Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-26 / 223. szám

Péntek, 1969. sie pi. 26, ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Meddig várjon a gyógyszertár? Kéthónapos csőrepcdcs — Balesetveszély Miskolcon, a Kazinczy ut­ca 32. szám alatti 19/43-as gyógyszertár dolgozói idesto­va két hónapja bosszankod­nak egy csőrepedés miatt. Sőt, az utóbbi két évben már nemcsak bosszankodnak, ha­nem félnek is. Miért? Mert az a bizonyos — legtöbb eset­ben „ártatlan” — csőrepedés immár balesetveszélyes lett. — Jöjjön, győződjön meg róla — fogad bennünket dr Lihei Károlyné gyógyszertár- vezető. A pince bejáratánál, az aj­tó melleit már a plafonig át­ázott a vakolat. Egyébként ezen a falon van a villany- kapcsoló is. Talán a vaksze­rencsének köszönhető, hogy eddig még senkit nem éri áramütés. Beljebb, a raktár felé ve­zető pincefolyosón, átázott, sárral „vegyült” hullámpa- pír-„szőnyeg” alatt és fölött csobog a víz. Csúszik a cipő­talp. — Még néhány apróság, ami ugyan már nem baleset­veszély, csak „szépséghiba” — hívja fel figyelmünket a vezetőnő a pincében évek, óta „elfekvő”, körülbelül két ko­csi szemétre, és a laborató­rium vízcsapjára. Ennek „kü­lönlegessége”, hogy mozog a falon, s hogy senki szeme elől sincs elrejtve a víz- és szennyvízcsöve. Természete­sen jobb lenne megerősíteni, s a csövek körüli üreget be­falazni ! — Mikor jelentették leg­utóbb a csőrepedést? — Augusztus 28-án írtam vállalatunk gazdasági ■ osz­tályvezetőjéhez. ö személye­sen ment el a Miskolci In­gatlankezelő Vállalathoz gyors intézkedést kérve. — Azóta? — Majdnem mindennap te­lefonálunk. A víz pedig egy­re makacsabbul birtokolja a pincefolyosót. Meddig?! (b. p.) Ejnye*.. Közuiainkon és a városi forgalomban egyaránt gyak­ran okoz bosszúságot, sőt baleseteket is a tehergépko­csik cs dömperek szabályta­lanul elhelyezett rakománya. Nagyon sok autóüveget tört már be a dugig rakodott te­herszállító járművekről le­pattanó kavics, számos bal­eset okozója volt a rakodó­felületről lezuhanó, rosszul rögzített láda, vagy egyéb ra­komány. Sajnos, az illetékes gépjárművek vezetői nem­igen okultak a balesetekből. A minap is találkoztunk Miskolcon ilyen „életveszé­lyes” tehergépkocsival. A dé­li csúcsforgalomban, ponto­san 13 órakor a Gömöri pá­lyaudvar felöl kanyarodott ki a József Attila utcára az YB 75-28 számú, a 3. sz. TEFU tulajdonát képező tehergép­kocsi, Emeletnyi magas rako­mánya szinte ijesztően ha­tott. A plató felett- három sorban billegő hatalmas lá­dákat nem rögzítették, még egy madzagocskával sem voltak lekötözve. Valóban csak a véletlen szerencsén múlott, hogy nem pottyant le, s nem ziizott halálra senkit ez a veszedelmes rakomány. (P- s.) KIS* borsodi földrajzi hét Szeptember 29. és október 5. között rendezik meg a XII. borsodi földrajzi hét gazdag programsorozatát. Ezúttal különböző jellegű előadások hangzanak el a meghívott előadók és kutatók előtt, va­lamint az érdeklődő részve­vők számára. A földrajzi hetet dr. Vas- vúrv Artúr, a TIT tudomá­nyos munkatársa, a Föld és Ég című folyóirat főszerkesz­tője nyitja meg 29-én, 17 órakor, a Kazinczy-klubban. Utána A magyar település- földrajz eredményei és fel­adatai címmel tudományos előadást tart dr. Szabó Lász­ló, szegedi tanszékvezető fő­iskolai tanár. Dr. Székely András, budapesti egyetemi docens, kandidátus, Geográ- íüsszemmel a Kaukázusban és az örmény vulkánokon címmel tart színes, vetített- képes útibeszámolót. P. Sztanikasz, szovjet kandidátus Litvániáról tart színes diaképes előadást szeptember 30-án, 15 órakor az LKM ifjúsági klubjában. A MTESZ-székházban, 17 órakor tudományos ülés lesz dr. Peja Győző, Kossuth-dí- jas kandidátus elnökletével. A miskolci Avas geológiai és morfológiai vizsgálata címmel dr. Juhász András főgeológus, kandidátus, A miskolci me­legforrások ipari és mezőgaz­dasági felhasználásának le­hetőségei címmel Borbély Sándor hidrológus és Mis­kolc levegőjének szennyezett­sége címmel dr. Bíró Zsig- mond, debreceni főorvos, kandidátus tart előadást. A földrajztanárok tovább­képzésében október 2-án, dél­után 17 órakor Miskolc föld­rajza és tanítása címmel dr. Frisnyák Sándor főiskolai tanszékvezető adjunktus és A Első cs másodosztály ? • m /TI • /í 00 00 9 Domino, Oapri, ltomon Hetente többször megszeg­tük annak idején a szigorú­ságáról városszerte híres kö­zépiskola szabályait. Matema­tikaóra előtt a nagyszünet­ben osontunk ki az épület­ből, át a szomszédos presz- szóba. Az óhajunk mindig ugyanaz volt: három limoná­dé. A három limonádé árát könnyű volt; összegyűjteni a tízóraipénzből. A tízesből még borravalót is adhattunk. Akkoriban a limonádét ki­mondottan diákoknak és kis pénzű nyugdíjasoknak készí­tették. Limonádé és triplcsec Manapság extraitalnak szá­mít mindenütt. Sok esetben egyszerűen nincs. És ha van is, 10 forintból nem hármat, hanem egyet lehet kapni. Az első osztályú Dominó esz­presszóban szívószál nélkül 5 forint 40 fillér (három centi­liter triplesec 5 forint 90). Vajon miért lett ilyen drá­ga a citromos üdítő ital? Hi­szen. a cukor ára csökkent, a citrom ára nem változott, de a szódavízé sem. A három deciliter „nagy” limonádé ön­költségi ára 2 forint 2 fillér. A belkereskedelmi minisz­ter 1967-ben kiadott utasí­tása (31—1185/1967. Bk. M.— AH.l értelmében „a limoná­dé árának megállapításánál a felhasználásra kerülő cukor, citrom, nyersanyag értéké­hez. az üzletben alkalmazott ételhaszonkulcsot kell hoz­zászámítani, a szik-, vagy ás­ványvizet pedig az árjegy­zékben közölt osztályos fo­gyasztói áron kell felszámí­tani”. Kétség tehát nem férhet hozzá, 1967-ben szabályozták többek között a limonádé árát :s Drágább lett. Cse­rébe .....mészetesen kapott v alan. .\ fogyasztó: esztéti- kusabb környezetben, kultu­ráltabb kiszolgálást. Az em­lített utasítás részletesen fog­lalkozik a cukrászdák és ét­termek osztályba sorolásával, hiszen minél magasabb osztá­lyú az egység, annál maga­sabb a haszonkulcs, annál drágább a limonádé. Kchclypoliár — cs niosdóhiány A Miskolci Vendéglátóipa­ri Vállalat egyetlen első osz­tályú eszpresszójában, a Do­minóban néhány apróságtól eltekintve egyet kell érte­nünk az osztályba sorolással. Van a mosdóban törülköző — ez természetes, mozaik díszí­ti a falat —, ezt is előírja az utasítás, a dísznövények tönkrementek — ez hiányos­ság. De hiányosság az is, hogy csak magyar nyelvű itallap van (igaz, a kirakat tele van külföldi címkéjű italokkal), a röviditalokat nem hitelesített kehelypoha- rakban szolgálják fel (nem gyárt ilyet: az ipar), mind­össze egy felszolgáló beszél valamilyen idegen nyelvet. A másodosztályú Capri cukrászda több kívánnivalót liagy maga után. Ruhatára nincs. Az állófogasok télen túlzsúfoltak. A mellékhelyi­ségek nincsenek felszerelve tisztálkodási eszközökkel, pe­dig ezt szigorúan előírja az utasítás. Hiszen a Capriban egyáltalán nincs mellékhelyi­ség' Kétoldalú az utasítás A Gömöri étteremben, amely III. osztályú, még na­gyobb az ellentmondás a 70 százalékos haszonkulcs és az üzlet külsősége között. A ké­tes tisztaságú asztalterítőket, a szemetes padlót, a teljesen elhanyagolt mellékhelyisége­ket nem lehet a „közönség összetételével” indokolni. Hi­szen a közönség — bármi­lyen is legyen az összetétele — 70 százalékos felárat fizet a menüért. A 13 forint 30 filléres bakonyi sertésszelet nyersanyagértéke mindössze 7,90. A 4 forint 40 filléres kü­lönbséggel, ha a fűtést, esz­közkopást, munkabért beszá­mítjuk is, kell, hogy jusson mosásra és takarításra. A miniszteri utasítás két­oldalú. Irányt szab a ha­szonkulcsoknak és amellett a vendéglátóipari egységek kül­lemét is előírja. A haszon­kulcsokra mindenütt figyel­nek. Az eszpresszók és étter­mek küllemét illetően nem mondhatjuk el ugyanezt, Pe­dig a miniszteri utasítás — az egyik oldalon — részle­tesen foglalkozik vele. Lcvay Györgyi diafilm készítése és felhaszná­lása a földrajzórán címmel Farkas Gyula tanár tart módszertani előadást a peda­gógusklubban. Október 3-án, délután 17 órakor dr. Antal Zoltán bu­dapesti tanszékvezető egyete­mi docens, kandidátus Konst­ruktív íöldrajz címmel anké­tet tart a földrajztudományok jelenlegi helyzetéről és a marxista geográfia előtt álló feladatokról, a Kazinczy- klubban. Dr. Borsy Zoltán, debreceni egyetemi docens Egyiptomi útiélmények cím­mel tart színes diavetített nagy előadást, délután 18 óra­kor az SZMT-székházban (VI. emelet). Őszi munkák A magfogás és a cscplcs ulán az apró magvakat tisztogat­ják. lírások a föld szélén Hosszú, egyenes az útsza­kasz Hernádnémeti és Tisza- lúc között. Itt, ahol állunk, az árokparton több száz mé­ternyi távolságban még egy bokor sincs a csenevész aká­con kívül. Virág ellenben sok van, legfőképp az akác körül. Egy ember halt meg itt. Itt, ahol a virágok nőnek. Télen halt meg, január 26- án, vasárnap. Nem felejtik el a napot a hozzátartozók mór soha. Azok sem, akik­nek nem, azok sem, akiknek akaratukon kívül közük volt a halálához. Rögtön mond­ják: „Január 26-a volt, va­sárnap”. Hét hold föld Bocs egyik házában fény­képet nézegetünk. Hatvanon még innen levő parasztember fényképét. Ferencz Gyulának hívták. Ö halt meg azon az útsza­kaszon, ahol most olyan dúsan nőnek a virágok. — Mi lesz most velünk? Mi lesz? Itt maradunk a lá­nyommal, meg ötéves uno­kámmal — mondja megtört felesége. — A lányom most várja a másik gyereket. A vömnek, Pistának menni kell... Miből élünk, ki dol­gozza meg a földet? Hét hold földje van a csa­ládnak. Hét hold föld, mesz- sze a falutól, azt dolgozták eddig mindnyájan. — A tsz? — Nem lépett be az uram. Juttatott föld ez a hét hold, az uram nagyon ragaszko­dott hozzá. Később meg már nem tudta rászánni magát, hogy ő kérje a felvételt. Dol­goztunk állandóan, mentünk a földekre. Gyengén termett, de más nem volt, mit tehet­tünk? Gazda £f zsákmány «PP! Az őszi szarvasbőges idején ezernyi vadász keresi fel az Országos Trófeavizsgáló Bizottságot. Az agancsokat és egyéb trófeákat pontozzák, majd diplomát adnak ki róla. — A tsz-nél gépeli is van­nak ... — Igen, a kombájn vágta le a búzát. Segítettek ezzel, de ezt meg is kellett fizet­nünk, hiszen nem vagyunk tsz-tagok. A lánya fiatalasszony, hat éve férjes. — Eljártak valahova szó­rakozni? — Mi? A föld volt nekünk a szórakozás. Alig vártuk, hogy vasárnap legyen, ak­kor a férjem is jöhetett se­gíteni. Az udvar szép nagy, de bizony, kissé szegényes. Az istállóban egy ló. — Volt egy tehén is, de eladtuk... a termés miatt. — A férjem azóta a lovat sem akarja befogni. Na­gyon megértették egymást édesapámmal. Apám talán jobban is szerette, mint en­gem ... —• Nagyon jó ember volt az uram; Szerették egymást a vömmel. De hát így most már ez rettenetes... A kislány, az ötéves Kati­ka pajtásaival játszik az ud­varon. ö még nem tudja, hogy apjának, Sztruhár Ist­vánnak miért, hová kell menni. „Etfészséqüníre!** — Vasárnap volt, január 26-a... Sztruhár István fiatalem­ber, 26 éves. Gépkocsivezető a bőcsi tsz-ben. Sokszor el­mondta már annak a szomo­rú napnak történetét a rend­őrségen is, a bíróságon is, mégis akadozva, lehajtott fejjel beszél. Azon a napon a tsz vonta­tójával trágyát hordtak apó­sának földjére. Rakodók is segítettek, az egyik Pintér Ferenc. Sztruhár István ve­zette a gépet. Kemény hideg volt, a gazda meg-megkínál- ta a munkásokat egy-egy po­hár borral. „Egészségünkre!” — Én is megittam egy po­hárral — mondja Sztruhár István. — Mikor a másik po­hárért nyúltam, apósom azt mondta: tedd le, fiam. Én letettem... (A vizsgálat 7,5 deciliter alkoholt állapított meg, valószínűleg az előző esti italfogyasztást is észlel­ve. Pintér Ferencnél 6.1 de­cilitert állapítottak meg.) — Feri kérte, hogy vezet­hessen, adjam át neki a kor­mányt. Nem lehet öregem, mondtam. Addig kérte, míg egy darabon engedtem ve­zetni ... A harmadik fordulónál a megrakott pótkocsi tetején két gyerek ült és Ferencz Gyula, a gazda. Indultak a földekre. A dűlőűton Pintér Ferenc újra kérte: hadd ve­zessen ő. — Hagytam, vezessen. Mi­kor a műúthoz értünk, mondtam, most mór adja ide, hiszen nincs jogosítványa semmilyen járműre, meg it­tas is volt. Azt mondta, hogy még felkanyarodik a műútra, ott visszaadja a kormányt. Még ott is ment egy dara­big ... Nagyon gyorsan jött minden. Hátulról kiáltottak, én visszafordultam, az első kerék az út szélén levő bi­tumentömbön megbillent, Fe­ri kiugrott, legalább is így láttam, a gép ment a másik oldalra. Próbáltam fékezni, kormányozni, de én is lees­tem a pótkocsi alá, a ke­rekek ott haladtak el mellet­tem nagyon lassan... de nem kerültem alájuk. A lá­bam nagyon fájt, felmásztam a bitumentömbre, akkor lát­tam, hogy a pótkocsi az árokban van... Eqy év, tíz hónap A két gyerek leugrott a pótkocsiról, nekik nem esett bajuk, a gazda, Ferencz Gyula azonban már nem tu­dott többé felkelni. Életét vesztette. Pintér Ferenc már meg­kezdte börtönbüntetésének letöltését. Egy év, négy hóna­pot. Sztruhár István még munkahelyén dolgozik, a tsz hosszabbítást kért az őszi munkák miatt. De hamarosan letelik a hosszabbítás, és ő is megy szabadságvesztését letölteni. Egy év, tíz hónapot. A bíróság az ítélethozatal­nál figyelembe vette azt is, hogy Sztruhár Istvánt már megbüntették ittas vezetés­ért. Az ezer forint pénzbír­ságot az elmúlt év október 30-án fizette ki. Néhány hó­nappal utána történt a bal­eset. Az eddigiek szerint ok­tóber 2-án kell mennie a börtönbe. — És most...? — Nem tudok mit monda­ni. A történtekért nyilván felelni kell... Nem lett vol­na szabad átadnom a kor­mányt ... Egy évre jogosít­ványomat is bevonták, most egyébként nem is merném vállalni a vezetést. Most nem géppel járok, csak ra­kodom. Csend van. Hallgatunk. Amikor újra szól, széttárja kezét: — Ügy szerettem az öre­gemet, mint az apámat! Most már mit tehetek? Nem is az bánt, hogy börtönbe keli mennem, nem magam miatt baj, hanem a család miatt. Mi lesz addig velük? (Hiszen, ha akkor is eszünkbe jutna mindez, ami­kor az arra tilalmas időben, alkalommal megiszunk egy­két pohár bort, ha akkor is eszünkbe jutna, amikor a szigorú fegyelmet, rendet követelő közlekedési szabá­lyokat a legkisebb — vagy nem is kicsi — mértékben átlépjük!) Nem bűnöző Sztruhár Ist­ván. De neki is köze van egy ember halálához. Itt halt meg a gazda, az örökké gür­cölő. dolgozó gazda a földek szélén, itt, ahol a fiatal akác áll, s körülte a dúsan bur­jánzó növények. Priska Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom