Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-21 / 219. szám

1 CSZAK MAGYARORSZÄG Q Vasárnap, 1969. siept. 21. I udomány — technika romiimiHHimimiiimHimiimiiuMiiiiiiiiiiiuiittiiiiHiHiHniiniiMiHiiiiiiniimiiMiiiiiMiiiiiHiii' A jövő közlekedése? Szociográfusok, urbaniszti­kai szakemberek szerint a 2000. cvben 50—80 millió la­kosú szupervárosokkal kell számolnunk. Ma még a leg­több városi ember sokszor zsúfolt és kényelmetlen köz­lekedési eszközre van utalva. A század végére megkettőző­dik és megnégyszereződik a városok lakóinak száma. 4001 km kiterjedésű szupervárosok épülnek ma.jd. A személyi közlekedést kis távolságokra szállítószalagok, közepes tá­volságra pedig a maitól el­térő megoldású földalatti vasutak látják el. Az egyéni közlekedés fontos eszközei „önkiszolgáló” taxik lesznek, a nagy távolságokat pedig óránként 800 km-es sebes­séggel csöpostaszcrü fül­kékben teheti meg a vá­rosok lakossága. A városon belüli rövid tá­volságokra 10—16 km/óra se­bességű szállítószalagokat ál­lítanak majd be. Két város közötti közepes távolságok­nak, vagy nagyvárosok 15—20 km-es útszakaszainak közle­kedését megálló nélküli föld­alatti vasút láthatja el, amely kb. állandó 30—40 km-es óránkénti sebességgel halad: a fel- és leszállóhelyeken ismét csak szállítószalagok hidalják át a földalatti és a gyalogjáró sebesség-kü­lönbségét. Az egyéni forgalmat, az utakon Is, villamos hajtású, kocka alakú gépkocsik bo­nyolítják le. Ezek veszélyes kiugrások nélkül, lekerekített élekkel készülnek, szabvá-1 nyos hosszúságban, mert így j kejnyebben kezelhetőek, és j adott esetben nagyobb tartá- I rendszer tartja a kocsik kö­zötti állandó távolságot is. A hosszú távra alkalmas, új közlekedési rendszer a cső­rendszer lesz. Csövekben nemcsak folyadék lesz szállítható, mint. ma, a világot behálózó kőolajveze­tékekben, hanem a levegő­rétegen úszó tartályokban szilárd anyagot is szállítanak és a tartályokat ugyanaz a levegő hajtja. A csövekben max. 800 km óránkénti se­bességgel, olyasféle fülkében, amilyen a mai repülőgépek törzse. Ezeket a fülkéket is levegőrétegen úsztatják. Gépírás ­fénysugárral Súlyosan bénult vagy kezüket elvesztett emberek számára különleges írógépet konstruáltak angol kutatók. A gép bil­lentyűzetét a képen látható előtét helyettesíti, melyen a be­tűknek, számoknak és jeleknek megfelelő számú kerek nyí­lás található. Minden nyílás mögött egy-egy fényérzékeny cella foglal helyet, ami összeköttetésben van az írógép me­chanizmusának megfelelő részével. Ha a beteg használni lyokban szállíthatók is. Az önkiszolgáló taxik útját szá­mítógépek vezérlik. Az utas betolja mágneses műanyagbérlctét a megfe­lelő résbe, az elektronikus „agy” kiadja az engedélyt. Az utas kinyithatja a kocsi ajtaját és elfoglalhatja a he­lyét a kormány mellett. Az automatikus közlekedési rendszerekkel ellátott főútvo­nalak önműködően irányítják a járműveket céljaik felé. A járművezető egy központi szá­mítógéppel közli úticélját. Automatikus közlekedési akarja az írógépet, ceruzaszerű, keskeny fénynyámbot kibo­csátó lámpát erősít a lejére (szemüvegszárra csatolható vagy korpánttal a homlokra helyezhető kivitelben). A fénysugarat mindig a soron következő nyílásra kell irányítania, n géo ekkor működésbe lép, leüti a kívánt betűt. A mindkét Irányú soremelésnek, a visszaváltásnak és a kocsifuttatásnak is természetesen külön nyílásai vannak. Egyszerűség kedvéért a fénysugárral vezérelhető írógép csak nagybetűket ír. A gép papírellátása folyamatos, tekercsről törten k. Igv kellő gya­korlattal akár egy egész könyv kézirata is elkészíthető a fényirógép segítségével. , Arany ásó” baktériumok Furcsa módon ingott meg a nemes, szilárd, savra érzéket­len arany nimbusza. A tudó­sok felfedeztek egy bakté­riumfajtát, amely „felfalja” A Jenyiszej óriása A bratszki vízierőmű rövidesen elveszti világelsőségét a krasznojárszki óriás veszi át tőle a „stafétabotot”. Tizenkét, egyenként 500 ezer kW-os turbinája lesz, amelyekből eddig ötöt helyeztek üzembe, s még ebben az évben négy újabb beszerelésére kerül sor. Ennek megtörténtekor a Jenyiszej folyó vizére épült erőmű kapacitása már meg fogja haladni a bratszklét. A majdan teljes — 6 millió kW — kapacitással dolgozó, a hidrotechnika legmodernebb elvei alapján épülő vízierőmu nemcsak a legnagyobb, hanem a leggazdaságosabb a Szov­jetunióban, de világviszonylatban is. az aranyat, s felületén vörös és barna foltokat okoz. Sőt, a | merész mikroorganizmusok­nak barátai is akadtak: az aranyra rávetették magukat a növények is, ennek következ­tében eljut az arany az ál­lati szervezetekbe. Felfedez­tek aranyat például a szarva­sok bőrében és szarvában, ä hangyákban és a csereboga­rakban, az emberi hajban és a vérben is. Sok tudóst foglalkoztat az a kérdés, hogyan lehet ki­vonni nz aranyat — más anyagból. Irkutszkban, a rit­ka fémekkel foglalkozó labo­ratóriumban és egy francia- országi intézetben vizsgálják az arany oldódásának és ki­választódásának biometallur­giai folyamatát. A tudósok­nak egy penészgomba-íaj sie­tett a segítségére. Ezek mint- egy „kiszipolyozzák” az ara­nyat a folyadékból és az ben­nük rakódik le. Aztán a gom- balepedéket megszárít,iák és porlasztják. Egy másik, bio­lógiailag aktív gombafaj 15— 20 óra alatt a fémarany 98 százalékát ülepítette le. A kis lények nem mutatnak érdek­lődést semmilyen más fém iránt, ezért használhatók fel a rendkívül szilárd vegyüle- tek bontására. A baktériumok sikeresen alkalmazhatók mint irányí­tott „aranyásók”, amelyek az ércből kivonják a nemesfé­met. A kísérletek szerint az érc aranytartalmának 30 szá­zalékát is ki lehet így vonni. Ez a penészgomba-faj na­gyon igénytelen, bármilyen táptalajon, akár cukoripari hulladékon is tenyészik. Anyu lebukik KOVÁCSÉ K VACSORA titán vannak. Kovács újságol olvas. Kovács né kardigánt köt,, kislányuk, a hétéves Évi, a heverön babájával játszik. Kovácsáé cgyszercsak meg­szólal: — Bodáéknak kisfiúk van. Ma reggel... — észre veszi, hogy Évi figyeli, így folytat­ja: — ... hozta a gólya. Kovács egy pillanatra elő­bukkan az újságja mögül. — Tegnap reggel még lát­tam Bodánét tejért menni. Igen, előbb... — megint Évire néz, — hozta, mint szá­mították. — Na, Boda most nagyra lesz a fiával, — Pedig Bori lányt szere­tett volna. Kis szünet után Évi szólal meg: — Hát akkor miért nem kért kislányt a gólyától? Kovács hirtelen visszabújik az újságja mögé. Kává esne kénytelen vállalni a választ — Az nem úgy van Évi- kém, hogy lehet rendelni fiút vagy lányt. Évi felháborodik. — Szóval, azt hoz, ami akar? — Bizony, azt. Dchát az mindegi/ is. Egyik éppen olyan kedves, mint a másik Évike nem nyugszik meg. — És akkor hozza, ami kor 6 akarja? '— Hát persze. Egy ideig csend van. Ko ráesne örül, hogy nem kel több kérdésre felelnie. Év is elmerül a babájával való játékban, de aztán liirtele anyjához fordul: — Mondd, anyu, a Horvát Pistit is a gólya hozta? Kovácsáé gyanútlanul fc leli: — Hát persze. — Érdekes — mondja Év — Mi érdekes? — kérdez Kovácsáé. — Hát csak az, hogy Ho vát Pistinek január ban van a születésnapja, és télen nin­csenek itthon a gólyák, Kovácsáé hirtelen felugrik. — Hozok neked egy kis sü­teményt! ÉVI IS FELKEL a heverö- ról, apjához megy, megkocog­tatja az újságját, s mikor az előbukkan az újság mögül, ráhunyorít az apjára, úgy mondja: — Jól lebuktattam anyut. Lángész Monológ Kék fény után — Mondja uram, mire jó ez a detektívesdi játék? Nem elég, ha a rendőrség figyelemmel kíséri: hol járok, mit csi­nálok, merre vándorolok? Most már a televízió is detektív- vé ütötte az egész országot. Játszik mindenki, mert hiszen könnyű Katót táncba vinni. Az emberek játékos kedvűek, szeretnek szerepelni, szeretnek mindenben benne lenni, részt vesznek a Ki mit tud?-on, meg a táncdalfesztiválon, ami még csak rendben volna, na de az én bőrömre fel­csapni delektívnek?... Most mondja meg, hát jó ez? Élek békésen, itt az ország csücskében, s egyszeresük azt mond­ják nekem, hogy szerepeltem a televózióban. — Életemben sem! — mondom. — Dehogynem — mondják. Bemutatták a fényképemet. Meg leírtak, milyen vagyok, sőt azt is el­mondták, mivel vádolnak. Aki tud rólam, jelentse, hol va­gyak. Hát szó, ami szó, amivel vádolnak, nem egészen úgy van. Nem igaz annak négyötöde sem. De tessék megmon­dani, miért kell ezért engemet az egész ország nyilvános­sága előtt blamálni? A Kék fényben! Azt mondják, hogy többen nézik, mint a táncdalfesztivált. Mondtam én, hogy biztosan adáshiba volt, azért láttak a képen, a szövegben meg valami elhallás lehetett, meg az ilyen drótnélküli távol­sági izékben sohasem lehet teljesen bízni. Mesélik, hogy nemrég egy bőrkabátos úriember elment az egyik faluba, és az unatkozó postáskisasszony mindjárt azt a rablógyilkost látta benne, akit néhány hete köröz a Kék fény. Utólag derült ki, hogy a központból jött éppen őt ellenőrizni, és a kisasszony pénztára nem is volt egészen rendben. Lehet* hogy a legközelebbi Kék fényben pont az ö képét látják majd ... Szóval detektívesdit játszunk. Ami meg az én dol­gomat illeti, mondom, nem volt annak négyötöde sem igaz. Mert az a leányzó, aki engem keres, mondván, hogy én vol­nék a gyermekének az apja, nem is kisbimbampusztai, ha­nem kispesti. Nem igaz, hogy elszámolási differenciáim vol­tak korábbi munkahelyemen, mert nem is számoltam el. Végül pedig nem én törtem fel a gyári pénztárt, amikor másnapra beborítékolva ott volt a dolgozók félhavi bére, mert a pénz nem is került a pénztárba, hiszen a pénztárost a bankból jövet, az úton rabolták ki. Sokan azt mondják* hogy én tettem. Na de kérem szépen, ha ennyi pontatlanság volt már a híradásban, lehet-e hitelt adni akkor a közlemény további részének? Elhihető-e akkor, hogy pont én vagyok* akit keresnek?! Én mondom uram, nem lehet a televízióban bízni és kár is az egész országnak játszani ezt a detektíves­dit... Ráadásul pont az én bőrömre 1... (benedek) A feleségem így szólt hoz­zám: — A meghatalmazást sür­gősen alá kell íratnod Feri bácsival, mert holnap korán reggel jönnek érte. Ott van a krcdenccn, vidd cl a kór­házba. Első emelet tizenhe- tcs. Az utcán jutott eszembe, hogy kedd van, és tudvalé­vőén csak szerdán, pénteken és vasárnap van látogatás. Hogyan jutok be? Igaz, min­den trükköt ismernek, de bíztam leleményességemben. Eszembe jutott, hogy a gége­osztályon Beleznai az alorvos. Erélyes léptekkel siettem be a kapun: — Beleznai doktorhoz me­gyek — szóltam magabizto­san a portáshoz, é$ hozzátet­tem: — Vár engem ... A portás elém állt: — Az alorvos úr csak hol­nap jön meg vidékről, Valami tévedés lesz a dologban. Megszégyenülten somfor- dáltam el. Ha nem teszem hozzá, hogy Beleznai „vár engem”, akkor talán beju­tok a helyetteshez, de így nyilvánvaló volt. hogy trük­kel „dolgoztam”. Bementem a közeli presz- szóba, és kávét rendeltem. Megpillantott az egyik bará­tom és átült hozzám. Hossza­san elbeszélgettünk és ami­kor fizettem, akkor vettem észre, hogy 5 óra van. Bi­Turbánban zonyára már másik portás lesz szolgálatban, és talán könnyebben megy. A presszó­ból felhívtam a kórház se­bészeti osztályát, és a jelent­kező ápolónőtől megkérdez­tem: — Bocsánat, Elekes doktor tír az inspekciós? — Nálunk nincs Elekes. Forgács doktor úr az inspek­ciós — Bocsánat! — mondtam, és letettem a kagylót. Szó­val Forgácsra kell hivatkoz­nom. Vettem egy borítékot, leragasztottam, és amikor a kórházba értem, felmutattam a portásnak. — Lelet, Forgács doktor úr részére — szóltam magabiz­tosan, és tovább akartam menni. — Tessék csak itt hagyni. Majd odaadjuk az ápolónő­nek. Megint nem sikerült... RÖLTEX-bcn vettem egy fe­hér törülközőt, azután a pa­pírboltban vöröslintát vásá­roltam. Kalapomat betettem a presszó ruhatárába. A közeli kapu alatt ráöntöttem egy kis tintát a törülközőre, azután ; becsavartam a fejem. A kirakatok tükrében szemlét tartottam: szánalomra méltó sebesültnek néztem ki, aki­nek vére átüt a kötésen. A portás kalapban látott — gondoltam —, alig pillantott! rám, nem ismerhet meg a nagy turbánban. — Ambulancia — mond­tam, és a kapu alatt' meg- j gyorsítottam lépteimet. A portás bólintott. Végre ! sikerült! Büszkeség töltött el j A fordulóban levettem a tö- < rülközöt a fejemről, és a kér- ! ten keresztül akartam sietni I a bácsikámhoz. A kertben; azonban szembe találkoztam j vele. Sétált a derült időben, j Üdvözöltem, érdeklődtem hogyléte felől, azután aláírat- \ tavi vele a meghatalmazást. J Egy kicsit beszélgettünk, az­után elbúcsúztam. Kifelé menet csodálkoztam, hogy egyre-másra érkeznek a láto­gatók, és irigykedve gondol­tam arra, hogy biztosan jobb trükkel jöttek be, mint én. A kapuban a portás meg­állított: — Tessék mondani, miért tette a fejére a vöröstintás törülközőt? — Hát észrevette, és mégis beengedett? — Aliért ne? Hisz’ szerda van. látogatási nap. Mindenki bejöhet, akár kalap, akár törülköző van a fején. Palásti László

Next

/
Oldalképek
Tartalom