Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

2 fSZAK-MAGVARORSZÄG Sierra, 1969; oup'istfus 77, v*' ivö r., közös célja ■m- apjainkban egyre több ország kapcsolódik be — kisebb-nagyobb mértékben — az űrkutatás­ba. Természetes, bogy az egyes országok — adottsá­gaik alapján — különböző módon vesznek részt a világ­űr meghódításában. Az ember űrrepülésének első éveiben a szovjet és az amerikai űrkutatási program főbb célkitűzéséiben igen közelállt egymáshoz. Mind­két országban egymáshoz hasonló kozmikus berende­zések készültek a tudomá­nyos feladatok megoldására. A Szputnyik—1 és a Szput- nyik—2 után az USÁ-ból is felröppent az első mestersé­ges hold. az Explorer—1. Gagarin és Tyitov Föld kö­rüli repülését a VosztoU-ür- hajón. Glcnn követte a Merkúron. A másik igen fontos kuta­tási irányzat a szovjet Luna és Venus, valamint az ame­rikai Mariner és Surveyor automata űrállomások, ame­lyek értékes információkkal szolgáltak és széles távlato­kat nyitottak a Hold és más bolygók megismerése előtt. Az USÁ-ban — még a hat­vanas évek elején — beje­lentették, hogy nemzeti fel­adatnak tekintik az ember eljuttatását a Holdra, és er­re a célra hatalmas anyagi eszközöket mozgósítottak. Az erőfeszítések eredménye a Sáturnus és Apollo űrkuta­tási rakétarendszerek megte­remtése volt. A Szovjetunióban a Hold tanulmányozását automati­kus berendezésekkel végzik, méghozzá teljes sikerrel. Az űrkutatási technika je­lenlegi szakaszában az em­bert vivő űrhajók felbocsá­tása jelentős anyagi áldoza­tokat követel és bizonyos idő­veszteségeket okoz. Az auto­matikus űrállomások sokkal kisebb áldozatot követeinek, és kevesebb idő szükséges megalkotásukhoz. Másik nagy előnyük, hogy huzamos ideig képesek működni a vi­lágűrben, jobban bírják a hőmérséklctváltozásokat, a túlterhelést és a sugárzást. A szovjet tudósok azért is tu­lajdonítanak nagy jelentősé­get az automatikus űrállo­másoknak, mert a naprend­szer bolygóinak felderítése az elkövetkező években csak ember nélküli űrhajókkal történhet. Az ember által vezérelt űrhajók repülésének — a szovjet kutatók véleménye szerint — egyelőre csak a Főid körüli világűrben van jogosultsága. Segítségükkel egy sor műszaki-tudományos kérdés tisztázható. Ezt bizo­nyította a Vosztok, Voszhod és Szojuz űrhajók repülése. Különös előnyük, hogy a Föld körüli repülés során egyszerre több feladatot is teljesítenek: meteorológiai, geológiai, stb. megfigyelése­ket végeznek. Várható, hogy kutatásaik nyomán lökéssze­rű fejlődésnek indul a geo­fizika, az oceanográfia, a biológia és a geológia tudo­mánya. Ezenkívül természe­tesen csillagászati és asztro­fizikai méréseket is végez­nek. Várható, bogy a jövőben — az űrkutatási technika fejlő­désének függvényében —, az ember irányította szovjet űr­hajók folytatják majd az automatikus űrállomások ál­tal megkezdett Hold és más bolygók kutatásának prog­ramját. Az USA — saját utat választva — kiemelkedő si­kert ért el a holdkutatós ex­pedíció előkészítésében és megvalósításában. A z űrkutatás előtt álló feladatok sokrétűsége a tudósokat különböző eszközök és módszerek meg­alkotására készteti. Ezek — kölcsönösen kiegészítve és gazdagítva egymást — végül is sok ország erőinek egye­sítéséhez vezetnek, hogy kö­zösen alkossák meg és hasz­nálják ki az űrkutatási esz­közöket. Ez a záloga a világ­űr sikeres meghódításának. V; Gylmov az APN tudományos kommentára OoSi üdviSsi® Ho Si Minh. a VDK elnöke táviratot küldött a helsinki ifjúsági, vietnami szolidaritás világtalálkozó küldötteihez. Ho Si Minh a táviratban köszönetét mond a világ if­júsága képviselőinek azért, hogy támogatják a vietnami nép igazságos harcát az ame­rikai agres"-' *> ellen. A talál­kozó rés- ?k sikereket kívánva, a jK elnöke le­szögezi: a vietnami nép szi­lárd elhatározása, hogy mind­addig folytatja harcát, amíg az Egyesült Államok meg nem szünteti agresszióját, ki nem vonja minden feltétel nélkül saját és csatlósai csa­patait Dél-Vietnam területé­ről, mindaddig, amíg nem te­szi lehetővé Dél-Vietnam né­pe számára, hogy maga old- je meg problémáit. Benzinbomba robbant Becsben Kedden délelőtt benzinbom­bát dobtak Bécsben a kana­dai nagykövetség bejáratára. A robbantást követő tűz át­terjedt az épület többi ré­szére is; a város központjá­ban, a Duna-csatorna part­ján álló ötemeletes irodaház, amely egy biztosító társaság tulajdona, otthont nyújt a svéd követség irodáinak is. Első jelentések szerint két személy életét vesztette, 15 sebesültet füstmérgezéssel, illetve égési sebekkel kór­házba szállítottak. Meg nem erősített hírek szerint a kórházban még egy személy belehalt sérüléseibe, így a halálos áldozatok száma há­romra emelkedett. Thomas Maldyn, a kanadai követség kereskedelmi taná­csosa, aki egy létrán lemász­va menekült ki irodájából, elmondotta, hogy a bombát dobó személyt ugyan nem látta, csak robbanást és azt követően segélykiáltásokat hallott. A kanadai nagykövetség és konzulátus helyiségeit pusztító tűz megfékezése után a rendőrség lezárta az épület környékét és meg­kezdte a . nyomozást. A tűz­eset színhelyén hamarosan letartóztattak egy gyanúsí­tottat, a személyleírásnak megfelelő, kissé háborodott külsejű egyént. Neve Colmar Losoney, kora 46 év, cseh­szlovák származású kanadai állampolgár. A gyanúsított magára vállalta a bűncselek­mény elkövetését, válaszai­nak hitele azonban egyelőre kétes. Lezuhant Kanada repiílegépe Néhány perccel felszállása után lezuhant és kigyulladt Kenneth Kaunda zambiai el­nök különrepülőgépe a lu- sakai repülőtéren. Az elnök a szerencsétlenség időpont­jában nem volt a repülőgép fedélzetén. A hatóságok tel­jes hírzárlatot rendeltek el, a vizsgálat megindult, „sza­botázs gyanúja forog fenn” — közölték. A repülőgépen tartózkodók közül négy személy — a je­lentések szerint mindannyi­an angolok —, életét vesz­tette, egy további áldozatot súlyos sérülésekkel kórház­ban ápolnak. Párizs felszabadulásának emlékére A franciaországi Volt önkéntesek és Ellenállók Egyesüle­tének magyar származású tagjai budapesti látogatásuk al­kalmából, Párizs felszabadulásának 25. évfordulójára em­lékezve, a Hősök terén megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét. Ezt követően a Kerepesi temetőben, a mun­kásmozgalom nagy halottainak emlékművénél helyezlek cl koszorút. A képen: Koszorúzás a Kerepesi temetőben. Szovjet cikkek Csehszlovákiáról A szovjet sajtó kedden több cikket szentel Csehszlo­vákiának. A Pravdában Grinjuk, a lap prágai tudó­sítója rámutat, hogy napról napra jobban kibontakozik az augusztus 21-i események igazi jellege: a csehszlovákiai antiszocialista erők ismét szerencsét próbáltak, és ku­darcot vallottak. „A provokációk szervezői — mutat rá a tudósító — semmiféle tényleges támoga­tásra nem találtak a cseh­szlovák társadalomban,, és huligán magatartásukkal, vandalizmusukkal — ahogy tevékenységüket helyesen jellemzi a csehszlovák sajtó — elszigetelték magukat, morális téren pedig a vád­lottak padjára kerültek, A dolgozók helyeslik az ellen- forradalmi erők felszámolá­sára