Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-06 / 206. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG Szombat, 1969. szept. 6. Észak -írorszáoi csendélet i í A belfasti utca ellentmondásai. Az úttest felett a hatal­mas felirat békeidőket idéz: az iskolásgyerekek védelmé­ben inti óvatos vezetésre a járművezetőket, s közben ál- lig felfegyverzett katonák gépkocsijai őrjáratoznak a vá­rosban. Ma: afrikai csúcs Etiópiában Az etiópiai főváros repülő­terén katonai díszpompával fogadják a szombaton kezdő­dő afrikai csúcsra sorra ér­kező állam- és kormányfő­ket. A császár elsőnek a ka­meruni Ahidjo elnököt kö­szöntötte, majd sorra érkez­tek a többiek: Nyerere tan­zániai elnök, Numeiri, a szu- dáni forradalmi tanács elnö­ke, Siaka Stevens, Sierra Leone miniszterelnöke és a Szomáliái kormányfő, Egal. Az etiópiai fővárosban van már csaknem mind a 41 or­szág külügyminisztere. Közü­lük nem egy a csúcsértekez­leten is országa fő képvise­lője lesz, hiszen az állam- és kormányfőknek körülbelül a fele nem jön el. Tanácselnökök értekezlete a Parlamentben Dr. Papp Lajos miniszter- helyettes elnökletével pénte­ken értekezletet tartottak a Parlamentben a fővárosi, a megyei, valamint a megyei jogú városi tanácsok vb- elnökei. Az értekezleten meg­jelent Egri Gyula az MTS or­szágos tanácsának elnöke, Mezősi János és Szegedi Jó­zsef, az MSZMP KB alosz­tályvezetői és dr. Jókai Ló- ránd, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. Dr. Papp Lajos a tanácsi személyzeti munka tapaszta­latairól és a soron levő fel­adatokról tartott előadást. Ezt követően Egri Gyula a testnevelési és sportmozga­lom időszerű kérdéseiről tá­jékoztatta az értekezlet rész­vevőit. Kitért arra: az állami és társadalmi szervek össze­hangolt együttműködésével a jövőben még inkább arra kell törekedni, hogy a sport élvonalát is egészséges fejlő­dés jellemezze. Ennek egyik fontos feltétele a sportirá­nyítás színvonalának javítá­sa, valamint a társadalmi összefogás erősítése. Nagy je­lentősége van annak, hogy a tanácsok az ifjúság testneve­lésével elmélyülten foglal­kozzanak. s elősegítsék az is­kolai testnevelés hatéko­nyabbá tételét. Összehan­goltabb anyagi és erkölcsi tá­mogatással meg kell terem­teni az élsport fejlődéséhez szükséges korszerű feltétele­ket. Az MTS elnöke arra kérte a tanácselnököket, hogy közép- és hosszútávú terveikben a jelenleginél na­gyobb lehetőséget biztosítsa­nak a sportlétesítmények fej­lesztésére. A vitában több megyei ta­nácselnök fejtette ki a véle­ményét. Az értekezlet dr. Papp Lajos miniszterhelyet­tes zárszavával ért véget. Külügyi tanácskozás Prágában Prágában pénteken kiadott közlemény szerint, szeptem­ber 3—5. között a csehszlo­vák fővárosban a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársa­ság, a Bolgár Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köz­társaság, a Mongol Népköz- társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Román Szocialis­ta Köztársaság, a Szovjet­unió, az Ukrán Szovjet Szo­cialista Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság külügyminisztériu­mainak vezető képviselői és szakértői tanácskozást tar­tottak. A tanácskozáson megvitat­ták az ENSZ soron követke­ző 24. ülésszakával kapcsola­tos kérdéseket. A tanácskozás a baráti együttműködés és a kölcsö­nös, teljes megértés légköré­ben zajlott le. Líbia szovjet elismerése A Szovjetunió elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot — jelentették be csütörtökön Moszkvában. Mint az erről szóló közlemény megállapít­ja, „a szovjet kormány a lí­biai nép iránti baráti érzé­sektől vezéreltetve hivatalo­san elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot.” Ellopták az USD brazíliai nagykövetét Képünkön: Charles E. Elb- rick, az Egyesült Államok elrabolt nagykövete. „Egyelőre nincs okunk azt hinni, hogy a nagykövet már nincs életben” — kö­zölte újságírókkal McClos- key, az amerikai külügy­minisztérium sajtótitkára. A szóvivő szokatlan ügyben nyilatkozott: az Egyesült Ál­lamok brazíliai nagykövetét ugyanis csütörtökön délután, Rio de Janeiróban, minded­dig ismeretlen tettesek el­rabolták. A hatvanegy éves diplo­mata, miután ebédjét ott­honában elfogyasztotta, visz- szaindult hivatalába. Az egyik fordulóban az elegáns kocsi útját kopott kis Volks­wagen állta el, amely — szemtanú]-: vallomása szerint — Sao Paolo-i rendszámot viselt. , . A kocsiból négy fegyve­res ugrott ki, kettő kö­zülük sakkban tartotta a nagykövet sofőrjét, a másik kettő pedig bc- tuszkolta a diplomatát a Volkswagenbe, kloro­formmal elkábította, Molnár Károly Korzikától Szent Honáig XII. Az utolsó kísérlet „Mit számít nekem 200 000 katona élete?" (Napóleon) DREZDÁBAN tárgyal az akkori Európa két nagy ál- lamférfia. Napóleon teátrális jelenetet rendez, jellegzetes csákóját a földhöz vágja, és így kiált: — Ferenc császár meg akarja fosztani lányát, Mária Lujzát a tróntól? • S megfenyegeti a Habsburg uralkodót, indulatos szavaira Metternich hidegen így vála­szol : — Láttam felséged kato­náit. azok mind gyerekek. Mi lesz, ha már ők sem lesz­nek? Nem tudnak megállapod­ni. Ausztria is csatlakozik a szövetségesekhez és Napóleon mindent feltett egy kocká­ra. Minden rendelkezésére álló erőt összevont és így 550 000 katonát vonultatott fel. Ezzel szemben az orosz— porosz—osztrák seregek lét­száma 850 000 volt. 1813. október tizenhatodi- kán a lipcsei síkságon dörög­ni kezdtek az ágyúk, olyan .gyors egymásutánban, hogy az egyik dörgő hangot nem lehetett megkülönböztetni a másiktól, egybefolyó, szaka­datlan dörgés hallatszott. Megkezdődött a „népek csa­tája”, és ilyet még nem hal­lott Európa. Mindkét fél életre-halálra küzdött, minden tábornok tudta, hogy a győztesé lesz az uralom a kontinens felett. Az állások többször cseréltek gazdát, és amikor Napóleon parancsot adott lovasságának a rohamra, azt remélte, ki­erőszakolhatja a döntést. Megingott a szövetségesek frontja. Minden nélkülözhe­tő erőt, még a cár lovas test­őreit is a kritikus pontra irá­nyították. Ezzel megállították az előretörő francia lovassá­got, amely már-már lehen­gerelte az ellenség centru­mát. Napóleon támadása megtorpant és ezzel a győze­lem lehetőségét elvesztette. Közben újabb szövetséges se­regek érkeztek és a franciá­kat a bekerítés veszélye fe­nyegette. Ezrével haltak meg a katonák, magasan álltak a hullahegyek. Egy napig csak temettek a lipcsei mezőn és a sebesül­tek elszállítása folyt. Más­nap a harc folytatódott, és Napóleon ekkor úgy döntött, hogy visszavonul. Maradék erejét Lipcséből a Rajnáig vezette vissza. A történelmi méretű kudarc megingatta alvezéreit is. Murat, aki ko­rábban hű embere volt, ti­tokban tárgyalni kezdett a szövetségesekkel. más Érzékeny vesztesé­gek is érték. így nagyon meg­viselte Napóleont egyik ked­velt marsalljának halála. Du- roc a császár karjai között halt meg, amikor egy ágyú­golyó végzetesen megsebesí­tette. Napóleon így búcsúzott a haldoklótól: — Isten veled, barátom ... Ügy érzem, nemsokára vi­szontlátjuk egymást. Több magas rangú tisztje leplezetlenül megelégelte a szakadatlan háborúzást. A császár nem tudta türtőztet­ni magát, indulatosan rájuk kiabált: — Önök már nem óhajta­és az angolok közös erővel elzavarták Madridból, fel­bomlott a Rajnai Szövetség maradványa is. Párizsban is egyre nőtt az elégedetlenség a császárral szemben. Na­póleon így válaszolt azok­nak, akik a törvényhozó tes­tületekben megpróbáltak szembeszegülni vele: — Vajon ki volna képes ekkora terhet viselni, mint én? A trón csak bársonnyal bevont fa ... Újabb százezer katonát kér a nemzettől, és ismét harcra készül. A vele szem­ben álló szövetségesek több jelentős politikai kérdésben nem értettek egyet, egyben viszont igen: el akarták tá­volítani a császári trónról Bonapartét. 1813 végén se­Y/ß/',/l nak hadakozni tovább, ha­nem szívesebben sétálnának a párizsi utcákon .., De egyéb jelek is érzékel­tették, hogy a birodalom ha­marosan elemeire hullik szét. Bátyját, Józsefet a spanyolok regeik már eljutottak a fran­cia határig, hatszázezer em­ber végeláthatatlan sorokban özönlött előre. A vég elháríthatatlannak látszott. Napóleonra drámai körülmények között köszön­tött az 1814-es esztendő. Ja­nuár huszonnegyedikén meg­tette az utolsó előkészülete­ket, párizsi palotájában éj­szaka elégette magánlevele-g zéseit, elbúcsúzott feleségétől“ és a fiától. „. Akkor még nem tudta, $ hogy soha többé nem talál- : kozik velük. Hajnali három“ órakor hintójába ül és had­seregéhez viteti magát. Amint Tarle megállapította: ahogy nőtt a veszély, úgy nőtt császár tettereje is. g 1814 elején olyan fiatalos^ hévvel és kimeríthetetlen g energiával vezette csapatait, $ mint valamikor Itáliában és^ Egyiptomban. Számításai a hadszíntéren hajszálpontosak, csapásai biztosak. A1 vezérei alulmaradtak, de az ő had-| osztályai rendületlenek. Leg allíbbis látszólag. R MEGAKADÁLYOZZA, hogy az ellenség két vezére, Blücher és Schwarzenberg egyesüljön egymással, majd ktilön-külön mindkettőt le­győzi. A szövetségesek úgyis viselkednek, mintha fegyver- $ szünetet akarnának, pedig csak időt óhajtanak nyerni.g Márciusban ismét összecsap | Blücher hadosztályaival, ^ majd Schwarzenberggel. Ez aÍS két összecsapás sem hozta meg az eredményt, amelyet| Napóleon remélt: nem bírt^ az ellen túlerejével. így a : szövetségesek előtt megnyílt S az út Párizs felé, a francia császár viszont a hátuk mö- 5 gé került. R — Én közelebb vagyokg Bécshez, mint ők Párizshoz^ — mondta Napóleon, és arra számított, hogy az ellenség főerői ellene vonulnak majd. ^ Kombinációja végzetesen nem vált be. Az orosz és po­rosz csapatok Párizs irányá­ba meneteltek. | (Folytatjuk) R majd ismeretlen helyre szállította. A rablást végre­hajtó személyek egy mani- fesztumot hagytak hátra, amelyben közölték, hogy Elbrick nagykövetet azért rabolták el, mert „a kizsák­mányolás szimbólumának” tartják, és élete a továbbiak­ban a Brazíliában jelenleg hatalmon levő katonai jun­ta kezében van. A juntától tizenöt poli­tikai fogoly szabadon bocsátását követelik, az­zal a további feltétellel, hogy a szabadlábra he­lyezett személyek biz­tonságban elhagyhassák az országot. A manifesztum fogalmazói követelik továbbá, hogy a dokumentumot, amely a kö­vetelést, és egyben a brazí­liai rendszer bírálatát is tartalmazza, tegyék közzé a sajtóban, ismertessék a rá­dióban és a televízióban. A feltételek teljesítésére, illet­ve a válaszadásra negyven- nyolc órát adtak, közölve, hogy negatív válasz, illetve a hivatalos szervek hallgatá­sa esetén az amerikai nagy­követet kivégzik. Rio de Janeiróban rendkí­vüli minisztertanácson vitat­ták meg az ügyet. Az ame­rikai külügyminisztérium azonnal érintkezésbe lépett a brazíliai vezetőséggel, és nem kétséges, hogy a vi­szonylag gyors intézkedése­ket az erőteljes amerikai nyomás váltotta ki. Pénteken hajnalban a hatóságok — a nagykö- ‘ vet elrablói követelésé­nek megfelelően — át­adták a manifesztum szövegét a sajtó képvi­selőinek és noha a politikai foglyok szabadon bocsátásáról még nem nyilatkoztak, a hírügy­nökségek jól értesült forrá­sokra hivatkozva, tudni vé­lik, hogy erre is hamarosan sor kerül. A nyomozás természetesen időközben tovább folytató­dik. Jose Magalhaes Pinto bra­zil külügyminiszter péntek délután hivatalosan bejelen­tette, hogy kormánya eleget tesz az Elbrick amerikai nagykövetet elrabló ismeret­len személyek követelései­nek és hajlandó szabadon bocsátani 15 politikai fog­lyot. __ A külügyminiszter hozzáfűzte: a kormány dön­tését az a szándók vezérel­te, hogy elkerüljék az újabb áldozatot, és megmentsék az amerikai nagykövetet. Ugyanakkor közölte: a brazil kormány most már csak a 15 politikai fogoly nevét várja. A korábban kiadott mani- fesztumnak megfelelően a brazil kormány pozitív vála­sza után röviddel közzétették azoknak a politikai foglyok­nak a listáját, akiknek sza­badon bocsátása esetén El­brick amerikai nagykövetet elrablói sértetlenül visszajut­tatják. A jegyzék diákveze­tők és más politikai szemé­lyiségek nevét tartalmazza, akiket a katonai junta bör- tönzött be. Az AFP hozzáfű­zi: nem lehet tudni, hogy a listán szereplők mindegyike életben van-e még. Pénteken a mexikói kor­mány felajánlotta hogy be­fogadja a 15 szabadon bo­csátandó politikai foglyot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom