Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-25 / 222. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Cs”:‘"-?ck, 1PA*». 25, Az ENSZ-közgyűlés napirendjén a szovjet javaslat Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere ked­den, az esti órákban találko­zott Ivan Basev bolgár kül­ügyminiszterrel, aki a napok­ban érkezett meg New York­ba, az ENSZ közgyűlésére. A két miniszter — a TASZSZ jelentése szerint — a közgyű­lés munkájával kapcsolatos kérdéseket vitatott meg. Mint a Reuter közli, igen élénk diplomáciai tevékeny­séget íejtett ki a világszerve­zet székhelyén Stewart brit külügyminiszter. Tanácsko­zott Rogers amerikai és Ab­ba Eban izraeli külügyminisz­terrel is. Az ENSZ-közgyűlés napi­rendjére tűzték a Szovjet­unió javaslatát a nemzetközi béke megszilárdítását szolgá­ló intézkedésekről. Ugyan­csak megvitatják a szocialis­ta országok közös javaslatát a vegyi és bakteriológiai fegy­verek eltiltásáról. Ez utóbbit az Szállodatüzek Londonban Nehéz éjszakájuk volt szerdára virradóan a londoni tűzoltóknak. Kora hajnalban tüzet jelentettek a West End exkluzív szállodájából, a Claridge-ből, ahol többek kö- zött Nixon elnök is megszállt az idén februárban, londoni tartózkodásakor A hatodik és nyolcadik emeleten kitört tűz elől a szálló 300 vendé­ge hálóöltözékben menekült az utcára; két vendéget már a tűzoltók mentettek ki lét­ráikon, Másfélórás megfeszí­tett munkával sikerült a tü­zet megfékezni, és a tűzol­tók elégedetten jelenthették, hogy minden vendéget biz­tonságba helyeztek. Eredményes munkájukat még alig fejezték be. amikor — mint az AFP jelenti — újabb tűzesethez kellett kivo­nulniuk. egy másik szállóba: a Holloway-negyedben álló Parkside Hotelbe. Innen több vendéget kórházba kellett szállítani; a tűz okozta anya­gi károk is jelentősek. általános leszereléssel foglal­kozó vita keretében tűzték napirendre, annak ellenére, hogy a szocialista országok önálló napirendi pontnak ja­vasolták. A közgyűlés főbizottsága kedd délutáni ülésen hozott határozatot erről. Malik szovjet küldött az első javas­lat vitájában rámutatott: sür­getően szükséges, hogy az összes országok összefogott és határozott lépéseket te­gyenek a világ békéjének biztosítására. A szocialista országok ja­vaslatának vitájában felszó­lalt Csatorday Károly, ha­zánk ENSZ-képviselője. A magyar küldött hangoztatta, a vegyi és bakteriológiai fegy­verek kérdése külön problé­mát jelent, ezért külön is kell megtárgyalni azt. Hazánk — mint ismeretes — társszerzője a javaslatnak. (Folytatás az 1. oldalról) dulójára készülő Német De­mokratikus Köztársaság szi­lárdan szembenáll minden revansista, újnáci törekvés­sel. Befejezésül a Központi Bi­zottság titkára ismételten hangsúlyozta a szocialista egység megerősítésének szük­ségességét, a nézeteltérések háttérbe szorításának lehető­ségeit és ilyen értelemben tett említést az igen nagy jelen­tőségű Koszigin—Csou En- laj találkozóról, még ha nem is szabad ezt az eseményt túlzott reményekkel szemlél­ni. További hozzászólások és a külügyminiszter válasza után az országgyűlés egyhangúlag törvénybe iktatta hazánk és a Bolgár Népköztársaság kö­zött létrejött új szerződést. Jelentén Varsóból Folytatódik a négy szövet­séges hadsereg egységeinek ,.Odera—Neisse ’69” fedőne­vű közös őszi hadgyakorlata, amely 25 év óta a legna­gyobb katonai gyakorlat len­gyel földön — írja szerdai számában a Trybuna Ludu. A csapatokat a taktikai ter­vek szerint átcsoportosítot­ták. A feladatok végrehajtása sorún a szövetséges egységek törzskarai tökéletesítik együttműködésüket. A mű­veletek végrehajtása a rész­Pakisztáni bejelentés A Reuter hírügynökség leg­frissebb jelentése szerint Pa­kisztán bejelentette: nem vesz részt a konferencia munkájában mindaddig, amíg az indiai kormánydelegáció helyet foglal a tárgyalóasz­talnál. A közléshez a pakisztáni küldöttség egyik tagja hoz­záfűzte: a döntés meghoza­talában szerepet játszottak azok a hírek is, amelyek sze­rint az ahmedabadi hindu— muzulmán vallási zavargá­soknak több száz halálos ál­dozata van. „Mindazonáltal — mondot­ta a fentebb idézett pakisz­táni delegátus — nincs szó sem kivonulásról, sem boj­kottról.” vevők magas fokú harci ké­szültségét bizonyítja. A gyakorlatozó egységeket ismét új körzetekbe csopor­tosították át — közli a Zol- nierz Wolnosci —, ezt köve­tően nyomban megkezdő­dött a fegyverzet, a szállító- eszközök és műszaki berende­zések álcázása. Közben a lég­védelmi tüzérség az „ellen­séges” támadást várva, ria­dókészültségben áll. Az Express Wieczorny tu­dósítója a hadgyakorlat négy lényeges jellemvonását emeli ki: 1. Az Odera—Neisse ’69 komplex jellegű gyakorlat, amelyen a négy hadsereg összes fegyvernemének egy­ségei részt vesznek; 2. A csa­patok legmodernebb fegyver­zettel és felszereléssel ren­delkeznek; 3. A hadgyakorlat parancsnoksága minden ed­diginél nagyobb figyelmet fordít a négy hadsereg kato­náinak és tisztjeinek barát­ságára; 4. A katonák igye­keznek úgy végrehajtani had­műveleteiket, hogy a legki­sebb kárt se okozzák a ter­mőföldeken. A délutáni ülésen került sor második napirendi pont­ként a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat tárgya­lására. Veres József munka­ügyi miniszter — hogy meg­felelőképpen méltányolható legyen az iparitanuló-képzés- bcn végbement nagyarányú fejlődés — szólt a tőkés Ma­gyarország ipari tanulóinak az egykori inasgyerekeknek emlékezetesen nehéz életéről, amelyen első ízben a Ta­nácsköztársaság kívánt vál­toztatni. Az igazi nagy vál­tozás azonban csak a fel- szabadulás utáni években kö­vetkezhetett be, s az folyta­tódik napjainkban. Végül is' ez tette szükségessé, hogy a korábbi törvények és ren­delkezések maradandó ele­meit eggyé ötvöző új, egy­séges jogszabály, törvény szü­lessen, amely a mai követel­ményeknek megfelelően ren­dezi a jövő szakmunkásainak oktatását és nevelését. Ezzel kapcsolatban igen fontos a népgazdaság szer­kezetében végbement sok je- * lentős változás, egyes ipari ágazatok, s ezeken túlme­nően a kereskedelmi és egyéb szolgáltatások fontosságának megnövekedése, s természe­tesen a termelés általános technikájában és technoló­giáiban bekövetkezett rend­kívüli fejlődés. Mindezt kö­vetni kell az ipari tanulók képzésében is, akiknek a száma hazánkban két évti­zede még alig haladta meg a 60 ezret, ma pedig 220—230 ezer körül mozog. Mégis, egyre nehezebb bizonyos szakmákban utánpótlást biz­tosítani. Itt-ott még a nép­szerű szakmákban is tanuló­hiány mutatkozik. Pedig jelenleg különösen sok fiatal kerül ki az álta­lános iskolákból, a következő években pedig apadni fog a számuk. Ezek a körülmények is fontossá teszik a szakmun­kásképzés korszerű szabályo­zását, a pályaválasztási tevé­Vcrcs József ismerteti a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot. kenység megjavítását. Szóba került a vita során a vállalatok megnövekedett szerepe az ipari tanulók ok­tatásában. Ma már elsőren­dűen tőlük függ, megmarad­nak-e a fiatalok tanult szak­májuknál, s hűségesek ma­radnak-e a vállalathoz, amely tiilllllllllllllllllliin Oravec János IIH1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIII MIKOR a sánta kisbíró do­bolni kezdett, Bori az ablak­hoz lépett. Senki nem me­részkedett ki az utcára. Bori is csak annyira nyitotta meg az ablakot, hogy a kisbíró szavai beférjenek rajta. A hivatalszolga sokáig verte a nyakába akasztott dobot. Utoljára még egy nagyot dobbantott az ütővel, aztán hangosan olvasni kezdett: — Hirdetmény, először... Bori csak azt jegyezte meg, hogy akinek bűne, vétke van a múltból, azt a hatóság el­felejti, a fegyvereket szolgál­tassák be, és holnap min­denki jelentkezzék munkára. Senkit bántódás nem ér. A kisbíró már rég elbicegett, de Bori még mindig az ablak­nál állt. Józsira gondolt. A gangon ajtónyikorgás és fa­papucsok koppanása hallat­szott. Két szomszéd ember beszélgetett: — Megyünk holnap? — Nem tudom. — Nem lehet hinni az uraknak. — Katonákkal ijesztget­nek .. Lassan besötétedett. Bori az ablakból látta, hogy az úton tempós léptekkel végig­ment a katonák őrjárata, s velük az öreg Selmeci, a bak- ter. A kolónia sarkán az öreg meggyújtotta a falra szerelt olajlámpásokat. Tavasz óta nem használták ezeket. Most nehezen kaptak tüzet, s kor­mos üveglapjai kevés fényt bocsátottak maguk köré. kopogásra nyitott ajtót. For­ró, meztelen karjaival át­fogta Józsi hűvös nyakát. Jólesett hallania a férfi hang­ját: — Azt hitlem, már alszol. Bori eltakarta az ablakot egy törülközővel, és meg­gyújtotta az ajtófélfára akasz­tott karbidlámpát. Kékes fé­nyében fázni kezdett. Begyúj­tott a tűzhelybe, vizet tett fel melegedni, aztán leült. Bori számára a nap este kez­dődött, a sötéttel. Ilyenkor várta Józsit. Máskülönben egyedül élt. Férje oda maradt a fronton, kisfia tavaly halt meg spanyolban. A nehéz, öntöttvas fazék­ból vizet öntött a lavórba, és odakészítette a szappant. Fe­jén keresztül lehúzta magá­ról a kartonruhát, aztán mosdani kezdett. A tűzhely mellett törülközött A már száraz bőrét is sokáig dör­zsölte, aztán a vizes törül­közőt a sparherd fölé kife­szített spárgára terítette. Visszahúzta magára a ruhát, de nem gombolta be. A kar­bidlámpát az asztalra tette, vizet eresztett rá, s közelébe támasztotta a tükröt. Kibon­totta kontyát és a tükörbe mélvedt. Nagy, fekete szemek néztek vissza rá. Arca sovány volt, de szép és szomorú mo- solyú. Barna bőre még piros volt a mosdástól és erősen fénylett a csontok felett. Ar­cát kissé félrefordította és fésülni kezdte hosszú, feke­te, fényes haját. Ilyenkor szokott jönni Józsi. Bori meg-- ismeri lépteit, s előre meg­nyitja egy kicsit az ajtót, de aztán gyorsan visszaül helyé­re, s a tükörben a belépő alakját keresi. Józsi becsuk­ja maga után az ajtót és azt mondja: „Kinézed a tükör­ből a szépet, Bori”. Ö ilyen­kor elmosolyodik, begombol­ja mellén a ruhát, kisimítja a fésű fogai közt maradt hosszú hajszálakat, mutató­ujja köré csavarja, és a pa­rázsló hamuba ejti. De ezen az estén még nem hallatszot­tak az ismerős léptek. Bori sokáig ült a tükör előtt, a fé­sű már mozdulatlan volt a kezében, arcáról lehervadt a halvány pír. Várt. Azt akar­ta, hogy így találja Józsi. MINDEN NESZ elhalt már a kolóniában. Körülötte a konyhalakók már aludtak. Csak a karbidlámpa pislá­kolt. Bori letette a fésűt, és zajtalanul odalépett a stelá- zsihoz. Felnyitotta az égetés­sel kicifrázott sótartó fede­lét és belemarkolt a sóba. Félrehúzta a tűzhely fedő­karikáit, és a vörösen izzó parázsba nézett. Fény lepte el arcát és szétbomló hosszú haját. A sót a parázsra szór­ta. Hallotta a kis sódarabkák szapora pattogását, látta, amint összeolvadnak. Meg­várta, amíg törpe, sárga lán­gok ágaskodtak szeme felé, és akkor halkan suttogta a tűz­be szórt sóra a nagyanyjától hallott igéket: — Nyugta ne legyen. Se nappal, se éjjel. Tűzön-vízen jöjjön hozzám. Nyugta ne le­gyen. Se nappal, se éjjel... Leheletétől felizzott a pa­rázs, és majdnem a hajába kapott a láng, de ő nem moz­dult. Suttogott maga elé. Csak a másodszori, sürgető jpM A szűk, kényelmetlen di- kón feküdtek szorosan egy­más mellett. Csend volt. Mintha mindenki elköltözött volna a telepről. A karbid­lámpa álmosan pislákolt az asztalon. Föléjük terítette ke­vés hideg fényét, aztán egy utolsót lobbant. Teljesen sö­tét lett. Később Józsi cigarettát csavart a sötétben, és rágyúj­tott. A gyufaszál marokba szorított fényessége még so­káig ott táncolt szemükben. Bori szólalt meg először: — Azt dobolták, senkit nem ér bántódás ... A férfi nem válaszolt. Szív­ta a cigarettát, és a földre szórta a hamut. — A kamrában vannak a szerszámok — folytatta Bori. — Az uradé. — A tiéd lehetne — mond ta kis idő múlva az asszony. — Nem kell! — Józsi hang­ja ingerült volt. Bori a könyökére támasz­kodott, és megfogta a férfi vállát: — Akkor én miért kellek? — Az más. Te más vagy. — Eldobta a cigarettavéget. — A szerszám — szerszám, az asszony — asszony. Sokáig hallgattak. Józsi csak akkor szólalt meg, ami­kor az asszony elfordult tő­le: — A halott ember szerszá­ma halált hoz. Csákányával magadra szakítod a bányát, ha a fejszéjével faragsz, könnyezik a fa, fűrésze meg úgy szól, mintha mindig sír­na. — Hátha neked szerencsét hozna. — Nem hoz az szerencsét senkinek. Arra való, hogy megrozsdásodjon. — Most minden szerszám rozsdás — szólt közbe Bori — Az élőké is. Józsi újból cigarettát so­dort, de nem gyújtotta meg Halkan mondta maga elé: — Rozsdás az egész világ. Megrozsdásodott a csákány, a lapát, az ásó, a kapa, még a kanál is. Csak a szuronyok fényesek . .. NEM SZÓLTAK többet. Kihűlt a kis konyha. Bori fá­zott a fal mellett. Mondani akart még valamit, de a fá­radt férfi már elaludt. Az asszony szeméből könnycsep­pek szivárogtak elő, és vé­gi gfolytak arcán. Érezte a könny sós ízét, a rontásra gondolt és a párnába temet­te kitörő zokogását. i (Folytatjuk) részt vett képzésükben. Az egyik hozzászóló, Kaszás Imre szerint ez nem is annyira az anyagiak, inkább az üzem­ben uralkodó légkör kérdése, magyarán azé: mennyi em­berséget tapasztalnak