irányuló párt- és kor­mányintézkedéseket.” Molnár Károly Korzikától Szent Ilonáig III. Keletre kell menni „Ügy vélem, hogy egyetlen rossz hadve­zér jobb, mint kettő együtt.” (Napóleon) DÉLUTÁN HAT ÖRAKOll a lázadók erői megsemmisül­tek, vagy szétszóródtak. A küzdelem eldőlt. Az ágyúk legyőzték a puskákat. Ez tör­tént a párizsi utcán. A dia­dal a forradalomé és a fia­tal tüzértábornoké. Most mór elismerik a rendkívüli képességét, vezéri tehetségét. Kinevezik a belföldi és a pá­rizsi hadak főparancsnok- helyeftesének, majd hadosz- táfytábornok lesz. Nevét 1795. október hu­szonnegyedikén már egész Franciaország megismeri, mert ekkor újra előre lép a ranglétrán, az egész francia belföldi hadsereg parancsno­ki tisztjével bízzák meg. Ez az időszak döntően be­folyásolta magánéletét is. Megismerkedett Jozefinnel, Beauharnais gróf özvegyé­vel. Az érett, tapasztalt asz- szony számításból viszonoz­ta. — látszólag — a tábor­nok vonzalmát. Bonaparte így emlékezett vissza arra az alkalomra, amikor a nála hat esztendővel idősebb öz­vegy meghívja egy estélyre: ..Maga mellé ültetett. Ka­cérkodott velem. Szeretetre méltó, de fölötte körmönfont hölgv. Szóval ügyünk előha­ladt.’ Megszerettük egymást.” 1796. március kilencedikén házasságot kötnek. Két nap­pal később Bonaparte elin­dul Itáliába, hogy irányítsa az ottani hadműveleteket. Óriási erők szövetkeztek akkoriban Franciaország el­len: Anglia, Ausztrália, Oroszország, Szardínia, Ná­poly, néhány német állam, így Bajorország, Baden és Württemberg, valamint a pápaság mozgósította anyagi és katonai erőforrásait. Bonapartét az itáliai ha­dak főhadiszállásán megle­hetősen bizalmatlanul fogad­ták. Elsősorban a kora miatt. 27 esztendős volt, amikor átvette a főparancsnokságot. A tábornok így felelt azok­nak, akik fiatalnak tartot­ták. — Ezeréves leszek ... Az erőviszonyok nem Bo­naparténak kedveztek, 40 000 emberre és 60 ágyúra szá­míthatott, ezzel szemben az ellenség 70 000 katonát és 200 ágyút vonultatott fel. Pontos tervet dolgozott ki. Elhatá­rozta, hogy előre tör és el­választja egymástól az oszt­rák és a szardíniái hadakat. Mielőbb kiadta a parancsot csapatainak az indulásra, embereihez beszédet intézett: — Katonák! Nincs ruhá­tok. Éheztek. A kormány kö­szönettel tartozik nektek, de jelenleg semmit sem ad­hat ... Én vezetlek bennete­ket a világ legbőségesebb síkságaira. Gazdag tartomá­nyok, nagy városok jutnak a kezetekbe. Becsület, dicsőség és gazdagság vár rátok! FÖLLELKESÍTETTE kato­náit, azután az Alpok mel­lett délre vezette őket. Jo- mini svájci tábornok, aki eleinte Bonaparte parancs­noksága alatt harcolt, később kijelentette, hogy háborúban soha nem látott ilyen vak­merő hadvezért, aki minden kockázatot vállalt, és egysze­rűen nem ismerte a félel­met. Ellenfeleit sorozatosan becsapta, seregével mindig másutt jelent meg, mint ahol várták. Hat győzelmet aratott, hat nap alatt. Ezáltal arra kény­szerítette Szardíniát, hogy kössön békét Franciaország­gal. Bonaparte nem áll meg a diadal útján. Átkel a Pó ötszáz méter széles vizén, azután csapataival 16 óra alatt 72 kilométert menetel. Különösen heves csata tombolt Lodi városánál, ahol 10 000 osztrák akarta meg­állítani Bonaparte előrenyo­mulását. 20 ágyú lőtte a fran­ciákat. A főparancsnok azon­ban példát mutatott kato­náinak arra, hogy a harc­ban a személyes bátorság döntő lehet. Oda állt az egyik gránátos alakulat élére, és életét kockáztatva vezette ro­hamra embereit. Katonái a vakmerő parancsnokot ezen a napon nevezik először „kis kóplár”-nak, azért mert ő is ott küzdött a legveszélyesebb szakaszokon. Május tizenötödikén a francia csapatok bevonulnak Milánóba. A főparancsnok jelentését már lóhalálban vi­szik a futárok Párizsba: „Lombardia mától kezdve köztársaságunk kezében van." A csaták szinte végelátha­tatlan sorozata következik. Újabb osztrák hadseregek és újabb vezérek érkeztek Itá­liába. 1795. NOVEMBER tizen­ötödikén Arcole mellett ösz- szecsaptak az ellenfelek. Há­rom napig dörögtek a fegy­verek, támadások és ellen- támadások váltogatták egy­mást. — Még soha csata nem volt olyan kétes kimenetelű — mondta később Napóleon, aki a döntő pillanatban le­ugrott a lováról, zászlót fog a kezébe, rohan előre és így kiált: — Katonák! Kövessétek vezéreteket! Egy ezredes a tábornok elé ugrik, hogy megóvja az el­lenséges golyóktól. Holtan esik össze, de Bonaparte to*- vább fut, egészen addig, amíg egy fontos híd mellett belezuhan a mocsárba, öt- ven katonával ekkor egy magas rangú francia tiszt ér­kezik, hogy mentse a főve­zért. Egy csel dönti el a harc kimenetelét. Napóleon 25 emberét aZ ellenfél mögé küldi, akik hirtelen egyszer­re kürtjükbe fújnak. Általá­nos zűrzavar keletkezik az osztrákok soraiban, és a csa­ta harmadik napján a győ­zelem Napóleoné. 1797 elején az osztrákok elég erősnek hiszik magukat ahhoz, hogy ismét támad­janak. de újra vereséget szenvednek. Megpecsételő­dött Mantova sorsa is. A var nyolchónapos ellenállása után megadta magát, 13 000 fogoly és 350 zsákmányolt ágyú jelezte a franciák újabb feltűnést keltő hadi­tettét. Becs utolsó adujának a kijátszásánál tart. Az osztrák hadak fővezérei tisztiét Ká­roly főherceg veszi át, aki 50 000 embert már összevont és még negyvenezret vár. Napóleon csak 52 000 katona fölött rendelkezik. Március tizenhatodikén Tagliamento mellett összecsapnak, de csak néhány órára, mert a főherceg visszavonulót fúvnt. Károly újabb és újabb terü­leteket engedett ót Bonapar­ténak, aki lassan, de bizto­san haladt előre és a har­cok színterét fokozatosan át­tette Itáliából osztrák terü­letre. Növekedett a béesiek rémülete. Márciusban a franciák parancsnoksága már Klagenfurtban üti fel főhadiszállását. Bonaparte, „mint győző'’ békét kínál. Jellemző a tá­bornokra, hogy amíg várja az osztrák fővezér válaszát, ez­alatt is nyomul előre. 1797. október tizenhetedi­kén megkötik a békét a fran­cia köztársaság és az oszt­rák birodalom között. A tá­bornok még szívesen • ma­radt volna diadalai színhe­lyén, de a direktórium Pá­rizsba rendelte, közölte, hogy őt bízzák meg az angolok­kal szembenálló hadsereg főparancsnokságával. Bona­partét nyilvános, nagy cere­móniával fogadják és a meg­nyitóbeszédet Talleyrand tartja: — Az országunkra vetett nagy fény a forradalom for­rásából ered — mondja. — Valóban, enélkül Itália meg­hódítójának lángeszét Euró­pa nem ismerhette volna meg. Az érdem a vitéz ka­tonáké is, akikből a szabad­ság eszméje legyőzhetetlen hősöket teremtett. NAPÓLEONNAK nem volt türelme ezekben a napokban a ceremóniákhoz, a szónoki szóvirágokhoz. Üjabb. min­den eddiginél merészebb ter­vekkel foglalkozott. — Nem akarok Párizsban maradni — jelentette ki ha­tározottan Napóleon. — Lá­tom, hogyha maradok, ha­marosan elveszett ember va­gyok. Itt minden elhaszná­lódik. elkopik. így az én hír­nevem is ... Ez a kis Európa különben is kevés dicsőséget adhat. Keletre kell menni, mert ott van az eredete min­den hatalomnak és minden nagyságnak... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom