Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-16 / 240. szám
Csütörtök, 1969. október 16. ESZAK-MAGYARORSZAG 3 lapszámunkban tisztelettel és szeretettel köszöntöttük az új pártoktatási év hallgatóit és propagandistáit. Mintegy 50 ezer embernek — többségében kommunistáknak — szól a szíves üdvözlet. Olyan elvtársaknak, akik a nyári hónapok során hallgatva a párt hívó szavára, önként jelentkeztek a pártoktatás különböző tanfolyamaira, hogy „elsajátítsák a marxizmus—leninizmust”, avagy „fejlesszék politikai tudásukat’’ — ahogyan ezt Pártunk szervezeti szabályzata a kommunistáktól megköveteli. Pártbizottságaink, pártszer- yezeteink gondos előkészítő, Jó szervező munkáját dicséri) hogy ezekben a napokban mintegy 45—50 ezer felnőtt lát hozzá megyénkben a rendszeres tanuláshoz, hajol a könyvek fölé szabad idejében vagy ül be a szemináriumok helyiségeibe politikai ismereteinek tudatos bővítése céljából. A nagyszámú érdeklődés egyszersmind a hallgatóság szép szándékát, s fegyelmezettségét is dicséri, hisz a tanuláshoz szükséges időt nyilván a pihenésre, a szórakozásra, vagy éppen a családra fordítható időből »csípik” el... S ennek ellenére sem hanyagolják el politikai ismereteik felfrissítését, gyarapítását. Megyénkben és Miskolcon °z idő szerint mintegy 52—53 ezer párttagot tartunk számon. A párttagság és a hall- Satóság létszámát egybevetve azt is mondhatnék, hogy megyénkben a kommunisták általában tanulnak. Kiváltképpen hogy ismerjük: a szervezett pártoktatásban részt vevők nagy többsége Párttag. | TEGNAPI A helyzet azonban csak -globálisan” ilyen szép! — Ha figyelembe vesszük, hogy a. Pártoktatásban részt vevő Párttagok aránya az 1966/67- es pártoktatási évben 52, 1967/ti3-ban 61, tavaly pedig ”1)5 százalék volt — a javuló tendencia ellenére is van még „fehér folt" a politikai továbbképzésben részesülő Parttagok „térképén”. Igaz, tudunk arról, hogy megyénk párttagságának nem elhanyagolható számaránya másutt tanul. Jelentős részük Például gimnáziumba, technikumba, valamilyen főiskolára, vagy egyetemre jár — igyekszik megszerezni azt az általános műveltségbeli és szakmai képesítést, amely beosztásának, munkakörének Jobb ellátásához ma eleve szükséges. És ez önmagában veve nem is hiba. .A hiba néhol hibás szemlelettel függ össze. Pártszer- czetcink az idei pártoktatá- ?*, év szervezeti-politikai előkészületei során is találkozik néhány, a tanulással kapcsolatos helytelen szcmlélel, A kisebb-nagyobb vezető beosztásban dolgozó kommu- hsták körében például még .Ha is előfordul a káderekkel szemben támasztott isitort hármas követelmény metafizikus, egyoldalú értelmezése. Többen csak szak- lai ismereteik bővítésére, , újabb szakmai képesí- es diploma stb. — meg- zésére törekszenek, mint- a fersadalmunk fejlődésé- jelenlegi szakaszában a 'mgnézeti, politikai tudás 1-beszerzése, vagy szélesítése arrnit is veszített volna a mntosságából. Néhol még »c'méleíet” is fabrikálnak . gyoldalú, hibás szemléletük gazolására. „Tanulni való- Jtn szükséges — mondják t • .de a reform kibontakoz- ,tasa inkább a közgazdaságé .műszaki ismeretek böví- tLSet indokolja". PERSítw II senki sem vitat-----U ja ennek fontosI jde a politikai és gaz- ®aSi ismeretek különválasz- még inkább szambeál- asa helytelen, hiszen a gazdasági, műszaki tudást helyesen alkalmazni, a párt gazdaságpolitikáját helye- , sen végrehajtani csakis szilárd világnézeti alappal, illetve kellő politikai tisztánlátással lehetséges. Ügy is mondhatnék: kellő politikai tisztánlátás nélkül szinte értelmetlenné válik a gazdasági munka igazi célja is. Ezen túlmenőleg azt is észre kell vennünk, hogy a gazdasági munkában ma még meglevő hibák egy része néhol-össze is függ a hibás szemlélettel, a politika és gazdaság oktalan szétválasztásával. Szükséges tehát felhívni a figyelmet: a diploma megszerzése önmagában nem biztosítja, hogy tulajdonosa egyúttal rátermett, eredményesen dolgozni tudó vezető is. Sőt, a vezetés színvonalának emeléséhez sem elegendő, ha egy vezető csak a vezetéselmélettel foglalkozó szakkönyveket lapozgatja, s politikai ismereteinek felfrissítését, bővítését éveken át elhanyagolj^. Nemigen feledkezhetünk meg arról, hogy a mi rendszerünkben minden vezető poszt — kicsi és nagy — egyúttal politikai megbízatás is. Aligha lehet jó vezető, aki szakmailag felkészült, de politikai állásfoglalásaiban következetlen, vagy ingadozó, vagy aki érti munkája szakmai vonatkozásait, de munkatársaival, beosztottjaival képtelen szót érteni, megnyerni őket a gazdasági és politikai célok megvalósítására, irányítani, ellenőrizni munkájukat. S ha ilyen ösz- szefüggésben szemlélődünk, nem kétséges, hogy a pártoktatás — diplomával, vagy anélkül — a szakmai munka segítője, a vezető helytállásának nagyon is fontos, szinte nélkülözhetetlen feltétele. Hosszabb távon pedig önmaga ellen is vét az a vezető, aki szakmájában tanul ugyan, de politikai továbbképzését elhanyagolja. 1 A TANULÁS | sével kapcsolatban még egy hibás szemléletre kell rávilágítanunk. Vannak elvtársak, akik nagyjából így vélekednek: „Evek óta járok a pártoktatás különböző tanfolyamaira, úgy érzem, nincs már olyan oktatási forma, amely számomra sok újat adna". Ha ilyen elvtársak nincsenek is sokan, s ha érvelésük talán szerénytelenségnek is tűnik, nem szabad kézlegyintéssel elintézni. Először is köztudott, hogy minden évben vannak újabb és újabb oktatási formák, és az egyes tanfolyamok tematikája, tananyaga is állandóan változik, gazdagodik, hiszen a valóság is, a szocialista építőmunka feladatai is változnak. Tehát az előbb említett tétel máris megdől. Aztán arra is fel kell figyelnünk, hogy nálunk a tanulás fogalmát néhol még meglehetősen leegyszerűsítik. Valahogy így: a tanulás egyenlő egy adott oktatási formával. Pedig a rendszeres továbbképzés lehetőségei sokkal szélesebbek, mint maguk az egyes tanfolyamok. Pártoktatási rendszerünknek eredménye, hogy egyre több olyan párttag van, akinek ma már egyéni továbbtanulási lehetőséget kell biztosítani, illetve teremteni. Erre nemcsak fokozott az igény, hanem egyre több a lehetőség is. | A PÄETBIZOTTSÄGOIS nagyóbb önállósága az oktatás szervezésében, irányításában magában foglalja a lehetőséget, hogy jobban fi-. Opelembe vegyék a sajátos Ankétünk tapasztalatai 4 garanciális javításról A termékke a minőséget nem lehet „belejavítani44 igényeket, alaposabban felmérjék a helyi szükségleteket és párttagságuk számára a legalkalmasabb tanulási formákat teremtsék meg. Az pedig kötelességük, hogy a tanulással kapcsolatosan helyenként még jelentkező hibás szemléletet „helyreigazítsák". AZ ÉSZAK-MAGYAROR- SZÁG olvasói írásban és szóban sokszor panaszkodnak a garanciális és egyéb javításokra, az ezzel kapcsolatos huzavonákra. A gondok és okok alaposabb elemzése érdekében, a megyei tanács kereskedelmi osztályával együtt, tanácskozásra hívtuk meg a tartós fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok, a javítóüzemek, valamint a kisés a nagykereskedelem vezetőit. Az utóbbi években a tudó. mányos-technikai forradalom hatása és az életszínvonal fejlődése révén rendkívül megnőtt a tartós fogyasztási cikkek iránti igény. Horváth Rezső, a miskolci bútorbolt vezetője ezt tapasztalja: — 1954-ben 12 millió forint értékű bútort adtunk el öt év alatt a forgalom a duplájára nőtt. Az igény 1959- cel kezdődően, ugrásszerűen tovább nő, s ez évben várhatóan 124 millió forint értéket adunk el. És az „étvágy” nemcsak a hagyományos termékek iránt nőtt meg. Pár évvel ezelőtt a mosógép, a tv még luxuscikk volt. ma ezek a családi otthonok nélkülözhetetlen tartozékai lettek, tényleges szükségleti cikkekké váltak. Lelik János, ankétünk elnöke így nyilatkozott: — Megyénkben 35 ezer hűlőszekrény, 120 ezer mosógép, 25 ezer centrifuga, 115 ezer tv, ISO ezer rádió van. Évenként negyedmillió