Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-26 / 223. szám

WMM P éntek, 1969. szept. 26. ESZAK-MAGYARORSZAG 3 iísnaexport ps segítséggel Szeptember tartós napra­Szovjet újságírók látogatása szerkesztőségünkben gyogása szinte egyszerre ér­lelte meg megyénk gyü­mölcsültetvényeiben az al­mát. Legtöbb a jonatán — s az érik legkorábban. Az almaszürethez megyénk gyü­mölcstermelő gazdaságai idő­ben hozzákezdtek, de elein­te nem siettek vele, mert kellett még a gyümölcsnek a napfény, és más gyümölcsö­ket — körtét, szilvát — is be kellett takarítani. Kritikus volt a helyzet Szeptember második felé­ben azonban szinte kritikus­sá vált a helyzet — első­sorban a megye öt nagy gyümölcstei-melő állami gaz­daságában. A termés jó — az alma 100 mázsa fölött fizet holdanként — és a gaz­daságok hirtelen nem győz­ték a szállítást. Pedig meg­kezdődött az export is, ami nem közömbös, hiszen jelen­leg a Szovjetunió fizet leg­többet a magyar almáért. Az állami gazdaságok vezetői a 3. sz. AKÖV-höz és a me­gyei pártbizottsághoz fordul­tak segítségért: adjanak gyorsan, soron kívül elegen­dő járművet. A megyei párt- bizottság illetékesei azonnal intézkedtek. Beszéltek az Országos Közlekedési Tröszt vezérigazgatójával is, majd helyben, a 3. sz. AKÖV igazgatójával tárgyalták meg, hogyan lehet gyorsan elegen­dő szállító járművet biztosí­tani az almaexport lebonyo­lításához. Ejjcl-nappal szállítanak kezett vissza Komoróból, és az újabb szállítmány szintén hajnali négykor indult. Léh- ről Tokaj-Hegyaljára indul­tunk, de közben a gépkocsi­ba szerelt URH-készülék megszólalt: a Hejő menti Ál­lami Gazdaságba is megér­kezett mind a hat szerel­vény. A gazdaságnak nincs elegendő embere, ezért a ve­zetőség megbízta a gépkocsi- vezetőket, hogy az almaát­adásnál legyenek a gazda­ság képviselői. Tarcalon, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság központjá­ban Mester Ernő szállításve- zető elmondotta, hogy náluk jelenleg három AKÖV-sze- relvény dolgozik és egy hete segít a honvédség is, nyolc teherautóval. Körülbelül 450 vagon almájuk lesz és ennek nagyobb része szovjet ex­portra megy. Hatvan vagon szilvát már leszedtek és el is szállítottak. De kellene legalább még egy szerelvény, mert a jövő héten a gazda­ság megkezdi a szőlő szűre- telését is. Vajké István igaz­gató megígérte: intézkedik — és Sátoraljaújhelyen, a kirendeltségen másfél óra múlva intézkedett is —, hogy hétfőtől kezdve még egy szál­lító szerelvényt kapjon a hegyaljai gazdaság. A Bodrogközi Állami Gaz­daságban 11 AKÖV szállító jármű dolgozik (teherautók pótkocsikkal), tegnap érke­zett az utolsó Özdról. Össze­sen 800 vagon alma van és ennek 70—75 százaléka ex­portra megy, de a többit is Tuzsérra kell szállítani, a hűtő-tárolóba. Itt problémát okoz a Tiszán való átkelés. Cigánd és Dombrád között ideiglenes — fából készült — „repülőhídon” kelnek át - a járművek, de csak egyenként Probléma még, hogy a zemp- lénagárdi üzemegységből nagy kerülővel jut el az al­ma a szovjet—magyar ha­tárra. Háromezer vagon alma Az említett gazdaságokból összesen több mint 3000 va­gon almát kell elszállítani. Előbb — persze — le kell szüretelni, ami szintén prob­léma, mert kevés az alma­szedő munkás. Diákok dol­goznak mindenütt. Jó az »Imatermés minde­nütt. És a megtermett alma zöme valamennyi állami gazdaságból szovjet exportra megy. A munka java azon­ban még hátra van. Még legalább három hét, néhol négy kell — és hozzá jó idő —, hogy az almaszüret és az almaexport befejeződjön. A 3. sz. AKÖV gyorsan átcso­portosított járművei a mun­ka befejezéséig a gazdasá­gokban maradnak. (sz. j.) A Szovjet Újságíró Szövet­ség tudományos szekciójának háromtagú küldöttsége tar­tózkodik hazánkban, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetségének vendégeként. A delegáció vezetője Marija Pi- radova, az Egészség című szovjet folyóirat főszerkesztő­je. A delegáció tagjai: Mari­ja Kalalcuckája, a szovjet Gyermekirodalmi Könyvki­adó tudományos osztályának szerkesztője és Tordua Vla­gyimir Dmitrijcvics, a Grúz Szovjet Szocialista Köztársa­ságban megjelenő Kommu­nyiszt című folyóirat tudo­mányos rovatának szerkesz­tője. A 'szovjet újságíróküldött­ség magyarországi tartózko­dása idején több szerkesztő­séget látogat meg, s termé­szetesen: ismerkedik hazánk városaival, tájaival is. A küldöttség tegnap, szep­tember 25-én, Szlulca Emil­nek, a Népszabadság tudomá­nyos munkatársának, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetsége tudományos klubja titkárának kíséretében Mis­kolcra érkezett. A szovjet kollégák megnézték a várost, és néhány órát a miskolci sajtóházban töltöttek, ahol el. beszélgettek az Észak-Ma- gyarország szerkesztőségén ek vezetőivel és munkatársaival. Kedves vendégeink nags’ ér­deklődést tanúsítottak a me­gye és Miskolc város gazda­sági, politikai, társadalmi éle­te és tevékenysége iránt. Ter­mészetesen kicseréltük szak­mai tapasztalatainkat, és köl­csönösen tájékoztattuk egy­mást az újságkészítés mun­kájáról, a szerkesztés-újság­írás problémáiról is. Kedves vendégeink. A vállalat vezetősége in­tézkedett. A kőszállítástól vontak el szerelvényeket, és az állami gazdaságokba irá­nyították. összesen 30 nagy teherbírású gépkocsit és pót­kocsit. Egyszeri összes szállí­tókapacitásuk 312 tonna. Né­hány jármű kétszer is fordul naponta és így 24 óra alatt 400—450 tonna almát tudnál: elszállítani és átadni a szov­jet—magyar határon: Komo­réban és Mándokon, vala­mint a minap üzembe helye­zett tuzséri hűtő-tároló kom­binátban. A nagy kampánymunka már az elmúlt hét végén megkezdődött, de az utolsó járművek csak tegnap érkez­tek meg rendeltetési helyük­re, hiszen előbb végre kel­lett hajtani az átcsoportosí­tást. Tegnap azonban már valamennyi átirányított sze­relvény a helyén volt és vit­te az almát. Ei'ről magam is meggyő­ződhettem a napokban, mint Vajkó István igazgató kísé­rője. Korán reggel már a Léhi Állami Gazdaságban voltunk, ahol Balázs György kertészeti üzemegységvezető elmondotta, hogy két teher­autó hajnali négy órakor ér­Nok a gyárban A Szerencsi Csokoládégyár 2000 munkása közül másfél­ezer a nő. Ez az üzem jelle­géből adódik. A speciális helyzet velejárója, hogy az ilyen „nőtöbbségű” gyárban megkülönböztetett jelentősé- gűekké válnak a sajátos női gondok, hiszen azok — köz­vetlenül és közvetve — ki­hatnak a termelési eredmé­nyekre is. A dolgozó nők élet- és munkakörülményeit vizsgáló szociológiai tanulmányok alapvető megállapítása, hogy a nők egyenlőtlen helyzetét máig sem sikerült teljesen megszüntetni. Ez az egyenlőt­len helyzet részint a nők sa­játos, élettanilag adott funk­ciójából, részint az ehhez ta­padó társadalmi megkülön­böztetésekből következik. A törzstagok. * s az újak Hogyan tudják megoldani a munkásnők a gyári és az ott­honi munka együttesen rájuk háruló feladatait? Ezen belül Lucerna-betakarítás kombájnnal A Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságban, átalakított ga­bonakombájnokkal vágják a lucernát. Az újítás bevált: egy kombájn napi teljesítménye 40 hold. Munkában a kombájnok. van még egy sokakat érintő, igen lényeges részkérdés: milyen külön problémákat je­lent az anyaság, milyen se­gítséget ad ezek megoldásá­hoz az üzem? Mindenekelőtt ezekre a kérdésekre kerestük a vá­laszt a szerencsi gyárban is. Jelenleg mintegy 200 mun­kásnő van szabadságon, il­letve veszi igénybe a gyer­meke hároméves koráig biz­tosított gyermekgondozási se­gélyt. — S számolunk vele, hogy az elkövetkező években még többen lesznek ilyenek — mondja Mika Istvánná, a személyzeti osztály vezetője. — Mint gazdasági vezetők nem sopánkodhatunk amiatt, ami egyértelműen örvendetes és kívánatos a társadalmi életben. Ügy kalkuláljuk a létszámkeretet, hogy az után­pótlás biztosított legyen. A mi iparágunkban a dolgozók többsége betanított munkás. Az újak gyakorlott kollektí­vákba kerülnek, ahol a törzs­tagok segítségével hamar tel­jes értékű munkatársakká válnak. Akiknek letelik há­romévi távollétük, folyamato­san visszatérnek eredeti mun­kahelyükre, így az utánpótlás tulajdonképpen a természe­tes helycserét jelenti: a nyugdíjba vonulók helyére kerülnek. Szociális gondok, megoldások Az asszonyok visszatérése azonban másfajta gond meg­oldását sürgeti: óvodás kor­ba került gyermekeik napkö- , zi elhelyezését. (Lapunkban néhány hete már beszámol­tunk róla, hogy a szerencsi gyár hamarosan elkezdődő rekonstrukciójának első sza­kaszában. a jövő évben sze­retnék átadni rendeltetésének ; az új. 100 férőhelyes napkö- I zi otthonos óvodát.) Búr a kisgyermekes anyák j többsége él a gyermekgondo- j zási segély adta lehetőséggel,! vannak, akik — különféle1 okok miatt — a szülési sza­badság után visszatérnek a gyárba. A munka hárommű­szakos. A . kisgyermekes I anyáknak azonban biztosít- | iák, hogy kívánságuk szerint csak délelőttösök, vagy dél- ■ utánosok legyenek. — Ezt a művezetők saját hatáskörükben, a brigádta­gokkal való közös megegye­zéssel oldjak meg — tájé­koztat Mike Istvánné. — Ezért fontos, hogy minden brigád ne csak munkaszer­vezeti egység, hanem valóban emberi közösség is legyen. Nemcsak a gyermekekre vannak tekintettel. A mun­kásnők más jellegű, otthoni munkáját is igyekeznek köny- nyíteni. Ezért szereztek be, s kölcsönöznek az asszonyok részére — igen méltányos összegért — mosógépet, por­szívót, padlókefélőt. S igazán csak a nők tudják értékelni azt a figyel mességet, hogy a gyárban fodrászatot is be­rendeztek számukra. Női vezetők Ahol ilyen nagyarányú a munkásnők száma, vajon a vezetők között hány nőt ta­lálunk? A csokoládégyárban a munkaügyi, a személyze­ti. a minőségi ellenőrző osz­tály, s a vegyi laboratórium vezetője nő. Nő az szb-tit- kár is, két alapszervezeti párttitkár, nyolc pártvezetö- ségi tag, továbbá kilenc mű­vezető és csoportvezető. A szerencsi választókerület or­szággyűlési képviselőjét, Er­dei Sándornét is a csokolá­dégyár munkásnői közül vá­lasztották meg. A kézi cso­magoló osztályon dolgozik, de valamennyi munkásnő érde­keit képviseli az ország leg­főbb államhatalmi testületé­ben B. J. A szakszervezetek világkongresszusa A VII. szakszervezeti vi­lágkongresszust októ­ber 17. és 31. között, Budapestre hívták össze. A magyar szakszervezetek lát­ják el a házigazda megtiszte­lj lő feladatait. A 140 millió ta­got számláló Szakszervezeti Világszövetség kongresszusá­ra 600 küldöttet várnak, a világ számos országából. A Szakszervezeti Világszö­vetség 1945, tehát megalaku­lása óta mindig jó ügyet, a társadalmi haladás ügyét szolgálta, a munkásosztály, a dolgozók érdekeit védte. Több mint két évtizedes te­vékenysége során minden kérdésben a nemzetközi mun­kásosztály álláspontját kép­viselte. Az SZVSZ befolyása a vi­lág dolgozóira és szakszerve­zeteire messze felülmúlja a 140 milliós taglétszámot. Együttműködik azokkal a . szakszervezetekkel, regioná­lis és kontinentális közpon­tokkal is, amelyek valami­lyen okból nem kívánnál: tagjai lenni a Szakszervezeti Világszövetségnek, de a ha­ladásért, demokráciáért, a függetlenségért, a dolgozók érdekeinek védelméért har­colnak. Az elmúlt két és fél évtized alatt az együttműkö­dés számtalan formája bon­takozott ki a szakszervezeti és az egyéb demokratikus tö­meg- és államközi .szerveze­tekkel. Üvegipari napok Budapesten A Szilikátipari Tudományos Egyesület rendezésében meg­kezdődtek az üvegipari napok a Technika Házában. Csü­törtökön és pénteken új üveg- olvasztási eljárások bevezeté­séről tanácskoznak a szak­emberek. A hagyományos el­járással ugyanis az üvegipar a IV. ötéves tervben már nem lenne képes kielégíteni az igényeket. Üj gyárak meg­építése pedig sok millió fo­rintba kerülne. Így az ipar­ág új olvasztási módszerre tér át: elektromos pótfűtő­berendezések segítségével az eddiginél lényegesen gyor­sabban és a szokásosnál ma­gasabb hőmérsékleten főzik majd az üveget. Az új fűtőbe­rendezéseket már a jövő esz­tendőben beszerelik a Sajó- szentpéteri és az Orosházi Üveggyárban, s fokozatosan az egész iparágat ellátják az új felszereléssel. Az eljárás bevezetésével mintegy 40—50 százalékkal emelik az üveg­ipar termelését A z SZVSZ fennállásának' története igazolja el­veinek és céljainak he­lyességét, s bizonyítja azt, hogy az SZVSZ ma is világ- szervezet, amely fáradhatat­lanul munkálkodik a világ dolgozóinak érdekeiért A VII. szakszervezeti világ- kongresszus feladata, hogy alaposan értékelje a célok megvalósításában elért ered­ményeket, és megszabja a to­vábbfejlesztés irányát. Befejező szakaszához érke­zett az október 17-én össze­ülő világkongresszus előké­szíteti munkája. Áz SZVSZ végrehajtó bizottsága elfo­gadta a kongresszus kilenc pontból álló napirendjét, amely lényegében felöleli a szakszervezeti világmozga­lom valamennyi többi tevé­kenységi körét, Nagy jelen­tőségű a kongresszus elé ke­rülő dokumentumok között a szakszervezetek irányvonalá­ról szóló okmány, melyet az SZVSZ tavaly decemberi berlini főtanácsülésen mun­káltak ki első ízben. Valószínűleg sor kerül az alapszabály módosítására, fi­gyelembe véve a nemzetközi mozgalom jelenlegi fejlődésé­nek követelményeit. A VI.- szakszervezeti világkongresz- szus óta eltelt négy év alatt a politikai, gazdasági életben, a bérből és fizetésből élő dolgo­zók helyzetében be,5 boti vál­tozásoknak megfelelően, a mai feltételekhez, a holnapi feladatokhoz kell igazítani az SZVSZ tevékenységét, politi­káját Az utóbbi években az SZVSZ tagszervezeteiben és az SZVSZ-szel együttműködő szimpatizáló szervezetek kö­zött három irányzat alakult ki. Egy részük a politikai ak­tivitás növelését tartja fon­tosnak. mások a dolgozók közvetlen gazdasági követelé­seinek teljesítését, a harma­dik irányzat pedig a szocia­lizmus mielőbbi felépítésének feladatait hangsúlyozza. A világkongresszus feladata, hogy megtalálja a realitások­nak leginkább megfelelő arán5’okat. nem tévesztve szem elől korábbi stratégiai célkitűzéseit és alapelveit, a tagszervezetek nemzeti sajá­tosságait

Next

/
Oldalképek
Tartalom