Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-28 / 225. szám
Vasárnap, 19$9. szcpt. 28. ÉSZAK-MAGYAROK SZAG ö Agiáríórum A mezőgazdasági termelés állami támogatásának rendszere az elmúlt évtizedben sokszor változott és általában egyre kedvezőbben alakult. Ma a legtöbb, legnagyobb összegű és legszélesebb termékskálám állami támogatást vitathatatlanul a mostoha természeti és közgazdasági viszonyok közt gazdálkodó mezőgazdasági üzemek élvezik. Ez helyes, célszerű és szükségszerű is. a probléma mégsem egyszerű. Világielcnsés Nemrég dr. Soós Gábor miniszterhelyettes részletesen ismertette ezt, az eddigi eredményeket és a további feladatokat. Ö is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés állami támogatása nem magyar specialitás, hanem világjelenség. A FAO (az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottsága) 13 európai országban végzett vizsgálatai alapján megállapította, hogy mind a 13 vizsgált országban közvetlen és közvetett állami támogatást kapnak a mezőgazdasági üzemek, nyugati országokban a kistermelők is. A vizsgált 13 ország mezőgazdasága átlagosan az összes termelési érték 16 százalékát kapja állami támogatások címén. Francia- ország 15 százalék. Olaszország 14 százalék, Finnország 42 százalék, Anglia 25 százalék állami támogatást biztosít a mezőgazdaságnak — az összes mezőgazdasági termelési érték tömegeinek arányát véve alapul. A magyar mezőgazdaság 1968-bnn összesen körülbelül 13 milliárd forint állami támogatást kapott. Ezt azonban nem lehet, vogv nem helyes „támogatásnak" nevezni. A magyar mezőgazdaság állami támogatósának inkább árkiegyenlítési jellege van. A kapott összeget lényegében maga a mezőgazdaság biztosítja a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulással, és a gazdaságok — differenciáltan —■' a néogazdasági anyagi akkumuláció egy részét kapják vissza az újraelosztás során Megyénk íokozott támogatást kap a többi népgazdasági ág Itasz- nából (termeléséből) vonjuk cl. I diszparilás Ez bizonyított tény. Az Állami Arhivatal tanulmánya szerint az ipari termékek ára — általánosan 6 százalékkal magasabb az úgynevezett eszmei ártól. A mezőgazdasági termékek ára viszont IV százalékkal alacsonyabb. A disz- paritás tehát 23 százalék — és ezt az összes állami támogatás nem ellensúlyozza. Bizonyára ez az oka annak is, hogy az 1967. és az 1969. évi felvásárlási árrendezés nem eredményezte a mezőgazdasági üzemek bruttó jövedelmének emelkedését. A mező- gazdasági termékek felvásárlási árainak emelésével egy- idöben ugyanis emelkedtek a mezőgazdaságban használt ipari termékek és eszközök ára is. Ráadásul: az első árrendezés után kötelezővé vált az amortizációs alap biztosítása mezőgazdasági üzemeinkben — és ez megyénk 30 szövetkezetében nagyobb ösz- szeget tett ki. mint amennyi az áremelésből származó többlet-árbevétel volt. A második árfortdozés medvénkben 113 millió forint többlet-árbevételt eredményezett (csak a termelőszövetkezetekben!, ezzel szemben a k'adások összpee 119 millió forinttal vo't több, mint az árrendezés előtt. Az úi árrendszer és az új állami támogatási rendszer e problémák ellenére is jobb a réginél, de még korántsem tökéletes. Az állami támogatást csak úgy lehetne kiiktatni, ha a felvá'érlási árak fedeznék a mezőgazdaság ráfordítási Iröltségpik hel"érfve a tiszta iövedelmet. o«v bizonyos tisztességes mérető nyereséget is. Fz azonban je’on- leg' kö'''"ömén veink közt maidnem lehet°tion \ mező- gazdasági termelés állami támogatására több okból szőlősé« van. Adódik ez — elsősorban — a rnozögnzdasáni termelés ieltegéből A mező- gazdaságban ugyanis bosszúnk a termelési eu-insok. nagyobb az eszközlekötés és eszközigényessé^ mint az marban általában. 1 nssóhb a lobötött ÖSSzortok flekötött tőkék! megtérülése és rosszabbak a természeti körülmények. Megyénk mezőgazdasága az^. országos átlaghoz viszonyítva fokozott állami támogatásban részesül. A borsodi lsz-ek állami támogatása a nemzeti jövedelem realizált általános mezőgazdasági bevételekből 1965 óta a következő módon alakult a megye szövetkezeiéinek összes termelési (évenkénti) értékét véve alapul: 1965-ben 26. t százalék. 1968- ban 21,9 százalék. 1967-ben 19,5 százalék. 1968-ban 17.5 százalék. A csökkenő tendencia abszolút összegben nem kevesebb. hanem mindig több. mert az összes termelési érték is évről évre emelkedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy megyénk tsz-ei egyre kevésbé szorulnak rá az államra, ami örvendetes. Mégsem hihetjük azt, hogy a fejlődés eredményeként a közeljövőben megszűnik. vagy feleslegessé válik az állami támogatás. Azt a műszaki fejlesztési programot. amely jelenleg — országosan is — a mezőgazdaság előtt áll, hatékony és differenciált állami támogatás nélkül nem lehet megvalósítani. Ismételten is szükséges azonban hangsúlyozni.- hogy az állami támogatás nem valamilyen ,,kényszeradom á ny" a mezőgazdaság részére, a kapott összeget nem az ipát és' De szükséges a mezőgazdaság állatni támogatása azért is, mert számos gazdaságpolitikai célt és népgazdasági szükségletet csakis az állami támogatás szabályozó (serkentő) hatásával lehet biztosítani. A mostok adottságú mezőgazdasági űz. mek termelése meg egyszerűen elképzelhetetlen állami támogatás nélkül. Ezeket a gazdaságokat még akkor is támogatni kellene, ha a kedvező viszonyok közt működő üzemek ráfordítási költségei (a tiszta haszonnal együtt) a felvásárlási árakban megtérülnének. Központi probléma A probléma bonyolult. Szükséges az állami támogatás — az eddiginél nagyobb arányban is — az új feladat, a műszaki színvonal, a komplex műszaki fejlesztés biztosításához is. Jelenleg a mező- gazdasági üzemek képtelenek saját erőből végrehajtani a minden követelménynek megfelelő komplex műszaki fejlesztést. A mezőgazdaság i termékek felvásárlási árszintje jelenleg országosan is 25 százalékkal alacsonyabb az úgynevezett „ráfordítás-arányos" árszinttől. Ugyanakkor a mezőgazdaságban felhasználásra kerülő ipari eredetű termékek — elsősorban termelőeszközök — ára 15 százalékkal magasabb, mint azok „ráfordítás-arányos’’ ár- szintje, termelési költsége. Ilyen diszparitás mellett a mezőgazdasági üzemek csakis úgy képesek fejlődni és önállóan gazdálkodni, ha állami támogatást kapnak. Az állami támogatás egyik központi és állandóan napirenden levő kérdése mezőgazdaságunknak. Emlegetik, vitatták az üzemekben és a felsőbb szintű intézményekben, kormányzati hivatalokban is. < Országos és megyei tények, adatok alapián megpróbáljuk részletesen ismertetni az állami támogatás helyzetét, módszerét és a célszerűnek látszó megoldásokat. Reméljük, olvasóink — elsősorban a mezőgazdaságban dolgozók — hozzászólásaikkal is segítik munkánkat. | ónodvári Miklós Szcndrci József I-egközelebb vasárnap ismét az állami támogatásról. Sötét este volt. e£££ határőregységtől elöljáró érkezett. Az ügyeletes határőr nem túlságosan hangosan, de határozott hangon kiáltott: — Vigyázz! Az elöljáró tisztelgett és pihenj-t vezényelt. Szolgálati irodájából már jött is a parancsnok, tisztelgett és jelentett, — őrnagy elvtárs. Bari őrnagy, a hidasnémeti őrs parancsnoka jelentem, hogy a Magyar Népköztársaság államhatárát rendes szolgálattal őrzöm. Őrsöm határszakaszán az elmúlt határőrizeti napon egy befelé irányuló határsértőt fogtunk el. — Milyen állampolgárságú? — kérdezte az elöljáró. — Lengyel állampolgárságú. — Milyen céllal és szándékkal sértette meg a Magyar Népköztársaság határát? — Jelentem: Magyarországon keresztül Jugoszláviába, onnan Olaszországba akart menni. — Fegyver volt nála? — Jelentem: nem. — Milyen tárgyakat találtak nála? — Jelentem: térképei. Iránytűt, több ország pénznemét, több öltöny ruhát, fehérneműt és jelentősebb mennyiségű konzervet. — Ügy, Értem. Ezek szerint hosszabb vándorútra készült — mondta az elöljáró és ekkor már mosolygott, katonás tartása meglazult és kezét nyújtotta Bari Mihály őrnagynak, hiszen régi jó ismerősök, szinte barátok. 4 hidasnémeti határőr őrs határszakasza és őrzési övezete meglehetősen izgalmas terület, itt gyakran cseng a telefon, sűrű a riadóztatás. Alig múlik el nap, hogy meg ne kísérelné valaki a halál- engedély nélküli átléoését. Ügy mondják a határőrök, hogy Borsod megyében ez a legnehezebb határszakasz, itt fogják el a legtöbb határsér- r tőt. Többségük befelé akar J jönni. — Kik és milyen ok miatt akarnak átszökni a határon kifelé? — kérdeztem Bari őrnagytól. — Elsősorban olyan egyének, akik valamilyen bűn- cselekményt követtek el és menekülni akarnak a törvé n- es felelősségre vonás elől — hangzott a válasz. — Mások nem? — Alig-alig A határmenti falvak lakoss -"a. a fiatalság is. fegyelmezett, poníosan ismerik a határrend követelményeit. Bizonyítja ezt az is. hogy sok határsértőt éppen a lakosság segítségével fogunk el. — A befelé jövő határsér- lök mit mondanak, milyen megfontolással szöknek hazájukból? — Az esetek nagy többségében a befelé jövők is a törvényes felelősségre vonás elöl menekülnek. — Mi történik az idegen állampolgárságú határsértők - kcl? — Ha a Magyar Népköz- társaság területen nem követnek el törvénybe ütköző cselekményt, akkor a megfelelő d'oinmáciai úton, a nemzetközi megegyezések szerint visszaszállítják őket hazájukba és ott megtörténik a felelősségre vonás. 4 7 tirdin szolgáló határ- tlfj VI 6rök majdnem mind borsodi fiúk. Nagyszerű legények. A parancsnok apai büszkeséggel dicsérte őket. Ügy mondta, hogy közülük már minden második végrehajtott legalább egy elfogást. Vannak akik kettőt-hármat. Sőt, Bencze József határőr (göncruszkai lakos) és Kántor József határőr (tiszakarádi lakos) már négy esetben fogott el határsértőt. A határőrzés, a kiképzés és a szolgálat mellett marad idő másra is. A határőrök mindenütt és mindenben együtt dolgoznak a község lakosságával. közösen szervezik szö- rakozásaikat, művelődési és politikai programjaikat is. Hidasnémetiben például, a község fiatalsága és a határőrök együtt szerveztek kul- túrcsoportot. Van közös KISZ- klubjuk. közös irodalmi szakkörük. közös ifjúsági akadémiájuk és a községi sportkörökben mindenütt megtalálhatók a határőrök. S mire letelik a szolgálat — néhány határőr csak a vőlegényi ruháért megy haza. Parancsnokuk. Bari Mihály őrnagy ősz hajú. kemény tekintetű ember. Igazi katona. Még fiatal. 1931-ben született Kiskunfélegyházán. Édesapja vasúti pályamunkás volt. 1951 őszén behívták tényleges katonai szolgálatra. Néhány hét kiképzés utón politikai tiszti iskolára küldték. 1952 nyarán már alhadnagy volt és visszament szülőföldjére, Kiskunfélegyházára, az ottani alakulathoz. Az 1956-os ellenforradalom leverésének napjaiban lépett a karhatalom kötelékébe és 1957 februárjában került a határőrséghez. Több helyen szolgált., előbb mint politikai tisz.t. Közben elvégez.te a BM- akadémiát. 1961 óta a hidasnémeti határőr őrs parancsnoka. íny élnek tár mentén, mint egy nagy család. Amikor ott jártam, résztvettem egy határmenti portyában, szükebb szülőföldünk. Borsod megye északi szegélyén, a magyar haza. a Magyar Népköztársaság államhatárán. Késő este búcsúztunk el. Az elöljáró búcsúzóul így szól t. — Hideg van. Vigyázzon az emberekre. Adják ki a melegebb ruhát. — Jelentem: már kiadtuk — válaszolt Bari őrnagy. Szendrei József TIT-program Sátoraljaújhelyen ’ i A TIT sátoraljaújhelyi járási és városi elnöksége a sátoraljaújhelyi művelődési Ebben a mai hajszolt életünkben, amikor minder,'i akar valamit, amikor olyan sokan többet akarnak, mint ami van, ritkaság olyan kis boldogságszigetre találni, mint amilyenre a napokban Hidasnémetiben leltem. Matisz Károlyt, a tanács vb-elnök.-M kerestem, de mivel tanfolyamon van, felesége fogadott. — Ó. de kellemetlen, olyan szanaszét vagyunk! Kőművesek dolgoznak a lakásban már hónapok óta... majd parkettázni fognak, az éléskamrát na- gyobbították ... Látja, épül itt most minden az udvarban ... Valóban csatatér a tanácsház udvara. Malteros ládák, téglák, gerendák, szerszámok mindenfelé. — Mit énítenek? — Bővítik a tanács épületét, a mi lakásunkat, az orvosi lakást, s mellé építer k egy új rendelőt. — Milyen összegű építkezés ez. s miből? Kőfából? — Igazán nem tudom . nem is kérdeztem a férjemtől. Nem nagyon szók tunk itthon hivatalos dolgokról szélni, hiszen úgvis olvan keveset gyünk együtt. Hr! tanfolyam, hol vizsga... most fejezte be a marxista egye temet... Hiába, szinte rááll . ember nyelve a szokványos kér lésekre, ha eev közén'üet kÖ7°l-n n-,or,iót'a a n"1' Lo-— 'ódát. Pedig itt most mennvivel érdekesebb tóma a*,íftík ri=czen tanácselnök hivatalán kívül í^rj. osaládaoa. Hog'-an >1nek itt a határszéli »q. ben? Hogyan élnek, mint magánemberek? bevaA fiatalasszony a tíz éves Julika közreműködésével elmondja hogyan is kerültek ide. — Hat éve tanácselnök a férjem. Garadnára valók -'-műink mind a ketten. Ott választották meg. Addig bejárt dolgozni Miskolcra a kohászatba. — örült a megtisztelő beosztásnak? — Eleinte féltem... attól féltem, hogy nagyon ismerünk mindenkit a 1 1.1 Az leszek, ami le! faluban, jó viszonyban vagyunk mindenkivel, nem lesz-e kellemetlen, ha a férjemnek majd esetleg hálátlan feladatokat is végre kell hajtania.. . De nem volt semmi baj. — Miért jöttek ei earadnáról? — Kicsi volt a lakásunk — mondja a szőke Julika — ugye anyu azért? — A szüleimnél laktunk egv szobában. s akkor már volt két gyerek.. — És most hány van? — Négy. A legkisebbik hároméves Karcsiira öt. aztán egy kilencéves kislányom van és Julika, Most már itt szép két szobánk lesz ... kellett a gyerekek miatt... Ezek után meg sem merem kérdezni, mit csinál az elnök felesége szabad idejében. Mikor lehet egy négy gyermekes anyának szabad ideje? De azért bizonyára vannak elmulaszthatatlan társadalmi kötelezettségek is. — Nagyon szeretek Hidasnémetiben lakni. Ennél jobb helyre nem /ágyom. Kedvesek az emberek, bár különösebben nem járunk ös- :e senkivel. A gyerekek miatt. Ha valahová mégis el kell mennem, mint például egy november hstedikei ünnepség, vagy hasonló, olyankor Garadnáról elhívjuk a nagvmamát. — Szórakozása? — A televízió és az újság. — Vágyai, tervei? — Felnevelni a gyerekeket, s ilyen boldog kiegyensúlyozottságban élni... Erre a vidékre való vaavok. Posten is csak kétszer voltam Évente ha beutazom Miskolcra... Itt jó nekem a »verebek között... Közbe berohannak nz apróságok. Szekerezni voltak. Egészségesek, pirosak. éleitől duzzadok Julika elanyáskodik velük. — Te mi leszel Julika? — Most már úgy gondoltam, hogy maid óvónő leszek... persze ez nem nzfos. .. Az elnök felesége magyarázza meg. hogy mitől függ az elhatározás: — Én nagyon örülök, hogv ilyen 'ép nagy családom von. Színeimnek •sak egyetlen gyermeke voltam, s mindig vágytam a nagy család után. Julika ebben a légkörben nő. s amikor először megkérdeztem tőle hogy mi akar lenni, csodálkozva nézett rám s azt felelte: — Hát mi akarnék? ami te vagy. Édesanya! Adamovics Ilona Az, központban megtárgyalta az 1970. évi ismeretterjesztő munka szervezeti, tartalmi és módszertani elveit. Az elnökségi ülés sokrétű ismeret- terjesztést tervez. A szabadegyetemen közigazgatási, pedagógiai. közgazdasági, ag- rárgazdasági jellegű előadások lesznek, amelyekre országos hírű előadókat is meghívnak. A közgazdasági szabadegyetemen a döntősök decentralizálásáról, a vállalati tervezés új elveiről és gyakorlatáról, a termelői-onv- ség növelésének módjairól és a vállalati •Mackutntásról vitatkoznak majd a részvevők. A pedagógiai szabad- egyetem a közoktatás-politika jelenlegi helyzetének, az iskolavezetés demokratizmusának, a világnézeti nevelésnek mepviz—Mását tervezi. A TIT sátorai iaúihelyi járási é~ vő- -1 elnökség- Ientős előreh. ladást tervez az üzemi isme erjesztésben is. Az elnökség tagjainak sok hasznos tanácsa bizonyára serkentően hat a jövő évi munkára. Takács Imre Az állami támogatás