forint értékű bútort, hoz forgalomba a kereskedelem. EGY SOR PÉLDA azonban azt mutatja, hogy az ipari üzemek fejlődése, a termelés növekedése koránt sincs arányban a lakosság igényeivel. Fehérvári Józsefné, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 135. számú boltjának vezetője elmondotta: — Van termék, amelyből 100 vevő közül csak tíznek tudunk adni, s a tíz közül is többet visszahoznak, mert hibás a készülék. — A kereskedelem erre az évre először 142 ezer tv-1 kért tőlünk — mondta Soltész Ágoston, a Videoton képviselője, aki Székesfehérvárról jött el ankétunkra. — Számoltunk azonban azzal, hogy esetleg 30 százalékkal kevesebb kell belőle. Nem kevesebb, hanem több kell, s Csépányi Lajos Épül íi darupálya az LKM-hen k®’"' Foto: A goi ha Tibor ielffizí »állizwk az iparban T 4 haléhonysáq nak fontos eszköze a termelés összetételének változtatása. Ha a vállalaton belül növelik a korszerű, keresett, jó áron értékesíthető cikkek termelésének részarányát a korszerűtlen, az elavult, a csak kedvezőtlenül értékesíthető gyártmányok rovására, ez több nyereségei hoz a vállalatnak és nagyobb hasznot a népgazdaságnak. A reform piaci szerepének növelésével, a vállalati érdekeltség fokozásával céltudatosan ösztönzi ezeket a változásokat. Milyen eredményeket hozott az első másfél esztendő? Erre a kérdésre kereste a választ a Központi Statisztikai Hivatal felmérése 23 iparágban. Az adatok félreérthetetlenül tanúsítják, elkezdődött, pontosabban meggyorsult a termelés szerkezetének kedvező irányú átalakulása. Elsősorban a gyorsan fejlődő iparágak termelésének összetételében tapasztalhatunk jelentősebb változásokat. Így az alumíniumkohászatban. a híradás- és vákuumtechnikai iparban, a műszeriparban és a vegyi termékek gyártásában. A iPrfUf'iÓS szerkezeti '1 'Ll 111Viváltozásainak csupán egy része tulajdonítható a reformintézkedések közvetlen hatásának. Az alumíniumkohászat belső átalakulása, a közúti jármű- és mindenekelőtt az autóbuszgyártás előretörése a korábban kötött magyar—szovjet államközi megállapodások következménye. A híradás- és vákuumtechnikai, valamint a műszeripar, illetve a betonelemgyártás termelési szerkezetének eltolódása, a piaci igények változásának rugalmas követéséből adódik. A mezőgazdasági gépek termelésének részaránya félreérthetetlenül az utóbbi évek erőteljes gyártmányfejlesztése (egyebek közt licencia vásárlása és nemzetközi kooperációja) nyomán növekedett. A terménybetakarító gépek termelése 2,2-szeresére, a ta- kármányelőkészítő gépeké 2,9-szeresére, a mezőgazdasági szállítóberendezéseké 2,1- szeresére, a tejfeldolgozó gépeké 4,7-szeresére, a szőlészeti-borászati gépeké pedig 2,5-szeresére nőtt a vizsgált időszakban. Általában növekedett a korszerűbb, a keresettebb fogyasztási cikkek gyártási aranya is. Megfigyelhető ez például a szintetikus mosószerek növekvő gyártásában és a szappantermelés csökkenésében. Nőtt a szintetikus szállal kevert textíliák részaránya is 1968-ban. A pamutiparban 9,4 százalékra (az egy évvel korábbi 6,4 százalékról). a gyapjúiparban 19,4 százalékra (14.7-ről), a textil- ruházati iparban 13,2 százalékra (10,1-ről), a kötszövött iparban 30-ról 36,2 százalékra. (A hazai vegyiszál-terme- lésben a szintetikus szálak aránya az 1960. évi 8.7 százalékról 48,5 százalékra nőtt 1968-ban.) Nőtt a műanyag habbal kárpitozott bútorok aránya. Az összes bútorfelület 83 százalékát már a mosható poliészterrel fényezték 1968-ban. Nőtt a különböző építőanyagok. szerelvények termelése. Az egészségügyi finomkerámiai termékek termelése például 1969. első fél évében 49 százalékkal múlta felül az előző év hasonló időszakának szintjét, a falburkoló csempéé pedig mintegy 20 százalékkal. A hazai háztartási íinomkerámia termékei iránt (a herendi porcelánt kivéve) viszont csökkent a kereslet. Itt említhet- ■ jük meg, hogy a híradás- < technikai tartós fogyasztási t cikkek (tv, rádió, magnó) ( termelési részaránya, a vil-j lamos háztartási gépek (mosógépek, centrifugák, padló- kefélők, porszívók) termelése pedig (a forróvíz-tárolók kivételével) abszolút mértékben is csökkent az elmúlt másfél évben. Mindebben szerepet játszott az importverseny és egyes cikkeink kifogásolható minősége, illetve részben a belkereskedelem túl óvatos rendelése. A vállalati része az optimális gyártmányösszetétel meghatározása és kialakítása. Ehhez pedig nemcsak az új gyártmányok bevezetésére és térhódítására, hanem a régi elavultak visz- szafejlesztésére, termelésük beszüntetésére is szükség van. A kedvező gyártmányösszetétel ma még — főleg a gépipari vállalatoknál — pro- j fii- és választékszűkítést is | feltételez, ami viszont a nemzetközi munkamegosztás elmélyítését, elsősorban a: szocialista országok intenzív gazdasági együttműködését igényi* K. 1. így 160 ezer darabot adunk 1969-ben belföldre. Jövőre a kereskedelem 186 ezer darabot kér, s mi 10 ezerrel több. re számítunk. Bár számiunk exportra, de addig egy darabot sem adunk külföldnek, amíg a hazai igényt ki nem elégítjük. Rádióból 170 ezer darabot adunk. Ebben érdekesen változott az igény. Mi az olcsóbb tranzisztoros készülékek iránti nagyobb igénnyel számoltunk, de ez ,,elcsúszott” a csöves, asztali készülékek irányába. A növekvő igények, a monopolhelyzet viszonylag kényelmes körülményeket teremt egyes termelőüzemeknek. Volt, aki őszintén elmondotta: jelenleg a meny- n.viségi igény kielégítése a fő gondjuk, a minőség, a választék másodrendű szerepet játszik Ez esetben viszont a gondok a vásárlás után nyomban elkezdődnek, ekkor ütköznek ki az esetleges gyártási hibák. Ezzel kapcsolatban igen szellemesen fejezte ki a lényeget Barna Géza, a KERMI képviselője: — A termékbe a minőséget nem lehet utólag „belejavítani". Abba bele kell gyártani... A vevők érdekében jelentős importot bonyolítunk le. Tavaly például a kiskereskedelem országosan 470 ezer rádiót hozott forgalomba, s ebből 300 ezer darab importból származik. Érdemes felfigyelni a Videoton gyár képviselőiének megjegyzésére: — Mi örülünk ennek az importnak, mert azóta jobban keresik, becsülik a mi készülékeinket... Ámde, bármilyen jó hírnevet is vívott ki magának a Videoton, nehéz lenne elhinni, hogy szerte a világon csak e készülékek lennének a legjobbak. Olyasmire lehet következtetni, hogy olykorolykor az importbeszerzők is a mennyiséget nézik, és kevésbé törődnek a minőséggel. Vonatkozik ez többek között a bútorokra is, amelyen sajnálatosan ic'en sok a javítanivaló. Elhangzott olyan észrevétel is: az importanyagok . beszerzésénél nem mindig vesznek részt szakemberek. Ennek kihatása az, hogy például az egyik import hajszárítóhoz olyan alkatrészeket hoztak, amelyeket nem lehetett beépíteni. Ónoűvári—Csorba Felújítják Mindeddig sok szó érte a kazincbarcikai kenyérgyár házatáját. A legtöbb panasz amiatt érkezett, hogy az áru későn érkezik a boltokba, amellett a kenyér minősége sem volt mindig kielégítő. Ennek okát abban kell keresni, hogy a megnövekedett igényekkel nem nőtt egyenes arányban a gyár kapacitása, ami természetesen a minőség rovására is ment. Ezen a helyzeten igyekeznek változtatni azzal, hogy felújítják — elsősorban — a sütőkemencéket. Ennek érdekében október 20-án leáll a gyár. Megkezdik ugyanis három darab két sütőteres kemencének az átépítését* ami előreláthatólag 1970 márciusáig tart. Joggal vetődik fel a kérdés: honnan és hogyan biztosítják majd a varos. Kazincbarcika és környéke kenyérrel való ellátását. Mint arról Gönczi Sándor, a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat igazgatója nyilatkozott* Ozdról, Sajókazáró! és Ru- dabányáról szállítanak ez alatt az idő alatt kenyeret a városnak és környékének. Természetesen nem lesz könnyű feladata a sülőipari vállalatnak, hiszen a téli hónapokban a szállításban is lehetnek problémák. ! Helytelen szemléletek
