Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-23 / 246. szám
Csütörtök, 1969. október 23. eSZAK-MAGYARORSZÄG 5 isii iriiüil Hegyalján ' Hetek óta tart Hegyalján üi kellemes ősz. A jó időjárásnak mindenütt örülnek az emberek, hiszen ez igen kedvez a betakarítási munkáknak. De ki-ki a maga módján is kedvét leli a hetek óta tartó vénasszonyok nyarában. gyógyvíz Más években például ilyenkor már bezárt a végardói termálfürdő, ez idén viszont még most is sokan élvezik á kellemes gyógyvíz örömeit. A hűvös éjszakák miatt most a víz nem olyan forró, mint máskor, a fürdőzők sokkal jobban élvezik,', mint a nyári hőségben. Csak azt sajnálják, hogy még mindig csupán egyetlen medencében fürödhetnek, s az sincs még téliesítve. De bíznak benne, hogy „az új gazda”, a Borsod megyei Vízművek komoly beruházással hamarosan korszerűsíteni fogja a mész- sze vidéken egyedüli melegvizű fürdőt. Pciigőko, piszlráugos tó Százával érkeznek a kirándulók, turisták a történelmi emlékekben és természeti szépségekben gazdag zempléni vidékre. Érthető, hiszen az erdők lombja színesedik, a hegytetők, kilátók messze terjedő panorámát kínálnak: gyönyörű az ősz Tokaj-Hegyalján. Sokan keresik fel az újhelyi Magas-hegyet, a Sólyomszikla, Pengőkő, Nagy Péter- ménkő, Nagymilic csúcsait, különösen pedig a Kőltapu környékét, ahol az erdőktől koszorúzott völgyben új meglepetés várja azokat, akik régebben járlak ezen a vidéken: egy pisztrángom tó. S természetesen nagy vonzerőt gyakorol a kirándulókra a regéd és a fűzéri vár régi időket idéző történelmi levegőjével. Hegyalja „törzsvendégei”, az „igazi” turisták minden évben ellátogatnak az ország messzi tájairól is a szép Zempléni hegyekbe. Mustos szekerek Talán még a kirándulóknál is jobban örülnek a kel- • lemes, napsütéses késő ősznek a hegyaljai szőlősgazdák, hiszen a vulkánikus eredetű talajon és az aszúsodásra kiválóan alkalmas furmint, hárslevelű és muskotály fajtákon kívül nem utolsósorban a hosszú, meleg ősz az egyik „titka” a történelmi vidék világhírű borkülönlegességeinek: az ' aszúnak, édes, meg száraz szamorodninak. Még tart a szüret nemcsak a Tokaj-hegy aljai Állami Gazdaság és a szakszövetkezetek nagyüzemi művelésű, kordonos tábláin, hanem sok egyéni szőlősgazda teraszos parcelláin is. Közben sorakoznak már a mustos szekerek is a sokágú, mohos sziklapincék szájánál, hogy áladják a termelők a leszerződött mustot az Állami Pi ncegazdasá gnak. Persze, azért maguknak is hagynak bőven ünnepekre, névnapokra, rokoni, baráti poharazgatásokra. Ezek a hordók is pincékbe kerülnek, s ott van már az oldalukon a fajta és az évjárat jelzése, majd a ' sajátos hegyaljai pinceklíma hatására az édes must megpezsdül, hogy a szűrés, derítés, szinelés után finom borrá éredjen és minél hamarább asztalunkra kerülhessen. Hegyi József PAPP LAJOS; Egyiptom száz kapufa Egy ősi nép alkotóereje Szemed elé idézem az írás szépségét. Nagyobb szépség ez, mint más foglalkozásoké. És az egész országban nincs semmi, ami az írástudó hivatásával kiáilná az összehasonlítást.” (Cheti Intelmeiből — i. e. II. évezred) Théba, Egyiptom városa, ahol a házak kincsekkel vannak tele. Száz kapuja van. Mindegyiken kétszáz ember vonul keresztül lovakkal és kocsikkal együtt. Homérosz Iliászában beszél így a hős Akhilleusz az ókor legnagyobb városainak egyikéről, a fáraók Egyiptomának második fővárosáról. S Homérosz után néhány évszázaddal a tudós Diodórosz, aki filoszi pedantériával kétségbe vonja a gazdagságot és nagyságot oly költőien megjelenítő száz kapu létezését, így ír az akkori már lehanyatlott Erzsiké és Bell kalandja Erzsiké felbolygatta a falut. ö ugyan nem tudott róla, de több száz embert mozgósított, ezenkívül számos gépkocsit, kutyát, sőt, a megyei Születésnap Megkérdeztük: Hová lettek a hulladékgyűjtők? örökzöld téma; sajnos. Miskolc nem a legtisztább város. Utcáin, terein, a járdát szegélyező parányi virágágyakon eldobott papír, cigarettavég és más hulladék „díszeleg”. Enyhült valamennyire a helyzet, midőn pár esztendeje elárasztották a várost a csinos, bádogból készült kis hulladékgyűjtők. Falra és oszlopokra erősítve várják a szemétbe vaiót. Nem kis anyagi áldozatot hozott ezért a város. Jó néhány miskolci olvasónk szívügyének tekinti lakóhe- ’>'e tisztaságát. Többen megkérdezték szerkesztőségünktől: hová lettek a járdaszigetekről a hulladékgyűjtők? Hónapok óta ugyanis nyomtalanul eltűntek, s azóta a villamosmegal- ’ókban még nagyobb kupac szemét gyűlik össze néhány óra 3latt. y Megkérdeztük az illetékeseket. Á Köztisztasági Vállalatnál azt a felvilágosítást kaptuk: nei>) tudnak a tartályok sorsáról. A Miskolci Közlekedési Vállalatnál annyit tudtak mondani, hogy bizonyára a megállókat jelző oszlopok lefestésekor, kicserélésekor szedték le az edényeket, s aztán — elfelejtették visszaerősíteni. Hogy hol „pihenhetnek” most a hulladékgyűjtők. arra nem tudnak választ adni. Am elhangzott tégnap egy ígéret is: sürgősen utánanéznek, s egy héten hétéi ismét felszerelik a megállók oszlopaira a tartályokat. Olvasóink nevében ígérjük: figyelemmel kísérjük az ígé- ret Megvalósulását Oy. Krendőr-főkapitányságon már arra is felkészültek, hogy ha szükséges, hívják a rendőrségi repülőgépet, vagy a honvédségtől kérnek helikoptereket. Talán már ebből is látható, hogy az alig négyéves Erzsiké valóban kalandban vett részt Nem egyedül: Bellel. Mert Bell mindenütt, vele van, tulajdonképpen nem is szeret senki mást, csali a kislányt Kovács Erzsiké szalaszendi lakos. Szülei az égjük napon kukoricát tömi mentek, Erzsiké pedig otthon maradt a nagyszülőkkel, meg persze, a szomszédokkal. Eleven, mozgékony gyerek, hogyan is tudna hosszú ideig egjr helyen megmaradni? Gj’a- korta átment a szomszédhoz — most is —, hogy játsszon egy kicsit. Efakad a ktsbscikü Csakhogy nagy haj történt A kisbicikli egyik kereke beakadt a kapuba, és Erzsiké sehogy sem bírta kiszabadítani. Cibálta, rángatta, Bellt is segítségül hívta, de a kutya sem tudott tenni semmit. Most mi lesz? Ki segíthet? Anyu! Csakis anyu segíthet, mint mindig! És a csöpp lány elindult, hogy megkeresse anyut. Bell természetesen vele tartott Belihez, a közepes termetű, tarka kutyához különben inkább a Bodri, a Bundás, vagy valamely más ősi kutyanév illene, de hát a ív- film óta 6 is Bell. Szintén nagyon rendes kutya, megérdemli a nyilvánosságot. Szóvei 6 kísérte Erzsikét. De hová? Hol van a gyerek? Amikor délután hazaérkeztek a szülők, úgy fél hat felé, már a szomszédok is keresték Erzsikét. „Fél órája még itt volt.” Hová mehetett, hová tűnhetett? Ki látta? Gyorsan terjedt a hír, hamarosan nemcsak a szomszédok, hanem az egész utca keresésére indult. Valamerre. Vagy egy óra múltán már az Encsi járási Rendőrkapitányságtól is megérkezett, több rendőr, sőt, hamarosan Miskolcról is, rendőrkutyával. A tsz-ben abbahagytak mindent, hogy Erzsikét keressék. Egy idegen gépkocsivezető érkezett a faluba. „Mi történt?” Ö is maradt, hogy segítsen. Isko- lásaverékek jöttek. Most i. e. városról: „...a legendás Bu- szirisz király alapította a várost, amelyet az egyiptomiak a nagy Zeusz-városnak, a hellének pedig Thébának neveznek. A száznegyven szta- dion kerületű várost nagy épületekkel, gyönyörű templomokkal és egyéb csodálatra méltó műalkotásokkal ékesítette. Hasonlóképpen építról, amely őrzi alkotójának, Szenmut építésznek nevét és arcmását is. Vagy a másik, a medinet habu-i templomról és a Ramesszeumról. S a Királyok völgyének csodálatos sziklasírjairól, amelyek nemcsak I. Szeti és az ifjú Tutankhamun faraók szarkofágjait őrizték meg, de a sírkamrák falán a festett, vagy kőbe vésett jelenetek, életképek eposzi gazdagsága annak is sokat elmond egy régi kor emberének életéről, szokásairól, tudásáról és műveltségéről, aki a hieroglifákat nem tudja elolvasni. már az egész falu ott nyüzs- gótt a ház előtt, mert az udvarban nem fértek él. Merre induljanak? Gyorsan esteledik, sötét borult Szalaszend környékére, Az éjjelek már hidegek, mi lesz, ha Erzsikét, nem találják meg? Hol tölti az éjszakát? És egyáltalán, mi történt? Az ember annyi mindenről hall, olvas! A rendőrök beosztották a csoportokat. Ennyi ember erre, ennyi meg amarra. A megyei kapitányságon készenlétben álltak, hogy hívják a repülőgépet, természetesen csak akkor, amikor már kivilágosodik, hiszen a gépből sem látni a sötétben. Múltak az órák, elérkezett az éjfél. Erzsiké nincs meg. Két óra, három óra •— semmi eredmény. „Még néhány óra, és indul a rendőrségi repülőgép!” Erre azonban már nem volt szükség. „Anyu! Téged kerestelek“ Motorkerékpár állt meg Kovácsék háza előtt. A nyeregben az egyik utcabeli, Rabóczki József vasutas és — Erzsibe. „A töltésnél találtam meg Erzsikét. Cipő nem volt a lábán” — mondta. „Hej, Erzsiké!” „Hát te jól megizzasztottái bennünket!” „Hol voltál?” „Hol aludtál?” Erzsiké nem értette a nagy tumultust, csak azt látta, hogy anyu sír. „Miért sírsz, anyu? Csakhogy megvagy, én téged kerestelek, mert a kisbiciklim...” — mondta nagy nyugalommal. Hamarosan befutott lihegő nyelvvel Bell is, körülugrálta Erzsikét, majd elsietett, hogy megnézze a portát, változott-e valami. Erzsiké megkerült., mindenki ment a dolgára. Hol járt a kislány? Ment, men- degélt, majd mikor ráesteledett, lefeküdt egy fa alá a szőlőben, mert hiszen este aludni kell. Levetette cipőjét is, mert lefekvés előtt anyu mindig le szokta vetni. Aztán szépen elaludt, „Nem féltél, Erzsiké?” „Nem, hiszen Bell mindig velem volt.” „Es éjjel, nem fáztál?” „Nem, mert Bell mellém feküdt és melegített Jó meleg bundája van.! Nézd csak meg, anyu!” Bell a nevét hallva, odafut Erzsikéhez és hagyja, hogy beletúrjanak a bundájába, Priska TO* tette fel a lakóházakat is, amelyek részint négy- részint ötemeletesek; és általában nemcsak Egyiptom, liánéin a világ legnagyszerűbb városává tette Thébát”. A város az időszámítás előtti II. évezredben élte virágkorát. Diodórosz idejében már csak vallási jelentősége emelte ki a hasonló, vagy nála nagyobb egyiptomi városok sorából; hajdani hatalmát politikai súlyát rég elvesztette. Ma pedig félig- meddig feltárt rommező a Kairótól délre, mintegy 730 kilométerre fekvő kisváros, Luxor közelében. Rommező,' amely monumentális arányaival ma is lenyűgözi a szemlélődök A luxori Amon-szen- tély összekötött bambusznya- lábokat utánzó, romlásukban is szép oszlopai, vagy a pilonok időrongálta reliefjei a négyezer éves múlt nagyságáról, fénj'éről regélnek. S az ókori világ hét csodájának egyike, a luxoritól három kilométerre fekvő karnak! templomóriás, amelyhez kétoldalt szfinxekkel szegélyezett processziós út visz Luxorból, csoda ma, a modern építéstechnika korában is; oly fenséges látvány, olyan grandiózus élmény, ami korunk égbé szökő vasbeton és acélmonstrumai között is az építő ember diadalának hirdetője marad. Rommező és jelkép. Egy ősi, sokat szenvedett, s nagyszerű alkotásokra képes nép monumentuma. Ma is megfog és meghat, eltölt valami himnikus lelkesültséggel az egj’-etlen gránittömbből mintázott Ramszesz- és Thutmó- szisz-szobrok látványa, a kar- naki templom főhajójának 36 méter magas, talptól a tetőig színezett reliefekkel borított, s kinyílt lótuszvirágot ábrázoló oszlopfővel koronázott oszlopai; meg kell a mai embernek is állnia az avatatlannak megállást parancsoló Memnon-koiosszusoknál, amik a királyok és királynék sziklasírjaihoz vivő szent út mellett állva rettentették vissza a betolakodókat hisz mostani romos voltukban is félelmes tartásuk zord és fenyegető feszessége. S ki feledheti el a Kairó melletti Gizeh sivatagától visszaszerzett három nagy piramis, Cheopsz, Kefren és Mükeri- nosz fáraók sírjainak az ol- vadtkék égbe magasodó nagyságát s örök őrzőjük, a szfinx tragikus hallgatagsá- gát, ünnepélyességét. Hosszan időzök e négy évezredes emlékeknél. S mégis mi mindenről kellene még szótanom; a Dar El Bahari sziklaölében épült, s csaknem teljesen épen megmaradt halotti szentélyről, Hatsepszut királynő páratlan templomáNögy évezred rablói mily sok értéket elhordták, tönkretették, megsemmisítettek ebben az országban; nemcsak a templomok, piramisok, sziklasírok fosztogatói! Hányszor tobzódott e nép alkotásain a dölj'fös értetlenség, a hódítók barbár tudatlansága. Asszír dűlőktől az emlékek európai, magukat civlizáltaknak mondó tolvaj siserahadáig. Erőszak és tudatlanság, hódító dölyf és barbár értetlenség mennyire együttjáró tulajdonságok! Az a hódító, aki vallási fanatizmusában és gőgös tudatlanságában elpusztította, felégette annak idején az elmúlt évezeredek minden emberi tudását egybefoglaló, magába gyűjtő alexandriai könyvtárat, e tettével valóban halhatatlanná tette magát és nevét. De hányán voltak a hozzá hasonlók; akik leverték a falak és oszlopok ábrázolásait, vallásos vakbuzgóságukban, vagy ostoba kedvtelésből megcsonkították a reliefeket, ledöntették a szobrokat, bevakolták a falfestmények pompás színeit, eltorzították, meghamisították ezt az ősi kultúrát. S a maiak; akik ostoba, nyíllal átlőtt szíveiket, monogramjukat, vágj' keresztnevüket nem átallják a reliefek és hieroglifák közé bevésni, tanúságaként annak, hogy szakadatlan és véget nem érő az emberi korlátoltság, butaság története is. Igen, ezek az ötödik évezredbe lépő emlékek sokat mondanak az embernek erről az arcáról is. Egyiptom halhatatlan kapuit azonban nem ez az ember építette. Egy hónapot töltöttem Egyiptomban. Heten voltunk magyarok. A KISZ Központi Bizottsága megbízásából július 28-án este indultunk el Ferihegyről a Budapest— Athén—Kairó légi járat IL— 18-as gépével. Vendéglátó házigazdánk az egyiptomi ifjúsági minisztérium volt, pontosabban szólva az a nemzetközi építőtábor, amit a minisztérium a Kairótól 160 kilométerre északnyugatra fekvő El Tahrirban létesített, s ahová meghívták a világ szinte minden ifjúsági szervezetének küldötteit. Tíz napot -töltöttünk el a táborban, egy megyényi nagyságú ültetvényen. Építettünk föld- utakat, szőlőt karóztunk, kukoricát címereztünk, s ismerkedtünk, vitatkoztunk egymással. Közel 300 fiatal gyűlt össze Ázsiából, Afrikából, Amerikából és Európából, hogy tíz nap önkéntes, térítés nélküli munkájával járuljon hozzá az egyiptomi nép országépitő fáradozásához. (Folytatjuk)
