inár. a csónak elejétől felfröccsenő víz jelzi: nem lenne jó belemenni. De a kabát után a pulóver is lekívánkozik, kellemesen süt a nap, a víz tükréről fölverődő sugarak szikráznak, mint nyáron. Órák óta zúg már mögöttünk egyenletesen a motor, zúgását megszoktuk, valahogy, most már ez is beletartozik a csendbe. Tiszaszederkénylől indultunk felfelé a folyón. Hosszú út áll még előttünk, hosszú, változatos, szép út. A Tisza gondoskodik a változatosságról : homokos, lankás, majd meredek, szakadékos partjaival, minden kanyar után szebbnél szebb képnél, kompátkelőkkel, a partokon ülő horgászokkal. Itt-ott vi- kendházakkal, oldalukra fordított, sütkérező csónakokkal. Messze még a végcél: Bodrog- keresztúr. Hajó jön szembe velünk. Integetünk, köszönésképpen, onnan jókedvűen száll felénk a dudahang, az üdvözlet. Szép, vontatóhajó, több uszályt is p r 111 np® ' Isonakkal a i iszan húz maga után, csónakunk semmi hozzá képest, mégis szól a duda. A vízen nem illő szótlanul elhaladnunk egymás mellett, mint áz országúton. Persze, üdvözlet ide, vagy oda, azért már jó előre lisztes távolságra húzódunk, hogy minél kevésbé táncoltassanak bennünket a karaván után futó hullámok. Torony kerül elénk valamely közeli — vagy távoli — falu templomáé. Egy kanyar után tehéncsorda sütkérezik a homokos, enyhe lejtésű parton. Mintha egy kubista festő rendezte volna el a jószágokat, hogy a csorda együttese pontosan trapézalakot öltsön. Hihetetlen, de valamenv- nyi tehén feje is ugyanabba az iránvba néz. Mögöttük, a fák közül kékes füstcsík emelkedik. talán a násztor főzi az ebédjét. Az Iménti torony mellettünk van. majd a hátunk mögé kerül, egv újabb kanyar után pedig úlra ott van, ahol először láttuk. Nem tudunk innen végkéno elmenni? De. Csak némi l?a- is után. kiégvén esedik előttünk a főivé. és a „vesét” lezárja a büszkén emelkedő tornyokból, erős falakból álló. pompás erődítmény: Tiszalökhöz tlirlr érkeztünk, az erőműhöz. A gáttól néhány száz méterre kikötünk, kiszállunk a csónakból, felmegyünk egy lépcsőn a hosszú, hosszú, keskeny hídra, és elindulunk az erőműhöz. Alattunk mélyen csillog a Tisza. Közelről még hatalmasabb, szinte félelmetes az erőmű. A gát óriási víztömeget tart maga elölt, melynek szintje legalább 6— 10 méterrel magasabban van annál, amelyen eddig jöttünk. Erre a felsővízre kell majd feljutnunk csónakunkkal. A formaságokat gyorsan elintézzük, visszamegyünk a csónakhoz és most már motor nélkül, csak az evezők segítségével jutunk a gát — nekünk — bal oldalára és megállunk egy hatalmas vaskapu előtt, A kapu mögötti medencéből — még nem láttuk, de tudtuk — egyre süllyed a víz Itt kelnek át a halók is. A kann lassan szétnyílik, mi be- óvakodunk a medencébe, és -mögöttünk, láthatatlan erők közreműködésével úira zárni a kanu. Sehol nem látni egv lelket sem^ nem hallani eav emberi hangot. Hosszúkás, keskeny medencében vn- evunk, oldalt 6—10 méternyi magas, erős betonfalak, előttünk az óriási víztömeget tartó újabb vaskapu, mely a felső vízre nyílik. Alattunk buzogni, áramlani kezd a víz, mint amikor egy fazékban forr a leves. Mindezt, persze, irányítja valaki, de ki? Honnan? Parányok vagyunk, csónakunk pillanatok alatt a betonfalhoz sodródik, az evezőkkel lökdössük el magunkat, próbálunk középen maradni.. Percek alatt töltődik a katlan. emelkedünk, emelkedünk az előttünk és fölöttünk tornyosuló víz szintjéhez. Hátunk mögött, a medence két szélénél hatalmas szökőkutak lövellnek a magasba, vizük szinte fémes csörgéssel, csattogással hull a mi külön tavunkba. Kissé ideeesít bennünket: mi lesz. ha ez a szökőkutas játék közvetlen közeliinkben is elkezdődik, de fölösleges az aggodalom. A medence megtelt, és előttünk, közénen szén- lassan, óvatosan megnvíbk a vaskanu. A torony ablakából ió utat kíván egy férfi — szóval ő intézte a tennivalókat! — minket pedig nem kell sokáig biztatni. Amint kiférünk a kann két szárnyai közötti résen, már kinn is várnáink a felső vízen, és jókedvűen felberregő motorral úszkálunk. A duzzasztott víz más. mint a gát alatti. Tükre teljesen nyugodt, rezzenésmentes. Mintha egy hosszúkás tavon hajóznánk és nem is mély folyón. A partja is más. Nem látszanak homokos padok, oldalból kiálló, furcsa alakú gyökerek, tuskók, a víz megtölti a medret a part rögtön bokrokkal, fákkal kezdődik. A nap lassan lemenőben és előttünk még a fele út, ha nem több. A távolban felemelkedik a tokaji Kopaszhegy. és most már ez játssza azt, amit az előbb egv torony: hol előttünk, hol a hálunk mögött bukkan fel. Egyre szebben látni, mert most már a lámpák is meggyulladnak a tv-toronyban, do ennek valahogy, most nem örülünk. Kékes ködgát zárja utunkat, mikor áthaladunk rajta, arrább fehér ködfal emelkedik a folyón. Nyirkossá váük a pad. a ruha. vissza a pulóvert, a kabátot, sőt 5 » lenne még valami más is. p,'ő- «en kell ftgvelui a partot, ? Tisza előttünk levő részi mindinkább belevész az esf.U'„ HÍV* ea'Te közelebb érünl? a kivilágított i' -inronvbn7 és hamarn_ san feltnnn°k TaVíj! fZnvoí Világos r»hlabnk1-n1 vonat főt; át a szénen ív Vő bidon, mi alatta berregünk el. és rátérünk a Bodrogra, Tonen már rövid az élt Keresztúri" a balőr csónakig me11-'** tünk ’rí A menve' tanár- torerónakia most mar —■ n indul portvára az orvhorgá- szok. orúhalászek eiinn. Priska Tibor w
