Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-22 / 245. szám
Szerda, 1969. október 22. »"»WW»I ÉSZAE-MAGYARORSZAG 3 Ruhák futószalagon Türelem, koruiíekiiifés, szerénység A bejáró ha és a ff/ W<Q T niáiJ-É/ tőségeket választó alapszervezeti taggyűléseken a bejáró fiatalokról. Sajátos hehzel A miskolci járásban evroi évre visszatérő téma az „ingázás”. Sajátos helyzet, a járás közgazdasági adottságaiból, erősen iparosodó jellegéből, települési viszonyaiból adódik. Az ipari üzemeknek szükségük van a falun élő, és onnan bejáró munkavállalókra. A járás községeiben közel 12 ezer fiatal él. Közülük több mint 3 ezren a járás területén levő üzemekben dolgoznak, viszont csaknem 6 ezren járnak távolabbi munkahelyekre, miskolci nagyüzemekbe, környékbeli bányákba. és a két nagy vegyikombinátba. A Miskolcra járók közül legtöbben a Lenin Kohászati Müvekben dolgoznak. Képzettségüket, végzettségüket tekintve elég nagy a szóródás. Van közöttük néhány mérnök és technikus, több mint 500 a szakmunkás, a betanított munkás, a segédmunkások száma pedig megközelíti az ezret. És a bejáró fiataloknak 46 százaléka KISZ-tag. Ezért esik sok szó róluk a taggyűléseken. Kcífos feladat A korábbi küldöttértekezleteken két fontos feladat hangzott el, a bejáró fiatalokat illetően. Az egyik az ideológiai, politikai és erkölcsi nevelőmunka fokozása, a másik pedig a szervezeti életben való aktívabb részvétel, a KISZ kommunista és tömegszervezeti jellegének erősítése. Mindkét területen tapasztalható előrelépés. Elsősorban a három, vagy több éve egy vállalatnál dolgozó, mondhatnánk egy-egy kollektívában gyökeret vert fiataloknál beszélhetünk a legjobb eredményekről. Azonban esetenként helytelen nézetek is gátolják a bejáró fiatalokkal való foglalkozást. A napokban lezajlott taggyűléseken általában két szélsőséges nézettel találkoztunk. (Erről egyébként a járási és a kohászati KISZ-bi- zottság egy korábbi jelentése is írt.) Az egyik ilyen nézet, hogy eleve lemondanak a bejárókról, mondván, úgyis elmegy a busz, a vonat, nem tehetünk értük semmit. A másik pedig, egyszerűen nem számolnak a bejárás fényéből fakadó sajátos körülményekkel, azonos mércével mérik a helvi fiatalokat és a bejárókat, így fordulhat elő Csatlakozás és A szerencsi járás községei ez év november 14-től december 18-ig ünnepük fel- szabadulásuk negyedszázados évfordulóját. Ebből az alkalomból a Szerencsi Csokolá- dégyór dolgozói a pártszervezettel. a szakszervezeti bizottsággal és a KlSZ-szerve- zettel egyetértésben, felszabadulási hónapot rendeznek A szocialista üzemrészek a szocialista brigádok és a gyár valamennyi dolgozója termelési tanácskozásokon támogatta az elhatározást Több mint egymillió forint értékű többlettermék előállítására vállalkoztak. azután, hogy az. üzemekben megfeledkeznek az ingázókról, otthon, a községekben viszont azért nem törődnek velük, mert úgy képzelik, munkahelyükön válláktak KISZ-megbízatásokat. Éppen ezért csak helyeselni lehet azokat a nézeteket amelyek azt vallják; a bejáró fiatalokkal ott is foglalkozni kell, ahol dolgoznak, és ott is, ahol szabad idejüket töltik. Számos lehetőség van rá, a megbízatások, a különböző feladatok kijelölésekor, hogy alapszervezeteink vezetői figyelembe vegyék a bejáró fiatalokat is. Az a tapasztalat, ahol így cselekszenek, ott nincsenek „kallódó” ifjak, jó kapcsolat alakul ki az üzemi és a lakótelepi KISZ-alapszervezetek között. Az eredmények megbecsülése Manapság a bejáró fiatalok nagy része, mintegy 65 százaléka tagja a KISZ-nek. Többségük időszakos vagy állandó KISZ-mcgbízatást teljesít. Megbízatásaik rendszerint olyan jellegűek, amelyek egy részét munkaidő alatt is teljesíthetik. Lehetőségeikhez mérten, részt vesznek a munkaidőn túli