Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

Szerda, 1969. augusztus 27. CSZAK-MAGYARORSZAG 5 r': a cigaretta az<BítlijáráskaB Új ABC-árs&foáz Átadták ren- deltctcsének a Borsod megye egyik legmo­dernebb ÁBC- áruházát teá­don. Az új áru­ház mintegy hárommillió fo­rintos költség­gel épült, S előreláthatólag havi másfél milliós forgal­mat bonyolít majd le. A Borsodi Élel­miszer Kiske­reskedelmi Vállalat vezetői ünnepélyes ke­retek között nyitották meg az új létesít­ményt. Hogyan közlekedünk? A bliccelők és a megtévedtek Manapság egyre gyakoribb téma a sajtóban, a rádióban, a televízióban is az ózdi piac drágasága, rossz áruel­látása. Ügy látszik, ezt a negatív értelemben vett hírnevet irigyelte meg a Ma­gyar Dohányipar, ugyanis az utóbbi hónapokban a pri­mőr- és zöldségáruk mellett a cigaretta is hiánycikk az ózdi járásban. Már az elején tegyük hozzá: a Magyar Do­hányipar jóvoltából! Közel két évtizedig műkö­dött — a Magyar Dohány­ipar kezelésében — • Ózdon dohányéi osztó. Ez látta cl megyénk egyik legnagyobb járásának üzleteit a dohány­ipar termékeivel. Nem is volt soha panasz. A dohá­nyosok kálváriája a nemzet­közi nőnapon kezdődött, a dohányipar szokatlan figyel­mességével. Május íi-án az ózdi dohányelosztó három nődolgozója a szokásos nő­napi csokoládé mellé egy- egy zsebkendőt is kapott ajándékba. Csak három nap­pal később tudták megfej­teni a zsebkendők rejtélyéi. Vállalatuk levélben értesí­tette őket, hogy megszüntetik az ózdi dohányelosztót. Mint írják: „...a kiskereskedelmi vállalat kérte, hogy boltjai részére az áruszállítást a miskolci dohányelosztó vé­gezze. Ezért az ózdi dohány­elosztó 1969. április 30-i ha­Ez még nem szabályos fel­mondás, csak előkészítése. Mindenesetre nem árt, ha kéznél van ilyenkor az ajándék zsebkendő ... Március 11 —i keltezésű a levél, melyben a dolgozókat értesítették az elosztó meg­szüntetéséről. Egy nappal később mégis egészen más levelet írtak a városi tanács vb igazgatási osztályának: ... . . gazdasági számításokat végeztünk és megállapítot­tuk, hogy az elosztó nem hozza működésével kapcso­latosan előírt paramétere­ket. így meggondolás tár­gyává tettük, hogy a továb­biakban üzemeltessük-e.” A levelet az Ózdi városi és já­rási Tanács, valamint a ke­reskedelmi szervek illetéke­seinek felháborodása fogad­ta. Az lett az eredménye, hogy a Magyar Dohányipai- két képviselője Özdra uta­zott a nézetek, s érdeke*, egyeztetése céljából. Az értekezleten váratlan fordulat következett. A do­hányipar képviselői kijelen­tették, nincs ezen mit vitáz­ni, a megszüntetés már el­döntött tény, azon változtat­ni nem lehet. De hozzátet­ték, hogy ez az ellátás javí­tása érdekében történt. Az ózdi dohányelosztó ve­zetője a múlt év decemberé­ben felmondott. Miért? Raktárukban állandó volt a készlethiány. Az original csomagolású dobozokat fel­bontották, s nem egy eset­ben 20 doboz cigaretta is hiányzott belőle. A vezető több esetben tetten érte rak­tárosát. Sorozatosan jelen­tette feletteseinek a dohány­iparnál. Felelősségre vonást kért. De hiába. A levelek minden bizonnyal a papírko­sárba kerültek, noha hivatal­ból kötelességük lett volna legalább kivizsgálni. Egy esetben az ellenőr is rajta­kapta a raktárost. Feljelen­tést azonban nem tett. Egy­szerűbb volt leírni a készlet­ből. A vezető felmondását nem fogadták el. Inkább négy­órás munkaerőt biztosítottak a raktáros ellenőrzésére, ök mondtak fel három hónap­pal később a vezetőnek. Ez aztán a humanitás! A dohányipar indokai kö­zül — mint már említettem — egyik sem megalapozott, elfogadhat®. Miért határoz­hattak mégis így egyik nap­lói a másikra? Feltételezhe­tő, megunták a sok felje­lentő levelet, zaklatásnak vették. A kivizsgálásnál egy­szerűbb volt íróasztalnál, huszáx-vágással intézkedni. Csakhogy ezzel egy nagy já­rás ellátottságát vágták el. Az eredmény: a miskolci el­osztó havonta csak egyszer tud szállítani. (Kétszer kö­telező!) Ez elsősorban a ki­sebb üzletekej sújtja. Kis forgóeszközzel gazdálkodnak, havi készlet halmozására nincs mód, a raktáraik is szűkek. így gyakran hiány­zik az üzletekből a Kossuth, a Munkás és a Simphonia cigaretta. Két példa: az arlói strandon több napig csak Corvinát, a község boltjában pedig csak Plovdivot lehe­tett kapni. A serényfalvi ve­gyesbolt vezetője több mint egy hónapig levelezett, tele­fonált, mire megkapta ren­delését. Addig, ha cigarettát kértek, nincs-el felelt. Köztudott, hogy a Magyar Dohányipar monopolhelyze­tet élvez. Ezzel azonban nem lenne szabad visszaélni. Sokan kérdezgetik mosta­nában az ózdi járásban: mi­kor lesz újra zavartalan a cigarettaellátás? A válasz igen egyszerű. Ha a Magyar Dohányipar belátja, s korri­gálja tévedését. Nagy keresés, izgatott ko- torászás. A néni könyökig merül a szatyorba. — Tessék csak keresni, hátha meglesz 1 — biztatja kedvesen az ellenőr. A néni homlokán verejtékcseppek gyöngyöznek, akit a kíváncsi utasolc gyűrűje vesz körül. Napjában több ilyen gya­kori eset fordul elő. A „blic­celők” általában elnyerik ju­talmukat: a 25 forintos pót­díjról szóló befizetési lapot, és a hozzá tartozó tájékozta­tót. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a jegy, vagy az érvényes bérlet nélküli utasok pótdíj­fizetésének 80 százaléka a villamoson fordult elő. Ész­revehető, hogy a kalauz nél­küli járatok bevezetésével egyidejűleg csökkent a vál­lalat bevétele, és sajnos a pótjegyek kiadásának száma az előzőekhez viszonyítva megnövekedett, miután sokan igénybe veszik a KN-járato- kat utazási igazolvány, illet­ve érvényes bérletjegy nél­kül. Ezeknek az utasoknak egy része jóhiszeműen, min­den szándékosság nélkül száll fel a kalauz nélküli jármű­vekre. Vannak azonban olyanok is, akik így próbál­nak kibújni a viteldíj köte­lezettség alól. A vállalat főellenőrével tett jegyvizsgálaton megfi­gyelhettük, hogy a megtévedt utasok általában az idősebb korosztály és a vidéki em­berek soraiból kerültek ki. S a legtöbb „bliccelő” a 2-es tapolcai járaton található, ahol a fiatalok nagy elősze­retettel használják ki a vo­nalon járó autóbuszok zsú­foltságát. Kalauz nélkül A villamossal és autóbusz- szal szállított utasok száma naponta éléri Miskolcon a 400 ezer személyt. A megnö­vekedett utasforgalom igé­nyeihez alkalmazkodva, a Miskolci Közlekedési Válla­lat a villamosoknál már ré­gebben bevezetett kalauz nélküli kocsikhoz hasonlóan, ez év februárjától az autó­buszokra is kiterjesztették a kalauz nélküli járatokat. A kalauz nélküli járatok beve­zetését a vállalatnál meglevő munkaerőhiány tette szüksé­gessé. Ennek