Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-22 / 193. szám

Péntek, 1969. augusztus 22. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 (Folytatás az 1. oldalról) nyugdíj várja az öregeket. Nyugaton mindezért még nagy harc folyik. Csupán egyetlen statisztikai adat: Amerikában tízmillió ember­ről — tehát egy magyaror- szágnyi lakosságról — nincs állatni gondoskodás. Ezért hangsúlyozzuk gyak­ran, hogy társadalmunk fö­lénye kidomborodik. Nálunk, a szó igaz értelmében, való­ban lehet élni Jogos emberi igényeket/!'valós és reális vá­gyakat igyekszünk kielégíte­ni, míg a kapitalista orszá­gokban az igényt, a maga komfortjával együtt megöli a félelem a bizonytalan jövő­től. Beszélt róla Komócsin Zol­tán elvtárs, hogy országunk­ban egyenes vonalú, megala­pozott a fejlődés. Nyugodt, kiegyensúlyozott az élet. Vi­harokat általában olyan kér­dések kavarnak az emberek gondolkodásában és beszélge­tése során, amelyek kívülál- lóak, amelyek nem elsősor­ban rajtunk állnak. Ilyenek például a nemzetközi kérdé­sek. Belpolitikánkban szinte csak egy-egy televíziós adás, vagy fontosabb nemzetközi sportesemény kavar egyfajta vihart. S ez jó dolog. Ha visz- szaemlékezünk az 1950-es évekre, akkor más dolgok foglalkoztatták az embereket. És más témák voltak napi­renden 1956-ban is, amikor élethalálharcot vívtunk a szocializmus ellenségeivel. Mi haladunk a magunk út­ján, s közben megvitatunk fontos gazdasági, politikai kérdéseket. Ezek a viták azonban nem mondanak el­lent általános fejlődésünk­nek. Ilyen vita előzte meg például az új gazdasági me­chanizmus bevezetését. A közgazdasági és ipari szak­emberek által kidolgozott té­ziseket szinte az egész or­szág népe alaposan megvi­tatta, korrigálta, majd elfo­gadta. S így valóban népünk alkotó véleményét magában foglaló törvények alapján haladunk előre. A későbbiekben megemlí­tette Komócsin elvtárs, hogy tíz- és százezrek vesznek részt ma az életszínvonallal kapcsolatos vitákban. Sokfé­le vélemény hangzik el arról, emelkedik-e az életszínvona­lunk, vagy stagnál. Mert akadnak olyanok is, akik kétségbe vonják a számok, a statisztika igazságát, kétség­be vonják életszínvonalunk emelkedését, jóllehet ezek té­nyek. Arról viszont lehet vi­tázni, hogy az átlagon belül nem egyformán alakul egy- egy réteg, vagy család élet­színvonalának emelkedése. Hiszen ezt számos tényező befolyásolja. Egy azonban biztos, nincs olyan család, amelyiknek életszínvonala no volna magasabb az 5—10 év előttitől. Különösen az ipar­cikkekkel szemben támasz­tott igények növekedtek. Ma egyértelmű és világos. Ez a politika elsősorban a Szov­jetunióval, a szocialista kö­zösség országaival való test­véri, elvtársi szolidaritásra épül, támogatja a nemzetkö­zi munkásosztály harcát, a függetlenségükért küzdő né­peket, s az egyetemes béke ügyét szolgálja. Ez a politi­ka példa rá, hogy a tőkés vi­lág képviselőivel szemben is lehet eredményt elérni elvi alapon, s létre lehet hozni olyan megegyezéseket, ame­lyek a mi ügyünket erősítik, s összhangban állnak a szo­cialista közösség érdekeivel. Az ünnepi nagygyűlés ha­gyományos befejező aktusa volt, amikor népviseletbe öl­tözött lányok kíséretében Ráski László, a sajóvámosi Aranykalász Tsz elnöke át­nyújtotta Komócsin Zoltán elvtársnak az új búzából sü­tött ropogós cipót, az űj ke­De nem hiányzott a pihen­tető kikapcsolódás, a szórako­zás sem. A késő esti órákig tartottak a legkülönfélébb kultúrműsorok Fellépett az abaújszántói ifjúsági fúvós- zenekar, a sárospataki Bod­rog táncegyüttes, a Szabolcs táncegyüttes, s mindannyian nagy sikert arattak. Ételről, italról a jól felszerelt ven­déglátóipari és a földműves- szövetkezeti sátrakban gon­doskodtak, több vállalat és üzem pedig saját maga lát­ta vendégül ünneplő dolgo­zóit. A Hejömcnti Termelő- szövetkezet küldötteinek még egy rövid strandolás is bele­fért a programba. A Csanyik- ból a miskolci Augusztus ?.0. strandra hajtattak, ahol a tagság megtekintette a szö­vetkezet nemrégen épült új bisztróját és mintegy órács­kát még lubickoltak is a me­dencék hús vizében. Onodvári Miklós sok családnál vannak ház­tartási gépek, sőt sok ezer autóigénylés vár kielégítésre. Nincsenek ruházkodási és élelmezési gondok. Másfajták a gondjaink, mint 1945 előtt voltak. Ezerszám építjük a la­kásokat, házgyárakat állítunk munkába, mégis kevés a la­kás. Életszínvonalunk alakulá­sával kapcsolatos témát az­zal fejezte be pártunk Köz­ponti Bizottságának titkára, hogy hangsúlyozta: az elosz­tás nagyban összefügg a ter­meléssel. A jövedelem emel­kedését megfelelő árualappal kell fedezni. A kormány csak azt oszthatja szét, amit egységének felbomlására ala­poztak. A kommunista és munkáspártok harcának jobb összehangolása azonban még ezután érezteti majd hatását. Beszédének további részé­ben a Központi Bizottság tit­kára hangsúlyozta, hogy a kommunisták világszerte szo­rosabbra zárják soraikat, hogy eredményesebben ve­hessék fel a küzdelmet az im­perializmussal szemben. Erre az egységre annál is inkább nélkülözhetetlen szükség van, mert az amerikai kormány eléggé el nem ítélhető maga­tartása miatt egyre jobban el­húzódnak azok a tárgyalá­sok, amelyeknek már rég tői rendkívüli higgadtságról tesznek tanúbizonyságot, amikor megkísérlik elejét venni a konfliktusok fokozó­dásának és erőiket arra össz­pontosítják, hogy a tárgyaló- asztalnál rendezzék a vitás kérdéseket — Sajnos — mondotta a Központi Bizottság titkára — mindez egyoldalú törekvés­nek bizonyult eddig. A kí­nai vezetők kalandorpoliti­kája egyre veszélyesebbé vá­lik, A Kínai Kommunista Párt legutóbbi kongresszusán jóváhagyott irányvonal és az azóta lezajlott véres határ­provokációk nyomán a kom­munista mozgalomban vi­lágszerte egyre határozottab- bá válik a meggyőződés: a kínai vezetők cselekedetei a valóságban gyakorlatilag az imperialisták érdekeit szol­gálják. Annak vagyunk ta­núi, hogy a Szovjetunió el­leni harcban tényleges mun­kamegosztás alakult ki az imperialisták és a szakadár kínai vezetők között. A ma­gyar kommunisták, dolgozó népünk azonban továbbra is elvtársi és testvéri tisztelet­tel tekint a kínai népre, a kínai kommunistákra. Bí­zunk abban, hogy a maoista klikk uralma — bármennyi­re is sötét fejezetet jelent — csupán átmeneti jellegű lesz a kínai nép történetében. Az ünnepi gyűlés szónoka ezt követően arról szólt, hogy a kommunista mozgalom előrehaladása, egységének megerősítése nem nélkülöz­heti az elvi tisztaságot. Az imperialisták elleni fellépés, a sikeres harc is ezt követe­li. Ebben a vonatkozásban különösen fontos: ne enged­jük, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésé­re irányuló politikáját az elvtelen megalkuvás eltorzít• sa. Mi a békés egymás mel­lett élést mindig is a nem­zetközi osztályharc része­ként, a szocializmus védel­mében, erejének növelésére kívántuk és kívánjuk fel­használni. Ugyanakkor tisz­tában vagyunk azzal, hogy az imperialisták viszont a maguk javára, a kapitaliz­mus megerősítésére igyekez­nek hasznosítani. Éppen ezért mindig konkrétan kell elemezni és eldönteni, hogy a tőkés világgal való megál­lapodások közül mi az, ami ténylegesen a szocializmus ügyét, a nemzetközi munkás- osztály javát szolgálja. Kü­lönösen fontos, hogy a tőkés világgal történt megállapodá­sok ne adjanak lehetőséget a szovjetellenességre, a szo­cialista országok, a kommu­nista pártok egységének la­zítására. — A szocialista országok rendszeres kapcsolatra töre­kednek a tőkés világ orszá­gaival — mondotta Komócsin Zoltán. — Ennek feltétele, hogy a tőkés kormánykörök komolyan és felelősséggel foglalkozzanak a normális kapcsolatokat nehezítő, az egész emberiség sorsát érin­tő olyan súlyos problémák megoldásával, mint amilyen az amerikai imperializmus által kirobbantott és folyta­tott vietnami agresszió, a ve­szélyekkel terhes közel-kele­ti helyzet, a mind nagyobb méretű fegyverkezési ver­seny. Ezek rendezése jogos követelés az imperialistákkal szemben. Aki erről lemond­va, a kapcsolatok rendezésé­re hivatkozva látványos poli­tikai gesztusokat tesz a vi­lághelyzet fennálló problé­máiért felelős tőkés államok­nak, az nem segíti, ellenke­zőleg, gátolja a bekjs egymás mellett élést, a kapcsolatok normalizálását, megalapozat­lan illúziókat kelt, s tényle­gesen azokat támogatja, akik a szocialista országok közé éket akarnak verni. Ünnepi beszédének befe­jezéséül hangsúlyozta Komó­csin elvtárs, hogy a mi pár­tunk politikája elvi politika, Dr. Bodnár Ferenc elvtársnak, Zsámba Kálmán elvtárs, a bocsi Haladás Tsz párttitkára átnyújtja az új búzából sütött kenyeret. bocsi Haladás Tsz párttitkára Havasi Béla elvtársnak pel dig Motkó Imre, a prügvi Til szamente Tsz párttitkárj nyújtotta át az új kenyeret.! A nagygyűlést Szuchy Ro| bért zárta be, majd felhang^ zott az Internacionálé. A szórakozást, a pihenés a felüdülést természetese ezen a napon is a festői körj nyezet, a Csanyik nyújtotta] A derült, napfényes, melói] idő százával, ezrével csalta h a zöldbe az embereket: többi mint tízezren szórakoztat:| pihentek alkotmányunk un népén Miskolc dolgozóinat immár hagyományos találkc§ zóhelyén. A nagygyűlés után a kör nyékbeli termelőszövetkeze tek küldöttei teherautóikká egyenesen ide hajtattak, aho már várták őket munka, testvéreik, a diósgyőri nagy üzemek, miskolci vállalatok] dolgozói, A Diósgyőri Gép gyár és az LKM is itt rém dezte a minden évben visz■ szatérő munkás-paraszt ta­lálkozóját, ahol az üzemek, illetve a termelőszövetkeze­tek dolgozói kölcsönösen be­számoltak egymásnak elért eredményeikről. kétkezi munkánkkal megte­remtünk. Az életszínvonal­emelkedés tehát szoros függ­vénye a termelés és a ter­melékenység fokozásának. Alkotmányunk jelentőségé­vel, mindennapi életünk szá­mos változásával, valamint a belpolitikai kérdésekkel való foglalkozás után Komó­csin Zoltán elvtárs beszédé­ben igen fontos helyet ka­pott a nemzetközi helyzet elemzése. Beszédének ezt a részét is rendkívül nagy ér­deklődés fogadta. Részletesen szólt a nemzetközi kommu­nista mozgalom közelmúlt­ban lezajlott kiemelkedő je­lentőségű eseményeiről, a kommunista és munkáspár­tok moszkvai tanácskozásáról, Egyértelműen hangsúlyozta: az a tény, hegy a kommu­nista pártok többsége hatá­rozott harcra indult a nem­zetközi kommunista mozga­lom antiimperialista egysé­gének megteremtéséért, el­szigetelte az egységbontók próbálkozásait és súlyos csa­pást mért azokra a tervek­re, amelyeket az imperialis­ták a kommunista mozgalom meg kellett volna hozniuk a békét Vietnam hős népe szá­mára. Pártunk, kormányunk, népünk, változatlanul szoli­dáris a vietnami néppel és továbbra is kész minden tő­le telhető segítséget megad­ni hősi harcához. Közel-Keleten ugyancsak az imperialisták ösztönzik az izraeli agresszort, hogy ne hajtsa végre a Biztonsági Ta­nács határozatát az arab te­rületeket megszálló izraeli csapatok visszavonásáról, s az izraeli csapatok ismétel­ten agressziókat követnek el nemzetközi függetlenséget védelmező arab országokkal szemben. Álláspontunk eb­ben a kérdésben is egyértel­mű és világos: a jogaikért küzdő arab népek oldalán ál­lunk. Komócsin Zoltán ezt köve­tően a kínai vezetők maga­tartásáról szólva megállapí­totta, hogy a jelenlegi hely­zetben még súlyosabban kell megítélni azt, hiszen újabb és újabb fegyveres provoká­ciókat követnek el a Szovjet ­unió- határai ellen. A Szov­jetunió párt- és állami veze­tnár mindenki számára elér­hető igény a televízió. Igen A nagygyűlés részvevőinek egy csoportja. nyeret. Dr. Bodnár Ferenc Paulovits Ágoston elvtársnak Zsámba Kálmán, a Foto: Szabados György

Next

/
Oldalképek
Tartalom