rendezvényeken, szervezett összejöveteleken, taggyűléseken. Általában elmondhatjuk, hogy ahol az alapszervezet színes, eleven mozgalmi életet teremt, ott jó a bejárókkal való kapcsolat is. Ezt bizonyítják a különböző akciókon, rendezvények«», munkaversenyeken, jubileumi ünnepségsorozatokon részt vevő bejáró fiatalok, és ezt igazolják a KISZ-építés tapasztalatai és statisztikai adatai. A bejáró fiatalokkal való foglalkozáshoz azonban türelemre. nagy körültekintésre van szükség. És szerénységre is. Meg kell becsülni azt, amit objektív nehézségek között tesznek. Nem lehetünk velük szemben maximalisták. Figyelembe kel! venni: kétfelé élnek, két. oldalról érik a különféle társadalmi és politikai hatások. S ahol mindezzel számolnak — megint csak az alapszervezeti taggyűlések jó példáit kell emlegetni — ott egyre eredményesebben látják el e mindenképpen nehéz munkát. S az. ilyen hatást ért fiatalok kezében már gyakrabban forog a könyv, mint a kártya. PaulovHs Ágoston versen fe lnvás A gyár lelkes kollektívája mindig példát mutatott a szerencsi járásban, és ez alkalommal is versenyre hívták ki a járás összes üzemét. A továbbiakban — az évi munka verseny-célkitűzéseken felül —, vállalták, hogy 1069. évi tervüket december 17-re teljesítik, és az év még hátralevő kilenc munkanapján 16 millió forint értékű többlet terméket állítanak elő. Természetesen nem marad el a jó munkáért végzett jutalom sem. A gyár vezetősége pénzjutalomban részesíti majd a felajánlásokat legjobban teljesítő üzemrészek dolgozóit. Napbarnított arcú, izmos fiatalemberrel beszélgettem a minap. Kedves hangú, érdekes cikket hozott, mondván szeretné, ha megjelenne. Közben elmondta azt is, hogy hengerész a Lenin Kohászati Művekben, Miskolciul 40 kilométerre lakik, fél 4- kor kel, mert 4 után már indul a vonata. Nem panaszkodóan, inkább kissé fanyar humorral beszélt róla, hogy nyolcszor áll meg a vonat útközben, amíg Miskolcra ér. A piaci napokon még annyi heiy sincs, hogy tisztességésen megálljon a lábán, a kis rádiók üvöltenek, az alvók horkolnak. Igv ősszel, szüret idején sok a pálinka és a bor. Későn virrad, korán sötétedik. Naponta 3—4 órát pazarol el így. Zelk Zoltán ingázókról írt versének sorai kívánkoznak e néhány mondat után: Mindig előkerül egy pakli kártya estefele a munkásvonaton a térdeken már olt a szerszámláda és járja, járja, járja a talon. Örs zágúton Száz és száz tehergépkocsi járja az országutakat. Kenyeret és húst, gyümölcsöt és italt, vasat és szenet, követ és oxigént szállít. Mindazt, amire mindenkinek közvetve, vagy közvetlenül szüksége van. S ha ezek a kocsik egyetlen napra is le- állnának, akkor tudnánk valójában értékelni a volán mellett ülő emberek munkáját Négy és fél tonnás tehergépkocsi falja az országutat. Szemben, Miskolc felől egy személyautó közeledik, lassít. A kocsiból az AKÖV főellenőre lép ki. — Szabad a menetlevelet? — szól udvariasan a pilótához. A kocsi vezetőn, Vass Istvánon parányi izgalom sem látszik. De minek is. A katonaságtól való leszerelés után, 13 évvel ezelőtt vállalta ezt a nehéz mesterséget, amelyet lelkiismeretesen végez. A sárospataki ki- rendeltségen dolgozik, s onnan indult egy szállitmány- nyal Sajószögedre. — Az év elején — mondja — megalakítottunk egy 28 tagú szocialista komplexbrigádot. A teljesítmények jók. Megtudjuk, hogy ő a brigád vezetője, s egyben szakszervezeti bizalmi. __— Minden rendben van, jó utat — közli a főellenőr, s a jármű tovább indul, fut az országúton. © Szenet szállító kocsi fordul be a Perecesre vezető úton. A pilóta, Fedor András az erenyői bányához igyekszik. — Most van munka? —j Sajnos nincs. Megrendelés bőven van, de a bányából csak csurog a szén. fedig a lakók nagyon várják es sürgetik. Fedor a szép