bevezetését elő­segítette a fizető és a bérle­tes utasok számarányának megoszlása is, amely a leg­újabb kimutatás szerint az 1966. júliusában bevezetett tarifarendszer következtében 19—81 százalékra módosult. Krónikus munkaerőhiány A munkaerőhiány részben anyagi természetű, amelyhez hozzájárul a közlekedési vállalatok jellegéből adódó több nehéz munkakörül­mény: a korahajnalban való kezdés, a késő éjjeli befeje­zés, osztott munkaidő, a va­sár- és ünnepnapi szolgálat- teljesítés. Természetesen, ezek nem vonzzák a fiatalo­kat erre a pályára, nem be­szélve arról, hogy a vállalat dolgozói állandóan ki van­nak téve az időjárás viszon­tagságainak. A nagy létszám- hiány miatt, nap, mint nap járatokat kell megszüntetni, mivel még a dolgozók sza­badnapjainak elvonásával sem tudják az előírt kocsi­kat a forgalomnak biztosíta­ni. A gépkocsivezetők fog­lalkoztatási ideje havonta 240—280 óra között mozog. Ugyanakkor gyakori eset, hogy a második szabadnapot is el kell. vonni. Sajnos, a munkaerőhiány a karbantar­tó részlegnél is jelentkezik. Mindezek ellenére ezen a munkaterületen úgy tervezik, hogy ez év utolsó negyedévé­ben sor kerülhet a munka­idő csökkentésére. Emiatt — tekintettel a magas létszám- hiányra is — új autóbuszjá­ratok beállításával jelenleg nem foglalkozhatnak. Vona­lankénti részletes utasszám­lálást, úgy a nyári, mint a té­li menetrendek elkészítése előtt, az utazóközönség érde­kében, el szokták végezni. Ezen túlmenően a szükséglet­nek megfelelően részleges utasszámlálást is rendszere­sen tartanak. Legfőbb céljuk­nak tartják, az utasok igé­nyeinek megfelelő kulturált közlekedést biztosítani. Szántó István tállyal történő megszünteté­sét határoztuk el.” J egysetek Továbbképzés A nyári hónapokat a Magyar Honvédelmi Szövetség Borsod megyei vezetősége a számos, látványos ver­senyeken, bemutatókon, ezres tömegeket mozgató honvédelmi napokon, érdekesebbnél érdekesebb rendezvé­nyeken kívül az eredményesebb munka előkészítésére is felhasználta. Szinte egymást érték a több napos továbbkép­ző tanfolyamok, ahol a gondos felmérések alapján ismertet­ték: hogyan is állunk megyénkben a hazafias és honvédel­mi neveléssel, hol tartunk ebben a fontos munkában, me­lyek tennivalóink, hogyan, miképpen próbáljunk még ered­ményesebben, az ide vonatkozó párthatározatoknak megfe­lelően dolgozni. Jellemző, hogy csupán augusztusban több napos ^tovább­képző tanfolyamokat szerveztek a rádió, a modellező, a vízi, a technikai klubtitkárok részére, a lövészklubok titkárai ré­szére. a tartalékos klubok titkárainak, legutóbb pedig az MHSZ titkárai részére tartottak háromnapos továbbképzést Miskolcon. Okvetlenül érdemes a továbbképzések légköréről szólni. A nyíltságról, az őszinte, mondhatnék katonás beszédről, mely kertelés nélkül, nagyon egyenesen, érthetően szólt nemcsak a feladatokról, tennivalókról, hanem a meglevő gyengeségekről, javítanivalókról is. Ennek különös értéket ad az a tény, hogv éppen Borsodban lenne — és van mi­vel dicsekedni, ami esetleg elégedett légkört teremthetne. Ha csak a közelmúlt néhány eseményét idézzük fel, akkor is szebbnél szebb eredményekre utalhatunk: a körülbelül 10 ezer embert mozgató mezőkövesdi honvédelmi nap, a könnyűbúvárok országos bajnoksága Mályiban, a „rókava- dószok” országos bajnoksága Tapolcán, a megye több járá­sában megtartott honvédelmi nap. Nyilván nem véletlen az sem, hogy éppen Borsod megyét választották ki annak a két­napos sajtótájékoztatónak a színhelyéül is, melyen egy szép eredményeket elérő megyei szervezet módszereit ismertet­ték az ország különböző lapjaitól ittlevő újságírók előtt. A hazafias és hunvédelmi nevelés, az MHSZ munkájának tár­sadalmi üggyé tételében talán Borsod érte el eddig a leg­szebb sikereket. M égis: a továbbképzések légköre, hangja nem a meg­nyugvásé volt. Sokkal inkább a „hogyan jobban” hangja. Talán leginkább ez a légkör nyújt reményt arra, hogy az MHSZ a következő időkben is eredményesen munkálkodik maid a megnövekedett feladatokból származó tennivalók megvalósításán. (pt) Tóth István Jó étvágyat! Vízvezetéképítés a sátoraljaújhelyi járásban Befejezéshez közelednek Sárospatakon a 22 millió fo­rintos költséggel épülő víz­vezeték munkálatai, s a vá­ros lakossága a közeljövőben kitűnő, egészséges ivóvízhez jut. A vízmű kútjalt Sátoral­jaújhelyen, a Ronyva-parti víznyerőhely kavicsos tera­szán létesítették, és mintegy 15 kilométeres csővezetéken juttatják el Sárospatakra. Ezzel egyidejűleg a sátor­aljaújhelyi járásban két köz­ségben is megkezdték a víz­vezeték építését, éspedig Ci­gándon és Olaszliszkán Mindkét községben vízmű- társulatot alakítottak, s a la­kosság készpénzzel és társa­dalmi munkával is hozzájá­rul a költségelvhez. Cigándon 11,5 milliót, Olaszliszkán 7 milliót fordítanak vízmű épí­tésére. Cigándon már elké­szüli egy 500 méteres mély­fúrású kút, amely a Bodrog­közben szokatlanul kiváló, egészséges vizet szolgáltat. Még ebben az évben mintegy 3 millió forint értékű cső­beépítési munkát is végeznek. Olaszliszkán is kitűnő ivó­vizet találtak, s ez idén itt ;s hozzáfognak a vízmű épí­téséhez. Teljes mértékben hozzákészültek a munkákhoz, de a terv egy részét még át kell dolgozni, a többinek a kivitelezéséhez azonban Olaszliszkán is hozzálátnak, még ezen az őszön. vétel roiiatt” Szerencsen átutazóban — lévén jó háromnegyed órám a továbbindulásig — elsétál­tam a csokoládégyár keríté­sébe illesztett; boltig, hogy valami helyi specialitást vá­sároljak ajándéknak. A zárt ajtón rideg szűkszavúsággal fogalmazott tábla: „Áruátvé­tel”. Bosszantott, hogy hiva­talos nyitva tartási időben nem juthatok be az üzletbe Azzal vigasztaltam magam, majd az állomáson veszek csokoládét, az Utasellátó pa­vilonjában Mintha gonosz varázsló incselkedett volna velem, ott is az előbbi felira­tot találtam Arra mar nem maradt időm. hogy kiderít­sem, kit illet a zokszó ezért az „összehangolt” szervezé­sért. Mindeddig naivul azt hit­tem, az üzletek arra valók, hogy a nyitva tartási időben vásárolni lehessen bennük. S világjáró honfitársaimtól olyan távoli országokról is hallottam regélni (bár a messziről jött vándor hajla­mos arra, hogy elvesse a sulykot) —, ahol az áruátvé­telt. rejtélyes (nődön, úgy bo­nyolítják le, hogy nem kell miatta becsukni a boltot a vevő orra előtt Makacsul optimista va­gyok. rendületlenül bízom a megállíthatatlan fejlődésben: abban, hogy unokáink már megérik azi az időt. amikor nem fogadja őket a címben kajánkodó felirat bevásárló- úljukon. — ez Foto: Sz. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom