Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Szombat, 1969. augusztus 2. A román lapok Nixon látogatásáról A péntek reggeli román la­pok közvetve utalnak Nixon amerikai elnök szombaton esedékes bukaresti látogatásá­ra: első oldalukon közlik Ceausescunak. az Államtanács elnökének amerikai professzo­rok eg.v csoportja előtt mon­dott beszédét. Ceausescu az Államtanács épületében fogad­ta az amerikai tudósokat, az ametikai Béke-szeminárium ne\ ü pacifista szervezet tag­jai! Ceausescu kijelentette: „Ro­mánia egész politikájának cél­ja az égj üttműködés a szo­cialista országokkal, s a világ minden országával, beleértve az Egyesült Államokat. Ebbe a keretbe illeszkedik bele Ni­xon amerikai elnök hazánk­ban teendő látogatása is”. Ceausescu a békeharcos amerikai professzorokkal foly­tatott beszélgetése során kije­lentette: „Kezdettől fogva ál­lást foglaltunk a vietnami há­ború ellen, az ellenségeskedé­sek beszüntetése mellett, az­ért, hogy visszavonják az ame­rikai csapatokat Dél-Vietnam- ból, s ily módon a vietnami nép maga dönthessen fejlődé­séről — álláspontunk ma is ugyanaz. Minél hamarabb sor kerül a csapatok visszavonásá­ra, annál jobb lesz ez a béke ügye számára”. Pál pápa Ugandában VI. Pál pápa, aki csütörtö­kön érkezett Ugandába, pén­teken az ország parlamentje és a . látogatása alkalmából Kampalába érkezett afrikai vezetők előtt elsősorban poli­tikai kérdéseket érintő beszé­det mondott. Kijelentette, hogy folytatni fogja, „szerény, de szeretetteljes és lojális erő­feszítéseit” a nigériai béke előmozdítására. Elismerte, hogy ebbeli fáradozásai ez ideig kudarcot vallottak. A katolikus egyházfő elismerte a népek jogát a törvényes ön­állóságra, azonban hangoztat­ta, hogy bizonyos körülmények között ennek eléréséhez sze­rinte a lassúbb, de biztosabb útra van szükség, amely ab­ból áll, hogy előtte felkészítik az embereket és az intézmé­nyeket az igazi önkormány­zatra. Az AP jelentése szerint Bi- afrában csütörtökön bejelen­tették, hogy a szakadár csapa­tok háromnapos fegyverszüne­tet rendeltek el a pápa kam- palai látogatása alkalmából. :! Utazás — részletre Az Országos Takarékpénz­tár augusztus 1-től újabb szol­gáltatásokra terjesztette ki a hitelakciót. Kölcsönt folyósítanak — szo­cialista viszonylatban — az ezer forintnál, nem szocialista Viszonylatban pedig a 2000 fo­rintnál drágább MALÉV re- ' pülőgépjegyek vásárlásához. • Ugyancsak adnak hitéit a MA- LÉV által szocialista örszágok- k ba szervezett — ezer forintot meghaladó — légi utazással kombinált túrák, társasutazá­sok költségeire. Hitelt nyújt az OTP a tv-készülékek ezer fo­rintnál többe kerülő átalakí­tásához, a televízióantenna- berendezések felszerelési költ­ségeihez. A szolgáltatások részletfize­tési feltételei azonosak az áru- vásárlási kölcsön már ismert feltételeivel. Földrengés Kínában A múlt hét szombatján ha­talmas földrengés rázta meg Santou dél-kínai várost és kör­nyékét. A földrengésről mind­eddig kínai részről • semmit sem közöltek: a Star című an­gol nyelvű Hong Kong-i napi­lap azonban a Kínai Népköz­társaságból érkezett szemtanúk beszámolóira való hivatkozás­sal közli, hogy a katasztrófa során több mint háromezer személy vesztette életét. A mérések alapján a földrengés epicentruma közvetlenül San­tou közelében volt. // borsodi művész 31 munkája Sajószentoéterm A sajószentpéteri bányatele­pi Petőfi Sándor Művelődési Központban pénteken, augusz­tus 1-én délután 5 órakor nyílt meg a borsodi képzőmű­vészek grafikai kiállítása, ame­lyen 11 festő- és grafikusmű­vész 31 grafikai munká­ját láthatjuk. A tárlat anyaga valójában vándor­kiállítási anyag, amelyet már a megye több helységé­ben bemutattak, azonban Sa- jószentpéteren, ahol éppen két hónappal ezelőtt nyílt meg az újjászületett művelődési köz­pont, ez a kiállítás úttörő jel­legű, s hihetőleg egy nagyobb távra szóló kiállítássorozat el­ső darabja. A tárlaton szerep­lő művészek közül kettő — Feledy Gyula és Barczy Pál — a község szülötte, egy harma­dik pedig — Lukovszky László — ugyancsak hosszú ideig élt Sajószentpéteren, így ennek a kiállításnak olyan jellege is van, hogy az innen elszárma­zott művészek, mintegy haza­jöttek bemutatni munkájukat. Rajtuk kívül Lenkey Zoltán, Csabay Kálmán, Kunt Ernő, Papp László, Kalló László, Tóth Imre, Ficzere László és Seres János szerepel a most meg­nyílt és 10 napig nyitva tartó kiállításon. « A nagy meleg ellenére is szép számmal eljöttek az ér­deklődők a tárlat megnyitásá­ra, és mint az első vendég­könyvi bejegyzések tanúsít­ják, a sajószentpéteriek nagy érdeklődéssel, örömmel és tisztelettel fogadták a képző­művészetek képviselőinek je­lentkezését a községben. A megnyitáskor Haris László, a művelődési központ igazgatója köszöntötte a megjelenteket, köztük a megyei képzőművé­szeti élet több reprezentán­sát, valamint a Miskolci járási Tanács vezetőit, majd Feledy Gyula kétszeres Munkácsy-dí- jas grafikusművész rövid be­széddel vezette be a kiállítást. Kiemelte, hogy ez a kiállítás az új művelődési központ érdek­lődését tükrözi a képzőművé­szet iránt, és ez az első tárlat egyben a képzőművészek üze­nete is a sajószentpéteriekhez. Kifejezte azt a reményét, hogy a későbbiekben nagyobb sza­bású, érdekesebb, s esetlegesen vitára ingerlőbb, de mindenkor értékes képzőművészeti tárla­tokkal találkozhatunk a sajó­szentpéteri bányatelep igen gazdag kulturális hagyomá­nyokkal rendelkező művelődési központjában. Az újjászületett művelődési központban a sokféle művelő­dési munka mellett teret ka­pott hát a képzőművészet is. Hisszük, s ismerve a művelő­dési központ egyéb tevékeny­ségét, biztosak vagyunk ben­ne: nem lesz mostohagyerek­(bm) Barátok között hogy vad és rémítő, egyetlen értéke a szén, a fém, a bá­nyászat — és természetesen — a fa. 1. Az arányút J Az IL—18-as a magasba emelkedik. Moszkva—Kemero­vo — ez az útvonalam. Hat­ezer kilométernél is több. Gé­pünk elhagyta a Kárpátokat és Ukrajna hatalmas síksága felett repülünk. Túl vagyunk a vacsorán. Ideje egy kicsit élvezni a repülést. Sok ország­ban jártam már, de Szibériá­ba most utazom először. Sok szibériai emberrel találkoztam, de hogyan élnek, azt még nem láthattam. Juoria története Szibéria az ellentétek, a vál­tozások, a rendkívüli méretek vidéke. Nem ország: az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köztársasághoz tartozik, ezen­kívül két autonóm köztársasá­got — a jakut és a burját te­rületet — találjuk még Szibé­riában Méreteiről elég meg­említeni, hogy harmincszorosa Franciaország területének. Az a megye, ahová most készülök — a testvéri Keremovo — va­lamivel nagyobb, mint Ma­gyarország. Jugria országa kezdettől vonzotta az embert. Időszámí­tásunkat megelőző VII. szá­zadban a proknénoszi Arisz- teasz arról ír, hogy az Altáj- hegység gazdag ércbányáiból szekérkaravánok hozzák az ak­kori világ közepébe, Athénba az aranyat, hogy fibulákat, hajtűket és kardmarkolatokat készítsenek belőle az ügyes ke­zű ötvösök. A sztambuli ud­varba, az örmény fővárosba, Kscmiadzinbe — ugyancsak az „aranyúton” érkezett a ragyo­gó fém. Irán' és a mesés India sem maradt ki ebből az arany­folyamból. S hogy őseinkről is szóljunk, éppen az „arányút” kapcsán, a XII. században egy bizonyos Mohamed Anfi ne­vű arab utazó-kereskedő meg­fordult a Volga-mellékén, a bolgár birodalomban. Miköz­ben a környéken utazgatott, találkozott egy, számára eddig ismeretlen néppel, országgal. Jugra, vagy éppen Jugria volt a neve, ahogyan ő írásaiban említi. Az itt élő törzsek ál­lattenyésztéssel foglalkoztak és vadak, hamar ráragasztották a Jól utaztál? „sötét” jelzőt. Másrészt a pá­rok, hogy szabaduljanak a számukra nem kívánatos ele­mektől, trónkövetelőktől vagy legtöbbször csak a bűnözőktől: Szibériába, az ország legtá­volabbi részébe száműzték őket. így aztán 1581-től — Kép a mai Szibériából: Kemerovo — Puskin tér. kitűnően cserzett, nagyértékű bőröket adtak el az átutazó kereskedőknek. A név — Jugria — valójá­ban az ugorokat, azok testvér­népeit, a vogulokat és az osz- tyákokat takarja. Így örökítet­te meg eleinket Mohamed An­fi ránk maradt útleírásában. A sötétség országa Hogyan lett ez a mesés táj, a későbbi sötétség országa? Két forrása is van az elne­vezésnek. Az egyik a nagy világutazótól — a többi között Marco Pólótól — származik. Mivel nagy volt és ismeretlen, hideg és hatalmas erdeiben félelmetes csordákban éltek a amikor Jermak meghódította Szibériát, éa a fejedelem a cár vazallusa lett — egyre tudato­sabban törekedtek arra, hogy a területet valóban és méltán illesse a „sötét” jelző. A jelzőt csak erősítette a hatalmas folyók világa: az Ob, az Irtisz, a Jenyiszej, vagy a szelíd, de méreteiben és kör­nyezetével akkor még félelme­tes Bajkál-tó. A mocsaras, ha­lálos gőzt lehelő tajga sem erősítette az emberekben a bi­zalmat. Így aztán az évszáza­dok alatt Szibéria úgy költö­zött be az emberek tudatába, Egy szovjet tiszt, M. Alek- szej Alekszejevics Kornyilov ezredes mesélte el a következő történetet. A két világháború között, egy Szibériában állomásozó ez­red kiskatonája szabadságot kapott. Hazament kedvesei­hez, akiket már több mint egy éve nem látott. A család Le- ningrádban lakott. Az utat vonaton tette meg, a hadse­reg költségére. A szabadság egy hétre szólt. A katona el­utazott, és a hét elteltével, a meghatározott időben jelent­kezett az ezredtörzsnél. A pa­rancsnok kedélyes, népszerű ember volt. Megveregette ka­tonája vállát, és barátságosan érdeklődött: — Hát megjöttél, fiam? — Meg. — Aztán jól utaztál, fiam? — Jól. — És a családod hogyan él, fiam? — Jelentem, azt nem tudha­tom. — Már miért nem, fiam? — Mert odáig nem jutottam el. Fele útról vissza kellett fordulnom. A szabadságom nem futotta az odautazásra... Azóta van, hogy a hadse­regnél a katona szabadságába nem számít bele az utazási idő. Arra külön kap néhány napot. Mondják is a szibériai­ak, hogy tulajdonképpen ők harcolták ki ezt a kedvez­ményt a katonák számára. Ha nem is ők. de a hatal­mas, több ezer kilométer hosszú Szibéria... Gotyár Gyula (Folytatjuk) Aldrin holdsétája A NASA most teszi közzé azokat a felvételeket, amelye­ket az Apollo—11 holdutasai készítettek a Holdon való tartózkodásuk alkalmával. A képen, amelyet Armstrong készített, Aldrin látható. fl megingathatatlan f w. Ölvén éve halt hasi hatált Szamuely Tibor A forradalom katonája igaz ügyért harcol, hitének, meggyőződésének erősnek, megingathatatlannak kell lennie — írta egy évvel halála előtt. Hu­szonnyolc éves volt akkor, mögötte egy közéleti harcban töltött évtizeddel. Még nem volt húszéves, amikor a Szabolcs megye című lapban szót emelt a kisemmizett, jogfosztott szegények védelmében. Egy tizennégy éves inasgyerek öngyilkos lett elkeseredettségében. Amikor ennek okait Szamuely a bu­dapesti Népszavában feltárta, a bűnösök védelmezőinek felzúdulása olyan vihart kavart, hogy el kellett hagynia Nyíregyházát. Bátorságát ez nem csökkentette. Ezerldlenc- száztízben Nagyváradról küldte tudósításait a Népszavá­nak, éles szavakkal leplezte le a bihari földesurak, a dzsentrik uralmát, amely cinikus érzéketlenséggel szemet húnyt a növekvő nyomor és a szenvedések láttán. A háború kitöréséig különböző újságoknál dolgozott, lelkesítették a haladó eszmék és elképzelések úgy, hogy a világháborús lövészárkok pokla már csak megerősíthette benne azt a gyűlöletet, melyét a népcllenes elnyomó rend­szer, a milliókat pusztulásba taszító hatalom iránt érzett. Semmiképp sem volt tehát véletlen, hogy a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom földrengése Szamuely Tibort, a hadifogoly zászlóst, az elsők között késztette cselekvésre. 1918 kora tavaszán már Moszkvában volt, ahol az Oroszor­szági Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága tá­mogatásával megalakult a magyar kommunisták csoport­ja és kiadta Szociális Forradalom című lapját. Szamuely, mint a lap szerkesztője fáradhatatlanul dolgozott az orosz földön élő magyarok felvilágosításáért. Írásaiban kitűnően hasznosította korábban megszerzett ismereteit, miköz­ben ezeket szüntelenül új tapasztalatokkal gyarapította. — Szamuely Tibor az internacionalista zászlóaljak egész sorát szervezte — írta róla Kun Béla —, és részt vett a szociálforradalmárok júliusi felkelésének leverésében. Szá­zadparancsnok volt abban a hadifoglyokból hirtelen össze­állított zászlóaljban, amellyel a szociálforradalmárok ál­tal elfoglalt moszkvai távbeszélőközpontot vettük vissza az ellenforradalmároktól. Kint volt a kazáni fronton, ahol a csehszlovák ellenforradalmi csapatok ellen harcolt. Ka­zánból visszajövet jelentést tett Leninnek az internaciona­lista csapatok harcairól... Később érkezett haza Magyarországra, mint a többi ma­gyar kommunista: 1919 elején, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja már megalakult. De, mint Oroszor­szágban, itthon is öli megtestesült fáradhatatlanság. Szüntelenül járta r > L a pártszervezetek százainak létrehozásához nyű < ilséget. A polgári köztársaság reakciós körei összi L. vittek el vészé jtésére: egyik nyír­egyházi gyűlése al ;>: merényletet terveztek ellene, de a munkásság í; iránti rokonszenve meghiúsí­totta végrehajtását. , Ügy ismerték, m ties forradalom kemény kezű védelmezőjét. A v; v legnehezebb helyzetekben is igyekezett igazsi i, megkülönböztetni az el­lenséget a megtévé le az utóbbiak iránt min­dig türelmet, kimén te: tanúsított. Lenin nagyra becsülte képességeit, hűségét, lendületét, vakmerőségét. Többször fontos feladatokkal bízva meg. Embereit, akiket Budapes­ten maga mellé vett, hogy lecsapjon velük az ellenforra­dalom darázsfészkeire, Lenin egy alkalommal így említet­te: a fiaim... Ezért nevezték magukat a forradalmi kar­hatalmi különítmény tagjai Lenln-fiúknak. Xtven évvel ezelőtt, augusztus rrltisodikán, amikor a ■ I proletárforradalom már elbukott, a magyar—osztrák határ túlsó oldalán, Savanyúkút, vagy Bécsújhely közelében halt hősi halált. Máig sem tudjuk, hogy üldö­zői, a magyar ellenforradalmárok ölték-e meg, vagy véde­kezés közben, önkezével végzett magával, hogy ne kerül­jön az ellenség kezébe. Testét jeltelen sír nyelte el, de forradalmi szelleme és félelmet nem ismerő helytállásié­nak emléke fél évszázad távolából is elevenen él. (V. F.) v

Next

/
Oldalképek
Tartalom