Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
Huszonöt; éve, hogy a Mezőkövesdi Járásbíróság épületében dolgozik dr. Berndt Kornél. A járásbíróság elnöki tisztét tölti be tizenöt éve. Nem Mezőkövesdre való, de már helyi embernek számít. A napokban beszélgetés közben sok apró történet elevenedett fel az évtizedek peranyagaiból. Volt köztük humoros, s olyan is, ami elgondolkodtatta az embert, hogy mi mindent is kell tudnia annak, aki mások viselt dolgai felett ítélkezik. S hogy mihez ért? Sokszor olyasmihez is, amire korábban maga sem gondolt, hogy valaha is hasznát veheti. Egy kis „boszorkányság“... Egy cigányasszony került a vádlottak padjára. Végig szélhámoskodta a járás fal- vait, s hiszékeny falusi asszonyokat ámított el holmi hókuszpókuszkodással. A bíró megkérdezte az egyik tanút, hogy miért hitt a cigányasszonynak. — Hinni kellett neki, tisztelt bíró úr, mert olyan csuda dolgokat művelt — Miket például? — Hát, nekem felforralta a kezemben a vizet..., egy egész pohárral..., ez így igaz, mert az én kezemben volt. A bíró elgondolkodott egy pillanatra, majd behozatott egy poharat. — Töltség tele vízzel, maga meg tartsa. Most adjanak egy zsebkendőt. így ni. No, mit lát? — Nahát! Forr a víz... Ma is nevet az elnök, ha eszébe jut az asszony elképedése. — Honnan ismerte ezt a trükköt? — kérdeztük mi is kissé meglepve. — Nem is tudom. Valamikor, valamilyen bűvészkönyvben olvastam, s akkor hirtelen eszembejutott... egyszerű fizikai törvényen alapul az egész... azt hiszem ott az a kis bemutató hatásos babona elleni „harc” volt ...és egy Ids szalíértelem — Makacs peres felek álltak előttünk — jut eszébe egy másik eset. — Két szomszéd, ádáz ellenségek. Az egyik beperelte a másikat, hogy bosszúból kikapcsolta a házából a villanyt. Az alperes erősen tagadott, hogy ó így, meg úg> nem volt. Hinni kellett neki, no de az kevés. hogy én hiszem. Meg kell győzni a sértettet is. Elég az hozzá, hogy kétszeri eredménytelen tárgyalás után a bíróság helyszíni szemlét rendelt el. Kimentek a sértett házába. Ügy volt igaz, hogy ott valóban nem égett egyetlen lámpa sem, a másik házban pedig volt áram. — Szétnéztem a szobában, konyhában, mindenütt —meséli az elnök. — Egyszercsak észreveszem, hogy az egyik falba épített bergmanneső- doboz körül füstös a fal. — Hozzanak egy létrát! Bizonyára csodálkozott a ház népe a kívánságon, de hoztak. Az elnök felment, s néhány pillanat múlva ragÉSZAK-MAGYAP.ORSZAG 6 Vasárnap, 1969. október 19. =========» Űj és régi lakótelep Miskolcon Foto: Behringer József A Tambúrtól az Arany Coronáig Az épület és a telek hatszáz évének adatai tapaszt kért, majd nemsokára kigyulladt a fény a lakásban. Hazujjsánfáblázal 0 G Mindenkinek joga van úgy védekezni ha perbefogják, ahogyan tud. így tett az a négy parasztember is, aki fát lopott az erdőből, s rajtavesztett. — Mielőtt elém kerültek, ötször hallgatták ki mind a négyet, s mind a négy mind az ötször mást vallott. A bírónak azonban döntenie kell. A hazugságvizsgáló gépezet még nincs tökéletesítve, így aztán a bíró. saját maga kénytelen megkeresni az igazsághoz vezető utat. — Egész éjszaka töprengtem rajta, hogyan kellene a sok hazugság között eligazodni. Másnap reggelre készen volt a terv. Csináltam egy táblázatot Felírtam mind a négy ember valamennyi vallomását, egymás után, ahogy elhangzottak. Ügy is volt, ahogyan számítottam. Találtam bennük azonos vonásokat. Igen ám, de ez mit jelent? Azt, hogy összebeszéltek, vagy azt, hogy ez az igazság magja? — Erre mi volt az irányadó? — Az azonos pontokat a harmadik, negyedik vallomásokban találtam. Ha összebeszélés lett volna, akkor mind a négy azzal kezdi, s csak később tér el tőle. Mivel azonban ezekben volt az igazság, így csak később, önként, akaratuk ellenére keverték bele a vallomásukba. Ezeknek alapján már nyugodtan dönthettem. Hajsza a gyerekért — Panasznapon történt, hogy egy fiatalasszony hathónapos gyermekkel a karján bejött hozzám, s gyermektartási keresetet adott be a külön élő férje ellen. Ahogy elmegy, alig telik el tíz perc, sírva ront be ismét, hogy segítsek