munka­helyükön a fiatalok. A törvényjavaslat világos­sá teszi, hogy halaszthatat­lan a képzés tartalmi és szer­kezeti reformja, a technikai és tudományos forradalom konzekvencióinak érvénye­sítése. A hozzászólók ezzel kapcsolatban is elmondották tapasztalataikat, többek kö­zött az egyes tanműhelyek­ben még megtalálható özön­víz előtti gépekről, amelye­ken — különösen a mai kö­vetelményeknek megfelelően — nem lehet megtanulni dol­gozni. Úgynevezett lépcsőzetes oktatás bevezetéséről van szó, amely az általános ala­pozó képzésből kiindulva fo­kozatosan halad a speciali- záció felé, amelyben már a munkahelyen szerzett tudás­nak jut a főszerep. A köve­telményeknek megfelelően növekszik a természettudo­mányi oktatás súlya és na­gyobb fontosságot nyernek az elmélyült szakmunkában mind nélkülözhetetlenebb el­méleti ismeretek. A törvényjavaslat változa­tos módon kívánja ösztönöz­ni, hogy a népgazdaság a jö­vőben megfelelő mértékű utánpótláshoz jusson. Az ipa­ri tanuló képzésének utolsó félévében ösztöndíj helyett szakmunkásdíjazást és a munkásoknál szokásos jutal­makat is kaphat. A kevés­bé népszerű szakmákban társadalmi ösztöndíjat rend­szeresítenek ... Az eddigi 40 óra helyett egységesen 42 órára csökkentik a heti fog­lalkoztatást, a szakmunkás- tanulók nyári vakációja pe­dig lényegében azonos lesz a többi iskolások pihenőidejé­vel. Megszervezik a rendszeres orvosi vizsgálatot és egész­ségügyi gondozást, a kedvez­ményes étkezést és utazást, a munkaruha-ellátást és a szo­ciális biztosítást. Nagy Istvánná járási nép­fronttitkár (Borsod megye 1. választókerület), a mezőgaz­dasági szakmák növekvő je­lentőségét hangsúlyozta. A következő időben a termelő­szövetkezetekben is meg kell követelni, hogy a szakkép­zettséget igénylő munkakörö­ket csak szakképzett emberek tölthessék be. — A mezőgazdasági szak­munkásképzés eddigi formá­ja sok kívánnivalót hagy maga után. A tanulók pél­dául idejük legnagyobb ré­szét munkával töltöttéle el és ráadásul nem is mindig az adott szakmának megfelelő munkahelyen. A törvényja­vaslat ezen a helyzeten vál­toztat; a gyakorlati oktatás csak olyan vállalatoknál és tsz-eknél szervezhető meg, ahol adottak az eredményes szakmai képzés és nevelés feltételei. A Borsod megyei mezőgaz­dasági szakmunkásképzés helyzetéről szólt, s hangsú­lyozta: sürgős feladat, hogy a Tokaji Mezőgazdasági Gé­pészképző Szakiskola mellett mielőbb felépüljön egy 240 férőhelyes diákotthon, ennek beruházási munkálataihoz azonban pénzügyi fedezetet kell még biztosítani. A törvényjavaslatot elfo­gadta. A szakmunkásképzés re­formja sok segítséget adhat — ez is kiderült a tanácsko­zás eddigi menetéből — a szakmunkáshiány jelenlegi nehézségeinek leküzdéséhez, s ezen túlmenően a fizikai munka — tapasztalható — torz megítélésének legyőzé­séhez. Jellemző a rendkívüli érdeklődésre, amellyel az or­szággyűlésen is a törvény- javaslatot fogadták, hogy mintegy harmincán jelent­keztek hozzászólásra, ilyen sok képviselőnek volt sze­mélyes mondanivalója a több mint 200 ezer szakmunkás, 390 szakmunkásképző-isko­lát és sok száz ipari és rnáv. vállalatot érintő ügyhöz. Az ülés ennek folytán a késő es­ti órákban ért véget Tanácskozik az országgyűlés Veres József expiéjs

Next

/
Oldalképek
Tartalom