Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-27 / 197. szám
2 fSZAK-MAGVARORSZÄG Sierra, 1969; oup'istfus 77, v*' ivö r., közös célja ■m- apjainkban egyre több ország kapcsolódik be — kisebb-nagyobb mértékben — az űrkutatásba. Természetes, bogy az egyes országok — adottságaik alapján — különböző módon vesznek részt a világűr meghódításában. Az ember űrrepülésének első éveiben a szovjet és az amerikai űrkutatási program főbb célkitűzéséiben igen közelállt egymáshoz. Mindkét országban egymáshoz hasonló kozmikus berendezések készültek a tudományos feladatok megoldására. A Szputnyik—1 és a Szput- nyik—2 után az USÁ-ból is felröppent az első mesterséges hold. az Explorer—1. Gagarin és Tyitov Föld körüli repülését a VosztoU-ür- hajón. Glcnn követte a Merkúron. A másik igen fontos kutatási irányzat a szovjet Luna és Venus, valamint az amerikai Mariner és Surveyor automata űrállomások, amelyek értékes információkkal szolgáltak és széles távlatokat nyitottak a Hold és más bolygók megismerése előtt. Az USÁ-ban — még a hatvanas évek elején — bejelentették, hogy nemzeti feladatnak tekintik az ember eljuttatását a Holdra, és erre a célra hatalmas anyagi eszközöket mozgósítottak. Az erőfeszítések eredménye a Sáturnus és Apollo űrkutatási rakétarendszerek megteremtése volt. A Szovjetunióban a Hold tanulmányozását automatikus berendezésekkel végzik, méghozzá teljes sikerrel. Az űrkutatási technika jelenlegi szakaszában az embert vivő űrhajók felbocsátása jelentős anyagi áldozatokat követel és bizonyos időveszteségeket okoz. Az automatikus űrállomások sokkal kisebb áldozatot követeinek, és kevesebb idő szükséges megalkotásukhoz. Másik nagy előnyük, hogy huzamos ideig képesek működni a világűrben, jobban bírják a hőmérséklctváltozásokat, a túlterhelést és a sugárzást. A szovjet tudósok azért is tulajdonítanak nagy jelentőséget az automatikus űrállomásoknak, mert a naprendszer bolygóinak felderítése az elkövetkező években csak ember nélküli űrhajókkal történhet. Az ember által vezérelt űrhajók repülésének — a szovjet kutatók véleménye szerint — egyelőre csak a Főid körüli világűrben van jogosultsága. Segítségükkel egy sor műszaki-tudományos kérdés tisztázható. Ezt bizonyította a Vosztok, Voszhod és Szojuz űrhajók repülése. Különös előnyük, hogy a Föld körüli repülés során egyszerre több feladatot is teljesítenek: meteorológiai, geológiai, stb. megfigyeléseket végeznek. Várható, hogy kutatásaik nyomán lökésszerű fejlődésnek indul a geofizika, az oceanográfia, a biológia és a geológia tudománya. Ezenkívül természetesen csillagászati és asztrofizikai méréseket is végeznek. Várható, bogy a jövőben — az űrkutatási technika fejlődésének függvényében —, az ember irányította szovjet űrhajók folytatják majd az automatikus űrállomások által megkezdett Hold és más bolygók kutatásának programját. Az USA — saját utat választva — kiemelkedő sikert ért el a holdkutatós expedíció előkészítésében és megvalósításában. A z űrkutatás előtt álló feladatok sokrétűsége a tudósokat különböző eszközök és módszerek megalkotására készteti. Ezek — kölcsönösen kiegészítve és gazdagítva egymást — végül is sok ország erőinek egyesítéséhez vezetnek, hogy közösen alkossák meg és használják ki az űrkutatási eszközöket. Ez a záloga a világűr sikeres meghódításának. V; Gylmov az APN tudományos kommentára OoSi üdviSsi® Ho Si Minh. a VDK elnöke táviratot küldött a helsinki ifjúsági, vietnami szolidaritás