rajta, mert a férje kint várta a kapu előtt, elkapta tőle a gyereket és elszaladt vele. — Jaj, bíró úr, segítsen! Hiszen lakása sincs, hová vi. szí azt a szopós gyereket... — Voltak vagy ötvenen az előszobában, hiszen nálunk is népesek a panasznapok, de senki se szólt, hogy ne menjek el. Igen ám, de hová? Éppen szembe jött egy munkásőr elvtárs motorral. Megállítottam, s mondom neki, mi a helyzet. Beültettük az asszonyt az oldalkocsiba, én hátra a motorra, s utána az apának. — Megtalálták? — Igen, utolértük egy mellékutcában. A gyereket erőszakkal kellett elvenni tőle, úgy, hogy én fogtam az egyik karját, a munkásőr a másikat, az asszony pedig vitte a gyereket... * Az emlékek tárháza szinte kifogyhatatlan. Akad köztük vidám történet is, mint például a két fiatal betörő, akik miután sorrafosztogatták éjszakánként a falusi boltokat, nevetséges helyzetbe kerültek az egyik italboltban. A Nationál kassza vezetéke be volt kapcsolva a konektorba, s a fiúk nem mertek az „áram alatt lévő” kasszába belenyúlni félvén, hogy ráz. Igen, ám, de a pénzt akarták, így mindegyik azt követelte, hogy a másik húzza ki a fiókot. Ezen aztán összeverekedtek, ami zajjal járt, s egyéb végzetes következményekkel, ami a vádlottak padjára juttatta őket. Sokan mondják, hogy az első fokú bíróság bírójának mindenhez kell értenie. Ezen azt értik, hogy büntető és polgári perekhez egyaránt, de amint dr. Berndt Kornél huszonötéves gyakorlati munkái jából kiemelt néhány érdekes epizódból is kitűnik, még a jogon túl is jó, ha ért egy és máshoz. Így alapozódik az igazi tekintély. A miskolci Avas-szálló telke, a rajta épült nemesi kúriák és kocsmák, fogadók mikrotörténete egyidős a hatszáz éves Civitas Miskolccal, életét, funkcióit folyamatosan követhetjük. Ennek évszámai, változásai a következők. 1365-től itt gyűjtötte össze a diósgyőri uradalom a jobbágyi kilenced terményeit, a viaszt, a mézet, a bort. Magtár és nagy szérűskert. ispáni épület volt az 1400 négyszögöles portán. Ez megfelelt ötnegyed teleknagyságnak, amit a kiosztott háztelkek között meghagytak dominiumi célokra. Zsigmond király idejében már mérik is a bort, és egyre nagyobb a haszna. A Mátyás-kori Miskolc „milliomosa” — Petrus Herczeg vet rá szemet. Azon a jogon, hogy ő és testvérei, László meg Pál „vérük hullásával szolgáltak az ifjú királynak”, megszerzi a portát, malommal és más földekkel együtt. Kúriát épít és újabb házat is szerez nagy befolyású családja, testvérei részére, akik köpött a Luciának férje a királyi udvarban dolgozó aranymíves, Nicolaus Aurifaber. Petrus szedi be a zsold- pénzt is a királyi sereg részére, de 1476-ban elkövet egy rossz lépést, elsikkasztja a zsoldot. Az összeg nagy, Petrus szökni kényszerül. A király elveszi birtokrészét, és két új bizalmas emberének adományozza, Kowách Miklós presbiternek és Kowách Istvánnak, aki nem más, mint a királyi szekerező gyalogság parancsnoka. Ők a kúriát 1516-ban Tamaszi Egri Gábornak adják el, akinek fia, Egri János 1562-ben eladja az új dúsgazdag miskolci Máthé Benedeknek és Máthé Ambrusnak. A kúria a vételi szerződésben szőlőkkel, malommal és gyümölcsöskerttel együtt szerepel, vételára hatalmas: 899 aranydukát és 200 körmöd arany. A diósgyőri zálogosbérlők felfigyelnek a nagy forgalmú kúria szabadkocsmájára, és már Balassa Zsigmondné Fán- csy Borbála, majd Enyingi Török Ferenc .feszegeti az egykori dominiumi telek tulajdonjogát, Nyáry Zsigmond várkapitány azután vissza is veszi. De ő is tovább üzletel — előbb zálogba, majd 1052- ben örökáron adja Dőry Istvánnak. Miskolcon most a Dőry-család az űj milliomos, és úgy látszik, a család birtokában marad a szabad- kocsmájú, értékes kúria. Azonban Grassalkovich 1755- ben ismét ráteszi a koronauradalom kezét. Most már „uradalmi kocsma” él itt tovább. Neve Tambúr. alaprajzát ismerjük 1775-ből, egy traktusú épület, hossza 27 méter. 1784-ben ezt az épületet az udvar felé bővítik, szép barokk kőkaput kap, vascégért, szőlőfürtök között a koronával. A neve is új, Arany Corona. Hat vendégszobája van, kocsiszínje nagy: 24 szekér elfér alatta. (Itt működtek: Dérynéék isis—19-ben.) 1798-ban tovább bővítik emelettel, és Klir Vencelt bízzák meg a feladattal, aki ebben az időben húzza emeletesre a scolát, s építi meg a Patay-házat. Az egykorú felmérési rajzot megtaláltuk. Innen tudjuk, hogy 27 méterről negyvenre szélesedett a homlokzat, egy négyszakaszos boltozatú új ivóterem és mögötte „kávézó- szoba” megépítésével, az emeleten pedig egy nagyterem „három díszes üvegcsillárral”, porcelánkályhákkal, kórussal. Az ivó és az álarcos bálok közönsége részére „26 gönci hordót befogadó” pincéből hozták a borokat. 1833-ban az udvari rész kétemeletesre bővült. A város - ezt az épületet bontat.ja le 1893-ban, és ekkor tűnik el teljesen a régi falakat őrző épület.' Helyén Adler Károly terve alapján az TJrschitz- és Fia-cég építi meg az űj Coronát, amit a következő évben meg is nyitnak. A 132 000 korona költséggel épült új vendéglő-szállodát évi 15 000 koronáért bérbe adják Reidinger Bélának. Sűrűn változó bérlői között a leghíresebb név BöczögS Józsefé volt. De erről és azűj Hotel Avasról már az evőivó emberek tudnak sokat beszélni ... Komáromy József Adamovics Ilona 4 kutya közbeszól Flóriról tulajdonképpen senki nem hitte el, hogy nagy teljesítményre képes. Ügy vélték, hogy csak motorozni szeret, mert a robogó alkalmatosságon mindig olyan büszkén ült, mintha „ő” vezetné, ezenkívül pedig csak nézelődött, figyelt erre-arra és néha úgy tett, mintha unatkozna. Csak a gazdája hitt neki. Mert Flóri egy megtermett kutya, a bogácsi körzeti megbízott rendőr hű társa. Azok, akiknek tartanivalójuk van a rendőrtől, mindig is azt hitték: Flóri száján a kosár is csak ijesztésnek van, meg a póráz is. Hiszen nem támadott az meg még senkit, rá sem ugatott az ingerkedökre, inkább úgy tett, mintha nem venné észre, másfelé nézett. Nemrégiben azonban igen erős emberek gyűltek össze a bogácsi italboltban. Legalábbis nagyon erőseknek érezték magukat, miután megittak néhány pohár ezt, azt. Egy részük az udvaron emelgette a söröshordót — no, ki bírja? —, más részük pedig benn, a helyiségben hangoskodott. A Szitái- és a Pu- somai-család tagjai erősködtek. Amint az ilyenkor gyakran előfordul, elcsattant egy pofon, kavarodás támadt, majd benn az italboltban folytatódott a vitatkozás. Valaki jónak látta, ha értesíti a rendőrt, aki meg is érkezett, pórázon vezetve maga mellett a szájkosaras Flórit. Csendesség lett a helyiségben — ugyan, nem történt itt semmi, csak szórakozunk, — de a rendőr helyénvalónak látta, ha a közelben marad. Jól is tette, mert hamarosan közbe kellett lépnie, hogy szétválassza, csitítsa az embereket. Csakhogy az erősködö emberek most már őt kezdték szidni, sőt ütni. A józan gondolkodású vendégek közül többen is a rendőr segítségére siettek, de az eröslcödök nem csillapodtak. Itt lépett közbe Flóri, aki már eddig is igen méltatlankodva figyelte az eseményeket. Miután a szájkosarat levették róla, először azt az embert kapta el, mint a villám, aki a rendőrt megütötte. Flóriról eddig senki nem hitte volna, hogy ilyen gyors munkára képes. Mintha nem is az örökké csak motorozó kutya lenne, úgy cikázott jobbra- balra. Azt mondják, hogy az erősködö emberek közül néhányan az italbolt ajtaját is szerették volna kiemelni, mert igen szűknek találták, bár így is hihetetlen gyorsan kifértek rajta valamennyien. Flóri pedig az újabb parancsra már megint csak jobbra-balra te- kintgetetl, úgy nézte a csörtetést, mintha neki ehhez az egészhez az égvilágon semmi köze nem lenne. Az eseményekhez tartozik még, hogy Szitái Ödönt a Mezőkövesdi Járásbíróság 8 hónapi, Szitái Kálmánt 3, Szitái Gyulát 5, Farkas Saroltát 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Flóri pedig tekintélyt szerzett magának. Továbbra is szereti a motort, büszkén ül rajta, de már senki nem csúfolja érte. Tud ez a kutya mást is, ha szükséges. Bebizonyította. (Pt) n n ________Q ő ö fi------------------------------f i n 0 0 o ű I fl „f— •—V -.j=sa trí g M 1,1 r±j L J C3 M W b-J h 0 □ • .0 0 0 04 n U—0 C—3 □ 0 ——------------------------------— Kiír Vencel tervrajza 1798-ból. A bírónak mindig intenie kell