hangzású Fekete gyémánt nevű szocialista brigád egyik tagja. Csupa lelkesedéssel beszél a többi- ekről. A 32 éves pilóta •nőst építkezett, s a brigád segítette ebben. — Ott voltak az alapozásnál, a falrakásnál, a tető- készítésnél. Jó érzés érezni, hogy az ember valakikhez tartozik. Hogyan választotta ezt a mesterséget? Eredetileg más Pályára indult. Apja építke- 2ett, s így nem bírta az iskoláztatás költségeit. A faluban nem volt munka, de ott v°lt az MHS, amely hozzá segítette a gépkocsivezetői szakma elsajátításában. — Nagyon megkedveltem a vezetést és azóta is szeretem. Pedig nem i könnyű ez a munka. Segédmunkás nincs, s a szénlerakást is én végzem. Vállaltam, Kell a pénz az építkezéshez. © Borbély Tibor pillantásaiban riadtság bujkál. Félti a kocsit. Itt, a perecesi kőpadon olyan az út, hogy ha öten nem segédkeznének neki, talán fel is borulna a kocsi. Szerencsére baj nem történik. Ojból a Lyukóbá- nyán van és szénnel megrakodva indul vissza. — Most is nehéz utam lesz — mondja. — Megint Perecesre, a Csermely utcába megyek. Ott is vigyázni kell. Könnyen lehet borulás. A 34 éves ember kubikosként kezdte, aztán választotta ezt a munkát. Általában 12 órát dolgozik naponta. — Elég fárasztó. Mire beesteledik már szűrődik a szemem. Dehát szeretem ezt a szakmát. Változatos. Mindig hoz valami újat, érdekeset. Munka? Nincs elég. Jó lenne, ha több szenet adna a bánya. A másik kocsit Petrencsik József vezeti. Petrencsik Léhen lakik, mindennap hajnal négykor kel, este 10 van. mire hazaér. Pihenésre alig van ideje, szórakozásra már nem jut. — Traktoros voltam a Léhi Állami Gazdaságban. Ott szerettem meg a vezetést. A szénszállításnál néha nem is a munka a nehéz. Mi vagyunk az ostorvégen, bármi van, a lakó minket hibáztat. „Miért most hozzuk? Miért nem holnap? Miért ilyen szenet hozunk? Miért most? Miért nem egy hónappal előbb?” De hát ez a szakmával jár. Kazincbarcikán keskeny út vezet az oxigéngyárba. Az úton sok kocsi és sok „dühös” pilóta áll. Panaszkodnak. — Sokat várunk. Van. amikor este kiállunk, hogy reggel megpakolhassuk a kocsit. Sok a kivétel... A megrendelők várják az oxigént, mi pedig itt ácsorgunk. Lehet, hogy az oxigéngyár nem bír eleget termelni. Lehet, de van olyan érzésünk, jobb szervezéssel könnyít- hetnének a sokszor itt éjszakázó, fáradozó pilóták életén. 0 Az AKÖV főellenőrének jegyzettömbje ezen a napon üresen maradt. Semmi szabálytalanságot nem talált. És mégis azt mondta végül, „ez a nap sikeres volt”. Csorba Barnabás A prügyi Tisza-mente Termelőszövetkezet részére két- kemencés sütőüzemet tervezett és építtetett a Borsod megyei Beruházási Vállalat. A két kemencében egymű- szakos üzemeléssel 40 mázsa kenyeret sütnek, s természetesen: péksüteményeket is. A tsz a sütőüzem mellett tejboltot is nyitott. Itt árusítják a házi jellegű finom kenyeret, péksüteményeket is. A vizsolyi Rákóczi Termelőszövetkezet vezetői megnézték a prügyi sütőüzemet, Olvasom a KISZ Miskolci járási és a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi Bizottságának a bejáró fiatalokkal foglalkozó jelentését, s közben az imént említett beszélgetés villan fel bennem. Ezekben a napokban ugyanis igen sok szó esik a vezes azt nagyon hasznosnak, praktikusnak találták. A Borsod megyei Beruházási Vállalattól már meg is rendelték egy hasonló nagyságú és technológiájú sütőüzem felépítését. A vállalat a vi- nsolyi üzemet a következő évben készíti el és adja át. Más termelőszövetkezetek vezetői is tanulmányozták a prügyi sütőüzemet, s várható, hogy jövőre több közös gazdaság bővíti melléküzem- ági tevékenységét kenyérsütéssel. Miskolc egyik „kapuja " Sütőüzem ísz-eknek Az Ózdi Ruhagyárban modem vonalú divatos ruhák készülnek hazai és külföld! megrendelésre.
