Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-06 / 206. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG Szombat, 1969. szept. 6. Észak -írorszáoi csendélet i í A belfasti utca ellentmondásai. Az úttest felett a hatalmas felirat békeidőket idéz: az iskolásgyerekek védelmében inti óvatos vezetésre a járművezetőket, s közben ál- lig felfegyverzett katonák gépkocsijai őrjáratoznak a városban. Ma: afrikai csúcs Etiópiában Az etiópiai főváros repülőterén katonai díszpompával fogadják a szombaton kezdődő afrikai csúcsra sorra érkező állam- és kormányfőket. A császár elsőnek a kameruni Ahidjo elnököt köszöntötte, majd sorra érkeztek a többiek: Nyerere tanzániai elnök, Numeiri, a szu- dáni forradalmi tanács elnöke, Siaka Stevens, Sierra Leone miniszterelnöke és a Szomáliái kormányfő, Egal. Az etiópiai fővárosban van már csaknem mind a 41 ország külügyminisztere. Közülük nem egy a csúcsértekezleten is országa fő képviselője lesz, hiszen az állam- és kormányfőknek körülbelül a fele nem jön el. Tanácselnökök értekezlete a Parlamentben Dr. Papp Lajos miniszter- helyettes elnökletével pénteken értekezletet tartottak a Parlamentben a fővárosi, a megyei, valamint a megyei jogú városi tanácsok vb- elnökei. Az értekezleten megjelent Egri Gyula az MTS országos tanácsának elnöke, Mezősi János és Szegedi József, az MSZMP KB alosztályvezetői és dr. Jókai Ló- ránd, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. Dr. Papp Lajos a tanácsi személyzeti munka tapasztalatairól és a soron levő feladatokról tartott előadást. Ezt követően Egri Gyula a testnevelési és sportmozgalom időszerű kérdéseiről tájékoztatta az értekezlet részvevőit. Kitért arra: az állami és társadalmi szervek összehangolt együttműködésével a jövőben még inkább arra kell törekedni, hogy a sport élvonalát is egészséges fejlődés jellemezze. Ennek egyik fontos feltétele a sportirányítás színvonalának javítása, valamint a társadalmi összefogás erősítése. Nagy jelentősége van annak, hogy a tanácsok az ifjúság testnevelésével elmélyülten foglalkozzanak. s elősegítsék az iskolai testnevelés hatékonyabbá tételét. Összehangoltabb anyagi és erkölcsi támogatással meg kell teremteni az élsport fejlődéséhez szükséges korszerű feltételeket. Az MTS elnöke arra kérte a tanácselnököket, hogy közép- és hosszútávú terveikben a jelenleginél nagyobb lehetőséget biztosítsanak a sportlétesítmények fejlesztésére. A vitában több megyei tanácselnök fejtette ki a véleményét. Az értekezlet dr. Papp Lajos miniszterhelyettes zárszavával ért véget. Külügyi tanácskozás Prágában Prágában pénteken kiadott közlemény szerint, szeptember 3—5. között a csehszlovák fővárosban a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköz- társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztériumainak vezető képviselői és szakértői tanácskozást tartottak. A tanácskozáson megvitatták az ENSZ soron következő 24. ülésszakával kapcsolatos kérdéseket. A tanácskozás a baráti együttműködés és a kölcsönös, teljes megértés légkörében zajlott le. Líbia szovjet elismerése A Szovjetunió elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot — jelentették be csütörtökön Moszkvában. Mint az erről szóló közlemény megállapítja, „a szovjet kormány a líbiai nép iránti baráti érzésektől vezéreltetve hivatalosan elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot.” Ellopták az USD brazíliai nagykövetét Képünkön: Charles E. Elb- rick, az Egyesült Államok elrabolt nagykövete. „Egyelőre nincs okunk azt hinni, hogy a nagykövet már nincs életben” — közölte újságírókkal McClos- key, az amerikai külügyminisztérium sajtótitkára. A szóvivő szokatlan ügyben nyilatkozott: az Egyesült Államok brazíliai nagykövetét ugyanis csütörtökön délután, Rio de Janeiróban, mindeddig ismeretlen tettesek elrabolták. A hatvanegy éves diplomata, miután ebédjét otthonában elfogyasztotta, visz- szaindult hivatalába. Az egyik fordulóban az elegáns kocsi útját kopott kis Volkswagen állta el, amely — szemtanú]-: vallomása szerint — Sao Paolo-i rendszámot viselt. , . A kocsiból négy fegyveres ugrott ki, kettő közülük sakkban tartotta a nagykövet sofőrjét, a másik kettő pedig bc- tuszkolta a diplomatát a Volkswagenbe, kloroformmal elkábította, Molnár Károly Korzikától Szent Honáig XII. Az utolsó kísérlet „Mit számít nekem 200 000 katona élete?" (Napóleon) DREZDÁBAN tárgyal az akkori Európa két nagy ál- lamférfia. Napóleon teátrális jelenetet rendez, jellegzetes csákóját a földhöz vágja, és így kiált: — Ferenc császár meg akarja fosztani lányát, Mária Lujzát a tróntól? • S megfenyegeti a Habsburg uralkodót, indulatos szavaira Metternich hidegen így válaszol : — Láttam felséged katonáit. azok mind gyerekek. Mi lesz, ha már ők sem lesznek? Nem tudnak megállapodni. Ausztria is csatlakozik a szövetségesekhez és Napóleon mindent feltett egy kockára. Minden rendelkezésére álló erőt összevont és így 550 000 katonát vonultatott fel. Ezzel szemben az orosz— porosz—osztrák seregek létszáma 850 000 volt. 1813. október tizenhatodi- kán a lipcsei síkságon dörögni kezdtek az ágyúk, olyan .gyors egymásutánban, hogy az egyik dörgő hangot nem lehetett megkülönböztetni a másiktól, egybefolyó, szakadatlan dörgés hallatszott. Megkezdődött a „népek csatája”, és ilyet még nem hallott Európa. Mindkét fél életre-halálra küzdött, minden tábornok tudta, hogy a győztesé lesz az uralom a kontinens felett. Az állások többször cseréltek gazdát, és amikor Napóleon parancsot adott lovasságának a rohamra, azt remélte, kierőszakolhatja a döntést. Megingott a szövetségesek frontja. Minden nélkülözhető erőt, még a cár lovas testőreit is a kritikus pontra irányították. Ezzel megállították az előretörő francia lovasságot, amely már-már lehengerelte az ellenség centrumát. Napóleon támadása megtorpant és ezzel a győzelem lehetőségét elvesztette. Közben újabb szövetséges seregek érkeztek és a franciákat a bekerítés veszélye fenyegette. Ezrével haltak meg a katonák, magasan álltak a hullahegyek. Egy napig csak temettek a lipcsei mezőn és a sebesültek elszállítása folyt. Másnap a harc folytatódott, és Napóleon ekkor úgy döntött, hogy visszavonul. Maradék erejét Lipcséből a Rajnáig vezette vissza. A történelmi méretű kudarc megingatta alvezéreit is. Murat, aki korábban hű embere volt, titokban tárgyalni kezdett a szövetségesekkel. más Érzékeny veszteségek is érték. így nagyon megviselte Napóleont egyik kedvelt marsalljának halála. Du- roc a császár karjai között halt meg, amikor egy ágyúgolyó végzetesen megsebesítette. Napóleon így búcsúzott a haldoklótól: — Isten veled, barátom ... Ügy érzem, nemsokára viszontlátjuk egymást. Több magas rangú tisztje leplezetlenül megelégelte a szakadatlan háborúzást. A császár nem tudta türtőztetni magát, indulatosan rájuk kiabált: — Önök már nem óhajtaés az angolok közös erővel elzavarták Madridból, felbomlott a Rajnai Szövetség maradványa is. Párizsban is egyre nőtt az elégedetlenség a császárral szemben. Napóleon így válaszolt azoknak, akik a törvényhozó testületekben megpróbáltak szembeszegülni vele: — Vajon ki volna képes ekkora terhet viselni, mint én? A trón csak bársonnyal bevont fa ... Újabb százezer katonát kér a nemzettől, és ismét harcra készül. A vele szemben álló szövetségesek több jelentős politikai kérdésben nem értettek egyet, egyben viszont igen: el akarták távolítani a császári trónról Bonapartét. 