Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-28 / 225. szám
ÉSZAK MAGYARORSZÁG 6 Vasárnap, 1969. szept. 28. Megyeszerte, de országos fórumokon is sokat és sokszor szóltak a szerencsi Bocskai István Gimnázium pezsgő kulturális életéről. Neves írók, költők, előadóművészek, filmrendezők fordultak meg a régi és az új iskola falai között. Hat esztendeje kezdődött meg ez a folyamat, melynek egyik kiemelkedő eseményeként például ez év január 4-én itt találkozhatott először a közönség Jancsó Miklós filmjével, a Fényes szelekkel. Követendő né Ida 'ehetne i E pezsgő, s a község kulturális életére is kiható tevékenységnek kétségtelenül Váczi András, az iskola igazgatója volt a fő irányítója és szervezője. A kollektíva támogatásával olyanfajta aktivitást sikerült kialakítania, mely követendő példa lehetne és lehet a többi vidéki gimnázium számára is. Az alapvető pedagógiai célok megvalósításán kívül az iskola magára vállalata az ifjúság elmélyültebb kulturális nevelését. Az idei tanév kezdetekor többen megkérdezték: az iskolavezetésben bekövetkezett személyi változás okoz-e törést e nemes tevékenységben? Laczkó Pállal, a gimnázium legrégibb tanárával, s megbízott igazgatójával beszélgettünk erről. — Bárki is lesz a Bocskai István Gimnázium igazgatója, egy biztos: nem mondhat le a már kialakult kulturális tevékenység folytatásáról. Lehet, hogv szerényebben, de változatlan ambíciókkal kell dolgoznia. Arról a jel- lemformáló erőről, amelyet e kulturális tevékenység jelent. nem mondhatunk le! Adottságaink is megvannak hozzá, sőt kedvezőbbek, mint Két barátnő beszélgetéséből. — Ma van a házasságunk 20. évfordulója! — És gratulálhatok? — Tudod, eleinte voltak ellentétek, de most már megvan a harmónia. Én mindenesetre boldog vagyok. — Azt jelenti, hogy a férjed mindenben neked ad igazat? — Időnként még meg-megfeledkezik magáról, de a végén csak kénytelen kimondani: „igazad van, Anyukám”. — És te ennek örülsz? — No igen, de előbb jó két órán ál megmagyarázom neki, hogy ezt egy félórával előbb is kimondhatta volna. — Olvastam egy érdekes cikkel a jövő közlekedéséről. _ ?/? — A szociográfusok és az urbanisztikusok szerint a kétezredik évben 50—80 millió lakosú szupervárosok lesznek. — Akkor nekünk még sok tennivalónk van hátra. A demográfiai csúcs ellenére is alig tízmillióan vagyunk az országban. Mi legfeljebb akkor minivárosok lehetünk. — Azt is olvastam, hogy a nagyvárosok között az emberek olyan csöpostaszerűségben fognak utazgatni. A városokon belül pedig bzalagrendszerű ... — Nem ériem. — Nem is értheted, olyan zajjal, csörömpöléssel megy itt el mellettünk ez az átkozott villamos. Egyébként nekem régi ismerősöm. Tudod, mikor látam ezt először? _ •>1 — Harminc évvel ezelőtt szaladgált a Duna-parton. És tudod mikor lesz kétezer? — Tudom. Üjabb 30 év múlva. — Na látod. (Csorba) Csáth Géza: Találkoztam anyámmal Anyám inc<»liaií, amikor én születtem. Orvosságbűzzel volt tele, a szoba, és sok helyen friss vér gőzöl- gött. Lábujjhegyen járkáltak és suttogtak. Még a hajnal messze volt. Nagyon messze volt. És anyácskám hiába várta a hajnalt vágyón, kínban lehelő imával. Mire én az elsőt lélegeztem. ő meghalt. Nehezet, nagyot só'-"!ntt. mert szerette az apámat, és húszéves volt És én elfeledtem őt. Nem kérd'• í ködtem róla soha. Nem éreztem, hogy kellett lenni anyámnak, s hogy ő aki nv'-ittam fiatalon sírba feküdt te. s ott porlad — én vagyok. Sok idő elmúlott így. . A/.óta találkoztam a Iá n'r;kkt>!. illatos hajukkal vé- a’g+öi'öuék sápadt, égő arco- nrv 0,!'ia 'u«ta rózsakarjuk- kal '«'ölték sovány és csont ' "°kamat. Elkény- -'•'■nvos a’kp imái lecsóitól ták pompás, halálos izgalmú csókokkal. És én még akkor sem gondoltam anyámra, aki egyszer egy orvosságbűzös, véres szobában nehéz, nagy sóhajtással meghalt. De múlt éjjel a fejembe jött. — Honnan? Most már tudom, hogy találkoznom kellett vele. Egy asszonytól jöttem haza késő éjjel. Kábult, mámoros fáradtsággal aludtam el. Kis idő múlva már láttam őt messziről. Szembejött. Üde volt. fiatal, mintha a gyermekágyból kelt volna ki. Bújtam előle. De meglátott, és belém mélyesztette sötétkék szemeit. A vidám melankólia, mely Apadt, finom kis arcából felém radt. arra késztetett, hogy odasiessek hozzá, és megöleljem és megcsókoljam Olv szép volt és fiatal. A ke- ■ (ezen csodálkozom) nem die megcsókolni. ' Hégi divalú. nagy szalma- kalap és tiszta kartonruha volt rajta. Ezt a ruhát láttam a nagymama szekrényében; kopottan és pecsétesen. A pecsétek a nagymama könnyei- lől vannak, melyeket anyám az elmúlt tanévben. A nyáron kialakítottunk egy j gépészházat, van szélesvásznú vetítőgépünk. Mindössze arra van még szükségünk, ; hogy beszereljék a gépet és ; vetítővásznat kapjunk. Ha ez j meglesz, filmklubunk még eredményesebben dolgozhat, j Bekerülhet az iskolába. Nem j kell kimennünk a moziba, nem lesznek programössze- áliítási gondjaink. Ősbemutatók, kiállítások A jó kapcsolatok egyik jelentős eredménye a már említett ősbemutató volt. Való- i színűleg folytatódik a sor: j Kosa Ferenc és Csőén Sün- ; dór szívesen mutatná be új filmjét, az ítéletet Szerencsen. Nemcsak a filmművészet- ! tol való mélyebb ismerkedés • jellemző a szerencsi girnná- j zium diákjaira. Az elmúlt [ tanévben — hiszen az új iskola rendkívül alkalmas rá ; — már volt itt Csohánv és I Lenkev — : 'állítás. Az idén ’ két tárlatot is terveznek, ! Borsod másik neves grafikusát, Feledy Gyulát hívnák . meg. Terveik között szerepel még a hegyaljai festők bemutatása. Eleven kapcsolat alakult ki a miskolci színház és az > iskola között. A diákok éven- i te négy alkalommal utaznak | együtt. Miskolcra. Az idei ! színházi évadban is így lesz: a Vörös és feketét. A revizort, a János vitézt és az Amerikai Elektrát nézik meg. J Az egyik darabot meg is vi- j tátják. A színház vezetőivel és színészeivel közösen döntik el: A revizorról vagy az Amerikai Elektráról rendeznek-e vitát. A filmklub tervei Változatlanul folytatják Smidth Ilona tanárnő vezetésével a filmklub foglalkozásait is. Bár még nincs fix program, nagyon valószínű: olyan filmek kerülnek vászonra, amelyek e művészet újabb törekvései jegyében születtek. A tanárnő egyébként elmondotta, hogy a hároméves klubélet eredményeként sokat fejlődött a tanulók kritikai érzéke, lényeglátó képessége. Egyre inkább vitafórummá alakult a klub. A tervek nagyjából készek. Sőt, közülük több már a megvalósítás felé halad. Az pedig biztos: ezen az időt és fáradságot egyaránt kívánó munkán csak nyerni lehet. Egy magasabb igényű, kritikai érzékű ifjúságot. Csutorás Annamária ócska ruhájába kora. szeles, őszi estéken belesír. Megfogtuk egymás kezeit. Éreztük a kapcsot, mely közöttünk egyszer megszakadt azon a véres, orvosságszagú hajnalon — és lassan előreindultunk. Május volt körülöttünk. Hárfaszó és fuvolaének csengett messzire a mezők fölött. Gyöngyvirágok daloltak nekünk ifjú illatokat. E&v»zerrp megálltunk ző és kék ég boldogságában. És amint egymásra néztünk, a szemeinkből sűrűn patakzottak a könnycseppek. Ajkaink eközben mosolyogtak. Ö. milyen szép. fiatal volt az anyám. Én gyorsan összeszedtem a mező összes gyöngyvirágait, és rászórtam. Elborítottam vele ifjú. lányos emlőit, melyekkel enge- met sohasem szoptatott. Ö pedig néma nevetéssel nézett engem, míg csak el nem fogytak a gyöngyvirágok. Azután folytattuk az utunkat a mezőben a kék erdő felé. Lassan, kézen fogva mentünk. És a levegőbe merengve, boldogan éreztük egymást. Jaj. egyszerre a kék erdőnél voltunk. A hegedű- és hárfaszó már Nemcsak a fák lombja, a. bokrok termése színesedik, nemcsak a hegy-völgyek levegője kapott álietszö, kékes árnyalatot, hanem a kirándulók öltözete is megváltozóit. Az őszi Bükkhös illendően a könnyű nyári ingeket felAmi a legfeltűnőbb: a. tú- r istaháztól lefele lejtő hegyoldalon hatalmas drótkerítés övezi a forrást. Legalább százezer forintba kerülhetett, de inkább többe. Állítólag azért, hogy a forrásra vigyázzon. Nem lehelen volna kisebb? A kerítés nagyon somég mindig nagyon szén. Nemre 'ben néhány srác elkezdte ásni. Csonté at vittel: cl innen és megtalálták — ha igaz — a köves padlót. A rom tetején fák, bokrok, gyomnövények telepedte!: meg, a gyökerek néha lelöknek egy-egy követ. A fara-v, - ~ . rf'ééZ Kirándulók Bánkút környékén váltották a bélelt, rövid orkánkabátok, a melegítők. Mintha még az előttünk átfutó szarvasok is más színt váltottak volna. ,Barnás testük teljesen beleolvad az avarba, még — Oil! Ott! — a fák között, az előttünk állót is alig vesszük észre, pedig a beszűrődő fényfolt is világítja kicsit.. Szükségük is van a rejtőzködésre, megkezdődött a szarrasbögés, a vadászai ideje. Színesedik a. Bükk, az ősz járja már a hegyeket. És a kirándulók „második turnusa.” Az őszi Bükköt kedvelőké. Főleg diákok, az ország legkülönbözőbb tájairól. SZENTLÉLEK. Az öreg lúristaház maradt a régi. A3 újnak elkészült : ár a terve, de még nem épül. Talán egykét év múlva. De a régi. öreg házat is kedvelik, szeretik a kirándulók. Mindig van itt vendég, a miskolciak talán ide jönnek legszívesebben. A konyha kitűnő („Semmi, különös — mondja Ring Sándor vezető — csak éppen minden szükséges, előírt mennyiséget. biztosítunk ételben.”) csak messziről, elhalóan csengett. És mind a ketten elszomorodtunk. Egymást átölelve révedeztünk a néma. harmatos mezőn, és néztük az alkonyóra ködeit, melyek a lábunk körül imbolyogtak. Az erdő szélén válnunk kellett. Búcsúzóul meg akartam ölelni utoljára szép. halott anyácskámat. Rám nézett, mintha megbántottam volna, azután megsimogatla az arcomat, hogy megbocsát. Azután gyenge. könnyű léptekkel sietett űz erdőbe. Az esti szél durván le akarta tépni a kalapját, de ő kecsesen megfogta. Majd megállt, és búcsút intett felém. Sokáig mozdulatlanul nézett visz- sza. s végre, mint egy fehér árnyék, egyszerre elsietett. Sokáig álltam ott. a kék erdő szélén, és néztem utána esendő«, imádó bánattal Azóta minőnként gondolok rá. És elhagytam miatta a fekete hajú asszonyokat és az édes hangú lányokat, hogv vele álmodjak — anyácskámmal. fiatal húszéves anyámmal, aki meghalt egy sötét, hajnalon. Meghalt nagy. nehéz sóhajtással. — Az. elbeszélési Csáti* Géza halálának ötvenedik évfordul ó j a alkalmából közöljük» ' gott oszlopdarabok, kövek Pécsett ehhez hasonlókat látni a kőtárban. Minden évben meg szoktuk írni: az 1200-as években már létezett kolostorral érdemes lenne valami mód’ törődni. Most is megírjuk. A jövő évben újra. BANKÜT. Központi hely, most nagy forgalommal, A sportolók különösen kedvelik. Itt elkészült például versenyeire Mécser, Tóth Gyula és a gyorskorcsolyázók is. Igen, a gyorskorcsolyázót:. Súlyos, az edzőtől gyakran ellenőrzött hátizsákokkal leltek nagy túrokat. (Az egyik vendég szerint: ez olyan, mint amikor a focistáknál: néhány hónapig nem adnak labdát.) Jó hír: a tervek szerint, még ebben az évben bővül a vízellátás. Ugyannyira, hogy fürdésre is használhatják. Ez pedig a hegyekben nem kis dolog! HOLLÓSTETŐ. Bővült az épület. Űj teremmel, modern konyhával. A konyha mindig híres volt itt is, most legalább a modern konyha láttán azt is „tudjuk”, hol készítik ezeket az ételeket. A tervek — megalapozott, kivitelezhető tervek — még szebbek., lla megkapják a. vizet, fűlhető, téli szállást is berendeznek itt. Tovább szépül, gyarapodik hát t% a ház is. A Bükk viszont as őszi Bükk most is nagyon szép. Mint minden évben. Priska Tibor Fotó: Szabados György kát ront a képrn és főleg: akadályozza télen a sízőket. Pedig itt a kezdők is szerelvények az erdőben A Lát öltő lek csúszkálni. Kár ezért a kerítésért. A rom. Igen, a kolostor romja, továbbra '• itt van. és pusziul, A mohácsi vész óla pusziul, ahhoz képest * n * B- B kW />; 00 Vf*,d9 rT* '”T Bf/f. é/j?: — Hallom, külföldön jártál. ■— Igen, tapasztalatcserén. — És? .— Nagyon tetszett nekem a munkairányítás, a fegyelem. Pia egy feladatról volt szó/fél perc alatt mindenki megértette, mit kell csinálnia és úgy dolgoztak, mint az óra. — És a ti üzemetekben? — Nézd, ha egy félperces munkáról van szó, egy fél óráig vitatkozgalunk rajta, kinek is kellene elhatároznia rá magát. Változatlan ambíciókkal