világtalálkozó küldötteihez. Ho Si Minh a táviratban köszönetét mond a világ ifjúsága képviselőinek azért, hogy támogatják a vietnami nép igazságos harcát az amerikai agres"-' *> ellen. A találkozó rés- ?k sikereket kívánva, a jK elnöke leszögezi: a vietnami nép szilárd elhatározása, hogy mindaddig folytatja harcát, amíg az Egyesült Államok meg nem szünteti agresszióját, ki nem vonja minden feltétel nélkül saját és csatlósai csapatait Dél-Vietnam területéről, mindaddig, amíg nem teszi lehetővé Dél-Vietnam népe számára, hogy maga old- je meg problémáit. Benzinbomba robbant Becsben Kedden délelőtt benzinbombát dobtak Bécsben a kanadai nagykövetség bejáratára. A robbantást követő tűz átterjedt az épület többi részére is; a város központjában, a Duna-csatorna partján álló ötemeletes irodaház, amely egy biztosító társaság tulajdona, otthont nyújt a svéd követség irodáinak is. Első jelentések szerint két személy életét vesztette, 15 sebesültet füstmérgezéssel, illetve égési sebekkel kórházba szállítottak. Meg nem erősített hírek szerint a kórházban még egy személy belehalt sérüléseibe, így a halálos áldozatok száma háromra emelkedett. Thomas Maldyn, a kanadai követség kereskedelmi tanácsosa, aki egy létrán lemászva menekült ki irodájából, elmondotta, hogy a bombát dobó személyt ugyan nem látta, csak robbanást és azt követően segélykiáltásokat hallott. A kanadai nagykövetség és konzulátus helyiségeit pusztító tűz megfékezése után a rendőrség lezárta az épület környékét és megkezdte a . nyomozást. A tűzeset színhelyén hamarosan letartóztattak egy gyanúsítottat, a személyleírásnak megfelelő, kissé háborodott külsejű egyént. Neve Colmar Losoney, kora 46 év, csehszlovák származású kanadai állampolgár. A gyanúsított magára vállalta a bűncselekmény elkövetését, válaszainak hitele azonban egyelőre kétes. Lezuhant Kanada repiílegépe Néhány perccel felszállása után lezuhant és kigyulladt Kenneth Kaunda zambiai elnök különrepülőgépe a lu- sakai repülőtéren. Az elnök a szerencsétlenség időpontjában nem volt a repülőgép fedélzetén. A hatóságok teljes hírzárlatot rendeltek el, a vizsgálat megindult, „szabotázs gyanúja forog fenn” — közölték. A repülőgépen tartózkodók közül négy személy — a jelentések szerint mindannyian angolok —, életét vesztette, egy további áldozatot súlyos sérülésekkel kórházban ápolnak. Párizs felszabadulásának emlékére A franciaországi Volt önkéntesek és Ellenállók Egyesületének magyar származású tagjai budapesti látogatásuk alkalmából, Párizs felszabadulásának 25. évfordulójára emlékezve, a Hősök terén megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét. Ezt követően a Kerepesi temetőben, a munkásmozgalom nagy halottainak emlékművénél helyezlek cl koszorút. A képen: Koszorúzás a Kerepesi temetőben. Szovjet cikkek Csehszlovákiáról A szovjet sajtó kedden több cikket szentel Csehszlovákiának. A Pravdában Grinjuk, a lap prágai tudósítója rámutat, hogy napról napra jobban kibontakozik az augusztus 21-i események igazi jellege: a csehszlovákiai antiszocialista erők ismét szerencsét próbáltak, és kudarcot vallottak. „A provokációk szervezői — mutat rá a tudósító — semmiféle tényleges támogatásra nem találtak a csehszlovák társadalomban,, és huligán magatartásukkal, vandalizmusukkal — ahogy tevékenységüket helyesen jellemzi a csehszlovák sajtó — elszigetelték magukat, morális téren pedig a vádlottak padjára kerültek, A dolgozók helyeslik az ellen- forradalmi erők felszámolására irányuló párt- és kormányintézkedéseket.” Molnár Károly Korzikától Szent Ilonáig III. Keletre kell menni „Ügy vélem, hogy egyetlen rossz hadvezér jobb, mint kettő együtt.” (Napóleon) DÉLUTÁN HAT ÖRAKOll a lázadók erői megsemmisültek, vagy szétszóródtak. A küzdelem eldőlt. Az ágyúk legyőzték a puskákat. Ez történt a párizsi utcán. A diadal a forradalomé és a fiatal tüzértábornoké. Most mór elismerik a rendkívüli képességét, vezéri tehetségét. Kinevezik a belföldi és a párizsi hadak főparancsnok- helyeftesének, majd hadosz- táfytábornok lesz. Nevét 1795. október huszonnegyedikén már egész Franciaország megismeri, mert ekkor újra előre lép a ranglétrán, az egész francia belföldi hadsereg parancsnoki tisztjével bízzák meg. Ez az időszak döntően befolyásolta magánéletét is. Megismerkedett Jozefinnel, Beauharnais gróf özvegyével. Az érett, tapasztalt asz- szony számításból viszonozta. — látszólag — a tábornok vonzalmát. Bonaparte így emlékezett vissza arra az alkalomra, amikor a nála hat esztendővel idősebb özvegy meghívja egy estélyre: ..Maga mellé ültetett. Kacérkodott velem. Szeretetre méltó, de fölötte körmönfont hölgv. Szóval ügyünk előhaladt.’ Megszerettük egymást.” 1796. március kilencedikén házasságot kötnek. Két nappal később Bonaparte elindul Itáliába, hogy irányítsa az ottani hadműveleteket. Óriási erők szövetkeztek akkoriban Franciaország ellen: Anglia, Ausztrália, Oroszország, Szardínia, Nápoly, néhány német állam, így Bajorország, Baden és Württemberg, valamint a pápaság mozgósította anyagi és katonai erőforrásait. Bonapartét az itáliai hadak főhadiszállásán meglehetősen bizalmatlanul fogadták. Elsősorban a kora miatt. 27 esztendős volt, amikor átvette a főparancsnokságot. A tábornok így felelt azoknak, akik fiatalnak tartották. — Ezeréves leszek ... Az erőviszonyok nem Bonaparténak kedveztek, 40 000 emberre és 60 ágyúra számíthatott, ezzel szemben az ellenség 70 000 katonát és 200 ágyút vonultatott fel. Pontos tervet dolgozott ki. Elhatározta, hogy előre tör és elválasztja egymástól az osztrák és a szardíniái hadakat. Mielőbb kiadta a parancsot csapatainak az indulásra, embereihez beszédet intézett: — Katonák! Nincs ruhátok. Éheztek. A kormány köszönettel tartozik nektek, de jelenleg semmit sem adhat ... Én vezetlek benneteket a világ legbőségesebb síkságaira. Gazdag tartományok, nagy városok jutnak a kezetekbe. Becsület, dicsőség és gazdagság vár rátok! FÖLLELKESÍTETTE katonáit, azután az Alpok mellett délre vezette őket. Jo- mini svájci tábornok, aki eleinte Bonaparte parancsnoksága alatt harcolt, később kijelentette, hogy háborúban soha nem látott ilyen vakmerő hadvezért, aki minden kockázatot vállalt, és egyszerűen nem ismerte a félelmet. Ellenfeleit sorozatosan becsapta, seregével mindig másutt jelent meg, mint ahol várták. Hat győzelmet aratott, hat nap alatt. Ezáltal arra kényszerítette Szardíniát, hogy kössön békét Franciaországgal. Bonaparte nem áll meg a diadal útján. Átkel a Pó ötszáz méter széles vizén, azután csapataival 16 óra alatt 72 kilométert menetel. Különösen heves csata tombolt Lodi városánál, ahol 10 000 osztrák akarta megállítani Bonaparte előrenyomulását. 20 ágyú lőtte a franciákat. A főparancsnok azonban példát mutatott katonáinak arra, hogy a harcban a személyes bátorság döntő lehet. Oda állt az egyik gránátos alakulat élére, és életét kockáztatva vezette rohamra embereit. Katonái a vakmerő parancsnokot ezen a napon nevezik először „kis kóplár”-nak, azért mert ő is ott küzdött a legveszélyesebb szakaszokon. Május tizenötödikén a francia csapatok bevonulnak Milánóba. A főparancsnok jelentését már lóhalálban viszik a futárok Párizsba: „Lombardia mától kezdve köztársaságunk kezében van." A csaták szinte végeláthatatlan sorozata következik. Újabb osztrák hadseregek és újabb vezérek érkeztek Itáliába. 1795. NOVEMBER tizenötödikén Arcole mellett ösz- szecsaptak az ellenfelek. Három napig dörögtek a fegyverek, támadások és ellen- támadások váltogatták egymást. — Még soha csata nem volt olyan kétes kimenetelű — mondta később Napóleon, aki a döntő pillanatban leugrott a lováról, zászlót fog a kezébe, rohan előre és így kiált: — Katonák! Kövessétek vezéreteket! Egy ezredes a tábornok elé ugrik, hogy megóvja az ellenséges golyóktól. Holtan esik össze, de Bonaparte to*- vább fut, egészen addig, amíg egy fontos híd mellett belezuhan a mocsárba, öt- ven katonával ekkor egy magas rangú francia tiszt érkezik, hogy mentse a fővezért. Egy csel dönti el a harc kimenetelét. Napóleon 25 emberét aZ ellenfél mögé küldi, akik hirtelen egyszerre kürtjükbe fújnak. Általános zűrzavar keletkezik az osztrákok soraiban, és a csata harmadik napján a győzelem Napóleoné. 1797 elején az osztrákok elég erősnek hiszik magukat ahhoz, hogy ismét támadjanak. de újra vereséget szenvednek. Megpecsételődött Mantova sorsa is. A var nyolchónapos ellenállása után megadta magát, 13 000 fogoly és 350 zsákmányolt ágyú jelezte a franciák újabb feltűnést keltő haditettét. Becs utolsó adujának a kijátszásánál tart. Az osztrák hadak fővezérei tisztiét Károly főherceg veszi át, aki 50 000 embert már összevont és még negyvenezret vár. Napóleon csak 52 000 katona fölött rendelkezik. Március tizenhatodikén Tagliamento mellett összecsapnak, de csak néhány órára, mert a főherceg visszavonulót fúvnt. Károly újabb és újabb területeket engedett ót Bonaparténak, aki lassan, de biztosan haladt előre és a harcok színterét fokozatosan áttette Itáliából osztrák területre. Növekedett a béesiek rémülete. Márciusban a franciák parancsnoksága már Klagenfurtban üti fel főhadiszállását. Bonaparte, „mint győző'’ békét kínál. Jellemző a tábornokra, hogy amíg várja az osztrák fővezér válaszát, ezalatt is nyomul előre. 1797. október tizenhetedikén megkötik a békét a francia köztársaság és az osztrák birodalom között. A tábornok még szívesen • maradt volna diadalai színhelyén, de a direktórium Párizsba rendelte, közölte, hogy őt bízzák meg az angolokkal szembenálló hadsereg főparancsnokságával. Bonapartét nyilvános, nagy ceremóniával fogadják és a megnyitóbeszédet Talleyrand tartja: — Az országunkra vetett nagy fény a forradalom forrásából ered — mondja. — Valóban, enélkül Itália meghódítójának lángeszét Európa nem ismerhette volna meg. Az érdem a vitéz katonáké is, akikből a szabadság eszméje legyőzhetetlen hősöket teremtett. NAPÓLEONNAK nem volt türelme ezekben a napokban a ceremóniákhoz, a szónoki szóvirágokhoz. Üjabb. minden eddiginél merészebb tervekkel foglalkozott. — Nem akarok Párizsban maradni — jelentette ki határozottan Napóleon. — Látom, hogyha maradok, hamarosan elveszett ember vagyok. Itt minden elhasználódik. elkopik. így az én hírnevem is ... Ez a kis Európa különben is kevés dicsőséget adhat. Keletre kell menni, mert ott van az eredete minden hatalomnak és minden nagyságnak... (Folytatjuk)