1813 végén seY/ß/',/l nak hadakozni tovább, hanem szívesebben sétálnának a párizsi utcákon .., De egyéb jelek is érzékeltették, hogy a birodalom hamarosan elemeire hullik szét. Bátyját, Józsefet a spanyolok regeik már eljutottak a francia határig, hatszázezer ember végeláthatatlan sorokban özönlött előre. A vég elháríthatatlannak látszott. Napóleonra drámai körülmények között köszöntött az 1814-es esztendő. Január huszonnegyedikén megtette az utolsó előkészületeket, párizsi palotájában éjszaka elégette magánlevele-g zéseit, elbúcsúzott feleségétől“ és a fiától. „. Akkor még nem tudta, $ hogy soha többé nem talál- : kozik velük. Hajnali három“ órakor hintójába ül és hadseregéhez viteti magát. Amint Tarle megállapította: ahogy nőtt a veszély, úgy nőtt császár tettereje is. g 1814 elején olyan fiatalos^ hévvel és kimeríthetetlen g energiával vezette csapatait, $ mint valamikor Itáliában és^ Egyiptomban. Számításai a hadszíntéren hajszálpontosak, csapásai biztosak. A1 vezérei alulmaradtak, de az ő had-| osztályai rendületlenek. Leg allíbbis látszólag. R MEGAKADÁLYOZZA, hogy az ellenség két vezére, Blücher és Schwarzenberg egyesüljön egymással, majd ktilön-külön mindkettőt legyőzi. A szövetségesek úgyis viselkednek, mintha fegyver- $ szünetet akarnának, pedig csak időt óhajtanak nyerni.g Márciusban ismét összecsap | Blücher hadosztályaival, ^ majd Schwarzenberggel. Ez aÍS két összecsapás sem hozta meg az eredményt, amelyet| Napóleon remélt: nem bírt^ az ellen túlerejével. így a : szövetségesek előtt megnyílt S az út Párizs felé, a francia császár viszont a hátuk mö- 5 gé került. R — Én közelebb vagyokg Bécshez, mint ők Párizshoz^ — mondta Napóleon, és arra számított, hogy az ellenség főerői ellene vonulnak majd. ^ Kombinációja végzetesen nem vált be. Az orosz és porosz csapatok Párizs irányába meneteltek. | (Folytatjuk) R majd ismeretlen helyre szállította. A rablást végrehajtó személyek egy mani- fesztumot hagytak hátra, amelyben közölték, hogy Elbrick nagykövetet azért rabolták el, mert „a kizsákmányolás szimbólumának” tartják, és élete a továbbiakban a Brazíliában jelenleg hatalmon levő katonai junta kezében van. A juntától tizenöt politikai fogoly szabadon bocsátását követelik, azzal a további feltétellel, hogy a szabadlábra helyezett személyek biztonságban elhagyhassák az országot. A manifesztum fogalmazói követelik továbbá, hogy a dokumentumot, amely a követelést, és egyben a brazíliai rendszer bírálatát is tartalmazza, tegyék közzé a sajtóban, ismertessék a rádióban és a televízióban. A feltételek teljesítésére, illetve a válaszadásra negyven- nyolc órát adtak, közölve, hogy negatív válasz, illetve a hivatalos szervek hallgatása esetén az amerikai nagykövetet kivégzik. Rio de Janeiróban rendkívüli minisztertanácson vitatták meg az ügyet. Az amerikai külügyminisztérium azonnal érintkezésbe lépett a brazíliai vezetőséggel, és nem kétséges, hogy a viszonylag gyors intézkedéseket az erőteljes amerikai nyomás váltotta ki. Pénteken hajnalban a hatóságok — a nagykö- ‘ vet elrablói követelésének megfelelően — átadták a manifesztum szövegét a sajtó képviselőinek és noha a politikai foglyok szabadon bocsátásáról még nem nyilatkoztak, a hírügynökségek jól értesült forrásokra hivatkozva, tudni vélik, hogy erre is hamarosan sor kerül. A nyomozás természetesen időközben tovább folytatódik. Jose Magalhaes Pinto brazil külügyminiszter péntek délután hivatalosan bejelentette, hogy kormánya eleget tesz az Elbrick amerikai nagykövetet elrabló ismeretlen személyek követeléseinek és hajlandó szabadon bocsátani 15 politikai foglyot. __ A külügyminiszter hozzáfűzte: a kormány döntését az a szándók vezérelte, hogy elkerüljék az újabb áldozatot, és megmentsék az amerikai nagykövetet. Ugyanakkor közölte: a brazil kormány most már csak a 15 politikai fogoly nevét várja. A korábban kiadott mani- fesztumnak megfelelően a brazil kormány pozitív válasza után röviddel közzétették azoknak a politikai foglyoknak a listáját, akiknek szabadon bocsátása esetén Elbrick amerikai nagykövetet elrablói sértetlenül visszajuttatják. A jegyzék diákvezetők és más politikai személyiségek nevét tartalmazza, akiket a katonai junta bör- tönzött be. Az AFP hozzáfűzi: nem lehet tudni, hogy a listán szereplők mindegyike életben van-e még. Pénteken a mexikói kormány felajánlotta hogy befogadja a 15 szabadon bocsátandó politikai foglyot.
