Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-09 / 208. szám
f € Jt T * f **’ —’ /,y műm ES2AK-MAGVARORSZÄG 3 Kedd, 1969. szept. 9. Az esztergályosok és a megbecsülés A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat óbudai lakótelep építkezésén szerelik az ország legnagyobb lakóházát, melyben 472 lakás lesz. Az építők a monumentális épületet az év végén adják át. Emberáradat a BOV-ön Vasárnap délután valóban el lehetett volna helyezni a BŰV-ön a „Telt ház” táblát. A .vásárváros főutcáján szinte hömpölygőit az emberáradat, A vásárigazgatóság kimutatása szerint a megnyitás Százezer tojás naponta Olcsóll lesz-e a miskolci szabadpiac? óta 150 000 látogatója volt a BÖV-nek, ami azt mutatja, hogy az ipar—kereskedelem —fogyasztók nagy találkozója, újdonsült fóruma ige« nagy sikert aratott. Délután csendesebb a műhely. A szomszédos kovács- üzemből csak néha-néha hal ük ide a súlyos gépkalapácsok tompa zuhanása. A hatalmas csarnok — a DI- GÉP szivattyú 11-es üzeme — csaknem elnéptelenedett. Hallgatásába csak itt-ott sikít bele egy-egy fúrógép, vagy esztergapad. A többi gép magúrahagyoltan pihen, unatkozik. Unatkozik a daru kezelője is. Dolga alig akad. Minden a holnapot várja: a délelőttök eleven lüktetését. De a délutáni csonkaműszak forgácsoló szakmunkásai nem érnek rá hallgatni a csendet. Figyelmesen hajolnak gépeik fölé, finom mozdulatokkal, aprólékos gonddal irányítják a sebesen forgó darabokba belehasító késeket. Gyorsan kell dolgozniuk: idejüknek norma szab határt. Most is. Mert számukra nem csonkaműszak a délután. Művezető a targoncán Targonca közeledik. Az egyik esztergályos a targonca vezetőjére mutat. — Tudja, ki ez? — kérdi halkan. — Nem tudom — válaszolok. — Honnan is ismerném? — ö a művezetőnk! Igen, a művezető ült fel a targoncára. Azt mondta, ne 'csináljak ebből gondot magamnak. Ö igazán szívesen megteszi, nem lesz kisebb a tekintélye sem. Hiszen segít a forgácsolóknak, szállítja nekik a szükséges munkadarabot. Délután nincs bent segédmunkás, csak egykét takarító. Azt a néhány fuvart pedig igazán nem nagy dolog megcsinálni. Kevés az ember. A délutáni csonkaműszak is azt mutatja, hogy a Diósgyőri Gépgyár — hasonlóan sok más vállalathoz — szűkében van a munkáskezeiének. Hiány van segédmunkásokban is, de leginkább a jó szakmunkás kevés. El is hagyták néhányon a gyárat — nagyobb keresetért, vagy, mert otthonukhoz közelebb találtak munkahelyet — meg aztán az utánpótlást is nehéz biztosítani. A vállalati négyszög — a gazdasági, párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetőségek _ — sok éven át küzdött azért, hogy az iskolákból kikerült fiatal szakmunkások végleges otthonuknak érezzék a gyárat. Sokáig eredménytelenül. A szigorú normákat a fiatal kezdők nem tudták teljesíteni, alapórabérük legmagasabb szintjét központi előírás szabta meg. Sokan feladták a reménytelennek látszó harcot, új, könnyebb munkahelyet kerestek. Az új mechanizmusban kapott önállóság azután lehetővé tetÜzemi lapjaink ezen a héten ugyancsak eltérő, változatos tartalommal kerültek az olvasók kezébe. Diósgyőri Munkás A Lenin Kohászati Művek szociológiai osztálya felmérést készít az üzem szocialista brigádjainak helyzetéről. Erről a munkáról tájékoztat a lap első oldalának induló cikke. Több kulturális vonatkozású írást találunk. Bemutatnak egy kitüntetett népművelőt és a művelődési központ új vezetőjét. Ózdi Vasas Az MSZMP Ózd városiüzemi bizottsága ülésén a káderpolitika helyzetét tárgyalta. A lap első oldalon számol be a fontos eseményről. A kulturális rovatban ezúttal Farkas Zoltán fiatal költőt mutatják be, s verseit közlik. Közgazdasági elemző te, hogy a kollektív szerződésben kedvezőbb helyzetet biztosítsanak a pályakezdőknek. Most, legutóbb pedig az illetékes minisztérium feloldotta, s a vállalatok belátására bízta a fiatalok bérét meghatározó előírásokat. A DIGÉP élt az alkalommal. A módosított kollektív szerződés szerint — mint erről már beszámoltunk — a korábbi 5 forint 60 helyett akár 8 forintos órabért is kaphatnak a fiatalok. És az első időszakban — méltányosan — nem is követelnek meg tőlük száz százalékos teljesítményt. Várni kell a munkára Ezek az intézkedések kétségtelenül igen nagy erőfeszítéseket, anyagi áldozatokat követelnek a vállalattól. Eredményük biztosan nem is marad el. De megoldandó gondok ezutúnra is maradtak. A megbecsülésről beszélgettünk a szivattyú II. dél- utános esztergályosaival. Ká- kóczki László néhány hete dolgozik a gyárban. 7 forint 80 filléres órabért kapott, ezzel nagyon elégedett De azzal már kevésbé, hogy néha két órát is kell a munkára várnia. Orosz József esztergályos két, Tóth Miklós esztergályos egy éve dolgozik a vállalatnál. 8 forint az órabérük, ők még a régi helyzetben kezdtek. Nem tartják egészen igazságosnak, hogy egy kezdő is kaphat ennyit. Sőt — mivel a kezdők előmenetelét megfelelő teljesítmény esetén a kollektív szerződés garantálja —, attól tartanak, az újonnan jöttek el is hagyják őket — Pedig mi is tudunk annyit! — mondják. No és az „öregek”? A tíz vagy még több esztendeje itt dolgozó esztergályosok? Kevésnek tartják a bérüket. Egyikük olajtól bepiszkolódott papírlapot mutat. A munkadarab normaideje: 14 perc. Ám a géppel írt számot tintával áthúzták. Az új normaidő: 10 perc! — De nehogy azt gondolja, hogy a gép, a technológia valamit is korszerűsödött! — Talán laza volt a norma — vetem ellen —, különben valóban érthetetlen. Hogyan állapítják meg itt egy-egy darab normaidejét? Pontos választ egyikük sem tud adni. Arra gondolnak, hogy magas volt a teljesített százalék, ezért vettek el az időből. A művezetőt kérdem, azt mondja, ő nem illetékes nyilatkozni erről. De megmutatja az egyik hónap teljesítmény-táblázatát. Rácz Zoltán esztergályos 138 százalékot ért el. — De higyje el, nem írást olvashattuk Készletgazdálkodásunk — pénzgazdálkodásunk címmel. Borsodi Bányász A bányászok ünnepe címmel vezércikk köszönti a lap olvasóit. Ez az ünnepinek is nevezhető szám a bányásznap jegyében készült. Több, a nehéz munkában hosszú évek óta helytálló bányászt mutat be a lap. Ugyanakkor hangot kap egy fontos probléma is: kevés a vájártanuló. Borsodi Vegyész A TVK exportmunkájának jövőjéről tárgyalt legutóbb a párt-vb, erről az ülésről számol be a lap. Figyelemre méltó cikk jelent meg ugyancsak az első oldalon a házgyári termékekből készült új lakásokról. Ezer ember helytállásáról szól A nagy erőpróba című írás, amelyben a karbantartók jó munkáját dicsérik. könnyen teljesít ennyit — mondja a művezető. — Kiváló szakmunkás, több mint tíz esztendeje dolgozik itt. Azt hiszem, 31 éves. Ereje teljében van. Családja van, házat épített, sok az OTP- tartozása. Szüksége van minden fillérre, minden erejét és tudását beleadja. Ami nem fér bele az időbe Végigfutom a táblázatot, akad még néhány hasonlóan magas százalék. De negy- venvalahúny, meg még 29 százalék is akad. — A norma — ha szigorítják, ha nem — mindenkire egyformán vonatkozik. És nem mindenki bírja úgy, mint Rácz Zoltán, vagy mondjuk Dúrbák Ferenc ■— világosít fel a művezető. Rácz Zoltánnal és Dúrbák Ferenccel, a műhelybizalmival beszélgetek. — Nem is az lenne a baj — mondják —, hogy nem lehet azt a darabot a kiszabott idő alatt megcsinálni. Az idő azért kevés, mert nekünk kell futkosnunk mindenért. Például innen a központi raktárba kell elmennünk a legegyszerűbb mérőműszerért. És ez már nem fér bele az időbe. — Régiek, ócskák, pontatlanok a gépek — teszik még hozzá —, mi a nagy gyakorlatunkkal meg tudjuk csinálni a munkát, évek óta nem volt selejtünk. De a kevésbé gyakorlottaknak ugyancsak meg kell izzadniuk, hogy ne selejt kerüljön ki a kezük alól. Nem az újságíró feladata eldönteni, hogy jók-e a normák, vagy sem. A bérekről, az anyagi megbecsülésről is a vállalat vezetőségének és a kollektívának kell — a lehetőségek figyelembevételével — döntenie. A Diósgyőri Gépgyár erőfeszítései — a munka jobb megszervezésére, a termelékenység növelésére és a dolgozók megbecsülésére — tiszteletet parancsolnak. De bizonyára van még javítanivaló a munka szervezettségén, a termelés műszaki feltételein. És talán azért is lehet előbb-utóbb tenni valamit, hogy a gyár dolgozói — különösen a törzsgárda tagjai — kételyek nélkül érezzék: megbecsült tagjai a kollektívának. Flanck Tibor A Szakszervezetek Országos Tanácsa a közelmúltban reprezentatív felmérést készített a nők társadalmi és gazdasági helyzetéről, szerepéről, s arról, milyen arányban töltenek be vezető funkciókat. A kereső nők száma jelenleg meghaladja az 1,9 milliót, tehát az összes foglalkoztatottaknak csaknem 40 százaléka nő. A vezető posztokon . v esulési lehetősége még mindig korlátozott — állapítja meg a SZOT összefoglaló elemzése. A kiterjedt vizsgálat tapasztalatai alapján a SZOT illetékesei megszabták a főbb feladatokat is. Ezek között első helyen szerepel az, hogy a jövőben a szakszervezeteknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a nők helyzetére, munkahelyi körülményeinek megjavítására. Az egyenjogúságnak mindenütt érvényt kell szerezni, különösen a bérezésben és a munkahelyi beosztásokban. Az üzemi szakszervezeti szerveknek az eddiginél nagyobb gonddal kell ügyelniük arra, hogy az anyák ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe munkahelyükön. Fontos tennivaló továbbá, hogy a szakszervezeti szervek rendszeresen ellenőrizzék a nők bérezését és az esetleges visszásságokra hívják fel az illetékes gazdasági vezetők figyelmét. A Nagymiskolci Állami Gazdaság gyömrőpusztai baromfifarmját már eddig is tojásgyárnak nevezték. Nyolc épületben összesen 40 000 tyúkot tartanak itt, és a napi tojástermelés átlagosan harmincezer darab. Az évi termelés majdnem tizenegy- millió darab. A farmot nemrég építették, s mindmáig korszerűek az épületek, meg a tenyésztési körülmények is, de kiderült, hogy viszonylag kevés beruházással több mint háromszorosára emelhető a tyúklétszám és a napi tojástermelés is. Az épületek maradnak, újak nem készülnek, és 1971 végére 140 800 tyúkja lesz az állami gazdaságnak. Battériás rendszer A meglevő épületeket belülről alakítják át. A tatabányai Delta Szolgáltatóipari Ktsz a tyúkfarm részére speciális battériákat készít — ezekben lesznek a tyúkok —, a jelenlegi két legjobbnak elismert angol és holland battériák kombinálásával. Az átalakítás 30 millió forintot igényel. A munkát két ütemben végzik el. 1970-ben 15 millió forint költséggel 91 ezerre bővül a férőhelyek száma és ennek megfelelően alakul a tyúklétszám is. 1971-ben használják fel a másik 15 millió forintot és két év múlva kialakul a 140 800 férőhelyes, korszerű, igazán nagyüzemi tyúkfarm, napi százezer tojás termelésével. Az átalakított, battériás rendszerű tojásgyárban csökkennek a termelési költségek is. A Nagymiskolci Állami Gazdaság jelenleg egy forint és nyolc fillér költséggel termel egy tojást — évi átlagban. A battériás rendszerben egy tojás termelési költsége — az előzetes számítások szerint — körülbelül 90 fillér lesz. Így az átalakított tyúkfarm évi 6 300 000 forint termelési költségcsökkenést eredményez, ami lehetővé teszi a tojás szabadpiaci árának további csökkentését. A Nagymiskolci Állami Gazdaság eddig is harcolt a tojás szabadpiaci árának csökkentéséért. Télen, amikor a miskolci szabadpiacon 2 forint 50 fillér és 3 forint között alakult a tojás ára — az állami gazdaság 2 forint 10 fillérért adta a tojást. Ez volt a legmagasabb ár, az éves átlagár ennél sokkal alacsonyabb. Hogy mégsem sikerült leszorítani az árakat, annak oka: télen még mindig nincs elegendő friss tojás, lecsökken a kínálat és a magánkereskedők kihasználják a növekvő keresletek Az is előfordult, hogy az állami gazdaság olcsóbb tojását vásárolták fel, és adták el drágábban. Letörik a magas árakat Ennek megszüntetéséhez csak egyetlen út vezet: a tojástermelés növelése, a mindenkori bőséges kínálat. A Nagymiskolci Állami Gazdaság vezetőinek elhatározása, hogy kielégítik a szükségle- j teket. és letörik a magas árakat — főleg télen. Ebben az évben kilencmillió tojást | adnak cl, jövőre már 14 milliót és 1971-ben 22 millió tojást tudnak értékesíteni. S mindezt a tojásgyár korszerűsítése révén. 1970-ben 150 000 darab pecsenyecsirkét is termelnek — ugyancsak a miskolci piacra^ a miskolci fogyasztók részére. Rusz János igazgató tétovázás nélkül kimondja: — Egyik fő célunk a csirke szabadpiaci árának letörése. Nem engedjük meg többé, hogy a miskolci pia- [ con télen 35—36 forintot kér- : jenek egy kiló csirkéért. A Nagymiskolci Állami Gazdaság harminc forint alatt, legfeljebb 28 forintért szándék- j szik árusítani a csirke kilóját télen is. nyáron pedig még ennél is olcsóbban. Miskolc város ellátásának javításáért már eddig is sokat tett a városban székelő i állami gazdaság. A már elkezdett és két évig tartó újabb harmincmillió forintos beruházással, a tojásgyár átalakításával és a pecsenyecsirke nagyüzemi termelésének beindításával tovább kívánják javítani a város ellátását. mégpedig hármas céllal: több. jobb és olcsóbb árut ígérnek a városnak A törekvés dicséretes. Miskolc város lakossága várja a megvalósítást. . (sz. j.) Csemi lapjaink írják A daru és az ember Az Ózdi Kohászati tizeinek finom hengermű vében így szállítják a készterméket Mizcrák István felvétele.
