Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-24 / 221. szám
eSZAK-MAGYARORSZAG 2 Szerda, 1969. szept. 24. Mindennapjaink energiája: a gáz A z ipar korszerű kenyere, s a családi tűzhelyek modern tüzelőanyaga a gáz. E sommás megállapítás bármelyik országban érvényes lehet, nem sok országban lebe' azonban olyan indokolt, mint hazánkban. Az alig négy évtizede felfedezett, és 1955. óta rendkívül gyorsan feltárt földgázkincsünk olyan értékes tüzelőanyagbázist jelent, amellyel kevés ország dicsekedhet. Az energiahordozók iránti kereslet kielégítése szempont' b'tból hatalmas előnyt jelent a magyar népgazdaság és a lakosság számára a hazai földgázkitermelés gyorsulása. Földgázkészleteink az elmúlt 10 esztendő alatt 3,7-szeresére növekedtek Az új és új földáztelepek feltárása minden jel szerint lehetővé teszi, hogy újabb 10 esztendő alatt, az 1965. évire’ mintegy 4-szeresére emeljük a hazai földgázkitermelést. A tüzelőanyagok korszerűsödése természetesen együtt jár a tüzelés modernizálódásával. (Ennek nem túlságosan jelentős. de mindennapi életünkben mégis „kézzelfogható” bizonyítéka például az eddigi tűzifakereslet kínálattá alakulá saP A tüzelés korszerűsítése pedig alapvető feltétele minden országban a gazdaság, a termelés, a lakosság ellátása ir"endíté.sének. E feltétel tekintetében nincs okunk panaszra. Manapság 1700 kilométernyi hosszú földgáz távvezeték és ”320 kilométernyi városi elosztóvezeték hálózza be az ország területét és a településeket. Az 1960. évi 15 százalékkal szemben ma már 46 százalékot tesz ki a városi föld- és palackos gázzal ellátott háztartások aránya az országban. Ez pedig csaknem másfél millió háztartási gázfogyasztót jelent. N em vitás tehát, hogy a gáz előállítása, szolgáltatása és felhasználása — a villamos energia térhódításához hasonlóan —. országos jelentőségű lett. A gázfelhasználás továbbiakban tervezett, még szélesebb körű elterjeszté- sA”ek természetesen számos technikai, fizikai feltétele is van — a gáztermelés növekedése mellett. A műszaki-technikai feltételek biztosításán túl — sőt, ahhoz is kapcsolódóan — azonban mind sürgetőbben vetődik fel — az 1962-ben megalkotott villamosenergia-törvényhez hasonlóan — egy korszerű gázenergiáról szóló törvény meg- a'kotása. Igaz ugyan, hogy a gázellátás és felhasználás fejlődése során ezrével születtek különböző központi intézkedések, biztonsági előírások, szabványok, ezek azonban — éopen tömegességük miatt — szinte áttekinthetetlenek. Már régen nem nevezhető alapnak az ásványolaj félékről és a földgázról szóló, a maga korában viszonylag haladónak tekinthető 1911. évi VI. törvény, amelynek elvileg tulajdonképpen ma is érvényes lapjait nem lehet már haszonnal forgatni. Egységesen és korszerűen szükséges rendezni a gáz termelésének, gyártásának, szállításának, tárolásának szabályait, a műszaki-biztonsági feltételeket, a minőségi köve- ■ telményeket. A z egységes rendszabályokat tartalmazó gázenergiáról szóló új törvény szükségességét indokolja az is, hogy a több mint százéves múltra visszatekintő magyar gázipar már nem néhány elszórt gázgyár egymástól független halmazából áll, hanem szerves egész, amelynek jövőbeli szerepe rendkívül gyorsan fokozódik. H. M. Három irányzat az iszlám csúcson Rabatban hétfőn az egyórás megnyitó ülés után keddre napolták el az iszlám csúcsértekezlet munkáját. A hírügynökségek nem ismertetik az ülésen elhangzott két beszéd teljes szövegét. Az AFP utal arra, hogy Hasszán király megnyitó beszédében, az iráni sah felszólalásában és Nasszer elnöknek a csúcsértekezlethez intézett üzenetében egyaránt hangsúlyozták, a félmilliárd muzulmán közös akciójának nagy lehetőségeit, de ezen túlmenően már három irányzat bontakozik ki. Az iráni sah, mint az AFP írja — az iszlám filozófiai vonatkozásairól és a modem civilizációra gyakorolt hatásáról beszélt és egyetlen utalást sem tett az izraeli— arab konfliktusra, bár a csúcsértekezletet, mint ismeretes, a jeruzsálemi Al-Ak- sza mecset felgyújtása nyomán hívták össze. Hasszán marokkói király beszédében ugyan utalt a mecsettűzre, de nagyobb hangsúlyt fektetett a Palesztinái menekültek helyzetére és azt hangoztatta, hogy a problémát sokoldalúan kell megvizsgálni. Nasszer egyiptomi elnök a kongresszushoz intézett üzenetében elítélte az imperializmus által támogatott cionista fajgyűlölőket, és figyelmeztette a muzulmán világot Izrael akciójának veszélyeire. Az egyiptomi elnök üzenetében kijelentette, hogy Izrael nem csupán az arab világot fenyegeti, hanem az iszlám államokat is. Az egyiptomi elnök kifejezte meggyőződését, hogy a muzulmán országok, az iszlám fényétől vezettetve, megteszik kötelességüket az e veszéllyel szemben vívott küzdelemben. Rabatban kedden délelőtt — magyar idő szerint fél 12 órakor — folytatódott az iszlám csúcsértekezlet. A részvevők úgy döntöttek, hogy a palesztinai felszatía- dítási szervezet küldöttsége megfigyelőként vesz részt a tanácskozáson, amely egyébként zárt ajtók mögött folyik. Mint az AFP jó forrásra hivatkozva jelenti, a részvevők úgy döntöttek, hogy Indiát is meghívják az értekezletre. A megyei tanács vb napirendjén (Folytatás az 1. oldalról) propagandatevékenység módszerei és formái gazdagodlak, színesebbé, hatékonyabbá váltak. Javult a népművelők és az üzemek gazdasági vezetői, valamint a termelésben irányító feladatot ellátó szakigazgatási szervek közötti együttműködés. Növekedett a műszaki és mező- gazdasági szakkörök, klubok, tapasztalatcserék, szakmai vetélkedők, munkásakadémiák, szakmai tanfolyamok, tanulmányi kirándulások, üzemlátogatások és termelési bemutatók száma. Megyénkben évente átlagosan 1800 műszaki, mezőgazdasági, természettudományi témájú előadás hangzik cl. örvendetesen szaporodnak a közhasznú és háziipari tanfolyamok is. Jelenleg is löl ilyen tanfolyam működik megyénkben. A még megoldásra váró feladatok közé tartozik a korszerűbb szemléltetőeszközök beszerzése és a szakkönyvállomány fejlesztése. Végezetül a tanácsi vállalatok kollektív szerződéseinek törvényességi vizsgálatáról szóló tájékoztató jelentést vitatta meg a végrehajtó bizottság. Brandt sajtóértekezlete Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter kedden, azonnal visszaérkezése után sajtóértekezleten számolt be New York-i tárgyalásairól. Brandt hangoztatta, nyugati kollégáival folytatott megbeszélései után szükségesnek tartotta, hogy találkozzék Gromiko szovjet külügyminiszterrel is. Az „oldott légkörben” folytatott egyórás beszélgetés során Brandt kifejtette Gromikónak, hogy a szovjet—nyugatnémet közvetlen tárgyalások ügyében meg kell várni a választásokat, de — nézete szerint az egy évvel ezelőtt folytatott tárgyalás óta — mondotta Brandt — bizonyos pozitív fejlődést lehetett megállapítani a két kormány gyakorlati együttműködése tekintetében. A szovjet külügyminiszter több ízben aláhúzta kormányának készségét a viszony megjavítására. Gromiko azt is hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónál nem taktikai megoldás, hanem alapvető kérdés, s ezzel Moszkva nem a választásokat akarja befolyásolni. Manescu román külügyminiszterrel együtt Brandt megállapította, hogy a román—nyugatnémet viszony jól fejlődik. Brandt hangoztatta: minden partnere egyetértett abban, hogy egy európai biztonsági értekezletet jól elő keli készíteni. Brandt nyomatékosan aláhúzta: minden külügyminiszter hangsúlyozta, milyen kárt okozna az NSZK tekintélyének, ha az újfasiszta NPD bekerülne a Bundestagba. Nem tudják hová legyenek örömükben A kedd reggeli francia lapok fő helyét Georges Pompidou köztársasági elnök sajtóértekezletének ismerte.iiiimiimiiiimiiiiii Oravec János iiiiiiimiiiiiiiiiitiiiii Szén és meddő ,,A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat Igazgatóság bejelentette hozzám, hogy a társulat bányászatának munkásai fegyvereiket a mai napig be nem szolgáltatták. Minthogy az említett bányászatok munkásai javarészt kommunista érzelmííck, ezenkívül pedig ezen bányatelepek körül sok kommunista, s vöröskatona rejtőzködik, állandóan az a veszély fenyeget, hogy ezek alkalmas pillanatban, a rejtett fegyverek felhasználásával, a jogrend és közbiztonság megdöntését újból megkísérlik. Bátor vagyok ez alkalommal rámutatni, hogy a közeli napokban, amint ezt a főhadiszállással külön közöltem, a munkásság sztrájkba lépett, az ottani karhatalmi erőt megtámadta, minek következményeképp a csendőrség fegyverét is kénytelen volt használni. Múlhatatlanul szükséges tehát, hogy a bányatelepek munkásai a legrövidebb időn belül lefegyvercztcsscnek és biztos helyre szállíttassanak... Budapest, 1919. évi szeptember hó 7-én. A miniszter rendeletéből Szekér s. k. miniszteri tanácsos.” (Eredeti dokumentum, rövidítve.) látta. Eltakarta az erdő. Hát megint egyedül maradt. És most el kell mennie innen, a telepről, ahol gyermekkorát töltötte, ahol dolgozni kezdett, ahol eltemette először anyját, később apját is, ahol megtalálta Borit. Ment a fák között, és egyre csak a földet nézte, mintha gyerekkori lábanyomát akarná viszontlátni. Emlékezett, búcsúzott. Szülei gyalog jöttek ebbe a völgybe, ahol akkor még csak erdő volt. Öt az apja hozta a vállán. Onnan, a mazumot és a barakkokát. Ök is barakkban laktak, de nemsokára átköltöztek a kolóniába. Milyen örömmel vitték át kevés holmijukat! Itt már külön helyiségük volt. Idővel a kolóniák száma tizenkettőre szaporodott. Mindegyiket magas, hegyesre fűrészelt, kátrányozott deszkakerítéssel vették körül, és elnevezték Vándortelepnek. TISZTÁN EMLÉKEZETT első munkanapjára is. Fröcs- csöt ittak apjával, és későn tértek haza. Már éjjeli bak- terok botorkáltak a telep utcáin. Mert a kincstáré volt itt minden. Az emberek is, akiknek a tizenkét egyforma kolóniában csak egy szűk konyhából állt a lakásuk. Szoba nem volt, csak konyha, sok konyha egymás melSZEPTEMBER utolsó napjaiban katonák masíroztak végig a bányatelep főutcáján. Néhány zöldre festett szekér nyikorgott nyomukban, megrakva lőszeres ládákkal, letakarva ponyvával. A ládákon is katonák ültek. A menetet lovaskatona zárta be. A telep megélénkült. Az erdőszélen néhány bányász beszélgetett Mikor meglátták a katonákat, elhallgattak. — A városból jöttek — szólalt meg az egyik, és felállt. — Reggel indulhattak — mondta a másik, és az is felállt. — Ezeket miránk küldték — szólt egy harmadik, és melléjük állt.' Mikor az utolsó lovaskatona is elkocogolt, a bányászok összenéztek, és sietős léptekkel megindultak a Vándortelep felé. Csak Novák Józsi maradt ülve, a volt vöröskatona. Neki nem volt hova hazamennie, s most még igen világos volt ahhoz, hogy Borihoz bekopogjon. Máshova meg nem volt ajánlatos mennie, csak az erdőbe. Mikor egyedül maradt, felállt, és az erdő felé fordult. Még egyszer visszanézett, aztán eltűnt a fák között. Amilyen gyorsan megbolydult, olyan gyorsan le is csendesedett a telep. A gyerekeket bekiabálták az asz- szonyok, és becsukták az ajtókat. A szűk, kis ablakokból jól lehetett látni, amint a katonai menet megállapodott az orosz hadifoglyok számára épült barakkoknál. Kifogták a lovakat, elrendezték a szekereket, szalmát hordtak, szaporán jártak a közeli kúthoz, aztán őrséget állítottak a barakk elé, melynek kihűlt kéményeiből csakhamar füstcsíkok szálltak a' borús ég felé. Hosszabb időre rendezkedtek be. Józsi lassan ballagott a fák között, mintha gombázna. Időnként megállt és visszanézett, de a telepet már nem az edények: fekete öntöttvasfazekak és lábasok, színes cserépköcsögök és csuprok, mosószappan színű tányérok, a nagy vasmozsár és néhány^ papírból készült, poros művi-fjj rág festett fakanalakra kötözve. a tavalyi búcsú emlékeként. Emlékezett az anyjára és a többi asszonyra, akik állandóan mostak, vagy főztek, vagy veszekedtek, vagy fohászkodtak, vagy verték gyerekeiket. Néhanapján koszosrongyos zsákot és hulladék' rongyból font-varrt kötelet vettek magukhoz, és elmentek a meddőhányóra szenet válogatni, vagy az erdőbe, fáért. Ha az emberek megjöttek a bányából, elébük tették a forró vizet és a forró levest... Józsit kifárasztotta a hegy és az emlékezés. Megállt, a telep felé fordult, aztán leült. Lassan sötétedett. A telepről harangszót szűrt felé a sűrű erdő. Októberi ájtatosságra szólította a hívőket. Az egyik vasárnap jutott hirtelen eszébe. Amikor először borotválkozott. Leült a kis sámlira, ahogy az apjától látta, maga elé húzta a hokedlit, leterítette újságpapírral, és sorban rárakta az apjától rámaradt borotvát, szappant, fenőszíjat, pamacsot és egy kis tálka forró vizet. Középre helyezte a fakeretes, talpas tükröt, beleigazította arcát, és hosszan szemlélte magát. Aztán megmosdott, megfésülkö- dött, tiszta inget vett fel, felgyűrte az ujját és nem gombolta be a nyakát. Délig kártyázott az erdőszélen a többiekkel. aztán a kocsmába ment. Állandóan nyitva tartotta fekete kabátját, hogy mindenki láthassa az ezüst óraláncot, amit az apjától örökölt, a mellénnyel együtt. HIRTELEN mozdulattal felállt. Bakancsa alatt megroppant egy száraz faág. Gondolkodás nélkül megindult lefelé, a telepre. Sietett, botladozott. Mintha félt volna, hogy elkésik valahonnan. (Folytatjuk) gasból jól látta a többieket, amint sorban, nagy batyukkal lépkedtek egymás nyomába. Az asszonyok néha szent énekeket énekeltek. Emlékezett arra is, hogy itt, ebben a völgyben aztán kitépték az erdő fáit, és fundamentumokat ástak a még élő gyökerek között. A friss, gyantaszagú fenyődeszkákat kátránnyal pácolták, és megépítették belőlük a bányairodát, a felazolót, egy kocsmát, a kápolnát, a konlett. Konyhalakók voltak. Itt mosdottak, étkeztek, pihentek. Itt veszekedtek, szeretkeztek, imádkoztak, szültek, haldokoltak és zsírozták otromba bakancsaikat. A szűk ablak volt az éléskamrájuk, az ajtóba vert szög volt a szekrényük. Így volt ez mindenütt, náluk is. A vizes lócán terpeszkedett a fakupa, alatta a lavór, és maguk főzte szappan. A stclázsi polcait ollóval kicifrázott újságpapír borította. Rajta szép sorban tése és kommentálása foglalja el. A lapok vezér-cikkíróit különösen az elnöknek az a bejelentése foglalkoztatja, hogy a De Gaulle tábornok által annak idején meghirdetett részesedés elvét elsősorban a munkások közötti részvények szétosztásával kívánja megvalósítani és ennek első lépéseként javaslatot tesz a kormánynak, hogy a Renault autógyár tőkéjének egy részét osszák szét az autógyári munkások között. Az l’Humanité vezércikkében Laurent Salini ironikus hangon állapítja meg, hogy a Renault gyár munkásai most nem tudják, hová legyenek örömükben, mert — legalábbis egy részük — talán részvényessé válik. Most már tudni lehet, hogy az „új társadalom” nem jelent mást, mint a munkások átváltoztatását tőkésekké. A kormányon levő csapat blöffje még soha sem volt ennyire arcátlan, még akkor sem, amikor a legnagyobb kampány folyt a részvétel elve mellett. Soha nem volt ekkora az erőfeszítés, hogy a dolgok realitását elleplezzék. Mi a dolgok realitása? Először is az, hogy a frank-leértékelés mindenekelőtt az összes kisembereket sújtja. Másodszor az, hogy romlik a vásárlóerő és fokozatosan visszaveszik a dolgozók által 1968 májusában kiharcolt előnyöket. Harmadszor, a gaulleizmus monumentális kudarca, képtelensége arra, hogy biztosítsa az ország jövőjét. A spekulátoroknak amnesztiát adtak — állapítja meg az l’Humanité. A lap egy másik cikkében pedig rámutat, nem ez az első eset, hogy Franciaországban a munkások közötti részvények szétosztásával kísérleteznek. Húsz esztendővel ezelőtt az Ugine tröszt is béremelési követelések helyett részvényeket osztott szét a munkások között. A munkások viszont nagyon gyorsan túladtak ezeken a részvényeken, mert nem papírokra, hanem pénzre volt szükségük.
